36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 26. 08:47 | Link

Zója

Érzelemmentesen, vigyorral az ábrázatán hallgatja végig a magyarázatát Zójának. Úgy gondolja, hogy bármennyire képzett szakember, most téved. A lányokat elég jól kiismerte már szerinte, nagyon nehéz neki meglepetést okoznia. Azonban a burkolt visszavágás nagyon tetszett neki, ezért aztán nem is szól rá semmit. Ez a pszichológusok rémálma, ha az alany nem beszél, csak mindenféle érzelmekből, gesztusokból próbálja kitalálni, hogy az, akivel éppen foglalkozik, mire gondolhat. Így aztán meghagyja ezt a fajta találgatási módot a doktornőnek, azzal kapcsolatban, hogy mennyire tapasztalt.
- Oké. - zárja le a témát a maga módján, hogy ebből mit hoz ki Zója, azt már rá bízza. Azért vannak tippjei, de megvárja, amíg a doktornő használja a diplomáját ez ügyben. Lehetőleg nem a fején szétverve.
- Tényleg, nem is annyira kicsi, bár fura, hogy te ilyen fiatal vagy és van egy 9 éves gyermeked. Biztosan tudod, de akár tévedhetsz is. Sajnos foglalt vagyok, szóval ezt a kérdés jelenleg teljesen felesleges továbbtárgyalni, csak kíváncsi voltam. – húzza fel a vállait szemtelen mosollyal a képén. Nos, igen, sokan utálják emiatt, de már megtanult nem foglalkozni az ilyen dolgokkal. Főleg, hogy a Rellon bár nem tűnik egy nagyon összetartó brigádnak, azért egymásért kiállnak, de sokat is tudnak a háztársaikról. Szóval mindenkinek be lehet találni, ha éppen úgy tartja a kedv.
- Ó, hát persze. Művészlelkek. Ezt azért elteszem talonba, ha nem gond. – megforgatja a szemeit, ebben nagyon nem egyezik a véleményük. Persze, mivel a doktornő levitás volt, védeni kell a mundér becsületét, és nem akar nagyon szemtelen lenni, ezért gyorsan még fűz egy megjegyzést az elmondottakhoz.
- Persze, vannak kivételek, akik normális életet élnek, ahogy mondod. – mutat a nőre, bár semmit sem tud róla. De, ha idáig eljutott… persze ilyen fiatalon, kilenc éves gyerekkel… Ezen még elgondolkodik.
- Igyekszem. – vigyorodik el, de mivel látja, hogy ez a nő eléggé felkészült és nem nagyon tud az idegeire menni, se kimozdítani az egyensúlyából, ezért egyelőre abbahagyja. Több alkalom kellene ahhoz, hogy egy kicsit megpuhítsa, de végül is mi végre? Nem az ellensége, csak egy csinos nő, aki az embereknek próbál segíteni. Yarista kicsit elmélyül, mielőtt belekezd a kviddicses problémája feltárásába. Figyelmesen hallgatja a nőt, szinte issza a szavait és láthatóan elgondolkodik azon, amit mondanak neki. ~ Hmm, ez nem is rossz ötlet. Jé, volt értelme eljönni, habár nem Hanna néni miatt. Hanna néni, ezért ki fog nyuvasztani. De egyszer benyögöm neki, az biztos! ~ Rövid vigyor, majd bólogatás Zója szavaira.
- Nos, talán. De lehetek a tökéletesség közelében, az pedig elég nekem. Van, amiben már majdnem az vagyok. – felkacag, és reméli, hogy a pszichológus sem veszi most komolyan, ha egyáltalán az eddigi próbálkozásokat annak vette.
- Tanulok animágiát, egész jól haladok. Akkor ezek szerint jó úton járok. Köszönöm a segítséget, majd még jövök, ha igénybe vennélek. – kétértelműen zárja le a dolgot egy halvány mosoly kíséretében. Majd feláll és kezet nyújt a nőnek.
- Még egyszer köszönöm, de most távozom. Igazán érdekes volt a beszélgetés, és a látvány is. – rákacsint a nőre, majd nagy slunggal távozik az irodából, az ajtót viszont normálisan teszi be maga mögött. ~ Vajon mennyi ideig lesz egyedül? A következő Edictumot már nagyon várom. ~ kacagva indul tovább a folyosón, és a Sárkányfészket célozza meg, hogy Amandának elmesélhesse a sztorit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. március 26. 09:33 | Link

Dr. Mácsai Zója

Az iskola elég öreg még így korán reggel, mégis a férfi, aki halad a folyosón, elég céltudatosnak és frissnek tűnik. Szeret korán kelni, azt vallja, hogy minél többet van ébren az ember, annál többet tehet meg magáért, és másokért. Nem mintha, nagyon szociális alkat lenne, de valamiben hinni kell. Egy sötét garbóban és farmerben tart a pszichológusi rendelő felé, az ízléses puha talpú félcipőjének talpa nem ad ki hangot az ódon kövezeten. Néhol meg-megáll, megvizsgálja a falakat, és habár nem olyan régi maga a kastély, mégis érzi az ősök szellemét, szellemiségét benne. Ráadásul nem a véletlen hozta az iskolába, még nagyon sok kutatás vár rá, amellett, hogy tanítani is fog. Biztos benne, hogy nem késett el, még talán egy kevéssel a megbeszélt időpont előtt is érkezett. Kopogására egy pizsamás fiatal nő nyit ajtót, neki pedig a szeme villan egyet rosszallásképpen, de az arca derűs marad.
- Csak pár perccel. Ha, gondolja, visszajövök később, nem akarom zavarni. Egész évben itt leszek, máskor is megejthetjük ezt. – az udvarias mentés, egy cseppnyi iróniával keveredik a hangjában, de úgy néz ki, hogy a fiatal nő már döntött és helyet mutat neki a kanapén. Azonnal felfedezi a terepet, magába szívja annak eszenciáját és úgy próbál majd hozzáállni a dologhoz, hogy mindkettőjüknek kényelmes legyen. Megnézi a fotókat és képeket, amik ki vannak téve, majd helyet foglal a kanapén, kényelmesen elhelyezkedve. A doktornő mielőtt még elmegy és humorosan kimenti magát, még tesz le néhány üdítőt az asztalra. Kibont magának egy őszilevet és kitölt egy fél pohárral, majd belekortyol. A fiatal doktornő nem sokkal ezután érkezik, immár kényelmesen felöltözve, talán még neki túl kihívóan is. nem szereti, ha ezzel próbálkoznak elnyerni a bizalmukat felette, de úgy gondolja, hogy a nők már csak ilyenek. Amint közel ér hozzá a pszichológusnő, feláll és kezet nyújt neki.
- Vécsey András. – mutatkozik be, majd visszaül és már a második mentegetőzést hallgatja. Érzelemmentes arccal és hangon válaszol.
- Rendben. – nem sok, de elég lényegre törő választ ad, ebben minden benne van, amit gondol.
- Igen, ahogy megbeszéltük. – láthatóan nem tetszik neki az, hogy felesleges köröket futnak. ~ Miért, mit gondoltál aranyom, minek vagyok itt a megbeszélt időpontban? ~ Ha nem lenne udvariatlan a dolog, fel is horkantott volna, azonban jól nevelt, és a munkaadójának alkalmazottjával beszélget. Nincs ellenszenv benne a nővel kapcsolatban, de nem kezdett túl jól, az már biztos.
- Igen, helyesek az információi. Olyan varázslatokat és azzal kapcsolatos dolgokat tanítok, amiket nem használnak már, mivel egyrészt felváltották mások, vagy mint a tantárgy neve is mutatja, már nem léteznek. Azt, hogy ezeket gyakorlatban mennyire lehet hasznosítani, később kiderül, de higgye el, vannak olyan praktikus dolgok, amik még ma is használhatóak. Érdekes tantárgy, szerintem nem unalmas, ráadásul nem túl nehéz, a diákoknak tetszeni fog a sok potyapont. – lágy mosolyt ejt, és ennél többet nem hajlandó elárulni. Ez nagyjából összefoglalta a tananyagot.
- Ha többet szeretne tudni, üljön be az órára. – ezt már semleges arccal teszi hozzá, nincs ínyére a kérdezősködés. Mindig ő kereste a válaszokat a kérdéseire, sosem szerette a fordított felállást, nagyjából semmiben sem. Türelmesen üldögélve várja a következő kérdéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. március 26. 20:53 | Link

Mesélő

Kicsit későn kapcsol, így a gyermeknek van alkalma elkapnia a kezét - védekezni ellen pedig nemigen lehet. Engedelmeskedve a kényszernek, átlépi a küszöböt, az arcán passzív riadalommal. Miért kellett volna a dolgoknak egyszerűnek lennie?
 - Nem, thanks.
Böki ki egyszerűen,, dehogy kér még inni is, menekül a tiltott helyről, amilyen gyorsan csak lehetősége lesz rá. Sandán körbenéz a szobában, mintha arra számítana, itt lapul valahol a nő és majd jól fenéken billentve kizavarja innen. Az nem lenne rossz jelenleg.
 - Az vagyok... most kezdtem.
Ha így van, hát vár. Nem ül le, az végképp azt jelezné, sokáig tervez maradni. Ez persze nincs így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 27. 08:07 | Link


András

- Nagyon örülök, Mácsai Zója. Sajnálom az előbbit. Nem jellemző rám, hogy ennyire elnézem az időt, biztos elromlott az ébresztőórám.
Apró hazugság, ám annál tökéletesebben kivitelezi. Nagyon is jellemző rá, hogy elkésik, elalszik, főleg, ha néhány órája ért csak vissza, és ha még mindig elhiszi magának, hogy egy óra alvással egy egész napot ki lehet húzni, és hogy ő is fel fog kelni könnyedén. Az a szegény óra pedig még mindig működik, az évek során egyszer sem hagyta cserben.
- Úgy véli tehát, hogy maga a tárgy teljesen veszélytelen? Nem kíván olyan varázslatokat megismertetni a diákokkal, melyek később, egy esetleges párbaj során a védtelenebb félre veszélyesek lennének?
Igazából nem érti, hogy például a férfi mit keres nála, hiszen ő olyan normálisnak és büntetlennek néz ki, még a tárgya sem hangzik úgy, mintha azzal a diákok minden sarkon leátkozhatnának valakit. Persze még érhetik meglepetések, nem véletlenül tette fel a kérdést, azonban elsőre Dwayne stílusának például az egy tizedét sem látja a férfiben.
- Évek óta nem voltam órán, érdekesnek hangzik, még a végén élek a lehetőséggel.
Mondjuk, ahhoz némiképp célszerű lenne finomítania az életvitelén, elválik még a beszélgetés végére, hogy mennyire szeretné a férfit szaván fogni. Közben a kérdéseket tartalmazó lap szélére ír fel néhány szót, oda se pillantva. Még jó, hogy mindenből dupla példányt küldött az igazgató úr, néhány szót lehet, hogy nem értene meg és kérdőre vonná miattuk, pedig nem úgy gondolja, nála ezek csak kódok, melyekre rápillantva vissza tud gondolni és beszélgetés momentumaira, és rendesen le tudja írni az észrevételeit.
- Megtenné nekem, hogy mesél egy kicsit magáról? Nem kell valami sablon alapján, csak néhány egyszerű, hétköznapi információt, illetve, amihez kedve van, mesélhet például a tegnap délutánjáról vagy a kedvenc elfoglaltságairól, amiről jól esik.
Szeretné megfigyelni, hogy milyen a férfi akkor, amikor csak úgy beszél, nem a tárgyáról, hanem úgy általánosságban, érdekli a hangleejtése, a testhelyzete, a mimikája. Persze ezt nem szeretné az orrára kötni, hiszen akkor nem lenne őszinte a dolog, mivel ilyen helyzetben akaratlanul is feszeng az ember, hiszen nem tudja, hogy mit szeretnének pontosan tőle, és próbál kínosan megfelelni, abból pedig katasztrófa jön csak ki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 27. 08:38 | Link


Dwayne

Nagyon sietett, hogy visszaérjen, nem szereti egyedül hagyni a gyerekét, akkor sem, ha okos és érett gyerekről van szó, illetve egy biztonságos kastélyról. Nem is üldözi senki, sem a maffia, sem az aurorok, csak - bár elsőre nem látszik - ő az a halálra aggódós fajta, ha a gyerekéről van szó.
A kislánnyal viszont, akinél volt, azonban még lesznek gondok, valami miatt nagyon szorong, nehezen nyílik meg és a szülei okkal aggodnak emiatt. Nem biztos, hogy célszerű lenne jövőre iskolába küldeni, ha ez az állapot nem változik meg, esetében gyökeresen. Mintha a kislány félne az emberektől. Belépve az ajtón azonban őt lepi meg a jelenet és úgy érzi neki van félnivalója.
- Hello.
Nem hitte volna, hogy ez a jelenet mostanában bekövetkezik, hiszen a férfi legutóbb nem úgy állt hozzá a dolgokhoz, hogy ide jönne és lepacsizna a kislánnyal. Az említett, anyját látva felpattan, és odafutva hozzá megöleli a csodálkozó nő derekát, aki csókot nyom a fejére, és megsimogatja a kislány arcát. Láthatóan nincs semmi baja. Jobb lenne, ha lecsillapítana a benne dúló anyaoroszlánt.
- A bácsi hozott neked egy papírt, megyek olvasni. Viszlát.
Még int is a férfinek, mielőtt elsietne a szobája felé, aminek ajtaja hamarosan csukódik is mögötte. A nő nyel egyet, majd mintha mi sem történt volna,leveszi a sálat és a kabátját is. Ezek szerint a kislány nem tudja, hogy ki is a férfi, hiszen akkor nem bácsiként emlegetné. Bár ki tudja, erre mégsem készült fel teljesen.
- Irigylem a szorgalmát. Öt évesen már a betűket tanulta, mert érdekelték a könyvek, amik a polcon vannak. Nem tudom, kitől örökölhette.
Egy halvány mosollyal teszi le a kabátját, majd leülve a férfi mellé felveszi a papírt az asztalról és gyorsan végigfutja.
- Még egy adag érdekes kérdés, a minisztériumod nem bízza a véletlenre. Kíváncsi vagyok, hogy kik veszik fel a tárgyat, van néhány érdekes diák itt.
Nem is néhány Serennek igaza volt, bőven akad munkája a kastély falain belül.
- Hogyhogy nem bagollyal küldted?
Érdeklődik cseverészve, mintha csak az időjárásról esne szó, pedig annál súlyosabb a helyzet.
- Megtennél nekem valamit, ha szépen kérlek?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. március 27. 10:04 | Link

Dr. Mácsai Zója és Mira

Végül megadva magát a felsőbb akaratnak, akit egy nyolc éves képvisel, helyet foglal. Belátja, hamarabb úgysem menekül, minthogy a kislány édesanyja visszaérjen.
Feszélyezve méregeti a gyermeket. Néha, szentimentálisabb pillanataiban, amikor eszébe jutott a lánya - alkalomadtán, pár évente -, valahogy úgy képzelte el, ha egyszer égi csoda folytán találkoznia kell vele, az egész valahogy más lesz. Az anyja mindig azt mondta neki, éreznie kell majd valamit, valami szokatlant vele kapcsolatban. Sosem vallotta volna be, de valahol mélyen hitt ebben, hogy általánosan, a normális emberek ráéreznek erre.
Most azonban, ahogy itt ül, kutya módjára billegtetve a fejét jobbra-balra, mégsem történik semmi ilyesmi.
A gyerek egyszerű idegen maradt.
Az ajtó nyikorgásának hangjára arra fordítja a fejét, a nő arcára kiülő, jeges döbbenetre nem reagál. Jogos. A legutóbbi elutasító magatartása óta nem telt el sok idő. Az elhatározásában pedig cseppet sem változott.
 - A baglyom egy barom. Hisztériás rohama lett, amint meglátta a papírt.
Fintorog egy aprót. Már rég meg kellett volna sütnie azt a madarat nyárson, akkor is sokkal több haszna lenne.
 - Talán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 27. 11:11 | Link

Dwayne

- Az a bagoly, amikor meglátott megutált, lehet, bennem van a hiba, nem is a papírban. Kellemetlen, de olykor semmi haszna annak, hogy félig véla vagyok, pedig igyekszem, hogy megkedveljenek az emberek.
Tényleg, csak valahogy mindig rosszul sül el a dolog, mintha a világ összeszövetkezett volna ellene, amikor az anyja nem vélát, hanem simán csak egy ősi máguscsalád sarját választotta apának, úgy néz ki, rossz csillagzat alatt született, mert valahogy minden ismeretségét sikerül valahogy elszúrnia. Az ujjait összefonva néz egy pillanatig maga elé, de nem akar várni, mert még a végén megfutamodik a másik fél.
- Ne utálj, vagyis de, utálj nyugodtan, de ne viselkedj úgy, mintha fertőző beteg lennék. Ennyire azért nem súlyos a helyzet. Van egy közös gyerekünk, és? A világon annyi embernek van közös gyereke, akik nem élnek együtt, emiatt kár menekülnöd előlem, nem eszlek meg.
Tart egy kis szünetet, nem így akarta megfogalmazni, de nem könnyű azért ezt normálisan a férfinek elmagyarázni, magának sem, tudja ő, hogy mit akar, de szavakba önteni ezt…kész kínzás.
- Nézd, én csak azt szeretném, ha nem lenne közöttünk feszültség, ha normálisan kommunikálnánk. Itt ez a papír, lehoztad, átvettem, megcsinálom a diákjaiddal, aztán leülünk megbeszélni az eredményeket, a tapasztalatainkat velük kapcsolatban és kész, kommunikálunk, mint két felnőtt. Ez nem olyan nagy dolog szerintem.
Kérdő tekintettel néz fel a mellette ülő férfire, reménykedve benne, hogy megérti, mit szeretne ebből kihozni.
- Na? Mit szólsz hozzá?
Azt, hogy mi van a gyerekkel, nem tudja, hogy jó ötlet-e ha már most felteszi. Inkább még várna vele, előbb ezen essenek túl. Ez is elég kínos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. március 27. 13:09 | Link

Zója

~ Most akkor elnézte az időt, vagy elromlott az ébresztőóra, esetleg mindkettő? Mindegy, csak essünk túl rajta és öltözködjön fel rendesen. ~ A professzor csak bólint, nem igazán érdeklik a kifogások, főleg a felnőtteknél. A diákoknál még szemet lehet hunyni egy-két esett felett, de Vécsey a felnőttekkel szemben sokkal nagyobb elvárást tanúsít, főleg úgy, hogy ő lett idehívva időpontra. Egy kis üdítő és a nő már fel is öltözik, végre fogadóképes ruházatban, és viszonylagos rendbe szedett kinézettel. Sokkal jobb, mint amire számított.
- Nézze, minden varázslat a használóján és az eszén múlik, hogy hogyan alkalmazza. Egy egyszerű tűzmágiával is le lehet égetni egy házat… - átható kék pillantást intéz a nő felé, nyugodt hangnemben beszél.
- De, hogy a kérésre is feleljek, nem hiszem, hogy lenne olyan varázslat, amivel közvetlenül veszélybe sodorhatják mások testi, vagy épp szellemi épségét. Azokat nem tanítom. – továbbra is próbál csak tárgyilagosan beszélni, de ezen a ponton magában azért elvigyorodik.
- Ráadásul ezeket a varázslatokat pálcával is létre lehet hozni, ráadásul a hasonló hatású pálcamágia sokkal hatékonyabb. Nem véletlenül nem használják már ezek többségét. – tart egy kis előadást is, ha már itt van. Szeret erről a dologról csak úgy beszélgetni. A doktornő ad egy talánt az óralátogatásra, de Vécsey nem hiszi, hogy erre valaha is sor kerül. A következő kérdés már érdekesebb, még örül is, hogy nem a szokásos tesztkérdéseket kapja, amit ilyenkor szokás.
- Ha már ennyire válogathatok a kérdésekben, akkor csak úgy beszélek valamiről. A múlt héten érkeztem, és megfogott az iskola hangulata. Tudja, én régész is vagyok, és a kövek sok mindenről árulkodnak, nyomokat hagynak a múltból, átérezhetjük a régi időket. Úgyhogy első napomon bejártam az iskola egy részét, és érdekes dolgokra bukkantam. Nem olyan ősi, mint a Roxfort mégis találtam benne hasonlóságokat, ami Piton keze nyomát dicsérik. Engem is tanított a professzor egy ideig, érezhető az ő keze nyoma, még ha szimbolikusan is értem. – a professzor egy kicsit abbahagyja a beszédet és iszik egy korty üdítőt.
- Egyébként pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz népszerű a tárgy. Sokan unalmasnak találhatják elsőre szerintem, hiszen a mágiatörténethez hasonlít részben. De azért bízom a hollóhá… illetve, levitásokban, ha jól emlékszem a ház nevére.
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. március 28. 08:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. március 27. 16:46 | Link

Dr. Mácsai Zója

 - Just shut up.
A válasz jóval durvábbra sikerült, mint azt eredetileg eltervezte. Sosem tudott igazán uralkodni magán, gyerekkorában nem volt kötelező, manapság pedig a munkája nyomán megeshet, hogy cseppet... lobbanékonyabb a kelleténél.
Utálja ezt. Ezt az... okoskodást. Úgy beszél vele ez a nő, mintha a tanárnénije lenne, ő pedig egy hisztis gyerek (pedig nem az, de nem ám).
 - Totál normálisan kommunikálok, nem? - felkel, nem verbálisan is kifejezve a tényt, mennyire feszélyezve érzi magát a bőrében - És nem is... utálok senkit.
Sértődötten, mint egy gyerek, fonja össze a karjait. Nem megy neki ez az önkifejezés sem, talán több időt kellene a pszichológusi szobában töltenie anélkül, hogy kiborulna. Bár ez nem nevezhető kiborulásnak, hiszen még nem vágott semmit a földhöz. Azt teszi, ha végképp tehetetlen.
 - De ne nevezd a gyerekemnek, mert nekem nincs olyanom. Nem volt, nem lesz. Ennyi. Csináld meg a papírokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 28. 07:00 | Link


András

- Ha lenne egy tehetséges, igen éles eszű diákja, akiben ön maximálisan megbízik, és elkezdené érdekelni a varázslatok azon része, melyet nem tanít az órai keretek között, mit tenne?
Nyugodt, csevegő hangnemben érdeklődik a férfitől, tartva a szemkontaktust. Szereti megvizsgálni a páciensek arcváltozását egy-egy kérdése kapcsán. Igyekszik persze tapintatos, maradni, hiszen ok nélkül nem szeretne senkiben olyan mélyen vájkálni, hogy az, az illetőnek rosszul essen.
- Én simán el tudom képzelni, hogy vannak olyan varázslatok, melyekre az ősök inkább azt mondták, hogy ezt inkább ne adjuk tovább gyakorlatban, hiszen a következményei elborzasztóak. Ez persze személyes vélemény, csak ha a tárgyára gondolok, nekem valahogy ez a rész is felmerül.
Persze lehet, hogy ő lát bele mindenfélét, sokszor túlbonyolítja az egyszerű dolgokat és leegyszerűsíti a bonyolultakat. Tipikus problémaforrás típus. Figyelmesen hallgatja a férfi beszédét, egy kicsit, mintha elfelejtett volna jegyzetelni is.
- Igen, nekem is részesem lehetett benne.
Van egy-két pillanat, melyet nem szívesen idéz fel, még úgy is, hogy ő viszonylag nyugodtan dolgozhatott a férfi óráin, volt, aki nem volt ekkora mázlista, vagy éppen túl sok mindent szeretett volna megvitatni a padtársával, és a szünet nem volt ideális, na őket aztán jól megdolgoztatta, ő csak azért kapott mert Levitás volt.
- Igen, Levitások, de én inkább a Rellonosokra tenném a voksom, ők a Roxfortban a Mardekárosok. Igencsak szeretik felvértezni magukat olyan tudással, mely bármikor jól jöhet. Színes társaság, de ez az egy mindegyikükben megvan, határozottan a túlélésre játszanak, lehetőleg úgy, hogy a többieket jól helybenhagyják.
Egy pillanatra elgondolkodik, magához vesz egy üveg sárgabarackot és kicsit felrázza.
-A professzoron kívül érezhető még a sámánképző nyoma is szerintem. A kövekben, a fákban, az egész környéket átjárja az ősi mágia, mintha valamiféle manna forrás futna alattunk. Tudom, ez nevetségesen hangzik, de kisebb gyermekként sokszor játszottuk azt, hogy egyszer megtaláljuk a lejáratot a mannaforráshoz és erős mágusokká válunk általa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 28. 07:14 | Link


Dwayne

Meglepődik a férfi válaszán, hiszen ennél nyájasabban, ha akarta volna se tudta volna kérni arra, hogy kössön fegyverszünetet vele. Mindent elmondott, amit el szeretett volna, és szerinte teljesen korrekt kérdés volt, mely mindkettejük életét megkönnyítette volna, ehelyett azonban egy pillanatra levegőt venni is elfelejt. Nézi, ahogy a férfi felkel és feltesz egy olyan kérdés, mely miatt legszívesebben kinevetné. Dwayne és a normális kommunikáció, igen rövid könyvet lehetne ebből a témából írni.
- Ugye csak költői volt a kérdésed és nem szeretnéd, ha ténylegesen válaszolnék is rá?
Mivel kicsit hosszúnak érezte a csendet, amivel megajándékozta a férfit, ezért felteszi a kérdést, mely szerint mennyire kell erre válaszolnia, reméli semennyire, mert az csúnya lenne, illetve szerinte már maga a feltett kérdése is egyfajta válasz.
- Szóval nem utálsz. Oké.
Könnyelműen kezeli a tényt, még bólint is hozzá egyet, elismerően lehúzva picit a szája szélét. A következő mondatnál azonban megtorpan egy pillanatra és felpillant a férfire úgy, mintha a tekintetével készülne felgyújtani.
- Ez nem a kényed-kedved szerint történik, ez tény. Ha elfogadod, akkor is tény lesz, ha nem fogadod, akkor is. Csak nem félsz attól, hogy esetleg eddig nem tapasztalt érzéseket vált ki belőled?
Gondol itt a törődésre, az odafigyelésre, a védelmezésre, sőt, még a kedvességre is. Nem tudja elképzelni, hogy ezek közül bármelyik is átjárta volna akárcsak egyszer is, csak egy picit is a férfit.
- A diákjaidat tartalmazó lista kézhezvétele után elkészítem a papírokat. Szeretnél még valamit esetleg?
Érdeklődik enyhe utalással, mely szerint jobb lenne, ha most inkább fogná magát és elhagyná a szobát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. március 28. 11:33 | Link

Zója

Érdekes dolgokra világít rá neki a pszichológus, de mégsem érti ezt a ragaszkodását a témához, ezért megpróbálja neki konkrétabban elmondani, hogy mire gondol éppen.
- Attól függ, hogy hányadikos, ismerem-e már több éve, milyen az érdeklődési köre, stb. Nagyon sok tényezőtől függ, hogy kit tanítanék meg olyan dolgokra, ami nem tartozik szorosan a tananyaghoz. De mint mondtam, számtalan tényező van, ami a döntést befolyásolhatja, tehát nem tudok konkrét választ adni erre önnek. Mindenesetre nyugodjon meg, nem hiszem, hogy bárkit érdekelne mondjuk egy kisebb átok, amit pálcamágiával simán létrehoz már másodikos korában. Vagy legalábbis hasonlót. Egyébként sem tanítanék átkokat, azokat tanulják meg maguktól, vagy SVK órán. – fejezi be, és reméli, hogy ezzel kielégítette a nő kíváncsiságát erre vonatkozóan. Már nemigen tudna nyugodtan válaszolni, ha Zója tovább feszegetné ezt a témát. ~ Ügyesen kérdez, az már egyszer biztos. ~ Tudatosítja magában, hogy jól meg kell gondolnia minden válaszát. Habár nem kezdett túl jól nála félvéla pszichológusnő, egyelőre a normális dolgaival legalább már nem ront a helyzetén. Szimpatikus neki, hogy nem próbál meg vele flörtölni, hogy úgy is kihozzon belőle dolgokat. Ez nagy pozitívum nála, mert ezt igazán nem szereti.
- Vannak ilyenek, de ezeket nagyon nehéz már létrehozni, ráadásul sok hozzáértő is kellene, akik végre tudják hajtani a rítusokat. Nem hiszem, hogy az iskola bármilyen veszélyben lenne, sem az épület, sem pedig a benne lévők. Az én tantárgyamtól biztosan nem. – megenged magának egy halovány mosolyt újra, próbál szimpatikus lenni. Valóban nem fél ilyentől, de nem hagyja figyelmen kívül a dolgot. A diákok roppant kreatívak tudnak lenni, ha valami rosszban sántikálnak. Beharapja az ajkát, és úgy bólogat, tudja, hogy milyen emlékek jöhettek fel Zójában. ~ Lám-lám, a doktornő ide járhatott és élvezhette a nagyszerű Perselus Piton tanításait. A Roxfortba is járhatott, sosem figyeltem ennyire a lányokra. Nem, mégsem. Valami pletyka keringett volna róla, és akkor emlékeznék a nevére.~ Elgondolkodva, még mindig kissé feszülten üldögél. Már kezd azért oldódni, attól függetlenül, hogy nem szereti, ha kérdezősködnek.
- Hm, Rellon. Megjegyzem magamnak, köszönöm a tippet. – összefonja az ujjait és sóhajt egy nagyot, miközben a doktornő üdítőt tölt magának. Érdekes témával hozakodik elő Zója, újabb jó pontot gyűjt be magának a férfinál. Vagy ez az első? Az is lehet.
- Igen, én is érzem, kicsit jobban is, mint önök, bár nem vagyok tisztában a képességeikkel, de ez a szakterületem. Manaforrás? Érdekes teória. Szoktak itt lenni furcsaságok? Olyan lények, amik nem járhatnak erre, esetleg az erdőben, vagy akár a közeli faluban talányos esetek? Ezek hiányában nem hinném, hogy lenne ilyesmi. Maga a tény viszont, hogy sámánképző volt, nagyon érdekes, és bizton állítom, hogy vannak olyan dolgok, amik elrejtve pihennek a falak, titkos járatok mélyén. – elgondolkodva dől hátra, látszik, hogy sok kérdés és válasz fordul meg egyszerre a fejében. Igazán komollyá vált a tekintete, mintha Zója és rendelője egy pillanat alatt megszűnt volna létezni. Aztán egy pillantással tér vissza a valóságba, de gondolatait nem ossza meg a doktornővel.
- Esetleg még valami? Szívesen állok rendelkezésre, hiszen ez része az iskolai rendszernek. Akár más, alkalmasabb időpontban is. – nincs a hangjában gúny, teljesen tárgyilagos, még akkor is, ha ezt egy kis fricskának szánja, vagy jelnek, hogy nem szereti, ha elkésnek az ő környezetében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 29. 07:48 | Link

András

- Tehát teljesen utána jár, ez tetszik, sokan nem ilyen megfontoltak.
Vannak bizonyos kérdések, melyeket fel kell tennie, azok a szerencsétlenek, akik például szeretnének Auror alapszintűre járni két oldalnyi kérdésre kell, hogy választ adjanak, és akkor még ehhez hozzájön a teszt is. Próbálta ugyan csökkenteni, összemosni a gyakorlatilag megegyező kérdéseket, de sajnos még így se, sikerült többet lefaragni, mint három kérdést. El se meri képzelni, hogy akkor ő mennyire unni fogják a fejét valahol a tizedik kérdés környékén. Néha túl sok mindent követelnek meg az embertől.
- Lehet, hogy a vélavér erre is jó, vagy csak túlságosan álmodozó típus vagyok.
Kicsit megvonja a vállát, kínos, de nem nagyon tud arról, hogy mégis milyen pluszt jelent, ha valaki félvéla. Az anyja gyönyörű nő, ő maga sem panaszkodott soha a kinézetére, de ennyi, ezen kívül mást nem tud felhozni, ami olyan jól megdobta volna az alap képességeket. Lehet, hogy meséltek neki erről, de mindt olyan sokszor, most sem érdekelte különösebben.
- Talányos esetek mindig, de én inkább betudnám a sötét ügyleteket folytató mágusoknak, azonban van egy furcsa, lápos rész, nem messze a falu végétől, van ott egy furcsa növény, de lehet csak Felagund professzor unatkozott, és kísérletezgetett egy nyugodt helyen, a neje biztos nem tűrt volna meg egy gyilkos növényt a hátsókertben.
Kicsit el is mosolyodik a gondolatra, ahogy Shanes néni veszekszik Felagund bácsival, amiért mindenféle őrült dolgot visz haza. Az öregből kinézné, hogy késő öregkorára mindenféle őrült lényt, növényt és bájitalt készít. Igazán érdekes lehetne a férfi utolsó néhány éve, ha ilyenekkel venné körbe magát. Talán ha visszavonul és Mina is kirepül majd, valami hasonlóan izgalmas hobbit választ magának. Ez majd még elválik.
- Adna egy második esélyt, amiben bizonyíthatok, hogy nem szokásom... elkésni? Érdekes kihívásnak tűnik a dolog. Talán az első órája? Ha jól gondolom nem hiszi, hogy beteszem a lábam az órájára.
Iszik egy kortyot egy halvány mosoly kíséretében, majd a poharat letéve összekulcsolja a kezét.
- Ha van kérdése az iskoláról, a faluról szívesen mesélek önnek, elég sokat olvadtam róla fiatalabb koromban.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 29. 07:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2013. április 4. 13:02 | Link

Dr. Mácsai Zója

 - Ez meg nem a te kényed-kedved szerint fog történni.
Megtartja a sértődött, már-már hisztérikus hangnemet, amiről tudatosan még csak elképzelése sincs. Nyilvánvaló, miért zavarja ennyire a téma és miért kerüli minden áron. Ezek azonban a lélek olyan rétegei, amibe hősünk nem akar, így nem is fog semmilyen belátást engedni.
Egyszerűen ingerült és kész. Paff.
 - Nincsenek nem tapasztalt érzéseim.
Vágja rá konokul, akár egy kisgyerek. Még hogy Ő. Ilyen témáról végképp nem szeretne vitát nyitni, de nem ám.
Reméli, hogy Zója nem rugózik tovább ezen. Egyáltalán, miért kellett szoba hoznia?
 - Semmit sem. Ezért jötten.
Vonja meg a vállát egyszerűen, részéről lezártnak tekintve mindent, de mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. április 5. 12:32 | Link

Zója

- Sokan nem tanítanak veszélyes dolgokat, vagy éppen hivatkozhatnak a házszabályra. Ahogy én is tehetném, de elvből nem tanítok ilyeneket. – fűzöm tovább az irreálisan csinos pszichológusnő mondandóját. Ha minden igaz, itt jól szerepeltem, mindenki elégedett lehet.
- Vélavér? Így már értem, hogy miért ennyire csinos. Az álmodozás pedig sosem árt, hiszen abból fakadnak olyan gondolatok, amik később jól jöhetnek. Vagy, hogy mást ne mondjak régen arról álmodoztak, hogy aranyat csinálnak, alkímia segítségével, vagy épp a Bölcsek Kövét… - lassan úgy érzem, hogy eltávolodok Zójától és a tanteremben érzem magam, vagy valami konferencián. Talán jobb lenne mégis ellazulni egy kicsit. Ezért töltök magamnak még egy pohárral és egy mozdulattal felajánlom ugyanezt a pszichológusnőnek, ha kér öntök neki is. Egy gyors korty és folytatódhat is a dolog.
- Szóval igazából nincsen. Kár. – azért Felagund nevét megjegyzem, ha jók a következtetéseim, ő lehet itt a Gyógynövénytan tanár, vagy a furcsa vadőr, ahogy a Roxfortban Hagrid. Inkább az előbbire tippelnék. A térképeken pedig megnézem, hogy merre van a lápos vidék, hátha lesz ott valami érdekes is. Egy rövid mosollyal ajándékozom meg a nőt, aki nem bolond, végül is nem hiába kapta a diplomáját.
- Rendben, akkor legyen az első órám. Bár azért ezt csak jó pontnak vésném fel, bizonyítani nálam elég nehéz. De Kezdetnek nem lesz rossz. – mentem végül is bele, mert miért is ne? Legyen csak ott, hátha még érdekelni is fogja az óra, amit azért kétlek, de tudom, hogy a nőknek kell a visszajelzés, nekem meg nem került semmibe igent mondanom erre.
- Egyébként jól gondolta, nem hittem volna, hogy felmerül a gondolat önben, hogy meglátogassa az órámat. A tapasztalataim nem ezt mutatják, szóval majd meglátjuk. – azért azt se gondolja, hogy mindjárt a nyakába ugrok, hogy milyen jó fej. Vannak elvárásaim, ez minden, majd bebizonyíthatja, hogy tévedek.
- Mit tud az iskola alapításáról? Csak a sámánképző miatt választotta ezt Piton? Vagy volt valami más terve? Legendák és feltételezésekre gondolok. A falu utána alakult, vagy már itt volt előtte is? – kérdezem és végre valami jobb téma, mint az én nyaggatásom. Szerencsére a mosolyogós Zója igen készséges, így végül is van esélye, hogy emberszámba vegyem, ne csak egynek a sok közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. április 9. 19:36 | Link

Dwayne

- Tudod, hogy milyen vagyok, amit el akarok érni…
Azt általában el is éri, mindig is így élt, nagyon akaratos emberként, aki mindent elérhet az életben, a szülei mind a hármukat így nevelték, és eddig csak profitáltak belőle.
- Hát persze, hogy vannak.
Ha Dwayne találkozott már bosszantó emberrel, akit kedve lett volna megfojtania, akkor most lehet, képzeletben bocsánatot kér tőle, mert Zója lassan előrelép az új megfojtandó emberke szerepére. Édes, szinte elbájoló hangon szólal meg, nagy kék szemeivel igézően nézve a férfire. Nem szép dolog visszaélni a képességeivel, nem is szokott, de néha olyan jól esik, ha a másik felet bosszanthatja. Elégedetten dől hátra, és ujjait összekulcsolva az ölébe helyezi.
- Akkor végeztünk.
Jelenti ki teljesen nyugodtan, jelezve, hogy a férfi most már egész nyugodtan elhagyhatja a szobát, nincs számára több mondanivalója. A probléma azonban még visszavan, hiszen akaratlanul is felemelte a hangját, ami azt jelenti, hogy a kislány meghallhat bizonyos részleteket, melyeket nem feltétlenül kellett volna. Amikor a férfi után csukódik az ajtó, a kislány ajtaja kinyílik és szótlanul pillant az anyjára, aki megadóan int, jelezve, hogy jöjjön közelebb, elmeséli neki ezt az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. április 9. 19:37 | Link

András

- Na igen, mázlim van. Ha minden jól megy még vagy százötven évig fogok élni, abba belefér tíz…vagy inkább tizenöt férj, fő a változatosság.
Sokszor megkapta már, hogy csinos, csak sajnos a tény, hogy az emberek többsége rendellenesen vonzódik hozzá, együtt jár azzal, hogy az érzelmek, melyeket kap, nem kifejezetten őszinték. Egy nőnél viszont ez nem jó pont, ha hosszú távra tervez, hiszen a folytonos bizalmatlanság könnyen megöli a kapcsolatot.
- Ez mondjuk igaz. Ki tudja? Lehet, én leszek az, aki megmenti majd a világot egyetlen, aprócska álom segítségével.
Viszonozza a mosolyt, melyből kuncogás válik, amikor a férfi az órájára reagál.
- Szeretem a kihívásokat, és ön most határozottan egy kihívás elé állított. Úgy vélem, érdekes évünk lesz.
 Diákkorában is azért tanulta szinte az összes tárgyat, mert kihívásnak tekintette, hogy a legtöbb tárgyból megüsse a kiváló szintet. Később a gyermeknevelést is így fogta fel. A terhessége könnyű volt, azonban dolgozni, tanulni és mellette gyereket is nevelni, ez az igazi kihívás, ami neki nagyon szimpatikus volt. Persze, amint a kezébe fogta Minát, a kihívás szeretetté, óvássá, odafigyeléssé vált, de azért nem kell félteni, így is maradt még izgalom az életében.
- Nem mondhatom, hogy átlagos vagyok, de azt hiszem ezt ezzel bizonyítottam is.
Halvány mosollyal tárja szét a karjait, majd az üdítője után kortyol egyet. Lassan elfogy az itala, de már nem szeretne másikat tölteni, még a végén megfájdul a hasa tőle.
- A falu régebbi, mint az iskola. Valahol azt olvastam, hogy az első ide épített lakóház még most is áll, az, amelyik az egyes szám alatt van, és valamikor az ezerXszázas években épült, sőt több üzlet alapítási éve régre nyúlik vissza.
Mintha a cukrászda logójában látta volna az évszámot, amire rácsodálkozott, hogy milyen idős.
- Az iskola himnuszában van egy részlet, ami azt írja le, hogy ezt a vidéket különösen nagy mágia járja át és, hogy Lupin, mert ő találta a helyet, tudta, hogy itt iskolát kell létrehoznia. Ha jól emlékszem úgy szól, hogy ISKOLA HIMNUSZA. Persze ennek célszerűbb utána olvasni. Gondolom ezt szeretné, hiszen már többször tett megjegyzést az időről, vagy egy másik alkalomról, így nem is tartanám fel. Megírom a jelentésemet, és küldök egy példányt önnek is belőle, ha ez így megfelel. Tökéletesen alkalmasnak találom a tanításra, így nyugodtan elgondolkozhat a pályázatokon.
Felkelve a férfi felé nyújtja a kezét, hogy kezet fogjon vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. április 12. 17:03 | Link

Zója – Köszönöm a játékot!

- Tízévente férjváltás innentől kezdve? Hmm-hmm. – nem akarja megbántani a nőt, de biztos csak viccnek szánta az előbbi számítást, és ezért elmosolyodik egy pillanatra, és hátradőlve évődik egy picit magában. ~ Nem csodálnám, ha ez igaz lenne, de akkor a doktornő sem éppen lehet szentéletű. Persze, ilyen adottságokkal ez nem is csoda. ~ Az érvelése megmozgatja Zója fantáziáját is, Vécsey szerint viszont nem annyira komolyan, mint, ahogy ő mondta. Persze mindenki ezen gondolkodik, vagy álmodozik, hogy majd létrehoz, feltalál, megtalál valamit, de az esetek túlnyomó többségében ez így is marad.
- Érdekes évünk lesz? Nem is kérdezem meg, hogy pontosan mire gondol. – itt már ő is elmosolyodik, de azért komolyra fordítja a szót és az ábrázatát.
- Természetesen szívesen várom bármelyik órámon, ha szeret unatkozni. – egy apró kacsintást is megenged magának, hogy ezzel is próbálja a maga malmára hajtani a vizet. Ő nem hiszi, hogy unalmasak az órái, de ezt Zója nem tudhatja, és ha az azt tanító professzor azt mondja, hogy nem túl érdekes valami, az emberek, jelen esetben vélaszármazékok hajlamosak ezt elhinni. Ha pedig nem jönne be a doktornő az órára, akkor bizonyságot nyerne, amit eddig is gondolt róla.
- Biztosan bizonyságot nyer majd ez a tézis is, és akkor majd teljes szívvel el is hiszem önnek. – zárja le ezzel a témát, azonban az új információk a faluról és a kastélyról láthatóan fellelkesítik. Falja Zója szavait, szinte kiszívja a nőből, amit tud, és elraktározza a megtudott információkat. ~ A faluban kezdem a kutatást, biztos vagyok benne, hogy lesz itt olyan dolog, ami után érdemes utánanézni. Később pedig megnézem ezt a mágikus hatást, ami körbelengi a helyet.
- Bár az információi nem túl pontosak, de azért köszönöm, hogy elmondta őket, értékesek lehetnek. – ő nem az a fajta, aki csak úgy osztogatja a dicséretet, de nem is zárkózik el tőle. Nagyon őszinte ember, az a fajta, akit nem zavar, ha az őszinteségével, vagy az igazság elmondásával megsért bárkit. Nem mintha erre törekedne, de meg van rá az esély, hogy ez kijön belőle bármikor. Most illedelmes, nincs oka nem annak lennie, de a véleményét mindig megosztja, ahogy az imént tette.
- Iskola himnusza. Rendben, megnézem magamnak, a könyvtárat még nem fedeztem fel teljesen úgysem. – mondja egy rövid mosollyal fűszerezve. Egy nagy kő esik le a szívéről, bár ezt csak a pillantásából lehet kiolvasni, minden rendben vele. Nem kételkedett magában, de ki tudja, hogy éppen itt mik azok a dolgok, amik megfelelőek lehetnek.
- Köszönöm a beszélgetést. Igazán… tanulságos volt. – kéz a kézben összeforr, majd megrázzák egymás kezeit.
- Örültem a szerencsének kisasszony! – majd sarkon fordul és elindul a szobája felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. május 30. 11:38 | Link

Zója

 Trilliant a kezei között szorongatva rohan végig a folyosón, keresve azt a bizonyos ajtót, ami mögött mindennek a kulcsa rejlik. Már rengetegszer akart látogatást tenni Zójánál, de valahogy mindig ezernyi jelentéktelen dolga akadt helyette. Most azonban nem tűr halasztást a dolog, mert csúnya érzelemlavina szabadult el benne…
Látta! A fene vigye el, hiszen azzal a két szemével látta, ami ott figyel az arca elülső részén! Egészen bizonyos, hogy nem téved és nem ért félre semmit. Ott volt Ő, aztán meg az a másik is! És akkor ők ketten együtt! Pedig annak a nősténynek nem is volt olyan szép, kettőhúszas módra összekuszálódott vörös lobonca, mint kedves törpénknek. Hogy lehet, hogy Herci© mégis inkább a másikra figyelt, és nem rá? Pedig még a ruháját is úgy rángatta, hogy majd letépte róla!
Életében először gondolta azt, hogy istenigazából pankrátorosra kéne venni a figurát, és egy szép lábnyomot hagyni az illetékes hölgyemény gyomortájékán. Akár még azzal is megelégedett volna, ha az ismeretlen leány legalább két fogát odaajándékozhatta volna a fogtündérnek, úgyis olyan régen volt az, mikor a kis szárnyas ajándékokat dugdosott a párnája alá. De nem! Te jó ég! Mielőtt még elronthatott volna mindent, inkább elmenekült egy szó nélkül, hogy a gyermeteg problémáit, amit nem tud egyedül megoldani, más nyakába varrja.
Egyből beront az iskola pszichológusának ajtaján, mellőzve mindenféle illemszabályt. De hát ennek a kislánynak itt most nagyobb gondjai is vannak, minthogy türelmesen várakozzon odakint, míg beinvitálják.
-Nagy… nagy baj van… velem! – Eddig talán a kedves olvasókban nem tudatosult, és a pláne, hogy hölgyünkben sem, de megállíthatatlanul patakzik arcán a könny. Ajajj, ha Leonie sírásra adja a fejét, akkor ott tényleg vége felé jár már a maja naptár.
-Óóóúú… - Saját igen szokatlan megnyilvánulásától még jobban megijed, mintha legalábbis gépzsír szivárogna a fejéből és nem átlátszó, erősen sós ízű, enyhén lúgos kémhatású folyadék. Erre vadul törölgetni kezdi az arcát. Méghozzá Trillian-nel. Ha zsepi nincs, jó a nyúl is alapon. Mindeközben pedig odacsörtet a kanapéhoz, hogy hatalmas lendülettel levágódjon rá. Mázli, hogy kicsit sincs zavarban.
-Én.. én… nem bőghetek! Most… mit… mit csináljak? Maga a…  pszich… psz… pszi… - Olyan keserves késztetést érez a zokogásra, hogy képtelen kimondani ezt a bonyolult szót. Helyette inkább benyögi:
-Állítsa el! – Eddig, ha egéritatásra adta a fejét, mindig tudta, mi baja van, így a szomorkodás forrását könnyű volt kezelni. A bátyja letépte a plüssalmafájának plüssgyümölcsét, vagy a nővére azt mondta a kedvenc fülbevalójára, hogy csúnya… de most! Egyszerűen nem tudja lekövetni saját magát, és hogy tulajdonképpen mi a búbánatért olyan búbánatos, mikor valójában semmi oka rá. Vagy mégis? Majd Zója megmondja, állítólag itt ő a szakértő.
-Azt... azt hiszem... valami elromlott bennem! - Kezdi kétségbeesetten. Semmi bemutatkozás, semmi köszönés, helyette szegény Trillt gyúrja eszeveszetten, de az állat láthatóan még jól bírja a kiképzést. Valószínűleg nem most van először kitéve ilyen traumának, és úgy hiszi, ha halottnak tetteti magát, előbb szabadul gazdájától.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. május 30. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. május 31. 02:00 | Link

Lencsilányka

A mai napja nem túl mozgalmas. Az elmúlt napokban mással se volt elfoglalva, mint Dwayne diákjainak állapotfelmérésével. Egyetlen embert nem tanácsol aurornak, kettőnél pedig igencsak rezeg a léc, így náluk jó lesz majd, ha odafigyel. Mivel senki sem jelentkezett be mára, ezért kicsit lazábbra vette a figurát, így nem öltözött ki annyira, a haját is csak megfésülte, de szabadon hagyta, a hét többi napján már gyakorlatilag sírtak a hajszálai a szoros konty vagy lófarok miatt.
Egy nagy bögre kávét vett magához, ez ma már a harmadik, de egyszerűen nem tehet róla, a tejeskávé a legjobb dolog a világon, és lehet, hogy már csak megszokásból issza, hiszen a szervezete rég immunis lehet ilyen mennyiség felett. Békésen írja a jelentéseit, az össze-vissza írt jegyzetekből. Ha valaki megnézné ezeket a jegyzeteket, nem igazán értené, hogy mi is történt a beszélgetés során. Még egészen kiskorában fejlesztette ki ezt a jegyzetelési formát, amikor volt egy olyan megérzése, hogy a testvére, Borisz elolvassa a naplóját.
A harmadik embernél tart, amikor kirobban az ajtó és megjelenik egy helyes vörös lányka, nyuszival, könnyekkel az arcán. Annyira meglepődik ezen, hogy majdnem visszaköpi a kávéját, de gyorsan kapcsol, és felkelve a kanapéra mutat, ami feleslegesnek bizonyul, mert mire a mozdulata végére ér a nyuszis lányka már ül, és a bolyhos állatkát gyűrögeti, miután a könnyei jó részét is felitatta vele. Biztos, ami biztos, azért közelebb teszi a zsebkendőtartót, hátha a nyuszi egy idő után megunja és kiszabadul, mert akkor kellhet neki egy másik alternatíva is.
- Néha azt mondják, jobb, ha minden könnyünk kijön, az ember lelke megnyugszik, felszabadultabb lesz, és jönnek új könnyek is, akiknek helyet kell biztosítani.
Nem ül vissza azonnal, előtte egy pohár vizet tölt a lánynak, majd letéve elé, egy tálca csokis édességet is mellé helyez. Mint tudjuk, a csoki a nő legjobb barátnője, akárki akármit is mondjon, és amikor valami elromlik benne, olyankor nagyban hozzájárul ahhoz, hogy visszaállítsa azt, ami elromlott.
- Egy fiú, ha jól sejtem. Mesélsz nekem róla?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. május 31. 02:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. május 31. 08:42 | Link

Zója

-De ettől… én nem nyugszom meg! – Hiába a sírás-rívás, inkább egyre nyomorultabbul érzi magát, mintsem megkönnyebbültebben. Az a tény pedig, hogy kell a hely az új könnyeknek, egy cseppet sem olyan információ, ami feldobná a buli hangulatát. Neki nem kellenek könnyek!  Nem akar többet sírni, mert ez az egész olyan szánalmasan tocsogós, mint egy kezdő szakács főztje. Legfőképpen Trillian számára, mert még mindig nem zsebkendőt használ, hanem egyfolytában a nyúl füle után nyúl, és azzal törölgeti arcát. Annyi öröm csak kijár neki eme ínséges időben, hogy kedvére dörgölőzzön puha nyuszi fülekhez, ha már egyszer van belőle kettő raktáron… vagyis Trill-en.
-Sosem sírok! – Biztosítja hüppögve az ügyeletes agyturkász nénit, aki igencsak fiatalkának néz ki. Most, hogy így jobban felméri (Péter), kénytelen megállapítani: sokkal, de sokkal fiatalabb, mint azt elképzelte. Viszont a dolgát értheti, mivel egyből kitalálja, hogy vöröskénk egy gonosz fiú miatt éli meg nagy világfájdalmát, és nem mondjuk azért, mert elhagyta a kedvenc piros zsírkrétáját. (mellesleg tényleg elvesztette, szóval, aki megtalálja, egy bagollyal vagy személyesen juttassa vissza – társadalmi célú hirdetésünket hallották)
-Na jó, egyszer sírtam, mert leütöttük Kristófot a pályán, pedig én nem is akartam bántani. – Valószínűleg ő az egyetlen terelő az iskolában, aki hatalmas lelki válságként éli meg, hogy egy játék keretében másoknak kénytelen fájdalmat okozni. Ettől függetlenül szeret kviddicsezni, és nem szívesen hagyná ott a csapatot. Ráadásul egy év alatt annyit fejlődött, hogy már simán megcsinál tizenöt fekvőtámaszt egymás után! Na, erre varrjunk meg arra!
-De az is gyorsan elmúlt, mivel ment a meccs tovább, és a csapattársaimmal kellett foglalkoznom, nehogy bajuk legyen. Nem mintha meg lehetne mindenkit menteni, kész mészárszék általában a pálya. Még jó, hogy nálam van ütő… – Amekkora nádszálkisasszony, majdhogynem elég volna egy mellette elhúzó gurkó szele, hogy eltörje valamijét. Tökéletes játékos alapanyag… Viszont, amíg kedvenc sportjáról magyaráz - bár senki nem kérdezte - láthatóan alábbhagy a kesergése Herci miatt. Persze neki nem akadály, hogy két téma között ugrándozzon, mellőzve mindenféle logikai kapcsolatot, úgyhogy a következő pillanatban ismét felzokog.
-Nem, nem. Neeem! Nem is fiú! – Isten ments, hogy Keith nemi hovatartozását kérdőjelezze meg, inkább az a baja, hogy nem képes belátni, tényleg a szőke srác a problémája.
-Én… gonosz lettem! – Egy fokkal jobb, mintha zombivá vált volna, és azzal töltené a szabadidejét, hogy a jóérzésű diákocskák lábait próbálja lerágni. De számára teljesen abnormális az, hogy nem csak békés és szeretetteljes gondolatok szambáznak a fejében.
-A múltkor bokán akartam rúgni egy lányt! – Gyónja meg töredelmesen bűneit, bár azt nem teszi hozzá, hogy nagyjából olyan kaliberű volt a történet, hogy Herci annak a hölgynek a haját húzta meg, nem a vörösét.
-És Runára is egy egész délutánon át haragudtam azon a rendezvényen! – Meséli kétségbeesetten, miközben vesz az asztalon lévő édességből, hogy aztán könnyei között elmajszolja azt. Tegyük hozzá, ez annyira nem is egyszerű művelet ám.
-Ma pedig… - Beiktat némi szipogást a borzalmas emlékre, majd szájába tömve a csoki maradékát, csupán megrázza a fejét. Ó, mily’ kegyetlenül elbánt a sors ezzel a kislánnyal!
-Még most is visszamennék szívem szerint, hogy a hajánál fogva rángassam el azt a lányt! Meg aztán Keith-t is! – Fel sem tűnik neki, hogy végül sikerült elárulnia saját magát. Helyette inkább Trillian-en illusztrálja, hogyan markolná meg annak a nőszemélynek a tökéletesen egyenes frizuráját. Oké, talán kedvencével egy fokkal finomabban bánik, elvégre őt szereti. Azt meg egyáltalán nem, hogyha Herci nem szentel kellő figyelmet a jelenlétének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. június 3. 03:25 | Link

Leonie

- Soha?
Ez érdekes számára, mert még ő is szokott sírni, pedig az ő életvitelét ismerve ez nem igen jöhetne számításba. Kicsit szakmaiatlan ugyan a kérdés, de ebből is ki tud hozni valamit, ebben egészen biztos, így fel is jegyzi magának a dolgot. Aztán kiderül, hogy egyszer már sírt, egy Kristóf nevű fiú miatt, akit leütöttek, és mivel a pályáról van szó, valószínűleg csapattag vagy meccsen az ellenfél. Ez a lányka ránézésre, nem hogy a légynek, de egy vérszívó szúnyognak se tudna ártani. Ahogy ezen gondolkozik, kiderül az is, hogy az ellenfélhez tartozott. Egy terelő, aki nem itt éli ki az elfojtott agresszióját és nem is élvezi annyira a dolgot. Nem Rellonos.
- Igen, hallottam hírét. A játékvezető a háztársam volt, amikor még gyerekek voltunk. Akkor még nem éppen a mészáros volt a beceneve.
Azt, hogy mi volt, inkább nem szeretné ecsetelni, de hát ilyen ez a gyerekkor, mindenkinek megvan a maga kis gúnyneve, amivel együtt kell élnie, ha tetszik, ha nem, mert valakire valaki biztos, hogy féltékeny valami miatt, szóval ez együtt jár a felnőtté válással. Amikor azt mondja nem is fiú, egy pillanatra megtorpan, persze ezt a testével igyekszik nem jelezni. Pedig biztos volt benne, hogy srác van a dologban. Ez most egy kicsit csalódottá tette, de hát van ilyen, ugyebár. Amikor újra felsír, lebiggyeszti az ajkait, nem szereti, ha sírásra kényszeríti valaki a másik felet.
- Gonosz.
Bár nem nagyon hiszi, hogy tényleg azzá vált volna, sőt még csak a gondolatot is nevetségesnek találja. Mindenesetre leírja a papírra, ahogy az érveket is.
~ Majdnem bokán rúgott egy lányt, haragudott rá egy délutánon át...Runa. Érdekes neve van.~
Halványan elmosolyodik a névre, ami végül is elárulja, hogy azért mégiscsak fiú van a dologban, vagy egy lány, akit nagyon megszivattak a szülei. Nos erre is volt már példa.
- Ez természetes. Féltékenységnek hívják. Az a lány, lehet, hogy nem is szándékosan viselkedett úgy, ő nem ismeri az érzéseidet, és lehet, hogy a fiú sem, ezért nem is gondolkozhatott el rajta.
~ Merlinre, kérlek, add, hogy tényleg fiú legyen, és ne mondjak hülyeséget.~
- Ha az embernek gyengéd érzései vannak a másik iránt, akkor hajlamost felnagyítani a dolgokat, de ettől még nem válsz gonosszá, ettől ne tarts. Ezen mindenki átesik, és még sok ilyen lesz az életedben. Tudom, hogy ez nem vígasztal, de a gonoszság nem itt kezdődik, erről biztosíthatlak. Lehet beszélned kellene a lánnyal, csak finoman persze, lehet, hogy van pasija és nem a te választottadra hajt.
Egy kicsit megáll, van még valami, de nem biztos, hogy azt itt, egy iskolában kellene mondania, végül aztán vesz egy mély levegőt, és mégis megteszi. Zavarná, ha bent maradna.
- Egy barátnőm mondta még régebben, hogy amikor egy lány megnéz egy fiút, rögtön a potenciális apajelöltet nézi benne és eszerint is viselkedik vele. Ez ösztönös, hiszen mindannyian arra hajtunk, hogy a legjobbat kapjuk ki arra az esetre, ha gyereket szeretnénk, és ez nem csak felnőtt korban van így, már gyerekként elindul ez a folyamat. Lehet Keith esetében nála is elindult ez a folyamat, ezért mondjuk rámosolygott és kedves volt vele tudtán kívül. Persze ezt ne vedd készpénznek, ez egy magán megállapítás volt annakidején, de szerintem is van benne valami.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 4. 00:06 | Link

Zója

A visszakérdezésre hevesen megrázza a fejét. Valóban nem szokása sírni, hiszen az arra jó, hogy a felgyülemlett feszültséget kiadjuk magunkból. Látta már valaki Leonie-t feszültnek? Na, ugye! A mostani csak egy roppant speciális eset… és természetesen az egész Keith hibája. Ha nem ő volna a két lábon járó original Szőke Herceg, valószínűleg a kis törpe sem lenne ennyire oda meg vissza tőle. Már a szimpla létezésével megrengette a hölgyemény külön mesevilágát. Ez a teljesítmény azért csak megérdemel pár meghatódott könnycseppet, nem igaz?
-Háztársak voltak? Pedig Ön sokkal fiatalabbnak néz ki, mint őőő… - hogy is hívják a játékvezetőt? Mindig is bajban volt a nevekkel, vagy bármi mással, amit meg kellett jegyezni. Apropó, nevek! Hiszen be sem mutatkozott még, minő udvariatlanság ez részéről!
-Jajj, amúgy Leonie vagyok! – mosolyog át saját könnyfüggönyén, és még a kezét is kinyújtja, de csak egy pillanatra, majd inkább visszarántja, és beletörli Trillbe, hiszen a zsebkendő még mindig ismeretlen fogalom a számára. Egy darabig nézegeti az elázott nyulat, majd a ruhája ujjával elkezdi dörzsölgetni.
-Szegény, kicsit taknyos lett – motyogja szipogva maga elé, és amíg a tisztogatással foglalatoskodik, legalább addig is emésztgetheti Zója képtelen ötletét. Hogy ő féltékeny volna? Az márpedig nem úgy van! Nem, dehogyis!
-Én nem vagyok féltékeny! –repteti meg vörös loboncát, míg a fejét rázza tagadóan. A néninek valamit félretaníthattak a dilidoki iskolában, mert nem jól diagnosztizálja a helyzetet. Olyan szinten megdöbbenti a feltételezés, hogy ismét alábbhagy a sírdogálása. Mamuszos lábát maga alá húzza, állatkáján is fogást vált, aztán csak homlokráncolva bámul a vele szemben ülőre, míg az folytatja a beszédet.
-De… azt hiszem… félreérti a helyzetet. Nekem nincsenek gyengéd érzelmeim vele szemben. Keith a kedvenc barátom – megvonogatja a vállát. Tulajdonképpen azt sem tudja teljesen értelmezni, mit takarnak a gyengéd érzések. De kicsit olyan, mintha azzal, hogy Zóját meggyőzi, bebizonyíthatná magának is, hogy Herci nem több számára szimpla pajtásnál.
-És mint a barátomnak, az a dolga, hogy velem foglalkozzon, nem? De! – válaszolja meg feldúltan saját kérdését a pszichológus hölgy helyett. – És ő nem is figyelt rám, amíg az a lány befejezte a mondatát! Pedig az előző két óránk nem is együtt volt, szóval már egy csomó ideje nem láttuk egymást! – ismét belelovalja magát nagy bánatába, és elkezdenek potyogni a könnyei. Viszont legalább már az is kiderült, hogy csupán azért van megsértve, mert Keith udvariasan megvárta, míg a másik végigmond egy fél mondatot még. A lányra csak azért fújt, mert Hercire lehetetlenség volna.
-Nem értem – beletöm a szájába egy adag csokis édességet, és azon nyammogva, néha-néha szipogva hozzá egyet folytatja.
-Akkor mi az? Rosszat akartam valakinek. Ez gonoszság – tulajdonképpen nagy ívben tenne rá, ki hogyan néz a szőke úrra, meg ki mennyire hajt rá, ha bizonyosan tudhatná, hogy amaz nem akar majd sosem jobb játszópajtást a törpillánál.
-Valami módszer biztosan van rá, hogy meggyógyítson! Valami terápia… - márpedig ő a fejébe vette, hogy a rendellenes érzéseket ki kell irtania magából. A létezőket és a nem létezőket egyaránt.
-Hogy mi? – megáll a mozdulat közepén, ahogy épp Trilli fülével törli meg arcát. Ha ivott volna, most hétszentség, hogy kiköpte volna az egészet. De mindjárt bele is iszik a pohárba, hogy eljátszhassa ezt, jelezve vele, mennyire nagyon ledöbbentette, amit hallott.
-De csak tizenöt évesek vagyunk - bár nála ez elég megdöbbentő információ lehet viselkedéséből, de még kinézetőből fakadóan is. Tulajdonképpen abban sem lehetünk biztosak, hisz-e még a gólyában, erre itt apajelöltekkel dobálózunk?
-Akkor Keith-t nagyon sokan akarhatják apukának! – állapítja meg mindenféle gúny nélkül. – Mert rá mindenki mosolyog. Még a fiúk is. De nekem eszembe sem jutott, hogy ha egyszer gyerekem lesz… - kissé elvörösödik. – Én mindenkire mosolygok, és mindenkivel kedves vagyok. Ezek szerint az én ösztöneim nem válogatnak? – reménytelen a kislány.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 14. 12:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. június 9. 14:42 | Link

Leonie és a gyermeki lelke

- Ármin.
Nem mindig jó a névmemóriája, de ez megmaradt, hiszen nem hétköznapi a srác neve. Az ilyen furább nevek beugranak neki. Egyszer Kriszta azzal ugratta, hogy a saját gyerekének is azért adott nem éppen hétköznapi nevet, mert félt, hogy elfelejti. Ez persze nem igaz, az egyik kedves ápolólányt hívták így, megtetszett neki, hát ezt adta. Igen, sejtette, hogy ezt meg tudja jegyezni.
- Pedig idősebb vagyok, három évvel talán. Árminban is, bennem is van némi véla vér. Benne elenyésző, nekem anyai ágon minden rokonom véla, így én félig ember, félig véla vagyok, ezért tűnök fiatalabbnak, pedig másfél év és betöltöm a harmincat.
Ebbe valamelyik nap belegondolt, és egy kicsit ki is akadt, elvégre az a szám már nagyon nem kettessel fog kezdődni, és ha nem kettessel, akkor az azt is jelenti, hogy öregedik megint egy évtizedet. Tipikus női probléma, pedig a legtöbbel ellentétben neki, ha minden jól megy vagy százötven éve van a földön.
- Leonie. Szép neved van, illik hozzád, olyan kis játékos.
Jól cseng. Szereti a jól csengő, dallamos neveket. Nagy betűkkel feljegyzi a lapra. Nem hiszi, hogy olyan sok Leonie szaladgálna a kastélyban, így erre nem kérdez rá, addig jó, amíg a lány beszél, nem akarja feszélyezni az ilyen keresztkérdésekkel.
- Adjak törlőkendőt? Azzal tisztább lesz.
Babapopsikendő egész pontosan. Nem mintha lenne kisbabája, de sokkal szebben leszedi a sminket, mint a sminkkendő, finomabb az illata, jobb a tapintása és olyan aranyos, vidám mintás csomagolásokban lehet kapni, amik miatt mindig mosolyognia kell. A mostanin például színes, mintás elefántok táncolnak.
- Hm.
Nem nagyon hisz a lánynak, mármint elhiszi, hogy ő ezt hiszi, de akkor is kitart a véleménye mellett, még ha nem is kezd el hangosan tiltakozni, inkább csak megsimogatja az alsó ajkát, amíg a lány elmagyarázza, hogy a fiú a kedvenc barátja. Érdekes.
- De, teljesen, csak tudod, van egy fajta rangsor ilyenkor, ami csak ideiglenes, de ha megtetszik egy fiúnak egy lány, akkor az a lány mindenkinél elsőbbséget élvez, mert akkor szeretne vele lenni, felhívni magára a figyelmet. A lányok változnak, de a barátok, ha kitartóak, állandóak maradnak. Ezt el kell viselni.
Nem lesz könnyű menete ezzel a lánnyal, gyermekibb, mint a saját kilenc éves példánya, akin ilyen szempontból még csak gyakorolni se tud. Kicsit hátrasimítja azt a néhány tincset, ami zavarja, ezzel is időt nyerve, amíg összeszedi a gondolatait.
- Szerintem gonoszság az, ha fizikailag vagy lelkileg bántódása esik annak a lánynak, amíg csak gondolja az ember, addig nem az. Mindenkiben ott van a kisördög, aki néha előbújik, mondjuk amikor nyugtázzuk, hogy a lánynak, akinek ugyanolyan nadrágja van, mint nekünk nagyobb benne a feneke, vagy a számunkra nem szimpatikus lány elejtette a könyveit. Nincs olyan, hogy csak jó ember vagy csak rossz. Én is sokszor kívántam kellemetlen dolgokat olyan embereknek, akik nem szimpatikusak, de nem tartom magam rossznak emiatt.
- Eljöhetsz hozzám amikor jól esik és elmondhatod ezeket, de ez a részed veled fog maradni, ez ellen nem lehet mit tenni, mert ilyen az emberi természet. Az, ami benned van, nagyon minimális, többek között ez tesz emberré. Mindenki tudja, hogy a másikban jelen van ez a rész. Sokan próbálják tagadni, de őket leginkább álszentnek tartják emiatt.
Arra, hogy a fiúk is mosolyognak rá, szélesen elmosolyodik, nem tud nem elmosolyodni, hiszen annyira aranyosan meséli a kis vörös neki.
- Voltál már szerelmes?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 9. 20:11 | Link

Zója néni

-Hűűű – ámuldozik nagyban az imént hallott információkon. Így már egészen érthető, miért tűnik olyan fiatalnak és szépnek a vele szemben ülő hölgy. Még sosem találkozott vélával. Sem félvélával.
-Azt hittem, a vélák szőkék – jegyzi meg, bár fogalma sincs, honnan az információja, de mindig csodás szöszi teremtéseknek képzelte el őket. Mint Csipkerózsikát vagy Rapunzelt.
-Akkor Ön nagyon bölcs lesz egyszer, nem? Én is szeretnék sokáig élni… - ábrándozik egy sort, hogy mi mindent tehetne meg, ha százötven évig tapodhatná a földet. Biztosan nem pazarolna el egyetlen percet sem a plusz ötven évéből. Merthogy arról egészen meg van győződve, hogy a százéves kort el fogja érni. Elvégre a boldog embereknek hosszabb az életük.
-A papám mindig azt mondja, hogy a vörösbor a hosszú élet titka – teszi hozzá bólintva, lelkében teljes meggyőződéssel. Ha egyszer a nagyapa kimond valamit, akkor az úgy is van, mert ő nagyon okos, szent és sérthetetlen.
-De én nem tudom ám az Ön nevét – vallja be röstelkedve, miközben egy köszönömmel átveszi a törlőkendőt, és nagy szeretettel elkezdi letisztogatni nyuszmókját, aki még mindig hősiesen tűri a nyúzást. Nem ma kezdte az ipart, az már egyszer tuti.
-Mármint mi? Hogy… mi? – torpan meg értetlenül törölgető mozdulata közben, és elkerekedett szemmel pislog fel Zójára. Ha azt mondta volna, hogy egy vakondcsorda vár az ajtó előtt, akkor sem rendíthette volna meg jobban vörös törpénket.
-Most… Keithnek tetszik az a lány? – kérdezi egészen szerencsétlen képet vágva. – De hát… de… neki nem! – kicsit úgy érzi magát, mintha lenyomták volna a víz alá. Mi lesz vele, ha a szőkeség elkezdi hanyagolni valami fruska miatt? Nem, azt nem éli túl semmi esetre sem. Jaj, ne! Megint feltörnek a könnyek belőle…
-De nem akarhat vele lenni, mert én sokkal érdekesebb vagyok! – fő az önbizalom. – Még járőrözni is el szoktam vinni! – hopp, ez meg kicsúszott. – Nem lehet vele többet, mert akkor én… nagyon unatkoznék! – persze ő pont nem az a fajta, aki nem találja fel magát minden egyes percében, vagy elveszett lenne, ha egy emberrel kevesebbet beszél. De Herci egészen más kategória, ő kell az életébe, és kész.
-Akkor Herci is gonosz! – jelenti ki szipogva, de annál dacosabban, miközben lejjebb csúszik a kanapén, és Trilliant a keblére vonja, hogy rá tudja támasztani az állát. Látszik, roppantmód otthon érzi magát.
-Nem tudom… - folytatja motyogva. Egészen elbizonytalanodik a hallottak alapján. – Még sosem néztem meg, kinek nagyobb a feneke az enyémnél – pláne, hogy lényegében az egész lány egy piszkafa, de sosem voltak problémái a saját külsejével. Apukája mindig azt mondta, hogy ő az egyik legszebb teremtés a világon. A másik nyilván a nővére. És ha apuci így gondolja, akkor már nincs probléma.
-És ha valaki leejti a könyvét, akkor segítenék neki összeszedni – folytatja tovább a felhozott példák taglalását. Ezek szerint benne van a hiba, de neki ezek közül egyik sem okozna megnyugvást.
-Még akkor is, ha nem szimpatikus. Bár nem is igazán tudnék olyan embert mondani, akit nem szeretek – erősen gondolkodnia kell rajta, hiszen ő mindenkihez pozitívan áll hozzá. Ha esetleg ez nem kölcsönös, akkor ráfogja, hogy az illetőnek rossz napja van, és legközelebb majd újra megpróbál vele barátkozni.
-Talán csak Zsoltit kerülöm, de azért, mert ő olyan ijesztő tud lenni. Ha egy kicsit visszafogná magát, egészen szeretném, hiszen amúgy kedves fiú. De egyszer nekitámadt a háztársamnak, mikor játszottunk, és mindig olyan furán néz rám – megvonogatja a vállát. Valójában kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Zsolti fiú mennyire követi őt a szünetekben.
-Szerelmes? – kerekednek el a szemei. Hát ez nehéz kérdés. Végül is mindig akadt valaki az életében, akiért éppen rajonghatott, de azt talán nem kéne szerelemnek nevezni. Túl nagy horderejű ez a szó.
-Sosem voltam. Vagy nem tudom. Ön volt már? Milyen az? - persze amióta csak összefutott Keith-szel, imádja őt a maga gyermeteg módján, de azt nem ismerné be, hogy beleesett, mint hajszál a levesbe.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 12. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. június 20. 23:04 | Link

Leonie

- Igen, szőkék, az anyai felmenőim mind szőkék, az apaiak vörösek és barnák. Az apámnak és a kislányomnak is ilyen a hajszíne. Várj, mutatok egy képet róluk.
Az elképzelés tehát, hogy szőkék igencsak jó. Felkelve besétál a kislánya szobájába, ahonnan egy nagyobb albumot hoz ki, amit felcsapva keres egy képet, ahol a szülei, a nagyszülei, de még a dédszülei is jelen vannak, és egyikük sem tűnik többnek negyven évesnél, pedig a dédszülei már közelítenek a százhoz.
- Tessék, ők itt a rokonaim, az apám jól felismerhető közöttük. Néhány éve készült a kép.
Mielőtt még elhagyta volna őket, kijelentve, hogy képes egyedül is boldogulni az életben. Nem volt egy szép korszak, de mostanra már kezd minden a helyére rázódni és reméli, hogy ezen nem kell agyalnia már.
- Az biztos, bár engem annyira nem vonz most még, hogy sokáig éljek, de ki tudja, egy harminc év múlva lehet, belejövök a dologba.
A nagypapás megjegyzésre mosolyogva bólint egyet egyetértően. A vörösbort ő is szereti, csak mondjuk nem úgy, és nem olyan mennyiségben, mint, ahogy a nagypapa mondja. Ezt persze nem teszi hozzá, még csak az kellene, hogy az esetleges "jókedveit" megtudja az igazgató vagy a tanárok. Tudja, hogy közöttük sem ártatlan mindenki, de azt is, hogy vannak szentéletű emberek is, akiknek ez sok lenne, annak ellenére, hogy tudja magát kontrollálni.
- Oh, ez igaz, ne haragudj, Zója vagyok.
El is felejtette, hogy nem mutatkozott be, de ez azt hiszem érthető is, a kislány sírva rontott be hozzá, egy nyulat szorongatva. Ez olyan jelenet, ami könnyen elvonja bárki figyelmét.
- Nos, ez is benne van a pakliba.
Könnyebben tudna nyilatkozni, ha ismerné Keithet, ha tudna vele is beszélni, de egyelőre feltételezni tudja csak a dolgot, ahogy azt is, hogy a lánykának vele szemben viszont a fiú tetszik, akiről beszélnek. Bár utóbbi inkább erős sejtés, mintsem feltételezés.
- Nem mondanám, hogy gonosz, ezt sokszor nem tudjuk irányítani, csak úgy megtörténik, csak jön egy érzés, egy pillanat, ami miatt máshogy tekintünk a másikra. A szerelmet vagy a tetszést nem lehet megmagyarázni, sokan próbálják, vannak egész jó érvek is, csak azokat olvasgatva elveszik az emberből a romantika.
Ő elég sokat foglalkozott a témával, érezhető is, hogy a romantikában sem hisz már annyira, de az ő nézeteit végképp nem szeretné átragasztani másokra, az nem lenne fair a betegeivel szemben. Közben a példáira kapott válaszokat figyeli, nehéz dolga lesz, mert kicsit szó szerint vesz mindent. Nem is kicsit, így ez nagyon hosszú lesz.
- Zsolti? Ő kicsoda?
Hoppá, újabb szereplő a történetben. Feljegyzi a nevét, és érdeklődve figyeli, hogy mit válaszol neki a lány. Van egy olyan érzése, hogy bonyolódni fog még a dolog, nem is kicsit. Szereti a kihívásokat, főleg miután valamennyire átlátja a helyzetet és megkapja minden szereplő nevét és valamennyire a szerepét.
- Voltam már, még a második házasságom elején. Határozottan jó érzés, van valami kis nyomás a hasadban, amikor vele beszélsz vagy rá gondolsz. A világot szebbnek látod, kellemesebb a közérzeted és az elején mindig a másikkal szeretnél lenni, aztán ez persze alábbhagy, de az eleje nagyon szép, jó időszak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 24. 01:04 | Link

Zója

Lelkesen átveszi a képet, amit Zója kihoz, és megcsodálja az egész familiát. Nagyon érdekes lehet nekik, hogy kívülről alig észrevehető, ki az idősebb köztük. A muglik biztos vélákat alkalmaznak a ránctalanító krémes reklámjaikhoz - a fotó láttán egészen bizonyos lesz ebben.
-De ez így nem is lehet olyan jó! Mert ha a nagyi nem öreg és nincsen ősz haja, akkor az olyan, mintha nem is ő lenne, és akkor a sütije sem lenne már olyan finom, mert nem a mama készítette. Mármint ő, de ha nem hasonlít egy mamára, akkor az már nem is a nagyi sütije. Érti ezt? – magyaráz teljes átéléssel, miközben Trilliant lóbálja maga előtt a nagy gesztikulálások közepette. El sem tudja képzelni a nagyszülőket fiatalosan. Annak úgy már nem lenne meg a feelingje.
-Zója? – ráncolja a homlokát egy darabig, majd megvilágosult módjára bólint egyet, és nyuszmókját a földre rakja, hadd legyen végre egy kis öröme a jószágnak.
-Mármint Zórára gondol, csak raccsolni tetszik, ugye? – együttérzően a nőre vigyorog, és megnyugtatásul rögtön folytatja.
-Én sem tudtam ám sokáig kimondani az r betűt, sőt, most kétféleképpen tudok dorombolni – jelenti be büszkén, és egyből be is mutatja, hogy tudja szépen magyarosan pörgetni a betűt, illetve megy a német képzése is.
-Bár… nem szoktam dorombolni – vallja be kelletlenül. Elég egy állat a háznál, és azt a szerepet Trill tölti be.
-De ha szeretné, segítek gyakorolni a kiejtést, vannak rá nagyon jó gyakorlataim – mindeddig egyfolytában beszélt, úgyhogy Zójának esélye sem volt közbeszúrni, mekkorát téved a kishölgy. De az is megeshet, hogy egyszerűen ráhagyja a dolgot. Ugyan kinek volna türelme Leonie-nak bármit elmagyarázni?
-Zsolti? – elhúzza a szája szélét, miközben újabb pózt vesz fel a kanapén. Ránézve az ember úgy hihetné, Zója megszórta hangyákkal a kanapét.
– Ő egy évfolyamtársam, sokszor virágot akar adni meg ajándékokat. És én szeretem a virágokat meg az ajándékokat, de ő nagyon fura dolgokat tud mondani ezekhez, szóval inkább azt szeretném, ha nem akarna nekem semmit adni. De én nem tudom, miért csinálja, mert már nagyon sokszor szóltam neki, hogy ne tegye! – bezzeg, ha Keith rohangálna utána fehér lóval! Egyből mondaná neki, hogy „akkó’ most kiss me!” De Herci még egy nyamvadt plüsspónit sem lőtt neki a búcsúban, nemhogy igazit. Ez elszomorító. Szörnyen elszomorító. Az pedig még inkább, hogy a néninek már két házassága volt.
-A második házassága… elején? – visszhangozza döbbenten. De hiszen a mesékben sosincs második házasság! Tény ugyan, hogy ott csak a boldog lábfellibbentős csókig jutnak el, aztán ezzel a happy enddel slussz. Azt már senki nem mutatja be, hogy Hófehérke lelép Kukával egy fél év elteltével.
-De hát csak egy nagy szerelem van!  - osztja meg saját gyermeteg felfogását a sokat látott nénivel. – És akkor miért tetszett hozzámenni az elsőhöz, ha csak a másodikat szerette? Csak úgy szabad házasodni, ha szeretjük a másikat. De örökre! Mert akkor az nem is az, ha alábbhagy egy idő után. Apáék még most is szerelmesek! Apa mindig megtáncoltatja anyát, ha szól a zene, és anya mindig megmasszírozza apa lábát, ha zsibbad neki! – bizonygatja, hogy bizony szüleinél nem hagyott alább a lángolás.
-És ha én szeretném Keith-t, amit ugye nem is, akkor bizony sosem szeretnék már mást rajta kívül, és ha fordítva ez igaz lenne, akkor ma velem foglalkozott volna, és nem azzal a lánnyal - ügyvédelve, önpacsi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. július 16. 08:52 | Link

Leonie

- Értem, és igazad is van, tényleg nem olyan, mintha a nagymamám lenne. Egyszer még a húgomnak is nézték. Pont vizsgaidőszak volt, én fáradt voltam, ő sugárzott, és a csoporttársaim egyből azt kérdezték, hogy a húgom melyik egyetemen van. Elég fura szitu volt.
Ő pedig természetesen kamuzott, hiszen mi mást tudott volna? Muglik között tanult és nem szeretett volna, ha lelepleződnek, mert azért elég súlyos büntetéseket szoktak osztogatni a varázsvilág lakói.
- De szerencsére az apai nagymamám szimpla boszorkány, így ott legalább érezhetem a nagyi sütiét, és a lányom leendő gyerekei is mázlisták, mert ők is kapnak nagymamát.
Az már más, hogy milyet, de talán addigra visszavesz a mostani életstílusából és nyolcvan évesen nem varrat a hátára tájképet, majd húz fel egy bőrnacit és pattan fel egy mocira, hogy ősz tincsibe belekapjon a süvítő szél.
- Tényleg Zója. Más is hitte már, hogy nem tudom kimondani, de igazából csak félig orosz vagyok, így a nevem is orosz. Szintén a nagyszülők nyomásának köszönhetően, és azt hiszem ezt örököltem is, mert a kislányom neve sem hagyományos, hiszen Minának hívják.
A pozitívum, hogy a második neve, vagyis az Izabella, teljesen elfogadott itt is, így szegény gyereket nem írják le egyből azért, mert anyának nem volt jobb dolga, mint a furcsa nevek gyűjteményét lapozgatni. Igaz nála akkor is a pasi, aki a kedvenc sportcsatornája után Espn-nek nevezte el a fiát tette be a kaput.
- Ajaj, ez a Zsolti fiú eléggé feleslegesen teper, ahogy az arcodat elnézem.
Ez persze az első megállapítás csak, kell hozzá, hogy ki is ez a fiú, de a szájelhúzásból ez jön le neki. Figyelmesen hallgatja a történetet, és néha bólint egyet.
- Ez nem könnyű eset. Jó sokat teper érted. Szeretnéd, ha elbeszélgetnék vele és megmondanám neki, hogy ne tegye? Talán egy felnőttre jobban hallgat, bár nem hiszem. Én például nem szeretem a vágott virágot, így amikor az egyik fiú virágot hozott nekem minden héten, elkezdtem szipogni és azt mondtam neki, hogy temetésre emlékeztet, és ráadásul most ölte meg a virágot, így egy idő után inkább lelépett, mert ez sokkolta. Volt vele egy kis munka. Esetleg csinálhatnád azt, hogy amikor ajándékot hoz, akkor másról beszélsz, mondjuk… na várj.
Felkelve kicsit körbefordul, majd egy plüssmacskát felemelve visszaüt.
- Tegyük fel, hogy most te vagy Zsolti, én meg te, és hoztál nekem egy vörös plüssmacskát.
Fel is emeli kicsit a macskát, majd visszahúzva sóhajt egyet.
- Jaj Zsolti, nagyon köszönöm, ez a macska nagyon szép, tényleg olyan vörös, mint a hajam, nagyon kedves, hogy észrevetted. Képzeld Milán is észrevette, a múltkor hozott nekem egy két méteres nagy plüssmacskát, azóta mindig velem alszik a cica, meg az a plüssnyuszi is, amit Balázs adott, tudod az a magas, erős karú Rellonos fiú, jaj olyan kedvesen mosolygott, de a héten a legjobb Kristóf volt, aki vett nekem sütit, és még olyan színes üdítőt is aminek rágógumi íze van. Olyan jó volt vele, a jövőhéten is megyünk. Ő de ez is helyes, ez a macska, köszi.
Kicsit még rá is játszik, ahogy lelkesen ecseteli kivel mit csinált a héten az aprócska Leonie énje, akit hirtelen magához vett.
- A mesékben nincs, és válás sincs, de sajnos én mind a kettőt megtapasztaltam, mondjuk az is igaz, hogy a mesebeli hercegnők a felfogásom miatt vasvillával kergetnének, szerintem ezért nem működött a második házasságom. Az elsőről nem tudtam, mármint nem tudtuk hogyan mennek a dolgok, és azt hittük nem komoly a dolog, aztán kiderült, hogy de. Azóta azonban, szerencsére Áronnak összejött az igazi szerelem. Ha ez nem lett volna, akkor ő szerintem - már ha egyszer ráveszi magát -, Verát vette volna el először, ez abból is látszik, hogy bármennyire is tiltakozott régen, hogy neki sosem lesz gyereke, csodásan bánik az ikrekkel. A szüleid nagyon szerencsések, ilyen házasságot kellene mindenkinek megélnie.
Szép érvelés, el kell ismernie, egy pillanatig hallgat, mielőtt válaszolna.
- Mi van akkor, ha mondjuk, persze nem, de tegyük fel a mókakedvéért. Szóval mi van, ha Keith is szeret és mondjuk így próbálja felhívni magára a figyelmet?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 19. 20:35 | Link

Zója

Lábait maga alá húzza, és sarkain ülve hintázni kezd előre-hátra. Ez némiképp segít legyűrni egyre növekvő mozgáshiányát. Mégiscsak fura volna, ha nekiállna rohangálni, miközben Zója éppen a családjáról és a névadásról mesél neki. Figyelemelterelésnek nem rossz, de az agyát ennek ellenére még mindig Keith képe vakargatja belülről, s míg a pszichológus néni beszél, megpróbálja kitalálni, melyik Herci kedvenc ruhája, mert bosszúból azt fogja elcsórni legközelebb.
-Tessék? – kezd ébredezni a figyelme, mikor Zsolti fiú kerül terítékre.
-Komolyan beszélne vele? – alsó ajkába harap, s tanácstalanul megvakargatja a fejét. Mennyivel könnyebb volna, ha a néni elintézné neki, hogy tökéletes nyugalma legyen eztán. Ha a bátyja itt lenne, már rég megszűnt volna a probléma. Vagy a probléma forrása. Otthon mindig minden gondját elrendezték helyette, sosem kellett aggódnia semmi miatt. De itt…
-Iiii… nem. Nem is tudom. Azt hiszem, megbántanám, ha ráküldenék valakit – és még a másik lelkivilágával is foglalkozik. Persze, ha a jövőbe látna, és tudná, hónapokkal később milyen gyalázatos dolgot fog művelni a levitás, nem is Zóját kérné meg, hogy beszélgessen el vele, hanem egy dementorfalkát.
-Jó, tegyük fel! – imádja a színészkedést, így egy kis szerepjátékra mindig kapható. Derűsen pillog a plüssmacskára, bár halovány fogalma sincsen, a nő mit akar vele elérni. Sőt… egyre értetlenebbül bámul rá.  Mégis mi a rozsdás zsanérért mondana ilyesmiket Zsolti fiúnak? Hát ő ezt bizony nem érti.
-Nem is ismerek Milánt – ragadja ki egyből a lényeget nagy komolyan. Meg aztán, esze ágában nem lenne ilyesmit előadni, hiszen ez úgy hangzik, mintha a fiúkkal bálványoztatná magát, és mindenkitől ajándékokat kapna.
-De ez… én nem vagyok ilyen népszerű a fiúk körében – és nem is szeretne az lenni, neki csak az a fontos, hogy Keith foglalkozzon vele, például ha mond neki valamit, akkor a szőkeség figyeljen rá. Ez olyan nagy kérés volna?
-Nem szeretném, hogy a fiúk plüssöket hozzanak nekem, legalábbis ne úgy, ahogy azt Zsolti teszi. Ha csak játszani akarnának, az nem lenne baj, mert Ririvel, tudja, Véda néni Szotyijával, szívesen fogadunk be pajtikat, mert úgy sokkal izgalmasabb – örök gyermeki lélek, aki meg van győződve arról is, hogy a hercegnők nem kergetőznek vasvillával.
-Hogyan nem tudhatták, hogy a házasság komoly dolog? Én ezért nem fogok sokáig férjhez menni – fecseg, miközben tekintetével a szabadjára eresztett Trilliant keresi. Hmm, nem lenne túl kedvező, ha megrágcsálná Zója fontos dolgait.
-Óóó – ezen az eshetőségen még sosem gondolkodott. Túl valóságos lenne az egész, ha rajongása viszonzásra találna.
-Hiszen nem is kéne azzal próbálkoznia, hogy figyeljek rá – ha a néni látta volna már őket együtt, megértené ezt. Leonie egyfolytában Keith nyakában lóg, amikor csak teheti, s mikor ez nem lehetséges, hát akkor meg nagyon hiányolja. Ennél több figyelmet nem igazán kaphatna, mert akkor a kis törpe lélegzethez sem jutna mellette.
-De ha szeretne – világfájdalommal teli sóhajt hallat. – Nem is tudom… - csodás, szép szerelmet képzel magának, másrészt viszont fél attól, hogy ez be is következhet. Mert mi volna, ha csak egy emberre kéne koncentrálnia? Egy párral az oldalán másokat már nem is ölelgethetne szabadon, és akkor fel kéne adnia önmagát… legalábbis ez az ő elképzelése.
-Ja, amúgy rosszul tetszett fogalmazni, mert nem „is szeretne”, hanem simán „szeretne”. Nekem ő a legjobb barátom, de ezt már mondtam – mondja rosszallóan. – Viszont, ha úgy lenne, akkor biztosan megfogná a kezem a folyosón, de nem, ahogy most szoktuk, hanem közben mosolyogna, mintha lenne valami, amit a világon csak mi ketten tudunk, és hozna nekem sárga tulipánt, mikor az nem is virágzik, és nekem adná a kakaós csigája közepét – tulajdonképpen alig mondd többet, mint amiből most is áll a kapcsolatuk. Csakhogy Herci az imént mellőzni merészelte!
-Most mennem kell! Trillian, gyere ide! – minden előzetes bejelentés nélkül pattan fel a kanapéról, hogy összeszedje a nyulat.
-Igazán köszönöm, amiért meghallgatott, sokkal jobban érzem magam. Meg kell keresnem Keith-t, mert az előbb nem tudtam neki elmesélni, amit akartam – felkapja nyuszmókját a földről, és a kijárat felé kezd trappolni.
-Majd jövök még! – fenyegeti meg a nőt, s egy udvarias köszönés után eltávozik a helyszínről. Pont ugyanolyan viharosan, ahogy megérkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. február 14. 14:28 | Link

Noel
-R.I.P. hegedű-

  Allergia. Most már kijelenthető, hogy allergiában szenved, ami a hegedűket illeti. Ezek a koszos, szemét, mocskos hangszerek az idegeire mennek. Brutálisan. A melodimágiás tanár előtt még nem fejtette ki részletekbe menően, mi a véleménye a vonós agyi terrorról, de ha eléggé felszívja magát egy napon, talán kiselőadást tart még egy óra keretén belül a témával kapcsolatban. Addig még kitalálja, hogyan kell túlélni a felbőszült melodimágiásokat anélkül, hogy két lábon járó salátaagyúvá ne fejlesszék a véleményéért.
 Mi történik akkor, ha egy szó szerinti őrülttel laksz együtt? Jó, persze, ma reggel tükörbe is nézett, de ettől függetlenül. Ha ez az őrült még számos hegedűvel is rendelkezik, akkor ez már önmagában felhívás keringőre. Miután a múltkor Axelt olyan jól megfuttatta a hegedűjéért, most kitalálta, hogy Noel vinnyogós istencsapására is ráfér egy újramodellezés. Kihasználta hát, hogy a másik valószínűleg fennakadt valahol egy párkányon vagy szekrényajtón, fán, valamin, és nem volt a szobában, majd lenyúlta az egyik mezei hegedűjét. Csak úgy. Mert ki a halál akadályozza meg? Na ugye. A prefektusok már úgyis ilyen katatóniás állapotot súrolnak, mióta együtt laknak vele, Noellel meg azzal a harmadik nyúllal a halpiacról, Mátéval. Na az se százas teljesen.
 Fütyörészve halad a folyosón, fél keze zsebre vágva, másikban ott a fentebb nevezett mezei hegedű... ami éppen végigszánkázik a falon nyöszörgő hangok kíséretében. Szívfájdító szólammal könyörög segítségért az összes körzeti zenekedvelőnél, de úgy fest, senki nincs itt, hogy megmentse a darabkáit. Amint a szemét disznó, aki elbitorolta, az egykori pszichológus rendelője elé ér vele, függőlegesbe állítja, és nemsokára már egy jól irányzott ragasztó bűbájnak köszönhetően keresztbe feltapasztja az ajtóra látványosságként.
- Príma. Noelnek majd szólok rólad.... jövőre. Úgysem fog az hiányolni. - Még megpaskolja egyszer egy sötét vigyorral a hegedűt, aztán megfordul és elindul tovább a folyosón, mielőtt valami minden lében húsz kanál prefektus vagy tanár ide csörtet megnézni és méltatni a művészi érzékét.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. február 14. 15:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium