Mezősi Nyeste Veronika

Rose örült, hogy el tudta valamivel csalni a lányt, bár Nyeste még nem is tudta ez az ő javára szolgált. Gyorsan elővett egy pergament, és ráfirkantotta:

Kedves Anya és Apa!
Van egy kedves lány az évfolyamunkban, Mezősi Nyeste Veronika. Szegény dadog, és emiatt nem tud varázsolni. Segíteni szeretnék rajta, nem tudnátok tanácsot adni? És ez csak olyan egyszerű dadogás, nem bűbáj és nem is bájital miatt van. Tudnátok segíteni? Előre is köszönöm.
                                       Szerető lányotok:
                                     Rose Penelope Reakwood
                                     2015. 04.08.

Miután a dátumot is odafirkantotta, intett varázspálcájával, elmormolt valamit, és a szöveg eltűnt. Vagyis láthatatlan lett. Ezt ők tanították Rosie-nak. És itt jól is jött, így nem láthatta Nyeste titkos bevetését. Márpedig nem volt szabad tudnia erről. Rose nem tudta miért. Csak úgy. Rose most úgy érezte egy élet megszépítése van folyamatban. Lepecsételte, és szólt Nyestének:
-Jössz? Itt kell felmenni.-mutatott egy csigalépcsőre -Ez egyenesen oda vezet.-Szólt, majd kedvesen rápillantott a lányra, újra azzal a bizsergető melegséggel a testében.

Mezősi Nyeste Veronika

Rose átvette Nyestétől a levelet.Vajon miért nem ő maga köti rá a bagolyra? Rose-nak sejtelme sem volt róla, de nem is érdekelte különösebben.  Szemével kereste az ő szeretett baglyát Tollpihét. Gyöngybaglyát azért nevezte el így, mert nagyon puha, és bársonyos tollát sokszor hagyta az asztalon, ablakpárkányon, és egyéb helyeken.De attól nem kellet félteni, hogy egy nap már nem lesz tolla, hisz az nagyon sokára lenne, hisz Tollpihe egy merő tollkupac volt. Mikor Rose észrevette alvó baglyát, füttyentett, mire a bagoly felébredt, és rászállt a vállára. Barátságosan megcsípte gazdája fülét. Rose tudta, hogy mit jelent ez. Táskája mélyén kotorászott, és végül elővett egy dobozkát, amin felirat hirdette: Bagolycsemege.
Kinyitotta, és adott egy kis csipet bagolycsemegét Tollpihének. A miközben a bagoly eszegette, egy szép díszes madzaggal rákötötte a levelet a bagoly lábára. Aztán hívott egy iskolai baglyot is, és egy pici bagolycsemegével jutalmazta, miközben rákötötte Nyeste levelét. Mikor kész lett, odaállt az ablakhoz, és kiengedte a két baglyot. Egy ideig még nézte a távolba szálló Tollpihét, majd rápillantott az órájára, és elégedetten konstantálta, hogy még van idő a következő óráig.
-Tudtad Nyeste, hogy egy mugli festőnek, Pablo Picasso-nak milyen hosszú a neve? A teljes neve Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso. Vicces nem?

-Nekem aztán mindegy.... Bár mivel úgy tudom-itt picit lehalkította a hangját-hogy nem vagy olyan tapasztalt varázslókörökben, esetleg elmehetnénk a könyvtárba olvasgatni, nem? A tudás sosem árt. Végül is... Láthattad, a Vingardium Leviosa se sikerült senkinek az első órán... Na mit szólsz hozzá?-Rose izgatott volt. Már megint egy apró "akcióra" készült Nyeste varázslásával kapcsolatban. Bár azért az az idő nem volt olyan sok, hogy mindenre legyen idő, főleg mert a könyvtár nagy, sok benne a könyv, és nem minden  második iromány szól a dadogás leküzdésére, esetleg azzal lévő varázslásáról. A szülei nem laknak túl messze, és Tollpihe is gyorsan száll, de Rose szeretett volna mihamarabb információhoz jutni ez ügyben. Szerette volna, ha Nyeste még karácsony előtt tudni fog varázsolni, azt nem tudta miért épp karácsony előtt, de azt szerette volna. De ezt nehéz volt teljesíteni. Hisz ez nem könnyű dolog. Nem szerette a büntetőmunkát, végül is ki szereti, de Rose elhatározta, hogy esténként kioson a könyvtárba, vagy a bagolyházba levelet írni, vagy olvasni. Ettől az akciótól igazán fellelkesült. Tudta, hogy Nyeste az ő legjobb barátja, és remélte, hogy a lány is ezt érzi, és a legjobb barátján az ember köteles segíteni, különben nem a legjobb barátja az illető. És Nyeste mindenek felett volt Rosie számára.

Rose kicsit lelombozódott.  Bárcsak elmondhatná, hogy mit szeretne csinálni ott.  De hát nem lehet. Miért? Mert az Nyestének nem tetszene. Szerinte. Mert hát senki se szereti, ha valaki ki akarja javítani, úgy hogy őt az nem zavarja. Legalább is ez Rose-t zavarta. Nem tudja, hogy ez mást zavar-e, de inkább nem mondja el. Talán Nyeste megsértődne, és nem barátkozna vele többé. Mintha egy picit most is megsértődött volna. Csak egy picit. Nyeste azt írta, hogy csak beszélgessenek. De miről? A kviddicsről? Nyeste azt mondta, azt nem ismeri. Esetleg mutasson neki egy szép varázslatot? Akkor a lány szomorú lenne, hogy ő ezt nem csinálhatja meg. Esetleg beszéljenek a varázsvilágról? Nem, mert akkor feljönne Rose családja, hogy ki mit dolgozik, és akkor meg eszébe jutna Nyestének az anyukája, és elszomorodna. Meg hát a naivés lányt biztos nem érdekli az, hogy az apja Hippogriffekkel foglalkozik, és hogy az ő patrónusa a véleménye szerint ez a gyönyörű állat. Meg hogy az anyukája egy nagyon ügyes talárszabó, és hogy amit most ő visel, azt is ő csinálta.Meg az anyukája néha cipészkedik is. A cipőjét is ő csinálta. Végül aztán megszólalt:
-Jó, beszélgethetünk. De miről? És ha beszélgetünk, ne itt tegyük, hisz itt a talpunk alatt recseg-ropog a kisebb állatok csontja, meg bagolykaki. Nekem mindegy ha itt, csak gondolom nem akarsz itt hosszú távon ácsorogni.

-Tényleg érdekel? Hát ez Remek! Tudod mindenem a kviddics!5 évesen játszottam először! 5 évesen!-Rose tudta, hogy a lányt nem a ő kviddicses pályafutása érdekli. Így hát elkezdte mesélni, hogy a kviddics a varázslók sportja, amiben van 3 hajtó 1 őrző, 1 fogó, és 2 terelő. És,hogy vannak a gurkók, a kvaff, és a pici, szárnyas cikesz. Hogy a  fogó feladata, hogy az ellenfél fogója elől el kell halásznia a cikeszt, ami össze-vissza röpköd a pályán, van három-három pózna a pálya két végén, és hogy a hajtóknak az ellenfél karikáiba kell bedobni a kvaffot, és az őrzőnek ezt ki kell védenie, meg vannak a szeszélyes gurkókkal megküzdő terelők akik ütőikkel ellőve a gurkót leszedik az ellenfél játékosait a seprűről, és mikor a monológja végére ért már olyan lelkes volt, hogy már le ott helyben lejátszott volna egy mérkőzést.
-Bogolyfalván majd megmutatom a seprűt, meg a labdákat, a nemzeti válogatottat, meg a mezeket. Jó?-kérdezte a végén Rosie.

Rose büszke volt magára, hogy ezt Nyeste megkérdezte. Mert ő játszott a csapatban, vagyis játszani fog, méghozzá őrzőként. Az nem zavarta, hogy van egy másik őrző is, és majd felváltva lesznek. Boldogan és kissé dicsekvően bólintott mikor Nyeste megkérdezte, hogy játszik-e. Ebből meg már ki lehet következtetni, hogy akkor a Rellonnak is van csapata. Ha csak Nyeste nem buta. És nem is buta. Csak dadog, és félénk. De az nem nagy baj. Tudta Rose, hogy a levele hamarosan visszaérkezik szüleitől, hisz nem laknak messze, és ha nem is most, de ma megérkezik Tollpihe a levéllel.És őt nem zavarja ha később jön. Mert tudta, hogy Tollpihe is családtag, és ő is szeret a szüleinél lenni. Meg hát ő is megérdemli a pihenést. Igaz itt is pihenhet, de ott jobb. A szülei nagyon nagylelkűek voltak, mindig adtak mindenkinek valamit. Rosie elképzelte, hogy fog majd kinézni Nyeste, mikor a szüleitől kapott seprűvel sepreget. Remélte, hogy inkább repülni fog. És tovább kezdte mesélni Nyestének a kviddicst, meg hogy a világkupán milyen jó csapatok játszanak, majd elkezdett a sárkányokról mesélni, megemlítve, hogy van egy nagyon félelmetes Magyar Mennydörgő nevű fajta is.

Tényleg menniük kellett. Rose még kinézett az ablakon, hátha megjön Tollpihe, de úgy látszott, hogy erre még várnia kell. Rose úgy tudta, hogy Nyestének is van számmisztikája, így szó nélkül ment a terem felé, ám félúton huhogást hallott, és megfordult. Tollpihe nézett rá borostyánsárga szemeivel. Rose intett, hogy a vállára szállhat. Nem mintha eleve nem szabadna, csak a bagoly úgy tanulta, hogyha ismeretlennel van gazdája akkor csak jelez, hogy itt van és megvárja míg gazdája "észreveszi". A bagoly beledugta a fejét Rose táskájába, jelezve: "Jól lesne egy kis csemege, és nem szeretem, ha megváratnak!". Rose ezen csak nevetett, majd elővette a dobozt, és egy marékkal adott a madárnak. Közben leoldotta a bagolyról a levelet kihajtogatta, rákoppintott és elmotyogott egy varázsigét, és a látszólag üres pergamenen írás jelent meg:

Édes Rosienk!

Örülünk, hogy találtál magadnak barátnőt. A dadogás ellen nem lehet mit tenni, maximum egy jó nagy adag önbizalmat bekapni reggeli előtt. A varázslásról megkérdeztük jó öreg auror nagyapád, aki azt tanácsolta, hogy használj nonverbális varázst, vagyis tanítsd meg neki. A nonverbális varázs azt jelenti, hogy némán varázsolunk.Nehéz elsajátítani, RAVASZ szintű tananyag, de igen hasznos, és a varázslásért megéri küzdeni.

                               Ölel téged: Anya és Apa

Rose hirtelen fellelkesült. Egy pillanatig azt hitte, hogy erre nincs mit tenni, de mégis lehet dadogással varázsolni! Gyorsan elmotyogta a varázsigét, rákoppintott az írásra, mire az eltűnt. Ismerte már ő ezt a nonverbális varázslást, csak eddig nem jutott eszébe. De jó lesz! Aztán gyorsan észrevette, hogy azóta Tollpihe mellé újabb 4 bagoly társult, akik egy nagy hosszúkás csomagot hozott. Rose ismerte már ezeket a baglyokat. Ők voltak a család "teherszállító" baglyai. Rosie már azt is sejtette, hogy mi van a csomagban. Nyeste seprűje. Nyeste seprűje? Rose szüleinek ajándékozási mániájuk volt. Rose jelezte a baglyoknak, hogy várjanak egy percet majd szólt Nyestének, hogy menjen oda hozzá.
-A szüleim küldték ezt a csomagot. Neked.-szólt. Leoldotta a csomagot, és átadta Nyestének. Még nem akart szólni neki a levélről.

-Várj, Nyeste kérlek állj meg!-kiállt a lány után Rose. -Ez a csomag neked, jött, hidd el. Vagy tudod mit, elmagyarázom. A szüleimtől kaptad. Megírtalak téged a levélbe, és hogy milyen jó barátom vagy. És a szüleim mindenkinek, mindig küldenek valamit, ha a levélben benne van. Nekem is küldtek;-mutat egy nagy doboz bagolycsemegére.-És ez neked jött. Nem kell most kibontanod, majd ebédszünetben is lehet.Én már sejtem, hogy mi lehet ez. Viszont az engem is érdekel, hogy mit fogsz majd szülinapodra kapni, ha ezt kaptad most, csak úgy. Ja, és remélik, hogy hasznát veszed.- Rose egy pillanatra megállt pihenni. A kviddicsbemelegítőn nem seprűvel futották a köröket. Mert Rose már tudta, hogy az van a csomagban. -Ha megállsz, és végighallgatsz, akkor minden elismerésem, hogy tudsz még szánni rám egy percet. De ha akarod, futhatunk is tovább, ahogy akarod.

Rose elcsodálkozott. Nyeste most igen gorombán viselkedett vele. Ő nem lett rá ezért dühös. Vagy talán mégis, de csak annyira, hogy felvágjon előtte egy pici ideig. Jelezte a baglyoknak, hogy vigyék vissza a csomagot, akik egy Nyeste felé pillantottak mintha azt akarnák mondani a lánynak: Tudod, hogy milyen nehéz volt ezt idáig cipelni? Majd de repülj vele 15 percen át... Aztán nagy huhogás közepette elszálltak. Rose megértette a baglyokat. Ők itt cipekednek, erre Nyeste nem is kedvesen, hanem mogorván visszaküldi a csomagot. Pedig a szülei csak jót akartak. Neki nem baj, Nyeste nem fog tudni majd varázsolni, megbukik a vizsgán, és az nem az ő baja, ha nem akar vele barátságosan viselkedni. Márpedig egy ellenségnek Rose nem segít. Ha vicces kedvében lett volna, azt mondta volna Nyestének: Semmit nem fognak küldeni, csak valamit!
De ő most haragudott Nyestére. És nem volt vicces kedvében.  Gyorsan elkezdett futni, megelőzve Nyestét, és már jóval Nyeste előtt járt, mikor megfogalmazódott benne egy rossz gondolat, amit nem is gondolt komolyan, csak azért mondta ezt magának, mert dühös volt Nyestére: Szerinte Edward bácsi tévedett, mikor azt mondta, hogy Nyeste anyukája tehetséges boszorkány volt. És ha az anyuka nem az és az apuka sem, mivel Nyeste apja nem értett a varázsláshoz, akkor Nyeste se fog. Megfogadta, hogy számmisztika órán jobban teljesít Nyesténél, ami még szórakoztató is lesz, hiszen imádja a számmisztikát, és szereti ha megdicsérik ezen az órán. Ezzel a gondolattal futott tovább a számmisztika terem felé.