Az élet édesebbik fele. Igen, jól látod, ezen a helyen minden akad ami szem-száj ingere.  A bolt története ott kezdődik, hogy két lány nevezetesen Emma és Zoé úgy döntöttek, megédesítik Bogolyfalva, és a diákok életét. Sokáig töprengtek rajta,  mi lenne az a hely ami elkalauzolja a diákokat a mennyországba, aztán érkezett az édes ötlet, hát jöjjön a cukorkabolt. Na igen, kitalálni mindig könnyű a megvalósítás pedig egy egészen más tészta, vagy nevezzük gumicukornak. Hosszadalmas kutatás után, megtalálták a tökéletes helyet. A helység már régóta üresen állt, több pókháló és törött padló volt bent, mint egy kísértetházban, de ez nem keserítette el a lányokat, inkább inspirálta. Hónapokig dolgoztak a belső téren, ötleteltek és veszekedtek a munkásokkal, hát így született meg az édes álom. A bolt indítói Emma McNeilly és Czettner L. Zoé voltak, akiknek rokonai, ismerősei vették át később az üzletet.
A bolt belülről teljesen fehér,  a falak és a padló is. Csak az édességek színesítik a belső teret, de pont ez volt a lényeg. Már távolról is látni mennyi mindent lehet bent kapni és a színes állványok csalogatják a diákokat. A bolt egy nagy helységből áll még is igazi útvesztő. Nem tudsz elmenni semmi mellett, ami nem kapná meg a szemedet. A boltba mindig vidám, pörgős zene szól, szabad hangoskodni, tombolni, még táncolni is ha ahhoz van kedved. Van itt minden, a mugli édességektől kezdve az ínyenc varázsvilágbeli cukorkákig. A tartályok roskadásig vannak, és a megfelelő bűbájoknak hála soha nem fogynak ki. A polcok mellett elhelyezett dobozokba szedheted az édességeket, aminek nincs külön áruk, mindet súlyra adják. Ha különlegességre vágy, vagy csak szeretnél egy jót nassolni az este, biztosan meg fogod itt találni. A lányok is itt töltik a legtöbb idejüket és segítenek az elveszett kisdiákoknak.  A többi a képzeletedre van bízva, mert ez az édenkert. Jó kutakodást, csak bent ne ragadj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=734328#post734328][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.17. 17:50[/b][/url]

Fantasztikus. Végre nincs több vizsgám, úgyhogy szabadon tölthetem az időmet, és nem kell a jegyzeteimet nyálaznom, amik mellesleg elég minimalistára sikeredtek. Mivel Csanád és a bátyja még mindig tanultak, ezért rávettem Reissner Lizát, hogy jöjjön le velem a cukorkaboltba egy kis fosztogatásra, természetesen nem ingyen gondoltam.
Csanád persze jól kiröhögött, amikor ezt közöltem vele, mert ő kíváncsi lenne arra, hogy én és Liza hogy jövünk majd ki egymással... ez volt az a pont indulás előtt, amikor emlékeztettem rá, hogy roppant jó vagyok bűbájokból és kisebb átváltoztatásokból. Szóval fogtam magam, és indultam is a bolthoz, ahova a találkozót beszéltem meg Lizával. Két hét alatt komolyan, még nagyobb házisárkánnyá váltam érzetem szerint, mint voltam. Azért gyümölcsöző volt ez az áthelyezés: számtalan barátra tettem szert, köztük Olgára a harmadikosok közül, és Petrára, ő évfolyamtársam. Ővelük jöttem ki a leginkább, tök király ház a Rellon, bár igaz, a főnixeket nem cserélném le semmi pénzért.
– Szia. Na, van terved, hogy mit szeretnél betankolni, vagy ahogy esik, úgy puffan-módra rohamozzunk? – kérdeztem Lizát. Én mindenképpen szerettem volna Bűvös Bizserét és Mindenízű Drazsét meg cukorpennát. Csanád kedvéért viszek még csokibékát, mert fanatikus kártyagyűjtő. Legyen neki is gyereknap, ha már annyit tanul. Csak tudnám, mi a jó Merlin nyiláért vett fel annyi tárgyat, hogy most aztán nem győz vizsgáról vizsgára rohangálni. Szerencsére sikerült beszélnem a fejével, hogy pár tárgyat, amiről úgy gondolja, hogy marhára nem tetszik neki, és leadható, akkor azt adjam ár le! Fölösleges telezsúfolnia úgy az órarendjét, hogy mozdulni se tudjon.