36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. május 10. 15:56 | Link

Mina

Nem tudom, hogy most éppen ő ijedt meg jobban attól, hogy valaki rányitott, vagy én attól, hogy Zója helyett őt találtam ott. Nem mintha annyira ragaszkodtam volna a drága anyukához, nem buktam rá vagy ilyesmi, csak... gyógyszer. Hahó. Szóval rövid hebegés után már ki is hátráltam, hogy gyorsan visszajussak a klubhelyiségembe, ahová ez az ördögi nőszemély már nem jöhet utánam. Nem volt szerencsém, mert hogy még időben elkapta a karomat a folyosón, mire felvont szemöldökkel lepillantottam rá.
- Mire? - nem hiszem, hogy elég barátságos lettem volna, pedig esküszöm én próbálkoztam. Még ha nem is túl aktívan. Hagytam, hogy megállítson, mert azért nem lett volna a legjobb, ha a felügyelők nyakon csípnek engem... vagy őt.
- Nem, nem hinném. Nem baráti látogatás, meg akartam kérdezni, nincs-e nyugtatója - vontam vállat a hajamba túrva, hogy kicsit elrendezzem a nemrég megújult loboncomat. Végül megadó sóhajjal sétáltam vissza a rendelőbe és ledobtam magam az első utamba akadó ülőalkalmatosságra. Ha már egy ilyen kínos beszélgetésnek nézünk elébe, akkor akár kényelembe is helyezhetem magam.
- Miről szeretnél beszélgetni? Mi olyan fontos? Mellesleg ez emberrablásnak is nevezhető. - masszíroztam az orrnyergemet lehunyt szemmel, majd halvány mosollyal az ajtó felé böktem a mutatóujjammal, de még mindig nem pillantottam rá. Nem éreztem rá ingert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. május 13. 07:21 | Link

Dorian

- Nyugtatót.
Úgy ízlelgetem a szót, mintha sosem hallottam volna, pedig de. Azt is tudom, hogy hol tartja az ilyen szereket anya, és azt is, hogy milyen bűbájok védik. Gyerekként az ember sok mindent hall, amiről a felnőttek azt hiszik, nem, vagy nem jegyzi meg a gyerek. Rossz hírem van, nagyon is meg van jegyezve a dolog. Szóval igen, tudom, hogy merre kellene keresni, ám az arcom olyan ártatlan marad, mint aki azt sem tudja, miről beszél.
- Miért kell neked nyugtató? Kérdezem a tekintetem Dorianon tartva. Nagyon érdekes a srác, néha vidám, barátkozós, néha csendes, elviselős, néha meg morcos, és kicsit olyan, mint aki függő. Nem hiszem persze, hogy így van, csak az érzést kelti bennem. Nem mintha az olyan jó lenne. Nagyon furcsa ez a srác, a barátnőjének biztos nem egyszerű a dolga. Még akkor sem, ha eléggé vonzó a kisugárzása. Érdekes dolog ez az elemezgetés, már régóta értem, hogy anya miért szereti csinálni, azon túl, hogy embereknek segíthet vele.
- Emberrablás?
Vonom fel meglepettem a szemöldökömet. Oké, nem hittem volna, hogy ez a mai beszélgetésünkben elő fog fordulni. Hirtelen fel se tudom fogni, hogy mire gondol, de amint eljut az agyamhoz a tudat, elnevetem magam.
- Óóóhoohóóó, szerinted bárki is azt gondolja majd, hogy éééén elraboltalak téged? Ha berobbanna az ajtó, hidd el, egyből a fordítottját gondolnák. Én csak itt tanulgatok békésen, erre bejössz, és ránk zárod az ajtót. Aztán ki tudja, mi történik velem. Én csak egy ártatlan kislány vagyok.
Olyan hitelesen mondom el a monológot, hogy a végére már majdnem el is hiszem, hogy valóban ez a helyzet. Bizony, én aztán nem raboltam el senkit. Hát hogy nézne az ki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. május 22. 01:23 | Link

Mina

Úgy mondta, hogy nyugtató, mintha minimum azt mondtam volna, hogy kokó. Pedig csak annyit mondtam, hogy nyugtató kell. Talán azt hitte, hogy függő vagyok, vagy nem tudom, pedig semmi ilyesmiről nem volt szó, csak nálunk családi vonás volt az alvászavar. És meredt rám, mintha minimum most bele akarnék rúgni egy kismacskába, amiért hozzádörgölőzött a lábamhoz. Ingerülten felszisszentem, majd ránéztem széttárt karokkal.
- Gondolom nyugtalan vagyok? - álltam ott, mint a riói Jézus, csak nem exact 90 fokos szöggel. Hát... van, hogy nem jöhetnek össze a dolgok. Persze igyekeztem nem agybajt kapni, de ugye néha egy kis türelem-hiányom volt. Végül mély levegőt vettem és a hajam bizergálva lassan kifújtam. - Nem tudok aludni...
Ő persze elnevette magát és előadta a kis sztoriját, miszerint ÉN elraboltam őt és ugye én vagyok a rosszfiú. Erre csak a szememet forgattam, majd összefontam a karomat a mellkasomon, rábámulva.
- Oh, ja igen, mert te annyira ártatlan vagy. Tudjuk. - jegyeztem meg cinikusan, majd idegesen legyintettem el egy hajtincset a homlokomból. Le akartam innen lépni minél hamarabb, nem volt kedvem a bájcsevegéshez. Még annyira sem, mint máskor.
- Szóval? Miről akartál beszélgetni? - kérdeztem gesztikulálva a kezemmel, hogy jó lenne, ha végre kibökné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. május 29. 17:54 | Link

Dorian

Rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy széttárta a karjait, és felelt. Belül viszont nevettem. Annyira nevetségesen képtelen volt a helyzet, ahogy ott állt velem szemben. Én magam viszont nem mutattam ki érzelmeket. Ezt a csodás képességet apámtól örököltem, bár néha abban se vagyok biztos, hogy neki egyáltalán vannak érzelmei. Nekem vannak, nem is kevés, aminek annyira nem örülök.
- Csak kérdeztem.
Felelem nyugodtan, amivel remélem, hogy még bosszantom is. Milyen érdekes, nem? Bosszantani akarom őt, pedig igazából nem ártott nekem. Valamiért viszont azt érzem, hogy haragszik rám, pedig nem ártottam neki, legalábbis fizikailag nem. Utoljára, amikor beszéltünk, akkor éppen csak…
~ Noel...~
Érzem, hogy a gondolat egy pillanat alatt leveri az eddigi jó kedvemet, a pillantásomat el kell kapnom, mert a szomorúság egyszerűen kiül rám. Nem is azért, mert fáj, mert hát fáj, miért is ne fájna? Hiszen nagyon hinni akartam a dologban. De hát ostoba is voltam, hiszen Anne az, akihez mindig visszajár, és inkább legyen így, mint, hogy mellettem megy hozzá. Azt viszont sajnálom, ha Doriannak ezzel fájdalmat okoztam. Valószínű, hogy ő is Anne iránt érez gyengéden. Állítólag elég sokan vannak így. Nem csoda, hiszen nagyon szép lány.
- Mi a franc bajod van neked velem?
Remélem nem hiszi azt, hogy az én hibám, hogy neki nem jött össze Anne. Nem igazán tartom azt valószínűnek, hogy nekem kellett volna védőgátként fellépnem. Amúgy meg de, ártatlanabb vagyok, mint a legtöbb elsőéves lány, akármilyen hihetetlen is.
- Tudod mit? Inkább menj a francba!
Annyira hihetetlenül felhúzott, hogy nagyon. Nem hiszem el, hogy tényleg így beszélt velem. Mérges vagyok, és komolyan, azt szeretném, ha inkább elmenne. Ha ennyire bunkó. Felfoghatatlan. Minden pasi totálisan egyforma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. május 31. 01:08 | Link

Mina

Nem különösebben idegesített fel, hogy olyan volt mint egy szobor. Nem tudott vele kapcsolatban semmi sem felhúzni már annyira, elvégre... milyen alapon? Ha annyira akar, hát olvadozzon Ombozi után, bánom is én. Az ő dolga, ő tudja. Semmi közöm hozzá.
Hirtelen kiült az arcára a rémes hangulat meg a szomorúság, mire felvont szemöldökkel fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, olyan "most meg megint mi van?" fejjel. Nem tudtam hová tenni, most vagy manipulálni akar, vagy érzelmileg instabil, vagy nem tudom. Minden esetre fura volt. És utána még képes volt megkérdezni, hogy nekem mi bajom van vele.
- Hát nem is tudom. Sejtelmem sincs. De tudod elég érdekes, hogy sz.rsz a fejemre, de amint nincsen Ombozi, rögtön "jaj, Dorian". Én voltam a hülye, hogy akár egy pillanatra is azt gondoltam, hogy más vagy - vékonyítottam el a hangom drámaian a Dorianos résznél, majd gúnyos pillantással néztem őt. Annyira végtelenül idegesítő volt... minden csaj ugyanazt csinálta. Csak ugye voltam olyan hülye, hogy azt gondoljam, ő nem.
- Ahogy óhajtja, hercegnő. Részemről lenne az öröm! - vágtam rá dühösen, majd kinyitottam az ajtót és izomból vágtam be magam után. Most azért már tudja ez az elkényeztetett kis fruska, hogy hol vannak a határok. Velem nem fog szórakozni. Remegő kézzel nyúltam a zsebemben lévő cigaretta után. Köszönöm, én ezt nem csinálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. május 31. 21:10 | Link

Dorian

Csak nézek rá, mint egy rendes birka, aztán meg utána, és nem is igazán fogom fel azonnal, amit mond. Aztán már csak a hűlt helye van, hogy mikor ment el, fogalmam sincs, de én csak nézek?
- Mi van?!
Nem sok hang jön ki a torkomon, inkább csak úgy tátogok, mint egy hal. Nem értem ezt a sok sületlenséget, amit itt összehord nekem. Most akkor milyen Ombozi meg milyen jajjongás? És miért lennék más, vagy éppen olyan, mint bárki más?
- Hát ez…
Még mindig csak állok ott, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdem összepakolni a cuccaimat. Most már tuti biztos, hogy néhány hónap múlva elhasalok pár tárgyból, de hát nem lehet minden levitás jótanuló is egyben. Igazából az is nagyon nagy csoda, hogy idén sikerült átverekednem magam, az eredményeim pedig nagyon csúnyák voltak, talán ha egy kiválóm lett, az is körülbelül a csoda okán. Fogalmam sincs mi lelt. Most pedig eljutottam oda, hogy csak végezni akarok, és azt hiszem utána el kell húznom innen, jó messzire. Vagy addig. Lehet, hogy addig kellene.
- Hülye. Idióta. Barom.
Csapom bele a könyveimet egyeséve a táskámba. Nem rájuk haragszom, nem is magamra, hanem Dorianra. Egyrészt mert most nem tudok tanulni, másrészt mert ilyen csúnyán beszélt velem, harmadrészt mert nem képes elmondani, hogy mi a baja velem, csak bánt. Mekkora gonosz már, komolyan mondom. Hihetetlenül gonosz. Olyan, mint azok a fiúk, akik folyton megsirattatják a Navinés lányokat. Csak azért állnak szóba velük, hogy utána bántsák őket. Nem hittem volna, hogy Dorian is ilyen, de ezek szerint nagyon is. A cuccaimat felkapom, majd kiosonok, becsukva, és visszazárva az ajtót. Haza kell mennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. július 6. 18:30 | Link

Zója
-de rég volt o.o-


Nem mondhatni, hogy túl nagy kedv sugárzik felőle az idősnek egyáltalán nem mondható, sőt roppant csinos és (talán túlságosan is) tekintetet vonzó nő felé. Tegyük hozzá, azért a kezdeti rossz hangulata jelentősen feljavul a küllem láttán, már-már mágikus módon. Hiába, egy jó nő még az amnéziát is elfeledteti veled. Höhö.
- Jó napot... és köszönöm... - Normális ez? Hogy ő nem emlékszik Mácsai Zójára, de Zója rá igen? Hát persze, hogy az. Jelenleg minden, ami számára abnormális, a környezetének megszokott, legalábbis úgy hiszi. Azt sem tudja megállapítani, mi igaz és mi nem, túl nagy a zűrzavar odabenn. Kissé bizalmatlan modorral és testtartással járul a kanapéhoz, és löki le magát rá, miközben egy percre sem veszi le tekintetét Zójáról. Most még a legapróbb árnyék is gyanús.
Már az első mondatra gúnyos-nagyot horkant jellegzetes szarkasztikus arckifejezését segítségül hívva. Barát, mi?
- Ne haragudjon meg, hölgyem, de amióta meglátott az első gyógyító, mind azt fújja, hogy a barátom. Vagy én vagyok a világ legnépszerűbb krapekja, vagy mindannyian büdös nagyot hazudnak, és ha engem kérdez, én az utóbbira szavazok. Kezdjük inkább onnan a mesét, hogy honnan ismer és mi közöm van egy iskolapszichológushoz? Aktám van magánál, vagy mi? - Nyilvánvalóan próbálja a helyzetet valamiféleképpen a javára fordítani, kapaszkodót keresni, visszatámad Zójára és agresszíven próbálja kezelni a kialakult helyzetet. Ingerlékeny és labilis a képlékeny helyzetéből adódóan. Nem nyúl semmihez, nem kér semmiből a bizalom alapvető hiányából fakadóan. Előbb ezt a nehézséget kellene leküzdeniük.
- Remekül. Mint a százéves álomból ébredt Csipkejózsika. Bár persze örülnék, ha tudnám, ki vagyok, és mi a rákot keresek itt, higgye el, de amúgy minden pazar, elvagyok az unokaöcsémmel - Zója megkapta írásban, hogy jelenleg inkább nem terhelték Mihaelt azzal a jelentékeny infóval, hogy van egy fia. Michelle gyerekeként ismerkedett össze a picivel.* - naphosszat ténfergek, és szeretnék visszatérni a régi kerékvágásba, már ha valaha is rájövök, mi volt az... - Végre abbahagyja a kissé hisztisre sikeredett litániát. Hosszú tizedmásodperceket hagy eltelni szó nélkül, úgy, hogy meredten néz Zója szemeibe. Egyszerre dühöng benne az ámulattal vegyes csodálat a nő szépsége iránt, ugyanakkor ott dolgozik benne a vad düh és értetlenség, ami mindenféle varázslatba beleszól és csorbítja a hatást jelenleg.
- Őszintén? Várom, hogy felébredjek, és tudatosuljon, hogy csak álmodtam az egészet. Így érzem magam. Állítólag van egy nővérem, sőt, három egyszerre, ezen felül van két itt tanuló unokaöcsém, elvileg barátaim is akadnak a Bagolykőben, bár... minderre nincs bizonyíték emlékek nélkül. És ne várja tőlem senki, hogy a puszta adott szóra hagyatkozzak. - Immáron sokkal nyugodtabban beszél, használt az a kis beiktatott szünet, míg a vélaszármazékot stírölte. Volt ideje összekapni kicsit a gondolatait, ennek hála most rendezettebben, de még mindig nem kicsit zavarosan adja elő a benne feltörő első gondolathullámot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. július 10. 16:07 | Link

Ákos

Ugyan már nincs korán reggel, mégis hatalmasat ásít, ahogy felkel az asztal mellől, hogy töltsön magának még egy bögre tejeskávét. Az utóbbi időben megnövekedett koffeinbevitellel igyekszik túlélni a napokat. Sean mostanában nagyon sokszor betegeskedik, így az éjjeleket rendszerint ébren töltik, és sajnos nappal se nagyon változik a helyzet. Mina egy ideje már inkább a kastélyban marad, hogy tudjon a tanulmányaira koncentrálni. Az elején felajánlotta a segítségét, de mostanra kiderült, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő inkább a kastélyban van, és készül.
Amikor kiderült, hogy fiút hord a szíve alatt, akkor figyelmeztették, hogy az első öt – hét év eléggé sorsdöntő lesz, de valljuk be, hit abban, hogy csak túloznak, hogy nem lesz ennyire vészes, pedig az. Kezdi úgy vélni, hogy elbukott, mint szülő, mert egyszerűen nem tudja megkönnyíteni a gyermeke szenvedését.
Nagyot kortyol a kávéból, miután a nyitott ablakhoz sétált. Tekintete a most még oly békés és csendes rét egy eldugott részén pihen. Most még mindenki órán van, de perceken belül megszólal a délelőtti órák végét jelző hang. A többség majd hömpölygő tömegbe olvadva a nagyterem felé veszi az irányt, hogy megebédelhessen, azonban lesznek páran, akik inkább kiülnek, hogy itt fogyasszák el azt, amit a konyhából szereztek. Gondtalanul.
Hiányolja ezt az időszakot, de nem kezdené újra, mert valószínűleg ugyanezeket a hibákat követné el. Ugyanúgy Dwayne mellett kötne ki, és valószínűleg, ha nem akkor, akkor később romlana meg a viszonyuk. Kopogtatnak, így el kell szakítania tekintetét a külvilágtól. A folyosókon mostanra már nyílván hangos gyermekzsivaly van, de itt, ezen a folyosón, csak a tanárok járnak ilyenkor, ők is csak a tanáriig jönnek.
- Tessék!
Ellép az ablaktól, és az asztala elé sétál, várva, hogy a kopogó belépjen hozzá
.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. július 17. 00:20 | Link

Misikém

- Aktád?
Na ez a nap is jól indul, mélyet sóhajtana, de minek? Amúgy nagyon rossz itt a legtöbb gyerek lelkiismerete, minden második ezt a mondatot teszi fel, de persze Misi esetében más a helyzet. Bezzeg az amnézia ezt a rossz szokás nem törli ki.
- Persze, hogy van.
Feleli egy pillanattal később, teljesen nyugodt, cseverésző hangon. Felkel, int Misinek, hogy kövesse egész nyugodtan. Benyit a hozzájuk közelebb eső ajtón, melynek vidám színei arról árulkodnak, hogy valamikor régen egy kislány lakta. A kislány azóta már a negyedik osztályt tapossa, és technikailag nagykorú már. Rohan az idő, ugyebár. Mára már eltűntek a gyerekjátékok és bútorok, helyüket átvették a szemmagasságig érő polcok, melyek dugig vannak iratpapucsokkal. Ahol a név kezdőbetűje vált, ott egy tenyérnyi halvány bézs lapon nagy fekete betű jelzi a következőt.
- Oda megyünk.
Mutat az S-re, melynek első sorában megindul a Saint-Venant sorozat. Vannak egy páran, de hát így megy ez, kicsit arrébb az O-nál is van egy egész sereg Ombozi.
- Az iskola minden jelenlegi és volt tanulójáról, illetve tanáráról, dolgozójáról vannak feljegyzéseim, akkor is, ha még nem jártak hozzám. Figyelem őket, mert ha bármi gyanúsat észre veszek, akkor azt jelentenem kell. Azért ne akarj levenni egyet se, elég komoly varázslatok védik őket.
Nem igazán szokta megmutatni ezt a részt, most is csak azért tette, hogy Misi hátha kicsit jobban bízik benne így. Tudja, hogy most nagyon óvatosnak kell lennie, muszáj kialakítania a bizalmat, és azt is tudja, hogy ez nagyon nem megy könnyen.
- Amúgy visszatérve, mindannyian piszok nagyot hazudnak.
Feleli nyugodtan, miközben visszaindul a másik szobába, oda, ahonnan eredetileg indultak. Ha Misi is kilép, az ajtó bezárul, nem csapódik, mintha egy erő visszatartaná ettől. Zója visszahelyezkedik a fotelbe, és int, hogy a fiú is tegyen így.
- És jobb a múltba való visszavágyódás, mint az új fejezet? Sokan ölni tudnának egy ilyen új kezdetért.
Az meg a másik, hogy a múlt nem biztos, hogy olyan szép. Így se könnyű, de akkor, ha mindent tudna, akkor aztán jönne a teljes összeomlás. Most, ebben az állapotban nagyon sok minden korrigálható. Persze az ember tudni akarja, hogy ki ő, honnan jött, ám vannak esetek, amikor sosem derül már ki teljes bizonyossággal, és olyankor bizony kár az életet kutatásra áldozni, ha az ember maga is meg tudja állapítani, mennyi van benne, mire képes és mit akar tenni.
- Az előbb láthattad, hogy valóban van pár  Saint-Venant, ez igaz. Viszont a barátok, nehéz dió. Vannak, akik tényleg azok, mások a helyzet miatt válnak azzá, mert elhitetik, hogy azok. Megértem, hogy bizalmatlan vagy. Michelle nem segíthet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 18. 23:42 | Link



Hát itt volnék már megint. Igaz, legutóbb vagy négy éve jártam itt, mert már szükségét éreztem beszélni valakivel. Valamikor Halloween után volt, arra emlékszem. Azután, hogy magamra haragítottam Diót egy életre, és azelőtt, hogy ismét összejöttünk volna. Nem sok embert ismertem még annyira, hogy messzire nyúló gyökerű magánéleti problémákat beszéljek meg velük, ezért tűnt biztonságos választásnak Zója. Az csak a ráadás volt, hogy szakavatott és tapasztalt nő, akinek van rálátása dolgokra. Most, négy évvel később már lennének barátaim, akikkel megbeszéljem talán még ezt. Pontosabban vannak. Csak hogy mondja el az ember a legjobb barátjának, hogy nagyon örül a boldogságának, de másrészt meg ez időnként a saját nyomorára is emlékezteti. Közel egy éve lett vége mindennek, és még mindig minden mintha csak aláhúzná, hogy tíz évet áldoztam fel a semmiért, hogy itt vagyok egyedül, és gyakorlatilag csak a macskáim vannak. Ilyen ütemben begyöpösödött, rigolyás macskás bácsi lesz a végén belőlem, amit nem szeretnék. Sőt, ezen az egészen nem akarok rágódni sem. Túl akarok lépni azon, hogy vége, lezárni az egészet, és ismét a régi önmagam lenni, az az ember, aki bárhol, bármikor feltalálja magát és nem a szobája mélyén rejtőzködik, hanem társaságban mozog. Azt hiszem, most is szükségem van Zója minden szaktudására és rálátására, hogy átforgasson valamit a meglátásaimban, rávilágítson valamire, amit én nem veszek észre, és ezzel kimozduljon az egész világom a sarkából. Ezért is kértem időpontot pár napja, a hétfő délelőtt pedig, mint vizsgamentes időpont, még megfelelőnek is bizonyult a naptáraink szerint. Az ajtó előtt megtorpanok azért még, ajkamat rágva töprengek el, hogy biztos be akarok-e menni és kiteregetni neki mindent, ami utóbb foglalkoztat, és túlságosan is leköt, de végül csak rápillantok az órámra, hogy se korábban, se később ne legyen, mint megbeszéltük, igazítok egyet az alkalomra frissen vasalt sötétkék ingem nyakán - szűknek érzem kicsit -, és bekopogok.
- Szia - köszönök, amint a kilincset lenyomva kitárom az ajtót magam előtt. Félszegnek érzem ajkamon a mosolyt, valahogy hamisnak, mintha pajzs lenne, ami mögé rejtőzöm éppen, pedig éppen azért kerestem meg, hogy valakivel őszintén beszélhessek. Helyet már úgy foglalok, mintha kicsúszni készülne alólam a talaj, és hiányoznak a macskáim. Legalább Őrnagy lenne itt, hogy tenyerem alá dörgölőzzön, de valószínűleg a szobámat szedi szét éppen.
- Fuuh - fújom ki a levegőt még mindenek előtt, és körülnézek. - Rég jártam itt, megvan már pár éve. Akkor is így volt berendezve az irodád? - próbálkozom aztán holmi udvariaskodással, mintha csak baráti csevejre toppantam volna be. Valahogy nem érzem a késztetést, hogy belekezdjek az egészbe. Azt sem tudom, honnan kezdjem egyáltalán. - Olyan rohadtul magányos vagyok és nem találom a helyem, pedig már egy éve vége és tudom, hogy nem jön vissza - nyögöm ki végül, és előre dőlve két tenyerembe temetem az arcom. Ez így valahogy egész szürreális.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. szeptember 27. 19:52 | Link

Viktor

Új tanév, új diákok. Számos probléma a családban, a környezetben. Árva gyermekek, akiknek a megfelelő környezetet biztosítani kell, mugliszármazásúak, akiknek ez az egész világ új, a kitaszítottság iránti félelem pedig még most is ott lebeg a fejük fölött, külföldiek, akik honvággyal és félelmekkel vannak tele. Egy szó, mint száz, ez az évkezdés sem lesz unalmas. Azonban a hely, ahol most ül, hamarosan megváltozik majd, és ennek ő maga örül a legjobban, hiszen az elmúlt évek során már megunta a helyet. Olyan az egész, mintha a sok bánat és baj beleivódott volna a falakba, és ettől számára legalábbis, az egész hely olyan ingerszegénnyé vált.
A mai nap az első dolgok összecsomagolása. A raktár készen van, az utolsó dobozokat zárja le még az ebéd előtt. Aztán irány a falu, muszáj lezuhanyoznia és átöltöznie. Mikor Viktor megérkezik hozzá, már a pakolást feledve ül az asztala mögött, hiszen nem elég lezárni a múltat, és új köntösbe bújtatni a jövőt, fontos, hogy a jelen feladatait is csinálja. Az elsősökkel már végzett, illetve azokkal a diákokkal, akik felsőbb évfolyamokon jöttek át ebbe az iskolába, most következnek a mestertanoncok, akiknél nem elég csak az, hogy első-, másod-, vagy harmadévesek, illetve, hogy melyik házba járnak, kell az is, hogy milyen szakokon tanulnak tovább.
- Szia.
Felpillant a belépőre, bizony régen járt itt, és bár a szobán kívül összetalálkoznak, beszélnek is, mégis a hely megváltoztatja a viszonyokat. Az egyetlen hely körülbelül a kastélyban, ahol a magánügyek és a titkok tényleg azok is maradnak, hála a védőbűbájoknak, melyeket még Dwayne operált fel erre a helyre. Ő pedig, ha éppen jóban vannak, akkor nem csak érti a szakmát, de még a kedvében is jár, és úgy tűnik, amikor ezeket tette, akkor éppen jól állt a szénájuk.
- Vicces, hogy ez a kérdés most merült fel, éppen csomagolok. Új színek, új bútorok.
Felkelve, lopva lesimítja a szoknyáját, és közelebb sétál Viktorhoz, miközben a kanapéra mutat.
- Kérlek foglalj helyet a kanapémon. Te leszel az utolsó, aki benne hagyja a fenéklenyomatát.
Sejti, hogy nem épp jó kedvében jött hozzá, így hát próbál egy kis humort csempészni belé. Persze nem ízléstelent, csak olyat, ami esetleg egy kis mosolyt csal a fiatal férfi arcára. A kis dohányzóasztalon már ott van minden, tea, kávé, üdítő és némi ropogtatni való. Nem ez a hagyományos, de Zója szerint fontos, hogy a másik fél a beszélgetés kellékeivel oldódjon. Ezért ülünk be kávézókba, vagy nyújtjuk el az ebédet.
- Egy éve. Fontosnak tartod, hogy időben mérd? Mármint, ennek nincs lejárati dátuma vagy határideje. Attól még, hogy Juliska két hét alatt zárja le, Jancsinak lehet, hogy kell két év is. Attól még Jancsi nem rosszabb, mint Juliska.
Remek, indítsunk egy kellemes vérfertőző példával. Magában reméli, hogy a másik félnek ez nem tűnik fel.
- Milyen szavakkal tudnád jellemezni az elmúlt évet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 30. 23:35 | Link



Ebben a szobában minden más, legalábbis a kapcsolatok terén biztosan. Olyan, mintha valami bűbáj kényszerítene rá, hogy minden álarcot és erőltetett mosolyt a küszöb előtt hagyjak, hiszen itt valahogy nincs helyük. Talán, ha nagyon ragaszkodnék hozzájuk, lenne, ellenben akkor mi értelme volna egyáltalán lenyomnom a kilincset és belépni. Még próbálkozom azért, igyekszem valami felületes csevegést kezdeményezni, azt a látszatot kelteni, hogy semmi dolgom itt valójában, de nem megy. Kit is akarok áltatni azzal, hogy minden rendben, ha egyszer ez a legkevésbé sem mondható el még mindig. Ugyan a munka lekötött az utóbbi időben, de lehet, hogy éppen az volt a gond, hogy túlságosan is lekötött. Tudja a fene, ezért is vagyok itt, hátha majd egy kis szakmai segítséggel kiderül. Bólogatok még a kijelentésre, ismét körbepillantva, bár a részletekre a legkevésbé sem figyelek. A túlélés ebben a percben nem múlik rajta, és azt hiszem, nem is tudnék ezekre figyelni ebben a percben, annyi minden tombol bennem, és tör ki pillanatokon belül. Tényleg a macskáimat akarom, meg valaki mondja már, hogy egyszer ennek is vége lesz, és nem fogok azon rágódni, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, vagy mondanom, vagy akármi. Pedig tudom, hogy nem kell gondolkodni a dolgokon, és az a politikám, hogy nem bonyolítom a dolgokat, erre viszont nagyon nincs stratégia, és az istennek nem akar elmúlni, mert túlságosan sok időt ölelt fel ahhoz, hogy az életem része legyen, vagy már nem tudom. Szabadulni akarok az egésztől. Szinte észre sem veszem, mi van előttem, hiába érzem tea illatát meg kávéét, miközben még mindig tenyerembe rejtem az arcom, végül nagyot szusszanok a válasza hallatán és felpillantok.
- Nem tudom. Nem... azt hiszem, nem fontos, csak másrészt meg szabadulni akarok már az egésztől. Szeretnék a régi lenni, de úgy érzem, hogy már sose leszek az, és örökké itt fog keringeni a fejem fölött, és még mindig keresni fogom vagy visszavárni, vagy nem is tudom. Néha leülök még levelet írni, és csak akkor jövök rá, hogy nem tudnám elküldeni, meg nincs is miért, amikor már felét megírtam... - dünnyögöm egyre halkabban, amíg csak meg nem hallom a kérdését. Elgondolkodom egy pillanatra, szám szélét rágcsálva, mielőtt újra megszólalnék.
- Túléltem. Ez rá a legjobb szó. Őrült év volt, kész káosz. Rengeteg minden változott meg, és itt toporgok. Mindig mindenre volt valami tervem, elképzelésem, és most nincs, nem látom, hogy merre induljak, mi lesz holnap, de még azt se, hogy délután, pedig én tanítok stratégiai gondolkodást és taktikát az aurortanoncoknak, és az eddig mindig bevált. Nem tudom, mikor estem ennyire szét... és úgy érzem, hogy ezzel még a barátaimat is csak leterhelem, vagy elijesztem, vagy nem is tudom. Mindig optimista voltam, de most valahogy olyan sivárnak tűnik az egész helyzet, már dühös se vagyok, mintha elfogyott volna rá az energiám - túrok bele a hajamba, hogy aztán azzal a lendülettel markoljak a tincseimbe kicsit kétségbeesetten. - Ki kellene találnom, mit akarok kezdeni magammal, azt hiszem - jegyzem meg végül egy sóhaj kíséretében, elengedve a hajam, hogy aztán összekulcsoljam az ujjaimat, a térdemen nyugtatva a kézfejem, és segélykérőn pillantok rá. - Van valami tanácsod, honnan kezdhetném el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. október 27. 13:37 | Link

Viktor

- Van. Ne görcsölj rá.
Ez a legegyszerűbb, amit mondhat, és bármilyen olcsó tanácsnak is hangzik, ez a legjobb tanács. Lábait keresztbe téve, kényelmesen hátradől. Most nem jegyzetel, zavarónak érzi a körmölés gondolatait. Kezeit kényelmesen az ölébe ejti, tekintetével nem feltűnően, de beszélgetőpartnere arcát figyeli.
- Az egy dolog, hogy rájössz, hogy változtatni kell. Az pedig egy másik, hogy a folyamatot elkezded. A folyamat viszont csak úgy tud elkezdődni, hogy nem agyalsz rajta, hogyan kellene elkezdeni. Sokan ilyenkor listát írnak, holnaptól például nem iszok kávét. Merlin bocsásson meg ezért a kijelentésemért.
Ez egy nem jó példa. Ha egyszer úgy dönt, könyvet ír majd, a női főszereplő egész biztosan olyan kávéfüggő lesz majd, mint amilyen ő maga. Nem is jelentette ki még soha ezt a mondatot, és hiába csak egy példa volt, most fanyar ízt érez a szájában, mint ha az univerzum megütötte volna a hamis szavakért.
- Vannak, akik görcsösen próbálják megváltoztatni a napi rutinjaikat, hogy úgy érezzék, mások. Például a reggeli újságot nem a kviddics hírekkel kezdik, ahogy mindig, hanem a pénzügyiekkel, aminek kényszerűségével csak még idegesebbé teszik magukat, ami szintén lehúzza őket. Felesleges a kényszerű tetteket megpróbálni is.
Egy pillanatra megáll, sóhajt egy aprót, lepillant a kezeire, majd vissza a férfire.
- Én, hivatalosan nem mondhatok semmit, nem is keverhetek bele a dologba semmi személyeset. De, nem biztos, hogy a tárgyiasság most segítene. Gyerek voltam még, amikor Dwayne és én összekeveredtünk. Felelőtlenek, de boldogok, aminek túl hirtelen lett vége. Én sem engedtem el, soha. Évekig próbáltam elnyomni, elhitetni magammal, hogy nem kell, nem érdekel, de ez nem igaz, mert pont ezzel az elnyomással alakult ki a vágyódás és amikor újra egy helyen voltunk a függés. Ideig – óráig ez persze jó, és nem mondom, hogy nincs benne szerelem, de azt se mondanám, hogy ez egészséges lenne. Pont a lezárás hiánya miatt alakult ki egy csomó olyan plusz pont, ami nem egyszer elmérgesítette ezt az egészet. Nem biztos, hogy azt a levelet befejezetlenül kellene hagynod. Nem mondom azt, hogy valaha is el kellene küldeni, bárkinek is. De ha szóban nem is, hát írásban ki kéne adnod magadból mindent. Az írás remek terápia tud lenni.  
Ő maga fogyaszt, a már fent említett tejeskávé irányába indul meg, mozdulatai gyorsak, precízek, rutinosak. Azonban a figyelme egy pillanatra sem lankad, hallgatja a másik felet.
- Én tudom, akkor amikor nem figyeltél magadra.
Jelenti ki könnyedén, miközben két cukrot ejt a halványbarna italba, majd kevergetve kiegyenesedik, és végül kortyol is egyet.
- A munka nem terápia és nem is megoldás. A munka csupán menekülés. Az ember beletemeti magát, nem figyel sem a hangokra, sem a jelekre, sem önmagára. Ezek és a gondok azonban szép lassan elkezdik felemészteni, és mire feleszmél, már félig elfogyasztották.
Mint valami zombis filmben, amiből a muglik olyan elégedetten csinálnak rengeteg félét, igazán jó azonban csak kevés van.  
- Amit legelőször kell tenned, hogy a szívedben és az elmédben keletkezett zűrt kis halmazokba rendezed. Ki nem zárhatod a dolgot, el nem felejtheted, ez a részeddé vált. A te döntésed, hogy előnyödre vagy hátrányodra válik. Játszunk egyet. Képzeld el azt a sok mindent, ami benned van, és képzelj el két kört. A két kör jelképezi azt, amit meg akarsz tartani, illetve, amit ki akarsz dobni. Mint amikor nagytakarítást csinálsz. Mi az, amit nem engednél el, és mi az, ami szerinted a szemétbe való?
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 20:22 | Link



Minden bizonnyal most nyílik óriásira a pupillám szavai hallatán, még a szemöldököm is felkúszik kissé a homlokomra, majd felhorkanok, és vállaimat előre engedve támasztom könyökeimet a térdemre, hogy aztán összekulcsolt ujjaimra helyezzem végül az államat, tekintetemet rá emelve, ajkamon féloldalas, feltehetőleg kissé kesernyés színezetű mosollyal. Az biztos, hogy a számban valami fura, keserű íz terjed szét.
- Csak lenne róla fogalmam, hogy hogyan, mert mondani könnyű - jelentem ki talán kissé faragatlanul, türelmetlenül, mintha ebben a percben tőle várnám a megoldást minden bajomra, amiket meg magamnak okoztam. Fáradt sóhajjal teszem ki a pontot a gondolat végére, aztán éppen annyit mozdulok, hogy ajkaimat nyomva kézfejemnek a szőnyeget bámulhassam. Addig sem szólok közbe, és nyugodtan végigmondhatja a véleményét. Tulajdonképpen tudom, hogy nem azért vagyok itt, nem azért ülök az irodájában és nyavalygok neki, mert majd ő eltüntet mindent egyetlen pálcaintéssel, én meg új emberként, gondtalanul térhetek vissza a toronyba. Tudom, hogy nem is tehet ilyet, mert nem ez a dolga, és pusztán azért jöttem, hogy hátha tud valami olyat mondani, amitől más megvilágításba kerülnek a gondolataim, hogy aztán kezdhessek valamit velük, mégis jó lenne, ha megoldhatná. Jó lenne, ha lenne erre valami egyetemes bűbáj, amitől az ember csontjai közül elszivárog a keserűség, meg a hiányérzet, és minden normális lesz. Dünnyögve bólogatok időnként, ahogy hallgatom, amit mond a folyamatokról, a változásokról, rutinról, arról, hogy mi volt a helyzet Dwayne-nel meg vele, de egy része az egésznek mintha csak átszaladna rajtam. Az egyik fülemen be, a másikon ki. Nem azért, mert nem érdekel, mit mond. Sokkal inkább az van az egész mögött, hogy furcsa érzések lepnek meg, egyre különösebbek, amiket nem tudok hová tenni. Égni kezd a szemem, mintha napok óta nem aludtam volna, és mintha valami marokra fogná a mellkasom. Fáj. Belesajdul, elmúlik, aztán újra. Nem figyeltem magamra. A munka menekülés volt. Már a torkomat égeti az érzés, amikor rájövök, hogy tulajdonképpen mi is történik. Késő. Mi az, amit nem engednék el, és mi az, amit igen? Nem tudom. Fogalmam sincs.
- Szeretném... - futok neki, majd megállok egy pillanatra, mert furcsán remeg a hangom. Megnyalom a szám szélét, mintha túlságosan is száraz lenne, aztán ismét megszólalok. - ... elengedni Matthew-t. Nem akarom elfelejteni, csak... elengedni  - vékonyodik a hangom, majd el is veszik, és már késő, azon kapom magam, hogy sírok. Nyeretlen óvodásnak érzem magam ettől az egésztől. Tenyerembe rejtem az arcom, azon igyekezve, hogy legalább csendben maradjak, és próbálom abbahagyni. Mély levegőt véve, nagyot nyelve törlöm meg a szemem öklömmel, zsebemben zsebkendő után kutatva szabad kezemmel. - Bocsánat - dünnyögöm félhangosan azért, de hogy mennyire érthető, arról fogalmam sincs. - Kaphatnék egy pohár vizet? - kérdezem fél perccel később. Zúg a fejem. Olyan szánalmasnak érzem az egészet, de talán a víz segít legalább abban, hogy elmúljon ez a sírhatnék, mert bár egyelőre sikerül megállni, hogy folytassam, azért még ott motoszkál bennem továbbra is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 13. 20:07 | Link

Zója tanárnő


Bori az elmúlt hetekben kikészült. Gyakorlatilag nem is engedték tovább, hogy a főcsapattal szerepeljen, a beugrókhoz tették, mert a másik srác mellett szoszo lenyugodott, és nem kapott pánikot – annyira.
A fiolához, ami csak imitáció volt, rettegett hozzányúlni, meg úgy egyáltalán a problémásabb kellékekhez. A szemei karikássá váltak az alváshiánytól, általában csak akkor tudott végre kidőlni, amikor már a szervezete átvette felette az irányítást, és kidőlt.
Akárhogy bizonygatta neki a rendező, sajnos igaza volt: Bori fóbiás lett, és alvászavaros is. Emellett ott volt az az aprócska zűr a fejében, hogy nem szívesen adta volna le a projektfeladat végéhez közeledve Ingridet, a műbabáját, és hiába mű, ő már teljesen az övének érezte, az összes hozzátartozó gonddal, feladattal együtt.
Az orvosokat is utálta, úgyhogy ennél borzasztóbb már nem is lehetett volna számára a helyzet, mikor a rendező végül is meghozta a döntést: márpedig ő pszichológushoz fog járni, úgyhogy ez ellen semmit sem tehetett, mert a szülei is beleegyeztek.
Nem is tudom, kit féltsek jobban… a Mácsai tanárnőt, vagy utána a környezetét, ha vége a kezelésemnek…
Lassan. Nagyon lassan vette rá magát, hogy „alkalomhoz illően” kiöltözzön, és le is caplasson a Navine-toronyból az Átriumba, ahol a rendelő terpeszkedett.
Bár ez az utóbbi szó inkább rá jellemző, mikor tanulni kéne.
Ezt a csigatempót tovább folytatta a benyitással, és még jó, hogy volt két perce az időpontig. Menni, vagy húzni a nyúlcipőt, ez itt a kérdés.
 - Jó napot! – köszönt nagyot nyelve, miután végre betette kis patáit a rendelőbe, és szembenézett egyik félelmével. – Időpontra jöttem… szóval…
Nos, ritkán látni ilyennek a sárga lányt, de egy biztos, felbecsülhetetlen pillanat. Kevés dolog van, amitől kimondottan kiveri a víz, vagy megszeppenésre készteti, hogy visszavegyen az egyébként kissé naggyá vált arcából, ez a délelőtt pedig éppen ilyen alkalomnak számított.
Ne is szépítsünk a száraz tényeken: Bori félt.
Nem magától a helytől, hanem attól, hogy esetleg valami nincs rendben vele. Utált betegnek lenni, akármilyen értelemben is.
 - Bocsánat, én csak… jó, őszinte leszek, a rendező szerint nem normális, ami azon a vacak papíron áll – nyújtotta át a kérelmet, amin Bori problémái szerepeltek, és az említett kis kölök természetesen ezt nem volt hajlandó beismerni, hogy ez gond lenne. Jó, a projektbabás rész az már nem volt ráfirkantva, de azért még ezt megkérdezheti, ha már túlestek a lélekturkáláson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 20:57 | Link

Bori

A mai napja elég laza, csupán három időpontja van, ebből kettőt már le is tudott, a harmadikig pedig van még egy tíz perce. Az idő kint már eléggé hűvös, gyorsan kellett kapkodnia a pracliját, hogy ne fagyjon meg, amíg felér a kastélyban. Át kellene szoknia a nadrágokra, mert ez a szoknyás állapot minden ősszel és télen átfagyasztja. Ez vicces is egyben, hiszen közel húz éve él így, csak amikor Sean született, abban az időszakban viselt nadrágot, aztán amint lehetett, visszatért az imádott szoknyáihoz.
Az asztaltól - ahol eddig a szorgalmikat javította -, most felkel, jólesően nyújtózik egyet, és elsétál a megbűvölt kávéfőzőhöz, hogy egy nagy adag kávét lefőzzön magának. Amíg a fekete folyadék lassan lecsordogál, ő maga az ablaknál áll, nézi a kint sétálókat. A mágikus üvegnek köszönhetően nem látnak be, kifelé azonban tökéletes a rálátás mindenre, ami a rét ezen szegletében történik. Régebben sokat leskelődött itt a lánya után is, de miután teljes biztonságban tudta, leszokott róla. Kell mindenkinek a megfelelő tér, és ő ezt biztosítani akarta a lányának. Jól is tette, hiszen felnőtt, és felelősségteljes lett.
- Jó napot! Kérem, foglaljon helyet. Inni valamit?
Mint mindig, most is megjelenik az asztalon limonádé és forró tea is, utóbbi a téliesedet idő miatt lett kérése, a manók pedig boldogan teljesítették. Szereti őket, hiszen nagyon kedvesek, és csak nagyon nehezen fogadják el azt, amit adni tud cserébe. Mostanra viszont már rájött a titokra, így a legtöbbször becsempészi éjjel az asztalra, hogy reggel örüljenek. A lány szavaira kissé összevonja a szemöldökét, megkapta a papírt, neki világos, hogy mi folyik itt.
- És te hogyan gondolod?
Érdeklődik, miközben rutinos mozdulatokkal tejeskávét kever magának, és végül leül a fotelbe, ahova már oda van készítve a toll és a papír.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 13. 21:24 | Link

Zója tanárnő


Mácsai tanárnő hellyel kínálta, és itallal. Habozott. Hol az italra nézett, hol a tanárnőre. Ezt jó néhány percig eljátszotta, az ötödiknél úgy döntött, inkább vall, mielőtt még cikisebb helyzetbe kerülne.
 - Bocsánat, inkább nem. A teától álmos lennék – ingatta a fejét, de leülni azért leült még, azért így mégis kényelmesebb, és kevésbé „hivatalos” ez a procedúra.
Az az összevont szemöldök nem sejtetett semmi jót, úgyhogy Bori magában fohászkodott Merlinhez, hogy ha lehet, akkor minél kevésbé nézzék őrültnek, vagy betegnek.
 - Mert aztán a normálist annyira körül lehet határolni… ez hülyeség… bocsánat, butaság – forgatta a szemeit értetlenül.
Tagadott. Tagadta, de fáradt volt, szeretett volna egy jót aludni, csak éppen nem mert. Ahogy nem mert senki mástól sem semmilyen italt elfogadni egész addig, amíg le nem futtattak rajta egy diagnosztika-bűbájt, hogy méreg – és bájitalmentes.
- Inkább az a nem normális, aki azt a senkiházit egyáltalán iskolaérettnek, vagy bármilyen formában közösségbe engedhetőnek merte nyilvánítani… - morogta mérgesen. Nem szokott ennyire megnyílni, de ha Norbiról volt szó, az a bicska máris nyílt helyette a zsebében, képzeletben persze.
 - Nem tudom, mit kéne gondolnom. Sok a dolgom, és úgy érzem magam, mint egy holdkóros zombi, de nem alhatok, annyi a dolgom – kertelt. Félt bevallani, hogy félt elaludni, és mástól elfogadni innivalót. Mindig a saját üvegét vitte magával az elmúlt időszakban, és azt is úgy, hogy rendszeresen tisztította, ellenőrizte, hogy kizárólag víz legyen a tartalma.
Mondhatni, eljutott a fóbia-szintre, ami már egészségtelen rá nézve. – Egyszerűen nem tehetem meg, hogy elalszom, különben nem…
Nem biztos, hogy felkelek… főleg időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 21:38 | Link

Viktor

Muszáj egy kicsit elmosolyodnia, bár nem illendő, így inkább gyorsan bólint is egyet hozzá.
- Ez igaz, mondani tényleg könnyű.
Nem is haragszik rá egy cseppet sem, amiért ilyen gorombán reagálta le, amit mondott. Valahol mélyen jogos a dolog, sokan úgy vélhetik, hogy neki könnyű dolga van, csak itt ül, és néha benyög egy kérdést. Ilyen szempontból igen, hiszen nem auror, aki például az életét kockáztatja azért, hogy a hazája egyben maradjon, legalább egy napig még, hanem pszichológus. Igaz, ha rossz kérdést tesz fel, akkor azzal akár önpusztításba is űzheti a másikat, ami szintén nem szerencsés. Ezért is fontos, hogy jól reagálja le az adott helyzetet, és jó kérdést tegyen fel. Neki építenie kell, nem rombolnia.
- Persze.
Már épp indulna felé, hogy átkarolja, de a víz nem egy rossz gondolat, így mielőtt leülne mellé, tölt egy pohár vizet, és átnyújtja neki. Helyet foglalva mellette azért, hogy jelenlétéről biztosítsa, és a hátát simogatva próbálja kicsit nyugtatni.
- Hidd el, jobban tennéd, ha kiengednéd. A sírás megnyugtatja a lelket, és ha egy nagyot sóhajtasz még jobb lesz. A kanapét úgyis eladom majd vízágyként később.
Próbál egy kis viccet is csempészni, hátha úgy könnyebben megy a dolog. Az embernek néha kell egy kis motiváció, akkor is, ha éppenséggel sírásra motiválják. A sírás nagyon is jó dolog tud lenni, nem gyengeség, sőt, nagyon sokszor megerősíti az embert, és tényleg könnyít rajta.
- Mit gondolsz, mi kéne ahhoz, hogy el tudd őt engedni?
Kérdezi végül egyik kezét még mindig a másik hátán tartja, míg a másikkal a karját simogatja, finoman, ahogy a babákat szokás simogatni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 13. 23:00 | Link

Bori

- Ha valami mást szeretnél, csak szólj.
Már attól a pillanattól, hogy belépett ide, figyeli a mozdulatait, a viselkedését, minden apró reakciót. Az embernek fogalma sincs, hogy egyetlen pillanat mennyi üzenetet hordoz annak, aki szakavatottan figyeli a másikat. Zóján azonban ez minimálisan se látszik. Olyan természetesen viselkedik, mintha semmi sem lenne jelentős, pedig ez határozottan nem így van, de a másikat pont az zavarná, ha vizsgálódóan viselkedne.
- Itt nem kell javítanod magad, ez nem az a hely. Egyrészt tökéletes biztonságban vagy, hiszen se festmények, se kiszűrődő hangok. Senki sem tudja, hogy itt vagy, ha te nem akarod, hogy tudjanak róla. Itt őszintén beszélhetsz, akár káromkodhatsz is, egész nyugodtan, senki sem rója fel. Sőt, én itt nem tanár vagyok, úgyhogy ígérem, utólag se foglak bemártani.
Még kedvesen kacsint is hozzá, bár nem biztos benne, hogy ez a legjobb válaszreakció, de most már megtörtént, ez van, néha ő is hibázhat, elvégre emberből van.
- Valóban a sok elintéznivaló az oka annak, hogy nem alszol vagy inkább az, ami a fiolával történt?
Megvannak a forrásai ahhoz, hogy tudja, mi történt. A lány időpontra jött, így volt ideje ahhoz, hogy megismerje az előzményeket, hogy tudja mihez kötni a látogatását. Nem szokott ilyet csinálni, de valahogy volt egy olyan érzése, hogy ez most több, mint amit a felszínen lát. A megérzése pedig nem is csalt, hiszen valóban jobb így, hogy szélesebb ismeretekkel rendelkezik.
- Az a helyzet, hogy ha a tanulás rovására megy a színház, akkor bármelyik pillanatban letilthatnak az iskolán kívüli tevékenységedről. A te korodban a színház engedmény, de nem elsődleges pont, hiszen még kiskorú vagy, csak akkor engedik a színházi munkát, ha a kötelezettségeidet megfelelően el tudod látni.
Ez pedig jelenleg nem így van, hiszen nem véletlenül kötött ki itt. De ezt tudják mind a ketten, kérdés csak az, hogy a lány be meri – e vallani ezt magának is. Hiába van ő most helyzeti előnyben, a lényeg, hogy Borinak is fel kell fognia, hogy a tagadás most nem segít rajta.
- Gondoltál már arra, hogy bűbájokkal aludj? Álomtalan alvással, illetve irányított álmokkal. Utóbbihoz képzett illúziómágus szükséges, amennyiben nem bűbájjal és bájitallal oldja meg az ember, de hasznos a testnek és a szellemnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 13. 23:27 | Link

Zója tanárnő

Elutasítón megrázta fejét a másodszori kínálásra.
Ugyan azt mondták neki, hogy itt nyugodtan használhat szalonképtelenebb szavakat, ő mégis inkább azt választotta, hogy moderálja magát, hiába nem fog innen a négy fal közül kikerülni, nem tartotta szépnek, hogy így fejezze ki magát lány létére.
A nem illendőség mellett sokkal nyomósabb indoka is volt erre: attól, hogy trágárkodna, még nem oldódna meg a problémája. Fölösleges idő – és szópocsékolás lenne.
Az, hogy tökélete biztonságban van, szintén nem nyugtatja meg egészen, főleg, amíg ott árválkodnak az asztalon a poharak limonádéval és teával.
Aztán rá is tértek a tárgyra, miután a tanárnő tejes kávéja is elkészült. Borcsa szuggerálni kezdte, szép finoman.
- Én a kakaóra esküszöm, tejszínhabbal, és fehér csoki-reszelékkel rajta. Próbálja ki, valami mennyei – javasolta, bár nem biztos, hogy újat mondott ezzel a nőnek.
A fiola szó említésére megrezzent. A szemébe ismét beköltözött a félelem gonosz kis árulkodó jele, amit itt hiába is próbálta volna, nem tagadhatta volna le.
 - Tényleg nincs sok dolgom. Sőt, tele vagyok lyukasórákkal, a dolgok többségét meg elég hamar elintézem. Utálok sokat szöszmötölni az elmélettel – és ez még szofisztikált és enyhe megfogalmazása annak, mennyire nem részletezett.
Az alvás azonban valóban problémát jelentett számára, pontosabban annak a hiánya, de félt, hogyha megmutatná, hogy ennyire gyenge, akkor eltiltanák a foglalkozástól, márpedig abból ő nem szívesen engedett volna.
Szerette a színházat – a váltáscsapatban.
 - Bájitalt… soha többet – érezte, hogy megfeszültek a vállizmai, ahogy az a szócska elhangzott, igazság szerint itt hagyta volna legszívesebben a nőt, mint Miskolc a papot, de azzal csak megerősítette volna, hogy alkalmatlan.
Arról viszont szó sem lehetett. Megküzd ezzel a problémával is, ha törik, ha szakad. Megoldja. Nincs olyan, hogy nincs megoldás. Valami mindig van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. november 22. 20:44 | Link

Bori

- Nagyon jól hangzik. Nálam a kakaó tipikusan téli ital valahogy. A sok különböző ízesítési lehetőséggel. Nagyon szeretem, de ritkán fogyasztom. Viszont, ha megengeded, a gyerekeimnek továbbadnám a tippet. Esküszöm, hogy nekik az ereikben is kakaó folyik.
Reggelire, ebéd után, vacsorára, vagy mert vidám az ember, vagy mert éppen szomorú, vagy mert az apjuk nem válaszolt azonnal, előtte levegőt vett. A srácoknak mindig van valami nagyon jó indokuk, hogy miért is kell most nekik kakaót inniuk. De igazából ez legyen a legnagyobb baj, sőt, szeretné, ha csupán ennyi baj lenne. De hát ez ugye túl nagy kívánság.
- Nem szabad, hogy a félelmeink irányítsanak minket. Te rettegsz az elalvástól, mert félsz az álomtól vagy talán attól, hogy nem lesz ébredés. Félsz a bájital, a fiola kifejezésektől, melyek a világunk szerves részei.
Ezekhez a megállapításokhoz nem kell doktori fokozat, sőt, ám kapunyitogatónak pont megteszik. Innen lehet úgymond építkezni. Azonban valahol el kell kezdeni a dolgot.
- Amerre te haladsz jelenleg, amiatt paranoiássá válhatsz, ha már nem vagy az, a környezetedben élők pedig tartanak tőle, hogy veszélyessé válhatsz, nem csak önmagadra, de a társaidra nézve is. Állításuk szerint több konfliktusod volt már a színházban is, már azelőtt is, hogy az eset megtörtént volna.
Arra kérték, hogy kíméletesen próbálja adagolni a lánynak a tényállást. Talán úgy is kellett volna tennie, de ha ránéz, akkor egyszerűen zavart értetlenséget lát csak, illetve pánikot. Nem biztos, hogy a kerítéssel sokat segítene. Vannak pillanatok, amikor ki kell mondani a dolgokat, és ha más nem teszi meg, hát akkor majd ő. Néha valóban jobb, ha az emberhez finoman szólnak, most azonban csak azt érzékeli, hogy mindenki csak a finomkodással van elfoglalva.
- Ki az, akiben megbízol? Valaki a színházból mondjuk.
Nem igazán kapott teljes képet a lány környezetét illetően, így most csak tapogatózni tud, de talán ott rábukkanhatnak valakire, aki a segítségükre lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 22. 23:20 | Link

Zója tanárnő


Bori halványan elmosolyodott, hisz a kakaót csak szeretni lehet. Az elképzelései szerint. Neki nem indulhatott el úgy egy napja, hogy ne ivott volna legalább egy bögrével az édes nedűből, az meg, hogy kakaószeretők is vannak a környezetében: főnyeremény.
 Fontolgatta is, hogy kéne Kakaó Rajongói Klubot létrehozni.
A kakaó mindennek a megoldását jelentette, főleg, ha az előbb említett változatban guríthatja le a torkán.
 - Nem is értem, az alkoholisták miért nem kakaót vedelnek inkább? – csóválta a fejét játékosan hangosan kimondott gondolatára. – Ez nekem kicsit abszurd. A kakaó a legjobb.
Aztán ráterelődött a szó hirtelen a félelemre. Sejtette, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége, és muszáj lesz szembenéznie ezzel az egésszel, ha azt szerette volna, hogy a színházban maradhasson.
Leütötte a szemét.
 - Maga talán nem ugyanígy reagált volna? Komolyan azt hittem, hogy ott maradok. Maga talán nem tartaná szemétségnek? Jó, én se voltam épp egy ártatlan bárány, miattam kórházba is került Norbi, de… az nem volt egészen szándékos. Ha tudtam volna, hogy glutén allergiája van, eskü nem adok neki belőle. -  Haladás. Nulláról az egyre már eljutott.
Azt eddig is elismerte, hogy nem volt valami tisztességes tőle, és jó, talán azok a pofonok se voltak feltétlenül szükségesek, de mindketten feszültek voltak azokban a pillanatokban. Jogos is, életük első főszerepe, minden rajtuk állt vagy bukott – jelen esetben félig ez, félig az, csak a második előadást tolták el.
- Nem akarok para-izé lenni. Nincs erre köznyelvibb szó? – Valahogy nem tetszett neki ez a pszichológiai szakkifejezés, az is túlságosan ijesztő volt, legalábbis semmi jót nem ígért.
Szünetet tartott a megnyílásban, végiggondolta a lehetőségeit, hogy most ennyire fogja magát is, meg a másikat is elvágni. Nem árulkodós strébernek nevelték azért.
- Norbival nem igazán jövünk ki jól, ő… hogy mondjam szépen. Igazi házisárkány, a rellonba járt. Állandóan piszkált a marhaságaival, én meg… nem a legszebben reagáltam – és ez enyhe megfogalmazás volt azokra a pofozkodós veszekedésekre, amiket lerendeztek a közelmúltban.
 - Révay úr, és a beugró Romeó, Tomi. Ő aranyos – felelte arra a kérdésre, miszerint kiben, kikben bízik meg a legjobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 20. 23:49 | Link



Ez hiányzott még, hogy sírva fakadjak, de bármennyire is szégyellem ezt a gyengeséget, nem bírom visszatartani a könnyeimet. Attól csak még erősebb lesz a torkomat szorító érzés, hogy odaül mellém, és valahogy már csak a jelenlétével is azt az érzést kelti bennem, hogy itt és most ez nem is olyan vészes. A megjegyzésére megpróbálom elnevetni magam, ám csupán valami gurgulázó hang szabadul fel torkomból, miközben tenyerem élével igyekszem letörölni, vagy legalább elmaszatolni a könnyeimet. Már ez is éppen elég lehetett ahhoz, hogy kivörösödjön a szemem. Csodás. Messziről látni lehet majd rajtam még egy ideig, hogy sírtam, és a gondolat is eléri, hogy zavarba jöjjek. Sóhajtok egy nagyot megadóan, hiszen ezen most változtatni már késő, és talán jobb is így, mintha nyelvemre harapva maradtam volna ismét nyugodt, lenyelve az egészet. Mégiscsak megkönnyebbültem legalább.
- Jól nézek ki... - dünnyögöm félig mosolyra, félig meg lefele görbülő szájjal, miközben úgy döntök, előkerítem a zsebkendőmet nadrágom zsebéből. Amint megvan, megtörlöm a szemem, aztán az orromat is kifújom, és kezemben szorongatva szórakozottan kezdem csavargatni ujjaim között az egyik csücskét, válaszon gondolkodva.
- Fogalmam sincs - pislogok magam elé. Igaz, most nem érzem már, hogy letaglózna a szomorúság, vagy olyan ólomsúllyal nehezedne rám a hiánya, de tudom azt is, hogy ez még nincs rendezve. Még nem engedtem el. - Azt hiszem, az a legrosszabb, hogy a szüleimmel nem lehet erről beszélni. Ők... végignézték, milyen voltam, amikor először elhagyott. Ha nincsenek, még a tehetséggondozóból is kirúgtak volna, annyira magam alatt voltam. Anya csak annyit mondott most, hogy ő megmondta, hogy ez lesz, és tulajdonképpen tényleg megmondta, szóval nem érzem úgy, hogy erről nekik lehet... és mással se beszéltem, pedig azt hiszem, azt kellene. Velük nem tudok, de Seth-tel jó lenne - ered meg a nyelvem, ahogy még mindig magam elé nézve igyekszem megválaszolni, mit is tehetnék. Talán éppen ez hiányzott mindeddig, ez a beszélgetés kedves barátommal, aki még részese is volt kisebb-nagyobb mértékben az életünk közös részének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. január 6. 19:43 | Link

Alíz

Az új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen.
Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell.
A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez.
A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 6. 20:07 | Link

Zója


Úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy felkeressem Zóját. Mindig is tudtam, hogy eléggé elfuserált vagyok, de tudtam, hogy ideje változtatni magamon, és muszáj volt valakivel megosztanom a régi sérelmeimet. Már előre sajnáltam szegény Zóját, hiszen még sosem találkoztam vele ilyen körülmények között, de azzal teljesen tisztában voltam, hogy eléggé problematikus vagyok.
- Öhm... Jó napot! - nyitottam be a rendelőbe félénken, hiszen nem tudtam, hogy milyen fogadtatásban részesülök, de reméltem, hogy nem jöttem rosszkor.
Nagyon sajnáltam Zóját már előre is, hiszen tudtam magamról, hogy nem vagyok éppen egy könnyű eset. Jó lett volna kicsit felkészítenem magam a találkozó előtt, hiszen mégiscsak rá fogom zúdítani a problémáimat. Idáig sose mertem megnyílni senkinek sem, csakis azoknak, akiket idáig érdemesnek tartottam erre, bár azok nem voltak túl sokan.
- Leülhetek? - kérdeztem Zójától miközben kiszemeltem magamnak az egyik szimpatikus kanapét. Tudtam, hogy azt szeretné, hogy meséljek magamról és derítsük ki együtt gyorsan a problémámat, de egyszerűen elsőre nem vitt rá a lélek. Ott álltam tök szerencsétlenül és vártam, hogy megtörténjen a csoda, amiről én sem gondoltam, hogy igaz lehet, de azzal tisztában voltam, hogy Zójának oroszlán türelme van, már ami a leendő pácienseit illeti.
- Nem is tudom, hogyan kezdjek bele - mondtam neki pirulkodva, hiszen egyáltalán nem voltam hozzászokva ehhez az új környezethez és egyébként is nehezemre esett pszichológushoz bejelentkezni, de úgy éreztem, hogy muszáj volt.
- Szóval... nem vagyok egyszerű eset. Sok bennem tüske - kezdtem bele a mondandómba, majd Zója arcát figyeltem, hogy egyáltalán mit reagál a mondandómra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 7. 14:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. január 9. 23:01 | Link

Alíz

- Persze, csak tessék.
Mutat a kanapék felé kedvesen. Az asztal közepén ott van már minden, ami ilyenkor lenni szokott. Gyümölcslevek és rágcsálnivalók. Ez nem szokás, legalábbis a legtöbb kollégája nem ért ezzel egyet, ahogy azzal sem, hogy vidám színűek legyenek a falak. Ő azonban hiszi, hogy az otthonos környezet sokkal könnyebben ellazítja a látogatót. Ha például ő maga belép egy fehérre meszelt helyre, egyből befeszül, akkor is, ha nem orvosi rendelőről van szó.
- Nincs papírforma, azért vagyunk itt, hogy bármiről beszélgessünk, amiről jól esik, vagy úgy érzed, hogy kellene.
A rákényszerítésnek amúgy sincs eredménye. Volt olyan kisgyerek, még az elején, akivel gyöngyöt fűzött az első pár alkalommal, egy másikkal színezett, de volt olyan is, aki csak ült, és sóhajtozott. Az eleje amúgy sem könnyű, hiszen meg kell bízni egy idegenben, vagy ha nem is teljesen idegen, akkor is kívülálló, akiről nem tud olyan sokat, hogy feltétel nélküli bizalmat szavazzon neki. Mit tehet ezért a nő? Semmit. Persze tehetne, a mágiáját használva felerősíthetné a bizalom kötelékét, ami elég gyenge még ilyenkor, vagy bizonygathatná, hogy benne aztán tökéletesen meg lehet bízni. Megtehetné, de semmi haszna nem lenne.
- Mik okozták a tüskéket?
Nyilván, ha ezzel kezd, akkor ez lesz a jó irány. Nem az, hogy milyen tüskék, az nagyjából hasonló alap érzelmek gyűjteménye tud lenni, a mögöttes tartalom viszont mindenkinél egyedi. Nekünk pedig a mögöttes tartalom a lényeg, hiszen abból lehet jobban következtetéseket levonni, és elindulni a megoldás felé. Sokkal jobban át lehet gondolni a helyzetet, ha ismerjük a kiinduló és menet közben becsatlakozó eseményeket, érzelmeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 14. 12:16 | Link

Zója



Zója jóváhagyásával helyet foglaltam a kényelmes kanapén, majd szóban is kifejeztem neki az elismerésemet a rendelő barátságos és esztétikus berendezését illetően:
- Nagyon tetszik, hogy ilyen otthonos ez a hely. Nem érezném magam jól egy rideg, zord helyiségben, ami úgy nézne ki, mint egy vallatószoba.
Rendkívül barátságos fogadtatásban volt részem, még nasi is volt, ha éppen rágcsálhatnékom támadt volna, de egyelőre egy kis gyümölcslevet töltöttem ki magamnak az egyik pohárba.
- Kér esetleg? - kérdeztem tőle, bár nem én voltam a "házigazda", de mégis úgy éreztem, hogy illik megérdeklődni ezt, ha már töltöttem magamnak, hátha ő is szeretne inni belőle.
- A múltam - feleltem röviden, majd belegondoltam, hogy ez így nem lesz jó, mert ha csupán tőmondatokban válaszolok neki, akkor abból úgyse fogja megérteni, hogy mi is a bajom pontosan. Végtére is azért voltam itt, hogy megnyíljak neki, mert anélkül ő sem fog tudni segíteni rajtam.
- Pontosabban az árvaház és a kedves szüleim, akik csak úgy otthagytak mindenféle magyarázat nélkül - tettem hozzá ezt a számomra releváns információt, majd úgy éreztem, hogy rágcsálnom kell ahhoz, hogy levezessem a bennem felgyülemlett feszültséget. Vettem a ropiból és elmajszoltam belőle párat, majd megtöröltem a kezemet szalvétával, ittam egy keveset a gyümölcslevemből, aztán folytattam.
- Nyilván idegesít, hogy így kitoltak velem és azt sem tudom, hogy kik ők, de másrészt nem vagyok rájuk kíváncsi, mert őket sem érdekelte a sorsom, az életem, szóval csesszék meg! - hoztam nyilvánosságra a velük kapcsolatos érzelmeimet, igaz kissé elragadtattam magam, de talán ezt Zója el fogja nézni nekem, szerintem hallott ő már cifrább kifejezéseket is.
- Az árvaházban is csodálatos volt, számos barátot szereztem, a nevelőnők nagyon figyelmesek voltak, egész otthonosan éreztem magam. Nem is értem, hogy miért vagyok ennyire elégedetlen - mondtam neki ironikusan, majd folytattam:
- Szóval valójában utáltam ott lenni, mármint az intézmény zord falai között abban a fagyos, rideg hangulatban, ami ott volt. A nevelőnők igazságtalanok voltak, azt élvezték, ha másokkal kitolhatnak, nyilván így vezették le a sikertelenségeiket az életben. A társaim sem voltak sokkal különbek, egy-két ember kivételével, általában én voltam a célpont, a fekete bárány. Nyeltem ott már eleget... az volt a szerencsém, hogy jött Timi, egy új nevelőnő, ő más volt mint a többiek, aztán később örökbe fogadott.
Úgy éreztem, hogy egyelőre elmondtam neki a fontosabb információkat, ami alapján le tudja szűrni, hogy mi bánt a legjobban, de nem tudtam, hogy mennyire fog tud tudni nekem segíteni a múltam feldolgozásában. Annak sem voltam tudatában, hogy mit tud erre egyáltalán mondani, az alap válaszokkal már tisztában voltam, hogy nézz szembe a félelmeiddel, engedd el a múltat, talán meg kéne ismerned a szüleidet, változtass a hozzáállásodon, nézd az élet pozitív oldalát és a többi, de ezzel nem voltam kisegítve. Tudtam, hogy a legtöbben ezt a választ adnák, de pont azért mentem egy szakemberhez, hogy ne ezzel kelljen szembesülnöm, mert könnyű volt dobálózni a szavakkal, nekem pedig hasznos segítség kellett, nem pedig az, hogy valaki szájából általános "igazságokat", megállapításokat halljak. Reméltem, hogy ő másképp látja a dolgokat és rá tud vezetni valahogy a helyes útra mindenféle maszlag, körítés és általánosítás nélkül.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 14. 17:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. január 19. 21:23 | Link

Majdnem anyám


Órák óta ülök már itt, szépen csendben, holott ez az iroda pont arra való, hogy valaki beszéljen. Bármiről… mindenről, én valahogy mégis képtelen vagyok a szavak formálására. Túl sok mindent kéne mondanom, vagy épp túl keveset, és a látszólagos tanulás mögött, folyton azon kattog az agyacskám, hogy kezdjek ehhez hozzá.
Az óra lassú ketyegése az egyetlen zaj, na meg Zója papírjainak sercegése, ami valljuk be, furcsa. Mi mindig rengeteget beszélgetünk, sokszor apróságokról, de ilyen mértékű csend még sose volt köztünk. Tudom, hogy ez főleg az én bűnöm, azt viszont nem tudom, mióta lett ennyire nehéz beszélnem vele.  Ő olyan megértő, és mindig tök jó tippeket ad, most mégis félek olyan ártatlan kérdéstől, hogy hogy telnek a napjaim, vagy csináltam-e már valamit, mert félek attól, ahogy ő ezt fogadni fogja.
Persze kamaszkor. Simán rá lehet fogni mindent, és még csak nem is kételkedne benne senki, csupán az, aki tudja, hogy a kamaszkor nálam nem úgy zajlik, ahogy másoknál szokott. Én érettebb vagyok ennél, most ebben a hülye szobában látom csak be igazán, hogy a saját fejem után menni, és csak hagyni, hogy történjenek a dolgok, irtó nagy ostobaság, és csak Merlin tudja, hová terel. Én pedig nem akarok rossz útra kerülni, és ezen sürgősen változtatnom is kell, de mi van… ha már nem lehet?
- Nem tudsz valami menő szöveget sírkőre? – teszem fel a kérdést úgy hirtelen, még csak fel sem nézve a jegyzeteimből. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem maradhat így, valahogy mégis tudatnom kell vele, ha másért nem, azért hogy segítsen abban, ne kelljen olyan hamar az a szöveg.
- Csak mert… nem akarok valami sablonosat, olyat akarok, ami marhára illik hozzám – nézek most már a nőre, sóhajtok is mellé egy nagyot, meg a könyvet is becsukom, némán jelezve, hogy most már készen állok az özönvízre.
- Beléptem a csapatba…. mármint… a kviddics csapatba – ha van valaki, aki tudja, hogy ez mekkora probléma, akkor az Zója. Ő ott volt, mikor apám a lelkére kötötte, hogy ezt végképp ne hagyja, sőt akkor is ott volt, mikor Bercel nemes egyszerűséggel, követelte, hogy engem mentsenek fel repüléstan alól, csak ennyire nem akarja, hogy közöm legyen ahhoz, ami az ő vesztét okozta.
Így hát… mostanra talán már arra is rájött, miért kellett nekem ennyi idő, míg kellően összeszedem magam ahhoz, hogy ezt kibökjem.
- Terelőnek raktak – mosolyodok el a helyzet iróniáján, bár ez a téma minden, csak épp vicces nem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. január 20. 18:55 | Link

Ráhel

A mai délután nem pont úgy telik, ahogy tervezte. Eredetileg korán hazament volna, csinált volna valami vacsorát, vágyott egy tésztás étel után, majd egy jó könyv társaságában bekucorodott volna a sarokba, és csak simán ellett volna a könyv, a pokróc és a kávé társaságában. Igen, pont az ilyen elképzelések miatt van most itt. Seant elvitte az apja, Mina pedig finoman megkérte, hogy ma ne menjen haza, mert jön hozzá valaki. Olyan kis titokzatos és zavarba ejtő volt, hogy engedett a nyomásnak, és inkább ide vetette be magát. Azonban ez a hely mégsem olyan, ahol az ember szívesen pihen, hiszen akaratlanul is a munka jut az eszébe. Ehhez hozzá jött az is, hogy Ráhel is nála van, így amíg a lány a házi feladatát írja, addig ő is szorgalmikat javít. A csend viszont szokatlan, neki is feltűnik, azonban igyekszik úgy tenni, mint aki tudomást sem vesz róla. Nem tanácsos ebben a korban akadékoskodni, főleg nem olyan területen, hogy miért nem beszél vele. Majd hozzászól, ha akar. Addig meg, legalább ennek is nekiállt.
- Sírkőre?
Visszhangzik a kérdés, ám nem vádlón, inkább elgondolkodón. Kicsit megdönti a bögréjét, hogy ellenőrizze, mennyi kávéja van. Kicsit döbbenten tapasztalja meg, hogy semennyi, így felkel, és a már előre tejeskávénak bekevert kancsóból tölt újabb adagot, majd beledob három cukrot, és egy pálcaintéssel felmelegíti. A pohara is kiürült, úgyhogy mielőtt visszaülne, tölt magának egy pohár kajszi levet, iszik is egy kortyot, és csak utána fordul a lány felé, mert első körben csak annyit tesz hozzá, hogy egyedit akar.
- És biztos, hogy neked kell feliratot készíteni? Inkább a játékosoknak… a nézőknek… és a gurkóknak.
Nem akarja nagyon elvenni a lány kedvét, de tőle messzebb álló sportot nem is választhatott volna. Nem minden van meg a genetikában, ha így lenne, akkor ő valószínűleg vérségmániás lenne, egy érdekházasságban, és nem dolgozna, mert minek, a kötelességét teljesítette, és fiú gyermeknek adott életet. Áh, sosem tudna ilyen lenni, nagyjából olyan öngyilkos a gondolat, mint, hogy Ráhel beállt a kviddics csapatba.
- Nem akarok negatív lenni, félre ne érts, de nem igazán az erősséged ez a játék.
Tinédzserként sok hülyeséget megcsinál az ember, nem kizárt, hogy ő is ezért teszi, a másik lehetőség pedig az, hogy az apja figyelmét felhívja. Ám nem feltétlenül ez az az út, ahol a lány kiválthatja az apjából a büszkeség érzését. Közelebb lép hozzá, megvizsgálja az arca minden rezdülését. Ujjaival az üvegpoháron dobol egy keveset, majd inkább visszaül a helyére, és lerakja maga elé a poharat.  
- Miért csinálod? Fiú van a dologban vagy apád tett megint valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. január 20. 19:36 | Link

Alíz

- Köszönöm, én is úgy látom, hogy ez sokkal jobb. Ha minden fehér lenne és fapados, akkor a jelenleginél sokkal súlyosabb dolgok is történnének ebben az iskolában.
A jelenlegi felállás, hogy egy sok labilis személyiséggel rendelkező iskola egyetlen pszichológust foglalkoztat, nem is biztos, hogy a legjobb megoldás. Ezt mindenképpen jeleznie kell az igazgató felé. Célszerűbb lenne a diákokat és a tanárokat szétosztani két ember között, mert a sok információ nagyon sokszor összekeveredik, és ha nem jegyezné fel magának az ülések után még külön, hogy ki kivel van és mit csinált, illetve, hogy egyik vagy másik embertől hallotta a dolgot vagy csak úgy pletyka szinten máshonnan, akkor bizony lenne itt probléma. Nem akarja, hogy véletlenül bajt keverjen, viszont igyekszik minden információt rendszerezni, hogy figyelemmel tudja kísérni a kirívó eseteket, és ha talál egyet, hát tudja jelezni.
- Nem köszönöm, én kávéfüggőségben szenvedek. Tejeskávé, hogy egész pontos legyek.
Persze szokott mást is inni, de az tartja legjobban szinten az elméjét, még akkor is, ha kimutatták, hogy a kávé és a tea nagy mennyiségű fogyasztása vashiányos vérszegénységhez vezethet. Valamit valamiért, nem? Ő legalábbis így gondolja, de persze évről évre azért mindig eljár ellenőrzésekre.
- Az emberek egyrészt tartanak az ismeretlentől, vagy esetünkben az arctalantól. Ez igaz a gyűlöletre és a tanácstalanságra is. Onnantól, hogy alakot öltött, az ember lényének egy rész megnyugszik, tudja, hogy ki az, akire haragudnia kell. Ez az érzés, ami nálad is megvan, nem ritka vagy ismeretlen azok körében, akik árvaházba kerültek, még akkor is, ha szerető család veszi őket körül életük egy következő szakaszában.
Értette az iróniát elsőre is, de nem tett az irányába semmit. Az irónia egyfajta védekező mechanizmus a világgal szemben. Ő maga is alkalmazza, és nem tartja rossz dolognak, ha az ember rendelkezik vele és használja is.
- Mennyit tudsz a szüleidről vagy arról, hogy miért hagytak el, vagy, hogy merre lehetnek most?
Amikor a hibáztatás érzése megjelenik, nagyon sokszor egy esemény a katalizátor, mely elindítja az kirobbanást, az addig is jelen lévő, de talán szunnyadó érzések felszínre törését. Az első tipp az egyik fél megjelenése vagy egy új információ – mely inkább csak rombolja a korai szülőképet – felszínre kerülése lenne, de nem akar elhamarkodottan ítélni.
- Mesélj nekem Timiről. Bármit, amit szívesen megosztanál bárkivel.  
Nagyon sokan mesélnek arról, hogy az árvaházban nem olyanok a körülmények, mint amilyet egy gyermek megérdemelne. Kivételt képez ez alól talán a Kereki – Nagy, legalábbis amit mostanában látott az intézményből. Tudja, hogy a nevelők dolga se könnyű éppenséggel, hiszen kevés pénzből rengeteg gyermekkel, rengeteg személyiséggel és háttérrel kell megküzdeniük. Ő maga nem is engedné, hogy valaki évtizedeken át ilyen intézményben dolgozzon, de nem az ő joga azt megítélni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium