Mezősi Nyeste Veronika

Rose örült, hogy el tudta valamivel csalni a lányt, bár Nyeste még nem is tudta ez az ő javára szolgált. Gyorsan elővett egy pergament, és ráfirkantotta:

Kedves Anya és Apa!
Van egy kedves lány az évfolyamunkban, Mezősi Nyeste Veronika. Szegény dadog, és emiatt nem tud varázsolni. Segíteni szeretnék rajta, nem tudnátok tanácsot adni? És ez csak olyan egyszerű dadogás, nem bűbáj és nem is bájital miatt van. Tudnátok segíteni? Előre is köszönöm.
                                       Szerető lányotok:
                                     Rose Penelope Reakwood
                                     2015. 04.08.

Miután a dátumot is odafirkantotta, intett varázspálcájával, elmormolt valamit, és a szöveg eltűnt. Vagyis láthatatlan lett. Ezt ők tanították Rosie-nak. És itt jól is jött, így nem láthatta Nyeste titkos bevetését. Márpedig nem volt szabad tudnia erről. Rose nem tudta miért. Csak úgy. Rose most úgy érezte egy élet megszépítése van folyamatban. Lepecsételte, és szólt Nyestének:
-Jössz? Itt kell felmenni.-mutatott egy csigalépcsőre -Ez egyenesen oda vezet.-Szólt, majd kedvesen rápillantott a lányra, újra azzal a bizsergető melegséggel a testében.

Mezősi Nyeste Veronika

Rose örült, hogy el tudta valamivel csalni a lányt, bár Nyeste még nem is tudta ez az ő javára szolgált. Gyorsan elővett egy pergament, és ráfirkantotta:

Kedves Anya és Apa!
Van egy kedves lány az évfolyamunkban, Mezősi Nyeste Veronika. Szegény dadog, és emiatt nem tud varázsolni. Segíteni szeretnék rajta, nem tudnátok tanácsot adni? És ez csak olyan egyszerű dadogás, nem bűbáj és nem is bájital miatt van. Tudnátok segíteni? Előre is köszönöm.
                                       Szerető lányotok:
                                     Rose Penelope Reakwood
                                     2015. 04.08.

Miután a dátumot is odafirkantotta, intett varázspálcájával, elmormolt valamit, és a szöveg eltűnt. Vagyis láthatatlan lett. Ezt ők tanították Rosie-nak. És itt jól is jött, így nem láthatta Nyeste titkos bevetését. Márpedig nem volt szabad tudnia erről. Rose nem tudta miért. Csak úgy. Rose most úgy érezte egy élet megszépítése van folyamatban. Lepecsételte, és szólt Nyestének:
-Jössz? Itt kell felmenni.-mutatott egy csigalépcsőre -Ez egyenesen oda vezet.-Szólt, majd kedvesen rápillantott a lányra, újra azzal a bizsergető melegséggel a testében.

Rose Penelope Reakwood
Előzmények

Mivel Nyeste már volt a bagolyházban ezért most nem szorul nagyon társa segítségére, épp csak annyiban, hogy a teremtől rátaláljanak arra a bizonyos folyosóra, amiről fel lehet menni a toronyba. Onnantól viszont már egész jól tudja ő is az utat. Persze ezt nem tudja elmondani a másiknak, de az sem zavarja, hogy Rosie megemlíti. Csak bólint neki, ezúttal kicsit mindent tudóan, bár nem valószínű, hogy Rose megérti a különbségeket bólintás és bólintás között. A lány levelébe meg amúgy sem olvasna bele, hiszen nem illik. Így viszont úgy látszik rellonos barátja egy üres üzenetet fog küldeni. Neki végül is mindegy.
Felmennek a toronyba, minden bizonnyal együtt, aztán ott a fal tövében kezd Nyeste írni, mert neki nem sikerült olyan gyorsan levelet firkantania, mint a másik lányka. Sokáig szöszmötöl vele, gondolkodik a szavakon, hogyan is fogalmazza meg azt a sok mindent, ami történt vele, aztán összehajtja a levelet egy másik lapból pedig borítékot hajtogat, abba teszi bele, s írja rá Apuka nevét: Mezősi Pál Jákob - a biztonságkedvéért a teljeset, hátha a Pál nem lenne elég. Aztán pedig kérdőn pislog Rosie-ra mert bár tudja, hogy valahogy a bagolyhoz kéne erősíteni, de ezzel legutóbb is pórul járt. Be is harapja a száját, de végül nemes egyszerűséggel a másik lány kezébe adja a levelet, jelezve, hogy készen van, s remélve, hogy a másik szépen elküldi helyette.

Mezősi Nyeste Veronika

Rose átvette Nyestétől a levelet.Vajon miért nem ő maga köti rá a bagolyra? Rose-nak sejtelme sem volt róla, de nem is érdekelte különösebben.  Szemével kereste az ő szeretett baglyát Tollpihét. Gyöngybaglyát azért nevezte el így, mert nagyon puha, és bársonyos tollát sokszor hagyta az asztalon, ablakpárkányon, és egyéb helyeken.De attól nem kellet félteni, hogy egy nap már nem lesz tolla, hisz az nagyon sokára lenne, hisz Tollpihe egy merő tollkupac volt. Mikor Rose észrevette alvó baglyát, füttyentett, mire a bagoly felébredt, és rászállt a vállára. Barátságosan megcsípte gazdája fülét. Rose tudta, hogy mit jelent ez. Táskája mélyén kotorászott, és végül elővett egy dobozkát, amin felirat hirdette: Bagolycsemege.
Kinyitotta, és adott egy kis csipet bagolycsemegét Tollpihének. A miközben a bagoly eszegette, egy szép díszes madzaggal rákötötte a levelet a bagoly lábára. Aztán hívott egy iskolai baglyot is, és egy pici bagolycsemegével jutalmazta, miközben rákötötte Nyeste levelét. Mikor kész lett, odaállt az ablakhoz, és kiengedte a két baglyot. Egy ideig még nézte a távolba szálló Tollpihét, majd rápillantott az órájára, és elégedetten konstantálta, hogy még van idő a következő óráig.
-Tudtad Nyeste, hogy egy mugli festőnek, Pablo Picasso-nak milyen hosszú a neve? A teljes neve Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso. Vicces nem?

Rose Penelope Reakwood

Nyeste érdeklődve figyeli mit csinál Rosie, és amikor előkerül a másik lány táskájából a dobozka, akkor úgy gondolja, érti mi volt legutóbb a baj. Nála nem volt finomság, nem tudta, hogy ez így működik. Honnan is tudta volna? Soha senki nem mondta neki. De most megjegyzi és ha nem is bagolycsemegét, majd a konyháról valami finomságot hoz a bagolynak ha legközelebb levelet ír. Apukának is meg fogja írni, hogy az kell hozzá, nem lenne jó ha az ő kezét is összekarmolná egy bagoly.
Így viszont Rosie-nak hála már biztos, hogy eljut az üzenete Apukához, és akkor a férfi sem fog aggódni miatta. Remélhetőleg. Bár az is lehet, hogy Apuka egyáltalán nem aggódik, mert bízik Nyestében. Jó lenne ezt hinni, közben mégis vágyik rá, hogy hírt kapjon otthonról. Hiányzik neki az édesapja.
Ahogy ezen gondolkozik a baglyok messzire szállnak s mivel Rose a madarakat figyeli, Nyeste teljesen magába száll. Hirtelen kapja fel a fejét a kérdésre és csak bólint egyet.
Tudta. Hogyne tudta volna? Picasso is művész, őt pedig csak a művészetek érdeklik. Még ha Picasso nem is olyan nagy példaképe, mint da Vinci, azért olvasott róla is sokat. Pont Picasso miatt nem aggódik, hogy nem olyan jó tanuló, hisz a spanyol művész sem volt egy zseni, csak akkor ha irodalomról vagy festésről volt szó. Ezekben azonban kiemelkedő tehetség volt. Nyeste pedig nem vágyik akkor babérokra, egyszerűen csak szeretne kedvére festegetni és nem rágódni a világ dolgain.
- M...m...mit...cs...cs..csi...csinál...j...j...junk? - kérdezi meg, mert a levelet már elküldték, igazán nem lenne más dolguk itt, ugyanakkor elmenni sem szeretne, van ennek a helynek egyfajta hangulata. Neki persze megfelel ha csak csendben ücsörögnek és figyelik a baglyokat, de nem biztos benne, hogy Rose is beéri ennyivel.

-Nekem aztán mindegy.... Bár mivel úgy tudom-itt picit lehalkította a hangját-hogy nem vagy olyan tapasztalt varázslókörökben, esetleg elmehetnénk a könyvtárba olvasgatni, nem? A tudás sosem árt. Végül is... Láthattad, a Vingardium Leviosa se sikerült senkinek az első órán... Na mit szólsz hozzá?-Rose izgatott volt. Már megint egy apró "akcióra" készült Nyeste varázslásával kapcsolatban. Bár azért az az idő nem volt olyan sok, hogy mindenre legyen idő, főleg mert a könyvtár nagy, sok benne a könyv, és nem minden  második iromány szól a dadogás leküzdésére, esetleg azzal lévő varázslásáról. A szülei nem laknak túl messze, és Tollpihe is gyorsan száll, de Rose szeretett volna mihamarabb információhoz jutni ez ügyben. Szerette volna, ha Nyeste még karácsony előtt tudni fog varázsolni, azt nem tudta miért épp karácsony előtt, de azt szerette volna. De ezt nehéz volt teljesíteni. Hisz ez nem könnyű dolog. Nem szerette a büntetőmunkát, végül is ki szereti, de Rose elhatározta, hogy esténként kioson a könyvtárba, vagy a bagolyházba levelet írni, vagy olvasni. Ettől az akciótól igazán fellelkesült. Tudta, hogy Nyeste az ő legjobb barátja, és remélte, hogy a lány is ezt érzi, és a legjobb barátján az ember köteles segíteni, különben nem a legjobb barátja az illető. És Nyeste mindenek felett volt Rosie számára.

Rose Penelope Reakwood

Nyestét meglepi, hogy Rose ennyire könyvtárazni akar. Persze tudja ő is, hogy fontos a tanulás, de miért tanulna már most? Hiszen még házi feladatot sem kaptak! Épphogy elkezdődött a tanév. Az pedig, hogy felemlegetik neki a hiányosságait, egyáltalán nem hozza meg a kedvét. Nem, őt ezzel nem igazán lehet motiválni. Lehajtja a fejét, a haja az arcába borul. Most erre mit kéne mondania? Hogy ő jobban örülne, ha Rose inkább mesélne arról, amit ő tud? Pedig szeret ő olvasni nem arról van szó, hogy nem. Csak nem érti mi ez a nagy rohanás, meg tanulni akarás.
Mivel ezt a sok gondolatot nem tudná olyan jól elmondani, mint az előbbi kérdést, így előhúz egy lapot a mappájából és arra kanyarítja rá a betűket.
És ha csak itt maradnánk beszélgetni?
Gondolkodik írjon-e még valamit, de jobban belegondolva ez is elég kifejező. Át is adja a lapot Rose-nak, hogy a rellonos lány elolvashassa. Persze ha nem tetszik neki az ötlet, lemehetnek a könyvtárba is. Nyeste remekül elfoglalja majd magát, amíg a másik tanul. Elvégre van nála még papír, s talán talál egy érdekes könyvet is, amiből rajzolgathat. Festeni mondjuk jobb lenne, de a könyvtárban azt egész biztos nem szabad. Legalábbis a falusi könyvtárban nem engedték neki. Azt mondták össze kenné a festékkel a könyveket. Pedig ő mindig nagyon vigyáz, csak egyszer lett egy picit sárga egy könyvnek a borítója, és az is véletlenül, mert nem vette észre, hogy olyan lett az ujja.

Rose kicsit lelombozódott.  Bárcsak elmondhatná, hogy mit szeretne csinálni ott.  De hát nem lehet. Miért? Mert az Nyestének nem tetszene. Szerinte. Mert hát senki se szereti, ha valaki ki akarja javítani, úgy hogy őt az nem zavarja. Legalább is ez Rose-t zavarta. Nem tudja, hogy ez mást zavar-e, de inkább nem mondja el. Talán Nyeste megsértődne, és nem barátkozna vele többé. Mintha egy picit most is megsértődött volna. Csak egy picit. Nyeste azt írta, hogy csak beszélgessenek. De miről? A kviddicsről? Nyeste azt mondta, azt nem ismeri. Esetleg mutasson neki egy szép varázslatot? Akkor a lány szomorú lenne, hogy ő ezt nem csinálhatja meg. Esetleg beszéljenek a varázsvilágról? Nem, mert akkor feljönne Rose családja, hogy ki mit dolgozik, és akkor meg eszébe jutna Nyestének az anyukája, és elszomorodna. Meg hát a naivés lányt biztos nem érdekli az, hogy az apja Hippogriffekkel foglalkozik, és hogy az ő patrónusa a véleménye szerint ez a gyönyörű állat. Meg hogy az anyukája egy nagyon ügyes talárszabó, és hogy amit most ő visel, azt is ő csinálta.Meg az anyukája néha cipészkedik is. A cipőjét is ő csinálta. Végül aztán megszólalt:
-Jó, beszélgethetünk. De miről? És ha beszélgetünk, ne itt tegyük, hisz itt a talpunk alatt recseg-ropog a kisebb állatok csontja, meg bagolykaki. Nekem mindegy ha itt, csak gondolom nem akarsz itt hosszú távon ácsorogni.

Rose Penelope Reakwood

Ha belelátna Rose fejébe lehet kinevetné. Na jó, valószínűleg nem, mert Nyeste nem az a másokon nevetős fajta. Inkább csak megnyugtatná, hogy feleslegesen aggódik annyi minden miatt. Mivel viszont fogalma sincs róla, mi jár a másik lány fejében, nem is tudja megnyugtatni. Helyette az aktuális problémával kezd foglalkozni. Őt nem zavarják a csontocskák, na meg nincs is mindenhol bagolyürülék. Szét néz, és meg is lát a földön az egyik sarokban egy egész kellemes részt, ami viszonylag tiszta is.
Odaszalad, hogy közelebbről is megnézze. Elővesz a talárja zsebéből egy zsebkendőt, és még meg is törli ott a földet, majd int a másik lánynak, hogy jöjjön oda, mert szerinte ez a tökéletes ülőhely a bagolyházban. Épp csak megmászta a sok ezer lépcsőt, nem fog ő rögtön vissza lemenni. Itt még a levegő is más, és nem a madarak miatt, hanem mert így, hogy minden ablak tárva-nyitva bejárja a helyiséget a friss levegő. Ha pedig valami kellemetlen szagot sodor is felé a szél, azt hamar elfelejti.
Le is csüccsen, s ha csak a másik nem erősködik tovább, hogy menjenek másfele, ő bizony itt marad. Jelenleg ez a világ legjobb helye számára.
Aztán ha már ülnek, akkor egy intéssel visszakéri a lapot Rose-tól s leírja rá az újabb szavakat, hogy miről is akar "beszélgetni".
Mesélj a kviddicsről! Az egy sport ugye? Láttam a kiírást, hogy csapattagokat keresnek a Navine kviddicscsapatába.
Bizony! Nem buta ő, összerakta az egyet meg a kettőt, csak nem mélyült el benne. De tegnap látta Rose-on, hogy ő szereti a témát, így most biztos benne, hogy szívesen mesél neki. Nyeste pedig figyelmesen fogja hallgatni, még akkor is, ha a sport annyira nem az ő világa.

-Tényleg érdekel? Hát ez Remek! Tudod mindenem a kviddics!5 évesen játszottam először! 5 évesen!-Rose tudta, hogy a lányt nem a ő kviddicses pályafutása érdekli. Így hát elkezdte mesélni, hogy a kviddics a varázslók sportja, amiben van 3 hajtó 1 őrző, 1 fogó, és 2 terelő. És,hogy vannak a gurkók, a kvaff, és a pici, szárnyas cikesz. Hogy a  fogó feladata, hogy az ellenfél fogója elől el kell halásznia a cikeszt, ami össze-vissza röpköd a pályán, van három-három pózna a pálya két végén, és hogy a hajtóknak az ellenfél karikáiba kell bedobni a kvaffot, és az őrzőnek ezt ki kell védenie, meg vannak a szeszélyes gurkókkal megküzdő terelők akik ütőikkel ellőve a gurkót leszedik az ellenfél játékosait a seprűről, és mikor a monológja végére ért már olyan lelkes volt, hogy már le ott helyben lejátszott volna egy mérkőzést.
-Bogolyfalván majd megmutatom a seprűt, meg a labdákat, a nemzeti válogatottat, meg a mezeket. Jó?-kérdezte a végén Rosie.

Rose Penelope Reakwood

Bólintot. Mert tényleg érdekelte. Leginkább azért, mert nem akart teljesen kukán ülni a klubhelyiségben, amikor mindenki erről beszél. Igaz, a ő véleményére úgysem kíváncsi senki, megvárni sem tudnák, amíg kimondja, amit gondol, de azért ha már hall ezt-azt, jó lenne tudni, miről beszélnek.
Nagyon figyel ám Rosie-ra azonban ahogy sokasodnak az információk, már nem tudja követni, hogy melyik labda mit csinál, és egyáltalán mi értelme a dolognak. Azt viszont rögtön tudja, hogy ez egy bonyolult sport, s mivel számára a seprű takarítási eszköz, azt is nehezen képzeli el, hogy azzal repkednek. Ilyet ő csak mesében látott-hallott, olyankor is mindig jót derült rajta. Persze nem tesz semmiféle megjegyzést, még csak nem is mosolyog, nehogy azt gondolja a másik, ő nem figyel rendesen.
Kérdezni sem kérdez többet a dologról, csak egy kérdés fogalmazódott meg benne, de azt sem írta le rögtön. Csak rábólintott Rosie faluba menős ötletére is. Neki végül is mindegy. Nem is hangzik rosszul a dolog, és egész biztos, hogyha látja, jobban megérti majd.
A rellonnak is van csapata? Te játszol?
Írja le végül a kérdéseket, mert barátnője elég sok mindent elmesélt, de erre nem tért ki. Nyestét viszont mégiscsak ez érdekelné jobban, mert ez olyan "iskolai" olyan "kézzelfogható" a számára. Nem a nemzeti válogatott, meg a többi nem is tudja micsoda, amit Rosie felsorolt, alig néhány perc alatt.

Rose büszke volt magára, hogy ezt Nyeste megkérdezte. Mert ő játszott a csapatban, vagyis játszani fog, méghozzá őrzőként. Az nem zavarta, hogy van egy másik őrző is, és majd felváltva lesznek. Boldogan és kissé dicsekvően bólintott mikor Nyeste megkérdezte, hogy játszik-e. Ebből meg már ki lehet következtetni, hogy akkor a Rellonnak is van csapata. Ha csak Nyeste nem buta. És nem is buta. Csak dadog, és félénk. De az nem nagy baj. Tudta Rose, hogy a levele hamarosan visszaérkezik szüleitől, hisz nem laknak messze, és ha nem is most, de ma megérkezik Tollpihe a levéllel.És őt nem zavarja ha később jön. Mert tudta, hogy Tollpihe is családtag, és ő is szeret a szüleinél lenni. Meg hát ő is megérdemli a pihenést. Igaz itt is pihenhet, de ott jobb. A szülei nagyon nagylelkűek voltak, mindig adtak mindenkinek valamit. Rosie elképzelte, hogy fog majd kinézni Nyeste, mikor a szüleitől kapott seprűvel sepreget. Remélte, hogy inkább repülni fog. És tovább kezdte mesélni Nyestének a kviddicst, meg hogy a világkupán milyen jó csapatok játszanak, majd elkezdett a sárkányokról mesélni, megemlítve, hogy van egy nagyon félelmetes Magyar Mennydörgő nevű fajta is.

Rose Penelope Reakwood

Nyeste mindig is sejtette, hogy nem csak a navinének, hanem a többi háznak is van csapata. Az pedig, hogy Rose játszik, csak megerősítette ezt. Gondolkodik rajta, hogy megkérdezze-e milyen poszton játszik a másik, de nem biztos benne, hogy az előbbi magyarázat után értené is, hogy mi az, így egyelőre, csak várja, hogy Rose elmondja, amit szeretne. Az pedig egyáltalán nem kevés, de Nyeste egyáltalán nem bánja, hogy valaki ilyen sokat "beszélget" vele. Neki tökéletesen megfelel a csendes hallgatóság szerepe. A rellonos lány bármiről mesélhetne neki, figyelne mindenre. A sárkányok mondjuk jóval érdekesebbek. Azt mondjuk nem pontosan tudja, hogyan is képzelje el azokat. Süsühöz hasonló lények vagy inkább gonosz sokfejű fenevadak? Rákérdezni nem mer, nem akar teljesen butának tűnni, így csak figyel szépen csendben és elhatározza, hogy majd ha Rosie nem lesz vele, akkor elmegy a könyvtárba és utána néz ezeknek a dolgoknak. Addig csak felfirkantja magának a szavakat - visszafelé írva - közben meg figyel tovább a másikra. Időnként bólint, hogy látszódjék figyel. Aztán a jobb kezén lévő órára pillant, s meg kell állapítani, hogy gyorsan megy az idő.
Odamutatja az órát Rose-nak is, hogy a rellonos is lássa, ideje menniük. Nyestének legalábbis mindenképp. A másiknak lehet nincs most órája, neki viszont lesz, így ha kell egyedül megy, de ha szerencséje van, akkor együtt ülnek be számmisztikára.

Tényleg menniük kellett. Rose még kinézett az ablakon, hátha megjön Tollpihe, de úgy látszott, hogy erre még várnia kell. Rose úgy tudta, hogy Nyestének is van számmisztikája, így szó nélkül ment a terem felé, ám félúton huhogást hallott, és megfordult. Tollpihe nézett rá borostyánsárga szemeivel. Rose intett, hogy a vállára szállhat. Nem mintha eleve nem szabadna, csak a bagoly úgy tanulta, hogyha ismeretlennel van gazdája akkor csak jelez, hogy itt van és megvárja míg gazdája "észreveszi". A bagoly beledugta a fejét Rose táskájába, jelezve: "Jól lesne egy kis csemege, és nem szeretem, ha megváratnak!". Rose ezen csak nevetett, majd elővette a dobozt, és egy marékkal adott a madárnak. Közben leoldotta a bagolyról a levelet kihajtogatta, rákoppintott és elmotyogott egy varázsigét, és a látszólag üres pergamenen írás jelent meg:

Édes Rosienk!

Örülünk, hogy találtál magadnak barátnőt. A dadogás ellen nem lehet mit tenni, maximum egy jó nagy adag önbizalmat bekapni reggeli előtt. A varázslásról megkérdeztük jó öreg auror nagyapád, aki azt tanácsolta, hogy használj nonverbális varázst, vagyis tanítsd meg neki. A nonverbális varázs azt jelenti, hogy némán varázsolunk.Nehéz elsajátítani, RAVASZ szintű tananyag, de igen hasznos, és a varázslásért megéri küzdeni.

                               Ölel téged: Anya és Apa

Rose hirtelen fellelkesült. Egy pillanatig azt hitte, hogy erre nincs mit tenni, de mégis lehet dadogással varázsolni! Gyorsan elmotyogta a varázsigét, rákoppintott az írásra, mire az eltűnt. Ismerte már ő ezt a nonverbális varázslást, csak eddig nem jutott eszébe. De jó lesz! Aztán gyorsan észrevette, hogy azóta Tollpihe mellé újabb 4 bagoly társult, akik egy nagy hosszúkás csomagot hozott. Rose ismerte már ezeket a baglyokat. Ők voltak a család "teherszállító" baglyai. Rosie már azt is sejtette, hogy mi van a csomagban. Nyeste seprűje. Nyeste seprűje? Rose szüleinek ajándékozási mániájuk volt. Rose jelezte a baglyoknak, hogy várjanak egy percet majd szólt Nyestének, hogy menjen oda hozzá.
-A szüleim küldték ezt a csomagot. Neked.-szólt. Leoldotta a csomagot, és átadta Nyestének. Még nem akart szólni neki a levélről.

Rose Penelope Reakwood

Úgy tűnik, hogy Rosie-nak is van számmisztikája, mert ahogy Nyeste feláll, ő is követi példáját, így együtt indulnak meg a folyosókon, nehogy elkéssenek az óráról. Ahogy haladnak lefelé a toronyból egyszer csak bagolyhuhogást hallanak, s ahogy Nyeste hátrafordul meg is pillantja azt a baglyot, amivel Rosie küldött levelet. Az le is száll a lány vállára, ami Nyeste számára nagyon furcsa, főleg, hogy utána a bagolycsemegéért kezd kutatni a madár a lány táskájában.
A navinés lányka türelmesen vár egy picit, amíg Rosie elolvassa a levelet, nem különösebben foglalkoztatja, mit írtak a másiknak, elvégre semmi köze hozzá. Azt mondjuk furcsállja, hogy barátnője pálcát húz és a levélre koppint, de ennek sem tulajdonít különösebb jelenséget. Az órájára pislant ismét, és int Rosie-nak, hogy most már sietni kell. Meg is indul tovább a folyosón.
Aztán megáll, mert még több bagoly érkezik valami nagy és biztosan nehéz csomaggal. Ez már őt is meglepi, pislog is nagyokat. Közben meg abban is biztos, hogy tévedés történt. Hiába mondja Rosie, hogy ez a csomag neki jött, csak megrázza a fejét, majd Rosie-ra mutat. Elvégre Rose szülei nem is ismerik őt, Rose-t is csak most ismerte meg. Nincsen se születés se névnapja, semmi oka rá, hogy csomagot kapjon. Főleg nem ilyen nagyot. S ha így folytatják az óráról is elkésnek.
Így hát anélkül, hogy megnézné az ominózus csomagot, csak megrázza újra a fejét, majd tovább szalad a terem felé, ahol órája lesz, mert nem szeretne elkésni. Márpedig úgy informálódott, hogy ezen az órán kevesebbet kell varázsolni, így talán még érdekes is lehet. Még akkor is, ha a számokkal sincs túl jól kibékülve.

-Várj, Nyeste kérlek állj meg!-kiállt a lány után Rose. -Ez a csomag neked, jött, hidd el. Vagy tudod mit, elmagyarázom. A szüleimtől kaptad. Megírtalak téged a levélbe, és hogy milyen jó barátom vagy. És a szüleim mindenkinek, mindig küldenek valamit, ha a levélben benne van. Nekem is küldtek;-mutat egy nagy doboz bagolycsemegére.-És ez neked jött. Nem kell most kibontanod, majd ebédszünetben is lehet.Én már sejtem, hogy mi lehet ez. Viszont az engem is érdekel, hogy mit fogsz majd szülinapodra kapni, ha ezt kaptad most, csak úgy. Ja, és remélik, hogy hasznát veszed.- Rose egy pillanatra megállt pihenni. A kviddicsbemelegítőn nem seprűvel futották a köröket. Mert Rose már tudta, hogy az van a csomagban. -Ha megállsz, és végighallgatsz, akkor minden elismerésem, hogy tudsz még szánni rám egy percet. De ha akarod, futhatunk is tovább, ahogy akarod.

Rose Penelope Reakwood

Nyeste megáll és figyel. De ettől még nem érti. Ha ő ír Apukának valakiről, Apuka nem fog csomagot küldeni. Apuka csak kedves szavakkal válaszolna és Nyestének az is bőven elég lenne. Őt jól nevelték és tudja, hogy az ajándékok nem hullanak csak úgy az ember markába, azokat ki kell érdemelni, s ő még igazán nem tett semmit, így továbbra is úgy véli félreértés van. Vagy Rosie írt valamit a levelében, ami nem igaz. Erre viszont Nyeste nem gondol. Nem feltételez se többet se kevesebbet a másikról, mint eddig. Most viszont nagyon rosszul érzi magát. Haragszik magára, amiért nem tud rendesen beszélni, és nem tudja megmondani Rosienak, hogy ő ezt nem érdemli meg, nincs rá szüksége, bármi is legyen az a valami a dobozban. Na meg, hogy a végén tényleg elkésnek az óráról. Mégis megáll, és ökölbe szorítja apró kezeit. Vesz egy nagy levegőt, aztán belekezd.
- N...n...nem k... k...kell! M...m...mond m...meg... n...n...nekik, h...h...hogy n... n... ne... k...k... kül...kül... kül... küldjenek... n...n...nekem... s...s...semm...semmit!
Tudja, hogy nem épp szépen köszönte meg, s utasította vissza, de ha egyszer siet, akkor nem tud még arra is figyelni, hogy azt a sok gondolatot úgy fogalmazza meg, és úgy mondja ki. Majd szépen leírja levélben. Most pedig sarkon fordul és szalad, az sem érdekli, ha Rosie haragszik rá. Be szeretne érni az órára. Apukának már egész biztos, hogy így is, úgy is csalódást okozott. De nem szeretné, ha a helyzet még rosszabb lenne.
Épp ezért, hiába fáradt és hiába macerás a rajzos mappával a kezében futni, nem áll meg, keresi a termet, az osztálytársakat, Rosieval vagy nélküle, de nem fog lemaradni az óra egyetlen percéről sem.

Rose elcsodálkozott. Nyeste most igen gorombán viselkedett vele. Ő nem lett rá ezért dühös. Vagy talán mégis, de csak annyira, hogy felvágjon előtte egy pici ideig. Jelezte a baglyoknak, hogy vigyék vissza a csomagot, akik egy Nyeste felé pillantottak mintha azt akarnák mondani a lánynak: Tudod, hogy milyen nehéz volt ezt idáig cipelni? Majd de repülj vele 15 percen át... Aztán nagy huhogás közepette elszálltak. Rose megértette a baglyokat. Ők itt cipekednek, erre Nyeste nem is kedvesen, hanem mogorván visszaküldi a csomagot. Pedig a szülei csak jót akartak. Neki nem baj, Nyeste nem fog tudni majd varázsolni, megbukik a vizsgán, és az nem az ő baja, ha nem akar vele barátságosan viselkedni. Márpedig egy ellenségnek Rose nem segít. Ha vicces kedvében lett volna, azt mondta volna Nyestének: Semmit nem fognak küldeni, csak valamit!
De ő most haragudott Nyestére. És nem volt vicces kedvében.  Gyorsan elkezdett futni, megelőzve Nyestét, és már jóval Nyeste előtt járt, mikor megfogalmazódott benne egy rossz gondolat, amit nem is gondolt komolyan, csak azért mondta ezt magának, mert dühös volt Nyestére: Szerinte Edward bácsi tévedett, mikor azt mondta, hogy Nyeste anyukája tehetséges boszorkány volt. És ha az anyuka nem az és az apuka sem, mivel Nyeste apja nem értett a varázsláshoz, akkor Nyeste se fog. Megfogadta, hogy számmisztika órán jobban teljesít Nyesténél, ami még szórakoztató is lesz, hiszen imádja a számmisztikát, és szereti ha megdicsérik ezen az órán. Ezzel a gondolattal futott tovább a számmisztika terem felé.