Yasmine

Megírtam egy rakat levelet, már csak el kell valahogy juttatnom őket a családomhoz. Illetve van kettő, aminek Koreába kéne elmennie. Nincs is más hátra, mint találni pár vállalkozó szellemű baglyot. Igaz, abban nem vagyok biztos, hogy a világ másik felébe is elrepülnek, de biztos van erre valamilyen szolgáltatás, amit a baglyok jobban ismernek mint én. Ha meg nem... Hát akkor repül pár hétig. Nekem az sem baj, bár lehet utálni fog a bagoly, de túlélem.
Szóval levelet kell küldenem, így a bagolyház felé veszem az utam, és a levelekkel a kezemben azon gondolkozom, vajon mindent leírtam-e anyámnak, hogy nem fogalmaztam-e túl bonyolultan Virágnak, és hogy Bogi, nem fogja-e keveselleni a két oldalt, amit magyaráztam neki a koreai nyelvtanból? Apám nem lesz elégedett, neki megint csak tíz mondatot tudtam összekaparni... Meg is állok a folyosó közepén és a hajamba túrok egyet bosszankodva, aminek a következményeképp kócos leszek. Nem veszem észre, így nyugodt szívvel nyitok be a bagolyház ajtaján. Egyébként sem számítok rá, hogy ilyenkor másba is belefutok, de a benti zajokból hamar rájövök, hogy tévedtem.
- Helló! - köszönök óvatosan, nem kívánom megzavarni a mókát. Innen nézve legalábbis mókásnak tűnik, viszont nekem más dolgom van, így egyelőre nem csatlakozom, csak keresni kezdek a baglyok között.
Nincs nagy szerencsém, mindegyik szúrósan nézeget, így kénytelen vagyok bevetni a csalit: bagolycsemegét. Szerintem valami szárított egérmaradványok lehetnek, a szaga legalábbis arra emlékeztet, épp ezért is tartom egy apró üvegben, nehogy itt bűzölögjön nekem. Viszont, hogy nem találok egyetlen baglyot sem, előveszem a zsebemből a már említett edényt, és kinyitom, hogy kivegyek belőle néhány szemet. A hangulat hirtelen változik meg. Az összes bagoly érzi, hogy itt valami készül. Érzem, ahogy az összes szempár rám szegeződik. Még azok a baglyok is rám figyelnek, amik eddig vidáman játszottak az ismeretlen lánnyal.

Bünti, Iza és a lányok

Iza ma szokatlanul csendes. Na jó, máskor sem fecseg összevissza, de azért szoktunk beszélgetni. Még azt sem veszi észre, hogy félpercenként rápillantok, csak hogy tudjam nem fog összeesni rögtön. Mert ugye kettőnk közül ő az, aki amúgy beteges én csak Madagaszkáron voltam nagyon rosszul, de amióta visszajöttünk jobban érzem magam, mint valaha.
Vidáman és erővel telve lépkedek hát fel a lépcsőkön, aztán előre engedem Izát, mert ez mégsem kocsma, na meg... Őszintén? Fogalmam sincs, mit illik...
Az elsős navinés, aki valószínűleg levelet írni jött fel, gyorsan eliszkol, amikor meglát minket, Iza megjegyzésére pedig először automatikusan a hajamhoz nyúlok, de aztán kapcsolok.
- Héé! Én fésülködtem! És mi az, hogy vérfarkas vagy zombi? - az először kicsit felháborodott hangsúly nevetésbe fullad. Főleg amikor kinyújtja a nyelvét. Ennek ellenére azért érdeklne a válasza. Mert szerintem sápadt és beesett arcú sem vagyok, bár tény, hogy fogytam pár kilót a nyaralás alatt, de akkor is, se kutyaszagú nem... Na mindegy.
- Az nem lenne jó nekik, ha elkésénének, mert egy hét múlva megismételhetnék ezt a csodás műveletet, mondjuk addig, amíg meg nem tanulják a pontos időt... - mondom széles mosollyal. Azt hiszem ha bárki látna most minket megkérdőjelezné, hogy valóban a kék házban van-e a helyünk.
- Lehet órává kellett volna változtatnunk a festékszórót meg a kalapácsot, nem? - tűnődöm el, csak úgy magamban, aztán a saját órámra pillantok. Nálam még van egy perc, de ezt nem közlöm Izával.
- És miért szeretnél elájulni? A meleg miatt, a meleg miatt, vagy a lelki szemeid előtt megjelenő látvány szórakoztat?
Nem ajánlom neki, hogy pont most ájuljon el. Én szeretném, ha a lányok alapos munkát végeznének, de ha Miza rosszul lesz, akkor esélytelen. Sőt, el is kell őket engednem...
- Van nálam is egy üveg víz - bökök a táskámra, csakhogy tudja, ha az övé elfogy, akkor sincs vége a mókának.

Bünti, Iza és a lányok

Szerintem Miza azt sem tudja, mit beszél, de mindegy. Tudom, hogy nem vagyok se zombi, se vérfarkas, de még ijesztő sem. Valószínűbb, hogy a kis elsős valami rosszban sántikált és attól tartott rajta kapjuk. Vagy csak rémeket látok már én is? Fogalmam sincs. Mindenesetre, így legalább le tudunk majd mi is ülni egy tisztább sarokba, amíg tiszta nem lesz az egész hely. Nem irigylem a lányokat, de hát ők keresték a bajt, igazán nem panaszkodhatnak. Megérdemlik.
- És te? Láttad már a vigyort az arcodon? - kérdezek vissza, ahogy a házam iránt érdeklődik prefitársam. Mivel levitás biztos, hogy érti, elég ránézni, hogy kételkedjek itt a helye, én mégsem kételkedem.
- Tesztelj! - mondom nevetve, a felvetésre, hogy esetleg százfülé főzetet ittam, aztán megosztok vele egy titkot, ami igazából nem titok, de nem hiszem, hogy valaha mondtam. - Amúgy rosszul jár, aki azzal a főzettel veszi fel az alakomat. Két nem működő vesélvel elég kellemetlen tud lenni még 1 óra is... -  persze az is sok mindentől függ, de akkor is. Én nem játszanék vele, de aki nem ismer, az ezt nem tudhatja. Miza meg kérdezhet bármit, amit csak én tudhatok, ha meg akar győződni róla, hogy én én vagyok. Persze biztosan csak viccel, de nekem tetszik ez a játék.
- Akkor már el kellett volna ájulnod... - világítok rá neki a problémára, majd a kivágódó ajtóra pillantok, mert befut az első jómadár. Köszönni már nem tud, így én sem érzek késztetést rá, hogy köszönjek neki, hagyom, hogy Iza válaszoljon a szavaira.
A másik lánynak már biccentek, aztán kényelmesen a falnak dőlök. Még egyszer az órámra pillantok és szomorúan állapítom meg, hogy nem késtek. Alig láthatóan a fejemet is megcsóválom, majd lemondóan sóhajtva lököm el magam a faltól, ahogy a tisztító szerek után érdeklődnek.
- Abban a zsákban van minden, amire szükségetek lesz! - intek a fejemmel az említett szütyő felé, és komolyan sajnálni kezdem, hogy nem csak pár flakon vizet meg 2 fogkefét tettünk bele, hanem valódi - igaz mugli - tisztítószereket.
- Remélem hoztatok gumikesztyűt... - mondom még aztán kimegyek az ajtón, hogy a kint letámasztott seprűt és felmosó-akármit is behozzam. Letámastom őket a falnak, aztán egy elegáns mozdulattal intek a lányoknak.
- A tiétek a terep. Hajrá! - adom meg nekik a lehetőséget a kezdésre, aztán Izához lépek és halkan megkérdezem - Mennyire leszünk szigorúak a tisztaságot illetően?