36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 01:01 | Link

2013.03.05. 13:00
Alkalmassági felmérés




Tekintete fáradtan siklott a névtáblára, hogy biztosan jó helyen jár-e - nem akarta senkire rátörni az ajtót, hogy utána magyarázkodhasson egy negyed óráig, így is késésben volt. Az egyik diák vizsga közben felrobbantott egy szekrényt benne a mumussal, ami így kiszabadulva randalírozást rendezett a folyosón a mugliismeretre váró elsősök között, akik nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ellenben halálra rémültek és sikoltozva rohangáltak fel-alá. Háromnegyed órába telt, mire sikerült mindent elrendezni, úgyhogy már húsz perce a pszichológusi rendelőben kellett volna ülnie, mikor kopogott az ajtón, kezében a néhány helyen megpörkölődött dossziéval, ami csak Seren lélekjelenlétének köszönhetően élte túl a ma délelőttöt.
Benne három pergamenlap rejtőzött, amely röviden és érzéketlenül leírja, mi történt pontosan. Leslie Keith-t, Seren apai nagybátyját és a férfi feleségét, Lyanne Adlert két napja meggyilkolták draytoni otthonukban, s maguk mögött hagytak egy nyolcéves kislányt, Eirian Keith-t. A kislány egyetlen élő rokonává így Seren vált, akinek - akár örökbe akarja fogadni a csemetét, akár nem - kötelessége alávetnie magát egy pszichológiai felmérésnek.
Nyugodt volt - nem tartott tőle, hogy bárki is alkalmasnak gondolná őt a gyereknevelésre -, de a háta közepére sem kívánta ezt a találkozót, bár ezt arca szenvtelensége nem mutatta.
Miután kopogott, hamarosan nyílt az ajtó.
 - Jó napot. Elnézést a késésért - köszöntötte a nőt mentegetőzés nélkül.
A "doktor" irreálisan fiatalnak és szépnek tűnt. Seren azt hitte, pszichológusnak csak a pattanásos, bajszos asszonyok mennek, akik próbálják valahogy így elfogadtatni magukat a társadalommal. Megfordult Seren fejében, hogy talán az asszisztens állhat előtte, de valószínűnek tartotta, hogy az agyturkász egyedül rendezi a dolgait, így ezt a lehetőséget elvetette.
 - Eric Weaver vagyok, az alkalmassági vizsgálat miatt jöttem - mondta, átnyújtva a kezében tartott dossziét a nőnek. Kedve lett volna inkább alkalmatlansági igazolást mondani, ugyanis egyértelműen nem szerette volna örökbe fogadni a kislányt - mégis, mit kezdene egy nyolcévessel? Sokszor még azt is elfelejti, hogy napi kétszer legalább ennie kellene valamit, nemhogy egy traumatizált kisiskolás napirendjét képes legyen megszervezni és támaszként ott lenni mellette.
 - Elméletileg a Minisztériumtól küldtek levelet az üggyel kapcsolatban - tette hozzá, a mondat végét a levegőben hagyva, hogy Dr. Mácsai illesse valamiféle válasszal a megjegyzést.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 01:30 | Link



Mr. Weaver  alkalmassági vizsgálata
2013. március 5.


Nem idegeskedett, az elmúlt fél órában néha felpillantott az órára, de leginkább kávézott, és élvezte a frissen sült pogácsa sajtos-sós csodaízét. Olyan kellemes volt a mai nap, könnyed, kellemesen eltelő. Mostanra már mindent átolvasott az üggyel kapcsolatban, hiszen elméletileg negyed órája már az esetről kellene beszélgetniük. Ismeri a férfit, aki hivatalos hozzá. Na nem személyesen, talán két-három évvel járt alatta, más ház, de a pletykák mindig sokat segítettek neki abban, hogy megismerjen egy-két érdekes figurát.
Valamikor a megérkezése előtti percekben sikerült annyira elmerülnie az olvasott könyvben, hogy a kezében tartott kávét gyakorlatilag teljesen magára önti és mivel nem forró és fekete löttyről van szó, csak késve veszi észre, hogy nyakon öntötte magát, csak amikor már a ruha nedves felülete egészen hideg érzést kelt benne.
- Nahát.
Felkelve besétál a szobájába. Mivel a legtöbb holmija még dobozban van, így a már kipakoltakból tud válogatni.Egy fekete felsőt húz végül, aminek talán kicsit túl merész a dekoltázsa, így egy fehér blézerrel ellensúlyozza a dolgot. Éppen, hogy végez az átöltözéssel és beáztatja a ruháját, amikor kopognak. Mivel mára más nem volt, így feltehetően megérkezett a férfit, akit fél órával ezelőttre várt. Kilépve behúzza maga után a fürdő ajtaját, majd az ajtóhoz lép és kinyitja.
- Szerencséje van, a mai napomat önnek szenteltem. Kérem, foglaljon helyet. Kávét?
A kanapéra mutat, kedves mosollyal kínálja a helyet a férfinek. Majd ha leült, ő is elhelyezkedik a fotelben, szamárfüllel megjelölve a könyvet, hogy pontosan hol is tartott. Majd később befejezi.
- Seren. Szólíthatom így, ugye? Úgy tudom, ezt jobban szereti.
Ő sem a magyarázkodás híve, ha érdekli, hogy honnan tudja, akkor megválaszolja, ha nem, akkor tovább lépnek a dolgon, mert akkor a férfi számára annyira nem fontos a dolog.
- Igen, olvastam, egy nyolc éves gyermek jövőjéről van szó. Ön hogy látja a helyzetet?
Érdeklődik a férfitől, komoly érdeklődéssel az arcában és a hangjában. Enélkül nehéz is lenne érvényesülnie a szakmájában.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 6. 01:43
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 02:20 | Link

Egy fiatal, talán Serennél is fiatalabb nő nyitott ajtót, enyhén kihívó öltözetben mutatva szoborszerű szépségét. Seren elnyomott egy mosolyt - valószínűleg a tinédzser fiúk igen nagy hányadnak lesz szüksége mostanában terápiára, akár egy héten többször is, elvégre milyen megnyugtató látni a doktornőt.
 - Micsoda öröm - morogta inkább saját magának, mint Zójának, aki nem is biztos, hogy hallotta a megjegyzést, de Seren nem szerette, ha ennyire foglalkoznak vele. Valamilyen szinten gyanús és szokatlan volt a számára.
 - Köszönöm - mondta inkább hangosan, már nem arra válaszolva, hogy egész nap lehetősége van bebizonyítani, a tanári pozícióját csak a szakmai hozzáértése miatt kapta - előző megjegyzését nem vonná vissza -, hanem a fogadtatásra. Belépett a szobába, a kávéra pedig egy bólintással felelt: azt bárhol és bármikor, bár nem bárkitől, de most eltekint ettől. Stratégiai vonatkozása is van, az ember elfoglalhatja vele magát, ha épp szeretne egy kicsit várni a válaszadás előtt: nem annyira tudta, mire számítson, így előre készült a kényelmetlen helyzetekre.
Leült a világos kanapéra - sztereotípia egy: csekkolva -, hátradőlt, tekintetével a berendezést pásztázta.
Meglepve pillantott fel a keresztnevét hallva.
 - Ha ragaszkodik hozzá - mondta fesztelenül, téve egy határozatlan mozdulatot a kezével.
 - Miből gondolja, hogy a második nevemet használom? - kérdezett vissza, nem élesen, csak valami finom érdeklődéssel. - Ön mit szeretne, hogyan szólítsam? - vonta fel a szemöldökét. Nem tudta, mi a módi a rendelőkben, bár már járt funkcióját tekintve hasonló közegben, de a lerobbant kórházi szárny meg sem közelítette a világos, igényesen berendezett helyiséget.
Biccentett, bár nem biztos, hogy így fogalmazott volna.
 - Nem valami fényesen - válaszolta szűkszavúan, túl tág volt a kérdés számára, hogy érdemi reakcióval szolgáljon. Ha Zója - micsoda név - pontosan rákérdez arra, amit tudni szeretne, talán többet is ki lehet húzni a férfiból, de a tanerőben volt némi infantilizmus a helyzetet illetően. Egyébként sem volt túl nyitott ember, de ha pontosan azzal a célzattal küldik valahova, hogy valaki megfigyelje minden mozdulatát és reakcióját, villám módjára zárja magára a kapukat, teljesen automatikusan, már nem is tudatosítva saját ellenállását.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 02:54 | Link

Az első páciense és már a belépésnél morog! Ha illő volna, most nagyon jót nevetne a helyzeten, de persze nem szabad ilyet csinálni, így inkább csak magában mosolyog a dolgon. Kávékészítéssel foglalja el magát, a sajátját sok tejjel, a férfiét tisztán szolgálja fel, cukorral, tejjel, mézzel, tejszínnel, bár van egy olyan érzése, hogy az utóbbi hárommal nem él.
- Meglepte, hogy tudom, mit rejt a rövidítés.
Halvány mosolyt most már megenged magának, miközben átadja a férfinek az italt. Visszaülve könnyedén folytatja ő is.
- Mert tudom, hogy jobban szereti az eredeti nevét, legalábbis a Serent, semmint a nagyapjától örökölt nevet. Talán magát a szellemét sem szereti, hiszen a nővérét gyakorlatilag kirekesztette a családból, amikor még élt. Sokat pletykálnak a festmények.
Persze ez nem friss pletyka, nem is most jutott hozzá, hanem még évekkel ezelőtt. Akkor nem foglalkozott vele, elraktározta azok közé az adatok közé, melyek egyszer még jól jöhetnek. Úgy tűnik ez most kifejezetten jól jött neki.
- Egy idős vagyok a nővérével, akit feltételezem, szeret.
Az utolsó szó előtt vár egy pillanatot, hiszen a hatásszünet, mint, ahogy a neve is mutatja, hatást kell, hogy kiváltson. Tekintetét a férfi arcán pihenteti, kifejezetten tetszik neki az arccsontja, mellyel el tudja foglalni magát, amíg a férfi válaszára vár.
- Zója. A második férjem Zozinak hívott, ha ettől kényelmesebben érzi magát így is hívhat, bár nekem túl férfias volt, mintha a Zoltánt becéznénk. Amúgy orosz, mármint a nevem.
Kezébe veszi a papírokat, de csak, mint pótcselekvés lapoz bele, hiszen tudja, hogy mi van benne. Tudja, hogy nem lesz könnyű dolga vele, így itt lenne az ideje, ha valami stratégiával is előrukkolna, ha a beszélgetés nem válik be.
- Megértem. Egy gyermek, ha nem tervezzük, váratlanul ér minket. Azonban nem célszerű feladni. Ha belegondol, mi a B verziója a gyermek jövőjének? Árvaház, nevelőszülők, akik nem a rokonai. Ha esetleg kiderül, hogy ő is rendelkezik varázsképességgel, mennyire fogadná el ezt egy vadidegen, akinek nincs tapasztalata? Az a kislány most nyilván nagyon rémült, rémálmok kergetik, újra előtörhet a félelem az árnyakban rejlő szörnyek felé. Most minden pozitívumra szüksége lenne ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a szülei elvesztését, és ezt egy idegen nem tudja megadni. Eirian-nak egy olyan emberre van szüksége, aki idővel mesélhet a szüleiről, aki eszébe juttatja őket, ha a kép elkezd fakulni. Miért tagadná meg ezt tőle?
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 03:36 | Link

A kijelentésre bólintott, valóban meglepődött egy kicsit, majd elvette a kávéscsészét és rakott bele némi cukrot - igaz, mondták már, hogy ne igya ennyire feketén a kávét, mert hamarosan búcsút mondhat majd az egészségének, de túl makacs volt ahhoz, hogy felhagyjon a rossz szokásaival.
 - Valóban - válaszolta röviden. - Jól utánajárt mindennek - jegyezte meg kifejezéstelenül, nem jelezve, hogy zavarja-e a sok információ, amivel Zója rendelkezik, avagy sem, csak fürkész tekintetekkel vizsgálta a pszichológusnőt - igaz, egy kicsit megnyugodott, amikor a nő nem tett hozzá plusz dolgokat, mert ez mutatta Serennek, hogy mindent nem tud, tehát maradt legalább egy kevés esélye arra, hogy megőrizzen valamennyit a magánéletéből.
 - Yvonne nem említette - válaszolta, bár Seren valószínűleg arra sem emlékezett volna, ha megteszi.
Szereti? Érdekes vizekre eveztek, még jó hirtelen, de nem válaszolt a feltételezésre, bár adott volt, hogy Zója valami cáfolatra, vagy helyeslésre vár. Már-már olyan volt, mintha a férfi kirakóst játszana vele, de szándékosan zsebre tenne jó néhány darabot, amelyek kulcsfontosságúak lennének ahhoz, hogy a kép előálljon.
 - A Zója jó lesz - biztosította a nőt, hogy nem kívánta Zozónak hívni, se semmilyen egyéb infantilis becézgetéssel megszólítani. - Hány férje volt eddig? - kérdezett rá, elvégre a nő hozta fel a témát, Seren pedig némiképp sarokba szorítottnak érezte magát, mintha kihallgatáson lenne, és ezzel remélte kicsit csökkenteni az egyoldalúságot.
Némán nézte, ahogy a pszichológus belenéz a szövegbe, majd szintén szótlanul hallgatta végig, amit mondani kívánt, s csak aztán szólt ő is.
 - Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de a felsorolt dolgok legnagyobb részével én sem tudok neki szolgálni - válaszolta. Nem azért utasította el a lehetőséget, hogy a gyermek gyámja legyen, mert kényelmetlenségekkel járna, vagy legalábbis ilyen mélységig bele sem gondolt, de egyszerűen tisztában volt a ténnyel, hogy nem megfelelő erre a pozícióra.
- Nem ismertem a szüleit, nem tartottam a kapcsolatot a családom azon részével - magyarázta. Nem ment bele a részletekbe, nem akart, elvégre nem kifejezetten róla volt szó és nem is volt az a típus, aki csak úgy idegeneknek teregeti a családi szennyest.
- Nem állok hozzá közelebb, mint maga. Soha nem láttam a kislányt, egészen mostanáig a létezéséről sem tudtam; nem köt minket össze más, minthogy osztoztunk néhány távoli felmenőben, akik közül már senki nem él - fejezte be a gondolatmenetet.
Fogalma sem volt róla, hogy Yvonne mit mesélt róla, vagy mesélt-e egyáltalán, de inkább azt feltételezte, hogy nem tette, de nem kezdte bizonygatni, hogy híján van a toleranciának és az empátiának, vagy hogy megveszekedett őrült, aki rábízik egy kisgyereket - valószínűleg ez is kiderül a maga idejében.
 - Egyébként is, mintha az ön feladata az lenne, hogy felmérje, alkalmas vagyok-e a gyereknevelésre, nem pedig az, hogy meggyőzzön, fogadjam örökbe a kislányt - jegyezte meg, kicsit talán hidegen. Nem szerette a győzködést, feltételezte, hogy megvan a magához való esze ahhoz, hogy dönteni tudjon, noszogatás nélkül is.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 12:50 | Link

- Nem jártam utána. Csak az itt töltött öt évem alatt sok mindent hallottam, hála a portréknak. Még mindig a Bibircsókos viszi a prímet?
Könnyeden beszél, nem magyarázkodik, pusztán tényeket közöl, hiszen ez a helyzet. Ide járt, róla is terjedtek pletykák, főleg az, hogy boszorkány, mármint ez viccesen hangzik egy varázslóiskolában, de tényleg elterjesztették róla, hogy az. Valami woodoo mágiát társítottak még hozzá, meg hipnotizálást talán a szemei miatt, már nem emlékszik pontosan, de vicces volt.
- Férjem? Kettő. Volt három vőlegényem ezen kívül, de meg akarták szabni az életem, amihez nem járultam hozzá, és oh, a lányom apja egy nyári kaland volt csak. Azt hiszem, imádni fog a pletykarovat.  
Fesztelenül el is mosolyodik, nem zavarja a téma, ő ilyen stílus, kalandos, aki nem tud megállapodni. Nem tud olyan lenni, aki mos, főz, takarít, gyereket nevel és fáradtan hullik az ágyba. Karrierre vágyik, és persze gyerekre, de az utóbbi már megvan, és eddig nem végzett olyan rossz munkát, legalábbis még senki sem panaszkodott.
- Ön azt szeretné, ha én most fognám magam, és leírnám, hogy nem alkalmas, ön ezt beadhatná, majd, mint aki jól végezte dolgát hátradőlhetne. Ezt nem tehetem egy gyerekkel.
Ujjait összefonja maga előtt, könyökeit a térdeire helyezi és komolyan néz a férfire, aki nem messze tőle foglalt helyet. Ilyenkor örül, hogy a lánya nincs itt és nem hallhatja az őszintébb megnyilatkozásait.
- Tudja, volt egy pont, amikor elbizonytalanítottak, amikor azt mondtam, oké, vigye az apja, hiszen őt támogatja a családja, sőt örülnek a gyereknek és könnyebb lett volna az életem, ha tényleg megmaradtam volna ennél. Minek nekem gyerek, hiszen még annyi lehet nem? Aztán belegondoltam a gyermekem helyzetébe. Hogy ő mit szólna, ha fognám magam és lelépnék, ha mosnám a kezeimet és azt mondanám, bocs nekem ez nem megy.
Megáll egy kicsit kezébe veszi a bögréjét, majd belekóstolva elhúzza a száját és újabb három kanál cukrot tesz bele. Lassan már tejeskávé ízű cukrot szopogathat, és nem tejeskávét cukorral. Kevergeti egy kicsit, majd újabb kortyot iszik és elégedetten hümmög egyet hozzá.
- Az a kislány most nagyon meg lehet ijedve, hiszen összedőlt a világa, elvesztett mindent, amit eddig megvolt neki, mindössze nyolc évesen. Még ha nem is tud neki semmit mondani, semmi konkrétumot, a tudat, hogy rokonnál van, sokkal megnyugtatóbb számára, mint bekerülni egy idegen világba. A gyermekkor és az akkor átélt események, legyenek azok pozitívak vagy negatívak nagyon befolyásolják, hogy milyen ember lesz felnőttként. Őt most rengeteg rossz érte, de ez a kastély sok megtört lelket begyógyított már. Felületesen ugyan, de ismerem a múltját, és ha most egy pillanatra magába néz, nem érzi úgy, hogy megváltás volt az ön számára is ez a hely, vagy elég, hacsak megnézi a generációnkat, sok embert tereltek jó irányba ezek a falak.
Megáll, meghagyja azt a néhány percet arra, hogy a férfi átgondolja a helyzetet. Addig a kávéját szemléli, amiben azért elkezdett feloldódni a cukor. Még van esély arra, hogy iható állapotban marad.
- Ő jelenleg leginkább egy ágyat és védelmet szeretne a gonosz árnyak ellen, szeretne szépet álmodni, a kastélyban, és a környékén sok vele nagyjából egykorú gyermek van, akikkel eljátszhat, itt legalább tudja mi vár rá, de ha most elengedi, akkor mardosni fogja a kétely, hogy mi lett volna ha. Hiszen egy gyermek nem kér sokat, de rengeteget ad. Most talán ez nagy szavaknak tűnhet, de át kell élni az élményt. Ha az tartja vissza, hogy nem bízik magában, hogy néha segítségre szorulna vele kapcsolatban, én őszintén és szívesen segítek önnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 18:53 | Link

Megvonta a vállát; neki ugyan édesmindegy volt, Zója milyen informátorokkal rendelkezik, bár kicsit azért örült, hogy Yvonne nem élt vissza a bizalmával - már ha a pszichológus igazat mondott, és tényleg a kastély berendezése pletykálkodott ilyen serényen.
Ami nővérét illette, Seren neki sem mondott el mindent, talán nem is élt olyan ember, aki az egész történetet tudhatta; voltak jobb pillanataik, de a férfi nem tudta lebontani a saját falait, és ahogy egyre inkább megkedvelte a lányt, nem is akarta terhelni a sötét történeteivel. Talán nem is tudta volna elmondani, még nem próbálkozott vele.
 - Nem semmi - reagált a felsorolt kalandos szerelmi élet hallatán. Még szerencse, hogy a nő nem annyi idős volt, mint amennyinek elsőre Seren hitte - nehéz lett volna mindezt húsz évbe belesűríteni, az biztos, bár a számok nagysága így is eredményezett egy szemöldökfelvonást a prof részéről.
 - Lehet, a helyében ezt nem közölném minden pácienssel. Ön tudja a legjobban, milyen gyorsasággal terjednek errefelé a pletykák - tette még hozzá. Nem csodálkozott volna, ha már az első héten híre megy, milyen...tapasztalt nő a pszichológus.
 - Nem tagadom - válaszolt egyszerűen, a kissé vádló hangnem ellenére sem kapva fel a vizet, noha legtöbbször zavarta, ha valaki a fejére olvas. - Viszont magának is látnia kell, hogy nem én vagyok az ideális apafigura. Hajoljon oda egy-két festményhez most is, biztos lesz némi mondanivalójuk. Vagy kérdezze meg az első szembejövő diákot, akit tanítok - felelte kissé gunyorosan. Valószínűleg még a gondolatra is elborzadnának, hogy egy ilyen fiatal kislányt egy cinikus, kegyetlen, érzéketlen férfi kezébe adjanak, és biztos hozzátennék, hogy buktatási rátája magasabb, mint a Burj Khalifa.
Szótlanul hallgatta, ahogy Zója a saját esetén keresztül próbálja megmutatni, hogyan láthatja a helyzetet a gyerek. Azonban mikor Zója Seren saját "helyzetével" kezdett példálózni, a férfi elvesztette türelmét.
 - Ne beszéljen olyasmiről, amiről fogalma sincs - közölte kifejezéstelen hangon, hűvös acélszürke íriszeit Zója kékjeibe fúrva. - Nem tud semmit, és értékelném, ha nem tenne úgy, mintha mégis - tette még hozzá.
Néhány éve valószínűleg szó nélkül elhagyta volna a helyiséget, megmondva a nőnek, hogy hová tegye a példáit, most viszont helyén maradt, s csupán összepréselt ajkai mutatták, hogy dühös. Nem akarta már az első tíz percben kipróbálni a szoba hangszigetelését.
 - Köszönöm, de nem szorulok segítségre, és főleg nem a magáéra - vetette oda egy sötét pillantás kíséretében - ugyanis nem tervezem örökbe fogadni a kislányt, akármit ír a papírjára. -
Elképesztő, milyen gyorsan tud kialakulni az ellenszenv egy emberben, főleg Serenben és főleg akkor, ha valaki a fejéhez vágja, hogy esetleg azért nem csinál meg valamit, mert nincs elég önbizalma. Egy sárkánynak ilyet nem illik mondani.
 
Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. március 6. 18:59
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 8. 01:06 | Link

- Nem tűnik úgy, mint aki elsőként rohanna a banyához vagy egy Edictumoshoz azért, hogy elmesélje nekik a magánéletem egy részét, ám ha mégis megtörténik, esetleg, véletlenül persze, elhintem, hogy mi igen mély ismeretséggel bírunk.
Persze mosolyog hozzá, teljesen könnyen néz a férfi szemébe, szinte babonázó ez a szemszín, mondjuk Serent nem biztos, hogy védeni kell, hihetetlen védőfallal rendelkezik, mintha minden embernek, aki legalább fél órát beszélt vele folyamatosan feladná a leckét, kihívná őket, hogy fejtsék meg és persze sorra el is buknak.
- Látom ezt anélkül is, de nem élünk mintavilágban, én sem vagyok mintaanya, a gyerekem sem mintagyerek és mégis életben van, növekszik és talpraesett.
Tudja, hogy messzire ment, talán okkal tette, imád kockáztatni. Kicsit hátrébb húzódik, arca mégis nyugodta, kifejezéstelen marad, egyetlen árulkodója talán csak az a villanásnyi szemöldökemelés, mellyel kifejezte a benne feltámadt érzelmeket.
- Sajnálom, nem volt illendő tőlem. Valóban nem tudok semmit, és nem is kívánok úgy tenni, azonban a reakció is azt mutatja, hogy valamit kiváltottam. Ezen talán érdemes elgondolkozni. Sosem gondolkodott még rajta, hogy feldolgozza? Anélkül kérdem, hogy bármit is tudnék, csak szinte érzem, hogy egy nagyobb érzelmet szabadítottam fel.
Nem akar tolakodó lenni, de mégis, az a dolga, hogy kérdezzen nem? Igyekszik nem túl belebonyolódni a dologba, nem akar kellemetlenséget, hiszen most más miatt vannak itt, de talán egy másik alkalommal, talán ha végiggondolta, élne a lehetőséggel, ő épp csak annyit mondott neki így, hogy itt lenne, ha úgy döntene.
- Mégis itt van. Nézze, én nem dönthetek ön helyett. Szerintem célszerű lenne, ha átgondolná a dolgot. Nincs olyan rokona esetleg, aki szívesen magához venné? A nővére, esetleg anyai ágon az unokatestvérei? Nem vérszerinti rokonok ugyan, de mégis rokonszerűségek lennének, tudná, hogy kinek adja a gyermeket.
Neki azért számít a gyerek, igyekszik a legjobban kihozni a helyzetet, hiszen szeretné, ha végül mindenki elégedett lenne.

Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 8. 15:15 | Link

- Én nem, de gondolom nem abból fog állni a munkája, hogy velem beszélget - válaszolta, a mondat másik felét kényelmesen elengedve a füle mellett.
 - Hány éves a lánya? - kérdezett rá, ha már felhozták a témát. Zója olyan fiatalnak tűnt, hiába tudta Seren, hogy Yvyvel egyidős, egyszerűen nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy még önmagát is idősebbnek érezte. Nehéz volt elképzelni, hogy már túl van két házasságon, megannyi szerelmi kalandon, és már gyerkőcöt nevelget a praxis mellett.
Bólintott, elfogadva a bocsánatkérést. Nem volt annyira gyerekes, hogy morcos tekintettel méregesse Zóját továbbra is, de elég nyilvánvalóvá tette, mekkora az a terület, ahol a nő kutakodhat anélkül, hogy Seren orrára csapna egy mentális ajtót.
 - Higgye el, huszonnégy év bőven elég idő volt arra, hogy gondolkozzak rajta - vágott közbe kicsit szelídebben. Elragadtatta magát, ez pedig hiba volt, de hiába tudott remek pókerarcot produkálni, ezekre valahogy mindig érzékenyen reagált, pontosabban átment sündisznóba és megszurkált mindenkit, aki közelebb mert jönni. Ő is tudta, hogy ezen a stratégián változtatni kell, de még nem jutott el teljesen arra a szintre, ahol képes is lett volna ezt megtenni.
 - Nincs mit feldolgoznom - vonta meg a vállát. Olyan mély és elérhetetlen területre temetett mindent, ami fájdalmat okozott neki, hogy sokszor tényleg olyan volt, mintha nem vele történt volna mindaz, amin keresztül ment; mintha csak feljegyezték volna az eseményeket valahol az elméjében, de legtöbbször nem társított hozzá semmiféle érzelmet, és ha mégis, az nem volt több hideg, pengeéles haragnál. Ritka volt az alkalom, hogy bármit is engedett a felszínre kerülni - máshogy nem lehetett volna együttélni a dolgok tudatával és súlyával.
Zójának igaza volt, valamiért mégis eljött, amikor megtehette volna, hogy szimplán ignorálja az egész helyzetet a kislánnyal és minden gondjával együtt, de valahogy arra nem volt képes. Talán nem akarta magára vállalni a nemet mondás felelősségét, és egyelőre nem bánta meg, hogy eljött, de furcsán és bizonytalanul érezte magát, ehhez pedig nem volt hozzászokva.
 - Még nem beszéltem velük erről, nem tudják - mondta elgondolkozva, mindennapi kapcsolatban senkivel nem állt. - De ez járható útnak tűnik, már ha hajlandó valaki bevállalni plusz egy csemetét - jegyezte meg, ugyanis tudomása szerint a rokonságnak azon fele igencsak babázós típus volt, lényegében minden nő, aki elég idős volt hozzá, elindult már az anyaság útján.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 11. 04:42 | Link

- Nem tudhatja, lehet, ön teszi majd ki a fizetésem kilencven százalékát. Ilyenkor még korai ítélkezni erről azt hiszem.
Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon a megjegyzéshez. Mondjuk, szomorú lenne, ha tényleg így lenne, mert akkor rövid úton vesztené el az állását, ami nem mutatna túl jól az önéletrajzában. Ciki lenne megmagyarázni, hogy miért szabadultak meg tőle két hét után egy iskolából, ahol elméletileg sokan vannak.
- Nyolc, pontosabban nyolc és fél. Nem szereti, ha fiatalítom, igen tudatos gyerek, majd amikor tíz évig lesz huszonkilenc, akkor rájön, hogy fiatalnak lenni nem is rossz.
Nem esik zavarba a kérdéstől, nem is lenne jogos, hiszen a gyermek ideje nagy részében vele él majd, így látni fogják itt is és nyílván feltűnő lesz a fiatal lány, egy negyedvéla is véla, nehéz lesz a lánykát nem észrevenni.
- Maga tudja.
Vonja meg a vállát teljes nyugalommal ő is. Nem fogja erőltetni, hiszen ha ezt tenné, akkor nem lenne semmi értelme az egésznek. Ha magától visszatér, akkor érhet el csak eredményt, ő csupán elültette azt a bizonyos kapcsolati magot, mely vagy szárba szökken, vagy kiderül, hogy terméketlen földbe ültetett. Mint mindennek, ennek is időt kell hagyni, a sürgetés a történelemben sosem eredményezett még jót.
- Mi az ami frusztrálja? Az, hogy fiatalabbnak nézek ki, mint maga?
Érdeklődik szinte már finoman flörtölve a férfivel. Ha már megteheti, hát játszik egy kicsit.
- Érdemes megkérdezni, hátha. Inkább a kevesebb gyermekkel rendelkezőket, még ha csak félig is segítenek, már az is valami, akkor ön is segít a gyermeken valakivel együtt. Ha a családból nem is, talán a baráti körből valaki, aki ért a gyermekek nyelvén. Ez egy fontos időszak. A gyermek szociális intelligenciája átalakul, specializálódik az egyénre, kihullnak a tejfogak, mintha kicsit elkezdene eltűnni a gyermekkor. Szerintem célszerű lenne, ha a végső döntést átgondolná, aludna rá néhány napot, ha már biztos a dolgában, legyen az bármi, megírom a jelentést. Így megfelel önnek?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 11. 04:42
Hozzászólásai ebben a témában

Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 13. 23:35 | Link

- Ahány problémás gyerek van a kastélyban, kétlem, hogy ez lenne a helyzet. A diákok fele árva, valamilyen függő, vagy deprivált környezetből jött, úgyhogy lesz min ügyködnie, ne aggódjon - válaszolta. Nem érdeklődött különösebben a diákjai magánélete iránt - sőt, közel semennyire -, de voltak dolgok, amiket legfeljebb csukott szemmel lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
 - Akkor egyidősek - vonta le a következtetést, de nem fűzött hozzá semmi egyebet. Nyilvánvalóan fogalma sem volt, milyen egy nyolcéves gyerek, legfeljebb az utcán találkozott ilyen idős gyerekekkel, és akkor is csak futólag, tehát körülbelül annyit tudna róluk mondani, hogy pöttöm energiabombák, neki pedig erre pont nincs szüksége.
A kérdés kissé meglepte, furcsa témaváltás volt, a nő tekintete pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy milyen gondolatok járnak a fejében. Oké, hogy néhány diáklány próbálkozik ilyesmivel óra közben mikor mr nagyon unatkoznak, de egy hivatásos pszichológustól kicsit mást várt, főleg, hogy ő maga semmit nem kezdeményezett Zójánál.
 - Ez nem frusztrál, ez egy tény. Ezt a pillantást pedig megtarthatja a gyermekei apjainak - reagált nem kevés cinizmussal és gúnnyal a hangjában, szemtelenül felhasználva azt a kevés információt is a nő ellen, amit ilyen rövid idő alatt megtudott.
Seren soha nem volt fair játékos.
Az apró monológot hallva a gyerek fejlődéséről egy bólintással reagálja le, valamikor a kezdetek kezdetén ő is kénytelen volt ezt megtanulni, egyébként nemigen adtak volna tanári diplomát a kezébe, tehát a főbb folyamatokkal tisztában volt ő is, akármennyire nem volt gyerekcentrikus.
Vagy ha már itt járunk, akármilyen-centrikus.
 - Meg. Köszönöm - bólintott, értékelve, hogy Zója hajlott afelé, hogy megbeszélje vele a végső döntést, nem pedig csak lefirkant valamit, attól függetlenül, hogy az alany mit gondol, ez pedig rögtön klasszisokkal javított a véleményen, amit Seren eddig kialakított a nőről.
Ezek után viszont nem látta értelmét a további szócséplésnek, elvégre konklúzióra jutottak, ő gondolkodni fog, Zója pedig ápolgathatja a depressziós rellonosok és a varázsgombázó navinések lelki világát mindeközben.
Fel is állt, készen arra, hogy távozzon.
 - Gondolkozni fogok. Kösz a kávét - búcsúzott angolosan, majd elhagyta a helyiséget.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 14. 23:54 | Link

Seren záró

- Elég negatív képet fest a diákokról, mintha elnyomná azokat, akik normális családból, közepes képességekkel rendelkeznek, és felnyomná azon diákok számát, akiknek van valami törés az életében. Ez igazán érdekes.
Néhány szót feljegyez a papírra, amire rá se pillant, így azt se várja el senki, hogy ha ránéz, akkor minden betű azonos sorban egyen, leginkább azért ne, mert fehér papírra jegyzetel. Már megtanulta az évek során, hogy felesleges lenne akár kockás, akár vonalas papírt használnia, hiszen csak saját magát hátráltatja azzal, hogy megpróbálja kibogarászni mi az ami alap vonal és mi az, amit ő írt fel.
- Igen, egyidősek és, bár sokakat meglep, teljesen ép és még él is.
A nézésére tett megjegyzésre finoman elmosolyodik, és kicsit megrázza a fejét. Megint felír két dolgot, az se baj, ha ezzel idegesíti a férfit, most már határozottan felkeltette az érdeklődését. Meg akarja ismerni, tudni akarja, hogy mit is rejtenek a hűvös szemek és ez a figyelemre méltó csontozat.
- Csak egy van, egy apától, és nem is tervezek ezen változtatni, de ha meggondolom magam, akkor értesítem.
Hátradőlve, keresztbetett lábai közül a felsőt finoman megringatva. Nem lenne szabad kizökkennie, de kell egy kis játék, csak egy kicsi, valamivel ki kell ugratni a nyulat a bokorból, persze most még csak puhatolózik.
- Szerintem nem nézek másként önre, mint mások, vagy esetleg ön úgy veszi észre?
Érdeklődik, kicsit összeráncolva a homlokát. A tényre, hogy gondolkozik majd, belül kis győzelmi zászlót lenget, ez sokkal jobb, mint az, hogy élből elutasítja a nő felvetéseit. Felkel vele, és az ajtóhoz kíséri, biccentve a távozónak.
- Találkozunk legközelebb.
Reméli, hogy pozitívan dönt majd a férfi. Visszalépve felveszi a maradék tejeskávéját, és az utolsó kortyokat fogyasztva érzi, ahogy valaki átkarolja, és hozzábújik. A keze ösztönösen a másik fél fejére téved és megsimogatja a nagy szemekkel felnéző kislányt.
- Na, sok mindent láttál?
Érdeklődik mosolyogva, mire a kislány véget nem érő mesébe kezd.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium