36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 25. 20:28 | Link

Luna

Délután, 14:27
Az északi torony felé tartottam, kezemben egy levéllel. Kissé gyűrött volt már, hiszen sokáig tartott, mire ideértem és útközben végig ezt gyűrögettem. Ideges is voltam kicsit, hiszen a levél apámnak és az undorító mostohaanyámnak szólt. Sok lépcsőt másztam meg és kicsit elfáradtam. A bagolyház ajtaja előtt megálltam, hogy kifújjam magam. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy lány viharzott ki rajta. Vállat vonva gyorsan beléptem, nehogy akár egy bagoly is itt szökjön ki. Ahhoz meg van a saját kiszökő-részük.
Beérve a házba baglyok csipogása, csiripelése és egyéb zajkeltő tevékenységük hallatszott. Boldog mosolygással nyugtáztam, hogy Aqua a helyén ül és éppen valamit evett. Mellette egy kuvik halkan hortyogott, amitől kuncognom kellett, mire a kis baglyom csodálkozva nézett rám. Elé tartottam a mutatóujjam, mire vidáman közelebb mászott és megcsipkedte. Suttogva a lelkére kötöttem, hogy el ne tévedjen útközben, mert ez a levél apámnak szól és semmi kedvem újat írni. Ha elveszíti, akkor pedig ő lesz a hibás. A bagoly rám nézett nagy szemeivel és mintha megértette volna, bólintott egyet. Legalábbis úgy néztem. Megsimogattam a feje búbját és hagytam, had csipkedje még egy kicsit a kezem, aztán útjára indítottam. Megvártam, míg eltűnik a láthatáron, aztán szedelőzködni kezdtem.
Ekkor vágódott ki a bagolyház ajtaja, amitől összerezzentem. Halk szitkozódást hallottam, így úgy döntöttem, üdvözlöm a jövevényt. Biztosan nem egy bagoly. Kiléptem Aqua helye mellől és meglepődve láttam, hogy Luna áll az ajtóban.
- Luna? Szia! - szaladtam oda hozzá. - Rég találkoztunk - mosolyogtam rá.


!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

Kvaff
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:36
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 26. 00:09 | Link

Ree

Délután, 14:30
A bagolyház felé tartottam, hogy az első levelemet elküldjem anyáméknak. Furcsa lehetne másoknak, hogy csak most, hisz itt vagyok már egy kis ideje. Valójában folyamatosan úton voltak és megbeszéltük, hogy ha olyan helyre érnek, ahol hosszabb ideig tartózkodnak, akkor majd írnak nekem. Akkor még én sem tudtam, hogy ilyen okosak a baglyok. Könnyűszerrel megtalálták volna őket, kivéve ha eltévednek. ~ Ezen mosolygok magamban egy jót. ~  Viszont tartottam magam a megbeszéltekhez, mivel a szüleim erre nagyon érzékenyek. A levelemben azért megemlítem nekik ezt a tényt, biztos örülni fognak neki, hogy akkor is tudunk majd egymásról értesülni, ha úton vannak.
Míg ideáig eljutottam a gondolataimban már az északi toronynál is voltam. Előttem már csak a hosszú lépcsők sora. A lépcsőn kaptatva gondolatban visszakanyarodtam anyámékhoz. Nagyon hiányoznak és valahol az utazás is, de mégis most vagyok életemben talán a legboldogabb. Találkoztam itt pár olyan emberrel és majdnem emberrel, akiket nagyon megkedveltem és nagyon jó barátságok alakulhatnak ki. A lépcső tetején meg álltam egy kicsit, hogy körbenézzek. Szeretem a magas helyeket, hisz onnan jól be lehet látni a környéket és hihetetlen látványt tud nyújtani az embernek. Természetesen most sem csalódtam, a látvány lenyűgöző volt.
Letéptem szemem a látványról és ráfordítottam szemem a bagolyház ajtajára. Odaléptem és nyitottam. Azaz nyitottam volna, de sikerült úgy kivágnom az ajtót, hogy még én is megijedtem, hát még az, aki bent volt. Mert bizony volt bent valaki. Kilépett egy bagoly helye mellől és akkor láttam meg, pontosabban nagyjából, mert bent elég homályos volt a kinti fény után. Ő viszont rögtön felismert és már szaladt is köszönteni engem.
-Szia Is. Régen bizony.- mosolyogtam rá én is. -Te is levelet jöttél feladni vagy csak meglátogattad Aqua-t?-
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:18
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 26. 14:33 | Link

Luna

Luna elé szaladtam. Az arckifejezéséből látszott, hogy meglepődött. A kezében levelet szorongatott, pont ahogy három perce én is. Nem tudtam elolvasni a levélen álló nevet, illetve címet, aztán eszembe jutott, hogy nem illendő leselkedni. Elkísértem a baglyáig, aztán végighallgattam a mondandóját.
- Igen, apáméknak küldtem egy levelet. És te? - kérdeztem mosolyogva. Közben megálltunk az egyik bagolyfészeknél, és Luna feladta a levelét. A baglyok közben elhallgattak és most fejüket a szárnyuk alá rejtve aludtak. A házban csak mi ketten voltunk, ami egy kicsit furcsa, hiszen még délután volt. Pár madár még ébren volt, ők a tollukat fényesítették, vagy ettek. Morogtam egy hmm-öt aztán kíváncsian Luna felé fordultam és újabb kérdésekkel bombáztam őt.
- A gólyalakban laksz még? Vagy már másik szobában? Mi pár lánnyal összeköltözünk..Nem lenne kedved velünk lakni? - a szavak csak úgy dőltek belőlem. Egy ismerős bagolyhuhogást hallottam. Bocsánatot kértem és elsiettem a hang irányába. Aqua a helyén ült és boldogan csiripelve nézett rám. A karomra ültettem és visszamentem Lunához.
- Ő itt Aqua - mutattam be a baglyot. - Aqua, ő itt Luna - mosolyogtam a lányra.
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 26. 17:31 | Link

Ree

A kicsiny levelemet szorongatva elindultam Is-el az oldalamon az egyik bagolyhoz. Találtam egy olyat, amelyik még ébren volt és nem is nézett szúrós szemmel, hogy feladatott szánok neki. Egy kis helyes barna nagy kerek szemekkel. Megsimogattam szép tollazatát és hagytam, hogy megcsipkedje az ujjamat. ~ Egy új barátság született. ~ Aztán rákötöttem levelem. -Kérlek, kis szépség, mindenféleképpen kézbesítsd a levelet.- mosolyogtam a madárra és úgy láttam, nem kell félnem, célba ér a levelem. Majd Ree-hez fordultam és halkan elnevettem magam.
-Úgy látszik ma családias nap van. Én is a szüleimnek írtam.- Majd körbenéztem jobban a házban. Baglyok tolla csak úgy szállt a levegőbe. Elidőzött némelyik madáron a szemem, a legtöbb eldugta okos kis fejét a többiek pedig csipegettek vagy épp más elfoglaltságot űztek. Egyre jobban megtetszettek és azon gondolkoztam, hogy talán kéne nekem is egyet találnom /vennem/, mely elfogad engem gazdájának.
Is újabb kérdés özöne egyelőre elvitte a háziállat gondolatát. Figyelmesen hallgattam kérdéseit és az utolsó kérdésnél örömmel is.
-Nem, nem, még a gólyalakban. De nagyon szívesen, amennyiben ez nem okoz gondot senkinek.- válaszoltam boldogan mosolyogva. A lány elnézést kért és eltűnt pár pillanatra, majd egy gyönyörű bagollyal tért vissza a karján. Udvariasan bemutatott egymásnak minket. Mosolyogva néztem a kis madarat és viszonozta érdeklődő tekintetemet.
-Szia Aqua, már sok szépet hallottam rólad, örülök a szerencsének, hogy láthatlak is.- közben Ree-re is rá emeltem tekintetemet. -Köszönöm, hogy bemutattad. Nagyon szép.- köszöntem meg szívből.          
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:22
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 26. 20:58 | Link

Luna

Követtem Luna mozdulataid, amit a barna bagoly felé intézett. Hagyta, hogy az állat megcsipkedje az ujjait és megsimogatta a hátát, amit a bagoly élvezettel tűrt. Amikor a lány rá akarta erősíteni a levelet az állat lábára, az szúrós szemmel nézett rá. Mintha ezt mondaná:
- Ne dolgoztass, nem látod, hogy már öreg vagyok? - mosolyognom kellett, és tényleg: az uhu már eléggé idős volt, így nem tudom, hogy még mennyit bír ki. Persze nem voltam állatorvos, sem biológus, hogy megállapíthassam mennyi ideje van még hátra.
Néztem, ahogy a madár eltűnik, aztán halkan kuncogtam Luna kijelentésén. Eszembe jutott a pár napja készült megfigyelésem, miszerint Lunának állat kéne. Az arckifejezését figyeltem és megállapíthattam, hogy egy baglyot szeretne. Gondoltam meglepem egyel, de nem voltunk olyan kapcsolatban és nem is volt időm lemenni baglyot venni, így elhessegettem a gondolatot. Amikor a szobáról kezdett el beszélni, hevesen bólogatni kezdtem. Örültem, hogy mg nem talált szobatársat.
- Hárman költöznénk, és rád gondoltunk, negyediknek - mosolyogtam és közben a fejem előre-hátra mozgott. Aqua eközben megérkezett, amiből azt következtettem le, hogy a szüleim közel vannak. Méghozzá nagyon közel. A mutató és középső ujjaimmal simogatni kezdtem a hátát, amit boldog csiripeléssel nyugtázott. Behunyta a szemeit és élvezte a kényeztetést.
- Nincs mit. Több állatom nincs - mosolyogtam, miután bemutattam őket egymásnak. - Nos, neked van valamilyen állatod? Esetleg szeretnél valamilyen állatot tartani? Azt hallottam, hogy a macskabagoly nagyon szelíd és kedves társ - motyogtam. Szerettem állatokról beszélni, hiszen imádtam őket. Semelyik állatot nem vetettem meg és nem néztem rájuk undorodva. Gyűlöltem az olyan embereket, akik azt hitték magukról, hogy különbek, amikor állatot ölnek. Míg ezen morfondíroztam, Aqua türelmetlenkedni kezdett, aztán felszállt a karomról és visszatért a helyére.
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 27. 12:07 | Link

Ree

Ree-re hasonló hatással volt a kijelentésem, mint rám, így már ketten igyekeztünk azon, hogy ne zavarjuk meg az alvó baglyok álmát. Néztem a lány figyelmességét a madara iránt, e kis hószépséget ugyanúgy szerette, mint Benny-t. Volt egy olyan gyanúm, hogy ha lenne más állata, azt is ennyire szeretné. Én is nagyon szeretem az állatokat és a természetet is. Tehát az állatok iránti szeretet közös, bár valószínű Ő többet tud róluk, mint én. ~ Legalább lesz kitől tanulnom. ~ és emellett ha minden igaz, volt még egy közös érdeklődésünk, ha jók az értesüléseim, mégpedig a könyvek. Mikor elmondtam neki, hogy még nincs szobám, úgy láttam, örül neki.
- Ó! Ennek nagyon örülök és nagyon jólesik, hogy rám gondoltatok. Kik a többiek? Ismerem őket?- közben figyeltem, ahogy kényezteti Aqua-t aki ezt boldog csipogással és behunyt szemmel élvezte.
-Nem, sajnos nincs állatom. És eddigi életem folyamán nem is volt. Igen, szeretnék egyet és valóban egy baglyon gondolkozom. - mosolyogtam Ree-re. Közben Aqua visszarepült a helyére, gondolom álmos volt már, hisz a baglyok éjjel aktívak. Azon méláztam, hogy föltegyem-e a kérdésem, féltem attól, hogy esetleg teljesen ostobának néz majd. Aztán mély levegőt vettem és belevágtam, lesz ami lesz alapon.
-Mint mondtam, szeretnék egy állatot és azt hiszem egy baglyot egész pontosan.- na szép, ennél kacifántosabban már el sem kezdhettem volna. -Szóval az lenne a kérdésem, hogy rosszul gondolom-e, hogy nem csak én választom őt hanem ő is engem? Mármint úgy értem, hogy állat és ember között is fontos, hogy szimpatizáljanak, vagy rosszul tudom?- félve néztem Is-re és úgy vártam válaszát.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:27
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. február 27. 15:16 | Link

Luna

Megvártam, hogy a madár visszarepüljön a helyére. Luna még mindig csodálattal nézett az állatokra. Szemei csillogásából tudtam: bagoly kell neki. Amikor találkoztunk, igazán kis időt töltöttünk együtt, így nem igazán tudtam megismerni. Javasolni akartam, hogy menjünk el valahova, de nem tettem. Valahogy megnyugtatott a baglyok közelsége. Úgy tűnt, hogy a lány is így gondolja. Azt a kis időt leszámítva, nem találkoztam vele. Annyit viszont észrevettem, hogy nagyon szeret olvasni és szeretheti az állatokat is.
- Apáthy Hanka és Lucy Carmen - válaszoltam az előző kérdésére. - Nem tudom, hogy ismered-e őket. Én is csak párszor találkoztam velük.
Csodálkozva hallgattam a következő választ. Állítólag nem volt állata, de nagyon szeretne egyet. Egy baglyot. ~ Tudtam ~ gondoltam és elmosolyodtam. Mit mondjak, hát jók a megérzéseim. Nagyon is jók. Na, nem akarom magam fényezni. Lépteket hallottam az ajtó felől, aztán egy fekete hajú lány lépett be. Ügyet sem vetve ránk, odament az egyik bagolyhoz, majd odaadta neki a levelét. A bagoly elrepült, a hölgyemény pedig kilibbent az ajtón. Persze nem csukta be. Odasiettem és behajtottam. Visszanéztem Lunára és fejcsóválva felé közeledtem. ~ Mik vannak ~ gondoltam és elgondolkodtam a történteken. A sötét hajú lány nagyon ismerősnek tűnt, ám nem bírtam rájönni, hogy honnan. Vállat vonva álltam meg Luna előtt. Egy igencsak hosszú kérdést tett fel, állatokkal kapcsolatban, amire szívesen válaszoltam. Köztudott tény, hogy az állatok a mindeneim.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert ez igazán könnyű kérdés volt. Számomra...
- Nem feltétlenül - kezdtem lassan. - Persze ne olyan baglyot válassz, ami a kezdetekről kiválasztott magának és pikkel rád. Ember és állat között mindig is volt kapcsolat. A kötődés, amit az emberek elfelejtettek és megvetették az állatokat... - elhalkultam, hiszen teljesen más témába kezdtem. - Na, vissza a lényegre. Nem fontos, hogy első látásra megszeressen, az majd kialakul idővel, ha úgy áll hozzá a kedves társ - halkan kuncogni kezdtem, amitől pár bagoly felébredt és rosszallóan nézett ránk. Bocsánatot kértem tőlük, mire megnyugodtak és újra aludni tértek. - Szóval: akár madarad, akár más állatod van, tudd neki biztosítani azokat a dolgokat, amikre szüksége van. És most nem olyanokra gondolok, hogy élelem és hely. Itt olyanokról van szó, mint a szeretet, a törődés, a kötelék - szinte már költőien beszéltem. - Érted?
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 1. 21:32 | Link

Ree

Úgy láttam, sikerült meglepnem Is-t azzal a ténnyel, hogy még nem volt háziállatom, legalábbis az arckifejezése erre utalt. Jó volt itt lenni most, valahogy olyan érzés fogott el, mintha a nyugalom zenéjét hallgattam volna a baglyok neszezésében. Legalábbis engem megnyugtatott.
-Lucy Carmenhez még nem volt szerencsém. Hankával viszont találkoztam és nagyon szimpatikus, kedves lány.- válaszoltam és arra gondoltam, hogy ha Lucy is hasonlóan kedves, mint e két szőkeség akkor nagyon jó kis szoba lesz.
Miután egy fekete hajú lányka belibbent és kilibbent, miután útjára ment a választott baglya, Issie odament az ajtóhoz és becsukta. Visszafelé jövet úgy látszott, elgondolkodik valamin, de aztán egy vállrándítással állt meg előttem.
Mint kiderült, félelmem alaptalan volt, nem nézett lükének. A válasza is megnyugtatott, hisz érthető és valahol egyértelmű volt.
-Igen teljesen, köszönöm.- nagyon hálás voltam neki, hogy szánt "kicsit butácska kérdésemre" időt.
Aztán elgondolkodtam azon is, amibe belekezdett kérdésem alapján. Teljesen egyetértek vele, az emberek többsége úgy véli, neki mindent lehet állattal és természettel szemben. Elfelejtik, hogy nem jobbak csak mások, mint más teremtények.
-Amit elkezdtél az állatok és az emberek viszonyáról van egy olyan érzésem, hogy hasonlóan gondolkodunk. Kíváncsi lennék a véleményedre ezzel kapcsolatban is.- nagyon szeretem természetet minden formájában és jó volt olyan emberrel találkozni aki szintén rajongót a állatokért. Ráadásul még értett is hozzá.

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:05
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 2. 11:14 | Link

Luna

Lunát érdekelni kezdte az a téma, így csillogó szemeket meresztett rám. A szobából pár embert ismert, ami jó volt. Nem idegenként költözik be. Ez jó pont.
- Lucy is kedves, legalábbis én azt hallottam róla - válaszoltam és egy kicsit hanyagoltam a témát. A fekete hölgy távozása után ismét pár perc csend szállt közénk, közben a baglyokat figyeltem és a kezeimet tördeltem, aztán egy hosszú választ csúsztattam ki a számon. A lány érdeklődve hallgatta, így folytattam. Tetszett, hogy ennyire érdekli az ember-állat közti viszony kialakulása. Elmeséltem mindent, aztán észbe kaptam és visszakanyarodtam a témához.
Megkérdezte a véleményemet, amire hosszú lett volna a válasz, de belekezdtem. Próbáltam a legrövidebben elmesélni mindazt, amit én erről gondolok.
- Nem igazán tudnám megfogalmazni, annyi érzés kavarog bennem amikor állatokról van szó. Igazából erről az ember-állat közti viszonyról keveset tudok - szabadkoztam. - Az ősembernek enniük kellett valamit ezért vadászni kezdtek az állatokra. Ezt még meg is értem és oké. Aztán később, ahogy fejlődtek, újabb és újabb terveket készítettek, amivel az állatok élőhelyét tönkretehetik. Kivágták az erdőket, ezzel több millió állat maradt otthon és búvóhely, esetleg élelem nélkül. Ketrecbe zárták őket és a legtöbb állat már fogságban születik. Van pár olyan kutatóközpont, ami direkt azzal foglalkozik, hogy állatokat szoktatnak vissza a vadonba. Egyszer olvastam, vagy láttam olyat, amiben két férfi talált egy kis oroszlánt. Felnevelték, majd visszaszoktatták a vadonba és ha jól emlékszem egy év után visszamentek hozzá. Az állat nem tépte szét őket, nem is bántotta a férfiakat, sokkal inkább örült, hogy láthat a pótszüleit. Boldogan a nyakukba ugrott, és engedte hogy megsimogassák. Egy kamera pedig ezt mind fel is vette. Lehet hogy gonoszságnak hangzik, de én megvetek minden olyan embert aki csak hanggal vagy cselekedettel bántja őket. Nem kell közéjük menni, sőt, beszélni sem kell róluk, elég ha kiirtják az erdőket, ezzel több millió őz, vaddisznó, nyúl és madár marad otthon nélkül - válaszoltam a kérdésre. - Te mit gondolsz róla? - lihegtem a végén.
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 2. 16:52 | Link

Ree

Érdekfeszítőnek találom Issie okfejtését az ember-állat közti kapcsolatról, így miután kielégítően válaszol előtte feltett kérdésemre, megkérem, hogy fejtse ki bővebben erre vonatkozóan a nézeteit. Szabadkozott egy kicsit és megemlíti azt is, hogy ha állatokról van szó, akkor nagyon sok érzés kavarog benne. Ez utóbbi meg is mutatkozik beszéde közben. Figyelmesen hallgatom és közben nézem az arcára kiülő érzelmeket. Megmutatkozik rajta harag, szomorúság, értetlenség és társaik e érzéseknek. Mikor az oroszlános részhez ér, már a jobb érzések jelennek meg az arcán mint például az öröm, a szeretet és tisztelet. Most egy kicsit úgy láttam, jobban megnyílt Is. Kedves és udvarias volt, de zárkózott, legalábbis én így vettem észre.
Mikor mondandója végére ért, kissé kifulladva rákérdezett az én véleményemre. Megkíséreltem összeszedni a gondolataimat. Nem volt könnyű, mert bennem is kavarogtak az érzések és a gondolatok.  
-Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy azokat én is megértem akik élelemszerzés gyanánt vadásztak és vadásznak a mai napig. Az egyik Indián faluban, ahol megszálltunk a szüleimmel, ott még mai napig a természet ajándékaiból élnek. Az Őseikhez híven megköszönik a vadászat végén a természetanyának és a levadászott állatnak az ajándékát ami nem más, minthogy élelemmel látja el- és melegen tartja őket. Azokat viszont ki nem állhatom akik sportból vagy vagyonszerzésből irtják az állatokat és a természetet. Annak nagyon örülök, hogy pár ember azért igyekszik ezt ellensúlyozni és tenni valamit. Igaz csak pár egyelőre, de úgy veszem észre, kezd lassan felnyílni az emberek szeme.- megengedek magamnak egy mosolyt és úgy folytatom. -Ha gonoszságnak számít a megvetés az olyan emberek iránt, akik semmibe veszik, sőt eszköznek nézik e teremtményeket, akkor én is a gonoszok táborát erősítem.- most én fújtattam úgy mint egy dühös oroszlán és ezen nevetnem kellett.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 16. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 2. 19:48 | Link

Luna

Abbahagytam a beszédet, majd Luna válaszáért érdeklődtem. Figyelmesen végighallgattam a tartalmas válaszát. Ő is hasonlóan gondolkozott, mint én ezt szerettem benne. Szinte ugyanolyan gondolkodásmódunk volt, ami nagyon tetszett benne. Luna a beszéd közben sokat mosolygott, ám a végére arca elkomorult és borúsan nézett maga elé. Az utolsó mondata végén fújtatott egyet, de lényegében tetszett az, amit mondott. Az oroszlános viselkedésén nevetnie kellett, amin viszont én nem nevettem. Megengedtem egy kisebb mosolyt, de semmi több. Ha állatokról volt szó, nagyon komolyan tudtam ezt a dolgot venni és elvártam, hogy mások is így gondolkodjanak. Néha egyenesen követeltem, hogy így álljanak hozzá.
Luna szerint  ő a gonoszok táborát erősíti, amit meg is értek, hiszen az embernek fontos táplálék a hús. Egyetértettem vele.
- Én sem szeretem, amikor valaki csak azért vadászik farkasra, mert húha, lőttem egy farkast. Most ilyen nagy ember vagyok. Egyenesen gyűlöltem ezeket az embereket. Meg tudtam volna fojtani, hogy tudják milyen érzés, mikor szegény állat az utolsó lélegzetvételig küzd az életéért. Számomra az állat nem egy külön faj, hanem az állatok mi vagyunk. Igen, mi vagyunk. Mi is állati faj vagyunk, azokból alakultunk ki és bármennyire is furcsa, az emberi lény csak a Föld teremtését követően sok száz év múltán fejlődött ki. Az csak mese, hogy Isten megteremtette Ádámot és Évát. Ez most nem ellenük szól, csak ez az igazság. Gondolhatsz rólam bármit, de ez a véleményem és nem változtatom meg. Ítélj csak el nyugodtan, de ez van - fejeztem be a kérdés nélküli választ, aztán kifújtam magam. Vártam a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 3. 18:52 | Link

Ree

Örültem, hogy olyan emberrel találkoztam akivel fesztelenül és bántódás nélkül tudok erről a témáról beszélgetni. Ráadásul nagyon hasonlóan is látjuk a dolgokat. Úgy láttam a mosolygásomat nem értette félre és ettől nagyon megkönnyebbültem. Mióta történt az az incidens nagyon vigyázok, hogy a dühöm és a haragom ne kerüljön felszínre és ennek egyik ellenszere a mosolygás. Tehát összegezve elég félreérthető. Érdeklődve hallgattam okfejtését arról, hogy az ember is állat és ebben is egyezett a véleményünk. A vallás téma elég kényes így nem csodálkoztam azon, hogy kicsit átment védekezésbe. Egy mosoly kíséretében válaszoltam neki, hogy tudja nem ítélem el.
-Én sem úgy gondolom, hogy egyszer csak lőn ember és ezzel én sem azokat akarom bántani akik hisznek ebben. Sőt tisztelem őket azért, hogy ilyen erős a hitük, legyen szó bármelyik vallásról. Az állatokat én is úgymond a testvéreimnek tekintem. Valószínű sok ember azért gondolja úgy, hogy jobb az állatnál mert nem értik őket pedig, ha vennék a fáradságot és egy kicsit jobban figyelnének akkor megláthatnák bennük az értelmet és azt, hogy egy cseppet sem vagyunk különbek náluk.- egy kis szünetet iktatok be a mondani valómba. A válaszomból ugyan kitűnik, hogy nem ítélem el azért a biztonság kedvéért meg is mondom neki. - Egyáltalán nem gondolok rosszat rólad és nem is kérem, hogy változtass a véleményeden. Különben is úgy gondolom, hogy az ember a másik véleményéből is tanulhat.- fejezem be válaszom. Érdeklődve várom, hogy mit fűz még hozzá.          
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 3. 19:29 | Link

Luna

Egyre jobban megkedveltem Lunát. Ő is feltétlen szeretettel szerette az állatokat, amit tiszteltem benne.  Kezdtem azt érezni, hogy már jól összebarátkoztunk, ám még nem árultam el magamról mindent. Nem nyíltam meg neki úgy, ahogy kellett volna és ezt szerintem hiányolta. Nem akartam egyenesen belerohanni a közepébe, szerettem volna még egy kicsit beszélgetni vele. A Bagolykőben töltött idő alatt nem sokat beszéltem a diákokkal, egyedül Luna volt az, akivel jól el tudtam társalogni az állatokról. Lehet, hogy csak a nem jó emberrel beszéltem, mert eddig csak ő beszélt elfogultan így az állatokról. Mikor kifejtette a véleményét, helyeslően bólintottam. Én sem a vallás ellen szóltam, de ezt a lány is megmondta.
Mindenkinek meg van a saját véleménye, én ezt tiszteletben tartom, de akkor mások is tartsák tiszteletben az enyémet. Míg ezen morfondíroztam Luna befejezte a beszédet és kérdőn rám pillantott. Azt hiszem további vélemény-nyilvánítást várt tőlem, ám most ”rövidre” fogtam.  Tudjuk nálam mi a rövid ugye?
- Vannak emberek, akik megértik és szeretik az állatokat. Gondolok itt most rád és magamra. Ám vannak azok a parasztok, már bocsánat a kifejezésért, akik nem hajlandóak elviselni a teremtményeket és inkább elpusztítják őket. Azt viszont nem tudják, hogy ezzel felborítják a természet rendjét – most rövidre fogtam a szót, hiszen már mehetnékem volt, ám még maradtam.
Míg beszéltem, figyeltem Luna arckifejezéseit és reakcióit. Remélem, hogy mint eddig mindenben, ebben is egyetért velem. Végre - szusszantam, mikor befejeztem a beszédet. A lábaim már fájtak az állástól, nem bírtam sokáig nyugton maradni, így fel-le emelgettem őket, amíg a fájdalom meg nem talált szűnni.
- Mesélsz magadról? - kérdeztem mikor befejezte a mondandóját és csönd telepedett le közénk. Nagyon kíváncsi voltam az életére, a családjára, persze megértettem, ha nem akarna válaszolni, hiszen nem akartam tolakodó lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 6. 00:34 | Link

Ree

Minél tovább beszélgetünk, annál jobban tudtam, jó lesz vele egy hálókörletben lakni és a barátság lehetősége is ott volt a levegőben. Úgy éreztem, egyikünk sem mutatta meg teljes valóját, de talán nem is volt még itt az ideje, mivel másodjára találkoztunk össze az iskolában. Az állatok és a természet szeretete viszont úgy éreztem, erős kapocs kettőnk között. Miután kifejtettem véleményem, kérdés nélkül tudta, várom az ő meglátását, hozzáfűznivalóját. Ahogy hallgattam, tudtam, megint egyetértünk. Mikor befejezte rövid mondandóját egy kicsit én is hozzáfűztem saját meglátásomat, ami lényegében nem nagyon tért el az övétől.
-Vagy tudják, csak nem foglalkoznak vele. Azért elég sokan igyekeznek már azon, hogy az egyensúlyt visszabillentsék. Gondolok azokra akik különböző eszközökkel segítenek a városokba betévedt állatoknak, vagy azokra, akik az újrahasznosítást részesítik előnyben. Kis lépések ugyan, de legalább látszik nem teljesen reménytelen az emberi faj.- fejezem be válaszomat és lesem toporgását, amit megtudtam érteni, már jó ideje itt ácsorgunk, de még mielőtt nyithattam volna a számat, kaptam egy újabb kérdést, ami beillett kérésnek is.
-Igen, ha tényleg kíváncsi vagy rám.- mosolyogtam rá. Majd azzal kezdtem, ami kényes rész is lehet. - A szüleim muglik és régészek. Mást nem is ismerek rokonságomból, mondjuk nem is rendelkezem sokkal. Leginkább utazással telt az életem, valahol bánom, valahol nem.- válaszoltam meg nagy vonalakban a kérdést. - Nincs kedved valamerre elmenni? Úgy látom, neked is eleged van az egy helyben állásból.- ránevetek, mert már én is totyorgok.
-Egyébként kérdezz bátran és ha nem bánod, én is szeretnék hallani rólad.- fejezem be és remélem nem veszi tolakodásnak.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 16. 12:04
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 6. 16:21 | Link

Mulan

Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyom és úgy ingáztam jobbra-balra. Jó és rossz is volt így állni, de nem tehettem mást, hiszen nem akartam kérdezés nélkül lelépni. Luna is röviden fejtette ki a mondandóját, aminek egy részt örültem, viszont másrészt nem. Szívesen hallgattam volna még a véleményét ilyen témáról, de ha nem, hát nem. Nem erőltettem a dolgok, ha lesz valami, amit meg szeretne osztani velem, akkor majd elmondja.
Nem firtattam a dolgot, inkább másfelé tereltem a beszélgetést. Az utolsó állatos monológja után elhallgatott, majd pár perc gondolkodás után mesélni kezdett magáról. Nem sokat, de a lényegesebb dolgokat elmondta. Végül azt javasolta, hogy menjünk el sétálni. Helyeseltem az ötletet, majd intettem a baglyoknak és kilépte a szabadba. Beszívtam a friss, hideg és csípős levegőt. Nem bántam meg, hogy nem vettem se sapkát, se sálat. Élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom és szétfújja lófarokba kötött hajam.
A lány a családi hátterem után érdeklődött, amiről nem szívesen beszéltem, de megpróbáltam röviden és tömören megfogalmazni a válaszom.
- Londonban születtem, két bátyám van. Szüleim mindketten varázslók, testvéreim úgyszintén. Édesanyám öt éves koromban meghalt, apám pedig újraházasodott - nem volt éppen költői, de ez volt az életem röviden. Többet senki nem fog megtudni rólam és ez éppen így volt jó. Tényleg röviden feleltem a kérdésére, amit kicsit szégyelltem, de még csak kétszer találkoztunk. Ő sem árulta el, hogy hogyan született és én sem. Nem fogok többet elmondani magamról maximum, ha már jól összebarátkoztunk.
Felsóhajtottam és a következő kérdés-lavinámon gondolkoztam. Mivel semmi nem jutott eszembe, csak csendben lépdeltem mellette. Szerettem hallgatni, éppen ezért örültem ennek a kis csöndnek. Élveztem a kérdés nélküli járást, de a csend egyszer majd kínossá fog válni…
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 28. 17:39 | Link

Issie

Talán kicsit túl rövidre fogtam, a magamról való mesélést, de nem tartóm különösebben érdekesnek magam, így úgy gondoltam, elég ennyi is belőlem. Ha meg valami konkrétat szeretne megtudni rólam, akkor úgy is megkérdezi, legalábbis bíztam benne. Miután megbeszéltük, hogy sétára fogjuk lábainkat, elköszöntünk a baglyoktól és kiléptünk a szabad ég alá. Gondosan becsuktam magam mögött az ajtót. Megfordulva újra megcsodáltam a tájat, és élveztem a szél cirógatását. Az erdőt, ismét jobban szemügyre vettem, és eldöntöttem, hogy amint lesz rá alkalmam, behatóbban is megnézem magamnak, valahogy mindig is vonzottak az erdők, nem bírtam sokáig ellenállni a kísértésének, a hívásának. Majd Issie válaszát hallgattam, ami hasonló rövidségű ismertetés volt, mint az enyém. Bár érthető volt, hisz én sem szívesen ecsetelném az életem, ilyen helyzetben. -Sajnálom.– Nem akartam túl ragozni, és feltépni a sebeket, így inkább hallgatagon ballagtam mellette és azon igyekeztem, hogy olyan kérdést tegyek fel, ami eltereli a figyelmünket más irányba. De egyelőre semmi mentő kérdés nem jutott eszembe, így csendben sétáltunk egymás mellett. Ami azt illeti, a csend engem nem zavart, néha az ember, a csendben is megtudhat pár dolgot, a másikról. Például Issie is olyannak tűnt, aki szereti a csendesebb pillanatokat, és ezt is nagyon kedveltem benne, hogy fölöslegesen nem fecsegett.
Egy kis idő után, eszembe jutott a mentő kérdés, ami kellemesebb irányba tereli a gondolatokat is.
Hogy van Benny? Mikkor viszed sétálni?– Tettem fel a kérdéseimet, nem csak témaváltás gyanánt, hanem azért is, mert tényleg nagyon megkedveltem a kis vakarcsot, az utóbbi találkozásunkkor.  
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 28. 20:37 | Link

Lunu

Luna röviden mesélt, amit kicsit bántam, hiszen tudtam, hogy egyszer majd nekem is mesélnem kell. Mielőtt megkérdezhette volna az én életemet, előtte javasoltam, hogy menjünk ki a bagolyházból. A szabadban sokkal jobban éreztem magam. Nem tudom miéért, de én soha nem voltam az a négy fal között ülő típus. Mélyet szippantottam a csípős levegőből és élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom. Sokkal jobb - sóhajtottam. A lány becsukta az ajtót, majd csatlakozott hozzám. Megköszörültem a torkom és mesélni kezdtem.
Csak kis részletet árultam el az életemből, de ez pont elég volt. Luna közben figyelmesen hallgatta, amit mondok, legalábbis engem nézett, szóval azt feltételezem, hogy figyelt. Csak egy sajnálomot mondott, aztán újra csönd. Behunytam a szemem és hagytam, hogy a többi érzékszervem vezessen.
Sajnos ez nem jött össze, mert kis híján múlt, hogy neki nem mentem egy fának. A szél még mindig az arcom körül lebzselt, de most már a hajamat piszkálta. Szét-szét fújta, majd bele az arcomba, aztán újra szét. Egy idő után már kezdett idegesíteni, de szerintem ezzel nem lehettem egyedül. A szél játékáról eszembe jutott az, hogy vajon apám mit szól a vizsgáim végéhez. Hazarendel, vagy sem? Elküld a nagymamámhoz?
Sok kérdés merült fel bennem ez ügyben, de egyiken sem gondolkoztam sokáig. Majd lesz, ahogy lesz – bólintottam alig észrevehetően, aztán a zsebembe rejtettem két csuklóm és úgy folytattam a sétát. Szerettem csendben sétálni és úgy látszott, hogy Lunát sem zavarja a szótlan járás. Ezt is szerettem benne. Nem kérdezett fölöslegesen, nem beszélt, egyszerűen csak élvezte az életét. Végül aztán még is megszólalt, ám most másfelé terelte a témát, aminek örültem, viszont egy kicsit még sétáltam volna így.
- Ó, ő nagyon jól van, köszönöm, hogy megkérdezted. Hát ma már voltunk sétálni, talán este még leviszem egy kicsit futkározni, de nem biztos. Az időjárástól függ – halvány mosolyt küldtem a lány felé, aztán az eget kezdtem el pásztázni. Egy kicsit beborult, de szerintem esni nem fog. – Egy kicsit felhős, de semmi komoly – jelentettem.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony