Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

Mivel megígértem a kedves őseimnek, hogy írok nekik egy szép tartalmas levelet a történtekről, most kénytelen vagyok, az őszintén nyálas tintafoltos pergamenpapírt felvinni a baglyokhoz, mivel máshogyan nem tudom. A faluban is fel tudnám adni, de ki a frász gyalogol most le ilyen rohadt hidegben? Az egyik sulis csőröst használom majd, hiszen az enyémnek nyoma veszett még másodévben. Donnak is van egy baglya, de most vele nem találkozok mert el van tűnve, lehet nincs is a kastélyban. Már napok óta nem láttam, biztosra veszem hogy a srácnak megint hasmenése van. Olyan változatosan eszik, hogy nem lehet végig követni. Franc tudja hogy álmodtam-e, de mintha múltkor a reggelinél lekvárt evett volna dán szalámival. Lehet hogy az ízük elég jól összepasszolnak egymással, de garantáltan vécétúrát eredményez. Nem próbáltam ki soha, de édes gyümölcsíz és egy fűszeres és csípős húscafat együtt nem hangzik jól. A drága haver baglya jó megoldás lenne, de nem akarom hogy azt gondolja hogy zsebes vagyok. Bár az a nagy lóhúzó madár nem valami kicsi, még a táskámba sem tudnám beletömni. Tömésről egyből beugrik hogy miért kell elszámolnom már megint apáméknak. Tavaly nyáron a fater egyik túrazsákjába beleöntöttem valami kék színű, ragacsos cuccot csak heccből. Annyira bele van zúgva a felszereléseibe, hogy szerintem anyámhoz sem nyúl többet mint azokhoz a vackokhoz. Nem is ezért rosszalkodtam, nincs más oka mint hogy nem engedett át az egyik haveromhoz. Ha sikerült volna átmennem, összejött volna egy jó este, ami biztos emlékezetesre sikerült volna. A gond csak annyi, hogy van annak a palinak egy jó húga is, és igazából nem tudtam eldönteni hogy melyikkel szórakoztassam magamat, és magamnak köszönhetően nem is kellett döntenem köztük, mert azóta sem találkoztunk. Ezen a téren most totálisan semleges vagyok, de sosem mondok nemet egy váratlan lehetőségnek. Nem nevezem lehetőségnek az éppen a falnak dőlő srácot, aki úgy nézi a környezetet, mint egy éppen beindított tank. Mivel nem vagyok félős fajta, csak egyszerűen elsétálok mellette határozott de unott léptekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=838635#post838635][b]Dévai Vince Áron - 2021.10.28. 10:56[/b][/url]

Mivel megígértem a kedves őseimnek, hogy írok nekik egy szép tartalmas levelet a történtekről, most kénytelen vagyok, az őszintén nyálas tintafoltos pergamenpapírt felvinni a baglyokhoz, mivel máshogyan nem tudom. A faluban is fel tudnám adni, de ki a frász gyalogol most le ilyen rohadt hidegben? Az egyik sulis csőröst használom majd, hiszen az enyémnek nyoma veszett még másodévben. Donnak is van egy baglya, de most vele nem találkozok mert el van tűnve, lehet nincs is a kastélyban. Már napok óta nem láttam, biztosra veszem hogy a srácnak megint hasmenése van. Olyan változatosan eszik, hogy nem lehet végig követni. Franc tudja hogy álmodtam-e, de mintha múltkor a reggelinél lekvárt evett volna dán szalámival. Lehet hogy az ízük elég jól összepasszolnak egymással, de garantáltan vécétúrát eredményez. Nem próbáltam ki soha, de édes gyümölcsíz és egy fűszeres és csípős húscafat együtt nem hangzik jól. A drága haver baglya jó megoldás lenne, de nem akarom hogy azt gondolja hogy zsebes vagyok. Bár az a nagy lóhúzó madár nem valami kicsi, még a táskámba sem tudnám beletömni. Tömésről egyből beugrik hogy miért kell elszámolnom már megint apáméknak. Tavaly nyáron a fater egyik túrazsákjába beleöntöttem valami kék színű, ragacsos cuccot csak heccből. Annyira bele van zúgva a felszereléseibe, hogy szerintem anyámhoz sem nyúl többet mint azokhoz a vackokhoz. Nem is ezért rosszalkodtam, nincs más oka mint hogy nem engedett át az egyik haveromhoz. Ha sikerült volna átmennem, összejött volna egy jó este, ami biztos emlékezetesre sikerült volna. A gond csak annyi, hogy van annak a palinak egy jó húga is, és igazából nem tudtam eldönteni hogy melyikkel szórakoztassam magamat, és magamnak köszönhetően nem is kellett döntenem köztük, mert azóta sem találkoztunk. Ezen a téren most totálisan semleges vagyok, de sosem mondok nemet egy váratlan lehetőségnek. Nem nevezem lehetőségnek az éppen a falnak dőlő srácot, aki úgy nézi a környezetet, mint egy éppen beindított tank. Mivel nem vagyok félős fajta, csak egyszerűen elsétálok mellette határozott de unott léptekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=838836#post838836][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.02. 18:58[/b][/url]

Teljes mértékben elutasító voltam az ötlettel, és nem véletlenül. Mégis ki vágyik arra, hogy megszámlálhatatlan ostoba gyerek közé legyen zárva? Senki. Pontosan. Ennek ellenére én pontosan erre lettem kárhoztatva, mert Mester szerint nagyon jót tenne, ha velem egy idősekkel lennék körbevéve. Jót akar, mindenki tudja. Mélyen legbelül egyet is értenék vele, ha ez nem azt jelentené, hogy elszeparálódtam tőle. Nem teljesen, persze, hogy nem, hiszen csak a városig kell mennem hétvégente, hogy láthassam és időt töltsek vele, mégis úgy érzem, mintha több száz, akár még ezer kilométer választana el tőle. Olyan, mintha egy bentlakásos iskolába lennék száműzve, mert valami rosszat csináltam. Vajon tényleg ez lenne az oka? Valamit elbasztam, és ezzel büntet? Túlságosan enyhén megúsztam volna, ha valóban erről lenne szó.
- Te, azt tudod, hogy tényleg van olyan, hogy bentlakásos iskola?
Ó, Merlin éledjen fel, de jó, hogy vagy nekem, nem is gondoltam volna, hogy a világ ilyen hihetetlen dolgokat is rejteget. Ki gondolná, hogy most is egy ilyennek a padlóját koptatom, mi? Ahogy a fejemben meg-megszólaló ütemre érinti sarkam, messziről hallom csak a szárnyak csapkodását. Oda kellene felmennem, fogni egy ilyen szárnyas istenvertét és kipróbálni az új keverékemet, leírni a hatását, majd elküldeni Mesternek. Legalább helyszínen vagyok, nem is kell baglyot keresnem. Ez lenne a terv.
- Mi ez a buzi gyerek?!
Szám elé kapva a kezemet köhögéssel palástolom a kibuggyanó röhögést. Mutatóujjamat nyújtom ki, függőlegesen szorítom ajkaimra, ahogy torkomat köszörülöm meg halkan. Lehet rajta kellene kipróbálni az új bájitalomat. Amúgy is elegem van az állatok megfigyeléséből, hogy milyen reakciót produkálnak. Halkan hümmentek, a gyerek után fordítom fejemet, ahogy felfelé sétál a fertő felé. Hátamat vetem vissza ugyanúgy a falnak, zsebeimbe süllyesztem kezemet, lábamat vetem keresztbe bokámnál.
- Akkor megvárjuk.
Akkor meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=839060#post839060][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.13. 17:25[/b][/url]

Megcsapja az orromat valami különleges illat, ami mintha a korai gyerekkoromat idézné fel. Lehet akkor találkoztam egy hapsival valahol, akinek ilyen kölnije volt. Az illata nagyon bódító, szinte már magával ragadó. Nem tudok ellenállni a csábításnak, megtorpanok. Nem tudom eldönteni hogy ez egy nagyon márkás parfüm, vagy egy csalfa bájital. Csak is ez a kettő lehet, mivel más engem életemben még soha nem állított meg. Azt kétlem hogy maga a talpig feketébe öltözött gyerek varázsolt el annyira hogy visszaforduljak hozzá. Megkérdezzem vagy nem? Azt csak szabad, ha elkezdene bunkóskodni akkor bevetem magamat, ma olyan a hangulatom hogy szívesen beleállok. Semmi jót nem veszek ki a szemeiből, mintha egy sötét és üres házat néznék az utca másik sarkából. Hátat is fordíthatok, vagy összeszedhetem magamat és túl is lehetnék már a kérdésen. Komolyan, úgy állok a srác előtt mint egy kutya, aki arra vár hogy a helyére parancsolják. Egyszerre érzem magamat borzalmasan de még is kellemesen, és nem tudom eldönteni hogy mindezt a különleges igéző illat teszi, vagy egyszerűen hülye vagyok. Eleve mit is keresek itt? Miért jöttem ki most a baglyokhoz. Emlékszem, hogy valamit a szüleimnek akartam elküldeni, de mit? Valami itt nekem nagyon bűzlik, ezért kérdőn végre kinyögöm amit ki kell.
- Milyen parfümöt használsz? Ismerős az illata. Ja, és ki vagy te? Még sosem láttalak korábban, vagy csak elkerültök egymást? – kérdezem, és elég morcosan tekintek rá, amit lehet hogy nem kéne, de nem tudok mosolyogni úgy hogy nem tudom hogy most mi van. Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember befüvezik. Életemben egyszer szívtam még odahaza egy buliban, de az is éppen elég volt. Soha többet, úgy voltam vele de most megint abban a csodaországos feelingben érzem magam, pont mint akkor. Miközben egyre inkább tanakodóba esek, a baglyok huhogása és a szél süvítése egybe vegyül, amit a felhők mögül előbújó nap mintha felerősítene egy másodpercre. Cseng a fülem. Melyik, a bal vagy a jobb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=839284#post839284][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.22. 19:55[/b][/url]

- Vagy nem is kell megvárni.
Mi van? Fordítom fejemet a lépcső felé, ami előtt a srác áll. Ez sokkal gyorsabban ment, mint arra számítottam. Így legalább valóban nem kell várni a bárgyú képére, hanem egész hamar megcselekedhetem azt, amire készültem. A bájital kupakja pukkan egy halkat a zsebemben, hüvelykem simul a tetejére, de a baglyok hangoskodásától, hiába vannak tőlünk méterekre, aligha hallhatja a srác, miközben ellököm magam a faltól és szembe fordulok vele. Lassan vezetem tekintetem a cipőjéről arcára, ahol megállapodnak a kékek. Egyetlen mély levegőt veszek, majd vigyorodom el szélesen a kérdésre. Ujjaim közé fogom az aprócska fiolát, így azok kitakarják az egészet, aprót lépek közelebb a sráchoz, kezemet húzom el arca előtt lassan: hüvelykujjam egyetlen pillanatra emelkedik el a fiola tetejéről, pontosan akkor amikor orra előtt van, ott állítom is meg két szekundumra, majd simul is vissza rá, hogy visszatehessem kezemet zsebembe.
- Prada Luna Rossa Carbon - felelem. Kezem mozdul a textil takarásában, hogy a fiola tetejét gyakorlott mozdulatokkal helyezzem vissza rá, ahogy szélesen elmosolyodom a kihallgatásra. Halkan nevetek fel, csípőmet tolom ki, bal lábamra helyezem testsúlyomat.
- Hallod? Megszagoltattad vele? Mégis mi a fasz a terv? Így semmi értelme!
Kussolj, és figyelj.
- Kíváncsi kölyök vagy - mérem végig ismét. - Ez az első évem itt - tömör válasz, mert nem terelheti el a figyelmem arról, ami hamarosan bekövetkezik. A bájital különlegessége, hogyha levegővel érintkezik, akkor a fiola negyede láthatatlan gőzzé változik, míg a maradék a fiolában marad folyékony halmazállapotban. Ennek a drágának a gőze három percen keresztül képzelteti veled a legszörnyűbb rémálmodat, míg ha megiszod tíz percig élvezheted ugyanezt. Csodálatos, nemde? És még csak nem is igényel akkora precizitást az elkészítése.
- Hát erre kíváncsi leszek.
Hálás lennék, ha nem duzzognál. Ha megitatom vele, megbomolhat az elméje, az meg kurvára nem lenne elővigyázatos, és...
- Gyerünk, mondd ki!
És Mester is haragudna rám utána.