36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Caitlyn Iparis
Írta: 2015. április 14. 18:13
| Link

Caitlyn Iparis

Igaz, hogy nem rég küldött Apukának levelet, de megint szükségét érzi, sőt, úgy döntött, hogy Rosie szüleinek is küld, hogy biztos ne legyen félreértés abból, hogy nem fogadta el az ajándékot. Bár még mindig felfoghatatlan számára, hogy neki küldtek valamit, s valahányszor eszébe jut, megrázza a fejét tiltakozóan.
Apuka viszont hiányzik neki és az Annával való beszélgetés óta tudja, hogy ez így is marad. De arra is rájött, hogyha leveleket ír a szeretett férfinak, azáltal valahogy közelebb érzi magát hozzá, amint pedig választ kap, minden sokkal jobb lesz.
Múltkor megfigyelte, hogyan is kell ezt csinálni így most felkészült és hozott magával némi finomságot a madaraknak is. Ugyanakkor a leveleket még nem írta meg. Úgy gondolta a torony elég nyugodt és kellemes hely ahhoz, hogy ott írja le majd, ami éppen eszébe jut.
Kibújik a talárjából és a földre hullott tollakat azzal legyezgeti el, majd leteríti a sarokba s rácsücsül. Kivesz egy lapot és a kedvenc tollával írni kezd Apukának. Írás közben el-elkalandozik, rajzolgat is a lapra, s mivel remekül érzi magát, meg is feledkezik arról, hogy nem otthon van, és nem teljesen egyedül, így énekelni kezd.
- "Az álom szívünk vágya
Ábrándos világ
Álmodj,ha a szíved fájna,
S a bánat elmúlik,meglásd.
Csak bízz,ez a fő, és egy nap
A boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,
S az álmod egyszer majd valóra vál!"

Hamupipőkét, mert az volt kiskorában a kedvenc meséje. Nagyon régi videókazettás változatban volt meg nekik, s a szalag többször is megszakadt, Apuka azonban minden alkalommal megragasztotta neki, így újra meg újra megnézte, míg meg nem tanulta kívülről az egészet. Fejben el is tudja mondani, máshogy viszont nem próbálkozna vele. Énekeléskor persze nem dadog. Neki is feltűnt már, de nem gondolkozott rajta sokat. Egyébként is ritkán veszi észre, hogy rendesen is énekel, nem csak a fejében, a gondolataiban.
Újra meg újra elénekli, nem figyelve a szövegre, s közben ír, rajzol, mesél Apukának. Gondolatban talán itt is van vele. S így máris nem hiányzik annyira.
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2015. április 14. 18:14
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 14. 19:33 | Link

Mezősi Nyeste Veronika

Mikor is üzentem haza utoljára? Túúúl régen. Ha megerőltettem az agyamat, sem emlékeztem rá. Sajnos kiment a fejemből, az év végi vizsgák bizony megtették a hatásukat; teljesen zombi lettem, kviddicsezni se nagyon volt időm, pedig mennyire hiányzott a repülés! Soha nem voltam az az otthonülős, tanulós lány, aki egész nap a tankönyvei felett görnyed. De még mennyire nem! Most is kész szenvedés volt az egész, a mozgáshiánytól valósággal vibráltam, kétpercenként kimentem a mosdóba, vagy nasizni, vagy megsimogatni Simit. Ugyan kitaláltam egy alternatív megoldást, ami viszonylag megoldotta a problémát, de azért nem volt 100%-os. Hát, igen, az okosabbak már ki is találták: jobb híján egész nap könyvekkel a kezemben császkáltam a folyosókon. Az ötvenedik alkalom után már nem is számoltam, hogy hány oszlopnak, falnak, ajtónak, portrénak, és nem utolsó sorban diáknak, tanárnak mentem neki. Ez van, ha az ember egyszerre csak egy dologra tud rendesen odafigyelni. Mondjuk, nekem tetszett, szerintem egész vicces volt. Legalábbis az elején. Tiszta kék, lila meg zöld folt lettem. Na, mindegy.
Szóval, miután megetettem Simit és Dixiet, a bagolyház felé vettem az irányt. Mondhatnám, hogy kecsesen és büszkén szeltem végig a folyosókat, de sajnos ez nem lenne igaz. Ugyan a prefektusok büszkeségével indultam el, egyenes háttal, ahogy kell, de a végcélhoz vezető egyik lépcsőn majdnem hasra estem, ezután pedig inkább a már megszokott, sajátságos szökdécselésemmel közelítettem meg az Északi Tornyot.
Amint beléptem, megéreztem a hely… jellegzetes szagát, de igyekeztem tudomást sem venni róla, majd megpillantottam a madarak sokaságát. Páran odareppentek hozzám, majd, miután megsimiztem a kobakjukat, tovaszálltak. Mindig is lenyűgöztek a szárnyasok, de főleg azóta, hogy először repültem. Bárcsak én is tudnék repülni! – Kívántam vagy ezredszerre.
Egyszer csak meghallottam egy szép, éneklő hangocskát. Fejemet felemelve kíváncsian néztem körbe, majd megláttam a hang forrását; egy kislányt. Közelebb léptem, majd halkan, hogy ne ijesszem meg annyira, megszólaltam.
- Helló! Nagyon szép hangod van! Hogy hívnak? Én Caitlyn vagyok. – Mutatkoztam be barátságosan mosolyogva a lánykára.
- Kinek írsz levelet? – Érdeklődtem.
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Caitlyn Iparis
Írta: 2015. április 14. 20:14
| Link

Caitlyn Iparis

Elejti a tollat, amivel rajzolgatott, a rajztábla a levelével együtt a földre hullik, ahogy felpattan és ijedten a szájára tapasztja a kezeit. Egy percig sem gondolta, hogy hangosan is énekelt. Azt meg pláne nem, hogy nincs egyedül és meglátja, vagyis, meghallja valaki. Egyébként is fehér bőre, most még fehérebbé válik, s a levegő is bennreked egy pillanatra. Kedve lenne elfutni, de helyette csak kifújja a levegőt és vesz egy másikat, miközben leengedi a kezeit.
- Én... én...én...! Sz... szi...szia! - mondja ki nagyon halkan. Hiába mondták neki, hogy szépen énekel, ettől még, fura ez az egész. Zavarban van, s hogy ezt leplezze, inkább lehajol, összeszedi a dolgait, beharapja az ajkait, aztán kapcsol, hogy kérdezték s bizony nagyon illetlen, hogy nem válaszolt. Bal kezével szorosan magához ölelve az imént még földön heverő dolgait, jobb kezét előre nyújtva mutatkozik be.
- Ny...nye...nyenye...nyessss...te - ő egyébként tudja ki a másik, a neve alapján meg már biztos benne, hiszen látta a prefektusok között, meg ki is volt írva a neve, és a Tányustól kapott tájékoztatóban is szerepelt, hogyha segítségre van szüksége, akkor ehhez a lányhoz is fordulhat. Más kérdés, hogy esze ágában sem volt felkeresni senkit sem. Főleg nem most, amikor épp el akart bújni a világtól kicsit, hogy egyedül lehessen. Nem mintha baja lenne a másik társaságával, csak hát rajta kapták, hogy énekel.
- A... aapu... n...nak ír...ír..t..ttam - válaszol ha túl vannak a kézfogáson a másik kérdésre is, aztán úgy érzi, hogy neki is kell kérdeznie valamit, csak nehezen fog belőle kijönni, de megpróbálja.
- Mi..mimi...mióta v...vva...vavagy itt?
Nos ez lehet nem hangzott túl szépen, de csak arra kíváncsi, hogy mennyit hallottak az énekelgetéséből. Hosszabban kérdezni pedig igazán macerás és időigényes lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 14. 20:57 | Link

Mezősi Nyeste Veronika

Hiába szólaltam meg halkan, úgy tűnt, mégis sikerült ráhoznom a szívbajt szegény lányra. Bűntudatom támadt, így gyorsan lehajoltam, hogy segítsek neki összeszedni a miattam elejtett cuccait.
- Ne haragudj, igazán nem akartalak megijeszteni! – Szabadkoztam. A múltkor Mattyre rontottam rá (szó szerint), utána Alinára, és még sorolhatnám. Kezdtem úgy érezni, hogy Bagolykőn én töltöm be Taz, a tazmán ördög szerepét, csak tornádó, és vérszomjas ábrázat nélkül. Pedig, ha már a Bolondos dallamoknál tartunk, szívesebben választottam volna Lola Nyuszit. Bran meg lehetett volna Tapsi Hapsi…
Na, de kanyarodjunk csak vissza. Miközben a lányka kezébe adtam a tollát, megláttam a kezében egy lapot. – Épp rajzolsz valamit?
Soha nem értettem ezt a kézfogásos dolgot. Mármint, miért pont kézfogás? Az olyan… hivatalos, és személytelen és kényelmetlen. Vagy csak számomra? Nagyon érdekelt, hogy ki és hol és mikor kezdte el ezt a gesztust, és, ha már ott vagyok, megkérdezném tőle, hogy miért nem az ölelést találta ki. Az olyan aranyos meg kedves és meleg. Sokkal jobb lenne, és nem kéne állandóan visszafognom magam. Igen, mivel prefektus lettem, példát kellett mutatnom a többi diáknak, nem szórhattam mindenfelé szívecskéket, csillagokat meg szivárványt. Rajta, Cat, kotord elő a prefis énedet!
Véleményemet félretéve, előhalászva a némileg komolyabbik felemet én is kinyújtottam jobbomat, hogy kezet rázzunk. Immáron hivatalosan is megismertük egymást.
- Szia, Nyeste. – Néztem rá picit furán, a hebegést-habogást hallva.
– Ennyire csak nem vagyok ijesztő! Vagy tényleg rád hoztam a frászt? – Kérdeztem félig visszatartott kuncogással.
- Melyik házba jársz? – Nem tűnt ismerősnek, de persze ez nem sokat jelentett. Még a Naviban sem ismertem még mindenkit (bár rajta voltam az ügyön, főleg mióta prefektus lettem), nemhogy a kastélyból.
  - Pár perce értem ide. Jaj, ugye, nem zavarlak? Vagyis, hm, elég egyértelmű, hogy de, szóval inkább átfogalmazom. Ugye nem zavarlak nagyon? Nyugodtan mondd meg, ha igen, nem harapok ám! – Mosolyogtam rá Nyestére.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. április 14. 21:21
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Caitlyn Iparis
Írta: 2015. április 14. 21:14
| Link

Caitlyn Iparis

Megrázza a fejét. Annyit rázza mostanában, hogy félő egyszer csak leesik a helyéről. Ez viszont egyelőre nem történik meg, így csak reméli, hogy átmegy az üzenet, hogy nem ijedt meg nagyon és nem haragszik. Mert igazából nem ijedt meg nagyon a lánytól. Attól ijedt meg, hogy hallották énekelni, de ezt meg már úgy sem tudja visszacsinálni.
Egy óvatos mosollyal fejezi ki köszönetét, amiért segítenek összeszedni a cuccait. A kérdésre csak sután bólint egyet, mert hát igazából levelet írt, de rajzolás lett belőle... aztán észbe kap és ahogy tanulta szépen bemutatkozik. Kissé mondjuk furcsán érzi magát, mert a másik nagyon sokára fogja csak meg a kezét. El is gondolkodik rajta, hogy esetleg bagolypiszokba tenyerelt, le is pislant kissé félredöntött fejjel a tenyerére, de az egyáltalán nem látszik koszosnak s közben végre kezet is ráznak. Utána pedig jöhet az újabb fejrázás, hogy nem a másik miatt dadog. Csak hát nem biztos, hogy ennyiből értik is. Egyelőre viszont igyekszik minimálisra fordítani a beszédet, így a házát illető kérdésre, csak lejjebb engedi a mappáját, hogy látszódjon az egyenruhája rajta a Navine címerével, de biztos, ami biztos alapon rá is bök szabad kezével, hogy mutassa ő bizony egy házba jár a prefektussal. Kicsit örül is, hogy ezt ő tudja, a másik meg valószínűleg nem ismerte fel. Nem bánja. Elvégre próbált láthatatlan lenni, és mint azt a jelen helyzet mutatja, eddig sikerült is. Nem szereti ha beszélnie kell, és ezt a legkönnyebben úgy tudja elkerülni, ha nem veszik észre. Jelenleg persze ez már nem lehetséges.
Vesz egy nagy levegőt, aztán ismét megrázza a fejét, és megpróbálkozik egy kicsit összeszedettebb válasszal.
- Ne..nenem, zzz...zaza...zavarsz. Én-én cs...csa...csak ne...ne... - megrázza ismét a fejét, ezt nem így akarta mondani! - mmm...mm...mi..mimin...min..d...ddig
Itt unja meg ő maga is, s mivel nem a levélpapírjait akarja összefirkálni a jobb tenyerébe írja le: "dadogok", majd mutatja meg a másik lánynak a szót, ezzel megmagyarázva, hogy nem félelemből van. Ő egyáltalán nem fél. Főleg nem egy ilyen szép lánytól, aki ráadásul prefektus is, szóval biztos nagyon rendes. Máskülönben nem választották volna meg, nem igaz?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony