34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1274
Összes hsz: 8124
Írta: 2015. január 11. 18:29 | Link

Dr. Mácsai Zója
a magával ragadó

Üldögélek csak tovább a doktornő kényelmes kanapéján, békésen hallgatva eszmefuttatásait, elmondásait. Szólni nem nagyon szólok hozzájuk. Mégis mit mondanék? Inkább csak türelemmel végighallgatom, figyelmesen kémlelve Őt. Hagyom, hogy kigördítse magából a gondolatárt, ami eddig benne tobzódott. Amikor a vámpírdoktor kifejezést használja és kuncog kicsit, vonásaim jobban ellágyulnak. Ez az ötlet újra és újra megtetszik nekem, mikor felmerül, csak végül mindig elvetem a már említett, érthető okokból. Lehet, egyszer azért megpróbálhatnám...
- Ha támogatni nem is feltétlen kell, de inkább, mint tiltani. - véleményezem a Mina vámpír lesz, ha nagy lesz ügyet. Persze, mondhatnánk, hogy egy fajtámbelinek nem feltétlen kéne tippeket adnia gyermekneveléssel kapcsolatban, azonban ez a világ hülyesége lenne. Attól még, mert én soha nem tapasztaltam, milyen szülőnek lenni és valószínűleg soha nem is fogom, attól még elég jelentős rálátásom lehet erre a témára és jóval több példát láthattam arra, ki hogyan szúrja el a kölyke életét, mint bárki más. A lényeg, hogy én nem aggódnék a Warren lány miatt, és nem hiszem, hogy Zója rosszul kezelné a helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 11. 20:26 | Link

Adam

- Persze, nem is akarnám, okos kislány ő.
Erre az egyre mindig támaszkodhatott. Most is, megvallja, inkább járjon ez a lányka fejében még pár évig, mint a fiúk, elvégre van ebben az iskolában pár példány, akiknek a stílusa bár megnyerő, de nem szeretné, ha Mina azzal állítana haza, hogy éppen közülük valaki lett a párja. A gondolat is ijesztő.
- Öhm. Éppen úton voltál, én meg közbe szóltam. Biztos céllal mész valamerre.
Nem is gondolt bele, hogy a férfinek éppenséggel dolga is lehet, és okkal jött az iskolába, és okkal haladt éppen kifelé. Biztos csak volt egy kis elintéznivalója. Igen, csak erről lehet szó. Ő pedig gonosz módon berángatta, és kiöntött ide neki mindent, ami a lelkét nyomja, sőt, ami azt illeti a férfi megtesz neki valami olyasmit, amit nem is kérhetne, méghozzá, hogy elmondja Dwayne-nek, gyermeket vár tőle. Ez az ő feladata lenne, de egyszerűen mire ráveszi magát, addigra az is lehet, hogy már a kisfiú is ide jár majd. Valahogy mindig így sikerül.
- Adok valamit.
Felkelve az asztalhoz lép, hogy felvegye a táskáját, kis kutatás után pedig elővegye a pénztárcáját, és abból egy képet, amit végül Adam kezébe nyom.
- Azt hiszem sorsszerű volt, hogy gyere. Eredetileg ezt akartam ott hagyni az asztalán. Lehet a másikat kéne adnom, amire nem írtam semmit.
A kép egy ultrahang felvétel, méghozzá a mágikus világnak köszönhetően, mozgó felvétel, bár szakavatatlan szemnek nem feltétlenül egyértelmű, hogy mit kell nézni. A kép hátán felirat van, a nő jellegzetes szépen kanyarított betűivel: "Tudom, hogy nem akarsz róla tudni, de nem akarok hazudni neked."
- Amúgy, ha a faluba mész, mehetnénk akár együtt is. Haza kéne mennem, hogy aludjak egyet, lehet Mina is otthon van, nem akarom, hogy egyedül legyen. Mostanában elég sok minden történt, ami miatt kicsit ki van akadva.
Persze nem biztos, elég sok időt tö9lt fent, azonban jobb, ha holnap reggel Botond nem itt fekve találja meg, nem lenne túl szép a magyarázkodás.
- Szerdától otthon vagyok, már ha Dwayne akar tudni róla. Nem feltétlenül kéne ezt az iskolában intézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1274
Összes hsz: 8124
Írta: 2015. január 12. 18:37 | Link

Dr. Mácsai Zója
a magával ragadó

Megrázom a fejem, így jelezve neki, hogy ne aggódjon, nem tart fel. Ha sürgős dolgom lenne, vagy bármilyen oknál fogva nem akarnék itt lenni, nem lennék itt. Soha nem okozott gondot számomra, hogy közöljem valakivel, ha más tennivalóm van, vagy ha egyszerűen nem óhajtom rá fecsérelni az időmet.
Felállok a kanapéról, mikor a nő az asztalhoz megy valamiért, amit hamarosan átnyújt nekem. Átveszem Tőle a képet. Egy felvétel a babáról. Nézegetem a fotót, miközben Zóját hallgatom, meg persze az írást is elolvasom a másik oldalon. Bólintok neki, a szemébe tekintve, és dzsekim belső zsebébe csúsztatom a képet.
Tőlem mehetünk együtt, persze. Úgyhogy hamarosan édeskettesben hagyjuk el a rendelőjét. A festmények valószínűleg beszélni fognak erről. Az iskolai pszichológusnő berántotta a falu vámpírját a szobájába, ahonnan aztán később együtt távoztak. Egyenesen mehet az Edictum pletykarovatába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. január 15. 23:15 | Link

Zója néni
~ Sajnálom a hatalmas késlekedésem, de nem volt elfelejtve ám a néni. ~


Nem minden nap sikerül a véletlen folytán az embernek összefutni az iskola pszichológus néniével, viszont ez a bizonyos ma más volt. A hölgyemény mérhetetlen kedvességről és gyermekbarátságáról is tanúbizonyságot tett a szememben, mert nagylelkű módon felsegített a földről, majd készségesen megmutatta, hogy hol is van az a bizonyos rendelő. Életemben nem voltam még pszichológusnál, de ha belegondolok biztosan kedvesek lehetnek, mivel Zója néni is kedves. Behívott, majd elmagyarázta az elém táruló dobozok és fóliák szerepét a szobában. Nekem amúgy fel sem tűntek volna, képes lettem volna lakberendezési tárgynak tekinteni őket. Amint beértünk a néni igyekezett kitenni magáért. Elmagyarázta, hogy az asztalon van a finom, még meleg pogácsa, amit az előbb hoztak. Nekem persze több sem kellett... megragadva az általa emlegetett tányérkát, szedtem magamnak egy pici pogácsát és komótosan rágódni kezdtem rajta. A rágódásom alatt a néni precíz mozdulatait követtem, amellyel a kakaót készítette. Hamar visszaért, majd adott egy bögre itókát és beszélgetést kezdeményezve feltett egy kérdést. Lenyeltem hát a falatot, megkóstoltam a kakaót, majd újult erővel csicseregni kezdtem.
- Nagyon finom lett a kakaó, meg persze a pogácsa is mennyei... Apropó... Nem, nem vettem fel gigantikus mennyiségű órát. Csak nyolcat... azt hiszem...
Igen, határozott kislány vagyok. Most hogy belegondolok azt hiszem tényleg nyolc órácskám van.
- Igen, ez egy amolyan kivételes alkalom. Most van egy kis szabadidőm, amit ez egyszer nem a könyvtárban szorgalmi írással, vagy tanulással akarok tölteni, hanem valami mással.
Például azzal, amit most csináltam, random iskolapszichológusokkal való beszélgetéssel. Ilyet is ritkán tehet az ember.
- Amúgy meg... Majd egyszer elmeséli ennek az isteni kakaónak a receptjét?
Áhh... mit is tehetnék. Én egyéniség vagyok, most a kakaó vonta el a figyelmem a dolgokról, minő meglepő.
   
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2015. március 2. 17:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 26. 19:22 | Link

Adél

A kislánynak igaza volt abban, hogy nem fog úgy kinézni, mint egy sellő, ha valaki felhúzza, de attól még senki se mondta, hogy jobb helyzetben van. Annyira túlértékelt a mai társadalomban a szépség, mint fogalom, hogy az más szinte túlgiccsesült. Hiába szép valami kívülről, ha belül rohad. Nézzük csak meg az almát. Attól, hogy a külsejét minden nap fényesítjük, nem tudhatjuk, hogy mit rejt belül. - Vannak olyan képességek, melyeket szintén nem választ az ember, azonban megkapja őket. Lehet, hogy nincs külső jele, vagy nem érzékeled, de ez nem jelenti azt, hogy a viselőjének olyan könnyű vele együtt élni. Tudom, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb.
Ő személy szerint annyira nem bánná, ha elcserélhetné a vélaságot metamorfmágiára. Sokkal jobb lenne az érzelmi élete és nem kellene meghunyászkodott kisnyusziként újra és újra visszakullogni Dwayne kegyeibe, melyek, mint tudjuk, nem pont hosszú életre termettek.
- Persze, vannak mások is, akik egy nap úgy kezdték, mint te, akiknek szintén meg kellett tanulniuk bánni a képességükkel, és akik szerintem szívesen beszélgetnek veled erről. Néha már az is segít, ha kibeszélheted magadból, hogy éppen milyen érzések fogtak el, és ezt szerintem a legjobb lenne azzal, aki szintén átélte ezeket. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne beszélgess velem, csak nem biztos, hogy a metamorfmágia lélektanában pont én lennék otthon.
Bezzeg, ha egy félvéla jönne, aki ismeri azokat, amiktől ő szenved, még az is lehet, hogy egész jó barátnők lennének, és a terápia inkább átmenne sima női csacsogásba, de az egyetlen félvéla, aki az iskolában nyíltan felvállalja a dolgot, nem pont a szíve csücske, egyéb dolgok miatt.
- Miért gondolod, hogy szörnynek néznének, csak mert meg tudod változtatni a külsődet?
Nem érti, hogy ez hogy alakulhatott ki ebben a kislányban. Persze a gyerekek csúfolódnak, olykor nagyon gonosz módon, így ahogy kimondja a kérdést, szinte már sejti is, hogy ez lehet a válasz. Vannak gyerekek, akik irigyek, és inkább csúfolják, mint csodálják a képességét.
- Boti hogy lát téged?
Tesz fel egy kicsit más irányú kérdést, hátha azzal, hogy egy számára kedves családtagot hoz fel, el tudja egy kicsit terelni a kislány gondolatait arról, hogy csomókba tépje ki a haját.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 26. 21:03 | Link

Catherine

- Van egy előírt étkezési idő, igen, de a diákok rebellisek, nem? Szeretik áthágni a szabályokat, és még senkit se büntettek meg azért, mert evett. A kviddics csapatok tagjai rendszeresen korábban esznek, mert edzenek, sokuk csak összepakol valamit, és menet közben fogyasztja el. Van, aki inkább csipeget, két óra között, a folyosón, vagy az osztályteremben. Nem kötelező együtt enni a többiekkel akkor, amikor hivatalos idő van. Amikor diák voltam, én is rendszeresen ettem éjjel a barátnőmmel a konyhában.
Az mondjuk más kérdés, hogy egy tanár se vette be a harmadik alkalom után, hogy elnézték az időt, és már itt sincsenek. Ha már éjjel legények voltak, nappal is azok lehettek, főleg az ágytál tisztítás terén. Lehet, hogy nem kéne arra bíztatni egy diákot, hogy éjszaka osonjon ki.
- Esetleg, ha lenne nálad némi ropogtatnivaló a táskádban, már az is segíthet. Először csak csipegetsz, aztán fokozatosan hozzászoktatod az agyad a gondolathoz, hogy eszel, és mire észbe kapnál, már nem jelent gondot, hogy mások is vannak körülötted.
A lány kitörésén meglepődik, azonban nem szól semmit, arcjátéka se árulja el, hogy meglepődött. Nyugodtan dől hátra, a fotelban, és finoman megrázza a fejét.
- Nem, én nem várom el, hogy egyél, vagy hogy normálisan egyél. A normális mindenkinek más. Nekem az, ha több liter kávét megiszok, másnak, ha folyton mogyorót ropogtat, megint másnak, ha legalább egy tábla csokit megeszik egy nap. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy mi számít normálisnak. Én nem várom el, hogy most kimenj azon az ajtón, és magadba tömj mindent, amit meglátsz, csak javaslatot teszek, amit vagy megfontolsz vagy nem. Ez már rajtad áll.
Nézi, ahogy a lány ujjai között megfeszült bőrt mutat fel, és azt is, ahogy ő ezt komolyan gondolja. Tényleg azt hiszi, hogy kövér, hogy van rajta felesleg. Ez ijesztő. Valóban nem fest a legjobban, de nem azért, mert van rajta plusz súly, hanem mert nincs rajta semmi. Olyan, mint egy ropi, amit könnyen félbe törhet bárki.
- Ki az, akit szépnek gondolsz. Ha körbenézel a környezetedben vagy a világban,ki az, akire szeretnél hasonlítani? Akinek a testi adottságai szerinted tökéletesek, és miért pont ő az?
Ennek az egésznek van kiváltó oka, csak meg kellene találni, hogy mi az, anélkül, hogy a lány számára már zavaróan mély és intim kérdéseket tesz fel, pedig a gyökere az egésznek sokszor a családban vagy egy fontos életeseményben gyökerezik.
- Mikor kezdte el a környezetedet zavarni ez a jelenlegi állapot? Történt valami, ami után szóvá tették, és rákényszerítették, hogy járj pszichológushoz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. január 31. 20:46 | Link

Pszichológusnéni


Nem érthették őt meg. Hogyan is érthetné meg őt valaki, aki nincs a bőrében? Voltak, akik azzal a hazugsággal kezdték, hogy "tudom, min mész keresztül", de honnét tudhatnák? Ezzel ugyan nem próbálkozott a néni, de Adél nem érezte kevésbé rosszul magát. Bármilyen képesség birtokában is legyen, az nem ugyanaz, mint az övé, amivel rémült, értetlen pillantásokat zsebelhet be környezetétől.
Azzal is hitegették, hogy ha majd hozzá hasonlóak, vagyis varázslók és boszorkányok csemetéi közt lesz, az majd más lesz, ők nem fognak úgy nézni rá. De nem így volt. Még Zellerke is eltátotta a száját, pedig az ő anyja sárkányokat kerget! Min lepődhet még meg az ilyen? Hát, úgy látszik őrajta.
De arról ezidáig nem volt szó, hogy hozzá egészen hasonlóakkal is találkozhat. Ez új volt, más metamorffal még nem beszélt ezelőtt. És a pszichológus nő azt mondta, az iskolában, ebben az iskolában vannak mások az ő adottságával.
- Tetszik tudni, hogy kik ők? Találkozhatok velük? - kérdezte szipogva, még mindig hajába csimpaszkodva, húzkodva azt, remélve, hogy ha ebbe az új információba, ebbe az új reménybe kapaszkodik általa, akkor majd megnyugszik, megint barna lesz, és egyenes. Megint normális. Boti emlegetése is efelé terelte. Letörölte könnyeit, most már hiába takargatta volna őket.
- Ő aranyos, nem néz rám soha furán. Mellette nem tűnik fel, hogy megváltoztam, vagy csak ritkán, és nem néz rám úgy érte, mint a legtöbben.
Ő volt a másik ok, amiért idehozták Adélt, és az egész család a faluba költözött. Bátyja is pszichológusnak tanult, sőt, már gyakornok volt, és bár alig volt lehetőségük az elmúlt több, mint tíz évben huzamosabb ideig együtt lenni, Adél nagyon szerette őt.
Utoljára módosította:Gál Adél, 2015. február 2. 18:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 1. 21:11 | Link

Adél

- Elmondjam, hogy én mit tudok?
Az utóbbi időben utánanézett sok mindennek a saját képességével kapcsolatban, és beszélt emberekkel, akik olyanok, mint ő. Volt, aki segített, bár a családjához nem sikerült közelebb kerülnie. Mostanra eljutott odáig, hogy a nehéz napokon hiányzik az apja, akinek szívesen veszett el az ölelésében gyerekként is, ha éppen nagyon bánatos volt. Próbálkozott persze, de nem elég kitartóan, aminek fő oka az volt, hogy maga se tudta, miként közelítse meg a dolgot, mennyire erős most az elutasításhoz. A másik pedig, hogy fél, ha rossz módszert választ, akkor csak még messzebbre taszítja magától a családját, akik ezelőtt tizenöt évvel kitagadták Mina miatt. Ott is inkább az anyja döntött, és talán mára már ő is bánja a dolgot. Talán. Viszont most nem szabad ebben a gondolatban elmerülnie, inkább a kérdésére figyel, és egy pillanatnyi habozás nélkül bólint egyet.
- Persze, először is, beszélek velük én, van egy lányka, aki szerintem szívesen segítene neked, ő is nagyon kivételes, mint te. Biztos vagyok benne, hogy általa könnyebb lesz majd a képességeddel való együttélés. Csak adj nekem egy kis időt, mondjuk egy hetet, hogy megbeszéljek vele mindent. Tudod azért vagyok ilyen biztos a sikerben, mert rajtuk is látom, hogy együtt tudnak élni vele, és ők is elkezdték valahol.
Boti említése jó ötlet volt, érezhetően nyugodtabban beszél a kislány is, aminek kifejezetten örül, hogy a kislány is megnyugodni látszik. Felkelve mellőle odalép a szekrényhez, amin a még most is gőzölgő kakaó áll, és tölt neki egy bögrével, majd visszalépve leteszi elé a bögrét, és visszaül a fotelba, elvégre nem akar zavaróan közel maradni hozzá, a kislánynak is megjár a magánszféra.
- Ha sikerül előbb beszélnem a lánnyal vagy mással, aki szintén metamorf, akkor mindenképpen előbb kereslek vagy küldök egy levelet Botival, rendben? Addig pedig kár aggódnod, minden képesség kezelhető, erre már én is rájöttem. Nekem csak most sikerült, és talán még én se vagyok elkésve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 1. 21:34 | Link

Evelin

- Végül is, az csak hárommal több, mint a kötelező, nem is olyan sok, valóban.
Vannak emberek, akik minden tárgyat felvesznek, aztán év végén tapasztalják, hogy bizony egy kicsit túlzásba estek. Nincs olyan jó tájékoztatása az iskolának a diákok felé ilyen téren, és erről mindenképpen szólnia kell majd az igazgatónak is ha alkalma nyílik rá, csak el ne felejtse. Ezt elkerülendő, az asztalához lép, és egy kis emlékeztetőt ír fel az ottani papír tetejére. Mindig van egy tiszta lap kitéve, amit a nap folyamán érkező információkkal ír tele, majd feldátumozza, és a többi mellé fűzi.
- Azt hiszem ez elég más, bár van egy csomó könyvem, ha gondolod, a többségének nyelvezetén viszont sajnos a kakaó se segít.
Mégis be kellett vágnia egy-egy könyvet, ha át akart menni, és nem mindegyik volt tényleg érthető vagy emészthető. Ezek azok, melyek most a polc tetején foglalnak helyet, lejjebb sokkal könnyedebb, de alapnak számító művek várnak arra, hogy valaki levegye őket, és beléjük olvasson. Szerencsénkre Zója olyan, aki szívesen olvassa újra őket.
- Nincs nagy titka. Házilag készül, a lányomra olykor rájön a vágy, hogy segítsen a konyhába, olyankor csinálunk kis apróságokat. Ezek is onnan származnak. Inkább forrócsokinak mondaná az ember, de ahhoz kevesebb tejet kellett volna használnom.
Úgy viszont van, amelyik nagyon fűszeres. Felkelve a fotelből visszasétál az asztalához, és egy kis fa dobozkát vesz a két keze közé, amivel visszasétál, és a fotelbe visszaereszkedés után, felnyitja. Odabenn sok-sok kicsi dobozka van, amire kézzel írták rá, hogy mi van a csokihoz keverve, illetve, hogy milyen csokiból vannak a kis golyók, amik a dobozkákon belül vannak. Nem éppen a legszebb körök, de finomnak mindenképpen finomat, és mivel feloldódnak, így nem is baj, hogy nem olyan szépek.
- Válogass kedvedre, otthon már belefulladok ezekbe, meg szerintem lassan a rellonosok is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. február 1. 22:27 | Link

Dr. Mácsai Zója

Hallgatja a jobbnál-jobb ötleteket Zójától, de valójában minden érve csak kifogás. Nyilván, ha csak ennyi zavarná, meg tudná oldani, hogy ételhez jusson, sőt, bőségesebben is ehetne, mint bárki más ebben a kastélyban. De nem kell neki. Nincs rá szüksége. Illetve a szervezetének volna, hiszen az eddig felszedett tartalékokkal tartja el Shayleent, ami őt egyáltalán nem érdekli. Makacsul hallgat a felvetésre, amúgy sincs semmi humora rebellist játszani, főleg nem olyan felesleges és jelentéktelen dolog miatt, mint az étkezés.
- De én nem vagyok éhes - ugyanaz a nóta minden áldott alkalommal. Talán addig a legjobb, míg tiltakozik, ha ugyanis beletörődve rávágja, hogy jó, lesz nála, csak hagyják békén, az a vég kezdete. Mert az jelenti a végső ellenállást. - Nézze, tudom, hogy másoknak ezek alapdolgok, állandóan esznek, de én nem érzem úgy, hogy kell. Látom, ahogy falnak és csak tömik magukat, én viszont rosszul vagyok tőle. Nem bírom nézni, képtelen vagyok rá és nem vagyok hajlandó több áldozatot hozni holmi kajamennyiségért, mint amennyit eddig hoztam - nem támadó jellegű a hangja, inkább amolyan "tegyél le róla, hogy meggyőzöl". Félreértés ne essék, egészen szimpatikus számára a nő, de ez még nem jelenti azt, hogy minden egy csapásra rendeződik benne. A higgadt válaszon elgondolkodik. Kissé csillapodik vérmérséklete és figyelmesen hallgatja a nőt.
- Tudja, hogy mennyi kalória van egy-egy ropogtatni valóban? Rengeteg. Minél több kalóriát juttatok a szervezetembe, annál kövérebb leszek, nekem pedig az a célom, hogy lefogyjak, a kettő nem összeegyeztethető - széttárja a karját és ismét hátradől. - Próbáltam elmagyarázni a szüleimnek is, hogy egyenek egészségesebben, főztem nekik otthon, de állandóan csak azt szajkózzák, hogy beteg vagyok. Szinte már fizikai fájdalmat jelent nekik, ha nem látják, hogy eszem - keresztbe veti lábait és úgy dönt, ha már itt van, egy élete, egy halála, mesél pár dolgot. Többek között azt, hogy mennyire elege van a szüleiből. Meg sem próbálnak megérteni semmit, a fejével gondolkodni. Minél inkább erőltetik az étkezéseket, Shayleen annál inkább ellenáll, ez pedig ösztönszerű és természetes reakció.
- Én nem azért kezdtem fogyni, hogy valakivé váljak. A fogyás egy életmód, egy olyan kitűzött feladat, amit teljesíteni kell. Csak eleje van, vége nincs. Mert tulajdonképpen, ki számít csinosnak? Angeline Jolie például gyönyörű vékony. De hol vagyok hozzá képest? Félreértés ne essék, nem akarok rá hasonlítani, csak... Csak ha azt kérdezi, ki az, aki szép, na akkor ő az. De például Önön sincs felesleg, velem ellentétben. Szép karcsú - a szél fújdogálása másmilyen. Míg teljesen tökéletesen megállapítja, milyenek mások, magát kövérnek titulálja. Nem akar hasonlítani, csak fogyni. Fogyni, míg nem lesz elég. De hol a határ? Hol húzódik az a mezsgye, amikor már ő is belátja, hogy súlyos az állapot és az ebbe fektetett energia pazarlás és életveszélyes?
- Mindig is szerettem sportolni - halkan kezdi el, mert ezt a kérdést még Shiemi se tette fel neki. - De tudtam, hogy jól jönne, ha megszabadulnék pár kilótól, tudja, úgy könnyebb futni, jobb a teherbíró képesség, ha kevesebb súlyt kell cipelni. Rengeteget olvastam erről, különböző fogyókúrás technikákat, de egyik sem tetszett, így csak ráálltam arra, hogy kevesebbet egyek - az ujjait kezdi piszkálni, ahogy beszél. - Aztán megdicsértek, irigyek voltak. Nem tudták elhinni, hogy mindössze ennyi elég volt ahhoz, hogy fogyjak. Aztán arra gondoltam, ez megy, talán lehetne máshogy is. Milliónyi kalóriatáblázatot tudok fejből, kérdezzen akármit. Különféle recepteket kezdtem elkészíteni, a szüleim talán még büszkék is voltak, de sosem vettek észre - felemeli a fejét és mély levegőt vesz. - Tudja, könnyű úgy szeretni valakit, hogy tökéletesnek látjuk. De ha probléma adódik, akkor a megoldás mindössze annyi, hogy homokba dugjuk a fejünket. Sosem vették észre, ha fogytam. Nem is figyeltek rá. Aztán egyik este, anya bejött a szobámba, fürdés után csak egy törülköző volt rajtam és szinte felsikított, mikor meglátott. Azóta se értem miért. Azt mondta, csont sovány vagyok és ez ijesztő. Akkor vett rólam tudomást először úgy, mint probléma - felkel és járkálni kezd a helyiségben, míg megállapodik az ablaknál. Nyel egy hatalmasat, mielőtt megint belekezdene a történetbe.
- Elkezdtek orvosokhoz cipelni. Milliónyi szakemberhez. Aztán pszichológushoz, én viszont hallgattam. Állandóan csak az volt a lemez, hogy beteg vagyok, segítségre van szükségem. Aztán egymást kezdték okolni, hogy melyikük nem foglalkozott velem eleget, kinek a hibája. A barátaik előtt letagadtak, elvágták a közösségi életemet, hogy senki se lássa a szégyenüket. Engem - hátat fordít az ablaknak és a nőre pillant, tekintete dacos. - De én sosem voltam probléma. Csak a gyerekük akartam lenni. Végig a kezemben volt az irányítás, tudtam, meddig mehetek - hazugság. Hazugság. Hazugság. - De már késő volt. Tökéletesből átmentem szégyenletesbe. Aztán közölték, hogy anorexiás vagyok, de nem igaz. Mert nem lehetek az, nem? Én csak vigyázok az alakomra, egészségesen eszem, az még nem betegség, nem? - megerősítést vár. Valamit, amibe belekapaszkodhat. Fogalma sincs, miért beszélt ennyit. Egyáltalán minek? Nem kéne kiadnia magát, de nem tudta tovább magában tartani a fájdalmat. Minden feszültség és idegesség rajta csattant, senki sem volt kíváncsi . Talán a bizalom nem kifizetődő. De jobb, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. február 2. 18:40 | Link

Pszichológusnéni


Szemében megcsillant a reménysugár, hogy végre, végre valahára történik valami, ami nem ugyanaz a taszigálós tippelgetős megoldás, amivel eddig éltek azok, akikhez szülei elküldték.
A legtöbben egyszerűen nem is láttak még metamorfot, és el sem hitték, hogy Adél valóban az, míg át nem színeződött a haja, és a bőre. Akkor aztán majd' kiugrottak a bőrükből, hol az ijedségtől, hol az izgatottságtól. Pedig a kislány csak azt szerette volna, ha normálisként tekintenek rá.
Most pedig lehet találkozhat olyannal, aki talán szintén átment ugyanezeken. Már előrehajolva, izgatottan és kíváncsian figyelt a nő szavaira, az eddigi elutasítása könnyeivel együtt odalett, mintha sose lett volna.
- Jó, az nagyon szuper lenne - mondta.
Hirtelen olyanféle izgatottság lett úrrá rajta, mintha a nő arra készülne, hogy a következő percben felálljon, és behívja az emlegetett lányt, noha mondta, hogy előbb még beszélnie kell vele.
De ahogy lábát lóbálva, ruháját gyűrögetve üldögélt, beköltözött a tudatába az a mérgező kis gondolat is, hogy hiába egy találkozó, esetleg később valamikor másik, ő nem ide jár, ő nem ugorhat ide fel mindennap, és másoktól sem várhatják el, hogy látogassa állandóan, míg meg nem tanulja kezelni a képességét.
Elsötétedett, és lelapult a haja.
- Bárcsak nagyobb lennék már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 6. 22:42 | Link

Adél.

- Nos, akkor előreveszem a fontossági listán a megkeresését, egy hét a maximum, amit kérek, de lehet, hogy előbb is tudok szólni. A szüleidnek is elmondom ezt a megoldást, és Boti is tudni fog róla, így teljesen nyugodt lehetsz. Hol szeretnél beszélni vele? Itt fent, vagy inkább lent? Esetleg a faluban valahol?
Azon se lepődne meg, aha a kislány a házát mondaná. Azon már Leonie óta nem csodálkozik, hogy a diákok képesek teljesen nyugodtan házhoz jönni. A lényeg azonban, hogy olyan hely legyen, ami mindenképpen megnyugtatja a kislányt, hiszen ez mégiscsak egy komoly beszélgetés lesz, melynek jól kell sikerülnie ahhoz, hogy ezen a kétségbeesett és bizonytalan állapoton túl tudjon lendülni.
- Hidd el, az nem olyan mókás, persze, ebben a korban én is nagyobb akartam lenni, aztán valahogy megfordult a dolog. Amint nagyobb lettem, elkezdett hiányozni a gyerekkorom, és a mai napig, szívesen lennék újra gyerek.
Pedig lassan megszületik a második gyereke is, ha minden jól megy, nem biztos, hogy pont azon kellene gondolkoznia, hogy inkább fára mászna és egy szál fürdőruhában pancsolna egy szökőkútban.
- Szeretnél még valamit megbeszélni, vagy szólhatok a szüleidnek, hogy végeztünk? Szerintem már nagyon unják a folyosót.
Szerencsére, ha itt is állnak, hallani nem hallhattak semmit, hiszen a szoba bűbájokkal védett, hogy az orvosi titoktartás, tényleg titok maradhasson. Nem akarja, hogy a portrék akárcsak mondatfoszlányokból is, elkezdjenek összerakni nem létező dolgokat. Hiszen ő pontosan tudja, hogy az ember életével kibabrálni, ahhoz nagyon értenek, de ahhoz, hogy a szájukat befogják, már egyáltalán nem. Ez pedig nem egyszer okozott neki is, és a hozzá járóknak is komoly problémát, van, aki a mai napig nem hevert ki egy durvább pletykát, és olyan is, akinek az egész önbizalmát kell újraépíteni miattuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. február 15. 09:14 | Link

Catherine

- Azt hiszem a szüleid legnagyobb problémája a dologgal az, hogy ha egészségesen is főzöl, étkezel, nem a megfelelő mennyiséget fogyasztod. A szervezeted lassan felemészti magát, a betegségekkel szemben nem tudsz majd megfelelően védekezni, egyszerűen elsorvadsz, ha nincs benned olyan plusz, amit a szervezeted energiává alakíthat át. Nem azt akarják, hogy menj, és zabálj, ahogy te fogalmaztál. Nem kell beülnöd ebédidőben, és felfalnod mindent, ami előtted van. Kialakíthatsz étrendet. Van egy ismerősöm, aki ebben profi, olyan étrendet állít össze, mely tápláló, de nem hízlaló. Ha azt betartod, nem változol meg külsőre, a szüleid is megnyugodhatnak, és nem kell erről többet beszélgetnünk nekünk se, ha fejlődést látok.
Vannak problémáim nekem is, Minának is, de egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy a hullámzó átlag, az apja miatti sértettsége és társai közel sem olyan vészesek, mint amikor valakinek testkép zavarai vannak, és az egészségével játszik.
- Tudom, a gyerekemnél én is odafigyeltem, hogy miből mennyit adok neki. Szerencsés, olyan szempontból, hogy nem hajlamos a hízásra, azonban szerettem volna, ha odafigyel az étkezésére. De ez nem ugyanaz, mint amit te csinálsz. A szüleidtől kapott figyelem elhalványulásával arányosan csökkent az a mennyiség is, amit megeszel?
Az, hogy valaki szégyenként éli meg, hogy a gyereke beteg, számára elfogadhatatlan. A nőben is egy olyan élet növekszik, mely még gyenge, a terhességéhez képest visszamaradott, és talán nem is jutnak el a végéig, de a gyereke, esélyt akar neki adni, és ha esetleg betegen születik, hát betegen is ugyanúgy felvállalja, hogy az övé, és ugyanúgy szeretni fogja.
- Szerintem nem vagy olyan messze Angelina Jolietól, mint gondolod. De, ha már felhoztad őt. Amióta vékonyabb lett, a bulvársajtó szétszedte őt, sőt, valódi betegséget is diagnosztizáltak nála. Nem feltétlenül az csinos csak, aki olyan vékony, hogy méretben nem talál magára ruhát. Számomra az egyik leggyönyörűbb nő, a legjobb barátnőm, akinek világ életében sportos alakja volt, aztán az évek előrehaladtával a teste átalakult, ma már három gyereket nevel, de még így is gyönyörűnek tartom. Mutatok róla egy képet, sőt egy másik kedves ismerősömről is.
Felállve az asztalhoz lép, hogy a tárcájából kivegyen két képet. Mind a kettőn ugyanaz a gyerek szerepel, két különböző nővel. Az egyikőjük szőke, míg a másik vörös hajú.
- Ő itt a barátnőm, Kriszta, akiről az előbb meséltem. Számomra a kisugárzása és a személyisége teszi őt még gyönyörűbbé, mint amilyen, a másik pedig Katinka, akiről ugyanezt tudom elmondani, pedig testalkatukban ők messze állnak tőled, sőt tőlem is. Mégis, ha valakire hasonlítanom kellene holnaptól, biztos, hogy közülük választanék. Az, hogy mi a szép és mi a csinos, viszonyítás kérdése. Kinek mi az, ami tetszik.  
Az előbb a lány mellé guggolt, amíg a képeket kitette. Zójánk hajlamos mások aurájába bemászni, szereti a fizikai kapcsolatot a másikkal, sokkal jobban rá tud hangolódni, ha úgy érzi, hogy egyfajta bizalom alakult ki kettejük között, még ha igen csekély is, most azonban feláll, és visszaül a helyére. Valljuk be, vannak dolgok, amiket a mostani állapotában már nem feltétlenül tehet meg.
- A sportban ideig – óráig talán jó, ha az emberen nincs plusz, ám idővel ez visszafordul, és bizony nem lesz olyan jó. Nézzük meg a lányokat, akik kviddicseznek az iskolában. Szép, sportos testalkatuk van, de hozzád képest kövérek, pedig ők is folyton nézik, hogy miből mennyit esznek, ha többet, akkor kitolják az edzést, de mégsem küldték még hozzám őket ezzel. Szerintem az, ahogy ők élnek az egészséges mérce olyannál, aki szeret sportolni. Beszélned kéne velük, hogy mit esznek, mennyit, hogy egy kicsit jobban átlásd a lehetőségeidet. Nem kell kevésbé egészségesen étkezned, a világért sem, csak magával az adaggal van a baj. A szüleid sem feltétlenül rosszak, talán csak nem úgy kezelték a helyzetet, ahogy te elvártad volna. Ők nem akarnak neked rosszat azzal, hogy elküldenek pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, segíteni akarnak, és úgy vélik, ez a járható út.

Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2015. február 15. 09:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2015. március 2. 18:59 | Link

Zója néni

Békésen rágcsikálva az imént megkaparintott ételt leledztem a Nénivel egy légtérben. A pszichológusi rendelő megvallom igazán érdekfeszítő hely volt, különösen az ideiglenes lakberendezése és az itt tartózkodó Zója néni miatt. Mellesleg, ha ez nem lenne elég, volt kakaó és mennyei meleg pogácsa is. A tantárgyak megbeszélését letudva hozakodtam elő újra az italt illető témával, amelyre persze kielégítő választ is kaptam. A beszélgetőtársam lapra írós jelenetén átsiklottam, mint ahogyan oly sok mindenen. Ezt követve a pszichológus néni könyves megnyilvánulására csak a szemem csillant fel, majd egy kisebb sikoly közepette kiáltottam el magam.
- Jajj, de jó! A könyveket annyira szeretem!
Ezt követve egy aprócska beszédszünetet tartva folytattam is a felszólalásom, de immáron a barna folyadékkal foglalkozva.
- Tényleg? A lányával főz kakaót? Az olyan szuper lehet... Én még senkivel sem főztem, pláne nem kakaót. Nézni viszont már néztem főző embereket... Lelkiekben ott voltam velük, de segíteni nem tudtam nekik, mert nem engedték. Szerintük béna vagyok, mert néha kiöntök ezt-azt, vagy leborítok valamit egy random pillanatban.
A mondataim befejeztével akadt meg a szemem a Néni mozdulatain. Felállt, elsétált az ülőalkalmatosságából felkelve egyenesen az asztalig, majd visszajött egy dobozkával a kezében. Egy furcsa fa ládika volt nála, ami elsőre egy kicsit ijesztő volt, vagyis olyan furcsa. A kíváncsiságtól vezérelve galoppoztam oda a Nénihez a legnagyobb lelkesedéssel. A pogácsát és a kakaót előbb persze lepakoltam, hogy majd ha szükség lesz a kezeimre, ne akadályozzanak. Az ülő hölgy mögé álltam, a vállához kísértetiesen közel leselkedtem az ismeretlen tartalmat rejtő tárgy felé, majd amint felnyílt a rejtélyes doboz, intelligens kijelentést hallattam.
- Óóó... csoki! Ezek nekem nagyon tetszenek. Viszont igaz, hogy a csokoládénak nem is olyan lényeges a külseje, ott az íze számít. Mint ahogyan az embereknél is a belső érték a lényeg... A Rellonosok csokit kapnak? De jó lehet nekik... Apropó válogatni... Én mindet vinném, ha szabad.
Megvallva furcsa egy kijelentés ez az utóbbi mondat részemről. Megkínálnak valamivel, majd kis mohón kifejtettem, hogy annyira örülnék, ha mindet vihetném. Ezeket a szavakat követve indultam meg a hölgyemény elé, hogy ott megállhassak és boci szemeket szegezhessek rá.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. március 2. 22:03 | Link

Dr. Mácsai Zója

- Óóó, az én szüleim legnagyobb problémája az, hogy nem úgy van semmi sem, ahogy ők elképzelik - kissé megemelkedik pulzusa, ahogy kiejti ezeket a szavakat és dühe csak egyre kitörni készül. Érzi a benne rekedt feszültséget. Amit eddig keserűségként élt meg, most hirtelen elemi erővel felfelé kúszó idegességgé és haraggá alakul. - Még szilveszterkor is megszöktem a kastélyból, csak mert ők úgy akarták, hogy itt maradjak és tudja mit? Élveztem! - széttárja a karját, szemeiben dac csillan. - Az étrendet pedig nem nekem találták ki. Magát az evést se nekem találták ki és különben is, honnan veszik, hogy sorvadok lassan? Semmit sem tudnak rólam, senki sem tud semmit. Mindenki csak mondja a magáét, így nem jó, úgy nem jó, állandóan csak a hatalmas és bölcs tanácsok záporoznak, de vették a fáradtságot, hogy egyáltalán komolyan foglalkozzanak velem? Csak hogy tudja, Ön már jobb anyám lenne, mint a vér szerinti, mert Ön már többet foglalkozik velem, mint Ő egész eddigi életemben - fújtat egyet, ez nála tipikus szokás, mikor az érzelmi kitörései alább hagynak. Annyira ingerülten beszélt a szüleiről, ami még őt is meglepte, de valószínűleg Zóját is sokkolni fogja. Mintha egyenesen gyűlölné őket, minden szó, amit csak úgy első felindulásból a nőnek fröcsögött az ő története szerint igaz. Hogy a szülei hogyan látják, az más kérdés. Talán nem zárt volna ki senkit az életéből, ha nem szolgáltak volna rá.
- Mondtam már, a sport miatt kezdtem fogyókúrázni. Ők meg sosem figyeltek annyira, hogy bármit észrevegyenek, így igazából fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy szerettem és szeretem csinálni. Ez megy - határozottan válaszol, érezhető hangján, hogy ebben keresi a kapaszkodót. A kapaszkodót, hogy a maga ura legyen és irányítson. "Ez az egyetlen dolog, amiben érek is valamit." Már csendülne a hangja, hogy kimondja, de végül nem teszi meg. - Az Ön lánya szerencsés - a suttogás alig hallatszik a szobában, Shayleen mégis iszonyúan hangosnak érzékeli. Szinte rögtön vissza is szívná, amit mondott, de úgyis mindegy. Megint a kezét kezdi babrálgatni, csak akkor néz fel ismét, mikor a példaképekre terelődik a szó. Figyelmesen hallgat, de először nem válaszol semmit, hagyja, hogy a nő leguggoljon mellé, bár számára ez a közeli kapcsolat furcsa. Régen fordult elő vele, hogy valaki így beszélt volna hozzá, mindig csak a fenyegető póz jött elő, vagy a remegő kezek. Az idegtől remegő kezek. Zója viszont nyugodt és ezt a lelki békét sikerül valamelyest átragasztania a navinésre. A képeket nézve furcsa fintor jelenik meg az arcán. Félreértés ne essék, nem találja a nőket csúnyának, csak nem tudja elképzelni, hogy ugyanígy nézzen ki. Mert ami nekik jól áll, mármint ez a telt idomok és effektíve a gömbölydedség, addig Shay még csak a gondolattól is retteg. Az első pszichológus például photoshoppal megmutatta neki, milyennek kéne lennie. Mondanunk sem kell, leányzónk olyan hévvel küldte el melegebb égtájakra a szerencsétlent, hogy az attól koldult. Még hogy ő, telten? Vagy akár csak ennél is kövérebben? Ki van zárva. El lehet felejteni.
- Kriszta tényleg szép nő, Katinka talán picit telt, de való igaz, hogy a mosolya ragadós - apró görbét kanyarint az arcára, ahogy visszaemlékszik az előbb látott képekre. - Az a baj, hogy nem tudom, mit csináljak. Mikor Shiemi, az előző pszichológusom elkezdett kezelni, minden olyan különös nézőpontba került. Borzalmas és értelmetlen feladatokat adott. Képzelje, egyik alkalommal azt adta feladatnak, hogy ültessek fűszernövényeket - hitetlenül csóválja meg a fejét, ezzel is mutatva, mekkora baromság az egész, de szinte rögtön folytatja is. - Viszont, ahogy elkezdtem őket nevelgetni, volt valami furcsa késztetésem, hogy törődjek velük. Először utáltam. Aztán minden nap nézegettem őket, hogy biztosan jól meglocsoltam-e őket, a föld rendben van-e és aztán nem sokkal később kicsírázott az első. Tudom, butaság, de olyan büszke voltam magamra, hogy sikerült - elkeseredetten mosolyodik el ismét, mert tudja, hogy azokat a fűszernövényeket nem kapja vissza többször. Arcán legördül egy könnycsepp, ahogy egyik keze nekifeszül a másiknak. Elfehérednek ujjai, ahogy szorongatja a kezeit, azokat a vékony, csontos perceket. A többi sportoló lányt hallgatja, a szüleiről mondott dolgot, majd újabb könny gördül végig vékony arcélén.
- Annyira reménytelen az egész - elcsukló hangon válaszol, de nem tudja, hol is folytassa. - Én nem akartam semmi rosszat, érti? Én csak szerettem volna... Szerettem volna, ha valamiben jó vagyok. De nem sikerült, még ez sem megy. És próbáltam, próbáltam enni, de egyszerűen nem megy. Valahányszor megpróbálom, érzem, hogy kilököm magamból, a gondolattól is rettegek - durván törli le a sós folyadékot az arcáról, ami immáron patakokban ömlik végig rajta. - Mindenki mondja, hogy nem jó és talán tényleg nem jó, de ez az egyetlen, amim van. Nekem nincs más, csak ez - megragadja pólója alját és gyűrögetni kezdi, nem pillant a nőre. A szülei szégyene ráragadt. Szégyelli, hogy olyan, amilyen. De nem is hajlandó tántorítani. Ha valamije még lehet, az a makacssága és a kitartása. De vajon megéri akkor is, ha ez az életébe kerülhet? Nem néz fel, egy pillanatra sem. Ott legbelül tudja, hogy segítségre van szüksége, már csak el kéne fogadni, amit adni akarnak. De ez tűnik a legnehezebb lépésnek. Ismét bízni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. március 26. 12:45 | Link

Catherine

- Akkor nézzük a dolgokat kicsit máshonnan. A szüleid nemtörődömsége miatt szeged meg a szabályokat. Azért, hogy figyeljenek rád, hogy ne csak minden mással, hanem veled is el legyenek foglalva. Figyelmet szeretnél, és nem érdekel, hogy milyen drasztikusak a következmények.
Nem is érti, hogy a szülők arra, hogy nem gondoltak, hogy ezt ők maguk intézték így. Persze ilyen esetekben mindig mindenki más hibás, és ők csak néznek értetlenül, amikor pedig ez felmerül, tagadnak, hogy márpedig ők nem csináltak semmi rosszat. Néha a gyerekek mindent megtesznek, hogy a szüleik felfigyeljenek rájuk, néha pedig igen veszélyesek ezek a tettek. Vannak szülők, akik tagadnak, és vannak, akik megpróbálnak jobban teljesíteni szülőként, de a szokásokon néha nagyon nehéz változtatni.
- Mert ez az, amit az emberek látnak. Ha valaki rád néz, azt látja, hogy szép vagy, de ijesztően sovány. Az emberek túlnyomó része – hála a mostani információáramlás ütemének – a világot sokkal rosszabb helynek fogja fel, mint amilyen. Így ha rád néznek, nem azt fogják mondani, hogy szép kislány, hanem sajnálni fognak, mert súlyos betegnek gondolnak majd. Mintha haldokolnál. Az emberek nagyon sokszor ítélnek külső alapján.
Próbál higgadt és nem igazán meglepett lenni, pedig belül egészen más gondolatok kavarognak. Sok mindent látott már a munkája során, a vele szembe ülő pedig nem az első tini, aki utálja valamelyik vagy épp mindkét szülőjét
- Mi az, amit próbáltál és nem ment? Miben vallottál eddig kudarcot, ami miatt úgy érzed, hogy csak ez az, ami megy?
Teszi fel az újabb kérdést, elvégre az, hogy ez legalább megy neki azt az érzést kelti, hogy sorra bukott el mindent, és végül ide menekült, de akkor azt nem érti, hogy ezeket más hogyhogy nem vette észre. Bár egy kicsit túlzásnak érzi a kijelentést, ezért is kellene, hogy a lány válaszoljon.
- Nekem sosem sikerült életben tartanom egyet sem. Szóval ez tényleg ok arra, hogy büszke legyél magadra. A nevetségesnek tűnő feladatok mögött is vannak okok, amiért adjuk őket. Ilyen a gondoskodás is egy növényről. Amikor ültetted őket, figyeltél rájuk, nevelgetted őket, miket éreztél? Milyen érzés volt? Megterhelő, örömmel teli? Átalakult benned valami?
Teszi fel a következő kérdéseket, a képeket visszavéve, és eltéve oda, ahol eddig voltak. Nem akar belemenni abba, hogy elemezze a barátnőit, pusztán csak a lány reakciójára volt kíváncsi. A lány arcán viszont legördül egy könnycsepp, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, így felkelve mellé helyezi át magát. Tény, hogy a pszichológusok zöme ezt nem teszi, de most iskolában vagyunk, rengeteg olyan gyerek között, akiknek valami miatt sérült a lelkük, és igénylik a törődést.
- Vonatkoztass el attól a kijelentéstől, hogy neked itt és most enned kell. Ha így állsz hozzá, ösztönös védekezésbe is kezdesz, hiszen kijelentetted, hogy nem akarsz enni. Az agyad a cselekedeteid ellen dolgozik, és olyankor, ha kényszeríted magad csak még jobban meg fogod utálni az egészet. Én ezért mondtam, hogy először csak nassolj. Legyen nálad valami mindig, hogy ha olvasol, vagy éppen beadandót írsz, akkor a kezed közelében legyen. Nem is hiszed el, hogy tanulás közben hogy megjön az étvágy.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. április 5. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. szeptember 14. 11:43 | Link

Dr. Mácsai Zója
(Pár nappal azután, hogy Ádám elhagyott)

 Nap napot követett, csak néha keltem fel, hogy igyak néhány kortyot és mosdóba menjek, de a tükörbe nem néztem fel. Nem tudtam a saját szemembe nézni, ismerem magam annyira, hogy láthatatlanul lássam hogyan festek most. Élettelen vagyok pedgi lélegzem, ver a szívem és mozogni is tudok, de belül üresnek érzem a testem, hisz a lelkem már talán végleg odaveszett.
 Ma reggel is azzal a rémálommal körülölelve ébredtem fel, mellyel azóta az este óta minden hajnalom pirkad. Gyermekeink közt látom magam, körben állnak körülöttem és nevetünk, aztán hirtelen mindegyikük eltűnik én pedig zuhanni kezdek a semmibe. Nincs erőm mégis felkászálódom ágyamból, takaróim és párnáim, kihűlt koporsóm gyászlepleiként hevernek rendetlenül, pedig mindig meg szoktam igazítani fekhelyem.
 Tennem kell valamit, élnem kell, bár halni vágyom, menni tovább, hátha van még reményem az úton, a rögök között. Segítséget kell kérnem. Meg kell próbálnom. Ezért lemegyek az Átriumba, az iskola pszichológusának irodájába és aztán...lesz ahogyan lesz.
 Fekete minden rajtam és bennem, hajam kiengedve lebben utánam, lépteim enerváltabbak de még mindig keményen koppan talpam alatt a kövezet. Elérek az iroda elé, kezem nehezen emelem, mégis megteszem, három kisebb koppantással kérek bebocsátást. Nincs semmim, már könnyeim sem. Talán ő azokat vissza segít szereznem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 15. 23:29 | Link

Dr. Mácsai Zója:)

Idegesen léptem be a helyiségbe, noha semmi okom nem volt rá. Sosem szerettem pszichológushoz járni, pedig kötelező volt régen, legalábbis anyáék szerették volna, hogyha ők nem tudnak mellettünk lenni, valakivel megbeszélhessük a problémáinkat és jó irányba terelje lelki fejlődésünket.
Anya ezt most is kötelezően előírta, hogy itt sem szűnhet meg a felügyelet, pláne, hogy tanulási nehézséggel küszködtem, ebből kifolyólag pedig beilleszkedési gondok is felmerültek. A sport miatt pedig kifejezetten fontosnak tartja a lelki egészségem. Utóbbiban teljes mértékig igazat adtam neki, ráadásul most nagyon is izgultam, tudván, hogy következő hónapban meccs, és játszani fogok…
Én elsősorban a versenysport és tanulás okán felmerülő stressz-lehetőségek csírájában való elfojtása miatt kértem időpontot az iskola lélekgondnokától, tekintve, hogy most az a legsürgősebb.
- Jó nápot, Chevailer Zsanett Vanda vagyok, én kértem őntől időpóntot, tánárnő – háát, igen. Zavaromban nem kicsit pirultam el, szememet kissé lesütöttem. A kiejtésemen még mindig lett volna mit csiszolni, de hát mit várok? Nem a magyar az eredeti anyanyelvem, a franciát tanultam előbb, a magyart később kezdtem, magántanárral, még általánosban. Persze, hogy van akcentusom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. szeptember 16. 15:43 | Link

Arty

A mai nap egészen nyugis. A vizsgák kijavítva, az otthoni feladatok ellátva , és gyakorlatilag nincs más dolga, mint várni, hogy jöjjön hozzá valaki, addig pedig békésen olvassa a lelki egyensúly előnyeiről szól legújabb könyvet. Azt hihetik az emberek, hogy ő annak örül, ha nem jön hozzá senki, hiszen ilyenkor nem történik semmi rossz. De ez nem így van. Pont azt szereti, ha érkezik hozzá valaki, ha van, aki felvállalja a problémát, és segítséget kér. Néha már csak az is jó, ha az ember kibeszélni magából, ami fáj.
A mai napon kékbe öltözött, amit bronz kiegészítőkkel dobott fel, mint egy igazi kis levitás. Mindig is imádta egykori háza színeit, és hihetetlen boldogsággal tölti el az is, hogy a lánya is oda jár, sőt, láthatóan Mina kezdi megtalálni az egyensúlyt is az életében. Egyszerűen minden tökéletes. Talán mondhatjuk azt is, hogy minden túl tökéletes. Várja már azokat a bizonyos égi csapásokat, melyeket az ilyen nyugalmi állapotok szoktak megelőzni. Kicsit tart is tőle, hogy mikor fog robbanni a bomba, mikor fogja Dwayne megérteni, hogy mit is mondott azon az estén, amikor Sean olyan nagyon beteg volt.
Továbblépett. Alakul valami, valami, ami nagyon törékeny még, és amit nagyon kell óvnia. Minden igyekezete benne van a jelenlegi helyzetben, de pontosan tudja, hogy a csoda nem tarthat örökké. Egyszer Dwayne is rá fog jönni, hogy a helyzet megváltozott kettejük között, hogy ő erősen tartja most magát, és nem akar visszatáncolni.
- Szabad
Épp ezen elhatározását elemzi magában, amikor kopogtatnak az ajtaján. A könyvet becsukva emelkedik fel a helyéről, olvasószemüvegét a borítóra helyezve pillant fel a belépő nőre, és azonnal le is vonja a következtetéseit, közülük is a legfontosabb, hogy baj van.
- Mi történt Arty? Kérlek, foglalj helyet.
Azonnal hellyel kínálja, még mielőtt elájul a nő. Teljesen szét van csúszva, ezt már most látja. Nem szeretné, ha valami történne vele.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. szeptember 16. 19:36 | Link

Zója

 A kihallatszó "Szabad" jelzésre lenyomom a kilincset és benyitok a rendelőbe. Erőm nincs sok, de tartom magam ahogy csak tudom, hogy ne törjön ki belőlem azonnal a szavak árja. Inkább ahogy a kedves Kollegina invitál leülök a kerevetre. A hatalmas ablakon árad be a fény, ragyogása bántja homályos lakteremhez szokott szemem, így le is hunyom egy kis ideig és veszek pár mély lélegzetet mielőtt válaszomba kezdenék.

- Boldog voltam. Ez volt az átok, ami beteljesült és ami mára mindent rommá tett, ami valaha egész és ép volt bennem. Megéltem azt amire vágytam, férjet találtam. Egy embert aki szeret és akit viszontszerethetek. Szerelem volt a miénk Ádámmal első látásra, a Játszótéren találkoztunk, macska alakomban napoztam és elaludtam a hintán, ő odajött, felvett az ölébe és dorombolásig simogatott, aztán mikor deanimáltam meghökkent, de randevút beszéltünk meg végül. Ez már történelem, ködös álomkép, ahogy az ardmori esküvőnk és a várandósságom is... Tavaly pont szülés és egyben a születésnapom előtt megtudtam, hogy meghalt az öcsém, Blas, őt szerettem a legjobban, sokban hasonlítottunk, vele értettem meg leginkább magam...Egek olyan fiatal volt még...A hír hatására beindult a szülés, de a gyermekeim közül kettő holtan született, a harmadik pedig pár órával később követte a bátyjait...

 Miközben beszélek hangom, mely eddig hideg és kemény volt, monoton mint egy narráció most akadozik és elfúl. Érzem megtelik élettel, először merek erről beszélni olyannak, aki nem családtag mióta megtörtént. Könnyek égetik a szemem de nem tudok sírni, valami visszafogja a gyöngyök pergését. Elhallgatok, talán mert túl sokat beszéltem ki a bánatomból egyszerre. Zójára nézek, mintha tőle várnék megváltást, pedig tudom, hogy még enyhülést sem biztos, hogy adhat. A történetem vége még bennem van, mint szunnyadó vulkánban a láva, fortyog és kitörni vágyik. De most csendben maradok kicsit. Mert a némaság jól esik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. szeptember 17. 20:17 | Link

Zsanett

A határidőnaplóját lapozgatva nézi, hogy milyen fontosabb dolgokat jegyzett fel. Muszáj néha előre megnéznie, hogy tudja, nagyjából mivel kell kalkulálnia az elkövetkezendő időkben. Már nincs száz nap karácsonyig, lassan az ajándékokat is el kell kezdenie beszerezni. Előtte még ott van a halloween is, amire mint minden évben, most is ő varja majd a jelmezeket, és ha minden jól megy, Mina háromnál többször nem fogja megváltoztatni a döntését azt illetően, hogy miben akar pár órát táncolni.
Közben azok nevét is végigbogarássza, akik mára bejelentkeztek. Három lány. Az egyikük Klára, visszatérő. Minden vizsgaidőszak után van egy nagy beszélgetésük. A lány negyedéves, még elsőben fedezték fel nála, hogy bizony van itt probléma, méghozzá a javítások és helyesbítések okozta idegessége miatti stresszes állapot. Az év közben ez érdekes módon nem jelentkezik nála, így év végén azonban kibukik minden. Ilyenkor beszélgetnek egy nagyot, és a lány általában színjelesként át is lép a következő évfolyamba. Négy után érkezik, mert előtte még van egy megbeszélése a kviddicsesekkel. A második, aki kettőre érkezik Suzanne. Suzy az a lány, akit ki kell zökkenteni az önbizalomhiányos korszakból. Ez a tinik egyik nagy réme. Van otthon egy hasonló korú és gondokkal küzdő példánya, így szerencsére eléggé járatos a témába. Már harmadszorra jön hozzá. Előtte pedig egy újabbnak mondható név, Chevailer Zsanett Vanda. Ismeri a lányt, de az időpontkérés egy kicsit meglepte. Éppen, hogy csak végigolvassa a nevet, kopognak, és be is lép a lány.
- Üdvözlöm, kérem, foglaljon helyet.
Mutat az kanapéra, miközben felkel, és végigsimít a szoknyáján. Sean már egy éves, mostanra pedig ő is visszanyerte alakját, így végre újra a régi ruháiban - meg pár muszáj volt megvennem darabban - mászkál, és még szoknia kell a kismama ruhák után. Jegyzetfüzetet és tollat vesz magához. A lányt követi, de ő a fotelben foglal helyet, és finom mosolyt enged meg.
- Nem igazán pontosított, hogy miért is jött el hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. szeptember 27. 09:26 | Link

Arty

Azt már persze az elején sejtette, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés. Nem csak azért, ahogyan kinézett, hanem az első mondat után felrémlett pletykák miatt is, melyeket a folyosókon hallott. Persze nem foglalkozott velük, sosem érdeklik ezek, mármint ez így nem igaz, mert a Dwayne Warrenről szóló pletykákat igenis mindig meghallgatta. Aztán meghallgatta megint Minától, ám mire a kislány hazaért és előállt azzal, hogy szeretett apja éppen mit művelt, addigra már tudta is, mivel vigasztalhatja meg a kislányt, vagy éppen mi az, amivel kicsit helyre tudja állítani gyermekei apjának renoméját. Női praktikák, szokták mondani.
Amíg a nő mesél, addig leereszkedik a fotelbe, óvatosan, hogy ne akassza meg. Ilyenkor mindig nagyon vigyázva mozdul, hiszen az őt meglátogatók egyetlen apró zavarástól is képesek hatalmas falakat felhúzni maguk köré, és azt lerombolni sokkal hosszabb ideig tart, míg magára a problémára megoldást találni.
- Sajnálom, ez a sok veszteség bárkit a mélybe taszítana.
Igyekszik nem mélyén beleérezni mindabba, amit a nő mond, ám ez nem könnyű, érzi is, hogy a szemei kissé fátyolossá váltak. Az olyan foglalkozások során, mint az orvos, ápoló, szociális munkás vagy pszichológus az ember rengeteg olyat tapasztal, melyek akaratlanul is lehúzzák őt is. Az ajtón kívül hagyni a mindennapi problémákat, a családot és az ösztönös rájuk gondolást nem könnyű. Hiszen mi van akkor, ha mindez Minával vagy vele történik? Hogyan lépne túl a tényen, hogy a vágyott gyermekek halva születnek, vagy, hogy a szeretett testvér meghal? Nehéz nem egyből a sajátokra gondolni.
- Ádám hogyan élte meg ezt az időszakot?
Teszi fel az első kérdést a nőnek, ami nyomán elindulhatnak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. október 5. 12:05 | Link

Zója

 A sajnálat szó hallatán egy pillanatra visszatér eredeti énem szilajsága és szememben fel is csillan a tiltakozás szikrája, hogy azután olyan hirtelen illanjon el, mint ahogyan megjelent. Nincs értelme kikérem magamnak a szánakoást, hisz való igaz kibabrált a sors velem de rendesen, nem csak pár pofont, nagy verést adott nekem.
 Zójára nézek, figyelem miként reagál, tudom magában ő is átgondolja mi lenne, ha... Ha ez mind vele esett volna meg, így hangolódik talán rám... Nem tudom, de a kérdés, amit feltesz ezután, az kardként a csontomba vág. Metsző a név éle, a hagok szilánkok, minden szó jelentése pengeként hasít. Rosszabb mint egy arculcsapás.

- Nem tudom, hogyan élte meg, mert nem voltam mellette. A temetés után elutaztam, magányra vágytam, össze kellett szednem magam. Ami mint a mellékelt ábra mutatja, remekül sikerült. Megigérte megvár és meg is értette mi zajlott le bennem, tudta nem őt büntetem. Csak nem akartam, hogy lássa az agóniámat.  Most pedig, hogy visszatértem, elhagyott, mert nem szeret már. Jogosan persze...

 Önirónia és tömény malícia, tessék, lásd ez vagyok én. Nincs mit szépítsem, Ádámot nem érdemeltem meg, csak azt amit kaptam, azt viszont teljesen. Mit kapálódzom? Nincs helyem ezen a világon, hisz céltalan az életem. Családom nem lehet, a férjem nem szeret, a családom darabokra hullott. Egy mozdulat elég volna, egy lépés a semmibe, egy vágás az erekre, és ennyi...Ezt fogom tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. október 14. 18:13 | Link

Arty

Figyelmesen hallgatja a nőt, kérdez, majd válaszol is. A válasza közben különös kettősséget érez, hiszen egyrészről megérti, másrészről viszont nagyon nem.
- Az ember gyakran azt mondja, amit a másik hallani akar. Elmegyek, mert magányra van szükségem, megvársz? Megvárlak. Közben azonban benne is zajlik egy folyamat. Együtt örömben és bajban. A párkapcsolat, a házasság erre épül. Ti együtt vállaltatok egy párkapcsolatot. Ti együtt voltatok boldogok. Ti együtt vártatok gyermeket. Ti együtt terveztetek.
Miközben beszél, a könyökeit a térdeire támasztja, ujjait pedig egymásba fonja. Járt ő is hasonló cipőben, és ő sem kezelte a legjobban a helyzetet. Ki tudja, ha annak idején normálisabban alakul a dolog Dwayne-nel, akkor a mai napig is élnék a kis nyugodt életüket. Tény, hogy akkor nagy valószínűséggel Mina, sőt Sean se lenne, vagy ha lenne, nem ilyenek és nem ilyen idősek lennének. Minden okkal történik ugyebár.
- Aztán elkövetkezett a negatív része. Neked magányra volt szükséged, de nem tudod megmondani, hogy neki mire, hogy ő hogyan élte meg a dolgot. Kizártad, pedig lehet, hogy segíteni akart, lehet, hogy semmi másra nem vágyott, csak, hogy veled legyen. Őt is veszteség érte, hiszen az ő gyermekei is voltak, vigaszra vágyott. Te ezzel nem foglalkoztál, ott, bármennyire is csúnyán hangzik, de önző voltál. Ő várt és várt, de egyszer a várásba is beleun az ember.
Próbál finoman fogalmazni, az irónia elég jól kiérződik a nő hangjából ahhoz, hogy tudja, a legkevésbé arra van szüksége, hogy még ő is adjon neki néhány szóbéli pofont. Igaz, hogy ilyenkor van, akit az tesz helyre, de hát nem szadista ő.
- Nem lehet, hogy Ádám ebbe unt bele? Az ő igényei nem kaptak figyelmet, ő maga, az ő szomorúsága nem volt nálad egyenrangú a tiéddel, és emiatt úgy érezhette, hogy nem te vagy számára a megfelelő ember. Hogy hiába vár, ő nem jön sorra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. október 16. 17:20 | Link

Zója

 Elgondolkozom a Kollegina szavain és ettől talán még rosszabbul kezdem magam érezni, mint mielőtt beléptem volna a helységbe. Egy önző, lelketlen és pont ezen jelzők miatt hitvány némber volnék csupán, aki magát előtérben tartva mindenekfelett elhagyta azt, aki őt a legjobban szerette? Elsöprök arcomból egy kóbor, kócos tincset. Mostanában nem volt erőm még fésülködni sem. A tükröm nem barátkozott velem, az arc amit mutatott olyan üres, fakó és élettelen nézett rám, mint egy halott. Inkább kerültem és fekete lepellel lefedtem.

- Ha így is volt, szólhatott volna, hiszen nem csak hűséget, őszinteséget is esküdtünk egymásnak. Nem mondott ellen, nem tiltakozott, nem ragadta meg a kezem és húzott vissza magához és nem is keresett. Lemondott rólam félúton, csak elfelejtette közölni velem. Amikor visszatértem, mert életképessé tett az eltelt majd egy év, akkor mondta el.

 Pár pillanat hallgatás után belátom mit sem ér itt lennem, hiszen a döntést már magamban meghoztam. El kell mennem, de most másként és talán véglag. A megfelelő alkalom elérkezett arra, amit már többször majdnem megtettem. Nincs már értelme itt lennem, ezért felkelek ültömből.

- Önző vagyok ezt elismerem, ő viszont feladta, és ezért csalódott vagyok és azt hiszem feladom én is. Köszönöm, hogy meghallgattál! További kellemes napot és minden jót neked! Szia!

 Miután elismerem vétkemet, s ezzel egy lépéssel megváltásomhoz közelebb kerülök, elköszönök, majd kisvártatva suhanó léptekkel távozom, magam mögött hagyva az elmondott szavak súlyos terhét. Megkönnyebbülve sétálok vissza szobám rejtekébe, ahol előkészítek mindent a Kastély elhagyására és vele együtt talán a reményére is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
Független varázsló


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. március 28. 15:03 | Link

Mácsai Zója
- az alkalmassági vizsgálat |a Sintérrel való találkozás előtt -


Lassú, megfontolt lépésekkel halad a szinte kihalt folyosón. Minden percet elnyújt, minden lépést lerövidít, vagy átgondol, de összességében sokat tesz azért, hogy a lehető legtovább húzza az időt. Néha elhalad mellette egy-egy diák, de átlagosan ritka a forgalom az iskola ezen szakaszán. Nem kell azért aggódnia, hogy ... de, aggódhatna az ismerősök okán. Michelle-en kívül senkit sem ismer, sőt, a nővérére sem emlékszik, akkor mégis honnan tudná, ha szembejön vele X vagy Y, hogy ők valamikor esküdt ellenségek, vagy kebelbarátok voltak? Vagy még mindig azok? Saját, zavaros helyzete teljes súlyával telepszik elméjére. Nem tudja, mi merre hány méter.
Éppen ezért küldték el alkalmassági felmérésre Mácsai Zójához, a Bagolykő iskolapszichológusához- a nő feladata lesz felmérni, Mihael visszaengedhető-e vagy sem az iskolai közegbe, és az igazat megvallva szegény férfi háta már előre borsódzik a kérdések potenciális áradatától. Sem kedve, sem idege nincs túl sokáig húzni-vonni ezt a dolgot, főleg úgy, hogy válaszolni se nagyon tud a legtöbb kérdésre. Nem azt mondja, hogy semmire, de a legtöbbre tuti nem tud.
Némi idegességgel áll meg a rendelő ajtaja előtt. Még most, hogy a feladat kapujában áll, sem tudja leküzdeni a rossz érzéseit, és a futni akarhatnékját. Bárhol másutt szívesebben töltené az idejét, mint egy agyakban turkáló némber társaságában, viszont ettől most kénytelen lesz eltekinteni.
Erőt vesz magán, sóhajt egy mélyet, végül bekopogtat a rendelői ajtón, és ha engedélyt kap rá, belép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. március 28. 21:04 | Link

Misi
Alkalmas vagy-e?

Volt pár nap, amíg kényelmesen pihenhetett, szinte be sem lépett ide. A szünidőben a diákok 95%-a hazamegy, a többieknél a bentlakó tanárok vállalják a felügyeletet. Olyanok ilyenkor, mint egy kis család. Alapból pedig ez a hely egy nagy családot jelképez. Persze, mint minden családban itt is vannak konfliktusok, és örömteli pillanatok is. Az, ami Misivel történt? Megmagyarázhatatlan. Amikor először mondták, nem akarta elhinni, mégis igaznak bizonyult a dolog. Ma érkezik hozzá, az első nap, amikor újra kinyitja a helyiség ajtaját.
Kellemes idő van, süt a nap, szinte húsz fok van. A függönyöket elhúzza, az ablakot kinyitja, engedi, hogy beáradjon a fény, és a madarak csivitelése. Kávét főz, és amíg várja, hogy a finom ébresztő lefő, addig az ablakban áll, és sütteti az arcát egészen addig, amíg nem kopogtatnak.
- Szabad.
Az ablakot visszacsukja, miután bebocsátást enged az ajtóban állónak. A kávé is kész, a szobát kellemesen elárasztja aromás illata. A fiú felé fordul, kedves mosolyt küld felé.
- Szia Misi, kérlek foglalj helyet.
A kanapé felé mutat, az asztalról közben jegyzetfüzetet és tollat vesz magához, majd ezekkel sétál oda ő is. Az asztalra helyezi őket, le azonban nem ül.
- Én barát vagyok, szóval nem kell félned attól, hogy mindenféle komoly vallatásnak vetlek ma alá. Ez azonban kötelező. Kávét? Vagy üdítőt? Van mindenféle. Plusz pogácsa, házi.
Utóbbit az asztalra helyezi, egy nagyobb tálba sok apró sajtos pogácsa. Imád sütni, és ezt az imádatát pont ma reggel élte ki, így most nem manók által készített aprósütemény van az irodában. Ő maga kávézik, és Misinek is azt ad, amit kér. Mielőtt leülne cukorhegyet és tejet pakol a színes bögréjébe, majd végre leül a fotelbe, szinte Misi mellé.
- Hogy érzed magad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. április 16. 18:26 | Link

Dorian

Egy nagy kupac könyvet szorongatva a két kezem között haladok végig a folyosón. Ebédszünet van, a legtöbben esznek is, én azonban egy falatot se tudok legyűrni már napok óta. Ez érződik a hangulatomon is. Feszült vagyok, kicsit talán mogorva is, és kényelmetlenül érzem magam a saját bőrömben. Mintha ki akarna robbanni belőlem valami, vagy meg akarnék szabadulni valamitől. A kellemetlen csak az, hogy fogalmam sincs, mitől. Pedig megszabadulnék én, ő de még mennyire.
Szóval ebédidő van. Ez tökéletes idő arra, hogy a könyveimmel megpakolva a táskám és a kezeim besurranjak az átriumba, ott pedig a pszichológusi rendelőbe. Gondolom ez is kihágás, de nem érdekel. Szükségem van egy csendes helyre, és a könyvtár mostanában nem az. Mindenfelé elsősök zizegnek, ami természetes. Év eleje van, igyekeznek megismerni a helyet, és rengeteg az új élmény. Én is voltam elsős, tudom, milyen az. Nem is hibáztatom őket, inkább magamat, amiért ilyen nyafka hangulatban vagyok. Tényleg ennem kéne, csak valahogy nem megy.
A kulcsokat otthonról hoztam el. Anya konferencián van. Sean pedig apánál, szóval ha minden igaz, mind a hárman Budanekeresden térnek nyugovóra ma is, és holnap is. Lehetnék otthon is, de a ház is frusztrál. Olyan helyet keresek, mely nyugodt és békés, ahova nem járok gyakran. Így esett a választásom az irodára. Szeretem ezt a helyet. Itt találkoztam először apával, és itt volt az első igazi gyerekszobám is. Elfordítom, belököm az ajtót, majd besétálok. A kulcsot a kis asztalkára dobom, a könyveimet pedig a dohányzóasztalra teszem. A táskámból is kiszedem a jegyzeteimet, majd a táskát a lerúgott cipőm mellé teszem. Muszáj tanulnom, egy csendes helyen. Így hát a szőnyegre telepedek, és kényelmesen elrendezem a könyveimet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. április 16. 19:43 | Link

Mina

Nem éreztem magam különösebben jól mostanság. Mármint úgy éreztem magam, mint aki folyton pörög és soha nem bír lenyugodni, még egy kicsit sem. Idegesítő. Na meg az ember egy idő után elkezd  kiégni, ha nem tud pihenni, nem tudja magát lekapcsolni még éjszaka sem. Nekem meg nem állt szándékomban 23 évesen ronccsá őrölni magam, mikor van egy jó bandám, varázsló vagyok az élet meg fain. Hát hogy nézne az ki? 30 évesen majd rohangálok a járókeretemmel?
Tehát ma végre sikerült összeszednem magamat és elhatároztam, hogy elmegyek Zójához, hátha ő tud valamit erre az egészre. Nyugtatót, altatót, meditációt, vagy bármit, amitől visszaállok alapjáratra és nem kell többé azon idegeskednem hogy. 'Ha most elaludnék 4 órát pihenhetnék... Na és ha most aludnék, két órát pihenhetnék'
Szóval kopogtattam a rendelő ajtaján, de nem érkezett válasz. Semmi. Ismételt kopogás, majd angol szitokszóból öt-hat darab egymás hegyén-hátán, majd találomra rányitottam... És csodák-csodája, Szezám tárulj. Úgy tűnik, vagy nyitva maradt, vagy... Vagy. Egy Mina dekkolt a szőnyegen egy rakás könyvvel. Nem pont rá számítottam és hogy őszinte legyek, nem is vagyok biztos benne, hogy akartam vele találkozni.
- Öhm. Bocs. Csak anyádat kerestem, de asszem téves. - léptem vissza azonnal és már csuktam is az ajtót. Nem tudom, mostanság valahogy úgy kínosan éreztem magam a társaságában. Gondolom az egésznek a Noel ügy az oka. Vagy valami más, nekem végül is mindegy. A lényeg, hogy ez most kínos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. április 17. 13:16 | Link

Dorian

Elhatároztam, hogy nem veszek tudomást a kopogásról, hiszen elméletileg nincs itt semmi, az ajtót pedig bezártam. Oké, ebben nem vagyok olyan nagyon biztos, mert a mozdulat nem rémlik, de hát miért ne zártam volna vissza, hiszen illegálisan vagyok itt, és nyilván azt nem akarom pont, hogy rám találjanak. Gondolom viszont, hogy a felügyelők meg nem kopognak, hanem bejönnek. Szóval kopogtattak egyszer. Felpillantottam, semmi. Kopogtattak még egyszer, megint semmi. Nem is foglalkoztam vele egészen addig, amíg a lenyomódó kilincs következtében ki nem nyílt az ajtó. Na ezért nem volt meg a mozdulat. Riadtan pillantottam fel Dorianra, aki éppen magyarázkodva kihátrált. Miért hátrált ki? Az ijedtségem csakhamar zavarba csapott át, ahogy felpattantam, és zokniban utána siettem a folyosóra.
- Hé, várj.
A karját sikerült elkapnom, és mielőtt még eltávolodott volna túlságosan, igyekeztem visszahúzni a nyugalmat adó falak közé. Nem a felügyelők voltak, nem azért jöttek, hogy lecsukjanak, mert reggel elcsentem a falról anyám kulcsát. Szerencsére.
- Anyu konferencán van, Budanekeresden. Én nem segíthetek?
Elmondanám neki, hogy egy csomó ilyen beszélgetést hallottam már, amikor gyerek voltam, de félek, hogy a falnak is füle van, anyának pedig ebből baja származhatna. Egyedülálló anyaként kellett megküzdenie azzal, hogy dolgozzon és neveljen engem is, szóval nem akaszthatott szögre, amikor épp jött hozzá valaki. Még mindig Dorian kezét fogom, észre se veszem, hogy talán illetlen dolgot követek el. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődtem azóta, hogy nem igazán tudtam elviselni, ha valaki hosszabb ideig hozzám ér.
- Gyere be, komolyan. Csak tanulok, semmi komoly. Kellett egy csendes hely, ahol nem mászkálnak emberek. Beszélgessünk.
Mert kerülsz engem. Valahogy így folytatnám, azonban nem akarok rögtön veszekedni. Most viszont már óvatosabb vagyok, hiszen ellépve Doriantól az első, amit teszek, hogy bezárom az ajtót.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium