37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 14. 20:42 | Link
Várnai Zsófia

 - Gyere... ki... onnan...
A poros padlón hasal, már ő maga sem tudja, mennyi ideje. Egyre jobban zsibbadó keze vállig a szekrény alatti résben matat, vakon kutatva a dolog után, ami órák óta idegesíti őt. Korábban próbálkozott mindennel, varázslattal, zajjal, szép szóval, még bagolycsemegét is kínálgatott a váratlan vendégnek.
A puffskein azonban nem mozdult, álmatagon dúdolgatott tovább a szekrény alatt.  
 - Franc... franc... franc...
Darabos mozdulatokkal tápászkodik a tenyereire, egy szusszanással veti hátát az ócska bútornak. Ültében letörli a homlokát, mellyel mindössze annyit ér el, hogy a port elmaszatolja rajta. Sértődötten pillant oldalra, ahonnan ismét felhangzik az a zümmögő, irritáló dúdolgatás.
A kopogás ebben a kiszolgáltatott helyzetében éri. Ültében az ajtó felé néz, ügyetlen mozdulatokkal kissé leporolja magát. Elég szakadtan néz ki, amin a szoba rendetlensége csak tovább ront, de hát, bárki keresi, legfeljebb jól sarkon fordul és itt hagyja, tovább szenvedni ezzel az aprósággal.
 - Zsófi, hát jó, hogy jössz! - az érkező láttán jókedvű mosoly ül ki az arcára, illene feltápászkodnia, de helyette inkább megütögeti a padlót maga mellett, jelezvén, hogy lenne itt egy kis feladat - Tudnál segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 14. 21:07 | Link
Ophelia

Hatalmas sóhajjal emelem fel a karom, hogy vessek egy pillantást az órámra, végül mégis megállok a mozdulat közepén anélkül, hogy megnézném az időt. Csak rosszabb, ha állandóan azt nézem, és egyébként sincs semmi alapja, hogy itt szenvelegjek. Ezt igyekszem magamban tudatosítani, erőt meríteni, és ismét csak az előttem tornyosuló papírhalomra koncentrálni.
Mikor először találkoztam az irdatlan mennyiségű aktával, formanyomtatvánnyal, tanmenettel, jelentéssel, felméréssel meg egyéb papírral, még egyfajta küldetéstudatom is volt: hogy ebből a káoszból én majd valamiféle rendet teremtek, amit a férfi is könnyűszerrel megtarthat. Úgy fogtam fel, mint egy ötezer darabos kirakót, menni fog. Mostanra azonban már megvannak minden sarok és oldal, a kép közepe felé haladva pedig egyre lassabb, unalmasabb, reménytelenebb. Már túl vagyok a puszta rendezgetésen, mindennek van helye. Még jó, hogy a papírok mindig csak gyarapodnak és attól nem kell tartani, hogy Dwayne-nek nem lesz mivel otthonosabbá tenni a kanapét, meg alkalomadtán a padlót.
Jelenleg az óráit látogatók kartotékjaival foglalkozom. Dwayne itt hagyott, fogalmam sincs hová ment, vagy mikor jön, de nem is érdekel különösebben. Én még szépen elszürcsölgetem a kávém, és megcsinálom, amit mára terveztem.
Így év végén a diákok és leendő diákok papírjaival van a legtöbb gubanc. Pótlom a belőlük hiányzó nyomtatványokat, amelyeket szükség esetén én töltök ki. Először még kértem Dwayne segítségét azokhoz a kérdésekhez, amelyek kifejezetten az órákra vonatkoznak, vagy valami véleményt kell írni, de már nagyon ügyesen, általánosan, szűkszavúan, látszólag mégis tartalmasan töltöm ki ezeket a rubrikákat, a férfinek többnyire csak alá kell írnia őket. Egyedül a végzősök és leendő pályakezdők papírjaihoz nem merek, és nem is igazán akarok nyúlni, mert az mégiscsak fontosabb mint a többi, azzal tényleg a férfinak kellene foglalkozni.
Röviden összefoglalva tehát rájöttem, hogy ez egy hihetetlen sziszifuszi, unalmas, kimerítő, formális és kiábrándító munka. De a hónap végéig egy szó, vagy akár csak egy fintor nélkül csinálom. Nagyon tudatosan kerülve a kérdést: megérte-e ezt nekem tulajdonképpen, amit cserébe kaptam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 14. 21:15 | Link
Dwayne

- Én próbáltam az lenni. De bocsi, hogy nem fogom ölbe tett kézzel hagyni, hogy elrángassanak. Amúgyis megérdemlik, a mocskok- pufogok egy sort dühömben. Oké, tudom én, hogy nem ez a legjobb módja az egésznek, és nincs semmi mentségem rá, miért tettem, de akkor is.  Ők meg simán kísérleti nyúlként alkalmaznak, az mennyivel jobb?
- Nem is tudom, hogy jutott eszembe- harapok az ajkamba idegesen, és tényleg kedvem támad kifutni a világból. Igen ez a mondat egyenlő a helyeseléssel. Azért biccentek is, tudatva vele, hogy ebbe rendesen beletrafált most.
Az, hogy nem kezd lélek búvárkodni a lehető legjobb döntés, tuti, hogy nehezen viselném, ha még lelkiznem is kéne amellett, hogy a sírással küszködök. Nem szokásom kimutatni az ilyesmit, de egyszerűen, van, ami már nekem is sok. Nagyon sok.
- Tessék, de azzal semmit nem érünk, ha töröljük, az utolsó varázslatot- adom neki oda a nemrég visszakapott ágat, ami mindig csak bajt hoz a fejemre. Naivan azt hiszem, ezt akarja tenni, de hát… semmi értelme, tekintve, hogy a vágás nyomai az illető testén díszelegnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 14. 21:29 | Link
Ophelia LaFonde
//phew, kicsit sok lett az eseményszál itt hirtelen, igyekszem nem elfelejteni senkit//

Néhány lépéssel odasétál mellé. Megtehetné, hogy megnyugtatja, egy vállveregetés is lehet, hogy elég lenne neki ebben a helyzetben. Az ilyesminek tudja azonban, semmi értelme sem lenne és nem vezetne jóra egy ilyen lánynál, mint Ophelia.
 - Sírj csak.
Felel végül csendesen, ahogy átveszi a pálcát és elfordul tőle. Ha Dwayne rendelkezik jó, igazán nagyszerű tulajdonsággal, az bizonyára a diszkréciója, amivel eredendően felruházták az Égiek. A titkok, apró gyengeségek biztonságban vannak nála, ezt bárki megérzi, aki a közelébe kerül. Bármit hall vagy lát pedig, azt biztos, hogy sosem hozza szóvá többet.
 - A pálcát ellopták tőled, még napokkal ezelőtt a faluban. Ezt fogod mondani.
Az ablakhoz sétál, kipillant rajta, a pálcát lassan végighúzza a tenyerén. A bagoly álmos huhogással figyeli a lányt, nyomasztó a csönd, szinte kihallatszik, ahogy Dwayne gondolkodik magában. Vannak emberek, akik fel-alá járkálnának ilyenkor, ő mozdulatlanná dermed, homlokát ráncolva meredve valamerre a távolban.
 - Kivel voltál ma a múzeumban?
Tűnődve lepillant a kölcsön kapott fegyverre, bal keze is ráfonódik, ismét kinéz az ablakon.
A pálca fájdalmas reccsenéssel törik ketté.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 14. 23:51 | Link
Dwayne bácsi


Nos, amikor belépek az ajtón, és körbenézek a szobába, felfedezem a professzort... a földön ülve, csupa porosan. Félig felvont szemöldökkel mérem végig, próbálom feldolgozni a helyzetet, és nem furán lereagálni a szitut, amikor is egy tanárt a földön látsz ülni. A meglepő az egészben, hogy ahelyett, hogy esetleg felkelne, vagy szabadkozna, örül az érkezésemnek, sőt, segítséget is kér. Így ha lehet, még furább lesz egy pillanatra az arcom, bár nem azért, minthogyha nem segítenék szívesen, csak ebből a szekrénynél ülős dologból nem igazán tudom, mi lehet olyan fontos. Csak ekkor csapja meg a fülem, a keletkező csend következtében valami mormogós-dúdolós keverék, és kisebb motoszkálás. Nyilvánvalóan van valami a bútor alatt, és nem véletlen kell az én segítségem hozzá, felmérve, mekkora hely van alatta. Elmosolyodok, és lassan beljebb lépek.
- Persze, csak mondja meg, pontosan miben kell! - az asztalhoz lépek, ami mellé leteszem táskámat, majd odamegyek a professzor mellé, és helyet foglalok én is a bútor mellett. Kíváncsian csúszok lejjebb, majd mielőtt még bekukucskálnék  szekrény alá, rákérdezek. - Mi van ott bent? - teljesen lehajolok, és benézek a résen, próbálom kivenni a félhomályban mi lehet az. Egészen biztos, hogy kis élőlényről van szó, szóval bagolyra, egy puffskeinre, vagy maximum valami kisebb rágcsáló/háziállat szerűségre tippelek. Visszahelyezkedek törökülésbe, és felnézek a tanár bácsira.
- Szóóóval nekem most be kéne oda nyúlnom, és ki kéne halásznom ezt a kis dalolászó rosszcsontot? - elnyomok egy nagyobb mosolyt, hiszen elég kellemetlen lehet, ha egy nem kívánatos vendég folyamatosan nyomja a magáét, az ember meg legszívesebben már felakasztaná magát kínjában, hogy nem tud vele mit csinálni, jelen esetben azért, mert elérhetetlen helyen van. Na de mire jó ilyenkor egy fiatal, alacsony, és vékonyka ember? Hát arra, hogy segítsen! Plusz pont, ha ezt szívesen is teszi. Csak mint én, elvégre, barátoknak bármikor, még ha az a "barát", egy tanár is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ask-ocska ^^
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 10:46 | Link
Várnai Zsófia

 - Puffskein. Gondolom, berágta magát valahol.  
Ismét megtörli a homlokát, a mozdulat most sem segít többet, de aki ismeri őt megszokhatta már, hogy a férfi gyakran mutatkozik maszatosan. A szépítkezés női dolog, a legtöbb, amit ő tehet az ügy érdekében az, hogy ha nem felejti el vagy nincs dolga, zuhanyzik egyet. Különben a lehető legtávolabb áll tőle a manapság oly divatos metroszexualitás.
 - Talán rád jobban hallgat. Nem lehet kipiszkálni, de megpróbálhatnád hívni vagy valami - tűnődik hangosan - még nem volt dolgom ilyen... izével.
Ahogy a lányra pillant, felrémlik benne azoknak a diákoknak a képe, akik mostanában megfordultak ebben az irodában. Mindegyik egyfajta agresszív, személyiségzavaros félnótás, akik hamarabb gyújtanák fel az egész szekrényt, mint hogy a porban mászkáljanak vele. Elszomorító és riasztó jelenség, megfogalmazni is nehéz, miért borzasztja el ennyire.
Ám ahogy ez végigfut az agyán rájön, mennyire is kedveli ezt a kislányt, akinek életét születésétől fogva hébe-hóba szerencséje volt követni.
 - Különben, miért küldött édesapád?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 15. 13:30 | Link
Dwayne

Csak egy hajszálon múlik, hogy fogom magam, és utat engedek mindennek, ami bennem van, elvégre… engedélyt kaptam rá. Az a bigyó, ami bennem van, és nem hagyja, hogy hülyét csináljak magamból, mégse engedi ezt. Oké, szoktam sírni, mert bármilyen hihetetlen is, én is képes vagyok rá, de nem úgy, hogy közben valaki premier plánból nézi végig, hogy omlok össze szép lassan.
Bízom Dwayneben, amennyire csak tudok… tényleg, de még neki se hagyom, hogy fogást találjon rajtam, hiába mondja a józan eszem, hogy úgyse használná fel ellenem, nem megy. Mondjuk nem is vethetik a szememre ezt, nem épp bizalomtól túltengő közegben nőttem fel.
- Ennyitől nem fogok kiborulni- rázom is meg a fejem,  és próbálom a tőlem megszokott könnyedséggel kiejteni a szavakat, de a hangom remegése ellen nem tudok mit kezdeni. Leülök a fal tövébe, felhúzom a térdeim, hogy a kezemmel átkarolhassam magam, és csak kitartóan bámulom a padlózatot.
- Akikkel szoktam- vonok vállat, mégse tudok neveket mondani, nem értem, miért. Nem akarom, hogy ők is bajba kerüljenek miattam. Igazából, csak most kezdem érezni, hogy mennyire benne vagyok ebben az egészben, és mennyire nem találom a kiutat.
- Lelépek… komolyan, így legalább a sulit nem rángatom bele az egészbe, azt meg úgyse hagynám, hogy Wickler megint tartsa, a hátát miattam- ejtem ki az első ötletet, ami eszembe jut, vagyis nem jut eszembe, már rég azon rágódok, el kéne húznom innen, mielőtt még nagyobb bajt csinálok. Az nem érdekel, hová mehetnék, tudom, feltalálom magam, legalább Dwaynenek se kell a gardedámot játszani. Még az se zavar, hogy a pálcám eltöri, csak a baj van azzal az ággal.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 15. 13:43 | Link
Dwayne bácsi


- Puffskein... ez nem olyan egyszerű, mintha mondjuk bagoly lenne. - sóhajtok egyet, felmérve a teljes helyzetet. Végül is így sem megoldhatatlan a helyzet, szimplán eltart néhány percig, mire sikerül kitalálnom, mit is lehet kezdeni a kis szőrmókkal.
- Izé. Ő is csak egy élőlény, biztos nem evett régóta. Pillanatok alatt kiszedjük. - jelentem ki mosolyogva, majd felkelek a földről, és körbenézek a szobában. Egy fikarcnyi pókhálót sem látok, hiába a por, azért mégsem nevezném ennyire rendezetlennek a szobát. Mivel tudom, hogy a kelleténél több keresgéléssel járna az, hogy itt találjak egyet, szó nélkül felállok, kisétálok az ajtón, és az egyik páncél mögötti hálóból kihalászok egy kicsi, talán még nem is teljesen kifejlődött pókot. Kezemen megtartva megyek vissza a szobába, és térdelek vissza oda, ahol eddig is voltam. Közben a magamnál tartott fekete pötty próbálkozott azzal, hogy halottnak tettesse magát, de nem tudott átverni ezzel, így letettem a szőnyegre, és reménykedtem abban, hogy kitartson ez a hatás addig, amíg a kis puffskein előbújik. Nem tartott sokáig, a dúdolás abbamaradt, és nagyon halk motoszkálás hallatszott, ahogy kifele igyekezett a kis szőrgombóc. Végül meg is pillantottam a rózsaszín szőrű élőlényt, először csak egy foltot, majd teljesen. Száját nyalogatva érkezett oda a pókhoz, hogy megegye. Amint ezzel végzett elkaptam, és kezemben tartva megsimogattam, hogy ne támadjon az az érzése, menekülnie kell, ugyanis akkor lehetne elölről kezdeni az egész folyamatot, és ez nem lenne vicces.
- Küldött egy könyvet a professzor úrnak, fogalmam sincs milyen témában, de azt mondta fontos, és sürgős, így gondoltam, rögtön idejövök. A táskámban van. - tápászkodok fel ismét, és az asztalhoz megyek, még mindig magamnál tartva a kisállatot, hogy ne múljon ez a nyugalom, ami eddig volt. Ismét dúdolni kezd, de legalább már nincs az eddigi helyén. Táskámat kinyitva előhúzom a vastag könyvet, majd odaviszem a professzornak, hogy nézze meg, hátha neki többet mond.
- És mit szeretne csinálni új ismerősünkkel? - néztem le kérdőn a kezemben tartogatott puha állatkára -, vagy hogy is nevezzem -, próbálva kigondolni, mit tegyünk vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ask-ocska ^^
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 14:07 | Link
Ophelia LaFonde

A pálca darabjait megszemléli a tenyerében, majd könnyedén leteszi az asztalra. Sok lehetősége nincs, esetleg még átszolgáltathatja a lányt az itteni hatóságoknak, de ahhoz már túlságosan benne van a dologban ő is. Állva az ujjaival lassan dobol az asztal felületén, türelmesen vár, a lány válaszaira csak bólint, nem felel rájuk.
 - Elmehetsz, ha akarsz.
Vontatottan beszél, végiggondolva a szavait. Egy tanárnak biztosan most győzködnie kellene, maradásra bírni, de tudjuk, hogy Dwayne egyszerre több és kevesebb is, mint egy átlagos tanerő.
Kihúzza a fiókot, a pálca darabjait belesöpri a többi szemét közé.
 - De akkor ugyanolyan kis terrorista leszel számomra, mint bárki más. Fiatal vagy még és annyira naiv. Nem szívesen terítenélek le.
Egy másik fiókot húz ki, keresgélni kezd benne, pontosan tudván, mit. Apró, pár centis fiola akad a kezébe, benne élénkvörös, érdekesen csillogó folyadékkal. Egyszerű mozdulatokkal pattintja le a kupakját, tartalmát egy üres pohárba önti, ami épp a közelében van. Hümmög néhányat az asztalra támaszkodva, saját pálcájával int egy aprót, a polcon magányosan álló, whiskey-vel töltött üveg lomhán lebeg hozzá.
Tartalma feltölti a poharat, elkeveredve a kétes eredetű nedűvel.
 - Teszek egy szívességet neked - felemeli az italt, a lány felé nyújtja - Fenékig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 18:10 | Link
Várnai Zsófia

Arrébb húzódik, hogy a lány odaférjen a szekrényhez, bár hamar kiderül, hogy ő okosabb annál, mint hogy a bútorok alatt mászkáljon.
Felelne, hogy már próbálta bagolycsemegével csalogatni az állatot, mégsem teszi, bíznia kell benne, hogy Zsófi jobban szót ért vele, mint ő maga. Bármekkora állatkedvelő lehet, az ilyen szőrgombócok egyáltalán nem férfi léleknek valók, akár azok a pöffeszkedő unikornisok. Az tehát még csak eszébe sem jutott, hogy a puffskeinek esetleg rovarokat esznek, de lám...
Ahogy a gombóc kisomfordál a rejtekéből még a levegővételt is berekeszti egy időre, nehogy véletlenül megriassza és újabb menekülésre késztesse. Pánikra azonban semmi ok, dúdoló szobafoglalója csapdába kerül a lányka kezében.
 - Nem t'om... neked nem kell egy ilyen?
Óvatosan kérdezi meg, hiszen neki fogalma sincs, egy ilyen lény egyáltalán elfogadható háziállat-e. Feléjük legfeljebb kártevőként tartják számon, egyetlen lánytestvére pedig sosem vágyott effélékre.
Felkel, ismét leporolja magát, bár ez most sem változtat sokat a kinézetén. Pedig ő annyira igyekszik.
 - Jahm... köszi, majd visszaviszem valamikor. Egyébként, jól vagytok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 15. 20:14 | Link
Dwayne apci  Grin



Mondjuk, megérteni se fogom, miért kellett széttörni a pálcám, de jelenleg ez a legkisebb problémám, az egy pótolható dolog, de én ettől még ugyanolyan visszataszítónak találom magam. Olyat tettem, ami ellen mindig is küzdöttem, de senki nem volt mellettem, hogy leállítson, esetleg hátba veregessen, és igen, féltem, mert én is képes vagyok rá.
De most már csak feledni akarom az egészet, és hagyni, hogy elmúljon, ez mindig bejön, ha nem törődök vele, egy idő után elmúlik minden.
- De én nem akarok terrorista lenni, csak tudod, sajnos senki nincs mögöttem, aki megmondhatná, mi a helyes. Annyiszor hangoztatod, hogy gyerek vagyok, mégse voltál ott… nem állítottál le- bukik ki belőlem egyszerre, és olyan kétségbeesetten, hogy attól még én is megijedek. Pedig szükségem volt rá, és azt mondta figyel.
Akkor se sírok, bár a könnyeim már rég utat törtek maguknak, de nem vagyok hajlandó tudomást venni erről. Legközelebb csak arra eszmélek fel, hogy egy italt nyújt nekem, és mivel ellenkezni nincs erőm, egy bólintás után lehúzom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 15. 20:40 | Link
Ophelia LaFonde

Lehajtja a fejét, nem felel a vádakra. Pedig mindegyik igaz, az utolsó szóig.
A kezeit figyeli, míg vár, hogy a lányka megigya a főzetet, amit az imént átnyújtott neki. Szerencsére nem hisztizik, nem ellenkezik, engedelmeskedik a szavaknak, amik tényleg jót akarnak neki.
 - Majd innentől máshogy lesz akkor.
A szer gyorsan hat. Ophelia pillanatokon belül érzi a hatását, ahogy először szédülni kezd, majd a pohár kihullik elgyengülő kezéből. Dwayne kifejezéstelen arccal lép közelebb hozzá. A lány tehetetlenül, álomba zuhanva csuklik össze, ő hitelen mozdulattal kapja el, mielőtt a padlóra zuhanna. Karban viszi el a kanapéig, óvatosan elfekteti rajta, tudván, itt biztonságban lesz.
Eltussolni egy bűntényt olyan tud igazán, aki maga nem egyet leplezett már le életében. ismeri az aurori észjárást, tudja, hogyan és milyen sebességgel dolgoznak, minek tulajdonítanak megfelelő hangsúlyt.
Dwayne, drága fiam, kellett neked ilyesmibe keveredni?
Hosszasan figyeli a lányt, magában összeszedve mindazt, amit tennie kell, mielőtt elhagyja a szobát. Hogy mit tesz eztán, fedje jótékony, balladai homály.

***

Bogolyfalva sápatag reggelre ébred, melyben semmi sem utalhat az előző napi eseményekre.
A lányt, kinek pálcája romjait korábban megtalálták a helyszíntől nem messze, egy padon lelték meg piszkosan, valamiféle átokkal vagy bájitallal elkábítva. Köze nem lehetett az eseményekhez, hiszen hogy lehetett volna, ellopták a pálcáját, tudták az aurorok, tudta mindenki, az ispotály gyógyítói is, ahol Ophelia némi kényelmetlen fejfájással, különben sértetlenül ébredt.
Remélhetőleg pedig tanult az eseményekből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 15. 22:43 | Link
Kati


Már a szokásos körömhöz tartozik, hogy mielőtt elmegyek járőrözni, vagy utána, vagy közben, benézek Dwaynehez is, hogy mi az ábra. Igazából meg nem tudnám mondani, miért, csak úgy érzem, lógok neki ezzel, és tényleg iszonyathálás vagyok, amiért segített kikecmeregni a trutyiból.
A kezemben a kávé, na meg a fánk, amivel napi szinten kenyerezem le, hát még akkor, ha akarok is valamit. Persze ez most nincs így, most szimplán csak beköszönök. Lassan haladok a célom felé, gondosan ignorálva a szabályszegőket, mert miért büntessem már meg őket? Igazából nem vagyok jó prefi, vagyis ebből a szempontból nem, de a helyzet az, semmi kedvem a nyakamba aggatni valakit. Már pedig, ha büntetőmelót osztok ki, akkor azt felügyelni is kell, és ha felügyelni kell, akkor beszélni is, és ha az illető olyat szól, a végén könnyen előfordulhat, hogy én kapok büntimelót. Na, és ehhez semmi kedvem, ja meg aktívkodjanak a tanárok, őket zavarja ez annyira.
Ezzel a pöpec hozzáállással akár el is könyvelhetjük, hogy jó napom van, persze ez képlékeny, és semmit nem jelent, mert ugyanúgy fel lehet húzni két perc alatt, hála a labilis idegrendszeremnek.
Benyitva az irodába, már nyitnám is a szám köszönésre, de ez elmarad, mikor meglátom… öhm… Katit? Ja, asszem’ így hívják, a HVH-m asztala mögött.
- Te meg mit keresel itt?- vonom kérdőre, persze tökéletesen jogosan, mert halvány gőzöm sincs, neki mikor akadt ide szabad bejárása, és serényen nyomom el magamban a kényszert, mielőtt tényleg ki merem vágni a csukott ablakon. Inkább lerakom a kezemben lévő dolgokat az asztalra, és odamegyek Jackhez, hogy megcirógassam kicsit.
- Dwayne hol van?- térek egyből a lényegre, mert semmi kedvem finomkodni, esetleg megölelgetni a viszontlátás örömére, feltételezem, ez a kényszer benne se újult ki.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2014. március 15. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 15. 23:28 | Link
Ophelia

Egy korty kávé, és újabb aktát húzok magam elé. Lassan, de biztosan változik "rendezésre váró" és a "kész" kupac aránya. Annyira azért nem merülök bele a munkába, hogy ne pillantsak fel az ajtónyitásra. Valamiért az a tudat van bennem, hogy ide Dwayne-en kívül már senki nem fog jönni, így aztán meglepetés és zavar egyvelege ül ki az arcomra, de igyekszem gyorsan rendezni a vonásaimat. Opheliával, nos elég felszínesen ismerjük egymást, elég gyorsan lelécelt a Navinéból, és prefektus is valamikor akkortájt lett, amikor én elvesztettem a jelvényemet, de mit tudok róla, az pont elég ahhoz, hogy ne akarjam előtte kimutatni, mennyire nem örülök neki, hogy így "rám tört". Pedig igazán számíthattam volna rá, hogy végül is akármilyen diák keresheti az aurort, és akkor felkészülhettem volna egy ilyen helyzetre.
- Virágot szedek - közlöm a lánnyal rezzenéstelen arccal, leheletnyi gúnnyal a hangomban. Egyrészt nem kell hozzá Sherlocknak lenni, hogy kitalálja, mivel foglalatoskodom éppen, másrészt egyébként sincs hozzá semmi köze, harmadrészt pedig cseppet sem esik jól, amilyen stílusban kérdőre von. Mégis milyen jogon? Erős a késztetés, hogy visszapasszoljam a labdát, hogy miért jár ide be ilyen lazán, kávéval és fánkkal, de végül lenyelem születőben lévő szavaimat.
- Nem tudom, nem mondta hová megy - válaszolok készségesen az igazságnak megfelelően. Épp csak egy szemöldökrándulással jelzem, hogy még mindig nem tudom hová tenni ezt a stílust. Ezzel el is fordítom a tekintetem a lányról, és fellapozom az előttem heverő aktát. Aztán mégis újra felnézek a lányra, azon morfondírozva, hogy talán felajánlhatnám neki, hogy segítek ha tudok, vagy csak átadom Dwayne-nek, hogy kereste. Nálam ez lenne a természetes, de az a megérzésem, hogy Oph nem lenne ilyesmire vevő, így néhány másodperc múlva ismét a papírokra fordítom a tekintetem. Ő meg majd eldönti mit akar, nekem lényegében semmi közöm hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. március 18. 11:29 | Link
Dwayne bácsi


A levegő és pillanatok megállása sem semmi, de nem tart sokba elkapni a kis szökevényt, hála az égnek. Sokkal többet is szenvedhettem volna vele, ha nincs ekkora szerencsém. Mosolyogva tartogatom továbbra is, majd a kérdésen elgondolkozok. Van ugyan otthon Puffskeinünk, nem is egy, de nem tudom mit szólna hozzá anyu, vagy esetleg apu, ha beállítanék az ajtón egy újabbal. Lehet, hogy nem annyira díjaznák, mint az első esetekben. Na nem baj, mégse múlhat rajtam szerencsétlen élete!
- Végül is, hazavihetem. Nálunk még társasága is lesz. Majd rásózom a bátyámra. - vonok vállat egyszerűen, megcirógatva újdonsült kis barátom feje búbját. Szeretem az állatokat, a varázslényeket meg még inkább, így ebből valóban nem lesz probléma. Miután elhadarom a könyv történetét, és oda is adom Dwayne-nek, egy fokkal nyugodtabban foglalok helyet az agyonpakolt kanapén, kissé odébb tolva a papírokat. Megszoktam már, hogy itt sosincs túl nagy rend, tekintve, hogy a tanárnak szinte folyamatosan dolgoznia kell, vagy ha nem is, a papírokkal tölti el idejét, olykor esetleg felgyülemlik.
- Hmm hát megvagyunk. A húgaim néha kibírhatatlanok, hihetetlen mennyit tudnak veszekedni. A bátyám élvezi a sulit, mellette nem sokat látjuk, pedig otthon is jár. Én meg ha megcsinálom a mai vizsgát, akkor másodikos leszek! - határozottan vidáman mosolygok, és az órára is rápillantok, mennyi időm van még. Nagyjából egy óra múlva kell mennem, hogy túl legyek ezen az utolsó kiállhatatlan megmérettetésen is. Hála a jó égnek ez az utóbbi a legkönnyebb, ami hátravan. Az önismeret. Még ha nem is a legkönnyebb vizsga lesz az összes közül, a kedvencem, így nem lesz egy nagy dolog ez a vizsga, tanulás helyett sokkal inkább a kíváncsiság vezérelt amikor átolvastam az anyagot.
- És milyen az élet itt a kastélyban? Rég láttam már Dwayne bá't a folyosón. - kicsit lazábbra veszem a stílust, érzékeim szerint ez még nem súrolja a neveletlenség határát, de nem is az a hivatalos "professzor úr". Nem szeretem, amikor apa régi ismerőseit ennyire hivatalosan magázni kell, tetszik meg nem tetszik. Hát, inkább utóbbi. De megteszem, és jól tűröm, bár esküszöm egyszer kipróbálnám, mivel jár valakit letegezni. Na majd ha nagyobb leszek, egyszer úgyis megteszem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ask-ocska ^^
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 12:23 | Link
Dwayne Warren


Gyorsvonata ebéd előtt érkezik meg a bogolyfalvai pályaudvarra, s amint leszáll, a kastélyba veszi az irányt. Az eladó házak listájával való bíbelődés, és a környék felfedezése még bőven ráér, a legfontosabb jelen pillanatban, hogy húga felől tájékozódjon, és ha kell azonnal közbelépjen a szerencsétlenül alakuló helyzetekbe. Aggódik a testvére iránt, akit utoljára kislányként látott, és azóta semmi hírt, még csak egy levelet sem kapott, fényképet sem látott a kis Opheliáról. Ha kérdezte Cécile-t, vagy környezetét, mindig nemleges választ kapott, és többször felszólították rá őt, és öccsét is, hogy többé ne keressék legkisebb családtagjukat. Ő odaveszett, ki tudja hol lehet, s mit csináltak vele. Fogadják el a tényt, hogy ketten maradtak. Emlékei elárasztják gondolatait, egész testében reszket, és már alig várja a viszontlátást. Hogy öröm lesz-e, vagy bánat a már nem is annyira kislány részéről, majd elválik. Ő viszont itt van, és bármiben segíthet is húgának, nem lesz rest megtenni azt.
Vörös magassarkúja visszhangot ver a kihalt folyosókon, diákokat csak elvétve lát, hiszen már vége a vizsgáknak, a legtöbben pedig hazautaztak, vagy ha maradtak is, a dohos folyosók helyett a szabadban töltik el idejük nagyobb részét. Daphne hevesen dobogó szívvel rója az ismeretlen épület helyszíneit, egyetlen névvel lelki szemei előtt: Dwayne Warren.
A férfi állítólag - legalábbis a levélben, amit kapott, róla írtak - figyelemmel követi Ophelia sorsát, és ki másnál is kezdhetné meg ittlétét, mint nála. Nem ismeri, nem tud róla semmit, de így, a teljes ismeretlenség mellett is tisztelettel adózik előtte.
Céltudatosan halad előre, és bár nem tudja pontosan merre jár a hatalmas épület útvesztőiben, hamar megtalálja az auror szobáját. Felnéz az ajtóra írt névtáblára, ajkai az izgalom hatására elválnak egymástól, majd haját megigazgatja, s nagy levegőt véve kopogtat. Csak remélni meri, hogy a szoba tulajdonosa itt tölti idejét, és nem éppen valahol ebédel, ne adj Isten egy egészen más vidéken nyaral, mert akkor bottal ütheti nyomát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 20. 12:34 | Link
Daphne A. LaFonde

Lassan de biztosan el fogja nyelni a szobát a szemét, rendetlen lakójával együtt.
Tanácstalanul áll az asztala előtt, ahol Kati olyan példásan rendet rakott napokkal ezelőtt, hetekig bíbelődve vele, mostanra azonban ismét elárasztotta a szemét. Legalább is a hivatalos papírok, diákok kérései és egyebek számára mind-mind a szemét kategóriába esnek bele. Bal kezében az imént felhozott ebédjét egyensúlyozza, jobbra-balra néz, hátha talál még néhány négyzetcentiméternyi helyet az asztal lapján, ahol legalább egy tányér elfér.
Keresnie kellene már egy nőt tényleg, aki rendet rak utána.
Szusszan egyet, magában szitkozódik. Szabaddá teszi jobb kezét, majd találomra és a legkevésbé elegáns mozdulattal lesöpör egy halom papírt a földre. Az iratok szétszóródnak a kopottas parkettán, ő azonban tényleg, a legkevésbé sem foglalkozik már vele.
Végre ehet.
Épp leülne, hogy mindenféle protokolláris szokást mellőzve befalja a marhasültet, amikor valaki - meglepő módon - kopogtatni kezd azon az istenverte fán. Megáll a mozdulat felénél.
Tekintete az ételre siklik, majd az ajtóra. Étel, ajtó. Marhasült és... ajtó.
Tough choice.
Fene abba a jó szívébe!
 - Bárki vagy, gyere be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 12:52 | Link
Dwayne Warren, és a marhasült Smiley


A lány torkában dobogó szívvel várja, hogy odabentről életjelet adjon valaki, bárki, mindegy csak végre jusson be, és had üljön le, mert reszkető lábain alig bír már állni. Engedelmesen nézi az ajtót, s némán állva hallgatózik, hátha meghall valami biztatót. Az ajtón túl valaki papírokkal csörög, ő pedig, mint a mindig kíváncsi jellem közelebb tartja fülét a fához, úgy igyekszik olvasni a zajok forrásából. Végül kiszól egy férfihang, ő pedig azonnal lenyomja a kilincset.
Ami a szobában fogadja arra hirtelen nem talál szavakat, meglepetten nézi a földet, az íróasztalról lesöpört papírokat, a mocskot és a férfit, aki úgy tűnik éppen az ebédjének csinált helyet. Daphne elegáns helyről érkezett, de sohasem vetette meg az agglegényeket, akik nyilvánvalóan képtelenek rendet tartani fészkükben. Elmosolyodik, és átlép pár szemétnek minősülő dolgon, olyanokon, mint üres zacskók, papírtömkelegek, és a bőrkanapéig kerülgeti a továbbiakat. Onnan könnyed mozdulatokkal lepakol néhány nem odaillő tárgyat, majd helyet foglal, keresztbe fonja lábait, és a férfira függeszti kéklő tekintetét.
- Egyen csak, engem nem zavar, időm bőven van, gondolom magának annyira nem - szavalja, a szanaszét heverő szemétkupacok felé bökve, majd tovább fűzi mondókáját. - A nevem Daphne LaFonde, és a húgom miatt látogattam meg önt. Kaptam egy levelet, melyben biztosítottak arról, hogy Ophelia jó kezekben van, mégis támadt némi rossz érzésem, amikor megtudtam, hogy ön a minisztérium embere. Nem bízom a minisztériumban, és kérem ne vegye rossz néven, de szeretném, ha szánna rám egy kis időt, és elmondaná, hogy most mi a helyzet.
Úgy érzi, hogy Dwayne nem olyan ember, aki szívesen látja az olyan vendégeket, mint ő, viszont az biztos, hogy addig nem mozdul egy tapodtat sem arról az elfoglalt kanapérészről, míg az nem elégíti ki érdeklődését. Arcára aggodalom ül ki, szemeiben ott csillog a féltés, és bár jelleméből fakadóan nem engedi közel magához az ellenkező nemet, így tehát bizalmat sem szavaz nekik, az aurornak meg kell adnia. Ophelia érdekében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 20. 13:05 | Link
Daphne A. LaFonde

Az asztala mellett állva várja, hogy bárki is jött hozzá, nagyon gyorsan hadarja el amit akart és váljon köddé, vagy be se jöjjön. Nem, ennyire nincs jó napja. Gondolatban fájó búcsút vesz az ebédjétől, igyekszik elcsitítani a gyomra felől érkező ellenkezést, ahogy az ajtó felé néz.
Ha innia kellene minden alkalommal, ha egy nő lép be hozzá, nem valószínű, hogy ilyen egyenesen meg tudna állni a lábán. A szebbik/jobbik nem egymásnak adja ezt a bizonyos kilincset, mintha nem auror, hanem legalább kozmetikus lenne. Gyengébb pillanataiban egyenesen tart tőle, hogy annyi időt tölt hölgyek társaságában, hogy átveszi azok egy-egy idegesítő szokását.
 - Oooké.
Ő nem zavartatja magát, ha ehet, hát ő bizony ősember módjára enni is fog. Le is dobja magát a székébe, bár közben tetőtől talpig végigméri az érkezőt. Még nem látta az iskolában, ebben teljesen biztos. Váratlanul elfogja az a kényelmetlen érzés, hogy valamiféle aggódó szülővel lehet dolga, aki rajta akar reklamálni a gyereke mindenféle problémája miatt. Na, akkor lenne csak elcseszve a nap.
De nem. Majdnem, de mégse.
 - Nem mondta, hogy van testvére.
A késsel-villával bíbelődik, nevetségesen béna vele, mintha nem is tudná, pontosan mire jók ezek az eszközök. Föl-fölnéz, végül megrázza a fejét.
 - Én nem ennek a minisztériumnak dolgozom - a villájával az ablak felé bök, amerre a falu terül el - Bennük én sem bíznék meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 13:25 | Link
Dwayne Warren


A férfi bizonyára végigméri, hozzászokott már ehhez, és megtanult nem tudomást venni róluk. Nem szereti őket, nem bízik semelyikben, úgy véli csak árthatnak neki, hogy közeledésük csak a külcsínnek szól, belső értékeit egyik sem óhajtja. Átok és áldás a szépség, aki kevésbé meggyőző külső adottságokkal születik, az vágyja azt, aki pedig éppen hosszú szőke haját igazgatja a kanapén, hogy egy szál se lógjon szemébe szeretne szürke egérré válni, ereklyekutatóként kerülni a címlapokra, ahelyett hogy modellfelkéréseket utasít vissza. Bizonyára valamiféle LaFonde örökség lehet a másik nem ellen érzett bizalmatlanság, és csak remélni meri, hogy kishúga megtalálja a tinédzserkori boldogságot, ha ő neki le kellett maradnia róla.
Míg ő beszél, az auror helyet foglal asztalánál, és nekilát ebédjének. Kést, s villát fog, azzal szerencsétlenkedik szorgalmasan, a fiatal nő végighallgatása után pedig egyértelmű, nagyon is logikus kijelentést tesz.
- Nem tudja, hogy vagyunk - bólint egyszerűen, törékeny vállait is megvonja, de belül szomorkássá válik hangulata, hiszen benne tisztán él az összes Opheliával töltött perc emléke. - Valószínűleg nem emlékszik ránk. Van egy bátyja is. De egyelőre jobb, ha őt nem ismeri meg.
Elhallgat, és időt adva Dwayne-nek, hogy nyugodtan egyen, s közben emésztgesse az ő szavait nézi rutintalannak tűnő mozdulatait.
- Ugyan már, fogja meg azt a húst, és egyen! - emeli égbe tekintetét, aztán elmosolyodik, és úgy pillant a tányérra. - Engem tényleg nem zavar, mindenki azt csinál otthon, amit csak akar.
Ő is van, hogy evőeszközök nélkül siet franciaországi kanapéjára, hogy tévét kapcsolva nézhesse kedvenc műsorát, miközben az előzőnapi maradékot csipegeti el.
- Értem, uram - feleli az örömhírre, de közben ráncolva is világos szemöldökeit. - Elárulná nekem, hogy mégis miben más az ön munkahelye, munkaköre? És legyen szíves, beszéljen nekem a húgomról is, nagyon sokat vártam erre a pillanatra, és ha nem veszi tolakodásnak, akkor elmondhatom, hogy roppant ideges vagyok.
Arcbőre kipirul, és annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzi magát zavarban a másik társaságában - ez betudható a marhasültnek is -, kezdi kényelmetlennek találni helyzetét. Kiszolgáltatott, tehetetlen, utálatos szituáció, melyben az auror kedvére válhat az irányító féllé, amitől a szőke bőrén hidegrázás fut végig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 20. 13:47 | Link
Daphne A. LaFonde

A kése tehetetlenül marcangolja a húst, a köret egy részét le is túrva a tányér széléről. Ő azonban rendületlenül kaszabol tovább, közben néha felnézve a nőre, úgy hallgatja a szavait.
 - Az úgy vidám.
Emlékszik, tinédzser éveiben amikor napjait láblógató semmittevéssel töltötte, az anyja mindig mindenféle nevetséges szappanoperát nézett a tévében, bele-belehallgatott így ő is. Akkoriban nem gondolta volna, hogy az elveszett testvér esete ilyen gyakori és mindennapos ebben az elcseszett európai társadalomban, de most már kezdi megszokni. Mindenesetre meglepő a tudat, hogy abból a parányi penészvirágból, aki kezdi belopni magát a szívébe, több példány is van.
Egy vállrándítással pedig meg kell állapítani, hogy a természet igencsak igazságtalanul a nagyobbik nővérnek sokkal többet szavazott meg kinézet terén.
Nem felel, nem reagál az étkezési szokásaival kapcsolatos, szúrkáló megjegyzésre. Afféle "már csak azért sem vagyok tuskó, oké?" mordulással folytat mindent ugyanúgy, mint azelőtt.
 - Szövetségi Aurorparancsnokság. Mágus-terrorelhárítás - válaszol könnyedén a körettel babrálva szerencsétlenül. Kényelmetlenül hosszú idő telik el, mire észbe kap, hogy talán nem kellene a jeges frászt hoznia a vendégére - de a lányhoz ennek semmi köze.
Ismét fölnéz, szeme azonban most véglegesen megállapodik Daphne vonásain. Hátradől, leteszi az evőeszközöket, egy időre mintegy feladv a harcot az elemekkel.
 - Miért most jöttél ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 14:16 | Link
Dwayne Warren


Úgy tűnik az urat egyáltalán nem hatja meg a testvérek elszakadásának valóságos története, legalábbis csak egészen érdektelenül, közben az ebédjével bajlódva reagálja le. Daphne kénytelen belátni, hogy egyik férfi sem jobb a másiknál, egyiket sem érdekli a nő maga, csak akkor, ha akar valamit tőle, mint uralkodó férfi. Neki most szüksége van erre a példányra, rászorulóként tért be hozzá, és a legnagyobb sajnálatára így is fog tőle távozni.
Hallgat, ameddig az asztal mögött morgó auror próbálkozik, mintha csak megakarná neki mutatni, hogy képes elegánsan is étkezni, mintha ő titkon elvárást támasztott volna elé, mintha csak jelenlétével kötelezné Dwayne-t az elegáns viselkedésre. Amikor elárulja, hogy hol és milyen pozícióban dolgozik, lemered, értetlenül néz vissza rá, furcsának találja a nyugalmat, és könnyedséget, amit a másik hangjában vél felfedezni.
- Miért kell egy iskolába terrorelhárítási szakember? - kérdezi azonnal, és már érzi, hogy nem is jöhetett volna jobbkor. Ha itt probléma van, akkor itt kell lennie, ha veszélyben a húga, mellette kell állnia, úgy kell cselekednie, hogy az neki jó legyen. Védelmező anyaként érkezett, hiszen tisztában van vele, hogy Ophelia annyira sem ismerhette meg édesanyjukat, mint ő. Lepillant hófehér combjaira, melyek kilógnak világos ruhája alól, és dühét ügyesen fojtva el áll fel a kanapéról.
- Semmi köze ahhoz, hogy miért most jöttem - suttogja, a szemétkupacokat ügyesen kerülgetve sétál a férfi rendetlen asztalához. Ráteszi vékonyka tenyereit annak szélére, és bedőlve Dwayne-re néz. - Tud valamit a húgomról, vagy hiába vagyok itt? Nem szeretem, ha játszanak velem, és ha elkerülte volna a figyelmét, akkor megemlíteném, hogy már kétszer kérdeztem rá Opheliára. Remélem nagyobb rendet tart a munkájában, mint a szobájában, mert ha valós veszéllyel állunk szemben, akkor teljes emberként van szükség magára.
Ha már az sem jutott el az auror szívéig, hogy elszakadt a testvérétől, akkor miért is mesélné el az egész történetet, hogy miért éppen most érkezett meg? Értelmetlen lenne, ez az ember csak a munkáját végzi. Daphne hangjában csak árnyalatnyit tetszeleg az idegesség, egyébként nyugodt, arca tiszta, szemei ellenben féltéstől csillogva nézik a székében hátradőlt férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 20. 14:47 | Link
Daphne A. LaFonde


Bármennyire hihetetlen, sokkal jobban foglalkoztatja a téma, mint amennyire kimutatja azt. Mégsem pattoghat és fecseghet, mint egy kis kölyök, tekintve, hogy Ophelia jelenlegi helyzete cseppet sem... egyszerű.
Felszínesen és meglehetősen töredékesen ismeri azt, amibe a lányka keveredett, egy azonban tiszts lehet még számára is: a durcás kis rellonosra a családja jelenti a legnagyobb, vagy talán egyetlen veszélyt. Ha pedig minimális felelősségtudat vagy bármiféle védelmező ösztön szorult belé vele kapcsolatban, akkor az most üvöltözve jelez neki valahol az agya mélyén, hogy jobb lesz vigyáznia.
Ahogy a nő konkrétan fölé áll látványosan elhúzza a száját.
Nem nehéz kihozni a sodrából, mindenféle megjegyzésre képes azonnal ugrani, hogy bizonyítsa az igazát. Ám, ha a munkájával kapcsolatban vágnak hozzá megjegyzéseket, az bizony olyasmi, ami nem csekély mértékben nyomja meg a vérnyomásást egy ilyen nyűgös délután. Ő is felkel, a nő mozdulatait lemásolva támaszkodik az asztalra, vele szemben.
 - Ha elkerülte volna a figyelmét hölgyem, maga pofátlan - közvetlen közelről beszél hozzá, abban a fenyegető hangnemben, amit nőkkel szemben a legritkább esetben vesz elő - Miért kellene idegeneknek beszélnem bármelyik gyerekről, akit rám bíznak?
Talán lehelletnyit túlreagálja a helyzetet, de mentségére szóljon: Daphne is. Jelenleg ugyanis, ha bármelyikük átlátna az agyára telepedő ködön, észrevennék, hogy ugyanazt akarják, csak egészen más módszerekkel. Életben tartani azt a rellonos kis rosszaságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 15:04 | Link
Dwayne Warren


Az asztalon támaszkodva pásztázzák kékjei a férfit, de amikor az feláll, és ugyanúgy tesz mint ő, hirtelen igazán közel találja annak szőrös arcát sajátjához, ezáltal egy pillanat alatt hőköl hátra. Nem a hangnem zavarja, hanem a közelsége. Kiabáljanak csak vele, mondjanak bármit, de tegyék azt a megfelelő távolságból. Felegyenesedik, végül ujjai is elengedik a fát, hogy leeressze őket maga mellé. Tehetetlenül néz a nehezen kezelhető úrra, akiről nem tudja, hogy tiszteletlenségből nem válaszol kérdésekre, vagy mert ekkor a baj, és talán pont miatta nem mond semmit.
- Elnézést - mondja lepillantva a földre, hangja komor, tele indulattal, de mivel úri hölgy, képes belátni: tényleg úgy viselkedett, mint egy hisztis liba. Hátrébb lép, egyetlen könyvkupacban sem téve kárt, és tehetetlenül túr bele hajába. Körbenéz a szobában, végigméri az ajtót, de nincs hova mennie. Még szállást sem talált. Nem esik ugyan a kétségbeesés végtelen sötétjébe, de azzal a hittel jött ide, hogy az egyetlen fontos kisdedről, a pici húgáról megtudhatja mindazt, amiből ki kellett maradnia. Amiről egyikük sem tehetett, de mégis tudomásul kellett venniük.
- Nem kell - feleli őszintén, megszületendő könnyeit igyekezvén visszatartani. - Csak tudja, önhibámon kívül választották el tőlem, aztán tettek be a Roxfortba, hogy soha többé ne tudjak meg róla semmit. Most kaptam lehetőséget, és ha hiszi, ha nem, csapot-papot hagyva Franciaországban, egyetlen táskával ültem vonatra. Jöttem, ahogy tudtam. Remélem, kielégíti előző kérdését ez a válasz, mert jelenleg nem tudok többet mondani. Nem ismerem a jelenlegi körülményeket, csak a múltra emlékszem, arra sem tisztán. Amikor elvitték Opheliát, már csak anyánk testvérére számíthattunk. Nem élt sem anya, se apa, csak Cécile.
Nem tudatosan beszél, csupán próbálja bevonni a férfit, hiszen úgy - talán jogosan - gondolja, hogy amíg ő nem erőltet magára bizalmat a férfival szemben, addig az úgy sem fog neki semmit mondani.
Felpillant a másik szemeibe, a sajátjairól eltűnik a látását hirtelen elhomályosító könnyfátyol, és visszatér beléjük a tenni akarás tüze.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 20. 15:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 20. 15:24 | Link
Daphne A. LaFonde

Ahogy Daphne elhátrál, ő is kiegyenesedik.
Különös, nagyon furcsa ez a nő. Más, mint amihez ebben a kastélyban szokott, talán, bár ezt nem hangoztatná egyelőre, még értelmes is az itteniekkel ellentétben. Mindenképp az első, aki felfogta, hogy fölösleges ripacskodással csak a pulzusát ugrasszák meg, a cselekedni akarását nem nagyon. Ez itt mégis beláttja, legalább is úgy tesz.
Ez a csodálatos felismerés pedig elég ahhoz, hogy ingerültsge nagy részét eltüntesse.
 - Miért ide jöttél? - a tegezés-magázás közt váltogat, pusztán aktuális elme- és lelkiállapota szerint választva - A házvezető szokott foglalkozni ilyen... dolgokkal.
Ezt tényleg nem fogja fel, valahol pedig kezdi úgy érezni, mintha nem tanára, hanem apja lenne Opheliának. Most pedig már a rokonok is rajta keresik, pedig tényleg nem rejtegeti a szekrényében.
 - Itt van az iskolában - a nő szemét figyeli, már-már kényelmetlenül - Jól van. Idehívhatom.
Hogy minek köszönhető a pálfordulása, maradjon a maga titka. Egyáltalán nem biztos magában, hiszen bárki állíthat ilyesmit, a valóság alapját pedig biztosan nem tudná ellenőrizni. Különben pedig... mióta is érdekli ennyire, hotgy van-e testvére a lánykának vagy sem?
Bizony, ezt szintén megtartja magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 15:45 | Link
Dwayne Warren


Talán igaza volt, és amint megadta bizalma egy részét Dwayne-nek, ő is ad neki egy darabkát sajátjából. Felnőtt viselkedés ez, a jólneveltség egy alapfeltétele, hogy képesek legyünk végighallgatni, és megérteni a másik szavait, jóllehet, ez olykor botrányosan nehéz. Most mégis úgy érzi, hogy az auror így tett, meghallgatta őt, és hajlandó segíteni.
- Kaptam egy levelet az igazgató úrtól, aki önhöz irányított. Nem írt le túl sokat, csakhogy régóta kereste már Ophelia élő rokonait, és amikor meglátott az Ereklyék nyomában című folyóiratban, elmondása szerint azonnal tudta, hogy én vagyok, akit keres.
Szavai után ismét lesüti szemét, elképzelése sincs arról, hogy hasonlítanak-e húgával, hogy hogy nézhet ki a lány, milyen neveltetést kapott, hogy kapott-e egyáltalán. Ő időt fordított tanulmányaira, a kviddicsre, a könyvtárra, a helyes, sokszínű társalgás elsajátítására, és annak ellenére, hogy néha kihozzák sodrából, általában megfelelő módon tud viselkedni. Arra ugyan emlékszik, hogy a kis Opheliának is gyöngyhaja volt, gyönyörű kék szemekkel, és pisze orrocskával, a többi azonban sajnos ködbe veszett.
Az auror keresi a szemeit, és amint felpillant, tartja is vele a szemkontaktust. Úgy tűnik megbizonyosodott dolgokról, és segítő kezet nyújt a francia nőnek. Az csendben nézi az íróasztal túlvégén álló férfit, mozdulatlan testén reszketés fut végig, hirtelen azt sem tudja miképp feleljen.
- Istenem! És boldog? - egy pillanatra arcára tapasztja vékony kezeit, majd a szemeiből kigördülő könnycseppeket egy mozdulattal törli le onnan. - Ne hívja ide őt, félek, hogy megijedne attól, hogy magával vagyok. Azt hihetné, hogy szövetkeztem önnel olyan dolog miatt, amiről nem tud. Talán egy ideig még, ameddig kibérlek egy házat, és beköltözöm, addig nem kellene tudnia, hogy itt vagyok. Szeretném őt látni, nagyon, észveszejtően, de arra vágyom, hogy ne hozzunk rá felesleges izgalmakat.
Ügyel, hogy ne hadarjon, mégis érzi nyelvén, hogy gyorsabban pereg, mint egyéb esetben szokott. Hol a férfi felé tartja élére állított tenyerét, hogy ne tegyen semmit, hol szemeit takarja vele, nem tudja mi tévő legyen, céltudatossága csak eddig a pontig tart, hiszen ez a szoba volt a célállomás, ez a férfi szerepelt a levélben is. Tovább nincs.
- Köszönöm, hogy vigyázott rá! - mondja, és lehajol egy könyvkupacért, hogy ABC sorrendbe gyűjtve őket a többi könyvhöz tegye őket, szépen rendben. Így nem láthatja az auror, hogy elérzékenyült, nem érezheti, hogy hogyan dübörög ereiben a vér, és hogyan lenne képes szíve kitörni mellkasából. Megtalálta a húgát, aki életben van, remélhetőleg boldog, és egészséges. Minden tökéletesen rendben van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 20. 16:14 | Link
Daphne A. LaFonde

Tovább ráncolja a homlokát. Már megint az a hibbant vénember, annak idején is ő sózta a nykába a lányt, ezek szerint azóta sem feledkezett meg róla. Akkor persze még nem volt ekkora nyűg mindez és mindössze abba egyezett bele, hogy néha rajta tartja a szemét Ophelián, nehogy túlságosan elkallódjon. Tényleg a nevére kell vennie a végén, ha ilyen ütemben haladnak a felelősséggel.
 - Azt nem mondtam, hogy boldog.
Visszaül a helyére, igyekszik nem tudomásul venni, hogy a vendége máris elkezdett a holmijával babrálni, akár egy jól nevelt feleség. Számára minden ott van jó helyen, ahol hagyta, a padló pedig a legmasszívabb és legnagyobb polc, amire csak szüksége van.
 - Nem az. Ne számíts összeborulásra. Elveszett. Magányos. Fél.
Hangja és szeme is teljesen őszinte, mégis könnyedén egészíti ki mondandóját. Ahogy ismét felveszi a villáját be kell látnia, ez az egyetlen, amivel maradéktalanul tisztában van Opheliával kapcsolatban: teljesen be van tojva attól, ami történt vele és ami körülötte van. Kár lenne vitázni rajta, kinek a hibája ez, de valahol úgy érezte, jobb, ha a nő is tisztába van ezekkel, ne ringassa magát rózsaszín tévképzetekbe elveszett húgával kapcsolatban. Ophelia nem teljesen normális.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 16:36 | Link
Dwayne Warren


Ennyi volt a furcsán rövid kedvesség, a férfi mintha csak egyetlen percre változott volna segítőkésszé, most ugyanúgy, mint előtte folytatja ebédjét. Még a hangszíne is semleges. Daphne a könyvekkel babrál, ide-oda hajol, hogy az összes kötet a helyére kerüljön. Nem érzi úgy, hogy ez zavaró lenne az aurornak, neki meg egyáltalán, úgy is tudja, hogy a férfinak amint szüksége lesz valamelyik műre, előveszi azt, majd a földre kerül, csakúgy, mint most. Nem felel semmit az első szavakra, éppen elég fájdalmas itt lennie, tudomást szereznie arról, hogy Ophelia boldogtalan, és hogy amin keresztülmegy, az csöppet sem könnyű.
- Azért vagyok, hogy ez változhasson. De ön nem mond semmit, nem tudom hol kezdjem - árulja el őszintén, hiszen valóban szüksége van némi támpontra. Hiába kérdezte meg többször Dwayne-t, ő nem avatta be semmibe, még a legáltalánosabb tényekbe sem, így ő a sötétben tapogatózik. Büszkesége nem engedi, hogy még egyszer feltegye ugyanazt a kérdést, meg aztán akkor a férfi is azt hihetné, hogy bolond, és nem ért a szóból.
- Kérem, egyen ahogy szokott, már zavaró a szenvedése - fordul hátra a könyvespolctól, és óvatos hangsúllyal ejti ki szavait. - Vagy várja meg, míg távozom, ígérem nem zavarok sokáig, csak adjon néhány kiindulási pontot, ha már tényeket nem közöl.
Az a marhasült már bizonyára kihűlésfélben van, a fiatal nő viszont addig nem lép ki az auror ajtaján, míg az nem informálja a problémákkal kapcsolatban. A polcon szavai közben szelíden végighúzza mutatóujját, hogy aztán pálcájáért nyúljon, és a felületre szegezze azt.
- Suvickus! - súgja varázseszközének, és végigvezeti azt az egész bútordarabon. Tökéletes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 22. 19:09 | Link
Várnai Zsófia

 - Akkor a tiéd.
Phew, egész hamar megoldódott a parányi állatka sorsa, szerencsére Zsófi látogatta meg, nem pedig az egyik hibbant a pincéből, akik bizonyára levest főztek volna belőle. Mindenki jól járt tehát, a gombóc is dúdolgathat a kislány kezében, ő pedig végre élvezheti a motyogásmentes csöndet.
Fölveszi a könyvet az asztalról, fintorogva lapoz bele, hogy megvizuálja annak nehézkes tartalmát. Aprón szedett szöveg, sehol egy kép, tipikusan olyasmi, amit Dwayne félmagasan állítana leszálló pályára az ablakon keresztül. Ám nem neki kell most, mindössze rajta keresztül áramol ez az információ, így viszolygását elfelejtve dobhatja le ismét. Nem szívesen olvas. Sőt. Egyáltalán nem olvas. Semmit sem.
 - Addig örülj, amíg körülvesznek, ha felnőtök, majd csak ezer évente láthatjátok egymást.
Hangszíne nem kioktató, fölöslegesen nem játssza a tanárt, ám ez az igazság, amit a saját bőrén is érez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 23. 12:16 | Link
Daphne A. LaFonde

Enni próbál, tényleg igyekszik. Mozdulatai azonban először lassabbak, tétovák lesznek, végül teljesen abbamaradnak. A villát leeresztve, a teljes megrökönyödés arckifejezését öltve figyel a nőt, aki nem viccel, tényleg takarít nála. Még rágni is teljesen elfelejt.
Mikor pedig a szekrény is portalanná válik, ledöbbent elméjében is elszakad az a bizonyos, utolsó húr.
  - Oké, nyertél!
Védekezőn felemeli a kezeit, a szeme a plafon felé vándorol, magában minden csúfságnak elátkozva ezt a gonosz némbert. A csinos hölgyek a kelleténél könnyebben képesek kihozni egyébként sem stabil béketűréséből, különösképp, ha éhes, mint most.
 - Keresd meg a lányt. Majd ő elmondja, amit... szabad.
Magyarán semmit, de ezzel bízik benne, sikerül mindenféle tényleges információ nélkül leráznia a nőt. Igaz, letagadhatatlanul szép munkát végzett a pakolgatással, de ugyan már, ha egy férfi disznóólban akar élni, legyen meg a joga hozzá! Áldott függetlenség, ha rendet akar tartani egyszer, kerít egy feleséget magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet