Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=632772#post632772][b]Széplaki Alíz - 2016.11.01. 23:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=632934#post632934][b]Kováts Marcell - 2016.11.02. 15:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=633033#post633033][b]Széplaki Alíz - 2016.11.02. 17:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=647080#post647080][b]Ravasz Attila Arnold - 2016.12.11. 18:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=649988#post649988][b]Lucy Moonlight - 2016.12.22. 14:52[/b][/url]

Épp, hogy csak beérkezett a madárházba, ráébredt, hogy valószínűleg elkésett.
- Csak én vagyok – válaszolt a fiú kérdésére - Ugye nem késtem sokat? – tért rá rögtön a tárgyra. Az valahogy eszébe se jutott, hogy ha megtudná, hogy hány óra, akkor talán nem feltétlenül kellene azzal kezdeni a beszélgetést, hogy késett. Illetve, hogy mennyit.
- Egyébként szia – közölte egyszerűen vele a lány – Mit olvasol? – terelte a témát más vizekre, azonban felismerte a tankönyvet.
Néha megmagyarázhatatlan, hogy mit miért csinál. Tessék, itt is van rá a példa! Ugyan néha elkezd összefüggéstelenül hablatyolni, de, hogy tisztán látja, hogy mi van a fiú kezében, és még meg is kérdezi... valljuk be, hogy ez nagyon Lucys volt - még ha nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés rá.
A múltkor, amikor a kérdés „miatt” elviharzott, sokáig nem tudott mit vélni a dolgokról, ezért remélte, hogy most majd választ talál az akkor felmerülő kérdéseire. Persze nem most akarja a nyakába zúdítani az összes kérdést; - lehet, hogy még másképp is sok lesz, - nemhogy egyszerre!
Mivel tudta, hogy itt lesz a találkozó, ezért az előre megírt levelet a baglya lábára kötötte, majd el is küldte mostohabátyjának. Igaz, hogy nem szívesen írt neki, de megkérte rá, és ezért muszáj volt. Meg persze remélte, hogy a fiú nem veszi zokon, hogy ezt most intézte el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=656452#post656452][b]Samantha Carpetner - 2017.01.20. 17:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=656454#post656454][b]Rosie N. Fisher - 2017.01.20. 18:10[/b][/url]

- Fúúúj, ez undorítóóó - szólal meg hangjában tömény undorral, orrát felhúzva, grimaszolva. Kezével legyez is párat arca előtt, hátha attól eloszlik a bűz, de ez csupán hiú reménynek bizonyul, így be is fogja gyorsan két ujjal az orrát. Lábujjhegyen kerülgeti közben a bagolyürüléket, hogy keressen egy szabad baglyot, amely majd elviszi a levelét. Csupán néhány kozmetikumot rendelne, de máris úgy véli, kevés lesz, amit rendelt. Ezt a bűzt nem mossa le magáról két nap alatt sem. Te jóságos ég. Csak a legyek fognak a közelébe menni, ha nem szabadul innen gyorsan. Ijedt arcot vág a gondolattól, és gyorsan szétnéz, hol is lát a legközelebb baglyot.
- Itt soseb takarít senki? Legalább egy légfrissítőt szerezhetdédek - dunnyogja még mindig befogva az orrát, megállva egy szép méretes bagoly előtt. A bent tartózkodó lány felé csak biccent, lefoglalja, hogy fél kézzel gyorsan a madár lábához erősítse a levelet, de megtorpan. Valaminek fura hangja van itt, nem odaillő.
- Te is hallod? - kérdezi meg a lányt, amint felpillant, körülnéz, de aztán inkább mégis visszafordul a bagolyhoz megvonva a vállát. - Áh, biztos csak a szél. Chh... deb a gondozód vagyok, da - jajdul fel, amikor a bagoly eledel reményében az ujjába csíp, majd felszusszan, hogy végre sikerült felerősítenie a levelet, amikor ismét meghallja azt a hangot. - Bi a fene lehet ez? Begdézzük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=656463#post656463][b]Samantha Carpetner - 2017.01.20. 19:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=657274#post657274][b]Rosie N. Fisher - 2017.01.24. 22:38[/b][/url]

Samantha Carpenter

Igyekszik visszafogottan fintorogni, hiszen mégsem illik túlságosan grimaszolnia egy úrilánynak. Sajnos a bűz mégiscsak kiváltja belőle, hogy orrát befogva el-elhúzza a száját, miközben fél kézzel ügyetlenkedik. Ráadásul még a bagoly is eledelnek nézi az ujját. Anyja kellőképpen elkényeztette ahhoz, hogy szinte személyes sértésnek vegye a körülmények eme kellemetlen összjátékát, gondolatait azonban mégiscsak hamar elterelik a kíváncsiságát is gyorsan felébresztő fura hangok. Lábujjhegyen követi a lányt, igyekezve elkerülni a bagolyürüléket, amennyire lehet, nem akar belelépni. Még a végén utána fog illatozni aztán az egész Eridon.
- Hogy hívdak? - érdeklődik közben. Az ő nevét eddig úgyis bizonyára tudja mindenki, ha meg nem, hát kideríti, így bemutatkozással a legkevésbé sem vesződik. Eszébe sem jutna magától elmondani a nevét. Amint Samantha lába alatt megreccsen a léc, majd el is törik, ijedtében hirtelen ugrik hátra. Meg is csúszik az egyik, éppen sikeresen kikerült halmocskán, és olyan szép ívben repül hátra, hogy színpadon ezt csak nagy erőfeszítések árán tudná elérni.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁRGH - visít telitorokból, tenyerét idegesen csapva a padlóhoz, hogy a következő pillanatban meg már attól is kétségbeesetten nyüszítsen. A madarak némelyike is felröppen a hirtelen hangzavarra, még nagyobb káoszt teremtve, és félig elnyomva az ő hangját. - Mondd, hogy van nálad egy működő pálca - szólal meg már majdnem sírva, ahogy végignéz magán. Így nem mehet végig a kastélyon. Kizárt. Lehetetlen. - Panaszt fogok tenni, hogy ezt a helyet nem takarítják rendesen. Áááhh... borzalom. Egy tisztítóvarázslattal megmentenél. Kérlekszépeeeen - nyújtja el a hangját kuncsorogva, hatalmas, ellenállhatatlan bociszemeket meresztve a lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=657295#post657295][b]Samantha Carpetner - 2017.01.25. 11:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=657739#post657739][b]Rosie N. Fisher - 2017.01.28. 22:20[/b][/url]

Samantha Carpenter

- Örvendek, Sam - mosolyog rá egy pillanatig, bólogatva, hogy bizony ő Rosie Fisher. A google meg a facebook szerint sem az egyetlen, de Rosie Narcissa Fisher bizony már csakis egy van, és az itt áll, pontosabban ül, egy egész halom bagolytrutyiban.
- Igen, úgy van - vékonyodik el a hangja, ahogy tudatosul benne újra a helyzet, és reménykedve néz a másikra, hátha akad egy pálcája, és megszabadítja ettől az undormánytól. Nagyon megalázó lesz így visszamennie, ha mégsem. Igaz, nála kell lennie a pálcájának, csak ahhoz előbb fel kellene kelnie valahogyan. Nagyot nyel, ahogy leteszi a tenyerét a padlóra, küszködve a hányingerrel már a gondolattól is, hogy mibe nyúl bele éppen - bármilyen szerencsés lesz is ezután, azért még borzasztó a helyzet -, és lassan talpra tornázza magát. Meglepetten pislog aztán Samre a következő pillanatban, el is felejtve, hogy zsebéből akarta előkotorni a pálcáját.
- De már csak az ő érdekükben is ki kellene takarítani néha ezt a helyet. Biztos nem élvezik, hogy ilyen bűzben létezzenek. A trutyi még elmegy, nem abban fészkelnek, de nem ártana legalább pár naponta egy kis suvickus ide, vagy mivel lehet megszabadulni ettől - ráz egyet a kezét, majd két ujjal óvatosan kihorgássza a pálcáját a zsebéből, aztán a tokból is, ami az ilyen balesetek alkalmával védi azt, és néhány intéssel gyorsan eltünteti magáról a koszt. Pulcsija nyakát aztán kissé feljebb húzva szaglássza meg a kötött ruhadarabot, és száját elhúzva vág grimaszt.
- Fúj. Hogy bírod ezt a bűzt? Mi a titkod? Vagy lehet, hogy meg kellene látogatnom a gyógyítót, amiért ilyen nagyon érzem? Állítólag gond lehet az epehólyagjával annak, aki túlságosan érzi a szagokat. Vagy a májával? Valamit mondott anya egyszer, de nem emlékszem - igyekszik kétségbeesetten felidézni, mit is mondott az anyja ennek kapcsán. - Melyik házba jársz amúgy? Az Eridonban még biztosan nem láttalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=657795#post657795][b]Samantha Carpetner - 2017.01.29. 08:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=658358#post658358][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.03. 17:42[/b][/url]

Samantha Carpenter

- Fúúj... jesszus... a te bátyád meg a haverjai bűzlenek? Úristen. Hogy bírod őt elviselni? - pislog, grimaszt vágva. El sem bírja képzelni, hogy képes valaki elviselni a bűzt egyhuzamban. Vagy azok az emberek nem is érzik? Juj, az is de borzalmas lehet.
- Az én bátyámnak nem sok erénye van szerintem, de az biztos az, hogy nem bűzlik. Sőt eléggé ad magára, már azt leszámítva, hogy folyton festékfoltos - vonja meg a vállát. Cole elég fura tud lenni, meg hát rellonos amúgy is, megvan az a kis penészes aurája, de szaga az biztos nincs, legalábbis ilyen orfacsaró bűz sose lengi körül, szerencsére. Valószínűleg nem fetreng hobbiként bagolytrutyiben, ami érthető is. Ki élvezné ezt a kéngőzös aromát. Ilyen lehet a pokol is, az kétségtelen.
- De hát... hát... - hápog kicsit meglepetten. Kis hercegnő ő? Ugyan. Angol középosztálybeli családból származik csupán, nem a királyi család sarja, hogy hercegnőnek lehessen nevezni, bár tulajdonképpen nem is lenne annyira rossz. - Ez csak igényesség kérdése - jelenti ki végül, amint összeszedi hozzá kellőképpen a gondolatait, és felkászálódva a trutyit legalább eltünteti magáról. A szaggal sajnos több a gond, túlságosan ragadós és átható. Csodálatos.
- Ó, akkor te is új vagy. Én most már... két hónapja is megvan, és mindjárt lejár a félév. Még szerencse, hogy egy egész tanévre jöttem, vagy nem is tudom, hogy fedeznék fel itt mindent, ami érdemes. Na és honnan érkeztél? Anglia? Bár a kiejtésed inkább amerikainak hangzik - igyekszik visszatérni a csevegéshez, miközben azon töpreng, hogyan is tüntesse el ezt a szagot, hogy ne legyen belőle attrakció a folyosón. Még szerencse, hogy nincs nyár, mert hogy vonzaná a legyeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=658525#post658525][b]Samantha Carpetner - 2017.02.05. 17:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=658938#post658938][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.08. 23:13[/b][/url]

Samantha Carpenter

- Komolyan el bírod viselni, ha valaki körülötted bűzlik? Én legalább javasolnám a fürdést, ha nem is zúdítanék rá egyenesen egy dézsa vizet bűbájjal - pislog meglepetten a lányra, miközben beszél, és egyre jobban tűzbe jön közben. Nem igazán bírja elviselni a bűzt, amit egyáltalán nem tart rossznak. A fürdés mégiscsak alapvető követelmény, nem a barlangban tengetik már a napjaikat, bár szinte biztos benne, hogy még a félig majomként élő ősemberek is ismerték a fürdés fogalmát, és az igényesebbeket bizonyára még zavarta is, ha messziről szaglottak. Ki szereti, ha a legyek a társasága? És ha nem lettek volna ilyen emberek, kinek jutott volna eszébe, hogy illatszereket kellene gyártani vagy éppen légfrissítőt. Ide is elkelne néhány üvegnyi legalább, meg valószínűleg ő is parfümben fürödhet aztán két napig, mire elmúlik ez a bűz. Határozottan érzi a ruháján, ahányszor megszaglássza futólag. El is húzza a száját újra, és inkább megpróbáln kieszelni valami tervet, hogy ne kapjon valami csúfnevet mris az őt körüllengő bagolytrutyi-szag miatt.
- Ó, messziről jöttél. Hogyhogy ezt az iskolát választottad? - kérdez, mielőtt még válaszolna a hozzá intézett kérdésre. - Én Portmouthból. Roxforti cserediák vagyok, de apám magyar volt, a bátyám itt is tanul rendesen - válaszolja, körbenézve közben, hogy mondjuk kidugja a fejét legalább egy ablakon. Közben egy gyors suvickust is megidéz azért, hogy eltűnjön legalább a trutyi egy része, és megkönnyebbülten sóhajt fel az eredmény láttán. Nem fog sokáig tartani, de legalább több ürüléken nem tapos végig az elkövetkező öt percben. - Nem ismersz valami szagtalanító bűbájt véletlenül?  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=659748#post659748][b]Samantha Carpetner - 2017.02.13. 16:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=661572#post661572][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.22. 21:40[/b][/url]

Samantha Carpenter

– Ühm, értem - állapítja meg, futólag megemelve kissé a szemöldökét nemtetszése jeléül. El sem hiszi, hogy lehet valaki olyan igénytelen, hogy büdös legyen, még ha csak néha is. Mégsem olyan nagy erőfeszítés egy pár perces zuhanyzás, az mégiscsak olyan kiábrándító, amikor valakinek a közelébe megy az ember, és az illetőnek meg olyan aurája van, hogy megszédül tőle. Feromonok ide, vagy oda, a szag már közel sem csábító dolog. Elmorfondírozik ezen magában, amíg csak rá nem térnek az iskola kérdésére. Nem érti, hogyan kerül ide valaki olyan messziről, de ha innen még oda is küldenek levelet, akkor már az némileg magyarázat. Nem is gondolta volna, hogy ennyire nemzetközi ez az iskola. A prospektusok egyikében sem volt róla szó.
– Az iskola nem tetszik, vagy inkább boszorkány nem szeretnél lenni? - kérdez vissza hitetlenkedve. Ez a lány egyre több meglepetéssel szolgál, ami azért nem is rossz, lévén, hogy szereti a meglepetéseket, de muszáj kérdeznie is, hogy világos legyen néhány részlet.
– Nyeah - szalad ki a száján a kissé nyávogós panasz, miközben elhúzza a száját. – Biztos, hogy nem emlékszel egyetlen egyre sem? Bár... ha megpróbálom elterelni mások figyelmét egy kis bűbájjal, akkor szinte észre sem fognak venni. Vagy lemaradok a vacsoráról, és amíg mindenki eszik, visszasurranok és lezuhanyzom. Remélem, a víztől meg egy jó adag szappantól csak elmúlik ez a szag... fúúúj - nyavalyog, amint megszaglássa kicsit a csuklóját. Ez nem egy kellemes nap, ha innen nézi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=663961#post663961][b]Samantha Carpetner - 2017.03.02. 16:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=664462#post664462][b]Rosie N. Fisher - 2017.03.05. 00:13[/b][/url]

Samantha Carpenter

– Hát jó - válaszolja, és kissé megkönnyebbül, hogy hála az égnek nem most kell végighallgatnia egy egész délutános mesét arról, hogy mit is gondol meg érez Sam azzal kapcsolatban, hogy itt van. Egyszer biztos meghallgatná, de nem itt és most, ahol lassan amúgy is páriává válik, mert ki akarna szóba állni egy bűzbombával. Olyan lesz, mint az az idióta virág, árnyékvirág, vagy mi a csoda, aminek romlott hús szaga van. Illatnak nevezni aligha lehetne. El fogják kerülni messzire, ha még ennél is jobban megragad a pórusaiban a szag.
– Egész szép hely, meg jó az oktatás is, csak néha örülnék, ha inkább angolul lenne - feleli rövidre fogva, mert jobban leköti a gondolatait, hogy hogyan is juthat vissza a toronyba anélkül, hogy közben egy rakat csúfnevet kapna például. Meg is kérdezi Samanthát, nem jut-e eszébe valami jó kis varázslat, mert neki sajnos nem, de mint kiderül, a lány sem jut többre hirtelen e téren. Nagyot sóhajtva veszi tudomásul nyomorát.
– Hjaj, nem muszáj. Majd megpróbálok a titkos járatokon át jutni el az Eridonba. Te maradsz még? - érdeklődik, elnézve a lányt, ahogy elvan a bagollyal a vállán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=676414#post676414][b]Lora Fontaine - 2017.04.21. 20:33[/b][/url]

Mióta a kastélyba érkeztem, teljesen felpörögtek az események. Rengeteg élménnyel, vicces eseménnyel lettem gazdagabb, nem mellesleg pedig prédájául választott egy kísértet is. Olyan gyorsan telt az idő, hogy egészen megfeledkeztem az otthoniakról, csak nagy ritkán jutottak az eszembe. Tegnap este azonban, a kezembe akadt egy újság, egy családi katasztrófával a címlapján. Ezek láttán pedig minden feltört belőlem, amit Nizzából hoztam. Sűrű könnycseppek tengere lepte el arcomat, és még aznap este pennát ragadtam és írni kezdtem. Mindenről beszámoltam a szüleimnek: a házról, amibe beosztottak és az újdonsült barátaimról is. A levelemben azért sort kerítettem arra is, hogy felőlük érdeklődjek. Nagyon aggódtam az anyagi problémáink miatt, amik lehet azóta sem oldódtak meg, mióta eljöttem otthonról. Engem és a testvéremet csak nagy erőfeszítések árán sikerült beiskoláztatniuk, s emlékszem, hogy abban a hónapban már többször is jártak nálunk értékesítők, hogy elárverezzék egyes tárgyainkat. Siralmas volt a helyzetünk, de a szüleim minden nap reménykedtek abban, hogy egyszer jobbra fordulhat a sorsunk. Valószínű, tőlük örökölhettem azt a tulajdonságomat, hogy a nehéz helyzetekben is próbálom pozitívan szemlélni az eseményeket. Szörnyen éreztem magam, hogy eddig meg se akartam osztani velük, hogy mi mindennek a részese lehetek itt. Már kiskoromtól kezdve felügyelték az életemet, s most valahogy sikerült teljesen kizárni őket a történéseimből. Ennek a szériának azonban tegnap este vetettem véget, remegő kézzel tettem rá a viaszt a kis fehér boríték tetejére. Most pedig sebes léptekkel kerengtem a bagolyházban, kétségbeesett tekintettel kerestem Bobót, hófehér baglyocskámat.  
- Bobó? Merre vagy? - kérdezgettem, mire előröppent hófehér tisztaságával egy eldugott zugocskából.
- Már azt hittem, teljesen eltűntél - susogtam felé, hiszen nem túl megszokott, hogy a varázslók a baglyaikkal beszélgessenek.
- Lesz némi feladatod, ezt el kell vinned Nizzába - adtam ki az utasítást és szomorúan tekintettem utána, hogy ő mennyi olyan tájat járhat be, amit én valószínű soha nem fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695012#post695012][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.08. 20:39[/b][/url]

Sietős léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem sokkal utána nyílnak a tanteremajtók, és a többi diák is kiözönlik. Azonban Bíboranna próbálja tartani a távolságot, hiszen az órák után nem szívesen beszélget a többi diákkal. Nem azért, mert nem szereti az embereket. Butaság. Mindenki tudja, hogy ő nagyon is kedveli embertársait, de amint vége van a tanóráknak, inkább elsiet a tett színhelyéről. Nem úgy teljesít még mindig, ahogyan kellene. Nem akarja, hogy ez beszéd tárgya legyen. Gyógynövénytan könyveit mellkasához szorítva szalad az őt követő tömeg elől. A legközelebbi lehetőségnél vesz egy balost, majd a falnak dőlve sóhajt egy mélyet. A hétvége után most nagyon nem hiányzott neki a tanítás. Szeme sarkából figyeli, ahogyan a diáktársak pletykálva elsétálnak mellette, aztán amint kitisztul kicsit a terep, elindul a bagolyház irányába. Napok óta fel szeretné adni levelét édesanyjának, de valahogy soha nem jött össze. Meglepően nagy csend van most a házban. Zöld szemeivel egy bagoly után kutat – egy fiatal, izgága uhu -, amivel mindig nehéz dolga van. Nem sok időbe telik, és meg is pillantja a szárnyast pár méterrel feljebbi szinten. Vörös hajába túrva szívja fel magát, majd felkapaszkodik az első szintre, ahol bocsánatot kér néhány állatkától, majd eljut a másodikig is, de szegénykém nem a legerősebb lány, ennyitől kipurcant a karja. Fogait összeszorítva emelné magát a makacs bagolyhoz, de keze megcsúszik egy… fantáziátokra bízom, hogy min, és hangosan ér földet. Egy fájdalmas jajgatás hagyja el ajkait, miközben hanyatt terül ki a mocskos földön. Fájdalmában szemeit összeszorítja, és próbál arra koncentrálni, hogy ne sírja el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695244#post695244][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.08.09. 17:22[/b][/url]

A keddeket nem szerettem annyira. Valahogy mindig az a nap az, amikor lelohad a kedvem, és a hétfői lelkesedésnek lőttek, főleg, amikor megszólal a vekkerem, hogy tűzzek a dolgomra.
Ez a vekker pedig Tappancs, aki szerintem előző életében hörcsög lehetett, mert mániája a terráriumban való szaladgálás. A kis szürke törpenyuszkóm megköveteli, hogy mindent a maga idejében kapjon meg, egy perccel se később, vagy korábban.
A Gyógynövénytan órákért nem voltam annyira oda, érdekes, érdekes, de nem annyira új úgy, hogy anyu bájitalokkal foglalkozott, én már halálra untam a témát.
Amint kicsöngettek, vágtáztam a bagolyház felé a napom végén, lévén, GYNT volt az utolsó órám. Szerettem volna levelet küldeni anyának, amit már előbb megírtam:

A levél
Kedves Anya!
Ne aggódj, jól vagyok, minden rendben velem. Kicsit hiányzik az otthoni környezet, nehéz hozzászokni, hogy a mágia ilyen kiterjedt, és ennyi ágazata van. Tappancs ugyanolyan, mint volt, az utazást és az állatorvosi macerákat továbbra sem szereti, és én se a paradicsomot.
Képzeld, sok sulis társamat ismerem már, és az Eridonba kerültem.
Hamarosan vizsgaidőszak lesz, úgy félek, hiszen most kerültem ide, lehet, hogy halasztást kellene kérnem, mit gondolsz? Vagy vágjak bele, ahogy szoktam, fejest az ismeretlenbe?
Te hogy vagy? Remélem, minden rendben az üzleteddel odahaza, és legyél óvatos a főzőcske közben!

Puszil: Ingrid

A bagolyházban megkerestem a kedvencemet, azt a szép füles baglyot, amelyik kicsit már öregecske, de barátságos, és hagyta magát legutóbb is megszeretgetni.
Éppen kötöttem fel a bagoly lábára a levelet, amikor meghallottam a nagy, esésre emlékeztető csattanást, és hamarosan pár jajszó is követte. Hamar útjára engedtem a tollast, ügyes jószág, bíztam benne, és megkerestem a bajba jutottat.
- Anna? – néztem nagyokat. Á, ő az a szégyellős navinés GYNT-ről. – Mi történt? Nagyon megütötted magad?
Letérdeltem mellé, majd ráérek később szagtalanítást végezni, ha felértem a klubba.
- Gyere, add a kezed! – a mancsomat nyújtottam, hogy felsegítsem, ha kell, a gyenguszra is elkísérem, szegénykém… itt nem árt az óvatosság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=695270#post695270][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.09. 18:09[/b][/url]

Érzi, ahogyan sajog a jobb válla, hiszen ezzel a testrészével próbálta tompítani az esést. Feje is zsong, azt is igencsak beütötte. Szerencsétlen egy nap ez. A gyógynövénytan óra sem sikerült úgy, ahogyan szerette volna, pedig még korrepetálásra is jár belőle egy felsőbb éves lányhoz. Valahogy nem akar a fejébe férni a dolog. Mindegy. Nem ebből fog meggazdagodni, az is egyszer biztos. Hunyorogva néz felfelé, ahogyan csak az őt figyelő baglyokat látja. Megemeli bal karját, mutatva nekik, hogy minden rendben van, csak nagyot esett, aztán ismét lehunyja szemeit, és várja a halált. Na, jó. Azért ennyire nem vészes a helyzet, de egy ilyen nap után nem érzi magában azt a borzasztó pozitivitást. Nem sok idő telik el, csupán pár perc, amikor is megjelenik mellette egy ismerős alak. A nemrég megismert Eridonos lány az, akivel az előző tragédián is együtt ültek. Fájdalmasan mosolyog egyet, miközben szemeit Ingridre emeli, majd megcsóválja a fejét.
- Nem vészes – sóhajt nagyot. – Kicsit szerencsétlen a napom. De láthattad, hogy az órán sem szuperáltam.
Enged meg még egy kisebb mosolyt, majd a felé nyújtott kacsóra néz. Elkell a segítség, még mindig sajog mindene. Egyre jobban terjed a testében a fájdalom, de biztosan hamar rendben lesz. Nem szokott az ilyen sokáig tartani.
- Köszi szépen – fogja meg a kezet, s felül a koszos földön.
Egyelőre nem akar még felállni, ahhoz még nem regenerálódott.
- Nem is tudom, hogy mit gondoltam – porolja le karjait dühös arcot vágva. - Levél az otthoniaknak? - próbál végül beszélgetést kezdeményezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=696196#post696196][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.08.14. 08:31[/b][/url]

A fejemet csóváltam. Valahogy ez a nap nagyon nem akart sikerülni egyes embereknek, és Anna is közéjük tartozott. A GYNT olyan tárgy, amit meg lehetne érteni, egy kis odafigyeléssel. Nem nagy ördöngösség, szerintem. Azt pedig igazán nem kellene szégyellni, hogy hibázott az órán, ilyen szinte mindenkivel megesik, emberi dolog a tévedés.
- Figyelj, ezen nem kéne rágódnod. Mindenkinek megvan a tárgya, amiből hiper-szuper, meg minden egyéb flancos jelző, az, hogy épp a mai nap nem olyan, még nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Én pl. tök ügyetlen vagyok SVK-ból. Sőt, megkockáztatom, hogy még csomó máshoz se konyítok, nyugi. Lekísérjelek a gyengélkedőre? – ajánlottam fel másodszorra is. Szép nagyot esett, nem ártana, ha megnézetné magát, nem tört-e el semmije, a biztonság kedvéért.
- Azt gondoltad, hogy lecsalogatod a baglyod, de erre van jobb módszer is – A zsebemből végszóra előkotortam néhány szem bagolycsemegét, ez általában be szokott válni, és kevésbé jelent veszélyt ránk nézve.
- Tessék, neked adom, én már feladtam az enyémet. Csak otthoninak – javítottam ki, lévén, hogy csak anyukám volt, pedig jó lett volna, ha többes számban írhattam volna.
 Fruzsi nénémnek meg minek írni, anya úgyis fel fogja olvasni neki is, ismerem már annyira.
– És te? Szintén hazai posta lett volna ebből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=696220#post696220][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.08.14. 16:20[/b][/url]

Hogyha most egy mesében lennénk, akkor láthatnánk, ahogyan a madárkák Bíboranna vörös buksija felett köröznek. Eléggé szédül még, de tényleg nem fog sokáig tartani. Mindennapos az ilyen esés a lány életében. Zöld szemei homályban úsznak, ahogyan feltekintenek Ingridre. Pislog egy-két nagyot, majd int hosszú ujjaival a másik felé mutatva.
- Az biztos – mondja, miután egy nagyot sóhajt.
Neki eléggé sok tárgy nem megy még egyelőre. De ez – most már rá kell jönnie – csupán a mugli származás miatt van. Nem olyan régóta van ebben a varázslatos világban, hogy mindent a kisujjából kelljen kiráznia. Így megvan a bája ennek az egésznek.
- Legendás Lények Gondozásából mondjuk, eléggé legendás vagyok – mosolyog büszkén, s talán egy picit ki is húzza magát mondandójára.
Az egyetlen tantárgy, amiből igazán jeleskedik. Néhány újabb nyögdécselés után megtámasztja magát bal kezével, s megpróbál felállni. A művelet nem lesz sikeres. Így elfogadja Ingrid kezét, és nagyon lassan, együttes erővel felegyenesedik a Navinés leányzónk is. Mozdulatai még mindig óvatosak, tudja, hogy ilyenkor még nagyon könnyen megszédülhet, aztán jól fog kinézni, ha ájultan fekszik majd a földön. Az Eridonos kérdésére bőszen bólogatni kezd.
- Igen – kezd bele, és bólogatva megköszöni a madáreleséget, amit máris elrejt a zsebe mélyében. – A bátyámnak szerettem volna levelet küldeni, mert bajok vannak az ikerhúgom fejében.
Mondja mindezt kissé bosszankodva, kissé száját húzva. Nem jó a helyzet. Azután felnéz a baglyokra. Azok még mindig őket nézik. Pletykaéhes népség. Megcsóválja a fejét, majd a másik zsebébe nyúl, hogy elővegye levelét. Noha az nincsen ott. Kétségbeesetten kezdi össze-vissza fogdosni minden létező zsebét, de semmi. Végül lenéz maga mellé, és a legnagyobb mocsokban meglátja a címzett borítékot.
- A csudába. Írhatok újat – sóhajt, majd lehajol a levélért.
Kissé meg is szédül, de belekapaszkodik Ingrid vállába. Bocsánatkérően tekint rá, majd legyint egyet, és egy közeli ülőalkalmatosság-szerűségre huppan. Egy nagyobb kődarabnak néz ki. - Ti merre laktok? – nyögi a kérdést, miközben sajgó vállához ér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=703697#post703697][b]Kirill Nowakovskij - 2017.09.24. 13:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=703704#post703704][b]Angyalföldi Boróka - 2017.09.24. 14:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=703900#post703900][b]Kirill Nowakovskij - 2017.09.25. 09:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=706547#post706547][b]Angyalföldi Boróka - 2017.10.24. 15:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=709774#post709774][b]Lukács Éda - 2017.12.14. 21:09[/b][/url]

A hónom alá kapok egy csomagot, majd másik kettőt próbálok egyensúlyozni a kezembe. Alig látok ki, így érdekes lesz a lépcsőn lemenetel. Biztos van valami varázslat, amivel csak úgy ellebegtethetem magam előtt őket, de ahhoz koncentrálni kell, ami perpillanat nem megy. (Különben is, ritka rossz vagyok bűbájtanból) Kopog a szemem az éhségtől, mert ma egybesült malac volt a menü, szóval én csak a köretekből csemegéztem, de abból sem sokat. Annyira elvette az étvágyamat a látvány, a szag pedig felforgatta a gyomrom. Természetesen, az otthonról hozott rágcsák, már mind elfogytak. Már egy zacskós levesért is ölni tudnék, csak egyek valamit.  
Ezen gondolkozva, és a látóterem egy méretes kiesése miatt sikerült megbuknom az ágy sarkában, vagy egy kiálló részében, igazából nem tudnám megmondani. A lényeg, hogy elterülök, alattam a csomagok, a térdem felhorzsolódik, egy apró vércsepp tűnik fel a harisnyámon. Sóhajtva kapaszkodom fel, óvatosan, hogy még véletlen se sértsem meg a térdemet, esetleg a többi végtagom. Valami felsőbb erő hatására, talán őrangyal, de nevezzük csak megmentőmnek, megóvta Minju cuccainak nagy részét. Azonban egy nagyobb doboz félig-meddig alám szorult, a sarkai felszakadtak, majd ahogy véletlen a kezem alá kerül, miközben feltápászkodom, tovább szakad.
Nagyszerű, arra gondolok, hogy már csak az lenne ennél is nagyszerűbb, ha mondjuk, a teljes tartalma a földön végezné, és tulajdonképpen bűncselekményt követnék el, mert felbontottam valakinek a személyes levelét. A baglyokra fogom fogni. Majd azt mondom, hogy Polett túl érdekesnek találta, és elkezdte a csőrével piszkálni. Hiába egyértelmű, hogy behorpadt, ehhez a kis baglyomnak minden erejét összeszedve kellett volna belevágódnia. Ami nem vall rá, hiába egy rémség az a madár. Imádja Minju baglyát, gondolom szerelmesek egymásba, de így folyamatosan összekeverednek a küldeményeink. Amikor még nem tudtunk erről, egyből föltéptük egymás leveleit, szerencsére mindkettőnknek elég gyorsan kiderült a turpisság, mert én nem tudok koreaiul, ő meg annyira jól magyarul, és csak valami csoda folytán tanulhatott meg ilyen gyorsan a családja magyarul. Így az óta elég gyakran találkozunk, a bagolyház a "randi" helyünk.
Idegesen rántom le magamról a harisnyát, vágom be a fiókom mélyébe, majd keresek egyet, ami nincs elszakadva. Ez elég lehetetlen küldetés, de sikerülni látszik a dolog. Sietősen átveszem, majd újra felkapom a dolgokat, imádkozva, hogy nem leszek olyan béna, mint két perccel ezelőtt.
Az út a bagolyházba balesetmentesen (na, jó, néha megbuktam a saját lábamban) telik.
— Hahó! Van itt valaki?
Nem akarok nagy zajt csapni, így elég halkan kérdezem, néhány bagoly visszahuhog, de emberi hangot nem hallok. Így letelepszem a sarokba, magam mellé teszem a dobozokat. Kivéve az összezúzottat. Előveszem a pálcám, megpróbálok a korgó gyomrom ellenére koncentrálni, összeszedni a gondolataimat. Rákoppintok a pakkra, és láss csodát, a koreai írásjelek magyar szavakká állnak össze. Egy kissé bűntudatom van, nem kellene ezt csinálnom. Minju biztos nem piszkálja a cuccom, nem hiszem, hogy egyáltalán érdekli.
A csomagban állítólag valami étel van, keksznek, chipsnek hangzik. Belekukkantok a résen, ami igazolja is a gyanúmat. Elgondolkozom, hogy mi lenne, ha kinyitnám, megkóstolnám, majd eldugnám a bizonyítékot. Fejem benne a dobozban, mikor lépteket hallok magam mögött, és mikor felnézek Minjut látom magam előtt.
— Öhm... bocsánat? — idegesen, teszem, majdhogynem ledobom Minju kajáját a földre.