36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 25. 20:11 | Link

Warren prof

Gyors, határozott lépések koppannak a folyosón. Sietek, mielőtt még meggondolom magam, ugyanis teljesen spontán, egyfajta bizonyítási vágyból saját magamnak, döntöttem úgy, hogy fel fogom keresni Warrent. Ha már addig eljutok, az mégiscsak azt feltételezi, hogy eltökélt vagyok, nem? Vagy pont az ellentétét? Hisz akkor nem lenne szükségem megerősítésre, ha eltökélt lennék.
Leginkább a záróvizsgákra kellene koncentrálnom, na meg hamarosan következő VAV-ra, de a mérhetetlen tananyagtengeren túl egy sokkal fontosabb és (számomra) égetőbb probléma várja, hogy végre foglalkozzam vele. Ez pedig a továbbtanulás. A napokban már muszáj leszek leadni a szükséges nyomtatványokat és eldönteni végre, mi is lesz velem a következő tanévtől. Pedig egyszer már döntöttem. Igen, már eldöntöttem, hogy auror szeretnék lenni, az utóbbi fél évben ehhez mérten is tanultam, de egyelőre mégsem mertem odafirkantani a papírra. Pedig igazán nem nagy dolog, csak hát végleges. Mi van, ha egyáltalán nem is nekem való ez a munka? Ezt a kérdést akarom már végre lezárni magamban, kell valaki, akivel megbeszéljem, és ki más is jöhetne szóba, mint az, akivel nem is tudom, heti hány órát kell majd eltöltenem, ha tényleg ezt a szakot választom. Nem nagyon tudom, mire számíthatok a férfitől, hiszen még soha nem volt vele dolgom.
A nyugati szárny második emeleti folyosóján aztán lassítom a lépteimet, nehogy véletlenül még túlmenjek az ajtaján. Még mindig vannak kételyeim, hogy jó ötlet volt-e idejönni, de igyekszem nem foglalkozni velük. Egy gyors pillantás a nem túl felnőttes, kockás ing-farmar-tornacipő szettemre, ez van. Aztán határozottan kopogok kettőt a keresett ajtón és várom, hogy beengedjenek, és várakozás közben még kényszeredetten beletúrok a hajamba.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. február 25. 20:11
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. február 25. 20:26 | Link

Turnman Katalin

Hosszú idő után tér vissza és rendezkedik be a kastélyba ismét. Igaz, nincs sok ingósága, amit magánál hord, asszony sincs a háznál, hogy a lakhelyét csinosítsa, így a lakberendezéssel igencsak hamar végez.
A termetes fa ládája, melyet általában bűbájokkal lelakatolva tárol az asztala mögött, most a szoba közepére vonszolva hever, akörül tüsténkedik. A tartalmának oly sok törődésre van szüksége, mintha egy számára kedves háziállat lenne. Vagy a legkedvesebb gyermeke. Nem mintha sok porontya lenne ebben a világban.
Kényes műgonddal húzza végig kedvenc vadásztőre pengéjén a szarvasbőr kendőt, közben hamisan egy régi country dalt dúdolgat magában. Milyen szép is a magányos élet, nemde bár?
Apropó, vadászni is ideje lenne már elmenni, mint a régi szép és gondtalan időkben. Aztán horgászni a bátyjaival. Áh, de jó is lenne az!
Neki azonban itt van ez. A nyűglődés, a diákok és a kastély. Mégis ki az az idióta, aki kastélyba telepít ennyi gyereket? Hát nem tudják itt Európában, mennyire nonszensz ez?
 - Gyere be.
Dünnyögi szórakozottan, ezzel, mintegy parancsnak engedelmeskedve kattan is a zár az ajtóban. Kit is várt mára: Franc se tudja, majd kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 25. 21:22 | Link

Warren

Gyorsan befejezem a tollászkodást, ahogy bentről meghallom a férfi hangját, amit követően kattan is a zár.
- Jó napot... tanár úr - magabiztos lépek be a helyiségbe, a hangom is élettel teli, csak éppen a megszólításban bizonytalanodom el a egy pillanatra. A hatalma láda mellett álló, kissé csapzott hajú férfi tőrrel a kezében, valahogy nem illik az itteni tanári kar tablójára. Egyébként is úgy tudom, hogy nem is teljes állásban van az iskolában. Ettől függetlenül azért még udvariasan odabiggyesztem a címet.
A tekintetem megáll a kezében lévő pengén, majd akaratlanul is a láda felé pillantok, feltételezve, hogy oda való a fegyver. Egészen megbabonáz a tőr látványa, mert az iskolában nem találkoztam még "igai" fegyverekkel, az utóbbi években nagyon is hozzászoktam, hogy egyetlen fadarabbal meg pár szóval mindent meg lehet tenni, amit a mugli fegyverekkel is, sőt még többet is. Valamiért mégis a férfi kezében lévő pengét találom hirtelen veszélyesebbnek. Szinte kényszerítenem kell magamat, hogy végre felemeljem a pillantásom, mielőtt még a  bunkóság határát feszegetné a bámulás.
- Öhm...elnézést... Turnman Katalin vagyok, ötödikes diák, és az auror szakmáról szeretnék Önnel beszélni. Mert szeretném ezt a szakot választani, de kicsit bizonytalan vagyok, mert annyira nem tudom, hogy mire kell számítanom a képzésben. Vagy hogy milyen tulajdonságoknak kellene megfelelnem. - kicsit zavartam fogok bele a mondandómba, de ahogy odakerül sor, hogy miért is jöttem, már sokkal összeszedettebben és magabiztosabban cseng a hangom. Közben kis lépésekben beljebb araszolok a szoba közepe felé, legalább csak annyira, hogy jobban megnézhessem magamnak a ládát.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. február 25. 23:00 | Link

Turnman Katalin

Kicsit oldalra kell fordulnia, hogy láthassa, ki lép be hozzá. A tekintete gyorsan és nem túl alaposan végigfut rajta, a köszönésre bólint egyet- kettőt, valami köszönésfélét el is mormol, miközben visszafordul a korábbi tevékenysége felé.
Előbb-utóbb úgyis kibökik, mit akarnak tőle, ő pedig türelmes ember. Másfelől pedig nem hagyhatja félbe, amit hamarabb elkezdett. Fene akarja vakargatni a rozsdát, nem igaz? Ebben a dohos kastélyban pedig megvan rá az esélye.
A magyarázatra sóhajt egy aprót, az ég felé pillant, majd vissza a lányra. A ládát egy könnyed rúgással visszacsukja, bár hagy pár pillanatot arra, hogy Katalin kielégíthesse kíváncsiságát. A  számszeríjára különösen büszke, milyen kár, hogy nem használhatja kedve szerint a kastélyban. Habár, rejtegetnie sem kell szerencsére.
 - Még egy virágszál, aki korán szeretne halni.
Állapítja meg a lány arcát fürkészve. A tőr hegyét a tenyeréhez érinti pár pillanatra majd könnyedén megforgatja a kezében.
... hogy a lány felé dobva, hogy pár centire a bal füle mellett elsuhanva erőteljes koppanással álljon meg az ajtó (láthatóan viharvert) fájában.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 26. 11:44 | Link

Warren

Nem tudom mire vélni a férfi reakcióját. Úgy reagál, mintha valami teljesen abszurd gondolatom támadt volna, amivel neki nagy fáradtság foglalkozni. Pedig egyáltalán nem elrugaszkodott az elképzelésem. De nem veszem magamra a dolgot, főleg, mert be kell látnom, hogy kívülről talán korántsem tűnök olyan rátermettnek, mint amilyennek hinni szeretném magam.
A láda tartalmára épp csak néhány pillantást vetni van lehetőségem, de így laikus szemmel nézve, akkor sem mondanának többet a fegyverek, ha egész álló nap gyönyörködhetnék bennük. Mert attól függetlenül, hogy mire valók, furcsamód mégis van bennük valami szép.
Kérdő, enyhén talán számon kérő is a tekintetem, miközben kényszeredett, meglepődést kifejező, és enyhén szégyenlős mosolyra húzódik a szám. Igen, ez így mind nagyjából egyszerre van jelen az arckifejezésemben. ~Most miért mond ilyet?~ Ez a megjegyzése lehetett volna tényleg poénos, de az ő szájából egyáltalán nem úgy hangzott. Valahogy azt érzem, nem fogok tőle egyenes válaszokat kapni a kérdéseimre, az legalábbis nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés nem olyan mederben fog folyni, ahogy én azt előre, képzeletben már egyszer lejátszottam idefelé jövet. Nem tudom erre mit mondhatnék, de nem is kell megszólalnom, mert a férfi fogja és felém hajítja a tőrét. Felém hajítja a tőrt. Még rendesen megijedni sincs időm. Egy furcsa pillanat erejéig egyszerre még fel sem fogom mi történik, de ugyanakkor mégis tisztában vagyok vele, hogy a felém repülő tárgy veszélyes. Reflexből húzódok jobbra, de nagy mozgásra a távolság miatt nincs időm, a tőr máris elsuhan a fülem mellett. Meglepetten pislogok a férfire, majd hátra az ajtóra, ahol a tőr megállt. Nem értem mire volt ez jó, mit akart ezzel bizonyítani. De viszonylag könnyen túlteszem magam a dolgon, elvégre nem történt semmi, és összességében nem teljesen ismeretlen számomra egy ilyen szituáció. Ha nem szól rám, hogy inkább ne piszkáljam, az ajtóhoz lépve egy határozott mozdulattal kirántom a fából a pengét. Végigfuttatom rajta a pillantásom így testközelből, megállapítom, hogy sosem lennék képes így elhajítani, majd a nyelével előre nyújtva visszaadom a férfinek.
- Miért kellenek a fegyverek? - bár nem fejtem ki, azért remélem érti, hogy nem teljesen együgyű vagyok, csak őszintén érdekel, mi többet ad egy kés a pálcánál. Ennyi erővel átkot is lőhetett volna rám. Az talán még kevésbé lepett volna meg.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. február 26. 12:12 | Link

Turnman Katalin

Hogy mit akart vele elérni? Az egy adta világon semmit sem. Kényelmetlen előítélet, hogy az aurorok tetteinek mindig nyomós indoka kell, hogy legyen, mintha egy misztikus, érthetetlen állatfaj lennének. Valahol, mélyen talán azok is - de ezt nem szívesen vallja be egyikük sem.
Oldalra billenti a fejét, végül elismerően bólint egy aprót. Talán dicséret is lehetne, bár ilyet a száján sosem ejtene ki. A szarvasbőrt a láda tetejére dobja, megkerüli az asztalát és helyet foglal mögötte. Nem tart sok tárgyat ezen a bútordarabon, a tárgya alapvetően sem olyan, hogy dolgozatok hegyeit kelljen javítania. Emellett pedig viszonylag kevés diák az, aki személyesen megkeresné tanácsot vagy segítséget kérni.
 - Vadászathoz. Sportszerűségből. Majd ha a szarvasok is pálcát kapnak, akkor én is használni fogom az erdőben.
A publikus magyarázat mindössze ennyi, a többivel pedig nem szívesen terhelné ezeket a szép füleket. Majd ha komolyan gondolja a pályaválasztást, Dwayne szívesen beavatja, milyen testrészekben fordult már meg az a kés, amit olyan magabiztosan forgat a kezében.
Közben persze visszakapja az említett tárgyat, így lefektetheti maga elé az asztalra.
 - Rendben, mit szeretnél hallani tőlem? Ne fecséreljük egymás idejét, ez nem nőnek való. Kár lenne a fiatalságodért. Majd halkan csukd be az ajtót kifelé menet.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 26. 16:04 | Link

Warren

Valami ülőalkalmatosság után kutatva pillantok körbe a szobában, remélve, hogy már egyszer Warren leül az asztalához, akkor meg is fog hallgatni, meg egyébként sem akarok itt kukán álldogálni, mert üldögélni sokkal jobb. De a kanapé messze van, úgyhogy jobb híján leülök a ládájára.
- De nem humánusabb a pálca...? És az mitől sportszerűbb, ha lelövi őket? - kérdezem óvatosan, kissé tétován ejtve a szavakat, mert egyáltalán nem akarok vitatkozni a férfivel, főleg nem egy olyan kérdésben, amihez igazából semmi közöm nincs. De azért nem tudom magamba fojtani a kérdéseimet a téma kapcsán.
Rezzenéstelen arccal veszem tudomásul, hogy gyakorlatilag ennyivel el akar küldeni. Egyáltalán nem újdonság, amit hallok, ugyanezek az aggodalmak megfordultak már az én fejemben is. De a másiktól hallani vissza a saját gondolataimat, felébreszt bennem valamit. Önérzet, dac, bizonyítási vágy? Nem is tudom, mi a rosszabb.
- Ennyi? Nem nőnek való, és kész? Azért jöttem ide, mert valami pozitív megerősítést vártam. De inkább azt szeretném hallani, hogy honnan tudnám eldönteni magamról, hogy alkalmas vagyok-e erre egyáltalán. Mert tudom, hogy egy csomóan jelentkeznek, aztán el sem végzik a képzést, és nem akarok csak azért belevágni ebbe, mert olyan jól hangzik, meg olyan szép elképzelés... Azt szeretném tudni, hogy mennyi mindent kell vállalnom ezért, és akkor el tudom dönteni, hogy akarom-e... - túl a kissé zavaros mondataimon nagyjából az a lényeg, hogy az elhatározásom megvan, csak mellette rendelkezem egy nagy adag önbizalomhiánnyal is, ami nagyjából az eddigi összes tervemtől eltántorított és ideje lenne már legyőznöm. És hogy ezzel miért nem pszichológushoz megyek? Gondolkozni önállóan is tudok, felismerem a problémáimat és azt is tudom, hogy attól nem szűnnek meg, ha csak beszélek róla.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. február 26. 16:23 | Link

Turnman Katalin

 - Az átokkal oda minden élvezet, ami a vadászatot érdekessé teszi.
Válaszol az asztalon fekvő elvarázsolt tükörben fürkészve a folyosó mágikus képét. Unalmasabb pillanataiban szórakoztatja, ahogy az elhaladók megtorpannak, ahogy a hátborzongató érzés végigfut rajtuk, tudván, hogy valaki figyeli őket. Sajnos, ilyenkor senki sem sétál errefelé.
Mindeközben megállapítja, hogy a lányt bizony nem rázza le ilyen hamar. Töprengve figyeli a vonásait, végül lemondóan megrántja a vállát. Kihúzza a jobb kezére eső fiókot és egy mappát vesz elő belőle.
 - Ez a hivatalos tájékoztató. Benne van minden, tantárgyak, gyakorlati helyek, elhelyezkedési lehetőség. Az alkalmassági vizsgára én tartom a felkészítést, a vizsga a fővárosban van, egy hét. Mindent megtalálsz benne, ami a Minisztérium szerint fontos lehet.
Kissé megemelkedve átnyújtja neki a papírokat. A köz számára viszonylag kevés irodalom elérhető az aurorképzésről, mintha csak a dolog misztikumát próbálnák erősíteni ezzel. Az igazság azonban az, hogy ha közkézen forogna minden, amit a képzésről tudni kell, senki sem lenne már a szakmában.
 - De gondolom téged nem a reklám érdekel - folytatja miután időt hagyott rá, hogy a lány felületesen átolvassa a paksamétát - Ha szeretnéd elmesélem neked, hogy néz ki ez a valóságban.
 
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 26. 16:53 | Link

Warren

Innentől nincs már több kérdésem ezzel a témával kapcsolatban, a férfi nyilván tudja miről beszél, én pedig nem is bánom nagyon, hogy nem tudom, mit ért a vadászat élvezetén.
Nem hagyom magam ennyivel elküldeni, és a kissé összeszedetlen magyarázkodásom eredményeképp végül kapok egy mappát. Érdeklődve lapozok bele, közben nem kerüli el a figyelmemet, hogy ez csak a hivatalos tájékoztató. Bár így is jóval több minden van benne, mint amit abban a katalógusban olvastam, amit az iskola mestertanonci szakjairól kaptam. Az azonban közös bennük, hogy nem hiányolják az üres, semmitmondó propaganda szöveget, amitől lassan már mindenféle tájékoztató láttán rosszul vagyok. Komolyan, néha már-már úgy állítják be ezt a szakmát(meg egy csomó másikat is mellesleg), mintha csak egy élvezetekkel teli nagy kaland lenne. De legalább azért leírják a gyakorlatok típusát, hogy mi mindent kell elsajátítani az embernek.Rövidke lapozgatás, néhány sor elolvasása után ismét felnézek Warren-re.
- Igen...Kíváncsian hallgatom - beharapom az ajkam és érdeklődve tekintek a férfire. Fészkelődök egy kicsit, remélem nem akar szándékosan elrettenteni, bár gyanítom a valóság is van elég kemény.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. február 26. 17:11 | Link

Turnman Katalin

 - Rendben van.
Von vállat ismét. Egyáltalán nem a szavak embere, belőle elég nehéz hosszasabb monológot kihúzni, legyen szó bármiről. Jelenleg azonban a lány valószínűleg nem távozik néhány kurta, odadobott válasszal.
A kezével babrál az asztalon, amíg végiggondolja, mi az, amit ő ennyi idős fejjel jobb lett volna, ha megtud. A tekintete végül hosszú hallgatás után állapodik meg a lány arcán.
 - Van egy lányom - kezdi végül lassan, bár nem biztos, hogy Katalin erre a megállapításra számított - Nem éltem együtt az anyjával, de szerettem volna részt venni a gyerekem életében. Amikor megszületett, Oroszországban voltam. Koboldfelkelés, vérben úszott a fenyőerdő... a bátyám postázta a hírt. Aznap elvesztettem négy ujjam, a legjobb barátom pedig a fejét.
Nehéz összeszedni a gondolatokat, hiszen mind olyan régen volt rá, ő pedig a lehető legmélyebbre temette az emlékeket. Megtanítják nekik, szinte kiképzik őket arra, hogyan ne gondoljanak arra, ami a múltban fáj. Ez azonban nem jelenti, hogy túlteszik maguk rajta, mindössze sötét árnyakkal az elméjükben élnek tovább.
 - Egy aurornak jobb, ha nincs családja. Én is tudtam, hogy nem fogok sokáig élni, most is tudom. Tíz éves volt a lányom, amikor először találkoztunk. Nem akartam, hogy megismerjen én pedig meghaljak.
A hangja mellőz minden szentimentális élt, tényszerűen közli a dolgokat. Elvégre, ez a teljes igazság.
 - Egy nőnek ez nehezebb. Bekerülhetsz olyan helyzetbe... betehetnek olyan osztagba, mint engem.  Akkor sosem lehet gyereked, nem vállalhatsz családot. Nem lenne fair velük szemben.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. február 26. 17:12
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 26. 18:04 | Link

Warren

Eléggé meglepődök, amikor a férfi azzal kezdi, hogy van egy lánya, de nem is csak azért, mert nem pont erre számítottam, ha már maga a tény is meglepő számomra. Valamiért ugyanis nem tudom elképzelni a férfit egy kisbabával a karján, vagy más egyéb idillikus pózban. Valahol, nagyon nagyon mélyen már érzem, hogy hová fog ezzel kilyukadni, de nem foglalkozom az agyam eldugott szegletében motozó gondolattal. Az sokkal kézzelfoghatóbb számomra, hogy igen, meg lehet sérülni, meg lehet halni, és a férfi minderről ugyanolyan tárgyilagosan beszél, ahogy a gyermekét is megemlítette.
A szememben valami tompa fény csillan, ahogy felismerem mit jelent, amit a férfi elmond. Még sosem közelítettem meg ilyen szempontból a témát. Miért is gondolnék tizenhét évesen a családalapításra? Igaz, errefelé nem ritkaság a terhes tini, de én azért inkább kimaradok ebből a táborból. De később, hát persze, hogy szeretnék gyerekeket! Nem tudom, mit mondhatnék erre. Gondolatban azonnal kibúvót, valami kompromisszumot keresek, elvégre egyáltalán nem biztos, hogy ilyen beosztást kapnék. Dolgozhatnék akár Bogolyfalván, vagy más istenhátamögötti helyen. Akkor teljesen megoldható lenne, sőt, meg tudnám védeni a családom, ha kell... De közben tisztában vagyok vele, hogy a férfinek igaza van, és nincs értelme félmegoldásokon törni a fejem. A család bizonyos helyzetekben pedig csak hátrány lenne, gyengeség, ezt nem nehéz belátnom.
- Köszönöm, hogy ezt elmondta - töröm meg végül az egész hosszúra nyúlt csendet. Nagy levegőt veszek, már a nyelvem hegyén van, hogy megkérdezzem, nem lehet-e másképp, muszáj-e így lennie, de végül csak sóhajtok egyet és felállok. Most még több mindenen rágódhatok.
- És köszönöm, hogy időt szánt rám, és...hát át kell még ezt gondolnom. - az ajtó felé sasszézok, elköszönök a férfitól, és kilépek a folyosóra. Még néhány másodpercig álldogálok a folyosón az ajtó előtt, csak most tűnik fel, hogy egyáltalán a kezemben maradt a mappa, kavarognak a fejemben a gondolatok, talán mégis rá kellett volna kérdeznem még néhány dologra. Aprót sóhajtok, aztán elindulok vissza a hálókörletbe.



Köszönöm a játékot(:
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. február 26. 18:15
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. február 26. 18:25 | Link

Turnman Katalin

Elérte amit szeretett volna: a lány el fog gondolkodni a dolgon. Tudja, hiszen látja a szemében, hogy sikerült elültetnie azt a bizonyos bogarat a fülében. Márpedig, amit elmondott neki töredéke sem annak, amin keresztül kell majd mennie, ha erre a pályára lép: barátok, családtagok, akik nyomtalanul eltűnnek az életéből, mert nincs ideje rájuk, éjszakázás, két-, három-, ezerlaki élet.
Láthatóan azonban ennyi is elég ahhoz, hogy tűnődjön az elhangzottakon. Elvégre nem kicsi a döntés, amit meg kell hoznia.
 - Aztán ha döntöttél - szól még utána, mielőtt a lány elhagyná a szobát - és mégis tetszik a dolog... csak szólj.
Bár ő nem óvóbácsi és nem is mentor, de valahol szimpatikus neki a lány meglepően felnőttes hozzáállása. A legtöbben erejüket és képzelt tudásukat fitogtatva jönnek hozzá, aztán potyognak mint a legyek. Saját véleménye szerint észérvek hatására feladni valamit még mindig sokkal jobb, mint fél úton, megtépázva és meggyötörve abbahagyni.
Köszönésképp csak bólint, ahogy a lány távozik, majd ismét felkel, hogy folytassa a láda tartalmának tisztogatását. A napi jó cselekedet is megvolt.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet