A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.
Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.
A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.
Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.
A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.
Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.
Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.
A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.
Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.
|
|
|
Dwayne
A folyosók ilyen késői órában már teljesen üresek, talán jobb is, nem nagyon szeretne most bárkivel is találkozni. Nem tudja, mit keres ott, mármint magában a kastélyban, talán hideg volt, már nem nagyon emlékszik rá, hogyan is került oda. Az elméje üres, csak azt az egyet tudja, hogy az lehető legmesszebb akar lenni a háztól, melyet az otthonának nevez, és azt is tudja, hogy a faluban kóborlás egy idő után feltűnik az embereknek, és ha feltűnik, akkor bizony elkezdenek pletykálni, erre pedig egyáltalán nincs most felkészülve. Nem is tudja, hogy mindezek után, mire lehet egyáltalán felkészülve. A zsebeiből nem veszi ki a kezét, így löki be a nagy tölgyfaajtót, majd a lábával löki vissza, amire néhány portré felszisszen, de a félhomályban nem tudják kivenni, hogy ki lehet az, így csak pár általános szitokszót kap tőlük, amit szinte meg sem hal. A folyosókon sétálva ösztönösen kerüli annak a lehetőségét, hogy az ablaküvegek valamelyikében meglássa magát. Komolyabb külsérelmi nyom nem látható rajta, az arcát helyrehozta, a többivel meg nem foglalkozott, csak felöltözött, és elindult. A nyakát úgyis takarja a haja, amit kibontva hagyott, a többit pedig a ruha, kézfejét pedig ösztönösen nem mutatja. Akkor voltak utoljára ilyen fájdalmai, amikor Magnus kíméletlenül gyakoroltatta vele az illúziómágiát azért, hogy a legjobb lehessen. És valóban azzá is vált, mindenféle egoizmus nélkül. Hiszen megszenvedett mindazért, amit elért, és sokszor érezte, hogy feladja, elfogyott az energiája, aztán a sok büntetés és kényszerítés, megkeményítette, erőssé tette. Azonban a fizikai fájdalom legyőzhető ennyi év után, amit az illúziókkal töltött, de a lelki problémákra sosem keresett konkrét megoldást, és azok egyre csak halmozódtak. Nem nézi, hogy merre jár, csak halad, össze-vissza mint valami késői kísértet, aki nem találja a helyét. Mondhatná, hogy diákokra vadászik, de talán pont előlük menekül. Mindenki elől, aki észrevehet rajta bármit. Ruha
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Flaviu INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^= offline RPG hsz: 194 Összes hsz: 2533
|
Írta: 2014. február 24. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=243543#post243543][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2014.02.24. 20:24[/b][/url] Dwayne
A folyosók ilyen késői órában már teljesen üresek, talán jobb is, nem nagyon szeretne most bárkivel is találkozni. Nem tudja, mit keres ott, mármint magában a kastélyban, talán hideg volt, már nem nagyon emlékszik rá, hogyan is került oda. Az elméje üres, csak azt az egyet tudja, hogy az lehető legmesszebb akar lenni a háztól, melyet az otthonának nevez, és azt is tudja, hogy a faluban kóborlás egy idő után feltűnik az embereknek, és ha feltűnik, akkor bizony elkezdenek pletykálni, erre pedig egyáltalán nincs most felkészülve. Nem is tudja, hogy mindezek után, mire lehet egyáltalán felkészülve. A zsebeiből nem veszi ki a kezét, így löki be a nagy tölgyfaajtót, majd a lábával löki vissza, amire néhány portré felszisszen, de a félhomályban nem tudják kivenni, hogy ki lehet az, így csak pár általános szitokszót kap tőlük, amit szinte meg sem hal. A folyosókon sétálva ösztönösen kerüli annak a lehetőségét, hogy az ablaküvegek valamelyikében meglássa magát. Komolyabb külsérelmi nyom nem látható rajta, az arcát helyrehozta, a többivel meg nem foglalkozott, csak felöltözött, és elindult. A nyakát úgyis takarja a haja, amit kibontva hagyott, a többit pedig a ruha, kézfejét pedig ösztönösen nem mutatja. Akkor voltak utoljára ilyen fájdalmai, amikor Magnus kíméletlenül gyakoroltatta vele az illúziómágiát azért, hogy a legjobb lehessen. És valóban azzá is vált, mindenféle egoizmus nélkül. Hiszen megszenvedett mindazért, amit elért, és sokszor érezte, hogy feladja, elfogyott az energiája, aztán a sok büntetés és kényszerítés, megkeményítette, erőssé tette. Azonban a fizikai fájdalom legyőzhető ennyi év után, amit az illúziókkal töltött, de a lelki problémákra sosem keresett konkrét megoldást, és azok egyre csak halmozódtak. Nem nézi, hogy merre jár, csak halad, össze-vissza mint valami késői kísértet, aki nem találja a helyét. Mondhatná, hogy diákokra vadászik, de talán pont előlük menekül. Mindenki elől, aki észrevehet rajta bármit. Ruha
|
|
|
|
Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly offline RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Írta: 2014. február 24. 20:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=243563#post243563][b]Dwayne Warren - 2014.02.24. 20:37[/b][/url] Alexandra FlaviuFelpillant kissé, amikor a felhők árnyékából kiúszó holdfény megvilágítja a szobát, ekkor eszmél fel rá, biztosan nagyon késő lehet. Nyűgösen megdörzsöli a szemét, a papírok, amiket eddig olvasott kicsúsznak a kezéből és szétszóródnak a földön. Lomha mozdulatokkal kel fel a kanapéról, hogy kinyújtóztassa a tagjait és kerítsem magának egy pohár vizet. Az inszomnia az aurori munka sajátos velejárója. Maga sem tudja már, mikor aludta végig utoljára az éjszakát. Egy bizonyos idő után, amit az ember a stressz némaságában tölt felkészülve arra, hogy bármikor megölhetik, kimúlik belőle az egészséges álmosság, az efféle napi rutin. Talán hajnali kettő is elmúlt már... vagy több, nem is nézi az órát inkább. Legalább ilyenkor csend van. Mély, kellemes csend. Odasétál az asztalához, egy pohár vizet tölt magának a kancsóból. ÁLmosan, elgondolkodva kúszik tekintete ekkor az asztallapon heverő, elvarázsolt tükörre - mely kémlelőnyílásként mutatja a folyosót éjjel-nappal - és pillantja meg az alakot. Eltöprengve figyeli, ahogy sétál, szőke haja megcsillan a holdfényben. Összeráncolja a szemöldökét, a poharat út közben teszi le a polcra, amíg az ajtóhoz sétál. Távolról is felismeri a jeleket. A nő le sem tagadhatná. Neki pedig nem is kell. Épp akkor nyitja ki az ajtót, amikor Alexa odaér. Semennyit sem tétovázik. - Gyere be.
|
ISTP-T: a virtuóz
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Flaviu INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^= offline RPG hsz: 194 Összes hsz: 2533
|
Írta: 2014. február 25. 21:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=244005#post244005][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2014.02.25. 21:51[/b][/url] Dwayne- Elég ijesztő vagy, ugye tudod? Ő maga is majdnem kirepült az ablakon ijedtében, de egy kis megtorpanáson és falhoz lapuláson kívül nem történik semmi más. Egy pillanatra elgondolkozik, majd vesz egy nagy levegőt, és elindul a férfi ajtaja felé, nyugalmat erőltetve az arcára. - Ugye tudod, hogy ezzel az invitálással, nem fogsz nőket levenni a lábukról? Pillant fel rá őszinte érdeklődéssel, majd a pillanatnyi megállása után besétál, körülnézve a szobában. Azt a bizonyos dolgot keresi, ami elárulta, hogy éppen erre jár, és hamar rá is lel a titokra, ami nem más, mint egy tükör. A kezeit gondosan a zsebében tartva, sétálgat, majd áll meg előtte, figyelve a most már üres folyosót. - Bármennyire is kihalt ez a folyosószakasz, enyelgő és egymásba gabalyodó diákok nem fordulnak meg itt, mert te egyből lépsz. Legalább itt nem fogannak kisbabák. Most már legalább másfél kastélyfolyosóról el tudja mondani ezt, és mégis, negyed-ötödéves korukra olyan sokan esnek teherbe, hogy az már szinte kínos. Főleg, amikor tanár is a képbe kerül, és neki természetesen mind a két jó barátja, aki tanárrá lett, beleszeretett egy-egy diáklányába. Mind a két ügynek megvolt a maga kellemetlen és kellemes része is, és szerencsére a jobb megoldással kerültek ki, mind a ketten, azóta pedig jó rájuk nézni, ahogy a gyermekeikkel játszanak, vagy kicsit meggörnyedve, kéz a kézben sétálnak a kicsikkel. - Büszke lehetsz, Mina igen okos kislány. Van persze egy olyan érzése, hogy nem emiatt hívta be, és nem is azért, hogy csak úgy cseverésszenek, ahhoz már igen késő van, ilyenkor az emberek inkább pihenni szeretnének. Mindenesetre a férfi felé fordul, finoman az asztalnak dőlve, őszinte érdeklődéssel pillant rá. - Szóval, itt vagyok, bejöttem, figyelek. Történt valami talán valamelyik diákommal?
|
|
|
|
Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly offline RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Írta: 2014. február 25. 23:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=244043#post244043][b]Dwayne Warren - 2014.02.25. 23:14[/b][/url] Alexandra FlaviuNem mutatja, hogy foglalkozna azzal, hogy megijesztette a nőt, bár a lelke mélyén, a legmélyén szánalmat érez szerencsétlen teremtés iránt. Nem a mostani helyzet miatt, általában. Ahonnan jött, eleget látott családon belüli, elfajult viszályt, tökéletesen tudja, miről van szó. Ahogy azzal is teljesen tisztában van, hogy ez egyáltalán, legkevésbé sem tartozik rá. Nincs köze semmilyen család veszekedéséhez, ő nem ítélkezik, nem szól bele semmilyen belső rendszerbe... egészen addig, amíg az egyik, erősebbik fél át nem lépi a határt. Onnantól ez már nem tartozik a magánügyek közé. Becsukja a nő mögött az ajtót, követi az asztalhoz. Mintha meg sem hallaná a mondatait, komor eltökéltséggel figyeli egy ideig, majd nagyon, tényleg nagyon óvatosan megfogja a kezét, hogy a hold fénye felé tartsa. Hosszú másodpercekig nem szól semmit, mintha magában értékelné a látványt. A szeme összeszűkül, tekintete továbbsiklik a nő arcára és megállapodik a nyakán. Az avatott szem mindent lát. - Hányszor történt meg ez eddig? Kérdi végül tőle teljesen idegen, halk óvatossággal. Közben elengedi a kezét, nem szeretné, hogy fenyegetve érezze magát. Van elég baja szegény párának anélkül is.
|
ISTP-T: a virtuóz
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Flaviu INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^= offline RPG hsz: 194 Összes hsz: 2533
|
Írta: 2014. február 27. 20:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=244756#post244756][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2014.02.27. 20:46[/b][/url] Dwayne
Egy pillanatra meglepődik, amikor a férfi mögé kerül, ám nem zavartatja magát. Nem húzódik el, és nem néz rá riadtan, holott most pont azt szeretné a legjobban, ha messze lenne tőle, és nem lenne meg az esélye, hogy észreveszi a nyakán lévő sebeket. Úgy tűnik azonban, ettől kár tartania, hiszen a férfi már régen tudja, mi a helyzet. Engedi, hogy kihúzza a kezét a zsebéből, és már-már érdeklődve nézi, hogy vajon miért olyan különleges és vizsgálni való rajta minden seb, mely védekezésből származik, és a kabát alatt folytatódik, beszőve az egész testét. - Pfff… nem tudom, amióta házasok vagyunk. Az elején szóvá tettem a nőügyeit, aztán ugye ott volt az is, hogy el akarok válni, valahogy mindig van rá ok. Mostanában túl zajosak a gyerekek, akiket magunkhoz vettünk… magamhoz vettem, miután a testvérem meghalt. Megesik az ilyesmi, ugyebár. Zavartalanul felül az asztalra, bár nem épp a legjobb ötlet volt a kezeire támaszkodni, érzi, ahogy a nyilaló fájdalom gyorsan végigcikázik rajtuk a súlya miatt. Igen, ez határozottan nagy hülyeség volt. A kezeit nézve hallgat egy kicsit, majd az ajkával csettintve egyet, kezeit finoman a térdére helyezve fordul a férfi felé. - Megkínozhatnám. Úgy, hogy csaknem belehal a fájdalomba, úgy, hogy többet ne történjen meg ez, de nem akarok lesüllyedni az ő szintjére, nem akarom, hogy azt érezze, amit én érzek, amikor hevesebben indul el felém. Meg is ölhetném akár, úgy, hogy sose derüljön ki, hogy én tettem. Megtehetném, vagy félszáz módszerrel. Talán még bűntudatom se lenne, egészen addig, amíg a gyerekeimnek nem kell elszámolnom vele, hogy mi lett az apjukkal. Nekik sajnos nem tudnék hazudni. Az ablak felé fordítja a fejét, elnéz a fények irányába, nem is olyan messze az a néhány világító pont Bogolyfalvát mutatja, az egyik talán az otthona, de az is lehet, hogy azóta már mindenki alszik, a ház ura is, mint aki jól végezte a dolgát. Az első alkalmak óta, most már némán, szinte könnyek nélkül tűri az erőszakot, nem fogja megadni azt örömet Petrének, hogy kiélvezze a tetteit, inkább ellehetetleníti, ameddig csak bírja. - Elég szomorú, hogy a szerelemből nem marad más, csak kényszeredett együttélés, mert a másik nem érti meg, vagy nem akarja megérteni, amit mondanak neki. Soha életembe nem voltam haragtartó, de őt szívből gyűlölöm és megvetem, és még ezért is bűntudatom van, mindezek után. Gúnyos ciccegéssel emeli fel a kezét, majd engedi vissza, végül egy kicsit megrázza a fejét. Mindegy most már, ezen nem nagyon tud változtatni. - Segíthetek még valamit? Kérdezi csendesen, a férfi felé fordítva tekintetét, mert ha nem, akkor igazán nem szeretné ezzel zavarni, ez már szót sem érdemel. Beletörődött.
|
|
|
|
Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly offline RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Írta: 2014. február 27. 22:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=244828#post244828][b]Dwayne Warren - 2014.02.27. 22:54[/b][/url] Alexandra FlaviuA teljes történetet egyáltalán nem szeretné hallani. Persze, mint minden emberben, benne is él megfelelő kíváncsiság, azonban a nevelése sem engedi, hogy más családok ügyeibe ártsa meg magát. Különösképp, hogy a történet cseppet sem árnyalt az erőszak tényén. Mindenesetre figyelmesen hallgat. - Nem egy hölgy dolga a büntetés. Felel végül félvállról. A kőfal mellett terpeszkedő, jókora üveges szekrényhez lépdel, melyt kinyitva láthatóvá válik a benne eluralkodó káosz. Gyűrött könyvek, pergamenek, különböző szíjak és elsőre felismerhetetlen tárgyak hevernek kaotikus halmazban, mindössze a szerencse tartja őket egyben, hogy ne hulljanak a földre. Egy pár pillanatig töpreng, majd keresgélni kezd. - Hivatalból feljelentést kellene tennem. Holnap reggel már a fogdában ébredne, pár évig pedig még biztosan nem mehetne haza. Sorra húzogatja ki a kopottan nyikorgó fiókokat, mire megtalálja azt, amit keresett. Egy kisebb, sötétzöld, kissé poros tégellyel tér vissza a nőhöz, ami ragacsos, sárgásfehér anyagot tartalmaz. Ezt helyezi a tenyerébe. - De nem fogom megtenni. Most. Ezzel kend be a sebeket. Jobb lesz, mint valaha.
|
ISTP-T: a virtuóz
|
|
|
Alexandra Rachel Hanna Flaviu INAKTÍV
Vajszívű cicamami =^-^= offline RPG hsz: 194 Összes hsz: 2533
|
Írta: 2014. február 28. 20:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=245154#post245154][b]Alexandra Rachel Hanna Flaviu - 2014.02.28. 20:53[/b][/url] Dwayne
- Igen kevés a lehetőség ezen kívül. Nem nagyon dicsekedek ezzel. Finoman megnyomja a dicsekedni szót, jelezve, hogy most sem épp önszántából van itt. Arról meg igazán nem tehet, hogy egyesek a folyosót lesik. Mondjuk ez is a feladata, de hát akkor is, kereshetett volna másik folyosót. Mindegy, ennek így kellett lennie. - Nem hiszem, hogy olyan sokáig ott lenne. Túlságosan messzire ér a keze. nem véletlenül tűröm ezt is. Sokan furcsán néznének rá, nem értenék az okot, hogy miért van még mindig vele, hiszen elég talpraesett, magabiztos, önálló nő. Azonban vannak olyan okok, melyek miatt nem tehet mást, mint elvisel mindent, ami őt éri most. - Köszönöm a diszkréciót. Szívesen belenézne a férfi fejébe, hogy mit gondol most, de nem talál semmit, valószínűleg a kiváló aurori képzésnek köszönhetően nagyszerű okklumenciával rendelkezik. Igyekszik feltűnésmentes lenni, és úgy néz ki, ez ügyesen is megy neki, hiszen megjegyzést nem, csak egy krémet kap a férfitől. Azért Adorján büszke lehetne rá, mert jól kitanította. - Köszönöm. Ez kedves. Lemászva az asztalról kicsit megemelkedik, hogy a férfi arcát elérje, és nyom egy puszit az arcára. Majd visszatérve a normális plusz magassarkú magasságára, zsebébe rejti a tégelyt. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek. Késő van már, elfáradtam a mai nap. Tényleg köszönöm, mindent. Egy mosolyt villant még a férfire, aztán az ajtó felé indul, hogy kilépve rajta, belevessze az éjszakába.
|
|
|
|