Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

Fellegi Nóra

Valami nem stimmelt velem, valami megváltozott bennem. Pontosan tudtam, hogy ennek egyetlen személy az oka. Eddig talán csak két ember kapcsán fogott el hasonló érzés egész eddigi életemben. De őket elengedtem, és utána erősebb lettem, mint valaha. Most viszont gyenge voltam, és segítség kellett. Hosszas vívódás után végül elhatároztam, hogy én, Várffy-Zoller Róbert, az élő legenda, felkeresek egy pszichológust. Persze ezt titokban kellett tartanom, úgyhogy álnév alatt és kamu indokkal egyeztettem időpontot. Egy másodikos, levitás lány nevében írtam Dr. Riley Meyersnek, hogy tudna-e fogadni, mivel kiderült, hogy a szüleim elváltak, és én teljesen összetörtem. Így viszont furcsa lett volna, ha én toppanok be az agyturkász dokihoz, no meg nem is akartam, hogy bárki meglásson a rendelő közelében. Úgyhogy Százfűlé-főzetet vetettem be, és majd csak a megfelelő pillanatban terveztem felfedni a valódi kilétemet.
- Csókolom! - szóltam kislányos hangon, kopogás után benyitva a rendelőbe a megbeszélt időpontban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744212#post744212][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.28. 23:02[/b][/url]

Fellegi Nóra

Valami nem stimmelt velem, valami megváltozott bennem. Pontosan tudtam, hogy ennek egyetlen személy az oka. Eddig talán csak két ember kapcsán fogott el hasonló érzés egész eddigi életemben. De őket elengedtem, és utána erősebb lettem, mint valaha. Most viszont gyenge voltam, és segítség kellett. Hosszas vívódás után végül elhatároztam, hogy én, Várffy-Zoller Róbert, az élő legenda, felkeresek egy pszichológust. Persze ezt titokban kellett tartanom, úgyhogy álnév alatt és kamu indokkal egyeztettem időpontot. Egy másodikos, levitás lány nevében írtam Dr. Riley Meyersnek, hogy tudna-e fogadni, mivel kiderült, hogy a szüleim elváltak, és én teljesen összetörtem. Így viszont furcsa lett volna, ha én toppanok be az agyturkász dokihoz, no meg nem is akartam, hogy bárki meglásson a rendelő közelében. Úgyhogy Százfűlé-főzetet vetettem be, és majd csak a megfelelő pillanatban terveztem felfedni a valódi kilétemet.
- Csókolom! - szóltam kislányos hangon, kopogás után benyitva a rendelőbe a megbeszélt időpontban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744225#post744225][b]Fellegi Nóra - 2018.12.28. 23:24[/b][/url]

Kislány

Riley-nak valami sürgős dolga akadt. Úgy fél órája kóválygott be egy kissé kába, kótyagos bagoly pottyant az ölükbe, szó szerint, miután egy hangosabb csattanást követően már csak puszta kíváncsiságból is kinyitották az ablakot. Szegény párának hosszú útja lehetett, hogy megpróbált az üvegen át berepülni, végtére is okos madarak ezek. Legalábbis ő aztán nem az a nagy természettudós, nem jártas a zoológia varázslatos birodalmában, de csak nem véletlen lett pont ez a tollas jószág a bölcsesség jelképe. Mindegy is, a lényeg, hogy a levél, amit hozott, Rileynak szólt, aki aztán el is porzott nagy sebességgel, mint a gyalogkakukk ama híres mugli rajzfilmben, ahol a prérifarkas folyamatosan sikertelenül próbálja meg elkapni, ráhagyva a rendelőt. Akármi is volt a levélben, fontos és főként sürgős lehetett, ő viszont ennél bővebb magyarázatot nem kapott. Nem mintha kérte volna. Nem szokása mások ügyeibe ütni az orrát, mert meggyőződése, hogy úgy mégiscsak tovább él az ember, ha ezeket a bizonyos ügyeket az emberek önként mondják el (sőt még fizetnek is érte, hogy elmondhassák), és nem ő kotorássza elő belőlük. Ami Zóját illeti, ő ma bent sincs, úgyhogy most aztán végképp övé az egész rendelő. Akár még hátra is dőlhetne, hogy no lám, ő itt hirtelen a fő agyturkász, tessék csak jönni, ennyire viszont épp nincs el magával. Végtére is még csak halad a diploma megszerzése felé. Tanulja a szakmát. Ahelyett, hogy esetleg lábait az íróasztalra felpolcolva terpeszkedne el a székben a büszkeségtől dagadó májjal, hogy itt maradt egyedül - nem mondhatni, hogy tervezett volt az egész -, inkább az egyik fotelban talál magának helyet szakdolgozata jegyzeteit az ölébe helyezve, hogy sárga filctollal kijelöljön néhány fontosabbnak ítélt fogalmat, esetleg megjegyzéseket, gondolatokat jegyzeteljen a margóra, addig azonban nem jut el. Kopognak. Leteszi a jegyzeteit, és ajtót nyit, hogy egy láthatóan alsós leányzóval találja szembe magát.
- Csókolom - köszön vissza elmosolyodva, félig-meddig így igyekezve jelezni, hogy neki aztán nem kell ám így köszönni, nem harap és különben is csak pár évvel idősebb. Legrosszabb eseten is héttel, ha jól számolja.
- Miben segíthetek? Még nem találkoztunk, Fellegi Nóra vagyok, pszichológus gyakornok. Se Riley, se Zója, ha őket keresnéd, de ha bármi sürgős, én is szívesen meghallgatom, mi a baj. Gyere csak be nyugodtan - tárja szélesebbre az ajtót, utat engedve a diáknak. Panaszokat bármikor szívesen meghallgat amúgy is és sokszor már az is hatalmas segítség, ha van kinek panaszkodni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744241#post744241][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.29. 00:08[/b][/url]

Fellegi Nóra

Most aztán benne voltam a slamasztikában. Meyersnek semmi nyoma, helyette egy fiatal kis csaj, valami Nóra fogadott. Remek, pont a nőkkel kapcsolatban van gondom. Főleg a fiatal, vonzó nőkkel kapcsolatban. De a problémám akkor sem várhatott, mert még egyszer tuti nem venném rá magam arra, hogy idejöjjek. Úgyhogy pálcát ragadtam, gyorsan bezártam minden ajtót és ablakot, majd miután meggyőzödtem róla, hogy senki se lát vagy hall minket, felfedtem a kilétemet.
- Várffy-Zoller Róbert. Tegeződjünk,  ha számodra sem gond. Az a megtiszteltetés ért, hogy mától te vagy a személyes pszichológusom. - jelentettem be, márpedig ha én bejelentettem valamit, akkor annak úgy kellett lennie. Ezután ledobtam magam az egyik kényelmesnek látszó fotelba.
- Küldtem egy levelet egy másodikos, levitás diáklány nevében. Azonnal meg kell semmisíteni. Továbbá szigorúan köztünk kell maradnia mindennek, ami itt elhangzik. - ismertettem a feltételeimet.
- Ha ezt betartod, akkor nem maradok hálátlan. Egy kis előleg. - dobtam oda egy erszény galleont a lánynak.
- Akkor kezdhetjük is. - nem tudtam, most mi következik, úgyhogy vártam Nórára, hogy megmondja, mit kell tennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744246#post744246][b]Fellegi Nóra - 2018.12.29. 02:58[/b][/url]

Róbert

Meglepetten pislog párat, de azért nem esik a földig az álla attól, hogy valaki ennyire nem akarja, mások is tudják, hogy itt járt. Társul még némi stigma a pszichológus látogatásához, mintha ugyan minden esetben azt jelentené ez, hogy az illető bolond is, holott sokkalta sokrétűbb az egész és összetettebb, minthogy könnyedén lehessen levonni ilyesféle következtetéseket. Sőt, még a nagyon problémás esetekről sem mondaná soha, hogy bolondok. Azt azért gonosznak érezné. Legfeljebb másként érzékelik a világot, mint a nagy többség. Most azonban maradjunk ennél az alanynál, akiből hamarosan valaki más lesz, mint az imént volt. Sehol sincs már a kislány, helyén egy sármos fiatalember ácsorog, aki nem sokkal lehet idősebb nála, ami azt illeti.
- Wow, ez aztán a megtiszteltetés, de miért is? - kérdezi meg még mindig kissé megemelve a szemöldökét, merthogy a név neki nem sokat mond. Ha letett is valahol valamit az asztalra, az biztos nem a tudományok terén történt, mert arról biztosan olvasott volna már. Vagy azért, mert az iskolai munkaközösség tagja? Mintha a tanári listán látta volna. De az is lehet, hogy ő a gondnok, ki tudja, csak az egója ilyen méretes. Ezek valahogy sosem érdekelték különösebben, amíg a tanulmányi osztályról egy emberrel elég egyezkednie a papírokat illetően, a többi pedig a két iskolapszichológuson áll vagy bukik. Tanárokhoz, mindenféle kapcsolattartókhoz és kirendelt dolgozókhoz semmi köze. Egyedül a szociális munkást próbálta felkeresni, hogy hátha tud mondani bármi számára érdekeset, de amióta itt van még nem sikerült elkapnia. Helyet foglal azért most az egyik fotelben, mutatva közben felfele tárt tenyérrel írva le egy egész félkört a kezével, hogy foglaljon csak helyet a másik ahol éppen neki jólesik.
- Majd beszélek Riley-val, hogy felgöngyölíteném ezt a szálat, mert jó esetnek tűnik a szakdolgozatomhoz. Azért nem fogom most áttúrni a dolgait egy levélért, ha nem bánod - válaszolja. Megoldja, hogy minden jó legyen, de azért megvannak a maga szabályai, és ezen a pénz sem változtat. Pont hogy az nem igazából, mert csak meredten bámul az erszényre, és nem sokon múlik, hogy meg ne jegyezze, visszavehetne a srác az egójából kicsit. Csakhogy az nem lenne se jó, se szakszerű indítás.  
- A titoktartás ebben a szakmában alap, de jólvan. Akkor mondjuk... mesélj magadról, mi vett rá, hogy pszichológust keress? - kérdezi egyelőre kissé hátradőlve, ölébe húzva a jegyzeteit, hogy az egyik üres pergamenre jegyzeteljen majd, amennyiben szükséges. Kíváncsi rá, hogy mi hozta ide a fiút, és mi az, ami ennyire szégyelendő ráadásul, hogy az égvilágon senki nem tudhat semmit róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744255#post744255][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.29. 10:18[/b][/url]

Fellegi Nóra

Miért is megtiszteltetés? A kérdése, és az a hangsúly, ahogyan feltette, visszhangzott a fejemben. Hát nem ismer, nem hallott rólam? Hol élt eddig, buborékban? Mély levegőt vettem, és próbáltam úgy felfogni, hogy ez is csak a terápia része.
- Hagyjuk. - lemondóan sóhajtva legyintettem egyet. Majd úgyis kiderül, ki vagyok.
- Riley csak a kislány ügyéről tudhat, ami persze kamu, mert neki nincs semmi problémája. De intézd úgy, ahogy akarod, már ez sem érdekel, megbízom benned. - kelletlenül mondtam ezt ki, hiszen még semmi okom sem volt bíznom a lányban. Mintha állandóan ki akart volna oktatni. De az érdekemben most az állt, hogy megtaláljuk a közös hangot, és hajlandó voltam gesztusokat tenni, hogy kialakuljon az orvos és páciens között nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom.
Mikor feltette a kérdését, a meséljek magamról részt kezdtem el kifejteni, mert erre válaszoltam könnyebben.
- Várffy-Zoller Róbert vagyok. - tartottam egy kis hatásszünetet, hátha mégis felismer.
- Élő legenda, párbajhős, playboy. Soroljam még? - rengeteg rám aggatott jelzőt mondhattam volna.
- De tudod mit? Megajándékozlak egy példánnyal az önéletrajzi ihletettségű könyvemből. Ha nem is minden, de sok minden le van írva benne rólam és a dicső tetteimről. - mindig volt nálam néhány példány, hogy szükség esetén leszereljem a rajongókat.
- Mondanod sem kell, természetesen dedikálom. Egyébként ez a tankönyv az óráimon, A mágia elmélete és gyakorlata című tárgyat oktatom itt a kastélyban. - a belső borítóra ráírtam, hogy Sok szeretettel Nórának. Az aláírásomban az ékezetek helyett pedig kis szívecskéket raktam, ezt nagyon imádták a női rajongóim.
- Parancsolj. - adtam át kacsintva a könyvet. Most már tényleg mindent csináltam, csak valahogy a problémámról nem akaródzott beszélnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744344#post744344][b]Fellegi Nóra - 2018.12.29. 22:42[/b][/url]

Róbert

- Rendben - válaszolja egy bólintás kíséretében Riley-t illetően, arra viszont inkább nem reagál, hogy láthatóan micsoda sokkhatás volt a másiknak szembesülni a ténnyel, hogy valaki nem ismeri. Akárki is ő, a Herzbergben biztosan nem zengett ódát senki róla, ahogy az egyetemen sem botlott még a nevébe. Meglehet, hogy sportoló, de akkor meg az a magyarázat, hogy Nórit a legkevésbé sem érdekli a sport nemes művészete, a legtöbb, amire hajlandó, az néhány jógapóz a szobája magányában, de ezen kívül sem nem űz, sem nem követ semmilyen sportágat. A nevet feljegyzi magának, amint elhangzik. Majd utánanéz, mi az, amitől ennyire fontosnak érzi magát a másik, hogy mindenkinek ismernie kellene. Érdeklődve hallgatja addig is a felsorolást - beleásítani nem lenne túl professzionális, de ha ez nem egy terápiás ülés lenne, hanem mondjuk egy randi, meglehet, hogy megtenné -, amíg fel nem hozza a másik a könyvet. Meglepetten pislog. Jól hallotta? Ez most tényleg komoly? Tényleg komoly, mert meg is kapja a kezébe a kötetet, szívecskékkel a pont helyén, ahol csak olyan i betű akad. Még egy fél pillanatig mered erre a szürreális képre az orra előtt, aztán összecsukja és az asztalra teszi.
- Jó, majd elolvasom, de most foglalkozzunk inkább azzal, hogy mi is a probléma, amiért itt vagy. Biztosan nem azért jöttél, hogy megkapjam ezt a kötetet dedikálva, bár elismerem, megtisztelő - közli, merthogy azért ez már így épp inkább közönségtalálkozóra hasonlít vagy valami olyasmire, márpedig ő nem kért belőle. Mi több, azt se tudja, miről szól az egész könyv. Na jó, lehet sejteni. Öndicséret... hm, vajon mit kompenzálhat a srác ezzel a magatartással? Vannak még nem teljesen körvonalazott elképzelései máris, ahogy ebbe belegondol.
- Szóval... mi az amiről egy pszichológussal szeretnél beszélgetni? - kérdezi meg ismét, direkt kérdezve így és nem csak egyszerűen azt, hogy miről akar vele beszélni, mert még leragadnának ott, hogy micsoda csodákat vitt végbe és mekkora legenda, annak meg nem sok értelme lenne azon túl, hogy ír róla egy kisebb fejezetet a szakdolgozatában.  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744382#post744382][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.30. 08:36[/b][/url]

Fellegi Nóra

Nóra úgy viselkedett, ahogyan egy igazi, profi pszichológusnak kell. Tetszett, hogy nem zökkent ki, nem tért el a tárgytól, és engem is határozottan, de kellő udvariassággal igyekezett arra ösztökélni, hogy térjek már a lényegre.
- Oké, oké. Te ilyen csak a munkámnak élek típus vagy, ugye? Soha semmi lazítás, igaz? Pedig néha nem árt kiereszteni a gőzt. - nem bírtam ki megjegyzés nélkül, de valószínűleg ezt is némán fogja tűrni. Olyan karót nyeltnek tűnt, és mégis volt benne valami, ami megmozgatta a fantáziám piszkos részét. Pedig pont ettől szeretnék szabadulni.
- Megfogalmaznom is nehéz a problémámat. Kínosnak érzem, hogy erről beszéljek. - el is kezdett verni a víz, és a feszülős ingem, ami egyébként kiválóan kihangsúlyozta a mellizmaimat, most csak feszélyezett. Ki is gomboltam a felső három gombot, remélvén, hogy egy kis levegőhöz jutok.
- Gondolom szokatlan kérés, de talán segítene, ha mellém ülnél a kanapén, és megfognád a kezemet. Gyerekkoromban anyukám így nyugtatott meg. Megtennéd ezt a kedvemért? - kiskutya szemekkel néztem, már amennyire futotta tőlem. De tényleg szükségem volt valami pluszra, hogy meg tudjak nyílni, mert különben csak vetíteni fogok, és terelem a témát. Anyukám ezzel a módszerrel szedte ki belőlem, ha úgy érezte nem mondok el valamit, és neki mindig bejött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744448#post744448][b]Fellegi Nóra - 2018.12.30. 20:05[/b][/url]

Róbert

- Most nem rólam van szó, de amúgy többnyire igen, habár szoktam lazítani is - válaszolja, miközben kényelmesen hátradől még egy kis fészkelődés után a fotelban, jobb lábát pedig a balon átvetve combjára helyezi a jegyzeteit. Miközben a másikra figyel, a lap sarkában ösztönösen kezd firkálgatni oda-vissza húzogatva a tolla hegyét, apró kis vonalakat festve sűrűn egymás mellé. Nem is néz oda, inkább a fiúra figyel, akinek láthatóan nehezére esik megfogalmazni, mi is a gondja, inkább tereli a témát. Mintha gyengeségnek élné meg, hogy valamivel nehezen birkózik meg. Sőt nem is gyengeségnek, egyenesen hibának, amiről senki nem tudhat, márpedig ahhoz, hogy segíteni tudjon, neki legalább nem ártana tisztában lennie ezzel a gonddal. Biztosítja is róla, hogy nyugalom, már csak a szakma szabályai miatt is köztük marad minden elhangzó szó, nem kell attól tartania, hogy mindent viszontlát majd a legközelebb megjelenő Edictumban.
- Mi az, ami kínos benne? - kérdezi meg felemelve a tollat, abbahagyva a satírozást is. Úgy gondolja, ez talán segíthet elindulni azon az úton, hogy feltárják magát a problémát, ha előbb körvonalazódik az, mitől is annyira nehéz beszélni róla. Az a sejtése, hogy akármiről is van szó, biztos csorbának éli meg az egója.
- Meglehetősen szokatlan, nem vagyok az anyukád, de ha ettől nem tereled a témát, legyen - mondja némi hezitálás után. Nem érzi ugyan a legszakszerűbbnek, de hátha tényleg segít. Ugyan neki belefér az is, ha terelik a témát, ideje van, csak ha ott leragadnak, semmi értelme ide járnia a másiknak, ugyanúgy magyarázhat mellé egy kávé fölött a haverjainak is, ráadásul az ingyen van. Leteszi a papírokat ismét az asztalra, rájuk a tollat, majd egy futó pillanatig jobb kezének mutatóujját szájához emelve megpiszkálja a körmét fogával - ezt majd kénytelen lesz megbeszélni Zójával első adandó alkalommal, azon gondolkodik -, de ez a pillanat gyorsan tovaszáll. Felkel, átül a fiú mellé és felé tartja a jobb kezét tenyérrel felfele.
- Szóval... mi teszi kínossá ezt az egész témát, kezdjük talán ezzel, és csak tisztázzuk, hogy bármi is az, nem ítélkezem. Segíteni szeretnék, úgyhogy ha esetleg ezen rágódnál, ez ne tartson vissza - mondja biztatóan, hátha ettől is jobb lesz kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744453#post744453][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.30. 20:59[/b][/url]

Fellegi Nóra

Nóra állította, hogy szokott lazítani. Ja, neki biztos a könyvtárban kuksolás is annak számít. Azt már inkább meg se kérdeztem, hogy mikor randizott utoljára, ne adja ég, mikor volt utoljára férfival.
Újdonsült pszichológusom belement, hogy megfoghassam a kezét. Én azonban cseles módon előbb a csuklójától kezdve finoman végigsimítottam a tenyerén, és csak ezután fogtam meg a kezét. Ha ez nem vált ki belőle semmilyen emberi reakciót, akkor elkönyvelem, hogy egy gép.
- A nőkről van szó. - nyögtem ki végül. Egy nő előtt különösen kínosnak éreztem erről beszélni, de most már nem volt visszaút.
- Félek az elköteleződéstől, és folyamatosan alkalmi kapcsolatokba menekülök. Ha próbáltam változtatni, felsültem. - kész, kimondtam, nekem is volt gyenge pontom, oda a sérthetetlenség nimbusza.
- Most már képtelen vagyok leállni. Mióta megláttalak, csak azon jár az eszem, hogy vajon milyen színű a bugyid. - tessék, ezt akarta, rátértem a tárgyra. Számítottam rá, hogy most rögtön ki fog dobni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744458#post744458][b]Fellegi Nóra - 2018.12.30. 22:49[/b][/url]

Róbert

Ha most tudná, mikre is gondol a srác, jól helyretenné. Nem olyan könyvtárban kuksolást is szórakozásnak minősítő lány ő, ennél azért kicsit többet látott és tapasztalt a világból, és igenis szokása társaságba járni, bulizni, még ha nem is tombol úgy, mint egy átlagos amerikai egyetemista a tavaszi szüneten. Csakhogy most itt, kérem, éppen dolgozik, a munkája pedig nem követeli meg, hogy ilyen részleteket is tudjon róla bárki, aki ide betér, de még azoknak sem létfontosságú információ, akik csak úgy az iskolából ismerik és nem neki panaszkodnak a gondjaikról arra várva, hogy majd segít megoldani. Szerencsére azonban a gondolatolvasásból nemhogy mesteri fokozatra nem tett szert, de még az alapokat sem sajátította el, Róbert pedig nem gondolkodik hangosan, hogy megkönnyítse ezzel a dolgát e téren, így ezt el is engedhetik békésen és boldogan, koncentrálva a jelen pillanatra és a fiú még egyelőre ki nem mondott problémájára, amire tőle vár megváltást. Némi hezitálás után belemegy, hogy engedje megfogni a kezét, arra a gesztusra azonban végül a száját húzza el szemét forgatva. Majdnem a kezét is elrántja, nem sokon múlik.
- Tisztázzunk valamit... foghatod a kezem, ha ez megnyugtat, de pszichológust szeretnél vagy valakit, akit hazaviszel egy estére? Nem szoktam keverni a kettőt - közli és érezni a hangján, hogy most azért felcsattant. Nem nyelt karót, de a munkája szent és sérthetetlen, márpedig már az Etikai Kódex is tiltja, hogy bármiféle személyes kapcsolat legyen pszichológus és kliens között, szóval ezeket a határokat nem is érdemes feszegetni, vagy mindjárt az ajtón fogja kirakni a fiút, aztán mesélhet Riley-nak is, ha az visszaért.
- Mi az, ami az elköteleződésben annyira ijesztő, hogy inkább a menekülés mellett döntesz? - kérdezi, majd a következő kérdésnél megemeli a szemöldökét és nagy levegőt vesz, mielőtt újfent megszólalna. - Te aztán próbára teszed az ember türelmét, pedig sose szűkölködtem benne. Egyes számú szabály: a fehérneműm színe nem beszédtéma. Kettes számú szabály: ha velem akarod megtárgyalni a problémáidat, nem vagyok egyike a meghódítandó lányoknak. Megegyeztünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=744833#post744833][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.03. 11:50[/b][/url]

Fellegi Nóra

Nóra nem rántotta el a kezét a simogatásra, de láthatóan zavarba jött, és erélyesen hangot adott a véleményének, hogy pszichológus és páciens között nem lehet személyes kapcsolat.
- Rendben, elnézésedet kérem, tényleg ne keverjük a kettőt. - egyet értettem vele, hiszen nem szerettem volna, ha miattam etikai vétség gyanújába keveredne. Megszületett bennem a döntés, eddig igyekeztem, de képtelen voltam túllendülni azon, hogy nem Dr. Meyers fogadott, aki pszichológusként segíthetett volna. Azzal már nem is vessződtem, hogy szavakba próbáljam önteni, vajon miért félek az elköteleződéstől.
- Hát jó. - lemondóan sóhajtottam az egyes és kettes számú szabályokat hallva.
- Nem veled fogom megtárgyalni a problémáimat. - villantottam egy lehengerlő Várffy-Zoller Róbert mosolyt. Nem tudom számított-e erre Nóra, de részemről már nem volt visszaút, meghódítandó lányként tekintettem rá.
- Inkább mutasd meg, milyen, amikor lazítasz. - ajánlottam fel egy sokkal izgalmasabb lehetőséget az agyturkászi beszélgetésnél, miközben kezem a tenyeréből a combjára vándorolt. Ismét bebizonyosodott, hogy képtelen vagyok leállni, a folytatás innentől attól függött, hogy az ajánlatom kedvező fogadtatásra talál-e vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=747046#post747046][b]Fellegi Nóra - 2019.01.21. 22:36[/b][/url]

Róbert

- Remek - állapítja meg egy egészen elégedett mosollyal, majd ölébe véve a jegyzeteit újfent, ha már ezt ilyen szépen sikerült megbeszélni, figyelmesen pillant a másikra addig a fél percig, amíg az megint meg nem szólal visszatérve az iménti nagyon is ingoványos talajra. Fejét megrázva vesz nagy levegőt maga elé pislogva egy hosszú, nagyon hosszú pillanat erejéig, igyekezve elkerülni, hogy nagyon is szúrós tekintettel nézzen esetleg a férfira. Az nem lenne kicsit sem szakszerű, bármennyire is felháborító az, amiket mond. Sóhajt még egyet, megdörzsölve közben a homlokát, mintha ettől máris csak úgy pattognának fejéből a gondolatok, mint annak idején Zeusz koponyájából Athéné, aztán komoly arccal nézve fel végre meg is szólal.
- Figyelj... én most itt nem vagyok egy meghódítandó célpont. Ezt felejtsd el, ott van arra néhány kollégád, vagy hatvan mestertanonc és akkor még nem is beszéltem a falubeliekről, ha segítséget szeretnél, akkor engem lehagysz erről a listáról - magyarázza, közben úgy fogva össze a két kezét, mintha könyörögne a másiknak ezzel párhuzamosan, hogy őt tényleg hagyja ki ebből a sorból. Pont elég megfelelő alany van hozzá a környéken, hogy ő kimaradhasson ebből a jóból és kívülállóként figyelhesse, mi is zajlik éppen körülötte. Van ebben persze némi önzés is, de hát hol talál még egy ilyen hatalmas egóval rendelkező hímneműt egy négyzetkilométeren belül? Sehol.
- Van nővéred? Vagy húgod... esetleg unokahúgod, aki még tabunak számít? - kérdezi meg, abban reménykedve, hogy akad ilyen nő a másik életében és akkor mondjuk azt mondhatja, hogy őt is tekinthetné éppen ilyen tabutémának.