36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Bagolyház - Nemes L. Izabella hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 25. 20:28 | Link

Luna

Délután, 14:27
Az északi torony felé tartottam, kezemben egy levéllel. Kissé gyűrött volt már, hiszen sokáig tartott, mire ideértem és útközben végig ezt gyűrögettem. Ideges is voltam kicsit, hiszen a levél apámnak és az undorító mostohaanyámnak szólt. Sok lépcsőt másztam meg és kicsit elfáradtam. A bagolyház ajtaja előtt megálltam, hogy kifújjam magam. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy lány viharzott ki rajta. Vállat vonva gyorsan beléptem, nehogy akár egy bagoly is itt szökjön ki. Ahhoz meg van a saját kiszökő-részük.
Beérve a házba baglyok csipogása, csiripelése és egyéb zajkeltő tevékenységük hallatszott. Boldog mosolygással nyugtáztam, hogy Aqua a helyén ül és éppen valamit evett. Mellette egy kuvik halkan hortyogott, amitől kuncognom kellett, mire a kis baglyom csodálkozva nézett rám. Elé tartottam a mutatóujjam, mire vidáman közelebb mászott és megcsipkedte. Suttogva a lelkére kötöttem, hogy el ne tévedjen útközben, mert ez a levél apámnak szól és semmi kedvem újat írni. Ha elveszíti, akkor pedig ő lesz a hibás. A bagoly rám nézett nagy szemeivel és mintha megértette volna, bólintott egyet. Legalábbis úgy néztem. Megsimogattam a feje búbját és hagytam, had csipkedje még egy kicsit a kezem, aztán útjára indítottam. Megvártam, míg eltűnik a láthatáron, aztán szedelőzködni kezdtem.
Ekkor vágódott ki a bagolyház ajtaja, amitől összerezzentem. Halk szitkozódást hallottam, így úgy döntöttem, üdvözlöm a jövevényt. Biztosan nem egy bagoly. Kiléptem Aqua helye mellől és meglepődve láttam, hogy Luna áll az ajtóban.
- Luna? Szia! - szaladtam oda hozzá. - Rég találkoztunk - mosolyogtam rá.


!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

Kvaff
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:36 Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 26. 14:33 | Link

Luna

Luna elé szaladtam. Az arckifejezéséből látszott, hogy meglepődött. A kezében levelet szorongatott, pont ahogy három perce én is. Nem tudtam elolvasni a levélen álló nevet, illetve címet, aztán eszembe jutott, hogy nem illendő leselkedni. Elkísértem a baglyáig, aztán végighallgattam a mondandóját.
- Igen, apáméknak küldtem egy levelet. És te? - kérdeztem mosolyogva. Közben megálltunk az egyik bagolyfészeknél, és Luna feladta a levelét. A baglyok közben elhallgattak és most fejüket a szárnyuk alá rejtve aludtak. A házban csak mi ketten voltunk, ami egy kicsit furcsa, hiszen még délután volt. Pár madár még ébren volt, ők a tollukat fényesítették, vagy ettek. Morogtam egy hmm-öt aztán kíváncsian Luna felé fordultam és újabb kérdésekkel bombáztam őt.
- A gólyalakban laksz még? Vagy már másik szobában? Mi pár lánnyal összeköltözünk..Nem lenne kedved velünk lakni? - a szavak csak úgy dőltek belőlem. Egy ismerős bagolyhuhogást hallottam. Bocsánatot kértem és elsiettem a hang irányába. Aqua a helyén ült és boldogan csiripelve nézett rám. A karomra ültettem és visszamentem Lunához.
- Ő itt Aqua - mutattam be a baglyot. - Aqua, ő itt Luna - mosolyogtam a lányra.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 26. 20:58 | Link

Luna

Követtem Luna mozdulataid, amit a barna bagoly felé intézett. Hagyta, hogy az állat megcsipkedje az ujjait és megsimogatta a hátát, amit a bagoly élvezettel tűrt. Amikor a lány rá akarta erősíteni a levelet az állat lábára, az szúrós szemmel nézett rá. Mintha ezt mondaná:
- Ne dolgoztass, nem látod, hogy már öreg vagyok? - mosolyognom kellett, és tényleg: az uhu már eléggé idős volt, így nem tudom, hogy még mennyit bír ki. Persze nem voltam állatorvos, sem biológus, hogy megállapíthassam mennyi ideje van még hátra.
Néztem, ahogy a madár eltűnik, aztán halkan kuncogtam Luna kijelentésén. Eszembe jutott a pár napja készült megfigyelésem, miszerint Lunának állat kéne. Az arckifejezését figyeltem és megállapíthattam, hogy egy baglyot szeretne. Gondoltam meglepem egyel, de nem voltunk olyan kapcsolatban és nem is volt időm lemenni baglyot venni, így elhessegettem a gondolatot. Amikor a szobáról kezdett el beszélni, hevesen bólogatni kezdtem. Örültem, hogy mg nem talált szobatársat.
- Hárman költöznénk, és rád gondoltunk, negyediknek - mosolyogtam és közben a fejem előre-hátra mozgott. Aqua eközben megérkezett, amiből azt következtettem le, hogy a szüleim közel vannak. Méghozzá nagyon közel. A mutató és középső ujjaimmal simogatni kezdtem a hátát, amit boldog csiripeléssel nyugtázott. Behunyta a szemeit és élvezte a kényeztetést.
- Nincs mit. Több állatom nincs - mosolyogtam, miután bemutattam őket egymásnak. - Nos, neked van valamilyen állatod? Esetleg szeretnél valamilyen állatot tartani? Azt hallottam, hogy a macskabagoly nagyon szelíd és kedves társ - motyogtam. Szerettem állatokról beszélni, hiszen imádtam őket. Semelyik állatot nem vetettem meg és nem néztem rájuk undorodva. Gyűlöltem az olyan embereket, akik azt hitték magukról, hogy különbek, amikor állatot ölnek. Míg ezen morfondíroztam, Aqua türelmetlenkedni kezdett, aztán felszállt a karomról és visszatért a helyére.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 27. 15:16 | Link

Luna

Megvártam, hogy a madár visszarepüljön a helyére. Luna még mindig csodálattal nézett az állatokra. Szemei csillogásából tudtam: bagoly kell neki. Amikor találkoztunk, igazán kis időt töltöttünk együtt, így nem igazán tudtam megismerni. Javasolni akartam, hogy menjünk el valahova, de nem tettem. Valahogy megnyugtatott a baglyok közelsége. Úgy tűnt, hogy a lány is így gondolja. Azt a kis időt leszámítva, nem találkoztam vele. Annyit viszont észrevettem, hogy nagyon szeret olvasni és szeretheti az állatokat is.
- Apáthy Hanka és Lucy Carmen - válaszoltam az előző kérdésére. - Nem tudom, hogy ismered-e őket. Én is csak párszor találkoztam velük.
Csodálkozva hallgattam a következő választ. Állítólag nem volt állata, de nagyon szeretne egyet. Egy baglyot. ~ Tudtam ~ gondoltam és elmosolyodtam. Mit mondjak, hát jók a megérzéseim. Nagyon is jók. Na, nem akarom magam fényezni. Lépteket hallottam az ajtó felől, aztán egy fekete hajú lány lépett be. Ügyet sem vetve ránk, odament az egyik bagolyhoz, majd odaadta neki a levelét. A bagoly elrepült, a hölgyemény pedig kilibbent az ajtón. Persze nem csukta be. Odasiettem és behajtottam. Visszanéztem Lunára és fejcsóválva felé közeledtem. ~ Mik vannak ~ gondoltam és elgondolkodtam a történteken. A sötét hajú lány nagyon ismerősnek tűnt, ám nem bírtam rájönni, hogy honnan. Vállat vonva álltam meg Luna előtt. Egy igencsak hosszú kérdést tett fel, állatokkal kapcsolatban, amire szívesen válaszoltam. Köztudott tény, hogy az állatok a mindeneim.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert ez igazán könnyű kérdés volt. Számomra...
- Nem feltétlenül - kezdtem lassan. - Persze ne olyan baglyot válassz, ami a kezdetekről kiválasztott magának és pikkel rád. Ember és állat között mindig is volt kapcsolat. A kötődés, amit az emberek elfelejtettek és megvetették az állatokat... - elhalkultam, hiszen teljesen más témába kezdtem. - Na, vissza a lényegre. Nem fontos, hogy első látásra megszeressen, az majd kialakul idővel, ha úgy áll hozzá a kedves társ - halkan kuncogni kezdtem, amitől pár bagoly felébredt és rosszallóan nézett ránk. Bocsánatot kértem tőlük, mire megnyugodtak és újra aludni tértek. - Szóval: akár madarad, akár más állatod van, tudd neki biztosítani azokat a dolgokat, amikre szüksége van. És most nem olyanokra gondolok, hogy élelem és hely. Itt olyanokról van szó, mint a szeretet, a törődés, a kötelék - szinte már költőien beszéltem. - Érted?
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 2. 11:14 | Link

Luna

Lunát érdekelni kezdte az a téma, így csillogó szemeket meresztett rám. A szobából pár embert ismert, ami jó volt. Nem idegenként költözik be. Ez jó pont.
- Lucy is kedves, legalábbis én azt hallottam róla - válaszoltam és egy kicsit hanyagoltam a témát. A fekete hölgy távozása után ismét pár perc csend szállt közénk, közben a baglyokat figyeltem és a kezeimet tördeltem, aztán egy hosszú választ csúsztattam ki a számon. A lány érdeklődve hallgatta, így folytattam. Tetszett, hogy ennyire érdekli az ember-állat közti viszony kialakulása. Elmeséltem mindent, aztán észbe kaptam és visszakanyarodtam a témához.
Megkérdezte a véleményemet, amire hosszú lett volna a válasz, de belekezdtem. Próbáltam a legrövidebben elmesélni mindazt, amit én erről gondolok.
- Nem igazán tudnám megfogalmazni, annyi érzés kavarog bennem amikor állatokról van szó. Igazából erről az ember-állat közti viszonyról keveset tudok - szabadkoztam. - Az ősembernek enniük kellett valamit ezért vadászni kezdtek az állatokra. Ezt még meg is értem és oké. Aztán később, ahogy fejlődtek, újabb és újabb terveket készítettek, amivel az állatok élőhelyét tönkretehetik. Kivágták az erdőket, ezzel több millió állat maradt otthon és búvóhely, esetleg élelem nélkül. Ketrecbe zárták őket és a legtöbb állat már fogságban születik. Van pár olyan kutatóközpont, ami direkt azzal foglalkozik, hogy állatokat szoktatnak vissza a vadonba. Egyszer olvastam, vagy láttam olyat, amiben két férfi talált egy kis oroszlánt. Felnevelték, majd visszaszoktatták a vadonba és ha jól emlékszem egy év után visszamentek hozzá. Az állat nem tépte szét őket, nem is bántotta a férfiakat, sokkal inkább örült, hogy láthat a pótszüleit. Boldogan a nyakukba ugrott, és engedte hogy megsimogassák. Egy kamera pedig ezt mind fel is vette. Lehet hogy gonoszságnak hangzik, de én megvetek minden olyan embert aki csak hanggal vagy cselekedettel bántja őket. Nem kell közéjük menni, sőt, beszélni sem kell róluk, elég ha kiirtják az erdőket, ezzel több millió őz, vaddisznó, nyúl és madár marad otthon nélkül - válaszoltam a kérdésre. - Te mit gondolsz róla? - lihegtem a végén.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 2. 19:48 | Link

Luna

Abbahagytam a beszédet, majd Luna válaszáért érdeklődtem. Figyelmesen végighallgattam a tartalmas válaszát. Ő is hasonlóan gondolkozott, mint én ezt szerettem benne. Szinte ugyanolyan gondolkodásmódunk volt, ami nagyon tetszett benne. Luna a beszéd közben sokat mosolygott, ám a végére arca elkomorult és borúsan nézett maga elé. Az utolsó mondata végén fújtatott egyet, de lényegében tetszett az, amit mondott. Az oroszlános viselkedésén nevetnie kellett, amin viszont én nem nevettem. Megengedtem egy kisebb mosolyt, de semmi több. Ha állatokról volt szó, nagyon komolyan tudtam ezt a dolgot venni és elvártam, hogy mások is így gondolkodjanak. Néha egyenesen követeltem, hogy így álljanak hozzá.
Luna szerint  ő a gonoszok táborát erősíti, amit meg is értek, hiszen az embernek fontos táplálék a hús. Egyetértettem vele.
- Én sem szeretem, amikor valaki csak azért vadászik farkasra, mert húha, lőttem egy farkast. Most ilyen nagy ember vagyok. Egyenesen gyűlöltem ezeket az embereket. Meg tudtam volna fojtani, hogy tudják milyen érzés, mikor szegény állat az utolsó lélegzetvételig küzd az életéért. Számomra az állat nem egy külön faj, hanem az állatok mi vagyunk. Igen, mi vagyunk. Mi is állati faj vagyunk, azokból alakultunk ki és bármennyire is furcsa, az emberi lény csak a Föld teremtését követően sok száz év múltán fejlődött ki. Az csak mese, hogy Isten megteremtette Ádámot és Évát. Ez most nem ellenük szól, csak ez az igazság. Gondolhatsz rólam bármit, de ez a véleményem és nem változtatom meg. Ítélj csak el nyugodtan, de ez van - fejeztem be a kérdés nélküli választ, aztán kifújtam magam. Vártam a választ.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 3. 19:29 | Link

Luna

Egyre jobban megkedveltem Lunát. Ő is feltétlen szeretettel szerette az állatokat, amit tiszteltem benne.  Kezdtem azt érezni, hogy már jól összebarátkoztunk, ám még nem árultam el magamról mindent. Nem nyíltam meg neki úgy, ahogy kellett volna és ezt szerintem hiányolta. Nem akartam egyenesen belerohanni a közepébe, szerettem volna még egy kicsit beszélgetni vele. A Bagolykőben töltött idő alatt nem sokat beszéltem a diákokkal, egyedül Luna volt az, akivel jól el tudtam társalogni az állatokról. Lehet, hogy csak a nem jó emberrel beszéltem, mert eddig csak ő beszélt elfogultan így az állatokról. Mikor kifejtette a véleményét, helyeslően bólintottam. Én sem a vallás ellen szóltam, de ezt a lány is megmondta.
Mindenkinek meg van a saját véleménye, én ezt tiszteletben tartom, de akkor mások is tartsák tiszteletben az enyémet. Míg ezen morfondíroztam Luna befejezte a beszédet és kérdőn rám pillantott. Azt hiszem további vélemény-nyilvánítást várt tőlem, ám most ”rövidre” fogtam.  Tudjuk nálam mi a rövid ugye?
- Vannak emberek, akik megértik és szeretik az állatokat. Gondolok itt most rád és magamra. Ám vannak azok a parasztok, már bocsánat a kifejezésért, akik nem hajlandóak elviselni a teremtményeket és inkább elpusztítják őket. Azt viszont nem tudják, hogy ezzel felborítják a természet rendjét – most rövidre fogtam a szót, hiszen már mehetnékem volt, ám még maradtam.
Míg beszéltem, figyeltem Luna arckifejezéseit és reakcióit. Remélem, hogy mint eddig mindenben, ebben is egyetért velem. Végre - szusszantam, mikor befejeztem a beszédet. A lábaim már fájtak az állástól, nem bírtam sokáig nyugton maradni, így fel-le emelgettem őket, amíg a fájdalom meg nem talált szűnni.
- Mesélsz magadról? - kérdeztem mikor befejezte a mondandóját és csönd telepedett le közénk. Nagyon kíváncsi voltam az életére, a családjára, persze megértettem, ha nem akarna válaszolni, hiszen nem akartam tolakodó lenni.
Szál megtekintése

Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 6. 16:21 | Link

Mulan

Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyom és úgy ingáztam jobbra-balra. Jó és rossz is volt így állni, de nem tehettem mást, hiszen nem akartam kérdezés nélkül lelépni. Luna is röviden fejtette ki a mondandóját, aminek egy részt örültem, viszont másrészt nem. Szívesen hallgattam volna még a véleményét ilyen témáról, de ha nem, hát nem. Nem erőltettem a dolgok, ha lesz valami, amit meg szeretne osztani velem, akkor majd elmondja.
Nem firtattam a dolgot, inkább másfelé tereltem a beszélgetést. Az utolsó állatos monológja után elhallgatott, majd pár perc gondolkodás után mesélni kezdett magáról. Nem sokat, de a lényegesebb dolgokat elmondta. Végül azt javasolta, hogy menjünk el sétálni. Helyeseltem az ötletet, majd intettem a baglyoknak és kilépte a szabadba. Beszívtam a friss, hideg és csípős levegőt. Nem bántam meg, hogy nem vettem se sapkát, se sálat. Élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom és szétfújja lófarokba kötött hajam.
A lány a családi hátterem után érdeklődött, amiről nem szívesen beszéltem, de megpróbáltam röviden és tömören megfogalmazni a válaszom.
- Londonban születtem, két bátyám van. Szüleim mindketten varázslók, testvéreim úgyszintén. Édesanyám öt éves koromban meghalt, apám pedig újraházasodott - nem volt éppen költői, de ez volt az életem röviden. Többet senki nem fog megtudni rólam és ez éppen így volt jó. Tényleg röviden feleltem a kérdésére, amit kicsit szégyelltem, de még csak kétszer találkoztunk. Ő sem árulta el, hogy hogyan született és én sem. Nem fogok többet elmondani magamról maximum, ha már jól összebarátkoztunk.
Felsóhajtottam és a következő kérdés-lavinámon gondolkoztam. Mivel semmi nem jutott eszembe, csak csendben lépdeltem mellette. Szerettem hallgatni, éppen ezért örültem ennek a kis csöndnek. Élveztem a kérdés nélküli járást, de a csend egyszer majd kínossá fog válni…
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 28. 20:37 | Link

Lunu

Luna röviden mesélt, amit kicsit bántam, hiszen tudtam, hogy egyszer majd nekem is mesélnem kell. Mielőtt megkérdezhette volna az én életemet, előtte javasoltam, hogy menjünk ki a bagolyházból. A szabadban sokkal jobban éreztem magam. Nem tudom miéért, de én soha nem voltam az a négy fal között ülő típus. Mélyet szippantottam a csípős levegőből és élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom. Sokkal jobb - sóhajtottam. A lány becsukta az ajtót, majd csatlakozott hozzám. Megköszörültem a torkom és mesélni kezdtem.
Csak kis részletet árultam el az életemből, de ez pont elég volt. Luna közben figyelmesen hallgatta, amit mondok, legalábbis engem nézett, szóval azt feltételezem, hogy figyelt. Csak egy sajnálomot mondott, aztán újra csönd. Behunytam a szemem és hagytam, hogy a többi érzékszervem vezessen.
Sajnos ez nem jött össze, mert kis híján múlt, hogy neki nem mentem egy fának. A szél még mindig az arcom körül lebzselt, de most már a hajamat piszkálta. Szét-szét fújta, majd bele az arcomba, aztán újra szét. Egy idő után már kezdett idegesíteni, de szerintem ezzel nem lehettem egyedül. A szél játékáról eszembe jutott az, hogy vajon apám mit szól a vizsgáim végéhez. Hazarendel, vagy sem? Elküld a nagymamámhoz?
Sok kérdés merült fel bennem ez ügyben, de egyiken sem gondolkoztam sokáig. Majd lesz, ahogy lesz – bólintottam alig észrevehetően, aztán a zsebembe rejtettem két csuklóm és úgy folytattam a sétát. Szerettem csendben sétálni és úgy látszott, hogy Lunát sem zavarja a szótlan járás. Ezt is szerettem benne. Nem kérdezett fölöslegesen, nem beszélt, egyszerűen csak élvezte az életét. Végül aztán még is megszólalt, ám most másfelé terelte a témát, aminek örültem, viszont egy kicsit még sétáltam volna így.
- Ó, ő nagyon jól van, köszönöm, hogy megkérdezted. Hát ma már voltunk sétálni, talán este még leviszem egy kicsit futkározni, de nem biztos. Az időjárástól függ – halvány mosolyt küldtem a lány felé, aztán az eget kezdtem el pásztázni. Egy kicsit beborult, de szerintem esni nem fog. – Egy kicsit felhős, de semmi komoly – jelentettem.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. július 22. 17:06 | Link

Büntetés, Bálint és a lányok


Zsebre vágott kézzel és lehajtott fejjel, tök némán sétáltam Bálint mellett. Nem néztem merre mentünk, csak fordultam és lépcsőztem, mikor ő is. Nagyon el voltam foglalva a gondolkodással, főleg az elkövetkezendő vizsgákról, na meg az utolsó kviddicsmeccsről agyaltam. Utóbbitól megint jól be is paráztam, de egy ideje ez már így volt. Gondolok rá, aztán félni kezdek tőle, Dashának sosem szólok, bla bla bla. Pedig nem kéne elásnom magam nemsokkal a meccs előtt, biztos számítanak rám vagy ilyesmi. Nem tudom. Én már semmit sem tudok.
Ahogy az északi szárnyba, pontosabban az északi toronyba érkeztünk, felemelt fejjel tettem meg az utolsó pár métert a bagolyházig. Irtó régen jártam itt, reggel, mikor küldtem a lányoknak a baglyokat a levelekkel. Igen, az irtó rég volt. Mindenesetre nem lepődtem meg a benyitást és a 'hahó' kiáltást követően, nem volt rajtunk, a baglyokon és egy elsős navinésen kívül itt senki sem. Utóbbi amint meglátott minket ijedten menekült is ki az ajtón, én meg csak pislogtam utána. Hát ne már, nem ártunk mi senkinek sem.
- Bálint, azt hiszem legközelebb kétszer kellene fésülködnöd. Látod, szegény is megijedt tőled. Tisztára úgy nézel ki, mint egy kómás vérfarkas... Vagy egy zombi. Hm - Vigyorogva fordultam a becsapódó ajtó után prefektustársamhoz, majd kidugtam picit a nyelvem - aztán rögtön vissza is húztam, és elfordultam a fiútól. Körülpillantva elégedetten konstatáltam, hogy a bagolyház ennél koszosabb már nem is lehetne, szinte már rossz lehetett látni az arcomon elterülő gúnyos vigyort. Hohó, vissza Iza. A végén még túl jól érzem magam, és kárörvendően vihogva leszédülök az egyik ablakból.
- Fél perc, és késésben lesznek - Állapítottam meg, miközben összekanalaztam (igen, kanalaztam) a hajam, és valami kontyot varázsoltam belőle. Iszonyú melegem volt, szerencsére hoztam magammal egy üveg hideg vizet, és tudtam inni.
- Ja, ha elájulnék - fordultam a fiú felé -, hagyd a büntetést, és vigyetek a szobámba. De ne a gyengélkedőre. Oda semmiképpen se.
Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. július 30. 13:44 | Link

Büntetés, Bálint és a lányok


Nem tudtam szó nélkül hagyni a kis navinés menekülését, és mivel nagy valószínűséggel nem a vállamra hulló szőke hajam rémisztette meg a lánykát, készségesen kentem is már rá a dolgot Bálintra. Aki azért még megigazította a séróját, mielőtt visszaszólt volna, szóval nem tudtam annyira komolyan venni. Mondjuk gondolom ő se engem.
- Semmiiiii - Hátat fordítva neki mosolyogtam magam elé, miközben felmértem a terepet és ülő alkalmatosságot kerestem magamnak az elkövetkezendő egy órára. Vagy kettő? Pontosan nem tudtam a lányok mennyire voltak hajlandóak sietni, mindenesetre ha én lettem volna büntetésben, mindent elkövettem volna a szabadulásom érdekében.
- Biztos, hogy jó házba kerültél? - Pördültem meg csodálkozó arckifejezéssel. - Ez nagyon rellonos megnyilvánulás volt. Haaaa, Te tényleg Bálint vagy? Vagy valaki százfűlé-főzettel felvette az alakod? Ajaj, kezdjek félni?
Felemelt kezekkel hátráltam egy lépést, de mivel sosem voltam jó színész, rövid időn belül abbahagytam eme csodás tevékenységet. Nekem igazából semmi szükségem nem volt arra, hogy egy hét múlva is visszajöjjek ide ücsörögni és nézni a lányok szenvedését, jézus, azért annyira nekem sincs sok időm.
- Hm, egyik sem. Talán megijedek majd a zombi-vérfarkas-kómás Bálint fejedtől, és puff, már el is ájultam - Tűnődve megrántottam a vállam és az egyik tisztább polcra/állványra/szekrény féleségre felcsücsülve lógázni kezdtem a lábam. Természetesen nem állt szándékomban összecsuklani sem a melegtől, sem pedig háztársam egyáltalán nem ijesztő hajától.
- Aha, neked is szia - Az ajtó közben kinyílt és belépett rajta az első számú gyanúsított, akit összeszűkített szemekkel mértem végig. Már az sem tetszett, ahogy kivágódott az ajtó és besétált rajta, de nem, ma nem ítélkezünk. Nem bizony.
- Hacsak nem szeretnél visszajönni egy hét múlva - itt Bálintra pillantottam -, akkor azt ajánlom vigyázz a szádra.
Alig fejeztem be a szentbeszédet, megérkezett Állia is, akit már volt alkalmam közelebbről is megismerni a kviddicsmeccsek alkalmából. Ő már sokkal finomabban nyitotta ki azt a szerencsétlen ajtót, igazából nem is értettem mit ártott az a göndör hajúnak. Nos, mindegy is. Bálintra pillantottam, hogy fejezze be ő a szentbeszédemet, meg adja oda nekik az elméletileg a táskában található tisztítószereket. Én ezzel a sok beszéddel kimerítettem az éves készletem, köszöntem csókolom, jövőre lehet velem majd társalogni.
Szál megtekintése

Bagolyház - Nemes L. Izabella hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony