36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. szeptember 18. 01:14 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Lehet, hogy nem feltétenül ez a legalkalmasabb pillanat felkeresni az iskolapszichológust, hiszen ugyan már a végén járunk a vizsgázásoknak, azért van még néhány hátra, tehát biztosan akad bőven zaklatott páciense. Viszont én nem akartam a szünet utánig várni ezzel a dologgal, amit a fejembe vettem. Eltökélten, ám egyben rémesen izgulva érkezem meg a rendelője elé.
Körbenézelődöm a folyosón és húzom még az időt a bekopogással, ameddig tudom. Megigazítom a prefektusi jelvényemet a taláromon, kifújomon az orromat, elrendezem kicsit a táskámat, szóval fontosabbnál fontosabb dolgokat ejtek meg, mielőtt ténylegesen az ajtóhoz fordulnék. Aztán már én is érzem, hogy ezt nem húzhatom tovább. Sóhajtok egy nagyot és bekopogok. Innen már nincs visszaút. Persze, így van ez jól. Eléggé átgondoltam végülis, nem hirtelen felindulásból jöttem ide. Sokat töprengtem rajta, mi legyen és erre jutottam. Úgyhogy nincs okom szökni tőle. Csak helyezgetem meg markolászom táskám pántját vállamon, várva, bejutok-e a dokihoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. szeptember 18. 08:44 | Link

Thomas

A vizsgákból alig pár nap van hátra, ami furcsamód azzal jár, hogy már csak az örök halogatók egyike-másika téved be, ha épp nem a könyvei felett ül,
órák alatt próbálva behozni hetek, néha hónapok elmaradását. Utána megkezdődik a nyári szünet és furcsa belegondolni, hogy szeptemberig alig lesz mit csináljak.  Jó, ez nyilván nem igaz, de a túl sok szabadidő általában ahhoz vezet, hogy teljesen beleásom magam a kutatásba és önkéntességbe. Most mégis egészen máshol járnak a gondolataim, farkasok helyett inkább cápák körül körözve. Vicces lehet kívülről nézve, ahogy hol mosolygok magamnak a bajszom alatt, hol merengek,
hol komolyan ráncolom homlokom. Emilyvel írogatok az üresjáratban, kérdései perdítik érzéseim szélkakasát erre vagy arra. Aztán kopognak és felriadok, kapkodva elköszönök.*
- Máris!-*kiáltom, mielőtt odatrappolnék kinyitni, teljes 190 centis, bohém és szőrös szépségemben. Egy kócos, jelvénye alapján Navines prefektus néz vissza rám, de ez kevés számomra ahhoz, hogy felismerjem. A küszöbön álló, megszeppent srácra mosolygok, ellensúlyozandó a magasságom okozta nyaktekergetés kellemetlenségét.*
- Miben segíthetek? Ha tanácsadásra jöttél, kerülj bátran beljebb,-*ajánlom, kezemmel a fotelok felé intve. Ültömben negyedennyire se vagyok ijesztő.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2018. szeptember 18. 12:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. szeptember 18. 17:09 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Jön. Máris jön. Jól van. Bólintok magamnak, és nemsokára nyílik is az ajtó. Van hova felnéznem, az egyszer biztos. Eleve nem vagyok egy magas srác és nem is tűnök úgy, mint aki hajlandó lesz nagyon nőni az elkövetkező évtizedekben. Engem ez mondjuk nem zavar, mint ahogy úgy nagyjából semmi. Csak egy-két dolog, és az egyik ilyen dolog miatt vagyok most itt.
- Szép jó napot - köszönök rá az úrra.
- Igen, arra jöttem - mondom, kicsit lassan és bizonytalanul. Hiszen én azért érkeztem, hogy beszélgessek vele valamiről és kikérjem a véleményét, meg a segítségét, hogy megoldjuk. Gondolom, ez a tanácsadás.
- Köszönöm - biccentek és beljebb lépdelek. Mielőtt leülnék a fotelbe, visszanézek még rá, ez-e az, amit elfoglalhatok, és mikor úgy látom rajta, hogy igen, leereszkedem rá, taláromat magam alá simítva. Leveszem a táskámat, magam mellé téve. Miközben húzom le a pántját, még jobban összekócolom a hajam. Megpróbálom kicsit rendezni. Miközben várom, hogy leüljön ő is, igazítok még nyakkendőmön meg egyéb ruhadarabjaimon. Sokan élnek a lehetőséggel, hogy ne viseljenek állandóan uniformist az iskolában, és lekapják magukról, amint tehetik, de én szeretem. Egy prefektusnak szerintem főleg nem árt, ha hordja.
Töprengek rajta, vajon elkezdjem-e mondani, amiért itt vagyok, de inkább úgy döntök, megvárom, hogy ő kérdezzen. Lehet, elő kell készülnie valahogy, vagy felírni az adataimat, egyéb jegyzeteket, vagy szeretne előbb más dolgokat tudni rólam. Elképzelésem sincs, soha nem jártam még pszichológusnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. szeptember 18. 23:25 | Link

Thomas

A jó hír, hogy nem rémül azonnal halálra tőlem, inkább egyfajta szelíd rácsodálkozással méreget. Halk, de rendíthetetlen és ez egy nagyon pozitív kvalitás. Válaszára biccentek, elállva az ajtóból, hogy kényelmesen el tudjon haladni mellettem.*
- Nagyszerű, foglalj csak helyet. Kérsz valamit inni?-*meglehetősen lazára hagyom az ilyen üléseket, talán mert annyira merevnek érzem a tanárkollégák többségét. Persze, megvan a tétje, hogy jól sajátítsák el az alapokat a diákok, mégsem érzem, hogy ugyanezt a hivatalos, szigorú vonalat kellene másolnom. Jelenleg vízzel, teával, némi forró csokoládéval és kávéval szolgálhatok, bár az utóbbi nem igazán opció, vendégem szüntelen ficergését és idegességét tekintve.
Választásának megfelelően megtöltött pohárral - vagy épp anélkül - térek vissza, hogy ne is húzzam tovább az időt.*
- Szólíts csak Rileynak, ha jólesik,-*villantok mosolyt felé, ahogy letelepszem, odakészítve ketyerémet. Kézzel csak akkor jegyzetelek, ha tényleg minden kötél szakad, mert lehetetlen elolvasni az írásomat, szóval mindenki épelméjűségének megőrzése érdekében inkább pötyögök.*
- Szabad a neved és az évfolyamod?-*veszem fel a kötelező adatokat, csak hogy túlléphessünk a formaságokon.*
- És innentől csupa fül vagyok,-*jelentem be, felpillantva rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. szeptember 19. 00:05 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Ahogy így kérdezi, rájövök, milyen szomjas vagyok.
- Egy forrócsokoládét kérnék. Köszönöm - ragadom meg az alkalmat, ha már ilyen pompás a választék. Nem mintha itt a suliban, vagy otthon ne kaphatnék bármikor hasonlót, azonban mégis más, ha eleve felkínálják. Arról ne beszéljünk, hogy nem egy túl hatékony szomjoltó. Azonban minden egyébre kifejezetten alkalmas. Többek közt arra, hogy összekend magad vele, amit én most egyből meg is teszek, amint rögtön belekortyolok, aztán szorgosan nyalogatom meg törölgetem a számat. Úgy döntök, inkább most félreteszem a bögrémet itt a mellettem lévő kisasztalra. A nevével kapcsolatos felajánlására pedig bólintok bár, azonban nem nagyon hiszem, hogy képes leszel lerileyzni. Majd meglátjuk.
- Thomas Middleton, első évfolyamos navinés - diktálom be neki az adataimat, ölemben összevont kezekkel, bólintva egyet-egyet minden információblokk után. Aztán pedig eljön az én időm. Előhozakodhatok azzal, amiért felkerestem.
- Igen. Szóval... - kezdek hát neki, egy kis helyezkedés közepette.
- Azért jöttem, mert szeretnék egy kicsit... vagyis hát nem akarok ennyire... öm... - keresem a szavakat összeszedetlenül. Mindig ezt csinálom. Még ha pontosan is tudom, mit akarok, az meg sem fordul a fejemben, hogy szépen, alaposan átgondoljam előre, legalább vázlatosan. Mindezzel nem lenne baj, ha legalább ahhoz lenne tehetségem, hogy bármilyen spontán és helyzetben zavartalanul kifejezzem magam, azonban nincs. Viszont legalább annyi van bennem, hogy mikor érzem, csak jobban belebonyolódnék a mondandómba, inkább fogom és kezdem előről, tökéletesen máshonnan közelítve meg. Egy mély bólintással jelzem mind magamnak, mind a dokinak, hogy ez sztornó és nekilátok máshogy.
- A bácsikám harcművész. Mármint sok minden más is, de harcművész is. Ő a gyámom, vele élek a tanév eleje óta - ered meg a nyelvem és kezd el csillogni a szemem, ahogy Liam bácsiról kezdek mesélni, megalapozva azt, amiért jöttem, a személyében most is, mint mindig, fogódzót találva. Arcomra lelkes kis mosoly kúszik és egy darabig most biztos ott is marad.
- Szóval nagyon otthon van mindenféle önvédelmi sportban meg közelharcban, olyannyira, hogy edz is embereket - taglalom tovább teljes lelkesedéssel.
- És nagyon szeretném, ha engem is tanítana, csak... csak hát én... nem igazán bírom az erőszakot - komorulnak el gyermeki vonásaim. Élénkségem elfakul, szemem lesütöm kissé. Iszok egy kortyot inkább a forrócsokiból erősítőül.
- Tudna nekem segíteni abban, hogy ne féljek tőle? - teszem fel neki a nagy kérdést, elé tárva látogatásom fő célját. Nyilván nem a legjobban fogalmaztam meg, miben is kérem a támogatását, az útmutatását, azonban valószínűleg érti, mit szeretnék. Nem megbarátkozni akarok az erőszakkal és nem érzéketlenné válni -jó ég, soha nem is menne-, csak klassz lenne, ha nem rázna meg annyira, mint jelenleg teszi. Vagy jó lenne, ha el tudnám különíteni a harcművészetet és a valódi bunyót. Most nem nagyon tudom szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. szeptember 22. 22:20 | Link

Thomas

Kiosztom a csokoládét - helyes kis pöttyös csuporban, hagy legyen mivel piszmognia - és felírom az adatait, a maszatolás láttán szabad kezemmel előhalászva a papírzsepis dobozt, amit eredetileg sírás esetére tartok kéznél, de nem hiszem, hogy túlzottan ragaszkodna a munkaköri leírásához.
- Csak nyugodtan, nem sietünk,-*tárom szét kezem derűsen, ezzel is jelezve, hogy ez nem seprűverseny, na meg az ajtóban se toporog senki. Amíg gondolkodik, csendesen tanulmányozgatom arcát, testtartását és gyakorlottan csak befelé mosolygok. A legtöbb úriember - legyen öreg vagy fiatal - nem rajong érte, ha aranyosnak tartják. Pedig határozottan az; szinte rajongást súroló lelkesedése, őszinte ragaszkodása, ahogy az arcára van írva minden.
Történetét hallgatva motoszkál bennem, hogy mintha már hallottam volna valahol, furcsán ismerős. Pár pillanatig elgondolkodva dörzsölöm hüvelykujjammal a csuklómon lévő anyajegyet, mivel azonban nem és nem tudom hová tenni, átmenetileg ignorálom a nyaggató érzést.
Bólintásokkal adom jelét, hogy figyelek a szavaira, itt-ott feljegyezve egy-egy szót, de nem szakítom félbe. Csak a legvégén hajolok előre, hogy finom mosollyal bólintsak kérdésére. Azért vagyok itt, hogy segítsek.*
- Beszélgetni tudunk, hogy esetleg új szemszögből láss dolgokat, ha úgy érzed, valamivel nem bírsz egyedül; illetve módszereket tudok neked tanítani, amik segítségével könnyebben leküzdhetsz konkrét helyzeteket.-*Ez meglehetősen tömör összefoglalása annak, amit csinálok, de szeretném, ha értené, hogy magát a félelmet nem tudom megszüntetni. Nem is kell.*
- Egy bizonyos szintű agresszió mindenkiben van, mert ez teszi lehetővé, hogy kiálljunk magunkért, a közösségünkért; hogy megvédjük magunkat. A félelemmel ugyanez a helyzet, segít felismerni az erőnket meghaladó fenyegetést és elmenekülni,-*fejtem ki, hogy kicsit enyhítsem azt a szégyent, amit lesütött szeme mögött éreztem. Egyáltalán nincs egyedül és teljesen természetes, amit érez; egyike az emberiség ősöreg eszköztárának. Fight, flight, freeze, fawn.*
- Hogy szoktál általában reagálni? Tudod esetleg, van-e valamilyen konkrét oka vagy forrása a félelmednek?-*kínálja magát a kérdés, mert már nem annyira gyermek, hogy az ismeretlentől féljen; sokkal inkább az ismert riasztja meg, azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. szeptember 22. 23:08 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Megnyugtató a kisugárzása. Nem mintha engem nagyon zavarni tudna bármilyen kisugárzás. Legalábbis nem tudatosul bennem. Csak néhányak társaságában azt veszem észre, hogy összeszedetlenebb vagyok, vagy esetleg igyekszem minél hamarabb elmondani, amit akarok, mert nem akarom feltartani. Bár igaz, a jellemem alapvető része, hogy kicsit mindig úgy tűnök, mint aki izgul vagy izgatott vagy aggódik. Ez talán így is van, azonban egyik sem azon a kellemetlen módon. Egy szó, mint száz, rajta azt érzem, hogy tényleg ráérünk. Hogy nem kell gyorsan beszélnem. Hogy lassíthatok kicsit. Akik közel állnak hozzám, azoknál mind ilyesmit érzek. Liam bácsival is, Zsombival is, más navinés társaimmal is. Szeretem ezt az érzést.
Bólogatva hallgatom mindazt, amiről tájékoztat. Közben megmasszírozom combomat kicsit, vagy éppen karomat vakarom meg, esetleg ujjaimmal babrálok. Nem vagyok idegesítően örökmozgó, de nem is ülök soha igazán nyugodtan, mozdulatlanul.
Amikor azt említi, hogy mindenkiben van bizonyos szintű aggresszió, picit összevonom a szemöldököm és talán össze is húzom magam. Mint aki el akarja kerülni, hogy észrevegyék. Mint aki nem akar lebukni. Hiszen az a helyzet, hogy én magamban egyáltalán nem érzek semmiféle aggressziót, amit jelen pillanatban némileg szégyellek is. Kéne legyen bennem? Az lenne a természetes? Ezen való röpke elmerengésemből kérdései zökkentenek ki. A padlót nézve töprengek a válaszon, aztán a dokira pillantok.
- Ha látom, hogy valakit bántanak, akkor eléggé rosszul leszek. De mindig próbálok tenni valamit, hogy abbahagyják. Ha meg engem bántanak, akkor... hát... magam elé húzom a kezem meg ilyesmi. Próbálom védeni magam - mutatom is be valamilyen szinten, mit szoktam csinálni, ha veszélyben vagyok, vagy lökdösnek, vagy egy ütés akar betalálni.
- Mindig nagyon rossz és félek, hogy megint rossz lesz vagy még rosszabb - ecsetelgetem fancsali arccal, mit tartok a félelmem forrásának. Közben a felkaromat dörzsölgetem, mintha valaki bepancsolt volna oda egyet.
- Nem is pont a fájdalom, ami elszomorít - teszem hozzá elgondolkozva, megint a szőnyeget meg a férfi foteljának a lábát tanulmányozva, révetegen.
- Hanem az, hogy bántanak. Hogy nem értem, miért teszik és miért jó nekik ez. Nem értem, miért akarna bárki ártani valaki másnak - magyarázom búsan, immáron ismét Dr. Meyers szemébe nézve, közben észre sem véve, hogy csaknem felfedem a titkomat, amit az imént rejteni próbáltam. Hiába, nem az erősségem a tettetés és hazugság. Mondjuk nem is szándékom.
- Viszont a harcművészet pont azért tetszik, mert ott nem ez a lényeg. Inkább az önvédelem. Meg ott ellenfelek vannak és nem ellenségek. Liam bácsi sem azért csinálja, hogy ártson másoknak, hanem megtanítja az embereket megvédeni magukat - lendülök bele megint egy kifejtésbe, már nem is gondolva arra, miket kérdeztek tőlem eredetileg. Csak ontom magamból mindazt, ami a fejemben kering, mintegy magamat is győzködve saját okaimról. Hiszen, valljuk be, a természetemhez nem feltétlenül ez a sport illik. Viszont mivel engem minden érdekel, a bácsikám életének pedig fontos része ez, így adja magát, hogy bele akarjak vágni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. szeptember 24. 00:50 | Link

AZ a Thomas

A harc nem feltétlen verbális vagy fizikai, lehet egészen jogos harag vagy épp másokkal való néma szembeszegülés is. A nemet mondás is bátorságot igényel és azt jelenti, hogy ki kell állnunk önmagunkért.*
- Szerintem ez jó. Lehet rá építeni,-*biccentek egy mosollyal, mert ennyire szükség van - ha ez is hiányozna, akkor joggal gyanakodnék rá, hogy Thomasból kiölték az önzésnek ezt az egészséges szintjét.
- Hallottál már a négy F-ről?-*vetem aztán fel, hogy kicsit jobban megmagyarázzam, merre és hogyan lehet még fejleszteni a konfliktuskezelést. Ha tényleg ilyen szelíd és ennyire zavarja az erőszak, könnyen lehet, hogy a diplomatikus módszerek jobban feküdnének neki; s ha ezeket megbízhatóan tudja alkalmazni, nem fogja úgy érezni, szükséges vagy elkerülhetetlen a harc, csak mert módjában áll.*
- Néha nincs racionális magyarázat. Sok esetben az emberek azt teszik, amit a szüleik tanítottak nekik, legyen az bármily értelmetlen is.-*Valóban szomorú, s ha a saját bőrömön nem is tapasztaltam, láttam elégszer, hogy pontosan tudjam, miről beszél. Ezen kívül azonban nem ugatok már közbe, hanem türelmesen várom, hogy lelkes meséje végére érjen. Aztán elhangzik egy név, amire pislogni kezdek. Ahogy kikristályosodik bennem a felismerés, mielőtt még észbe kaphatnék, felvinnyogok. Liam bácsi.
- Ne haragudj, ez nem a mondandódnak szólt,-*rázom aztán meg a fejem, mert jobb elkerülni a félreértést,*- de elég régóta ismerem Liamet ahhoz, hogy el se tudjam képzelni bácsiként.-*A mosolyom széles és más árnyalatú, mert akaratomon kívül is változtat a kapcsolatunkon ez az ismeretség. Szusszanok, azon derülve, vajon ha frissen borotválkozva látja gyámját, akkor is bácsizná-e...*
- Bevallom, hogy nem ismerem ki magam a különféle harcművészetekben; mindazonáltal biztosra veszem, hogy találnánk olyat, ami megfelelne neked is és Liam szívesen tanítana rá. Ahogy a mágia vagy a pszichológia, az is csak eszközt adna a kezedbe, ám a használata teljesen rajtad múlna. Lehetne puszta edzés, lehetne filozófia, de ha örömöd leled benne, akár barátságos versengés is.-*Egyelőre nem mélyedek el jobban ebben, csak megerősítem, amit megoszt velem. Hagyom, hogy kibeszélje magából mindazt, ami mozgatja és érdekli, mert érzem, hogy bőven van még mit mesélnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. szeptember 24. 20:13 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Nagyon bizkodó velem kapcsolatban és azt látom rajta, egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy alkalmas legyek belevágni valamilyen harcművészetbe. Igazán nagy reményekkel hallgatom. Mikor arról a 4 F-ről kérdez, gondolkozom kicsit, aztán megrázom a fejem. Elképzelésem sincs, mi lehet az.
Lesütöm picit a szemem, mikor a szülőket említi. Hiszen az enyémeknek nem volt idejük nekem bármit tanítani. De ha lett volna sem tanítottak volna engem arra, hogy bántsak másokat. Szerintem. Amennyire tudom, jámbor emberek voltak. A nevelőim meg folyton azt hozták föl, hogy a nyugalom a véremben van. Oké, mondjuk inkább nevezték mujaságnak meg tesze-toszaságnak, sőt, talán még életképtelenségnek is, csak én az ilyeneket nem jegyzem meg és nem is figyelek rájuk.
Rendesen felszalad a szemöldököm a felvinnyogásra, és kiváncsian várom ki a doki magyarázatát. Mikor kisül az ok, arcom egészen felragyog. Széles mosollyal figyelem őt.
- Ismeri a bácsikámat? - kérdezem rajongva, olyan végtelen örömmel, mintha most derült volna ki, hogy ugyanaz a kedvenc együttesünk, a kedvenc színünk, a kedvenc lényünk, a kedvenc ennivalónk és a kedvenc illatunk is egyszerre. Ezután persze próbálom kicsit rendezni magam, hogy visszatérjünk a komoly tárgyra, dehát ez nagyon jó hír. Ismeri Liam bácsit, akkor mostmár ért mindent. Legalábbis én így képzelem. Érti, miért akarok tőle tanulni. Hiszen fantasztikus. Ezt mindenki tudja, aki ismeri.
- Ilyesmire gondoltam én is. Szívesebben tekintenék rá sportként, jellemfejlesztőként, komolyabb időtöltésként. Nem az erőszakra koncentrálnék, hanem a technikákra és az egész eszmére - ontok ki magamból nagy hévvel olyan szavakat, amikről talán nem is gondoltam, hogy ismerem őket, legalábbis hangosan még soha nem mondtam ki őket, az biztos. Pedig az, ahogy most megnyilvánulok, talán inkább megfelelne a korommal szemben támasztott elvárásoknak, mint azok a kifejezések, amiket általában használok és az a hangszín, amiben általában beszélek. A vonásaim és az alkatom még csak-csak megfelel tizenöt éves létemnek, a lelkem viszont közel sem. Mármint a közmegítélés szerint. Én nem érzem, hogy gond lenne velem és akik szeretnek és törődnek velem, szerintem ők sem. Más meg nem számít, igaz?
- Csak attól tartok, hogy amint sor kerül az első küzdelemre, ki fogok hátrálni. Vagy ha nem is elsőre... még ha bírom is kicsit, de... később kiszállok és... és akkor szégyent hoznék Liam bácsira - térek vissza aggályaimra, az utolsó szavakat szinte már csak elmotyogva, alig érthetően, lesütött szemekkel. Picit megköszörülöm aztán a torkom és visszanézek a férfira, várva, mit gondol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. szeptember 30. 21:16 | Link

Thomas

Csendesen fürkészem a fiút, újraértékelve a látottakat a Liam által meséltek fényében kicsit. Tudom, hogy a vele való barátságunk ellehetetleníti, hogy semleges legyek Thomasszal szemben, tehát nem fogom kezelni; azonban ha egyszerű ismerősként vagy pajtásként a segítségére lehetek, szívesen vállalom ezt a szerepet.*
- A négy lehetséges módja annak, hogy megküzdj egy nehéz helyzettel. Kiharcolhatni, hogy a te akaratod érvényesüljön. Elmenekülni, hogy erőt gyűjts vagy elkerüld a sérülést. Ledermedni, hogy megfigyelőként tapasztalatot gyűjts vagy hogy elemezd a helyzetet. Vagy hízelgéssel megbékíteni, lecsillapítani a kedélyeket. Lehet őket kombinálni is és együtt teszik lehetővé, hogy rugalmasan reagáljunk,-*fejtegetem, hogy apránként talán más árnyalatot kapjon a félelme. Egyik reakció sem rossz vagy jó, de mint a legtöbb dolgot, ezeket is lehet túlzásba vinni.
Roppant méltatlan hangot hallattam, nem is csodálom, hogy a szemöldöke elbújik a hajvonalában; a közös nevező viszont egy pillanat alatt megbékíti, sőt, meg merem kockáztatni, hogy elragadtatja magát. A ragaszkodása szívmelengető.
- Tegezz nyugodtan. Igen, még ügyvéd korában barátkoztunk össze,-*fűzök rövidke magyarázatot hozzá, mert csak mostanában kezdtünk újra közeledni, így a harcművészkedése nekem is újdonság. Majd vallatóra fogom alkalomadtán, úgyis terveztem egy rajtaütéses látogatást a közeljövőben. De vissza a beszélgetéshez.
- Ez is egy megoldás, jó ötlet,-*bólintok rá, mert a perspektívaváltás remek skill, nemcsak ehhez, de gyakorlatilag bármilyen probléma vagy konfliktus megoldásánál hasznos lehet. Kortól és küllemtől függetlenül ítélem meg az embereket - abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kevés kivétellel önmagukhoz kell csupán mérnem szavaikat és reakcióikat, nem másokhoz. Onnan kell elindulnunk vagy folytatnunk, ahol épp tartanak; ahogy a tempót és a módszereket is az diktálja, ki ül velem szemben épp.
- Hmm. Ha valakinek tanítanod kellene valamit, hogyan csinálnád? Valami nehezet vagy összetettet. Meddig biztatnád és mikor mondanál le róla?-*fordítom meg a szituációt, mert valahogy indokolatlanul szigorúnak tűnik magával. Persze, ez csak megérzés, de rövid beszélgetésünk alatt többször mutatta szégyen jeleit, szótlanul összehúzva magát, mint aki a puszta gondolatért is valamiféle megtorlást vár. Szeretném hallani, hogy ha nem saját maga felett ítélkezik, mennyire tér el a véleménye.
- Miből gondolod, hogy Liam szégyent érezne?-*megyek aztán egy lépéssel tovább. Mindenkinek van belső hangja, morális iránytűje, de gyakori, hogy előbb a szülők által rátestált hangoktól kell megszabadulnia.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2018. szeptember 30. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. szeptember 30. 22:16 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Nagy hozzáértőn, homlokráncolón bólogatva hallgatom, ahogy kifejti a 4F-et, közben pedig azon vagyok, hogy felfogjak belőle bármit is. Sejteni sejtem meg érezni érzem, miről szólhat mindez, azonban egészében nem jutnak el hozzám az egyes monentumok. Hosszú perceket kéne elidőznöm egy-egy mondatán, hogy megfejtsem. Nem mondanám magamat butának, azonban lángelmének sem igazán. Annak egyáltalán nem. Mondjuk nem is mondanám magam semminek, mert nem szoktam a szellemi képességeimen töprengeni. Meglehet, ez a tény talán jellemzi is őket.
Elmosolyodom, amikor méltatja az ötletemet. Örülök, hogy tetszik neki, mert szerintem is ez lehet a járható út, hogy ha nem az jár a fejemben végig, hogy mindazzal, amit csinálok, árthatok valakinek, hanem az, hogy fejlődök tőle és olyan képességeim kerülhetnek felszínre, amelyekről nem is hittem volna, hogy léteznek. Vagy éppen olyan dolgok tetszenek meg, amikről nem is gondoltam, hogy tetszhetnek. Na jó, ez nem feltétlen, hiszen pontosan tudom, hogy nekem bármi képes tetszeni.
- Türelmes lennék vele és figyelnék rá, hogy fokozatosan haladjunk, az ő tempójában - felelem egy kis gondolkozás után, miközben olyasmit képzelek magam elé, hogy mondjuk megtanítom egy nálam fiatalabb háztársamat zongorázni. Nem mintha én tudnék, vagy egyáltalán értenék ilyen szinten a zenéhez, valamint az sem elmondható rólam, hogy bármiben kiemelkedő lennék. Pont ezért választottam hasraütésszerűen egy példát magamnak. Mert valósághoz közelit nem tudnék, viszont valami fogódzót csak kellett találnom.
- Nem hiszem, hogy bármikor is lemondanék róla. Csak akkor, ha abba akarja hagyni - válaszolok a másik kérdésre is eltöprengve. Nem tudom elgondolni azt a helyzetet, amikor én bármikor is azt feltételezzem valakiről, hogy nem képes valamit elérni, főleg azt nem, hogy ehhez ne kapja meg tőlem a maximális támogatást.
- Hát... öm... - pislogok a Liam bácsis kérdés után.
- Igazából nem tudom - mosolyodom el zavartan.
- Mindig azt látom rajta, hogy... hogy büszke rám - válik a mosolyom őszintévé, megilletődötté és a torkomban egy kellemes gombócot érzek megnőni. Igen, van olyan is, hogy kellemes gombóc.
- Talán csak félek, hogy ez megváltozhat - vonok vállat, komolyabb arccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. október 8. 21:38 | Link



Azért, ha nagyon őszinte akarok lenni, még mindig hiányzik London. Néha itt is megcsap az a tipikus nagyvárosi szag, főleg a mugli városrészben, az utcai árusok bódéjai között, a kávézók közelében, a folyó irányából felém szálló illatkavalkád, ami annyira tipikusan londoni számomra. Kicsit mindig meghasad a szívem tőle. Mostanában azért jobb. Ritkábban kell elgondolkozzak azon reggeli félkómában, hogy hol is vagyok. És mióta nem élek egyedül, arra nem is gondoltam, hogy szeretnék máshol lenni.
Ahogy a beszámolóm végére érek, vagy legalábbis szünetet tartok benne, amíg felelni hagyom, felpillantok rá. Nem tartok attól, hogy mit fog szólni, csak nehezemre esik erről beszélni. Kevés ember van, akivel szemben nincs meg ez a feszélyezett öntudatosság, akinek könnyedén elmondok bármit és nem merengek előtte hosszú ideig, újra és újra átmosva a szavakat a fejemben. A bírósági hivatalosságot nehezen rázom le a vállaimról. Pedig Riley mindent megtesz, hogy nyugodt és fesztelen legyen a beszélgetés, s tudom, hogy idővel valóban az is lenne. Mint régen.
Figyelem, ahogy feltérdel mellettem a kanapén, a törzsem önkéntelenül is felé fordul, s mielőtt még nagyon átgondolhatnám, vagy túlgondolhatnám a dolgokat, megölel. Vékony karjai szorosan átfogják a vállaimat, arca arcomhoz simul, s egy pillanatra elengedem magam, viszonozva az ölelését. Lehunyom a szemeim és az arcomat belefúrom a vállába, mégha szúrok is kissé. Belemorgok a nyakába egy meglehetősen kivehetetlen igenlő választ. Lehet, hogy önző vagyok, lehet, hogy butaság, de az én feltételeimmel, az általam kiválasztott időben akartam elmondani. Nem akartam, hogy emiatt rosszul érezze magát. Hogy meg kelljen védenie mások előtt. Hogy úgy érezze, ő elmond nekem mindent, én viszont titkolok előtte ilyen fontos dolgokat. Szégyellem, hogy mástól tudta meg, szégyellem, hogy így, és szégyellem, hogy emiatt ennyire dühös vagyok.
Pedig igazán jól ment. Egy atomnyi rossz nincs a gyerekben, nem ítélkezik, nem gőgös, nem tart haragot. Mellette úgy érezhetném magam, mint a föld utolsó szemete, egy végérvényesen elbukott lélek - de még ezt sem okozza jelenléte, személyisége. Önkéntelenül is jobb próbálok lenni és úgy érzem, még van is valamennyi esélyem rá. Rég nem éreztem így.
- Jól ment - felelem bólogatva. - Képzeld - mosolyom végre olyan igazán igazi. - Bevallotta, hogy valószínűleg ő a lányokat kedveli. - Hirtelen nem is tudnék mást mondani, ami jobban leírná a reakcióját. Persze ennek semmi hírértéke nincs, ami a tartalmát illeti - de az, hogy egyáltalán elmondta, hatalmas jelentőséggel bír.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. október 11. 23:53 | Link

Liam

Nyugodtan állom tekintetét - sürgetés nélkül várom, hogy megkeresse a szavakat és összerakja mindazt, amit el akar mondani. Balgaság lenne azt hinni, hogy évek és életek távolsága után mindenki olyan könnyen simul majd vissza kötelékünkbe, mint amilyen természetességgel én üdvözlöm elkallódott barátaimat. Tudom, hogy az, ahogy fenntartom nekik szívem egy-egy zugát, roppant kockázatos, mert ha nem térnek vissza, megmarad a hiányuk okozta űr, mégsem tehetek mást.
Apránként engedi el magát ölelésemben, előbb csak tartása rogy meg, aztán viszonozza az ölelést és nyakamba fúrja arcát. Ha szúr, hát hadd szúrjon - én is szoktam és nem lehet az ember mindig a borosta jó oldalán. Csekély áldozat ez, s ha szavai érthetetlenek is, a mögöttük feszülő érzés annál tisztább. Lassú, körkörös mozdulatokkal simogatom hátát, egyszerre csitítva és bátorítva, hogy ne fojtson magába semmit. Attól, hogy megosztja velem és engedi, hogy segítsek, még éppolyan erős marad a szememben; a legkevésbé sem megvetendő vagy nevetséges. Teljesen érthetőnek és természetesnek érzem dühét, szégyenét, fájdalmát és szomorúságát is. Főleg, hogy ebből a kevésből is úgy veszem ki, bolondul a gyerekért. Ahogy elengedem, hogy folytathassa meséjét, egyik kezem karján hagyom, egyfajta kapaszkodóként számára.*
- Na!-*megkönnyebbülten ránevetek, ahogy a "coming out"-ról mesél.*- Mindig is igazságtalannak tartottam, hogy van default. Akkor most kvittek vagytok,-*szelídül mosollyá derűm, s kicsit meg is nyugszom, hogy nincs akkora baj, mint amilyentől tartottam. Azonban továbbra is ott motoszkál bennem, hogy valami van, mert ha nem Thomas miatt ennyire elveszett, akkor valami ennél is komolyabb lapul meg az árnyékában.*
- Mesélj még!-*kérlelem, a karfára könyökölve és megtámasztva fejem, rábízva, a fiúról vagy a festőről szeretne-e beszélni, vagy bármi másról. Igazából akármeddig el tudnám hallgatni, s talán egyszerűbb lenne meghívni magamhoz vagy meghívatni magam egy italra, hogy zavartalanul cseveghessünk, amíg csak ki nem fogyunk minden témából. Aztán hallgathatnánk közösen. Mégsem vetem fel, mert úgy érzem helyesnek, hogy ő diktálja az iramot; beérem ezekkel az önzőn kizsarolt percekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. október 26. 00:16 | Link

Thomas

Nem baj, ha nem érti meg itt és most; sőt, az se baj, ha csak átérzi, amit közvetíteni próbálok. A lényeg mindössze annyi, hogy békét és szövetséget kössön a saját érzéseivel, mert mindegyiknek megvan a maga helye, szerepe és fontossága. Elnyomni vagy kigyomlálni lehetetlen és veszélyes próbálkozás is. Egyelőre azonban azt hiszem, nem fenyeget ilyesmi, elvégre olyan nyíltsággal mosolyog rám, mintha nem majdnem-idegenek, hanem régi ismerősök lennénk. Ahwww. Szórakozottan söpröm ki homlokomból a hajam, pedig nem is lóg a szemembe - afféle pótcselekvés, ha elhessegetek egy alkalmatlan, kikívánkozó gondolatot.*
- Nagyszerű,-*mosolygok rá, ahogy kifejti az elképzelését, mert tetszik az empátiája, amivel áthidalja a tapasztalatlanságát. Jó megközelítés, a gyakorlatiasságot pedig majd meghozzák mellé az évek. Örülök, hogy az én bolygómon is landolt, jól elleszünk mi.
Nyugodtan, aprókat biccentve biztatom folytatásra - van ideje elgondolkodni, ha nem tudja azonnal a választ, vagy ha bizonytalan benne. Fontos, hogy ezeket a vakfoltokat is felfedezze és megpróbálja megfogalmazni, kitapogatni. Értem az aggodalmát, valahol természetes is, tekintve, milyen friss még a kapcsolatuk Liammel. Hiányzik még belőle az a bizalom, amit Thomas talán nem is ismer; a feltétlen szeretet magától értetődő jelenléte, ami nem kérdőjelezi meg a szerethetőséget és nem állítja mérlegre a másikat, hogy érdemei arányában adagolja a törődést.*
- Nézd, ez biztosan nem matematika. De ha most büszke rád, akkor ha megpróbálsz megtanulni valamit, ami neki kedves és tudja, hogy nehéz számodra, akkor éppen több oka lesz büszkének lenni, nem?-*csavarok egyet a történeten, mert attól, hogy nem lesz belőle harcművész, a közösen töltött idő, a tanultak még nagyon sokat jelenthetnek. Ebbe az irányba terelem tovább a gondolatait.
- Success is not final, failure is not fatal. Mi jut eszedbe erről?-*Szeretnék lehetőséget adni, hogy még azelőtt kialakítsa a saját véleményét, mielőtt belefognék a saját kis magyarázatomba és észrevételeimbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. november 10. 20:41 | Link

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

A doki okfejtését hallgatva tekintetem még az eddiginél is áthatóbban kezd csillogni, ezt pedig a remény teszi vele, amit ő táplál belém most. Igaza lehet. Sokkal valószínűbb, hogy Liam bácsi értékeli majd az igyekezetemet és örülni fog annak, hogy érdekel, amit csinál, semmint rögtön ostoba elvárásai lennének velem szemben. Lesütöm kicsit a szemem és egészen komolyan elgondolkodom ezen az egészen. Még a homlokomat is ráncolom hozzá. Elképzelem, ahogy bejelentem bácsikámnak, hogy kipróbálnám a harcművészetet, és lepörgetem magam előtt a lehetséges reakcióit az alapján, amiket eddig tapasztaltam tőle. Egyik válasza sem olyan, amitől tartanom kéne. Úgyhogy lassan, de biztosan bólogatni kezdek.
- De. Igen. Igaz - nézek vissza rá, hálásan elmosolyodva.
Aztán megkapom a kis elgondolkodtatót tőle. Megnedvesítem kicsit a számat, és miközben elmélkedek ezen, helyezkedek ültömben, ruhámat is igazgatva kicsit.
- Az, hogy a sikerért folyamatosan dolgozni kell, mert nem marad meg csak úgy. Meg, hogy mindent ki lehet javítani. Helyre lehet hozni, ha hibázunk - húzom fel a vállamat, fejtegetés közben. Tudom, hogy igazából csak kibővítettem ezt a mondást a saját gondolataimmal, de ez jutott eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. november 12. 17:50 | Link



Soha nem voltam népes baráti kör tagja. Nem volt "bandám". Persze, haverok akadtak, a Roxfortból, aztán az egyetemről, majd kollégák. De az más. Ma már valószínűleg simán elsétálnának mellettem az utcán.
Különös, hogy valaki így fogadjon ennyi év után is. Hogy nem kell döcögve előlről kezdeni az egészet. Különös, de hálás vagyok érte. Megkönnyíti számomra a dolgokat.
Csitítani, nyugtatni próbál, szavaival, mozdulataival egyaránt együttérzését fejezi ki. Örülök, hogy nem viszi azért túlzásba. Elég hamar elérnénk ahhoz a határhoz, ami után már nehezebben tűröm. Azért hamar kibontakozom az öleléséből, anélkül, hogy menekülnék, s bár ott maradunk egymás mellett, visszafészkelem magam a kanapé rámeső felébe.
- Igen, nálunk nincs. Felülírjuk a defaultot - állapítom meg mosolyogva, kicsiket bólogatva hozzá. A kvittek vagyunk-rész csak ennyiben állja meg a helyét, mert azért még mindig úgy érzem, ő folyton elém szórja minden titkát, életének legutolsó kis részletét, én viszont kénytelen vagyok kihagyni őt sokból. Egyszer majd talán nem lesz így.
Szusszanón felnevetek a kérésén és a lelkes arckifejezésén. Tényleg mindent tudni akar.
- Mit? - kérdem, nem gondolva egészen komolyan, még mindig mosolyogva. Nem igazán szoktam mesélni magamról. Alkalmam is ritkán van, s amikor meg akad, akkor olyan ügyefogyottan állok hozzá. Mintha megtanultam volna valaha biciklizni, de olyan ritkán ülök fel rá, hogy minden alkalommal a bokorban kötök ki.
Aztán lassanként kibuknak belőlem a szavak, melyek mondatokká, életképekké, emlékekké növik ki magukat. Hogyan került hozzám Thomas, az ajánlólevél az apácáktól, az első napok. Minden olyan hétköznapi, én mégsem érzem annak, s szerintem Riley sem fogja annak vélni. Lehet, hogy más családokban is palacsintát reggeliznek vasárnaponként, lehet, hogy sokan szeretnek mugli társasokat játszani a szőnyegen pizsamában ülve, de nem úgy, ahogy mi, és ők nem mi vagyunk. Én soha nem ettem palacsintát vasárnap, amit egy szülő készített volna nekem szeretettel. Nem játszottam a szőnyegen scrabble-t. Nekem ezek fantasztikus, mesebeli dolgok.
Cole-ról viszont nem mesélek. Róla nehezebb. Őt kicsit magamnak szeretném még megtartani, mintha félnék, hogyha nyilvánosan beszélnék róla, rólunk, valaki ellopja azt, amink van, és elszalad vele egy másik galaxisba.
Utoljára módosította:Liam Laoiseach, 2018. november 12. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. november 25. 20:03 | Link

Thomas

Mókás, ahogy folyton ficereg - nem fegyelmezetlen, csak könnyen elmerül a gondolataiban és miközben töpreng, a tagjai önálló életre kelnek. Látom rajta, hogy mindent mennyire átél, szinte gyermeki komolysággal és őszinteséggel fogadja be a dolgokat. Értékes tulajdonság, s remélem, képes lesz megtartani.
A fejtegetésére bólintok, főleg a helyrehozós részre, bár valójában nem tartom helyrehozandó hibának vagy gyengeségnek, ha valaki kudarcot vall. Persze, diákként nehezebb elvonatkoztatni valószínűleg, elvégre pont az iskolarendszer büntet minden botlást, néha az egészen lényegteleneket is.*
- Sem kudarc, sem siker nincs életreszóló. Attól, hogy egyszer nem sikerül, egy vagy két évvel később, másik tanárral, más módszerrel összejöhet. Az én szememben a lényeg az, hogy mindenképp tanulsz, fejlődsz és gazdagodsz. Ha mást nem, megtudsz valami hasznosat magadról,-*mosolygok, elvégre az is értékes infó, hogy az embernek nincs nyelvérzéke... Annyi minden van, amiben valaki remekelhetne, ha tudna róla, de a kudarctól tartva inkább bele sem kezd. Pedig egyetlen vereségtől sem lesz valaki kevesebb, ahogy a győzelmek sem feltétlen teszik többé. Mindenesetre, azt hiszem, mai csevejünk a végéhez közelít.*
- Szerintem ezen a ponton jó lenne elbeszélgetned Liammel, mert ő tud útmutatást, gyakorlati tanácsokat adni. Ám ha kételyeid vannak vagy elakadsz valamivel, keress nyugodtan!-*Javasolom, mert úgy érzem, valami kézzelfogható, konkrétabb terv is sokat segíthetne abban, hogy ne féljen attól, ami előtte áll. Ha vannak lépcsők, lépések, mindig könnyebbnek, megvalósíthatóbbnak tűnnek az ilyen vállalkozások.
Még váltunk pár szót, mielőtt útjára engedném. Sokáig mosolygok a mögötte bezáródó ajtóra, majd nekifogok, hogy lejegyzeteljem a találkozót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. november 25. 22:50 | Link

Liam

Apám azt mondogatta mindig, hogy kutyaszívem van - valahányszor valaki elmegy, egy kis részem attól retteg, sosem jön vissza; s valahányszor rég nem látott ismerősbe botlom, azonnal elfelejtek minden külön töltött időt, szertelen örömmel üdvözölve ismét. Persze, jól idomított állatka módjára nem hagyok mindenkin sáros praclinyomokat és nem nyalom-falom senki arcát, ettől azonban odabent ugyanúgy dörömböl bennem minden. I cannot take people for granted.
Kinevet és "tudom-tudom" mosollyal vállat vonok, hagy derüljön.*
- Rólad. Rólatok. Amiről jólesik,-*foglalom össze, hogy mégse érezze úgy, mindenről tudni akarok, még ha túlzott lelkesedésem ezt is sugallja. Sejtem, mennyire új és ismeretlen ez neki, ahogy azt is, kevesekkel osztja, oszthatja meg. Ameddig csak emlékezetem nyújtózik, sosem vette körül népes baráti kör vagy haveri társaság; inkább magányosság lengte körbe, néha emberek közt is. Ezért jó látni, ahogy apránként megelevenedik az arca, ahogy kibuknak belőle újdonsült közös életük darabkái, színei. Vele örülök, s azon merengek, hogy jól áll neki. Illik hozzá ez - nem nevezném szerepnek, mert nem játssza meg magát, sokkal inkább rátalált egy szeletére, valamire, aminek a helye mindig is ott üresedett. Félreértés ne essék, nem a saját elképzeléseimet erőszakolom, vannak, akiknek nincs szüksége családra, gyermekre és ha másban találják meg a boldogságukat, jó így. De Liam... hiába végzett remek munkát és segített önzetlenül sokaknak, mindig úgy láttam, hiányzik neki, hogy legyen kihez sietnie haza; hogy legyen, akivel megtölthetik egymást életét.
A telefonom rosszallóan felberreg, figyelmeztetve, hogy nemsokára időpontra érkezik valaki. Talán nem is baj, azt hiszem, elsőre ennyi pont elég is lehetett Liamnek. Azt azért még a lelkére kötöm, hogy ha nincs ellenükre, mindenképp szeretnék közös programot, hogy megismerhessem Thomast, s nem állom meg, hogy búcsúzóul ne öleljem meg még egyszer, ha visszafogottan is.
Mert a viszontlátás sosem teljesen biztos.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 26. 02:10 | Link

Pszichológusi ülés 200
Felöltöztem


Tovább a hszhez!
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. január 10. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellegi Nóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 23
Írta: 2018. december 26. 04:06 | Link

Korinna


Tulajdonképpen már csak azért jött be, mert Zójával lett volna egy fél órás kis megbeszélése a gyakorlat kapcsán - amolyan szakmai dolog, amikor elmondja az ember lánya minden kételyét és meglátását egy tapasztaltabb szakmabelinek, hogy aztán jól átrághassa és megemészthesse mindezt néhány jól irányzott kérdés hatására -, csakhogy ideérve mindössze egy üzenet várta, miszerint valami családi ügy miatt nem ér ide mégsem a mentora. Kapott azért olvasni egy széljegyzetekkel ellátott tudományos folyóiratot, amelyben valaki (minden bizonnyal Zója volt az elkövető) gondosan bekeretezte zöld tintával az egyik, szocializációs közegekről szóló cikk címét. A rövid kis összefoglaló alapján a tanulmány a hangsúlyt elsősorban az iskolára és a kortársakra helyezi, nem a családra, ami számára meglepően hasznos olvasmánynak ígérkezik máris tekintve a disszertációja tervezett témáját. Máris bővült a szakirodalmi listája is, még ha semmi újat is nem tanul esetleg ebből az olvasmányból, noha megtanulta már, hogy előre nem ítélkezik. Ki tudja, milyen végkövetkeztetést von le és milyen tanulmányokra és felmérésekre hivatkozik ez a bizonyos Dr. Edmund Fellow. Ugyan új még számára a név, de ez nem jelenti, hogy ne lenne a saját területén szakértelem, mégiscsak széles egy horizontot ölel fel a pszichológia is, hiába viszonylag új tudományág egy fizikához vagy matematikához képest. Ezzel a cikkel a kezében éri a meglepetés, hogy Korinna betoppan - mindössze a tömör két mondatos összegzést sikerül elolvasnia -, így hát egyelőre félreteszi és helyet foglal, hogy meghallgassa a lányt, akihez kedves bátyján - mert az a három perc ilyen sokat számít - keresztül majdhogynem rokoni kapcsolat fűzi tulajdonképpen. Ami azt illeti, szakmailag már csak ezért sem pátyolgatná, pusztán barátilag teheti meg, mert hát van ám etika itt is, nem is akármilyen, illik komolyan venni, másrészt meg mindig is vágyott egy nővérfélére. Imádja Milánt, ez tény, de egy lánynak mégiscsak kell más lányok társasága, akkor is, ha az a bizonyos illető úgy káromkodik, hogy tengeren edzett matrózok lányos zavarba jönnek tőle és megszeppennek. Ugyan megpróbálta már elmondani, hogy ő itt ezen a ponton egyébként nem szakmai segítség, csak baráti, de süket fülekre talált, úgyhogy végeredményben egy kis pátyolgatást rendjén valónak tart még. Elvégre csak hallgat. Ha tanács kellene, úgyis ajánlja Zóját nyugodt szívvel, mint diplomás, tapasztalt pszichológust, hiszen ő még csak gyakornok, megfigyelni és felméréseket végezni van itt hivatalosan. Kitartóan hümmög, amíg Korinna a tényállást ecseteli, majd előre dőlve térdére helyezi a könyökét, állát pedig tenyerébe fekteti elgondolkodva.
- Uhh... meglehetősen nárcisztikusnak tűnik, bár nem az én tisztem diagnosztizálni - állapítja meg. Tulajdonképpen amennyit eddig abból a nőből látott, nagyon is az, és szegény gyerekeit a lehető legkevésbé sem irigyli e tekintetből, hiszen mellette felnőni sem lehetett egy élvezet, és akkor még szóba se került az önbizalom, önértékelés, stb. kérdése, egészséges kapcsolatról nem is beszélve. Kissé zavartan vakargatja meg lófarokba kötött haja alatt a tarkóját. Mindig bizseregni kezd a bőre, ha kényelmetlenül érzi magát.
- Figyelj... nem tudom, mit tanácsolhatnék, de ha van kedved, karácsonyozz velünk. Majd rábeszélem Milánt, hogy hívja meg Andrist is, kétlem, hogy sok erőfeszítésbe telne, és ha akarod, az egész szünetet is nálunk töltheted. Kipakolom Milánt a vendégszobába és megkaphatod az ágyát. Kikapcsolod a telefonod, végignézünk egy rakat karácsonyi filmet, körmöt festünk, nem foglalkozol anyáddal egy hétig, én meg nem beszélek a dolgozatomról. Jó lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 26. 15:58 | Link

Pszichológusi ülés 200
Felöltöztem


Tovább a hszhez!
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. január 10. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 28. 23:02 | Link

Fellegi Nóra

Valami nem stimmelt velem, valami megváltozott bennem. Pontosan tudtam, hogy ennek egyetlen személy az oka. Eddig talán csak két ember kapcsán fogott el hasonló érzés egész eddigi életemben. De őket elengedtem, és utána erősebb lettem, mint valaha. Most viszont gyenge voltam, és segítség kellett. Hosszas vívódás után végül elhatároztam, hogy én, Várffy-Zoller Róbert, az élő legenda, felkeresek egy pszichológust. Persze ezt titokban kellett tartanom, úgyhogy álnév alatt és kamu indokkal egyeztettem időpontot. Egy másodikos, levitás lány nevében írtam Dr. Riley Meyersnek, hogy tudna-e fogadni, mivel kiderült, hogy a szüleim elváltak, és én teljesen összetörtem. Így viszont furcsa lett volna, ha én toppanok be az agyturkász dokihoz, no meg nem is akartam, hogy bárki meglásson a rendelő közelében. Úgyhogy Százfűlé-főzetet vetettem be, és majd csak a megfelelő pillanatban terveztem felfedni a valódi kilétemet.
- Csókolom! - szóltam kislányos hangon, kopogás után benyitva a rendelőbe a megbeszélt időpontban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Fellegi Nóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 23
Írta: 2018. december 28. 23:03 | Link

Korinna


- Ó, értem - közli a felismerést követően. Érzi, hogy belenyúlt most valamibe, amibe nem kellett volna. Tekintve, hogy inkább barát, semmint szakember ebben a pillanatban, már csak bonyolult kapcsolatukat tekintve is - na jó, nem annyira bonyolult, csak ilyen baráti-sógornői-félig meddig testvéri-ventillálós valami, még nem sikerült pontosan meghatároznia -, nem az ő tisztje boncolgatni az egészet. Sokkal inkább arra hajlik, hogy egyszerűen teret ad Korinak, aztán majd úgyis megoszt mindent, amit meg szeretne osztani. Fájdalmas dolgokat különben is kár felpiszkálni, amíg valaki nem áll rá készen magától, úgyhogy ő aztán nem fog belemászni ebbe. Bocsánatot sem kér azért, mindössze tudomásul veszi az egészet és itt leáll.
- Persze, hogyne - feleli a felvetésre aztán nyomban, még el is mosolyodva. - Milánnak is jót tesz, ha Andris a közelében van, szóval már csak ezért is megtenném, de amúgy is, kedvelem is. Jó gyerek. Örülök, hogy a bátyámmal egymásra találtak - folytatva inkább erre a témára térve ki, ami valóban szívügye, hiszen mégiscsak az egy szál ikertestvéréről beszél, aki iránt sokszor már-már szinte valami anyai gondviselő szeretettel viseltetik. Néha már erőt kell vennie magán, hogy emiatt nehogy pátyolgatni is elkezdje, hiszen semmi szüksége rá a fiúnak, ennek nagyon is tudatában van. Csak hát Milán mégiscsak a szeretett és féltett testvére, ösztönös a dolog, tehát muszáj tudatosítania és dolgoznia vele.
- Milán olyan kis muja tud lenni. Tudod, az a tipikus okos gyerek, aki nem beszél emberi nyelven és mindig én fordítottam neki a világot Milánra meg Milánt a világra, féltettem is, hogy mi lesz vele, amikor én a Herzbergben maradtam a kutatásom miatt, ő meg eljött, de most, hogy van Andris, egészen megnyugodtam, hogy túl fog élni mindent. Na persze, nem olyan drámai a helyzet, csak néha nagyon más világban él és kell valaki, aki nem engedi leesni a lépcsőn, miközben ő ki se lát a könyvéből. Szóval én csak örülnék neki, ha Andrist rá lehetne venni, hogy karácsonyozzon nálunk - mondja most már nem is terelve a témát, jön ez magától is, de talán még Korinnának is jót tesz, ha a testvéreikről beszélnek.
- Viszont ha karácsonyra nem is, újévre mindenképp csatlakozhatnál kicsit. Nem én fogok főzni, hanem anya, én csak zöldséget pucolok, szóval eskü, minden ehető lesz - tartja fel a két kezét, ugyanis úgy néz ki, hogy hajlamos túlfűszerezni az ételeket, amit nem mindenki szeret úgy, ahogy ő eszi. Sőt, többnyire senki nem szereti annyi fűszerrel az ételt, mint ő szokta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellegi Nóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 23
Írta: 2018. december 28. 23:24 | Link

Kislány


Riley-nak valami sürgős dolga akadt. Úgy fél órája kóválygott be egy kissé kába, kótyagos bagoly pottyant az ölükbe, szó szerint, miután egy hangosabb csattanást követően már csak puszta kíváncsiságból is kinyitották az ablakot. Szegény párának hosszú útja lehetett, hogy megpróbált az üvegen át berepülni, végtére is okos madarak ezek. Legalábbis ő aztán nem az a nagy természettudós, nem jártas a zoológia varázslatos birodalmában, de csak nem véletlen lett pont ez a tollas jószág a bölcsesség jelképe. Mindegy is, a lényeg, hogy a levél, amit hozott, Rileynak szólt, aki aztán el is porzott nagy sebességgel, mint a gyalogkakukk ama híres mugli rajzfilmben, ahol a prérifarkas folyamatosan sikertelenül próbálja meg elkapni, ráhagyva a rendelőt. Akármi is volt a levélben, fontos és főként sürgős lehetett, ő viszont ennél bővebb magyarázatot nem kapott. Nem mintha kérte volna. Nem szokása mások ügyeibe ütni az orrát, mert meggyőződése, hogy úgy mégiscsak tovább él az ember, ha ezeket a bizonyos ügyeket az emberek önként mondják el (sőt még fizetnek is érte, hogy elmondhassák), és nem ő kotorássza elő belőlük. Ami Zóját illeti, ő ma bent sincs, úgyhogy most aztán végképp övé az egész rendelő. Akár még hátra is dőlhetne, hogy no lám, ő itt hirtelen a fő agyturkász, tessék csak jönni, ennyire viszont épp nincs el magával. Végtére is még csak halad a diploma megszerzése felé. Tanulja a szakmát. Ahelyett, hogy esetleg lábait az íróasztalra felpolcolva terpeszkedne el a székben a büszkeségtől dagadó májjal, hogy itt maradt egyedül - nem mondhatni, hogy tervezett volt az egész -, inkább az egyik fotelban talál magának helyet szakdolgozata jegyzeteit az ölébe helyezve, hogy sárga filctollal kijelöljön néhány fontosabbnak ítélt fogalmat, esetleg megjegyzéseket, gondolatokat jegyzeteljen a margóra, addig azonban nem jut el. Kopognak. Leteszi a jegyzeteit, és ajtót nyit, hogy egy láthatóan alsós leányzóval találja szembe magát.
- Csókolom - köszön vissza elmosolyodva, félig-meddig így igyekezve jelezni, hogy neki aztán nem kell ám így köszönni, nem harap és különben is csak pár évvel idősebb. Legrosszabb eseten is héttel, ha jól számolja.
- Miben segíthetek? Még nem találkoztunk, Fellegi Nóra vagyok, pszichológus gyakornok. Se Riley, se Zója, ha őket keresnéd, de ha bármi sürgős, én is szívesen meghallgatom, mi a baj. Gyere csak be nyugodtan - tárja szélesebbre az ajtót, utat engedve a diáknak. Panaszokat bármikor szívesen meghallgat amúgy is és sokszor már az is hatalmas segítség, ha van kinek panaszkodni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 00:08 | Link

Fellegi Nóra

Most aztán benne voltam a slamasztikában. Meyersnek semmi nyoma, helyette egy fiatal kis csaj, valami Nóra fogadott. Remek, pont a nőkkel kapcsolatban van gondom. Főleg a fiatal, vonzó nőkkel kapcsolatban. De a problémám akkor sem várhatott, mert még egyszer tuti nem venném rá magam arra, hogy idejöjjek. Úgyhogy pálcát ragadtam, gyorsan bezártam minden ajtót és ablakot, majd miután meggyőzödtem róla, hogy senki se lát vagy hall minket, felfedtem a kilétemet.
- Várffy-Zoller Róbert. Tegeződjünk,  ha számodra sem gond. Az a megtiszteltetés ért, hogy mától te vagy a személyes pszichológusom. - jelentettem be, márpedig ha én bejelentettem valamit, akkor annak úgy kellett lennie. Ezután ledobtam magam az egyik kényelmesnek látszó fotelba.
- Küldtem egy levelet egy másodikos, levitás diáklány nevében. Azonnal meg kell semmisíteni. Továbbá szigorúan köztünk kell maradnia mindennek, ami itt elhangzik. - ismertettem a feltételeimet.
- Ha ezt betartod, akkor nem maradok hálátlan. Egy kis előleg. - dobtam oda egy erszény galleont a lánynak.
- Akkor kezdhetjük is. - nem tudtam, most mi következik, úgyhogy vártam Nórára, hogy megmondja, mit kell tennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Fellegi Nóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 23
Írta: 2018. december 29. 02:58 | Link

Róbert


Meglepetten pislog párat, de azért nem esik a földig az álla attól, hogy valaki ennyire nem akarja, mások is tudják, hogy itt járt. Társul még némi stigma a pszichológus látogatásához, mintha ugyan minden esetben azt jelentené ez, hogy az illető bolond is, holott sokkalta sokrétűbb az egész és összetettebb, minthogy könnyedén lehessen levonni ilyesféle következtetéseket. Sőt, még a nagyon problémás esetekről sem mondaná soha, hogy bolondok. Azt azért gonosznak érezné. Legfeljebb másként érzékelik a világot, mint a nagy többség. Most azonban maradjunk ennél az alanynál, akiből hamarosan valaki más lesz, mint az imént volt. Sehol sincs már a kislány, helyén egy sármos fiatalember ácsorog, aki nem sokkal lehet idősebb nála, ami azt illeti.
- Wow, ez aztán a megtiszteltetés, de miért is? - kérdezi meg még mindig kissé megemelve a szemöldökét, merthogy a név neki nem sokat mond. Ha letett is valahol valamit az asztalra, az biztos nem a tudományok terén történt, mert arról biztosan olvasott volna már. Vagy azért, mert az iskolai munkaközösség tagja? Mintha a tanári listán látta volna. De az is lehet, hogy ő a gondnok, ki tudja, csak az egója ilyen méretes. Ezek valahogy sosem érdekelték különösebben, amíg a tanulmányi osztályról egy emberrel elég egyezkednie a papírokat illetően, a többi pedig a két iskolapszichológuson áll vagy bukik. Tanárokhoz, mindenféle kapcsolattartókhoz és kirendelt dolgozókhoz semmi köze. Egyedül a szociális munkást próbálta felkeresni, hogy hátha tud mondani bármi számára érdekeset, de amióta itt van még nem sikerült elkapnia. Helyet foglal azért most az egyik fotelben, mutatva közben felfele tárt tenyérrel írva le egy egész félkört a kezével, hogy foglaljon csak helyet a másik ahol éppen neki jólesik.
- Majd beszélek Riley-val, hogy felgöngyölíteném ezt a szálat, mert jó esetnek tűnik a szakdolgozatomhoz. Azért nem fogom most áttúrni a dolgait egy levélért, ha nem bánod - válaszolja. Megoldja, hogy minden jó legyen, de azért megvannak a maga szabályai, és ezen a pénz sem változtat. Pont hogy az nem igazából, mert csak meredten bámul az erszényre, és nem sokon múlik, hogy meg ne jegyezze, visszavehetne a srác az egójából kicsit. Csakhogy az nem lenne se jó, se szakszerű indítás.  
- A titoktartás ebben a szakmában alap, de jólvan. Akkor mondjuk... mesélj magadról, mi vett rá, hogy pszichológust keress? - kérdezi egyelőre kissé hátradőlve, ölébe húzva a jegyzeteit, hogy az egyik üres pergamenre jegyzeteljen majd, amennyiben szükséges. Kíváncsi rá, hogy mi hozta ide a fiút, és mi az, ami ennyire szégyelendő ráadásul, hogy az égvilágon senki nem tudhat semmit róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 29. 10:18 | Link

Fellegi Nóra

Miért is megtiszteltetés? A kérdése, és az a hangsúly, ahogyan feltette, visszhangzott a fejemben. Hát nem ismer, nem hallott rólam? Hol élt eddig, buborékban? Mély levegőt vettem, és próbáltam úgy felfogni, hogy ez is csak a terápia része.
- Hagyjuk. - lemondóan sóhajtva legyintettem egyet. Majd úgyis kiderül, ki vagyok.
- Riley csak a kislány ügyéről tudhat, ami persze kamu, mert neki nincs semmi problémája. De intézd úgy, ahogy akarod, már ez sem érdekel, megbízom benned. - kelletlenül mondtam ezt ki, hiszen még semmi okom sem volt bíznom a lányban. Mintha állandóan ki akart volna oktatni. De az érdekemben most az állt, hogy megtaláljuk a közös hangot, és hajlandó voltam gesztusokat tenni, hogy kialakuljon az orvos és páciens között nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom.
Mikor feltette a kérdését, a meséljek magamról részt kezdtem el kifejteni, mert erre válaszoltam könnyebben.
- Várffy-Zoller Róbert vagyok. - tartottam egy kis hatásszünetet, hátha mégis felismer.
- Élő legenda, párbajhős, playboy. Soroljam még? - rengeteg rám aggatott jelzőt mondhattam volna.
- De tudod mit? Megajándékozlak egy példánnyal az önéletrajzi ihletettségű könyvemből. Ha nem is minden, de sok minden le van írva benne rólam és a dicső tetteimről. - mindig volt nálam néhány példány, hogy szükség esetén leszereljem a rajongókat.
- Mondanod sem kell, természetesen dedikálom. Egyébként ez a tankönyv az óráimon, A mágia elmélete és gyakorlata című tárgyat oktatom itt a kastélyban. - a belső borítóra ráírtam, hogy Sok szeretettel Nórának. Az aláírásomban az ékezetek helyett pedig kis szívecskéket raktam, ezt nagyon imádták a női rajongóim.
- Parancsolj. - adtam át kacsintva a könyvet. Most már tényleg mindent csináltam, csak valahogy a problémámról nem akaródzott beszélnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Fellegi Nóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 23
Írta: 2018. december 29. 22:42 | Link

Róbert


- Rendben - válaszolja egy bólintás kíséretében Riley-t illetően, arra viszont inkább nem reagál, hogy láthatóan micsoda sokkhatás volt a másiknak szembesülni a ténnyel, hogy valaki nem ismeri. Akárki is ő, a Herzbergben biztosan nem zengett ódát senki róla, ahogy az egyetemen sem botlott még a nevébe. Meglehet, hogy sportoló, de akkor meg az a magyarázat, hogy Nórit a legkevésbé sem érdekli a sport nemes művészete, a legtöbb, amire hajlandó, az néhány jógapóz a szobája magányában, de ezen kívül sem nem űz, sem nem követ semmilyen sportágat. A nevet feljegyzi magának, amint elhangzik. Majd utánanéz, mi az, amitől ennyire fontosnak érzi magát a másik, hogy mindenkinek ismernie kellene. Érdeklődve hallgatja addig is a felsorolást - beleásítani nem lenne túl professzionális, de ha ez nem egy terápiás ülés lenne, hanem mondjuk egy randi, meglehet, hogy megtenné -, amíg fel nem hozza a másik a könyvet. Meglepetten pislog. Jól hallotta? Ez most tényleg komoly? Tényleg komoly, mert meg is kapja a kezébe a kötetet, szívecskékkel a pont helyén, ahol csak olyan i betű akad. Még egy fél pillanatig mered erre a szürreális képre az orra előtt, aztán összecsukja és az asztalra teszi.
- Jó, majd elolvasom, de most foglalkozzunk inkább azzal, hogy mi is a probléma, amiért itt vagy. Biztosan nem azért jöttél, hogy megkapjam ezt a kötetet dedikálva, bár elismerem, megtisztelő - közli, merthogy azért ez már így épp inkább közönségtalálkozóra hasonlít vagy valami olyasmire, márpedig ő nem kért belőle. Mi több, azt se tudja, miről szól az egész könyv. Na jó, lehet sejteni. Öndicséret... hm, vajon mit kompenzálhat a srác ezzel a magatartással? Vannak még nem teljesen körvonalazott elképzelései máris, ahogy ebbe belegondol.
- Szóval... mi az amiről egy pszichológussal szeretnél beszélgetni? - kérdezi meg ismét, direkt kérdezve így és nem csak egyszerűen azt, hogy miről akar vele beszélni, mert még leragadnának ott, hogy micsoda csodákat vitt végbe és mekkora legenda, annak meg nem sok értelme lenne azon túl, hogy ír róla egy kisebb fejezetet a szakdolgozatában.  
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. december 30. 08:36 | Link

Fellegi Nóra

Nóra úgy viselkedett, ahogyan egy igazi, profi pszichológusnak kell. Tetszett, hogy nem zökkent ki, nem tért el a tárgytól, és engem is határozottan, de kellő udvariassággal igyekezett arra ösztökélni, hogy térjek már a lényegre.
- Oké, oké. Te ilyen csak a munkámnak élek típus vagy, ugye? Soha semmi lazítás, igaz? Pedig néha nem árt kiereszteni a gőzt. - nem bírtam ki megjegyzés nélkül, de valószínűleg ezt is némán fogja tűrni. Olyan karót nyeltnek tűnt, és mégis volt benne valami, ami megmozgatta a fantáziám piszkos részét. Pedig pont ettől szeretnék szabadulni.
- Megfogalmaznom is nehéz a problémámat. Kínosnak érzem, hogy erről beszéljek. - el is kezdett verni a víz, és a feszülős ingem, ami egyébként kiválóan kihangsúlyozta a mellizmaimat, most csak feszélyezett. Ki is gomboltam a felső három gombot, remélvén, hogy egy kis levegőhöz jutok.
- Gondolom szokatlan kérés, de talán segítene, ha mellém ülnél a kanapén, és megfognád a kezemet. Gyerekkoromban anyukám így nyugtatott meg. Megtennéd ezt a kedvemért? - kiskutya szemekkel néztem, már amennyire futotta tőlem. De tényleg szükségem volt valami pluszra, hogy meg tudjak nyílni, mert különben csak vetíteni fogok, és terelem a témát. Anyukám ezzel a módszerrel szedte ki belőlem, ha úgy érezte nem mondok el valamit, és neki mindig bejött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Fellegi Nóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 23
Írta: 2018. december 30. 20:05 | Link

Róbert


- Most nem rólam van szó, de amúgy többnyire igen, habár szoktam lazítani is - válaszolja, miközben kényelmesen hátradől még egy kis fészkelődés után a fotelban, jobb lábát pedig a balon átvetve combjára helyezi a jegyzeteit. Miközben a másikra figyel, a lap sarkában ösztönösen kezd firkálgatni oda-vissza húzogatva a tolla hegyét, apró kis vonalakat festve sűrűn egymás mellé. Nem is néz oda, inkább a fiúra figyel, akinek láthatóan nehezére esik megfogalmazni, mi is a gondja, inkább tereli a témát. Mintha gyengeségnek élné meg, hogy valamivel nehezen birkózik meg. Sőt nem is gyengeségnek, egyenesen hibának, amiről senki nem tudhat, márpedig ahhoz, hogy segíteni tudjon, neki legalább nem ártana tisztában lennie ezzel a gonddal. Biztosítja is róla, hogy nyugalom, már csak a szakma szabályai miatt is köztük marad minden elhangzó szó, nem kell attól tartania, hogy mindent viszontlát majd a legközelebb megjelenő Edictumban.
- Mi az, ami kínos benne? - kérdezi meg felemelve a tollat, abbahagyva a satírozást is. Úgy gondolja, ez talán segíthet elindulni azon az úton, hogy feltárják magát a problémát, ha előbb körvonalazódik az, mitől is annyira nehéz beszélni róla. Az a sejtése, hogy akármiről is van szó, biztos csorbának éli meg az egója.
- Meglehetősen szokatlan, nem vagyok az anyukád, de ha ettől nem tereled a témát, legyen - mondja némi hezitálás után. Nem érzi ugyan a legszakszerűbbnek, de hátha tényleg segít. Ugyan neki belefér az is, ha terelik a témát, ideje van, csak ha ott leragadnak, semmi értelme ide járnia a másiknak, ugyanúgy magyarázhat mellé egy kávé fölött a haverjainak is, ráadásul az ingyen van. Leteszi a papírokat ismét az asztalra, rájuk a tollat, majd egy futó pillanatig jobb kezének mutatóujját szájához emelve megpiszkálja a körmét fogával - ezt majd kénytelen lesz megbeszélni Zójával első adandó alkalommal, azon gondolkodik -, de ez a pillanat gyorsan tovaszáll. Felkel, átül a fiú mellé és felé tartja a jobb kezét tenyérrel felfele.
- Szóval... mi teszi kínossá ezt az egész témát, kezdjük talán ezzel, és csak tisztázzuk, hogy bármi is az, nem ítélkezem. Segíteni szeretnék, úgyhogy ha esetleg ezen rágódnál, ez ne tartson vissza - mondja biztatóan, hátha ettől is jobb lesz kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium