36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 01:25 | Link

Lagger

Ez a nap is olyan volt, mint az összes többi általában, legalábbis mostanság. Egy szóval kifejezve, szar, és akkor még finom voltam és nőies. Azt sem tudtam, hogy hogy kerültem az Északi toronyba, mert nem szokásom arrafelé császkálni, talán nem kell magyaráznom, bár azt magam sem tudtam, hogy miért, de ennek így kell lennie. Hegyi kisasszonynak utálnia kell az Északi tornyot és kész. Na mindegy, mert itt van a bagolyház és lehet, hogy Hófehérke nem tölt sok időt a tucatnyi büdös többi bagoly között, most mégis itt keresem, mert ez az utolsó hely, ahol lehet. Miért csavarog folyton, mikor otthon kéne ülnie a kalitkája közelében, ahol finom falatok várják? De neeeem...ő inkább csatangol össze-vissza. Esküszöm, olyan, mint a gazdája. Igaz lehet, hogy az ember háziállata előbb-utóbb hasonul a gazdájával. Ha tényleg ez a helyzet, várhatom, hogy szárnyaim nőnek. Megnézhetné valaki, nem tollas-e a hátam! Magamban pufogva igyekeztem fel a toronyba, azt sem néztem, hova lépek. Szinte nem is láttam, merre járok, csak vittek a lábaim, pedig ezen a részen már jócskán érzékelhető a madarak jelenléte az itt-ott elejtett szagos, csúszós ürülékekből.
- A fenébe...- Csúszott ki a számon, miközben a lábam meg az említett maradványon csúszott meg, ennek eredménye pedig az lett, hogy a legújabb farmerommal landoltam az undormány közepén. Trutyis lett a kezem, a ruhám és hogy fokozzuk az élvezetet, még felülről is kaptam egy jókora adagot, mert nagy nyomoromban felfelé sem tudtam figyelni. Káromkodtam még egy sort, aztán morogva tápászkodtam fel a mocsokból.
- Remek. Már kezdek is hasonlítani a baglyomhoz, legalábbis a szagom már olyan. - Valamennyire letörölgettem magam, és tovább róttam a fokokat, most már teljesen mindegy volt, hogy hova lépek és mibe. Mire felértem a csúcsra, már az idegeim is a csúcson voltak, ha nem találom meg itt sem a baglyomat, akkor talán fel is robbanok, bár nem fognak nagyobb dzsuvát okozni ennél a szétszóródott darabjaim. Körülnéztem a gyenge félhomályban, de így is láttam a rengeteg tollat és felismerhetetlen, gusztustalan dolgokat a padlón és mindenütt. Hófehérkét sem volt nehéz észrevenni, ő volt az egyetlen valószínűtlenül tiszta ebben a retekben. Egy másik bagollyal ült édes kettesben.
- Áhá! Hát itt vagy! Titkos légy ott, meg légy mindenütt - néztem megint körbe afeletti örömömben, hogy nem kell a madarat nagyon fürdetnem, mert védett zugban ült és úgy tűnik, nem töltött itt még annyi időt, hogy átragadjon rá a kosz.
- Remek!- néztem rá szemrehányón.
- És mi a neve a kedves úrnak? - kérdeztem csípősen a laposan pislogó szemeket. Nem foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy a madár valószínűleg nem érti, hogy mit akarok, sőt azt sem, hogy mi a fene bajom van. Megnéztem az odú bejárata fölé biggyesztett táblácskát, amin egy név állt: "Ferike"
- Ferike?! Jól hangzik. Hófehérke és Hóferike - adtam végül áldásom a kapcsolatra.
- Hanem most már elég volt, ideje lenne hazajönnöd velem, nem gondolod?- Ám kérdésemre a madár csak unottan ásított és óvón kinyújtotta szárnyait Ferike fölé.
- Nem bántom, ha hazajössz most velem - utasítottam a fehér tolltömeget.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 10. 00:01
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 9. 19:10 | Link

Niki
(Nem tudom, direkt írtál-e Ferikét... Cheesy)

Az utóbbi időben bizony rákaptam, hogy gyakrabban látogassam meg Ferencet, és bizony arra is rákaptam, hogy Ferikének becézzem. Egyik unalmas délutánomon még egy táblácskát is csináltam neki. Sejtettem, hogy ha Ferenc értené, mennyire megalázó, amit csinálok vele, bizony kikaparná a szemem, és reméltem, hogy titkon nem egy animágus. Igazából ma nem is főként Ferkó miatt caplattam fel a bagolyházba, ismét az unalom vezérelt, ugyanis elhatároztam, hogy értelmetlen leveleket fogok postázni lehetőleg minél több embernek. Az fel sem ötlött bennem, hogy esetleg ez Ferencnek ellenére lenne. Tehát egy szó mint száz, nekiindultam a rettentő magas toronynak, hogy megmenthessem a toronyba zárt Ferikét, azonban újfent nem voltam magamban. Nem, nem egy sárkány állta utamat, hanem egy lány, aki a Ferenccel turbékoló bagollyal kezdett diskurálni. Sejtettem, hogy nem szép dolog kihallgatni másnak a bagolybabusgatását, hiszen nem is olyan rég velem is megesett, hogy rajtakaptak ilyesmin, de nem tudtam megállni, hogy ne hallgassak bele a monológba. Nehezen álltam meg, hogy ne vihogjam el magam. A Hóferike név nagyon tetszett nekem. Végigmértem a lányt, akinek csak a hátát láthattam; a ruhája sejthető eredetű piszoktól volt mocskos. Már csak azért is, hogy ne jussak az ismeretlen sorsára, óvatosan, a lábam elé nézve lépdeltem oda hozzá.
 - Megérkezett Ferike nevelőnője - biccentettem vigyorogva, és cseppet sem gyengéden megpaskoltam a madár fejét, mire az méltatlankodva megcsipkedett. A kézfejem már érzéketlenné vált az ilyesfajta támadásokra, szóval nem csináltam ebből drámát. Helyette előhúztam a zsebemből egy papírt, meg egy mugli technológiás tollat, és elkezdtem írogatni vele.
"Ha a halak pápán futni kezdenek..."
Elgondolkodtam. Valami teljesen abszurd dolgot szerettem volna befejezésként írni, de nem jutott eszembe semmi klassz dolog. Kicsit tétovázva a lányra pillantottam, a Hóferikés bravúrja után bíztam benne, hogy rendelkezik humorral, és lesz valami jó tippje.
 - Mondj két random dolgot! - utasítottam vigyorogva.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 21:55 | Link

Lagger

Hófehérke a legnagyobb bánatomra semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy legalább egy kicsit hagyjon abban az elképzelésemben ringatózni, hogy még ebben az életben hajlandó lesz elmozdulni a jóképű tollas lovagja mellől, aki szemlátomást élvezte a kitüntető figyelmet. Már épp romjaimba akartam omolni, mert rádöbbentett a véres valóság arra, hogy nevelési módszerem teljes csőd és ezzel én magam is, amikor egy hang szólalt meg mögöttem. A bagolybeszédből már kezdett elegem lenni, de ez emberi hang volt, és tulajdonosa már meg is jelent a színen, hogy megcirógassa madaram élete párját, aki egy jókora csípéssel jutalmazta a kedveskedést.
- Na, látom, te sem vagy nagy tudású bagolypásztor - jegyeztem meg némi éllel a hangomban. Soha nem értettem ezeket az állatokat, azelőtt nem volt baglyom és nem kerültem vele ilyen intim közelségbe, maximum egy fán ülve láthattam, tőlem jókora távolságban. Talán soha nem szelídülnek meg teljesen, hiszen vadállatok és...Gondolatmenetem közben a lány papírt és tollat vett elő, majd buzgón körmölni kezdett, valami versike félét. Elég nagy zagyvaság volt ahhoz, hogy elkezdjen érdekelni a dolog. Közben a két hós szerelmes élénk pusziszkodásba fogott, mire szégyenlősen elfordultam. Senki nem szereti, ha csókolózás közben figyelik. Az ismeretlen lány hirtelen kérdése váratlanul ért.
- Igazad van, hagyjuk a formaságokat, kedves Mary Poppins. Szólíts nyugodtan Héttörpének! - válaszoltam viszontvigyorogva, nem épp a kérdésre, de rossz szokásom ez. Senki nem zökkenthet ki a gondolatmenetemből.
- Random..random...hát így direktben nem jut eszembe semmi....mondjuk gőzvasaló és....izé...nyakkendőtű?! Ezzel segítettem valamit? - kérdeztem bizonytalanul, mert nem hittem túlságosan a sikerben.
- De tulajdonképpen mit csinálsz te itt? Ez valami hülye büntetőfeladat? Biztosan Amira találta ki, igaz? Ő képes ilyesmire. - Szinte már szánakozva tekintettem rá. Sok mindent tapasztaltam már itt a suliban, de az elmés büntik kitalálásában nálam Felagund prof jár az élen, bár az is lehet, hogy kevés az összehasonlítási alapom. Ez az utolsó gondolat még jó, hogy csak a fejemben fogalmazódott meg, nem lenne hasznos, ha a prof meghallaná, hogy bármiben is az elsőségét vitatom. Ó, szent merőkanál! A tanárokkal jobb itt vigyázni. Érzékenyek, mint a mimóza.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 9. 23:55
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 10. 18:46 | Link

Niki

Nem feleltem a lány megjegyzésére, amit val'szeg azért tett, mert kishíján beletuszkoltam Ferike koponyáját a testébe. Nem éreztem benne rosszindulatot, csak egy kis iróniát, de ezt bőven meg tudom bocsáltani, hiszen nem ritka, hogy én is ilyen hangnemben szólok embertársaimhoz. Ahogy firkaltam, szinte magamon éreztem a tekintetét, ami igazából érthető, az emberek nem a bagolyházban szokták megírni a leveleiket, hanem a szobácskájukban, aztán borítékba teszik, és kész halmazállapotban hozzák el idáig. Nekem azonban semmi olyan mondandóm nem volt, amit előre meg lehetett volna fogalmazni. Azonban amikor elakadtam a mondat gyártásában, beláttam, hogy talán még sem ártott volna hamarabb kitalálnom az abszurd levelek tartalmát. Az idegen lány azonban kiváló segítség volt. Mindig is szerettem random szavakat kitalálni, de csak kevesen értették meg ezeknek a varázsát. Kimondom, hogy bokor, és képes vagyok mulatni a szó tompaságán. Persze tudtam, hogy ha ezt a fanatizmusomat, vagy fogalmazzunk másképp, hobbimat elmondanám valakinek, rövid úton az iskolapszihológusnál kötnék ki. Ízlelgettem egy ideig magamban a két szót, aztán bólintottam.
 - A gőzvasaló jobban tetszik - mondtam, és tovább firkáltam. Amikor kész lettem a remekemmel, hangosan felolvastam, csak hogy ne hagyjam kétségek tengerében hánykolódni a diákot. - "Ha a halak pápán futni kezdenek, kicsírázik a gőzvasaló."
Igyekeztem nem elnevetni magam, de az egész annyira idiótaság volt, hogy hangtalanul vihogni kezdtem. Volt egy sanda gyanúm, hogy a lány teljesen ökörnek néz, de nem tudtam megmoderálni magam.
 - És ezt most el fogom reptetni valakinek Ferenccel - magyaráztam anélkül, hogy kérte volna. Napokig rágódtam volna, ha nem adok indokot legalább részben arra, miért irkálok a bagolyházban hülyeségeket. - Van esetleg valami kedves ismerősöd, akit meg szeretnél lepni egy ilyennel?
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 12. 01:45 | Link

Mary Poppins

Ez a meglepetések délutánja lesz, éreztem már akkor, amikor a két szerelmetes jómadárra rátaláltam, és ahogy az ő kis életük kezdett összefonódni a rejtélyes kötődés révén, úgy fontak engem is bele az őrület most eredő folyamába, azok a bizonyos szálak, amiről csak megérzéseim voltak, de tudomásom még aligha. Meglepődéseim netovábbja akkor következett be, amikor a lány közölte, hogy a gőzvasaló tökéletes választás, és én már éreztem magamban a zsenialitást, amit egyébként is szoktam  jobb napokon. Büszke voltam magamra, hogy lám, itt van a, mondhatni anyós jelöltem, akivel máris egy hullámhosszon vagyunk. Tekintetében fény csillant, ami lehet csak az őrület fénye volt, de bevallom imádom az őrülteket, hisz én sem vagyok különb náluk. Egyébként is attól, hogy a "normálisak" vannak többen, még nem biztos, hogy mi vagyunk az őrültek. ~Ez szép gondolatmenet volt~ veregettem vállon magam gondolatban. Érett a gumiszoba, de a kalandok ígéretének földje vonzóbb volt számomra mindig is, mint a ganajtúróbogár számára egy kupac lókaki, hogy szépen fogalmazzak. Némán, de egyben izgalommal figyeltem, ahogy a tolla a sorokat rója a fehér papíron, míg elő nem állt a megdöbbentő üzenettel.
- Hát ez valami pompás - bólintottam elismerően. Az eredmény, messze felülmúlta minden elképzelésem. ~ Hogy juthat valakinek ilyen briliáns zagyvalék az eszébe?! ~ Belső monitoromon megjelent az éppen csírázó gőzvasaló - biztosítékot is kiverő képe - és elvigyorodtam, de a további méltatás helyett, csak ennyit mondtam:
- Gondolom kitaláltad, hogy Hófehérke az én baglyom, aki valamiért rákattant a tiédre, így aztán, szegről-végről rokonok vagyunk. - Láttam, hogy ő is elvigyorodott, máris megvolt az összhang közöttünk, ám arra, hogy ezzel a remekművel milyen tervei vannak, arról csak ezután világosított fel.
- Ah! Bármennyire hihetetlen, meg tudlak érteni, nehéz gyerekkorod lehetett, mint nekem - kacagtam rá, és buzgón bólogattam a kérdésre, kedvenc ismerős témában. ~ Egyre cukibb ez a lány, ám én tovább fejlesztem az ötletét. Kedves ismerős, igen, miért ne lenne ~ villant cinkos fény a szememben. Én is papírt és tollat kerítettem, és a következő üzenetet kanyarítottam a fehér lapra:

Kedves fiam!

Tudom, hogy soha nem rivalizáltál a testvéreddel, és mindig jól megvoltatok egymással, de valamit feltétlenül meg kell tudnod. Ő anyádnál nevelkedett, míg te nálam, ezért nem tudhattál róla, de most eljött az ideje ennek is. Mindig szerettem volna, ha legalább egyikőtök továbbviszi a bennem szunnyadó mágiát, de bűnösnek éreztem magam abban, hogy nem erőltettem jobban és hamarabb bennetek az erőt. Öregségemre végre teljesülhetett szívem leghőbb vágya, ugyanis Józsiról kiderült, hogy igenis birtokolja a varázst, megmutatkozott benne a mágia, még ha elég sokára is, de a lényeg az, hogy nem hal ki a családból ez a titkos tudomány. A testvéred mágus, és én úgy döntöttem, hogy ráhagyom mindenemet. Döntésem végleges. Ne haragudj rám fiam!
Ölel, azért még szerető apád.
Kelt: Kassa, 2013.

Elkészültem a levéllel, fel is olvastam Marynek, majd lezártam, és ráírtam a címzettet is: Rédey András Kálmán
Bagolykő, Mágustanoda
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 12. 01:52
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 12. 20:54 | Link

Niki

Bizony, a lány elnyerte a szimpátiámat azzal, hogy pompásnak titulálta a mondatomat. Nem tett megjegyzést a ketyósságomra, helyette kifejtette, hogy mi bizony rokonok vagyunk. Meghökkentséget színlelve hallgattam, mintha azt közölte volna velem, hogy két perc múlva három rohamosztagos fog bekóricálni a bagolyházba, hogy ránktukmáljanak egy láda paradicsomot.
 - Persze, hogy a férfias tekintete miatt kattant rá - méltatlankodtam, és hogy bizonyítsam a dolgot, Ferenc szemeire mutattam, aki bután pislogott párat, aztán hátat fordított. Vállat vontam. - Jó, talán mégse.
Érdeklődve figyeltem, ahogy a lány írni kezd a papírra. Azt hamar észrevettem, hogy jóval terjengősebbre fogta a mondadnóját, mint jómagam. Mialatt írt, át- átlestem a válla felett, de ez felesleges is volt, mert amikor végzett, ő maga olvasta fel nekem. Az egész olyan "és akkor most mit csináljak vele?" kategóriába tartozott, de amikor elért ahhoz a részhez, hogy "még ha elég sokára is", nem tudtam tovább tartani a tanácstalan arckifejezésem, elnevettem magam. Amikor megláttam a címzettet, ez bizony továbbfeljődött valami hangosabbá, de igyekeztem visszafogni magam.
 - Hát ez csodás - állapítottam meg, valójában feleslegesen. Ezután határozottan a két markomba fogtam Ferencet, és mint egy kisebb zsák krumplit, odanyújtottam a lánynak, hogy kösse rá a lábára a levelet. A madár persze nem volt oda ezért a durva bánásmódért, és hörgéshez hasonló hangokat adott ki, ami egy bagolytól elég furcsa. Eszembe jutott, hogy talán Darth Vader rokonához van szerencsém, de aztán rájöttem, hogy túl szorosan fogom, azért csak ennyit tud kipréselni magából. Kicsit lazítottam a szorításon, hogy ne fulladjon meg szerencsétlen.
 - Egyébként megtudhatom, mi a neved? - kérdeztem, mert úgy éeztem, ezen a procedúrán át kell esnem. Már előre fogalmaztam az én bemutatkozásom; "Letícia vagyok, de egyébként mindenki Laggernek hív, bla bla bla". Igen, ilyesmi volt a szokványos.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 14. 13:03 | Link

Mary Poppins :D

Elégedett voltam a levél tartalmával, és a stílusával is, bár nem ismertem Rédey apjának írásmódját, de talán hihető lesz a sztori. Cinkostársam is jókat vidult a hátam mögött, ami csak fokozódott, amikor fel is olvastam neki, meg pláne, amikor a címzett is rákerült a levél aljára. Reméltem, hogy a tanár úr, nem veszi túl rossz-néven az igyekezetemet, hogy megtréfáljam, csak egy kicsit. Komoly mellőzésnek tekinteném, ha szó nélkül menne el a csíny mellett, hiszen nem azért fáradoztam vele, hogy ne legyen füstje, ha már lángra nem is fog kapni. Persze azért itt nem állok meg, és ahogy tettestársam szemébe néztem, azt láttam, hogy ő sem. Már nyújtotta is Hóferikét, hogy kössem a lábára a levelet, de nekem kétségeim voltak, hogy egyáltalán életben marad-e szegény állat, ha ennyire szorítja.
- Ferike nem bírná ki azt a hosszú utat, míg leér a toronyból az alagsorba - csóváltam a fejem kétkedően. Nem kellett messzire mennie a bagolynak, hiszen Rédey szobája, valahol alattunk volt. Aztán gonosz ötletem támadt.
- Végül is nem baj, ha megfullad, csak ledobjuk a toronyból, mint egy követ, a címzett úgyis megkapja. - Ördögi tervem hatását figyeltem az arcán, vajon veszi-e a lapot, hogy csak vicceltem? Elismerem, néha túlzásokba esem a poénkodással, és nem mindenki vevő rá, de nekem tetszik, szórakoztat, és végül is ez a lényeg. Ha jó fej, ez a lány, akkor csak nevet egyet, vagy maga dobja le a baglyot a toronyból.
- Figyelj- könyörültem meg rajta, meg eszembe jutott valami más. - Ha a te baglyod viszi el a levelet, könnyen lebuksz, hiszen nem lesz nehéz kideríteni,hogy ki volt a feladó- ködösítettem. Ez úgy hangzott, mintha ő írta volna a levelet, és ezzel már rá is kentem az egészet, közben meg látszólag úgy tettem, mintha védeném.
- Persze, az is lehet, hogy Rédey ravaszabb, és azt fogja hinni, hogy direkt másik bagollyal küldte az elkövető, hiszen a sajátjáról rögtön felismerhető lenne, ezért inkább Hófehérkével küldöm el, mit szólsz hozzá? - Ha egy ilyen nyakatekert körmondat után, még nem vesztette el a fonalat, akkor elismerésem neki. Fogtam a méltatlankodó Hófehérkét, és a lábára kötöttem a levelet, majd egy finom lökéssel útjára bocsájtottam, majd a lányhoz fordultam.
- Niki vagyok, a többi nem is érdekes, de az, hogy levitás vagyok, az fontos. A legjobb ház, ahol sok ilyen hasonlóan okos, szép, és szerény gyerek van, mint én. - Nagyképűséget nélkülöző dumám reméltem, hogy meghatja, elvégre ez volt a teljes igazság, minden kendőzés nélkül. Ebben minden levitárs egyetért velem.
- Na, most te jössz! Kinek küldöd el a levelet? És aztán hogyan tovább? Repkedünk egyet a Nagyteremben, vagy van más terved mára? Ráérek. -
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 15. 11:21
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 19. 17:42 | Link

Niki ^^

Elgondolkoztam rajta, hiányozna e Feri, ha a lány humoros tanácsa szerint lehajítanám a toronyból, mint Toldi a malomkövet. A gondolataim eredményét meg is osztottam a cinkosommal.
 - Szerintem ezt inkább hanyagoljuk, még a hasznomra lehet. Na meg a francnak hiányzik, hogy valami elvetemült esetleg feltakaríttassa velem a maradványokat - okoskodtam. Persze a valóságban kicsit sajnáltam is volna a madárkámat, de sejtettem, hogy ezt a lány is tudja. Amikor tovább fonta a gondolatmenetet, felvontam a szemöldököm.
 - Ácsi, nem is én vagyok a feladó! - tiltakoztam jókedvvel. - Illetve... egyketted részig igen. Hoppá.
Ez nem fékezte meg a további beszédben, amiben kifejtette, hogy mi lenne logikus, és mi nem. Egészen tudtam követni a dolgot, bár én úgy éreztem, hogy ez az egész "melyik bagoly legyen?" felhajtás felesleges, bár ki tudja, bárki tévedhet, még én is, de persze csak ritkán. Bólogattam egy sort.
 - Ahogy érzed.
Szótlanul figyeltem, ahogy az útjára bocsáltja Ferenc jegyesét. Az már inkább édekelt, amikor bemutatkozott. Megjegyeztem magamban a nevét, bár nem hittem, hogy esetleg elfelejteném.
 - Ó, biztos nem annyira széppek, és okosak, mint te - forgattam meg a szemem. - Esetleg óhajtod, hogy én is bemutatkozzak, vagy maradjak névtelen?
Elmélyítettem a hangomat, és felvettem a legádázabb arckifejezésemet.
 - Lehet, hogy jobban jársz így... - mondtam kísértetiesen, aztán elnevettem magam. Amikor tovább beszélt, figyelmen túl hagyva az első kérdését, felkaptam a fejem az egyik javaslatára, és magamról megfeledkezve lelkesen tapsikoltam egyet.
 - Húú, repüljünk a nagyteremben! - vigyorodtam el.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 21. 19:36 | Link

Lagger

Persze, nem hittem egy szavát sem, amikor előadta, hogy szüksége lehet még a bagolyra, csak azért nem dobja le a toronyból. Tudtam, hogy sajnálja a kis bestiát, de attól tartok, hogy Hófehérke sem örülne a vőlegénye idő előtti kimúlásának. Nem erősködtem tovább, de megjegyzésem, az persze akadt:
- A bagoly nem valami jó levesnek, másnak meg nem tudom elképzelni mire használhatnád- mondtam naiv ábrázattal, mintha kettőig sem tudnék számolni, aztán megspékeltem egy csavaros agyament barokkos körmondattal, ecsetelve, hogy melyik szárnyasnak kéne feltűnésmentesen elszállítani az állevelet. Nem féltem Rédey megtorlásától, mert mostanában semmire nem ért rá szinte, bár ahhoz előbb ki kell találnia, hogy ki küldte a küldeményt, és igaz-e a sztori. Arra nem is mertem gondolni sem, hogy lehet egy olyan bűbáj, amivel kideríthető a tettes kiléte. A lány sem akadékoskodott, de sajnos nem ejtették annyira a fejére, hogy ne lásson át a tervemen. Nem baj, úgy szép az élet, ha zajlik. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzéseit, és felkötöttem a levelet a hóbaglyomra, majd elengedtem, menjen csak útjára! Rédey valahol máshol tartózkodhatott, mert Hófehérke nem az Északi torony valamelyik szobája felé vette az irányt, hanem teljesen máshová. Nem tudtam sokáig követni a szememmel, mert szerét kellett ejtenem egy bemutatkozást, meg némi önfényezést, de ez hozzátartozik a jellememhez. Tetszett, hogy megerősíti a kiválóságomat, ezét kegyesen viszonoztam egy hasonlóval.
- Mennyire igazad van, látszik, hogy nagy ismerője vagy a témának, gondolom kétszer is sorba álltál, amikor az észt osztogatták. Ebben az esetben, jól esne, ha elárulnád a neved, de megelégszem az álneveddel is, ha már cinkosok lettünk - kacsintottam.
A felvázolt rosszalkodási lehetőségek közül, a lehető legszimpatikusabbat választotta.
- Remek, mintha én javasoltam volna. Akkor szaladjunk el seprűnkért, és találkozzunk a Nagyteremben! Pacsit rá! - emeltem fel a tenyerem, hogy belecsaphasson.

folyt a Nagyteremben...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony