34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Paradis Cukorkabolt - Nérel Danka hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 22. 15:40 | Link

Thomas
Amíg otthon laktam, gyakran jártam a hotelbe Kingához és Arnoldhoz és általában vittem magammal az öcsémet is. Ha tárgyalásuk volt, az asszisztensük szobájában üldögéltünk és beszélgettünk. Rózsa néni mindig tartott az asztalában cukrot, amit rendszerint nekünk adott és mosolyogva nézte, ahogy elpusztítjuk az egészet. Otthon nem túl gyakran ehettünk ilyesféléket, Kinga nagyon ügyelt a fogaink egészségére, én pedig megszoktam így és nem is igazán vágytam cukorkára. A szünetet a Bagolykőben töltöttem, hiszen Kingáék dolgoztak, Olivér tanult és bármennyire is hiányoztak, nekem itt is tökéletes. A szünet végéhez közeledve realizáltam, hogy minden vizsgámat sikeresen elvégeztem, Kinga pedig azt mondta, hogy ez esetben ne felejtsem el megünnepelni. Természetesen kiment a fejemből, hiszen nem is én lennék, ha mindent egyszerre észben tudnék tartani.
Felkelés után, rápillantok az éjjeliasztalomra és a családi képre ragasztott post-iten akad meg szemem. Ünneplés virít rajta nagy betűkkel. Fogalmam sincs, hová mehetnék, így csak elkészülök és elindulok a faluba. Céltalanul bolyongok, mikor megpillantok egy kirakatot. Óriási cukorkák néznek vissza rám, én pedig hirtelen egyre elhatalmasodó késztetést érzek magamban arra, hogy bemenjek oda és elvesszek a sorok között. Irányt váltok és az édesség birodalom felé indulok. Belököm az ajtót és mélyen magamba szívom az illatot. Széles mosolyra húzom a szám, azt hiszem, megtaláltam a helyet, ahova ma teljességgel bevetem magam.
Szál megtekintése
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 23. 10:10 | Link

Thomas
Úgy járkálok a sorok között, mint aki épp egy másik dimenzióba lépett be.  Megannyi édesség között, azt sem tudom, merre nézzek, így lelassítom a tempómat, hiszen sehova sem sietek. Szerintem már csak megszokásból gyalogolok olyan gyorsan, mindig elfelejtek vagy otthon hagyok valamit, amire pedig visszaérek, kifutok az időből. Ebből eredendően néha le kell állítanom magam és csak élvezni a jelent. Pár vásárló megy el mellettem, nekem pedig rá kell eszmélnem, hogy nem hoztam magammal kosarat, ami nem lenne hátrány. Immáron a kosárral a karomon veszem be az illatos sorokat, amikor egy ismerős arc bukkan fel.
– Szióka – húzom a számat széles mosolyra.
– Az már biztos. Annyira színes és hangulatos. Ha egyszer ide behoznám az öcsémet, akkor soha nem keverednénk ki – mondom mosolyogva. Olivér sokkal édesszájúbb, mint én valaha voltam. Veszek neki is és elküldöm valahogy jut eszembe a briliáns ötlet, de eszembe jut Kinga, aki (hozzátenném jogosan) nem szereti, ha túl sok édességet eszünk. Ki kell találnom valamit, de az ötletet most kicsit pihentetem. A következő két kérdését Thomas olyan szoros egymásutánban teszi fel, hogy esélyem sincs a kettő között válaszolni, de nem zavar. Valószínűleg csak nem akart megbántani a második esetben sem.
– Elsődleges céllal vásárolni jöttem, de már a hangulatért megéri bejönni ide – mosolyodom el.
– És te? – kérdezem tőle, mert tényleg érdekel.
– Azt hittem, szünetben nem lehet találkozni veled, itt Bogolyfalván. – mondom és csak remélni tudom, hogy nem voltam túl tolakodó.
Szál megtekintése
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 24. 16:13 | Link

Thomas
Amikor Thomas elkezdi megpakolni a kosarát, realizálom, hogy nekem is szorgoskodnom kéne. Fordulok egyet szép lassan, hogy lássam, milyen jóságokat találok errefelé. Az összes polc tele van olyan dolgokkal, amiket szívesen megkóstolnék, de nem szeretnék túl sokat vásárolni, hiszen csak ünneplés céljából érkeztem ide, nem azért, hogy jóllakjak. A kosárba rakok valamiféle rózsaszín cukrot, ami meglehetősen hívogatóan ül a helyén. Aztán gyorsan leveszek ugyanabból kék színűt is, Olivér biztosan értékeli, hogy rá is gondolok. Még a végén az öcsém fogja örömét lelni a sikereimben. Nem mintha most nem tenné, Kinga szerint az egész vizsgaidőszak alatt az első kérdése az volt, hogy hogyan állok jelenleg, de valahogy mindig megnyugtatta magát, hogy a nővére a legokosabb. Ezzel nem értek egyet, de boldogan fürdőzöm ebben a hatalmas megbecsülésben az öcsém részéről. A sor végén megpillantok egy óriási nyalókát, hasonlót ahhoz, amit egyszer otthon, egy vásárban kaptam. Sokáig őrizgettem azt, mint valami ereklyét és azóta is olyat keresek, így egyből hármat is a kosaramba süllyesztek. Úgy látszik, ez a bolt a gyerekkori álmok abszolút lelőhelye.
Elmosolyodok, amikor a fiú elmondja, kissé elveszett a nagyvárosban. Nincs egyedül vele. Aztán szélesebbre húzom a mosolyom, amint meghallom az egyértelmű utalást.
– Az ismerősök mindenképp döntő érv a falu mellett – mondom neki vidáman, miközben a vászontáskámat feljebb húzom a vállamon. Ő közben jókedvűen a szájába dob egy cukorkát, majd elkerekedett szemmel fordul felém.
– Szerintem megbocsájtják neked, ha csak a fizetésnél mondod el. Én meg majd tanúskodom, hogy tényleg véletlen volt – mosolygok rá, hiszen a helyzet kissé különösnek ígérkezik. Tovább válogatok, amikor elindul egy dal, amit mostanában non-stop hallgatok, erre kelek és erre fekszem. Természetesen nem állhatom meg, így elkezdek halkan dúdolgatni, ami engem is meghazudtoló gyorsasággal csap át halk éneklésbe és szolid táncba.  
Szál megtekintése
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 25. 15:37 | Link

Thomas
– Eredetileg haza is akartam menni, de Arnoldék dolgoznak, Olivér tanul, Budapest pedig egyedül túl nagy. – magyarázom a fiúnak. Nem túl érdekes történet, de inkább mondom az unalmas igazat, mint az érdekes hazugságot. Azt hiszem ezt is Arnoldtól tanultam, ő sosem hazudik. Újabb kék édességet veszek le a polcról, de eszembe jut, hogy most elsősorban magam miatt vagyok itt és bármennyire imádom az öcsém, nem helyezhetek mindig másokat előtérbe, hiszen akkor nem lesz időm magamra.
– Ugyan, nincs mit. Apropó, finom volt az a cukor? – nézek Thomasra. Gondolom nem volt rossz, hiszen ilyesmit nem is igazán lehet elrontani, de még nem hallottam elemzést édességről, így megkérdezem, hátha ő jártas benne. Aztán nekiállok énekelni, majd realizálom, hogy a saját hangom mellett egy másik is hallható a bolt falai között. Ketten mégis jobb énekelgetni egy édességboltban, mint egyedül.
– Köszi, hogy nem néztél teljesen őrültnek! – mondom neki mosolyogva a dal végeztével, bár azt is megköszönhetném, hogy segítségével a többi vásárló sem nézett annak.
– A ballett miatt általában komolyzenét hallgatok, így talán nem lesz több ilyen akcióm – kacsintok rá.
Te milyen zenét szoktál hallgatni? Vagy nem vagy túl nagy zenés? – kérdezem és gyorsan kiegészítem a második mondattal is, hiszen nem mindenki olyan muzikális, mint én, ami egyáltalán nem rossz dolog. Közben visszatérek a félbehagyott munkához és újabb kincsek vagy gyerekkori álmok után kutakodok a színes cukorkatengerben.  

Szál megtekintése
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 26. 17:56 | Link

Thomas
– De, nagyon más. Sokkal kevesebb ember van, kisebb a forgás és nyugisabb az élet. Az egész elcsendesedik, mintha egy az idő megállna egy kis időre. Ennek is megvannak az előnyei és számomra lenyűgöző, hogy ennyire ismeretlen oldaláról látom a kastélyt
– mesélem neki. Talán az ódon épület másnak nem akkora élmény, de  én a budapesti hangzavarhoz és pörgéshez szoktam hozzá, így furcsa egy kicsit csöndben is lenni.
– Akkor én is veszek – döntöm el a fiú elemzését hallva a cukorról, így a kosaramba teszek párat. A kosaram tartalmára nézek: rózsaszín és kék cukor, három óriási nyalóka és az előbb belehelyezett trópusi cukor. A nyalókák közül egyet gondosan visszateszek a helyére, még biztosan lesz lehetőségem visszajönni és nem kell feltétlenül az egész boltot most felvásárolni.
– Igen, már vagy nyolc éve. Egyszer Kingáék hotelében megszállt egy balerina, nekem pedig megtetszett az életmódja, a maga gyönyörű eleganciája, így megkérdeztem, hogy táncolhatnék-e én is, Arnoldék pedig belementek. Azóta sem hagytam abba, úgyhogy azt hiszem ez a sors akarata volt – mondom neki. Ez az egész kissé csodaszerű, mintha így lett volna megírva, néha nekem is meglepő, hogy mennyiféleképpen alakulhatott volna és akkor valószínűleg ma kicsit máshogy élnék.
- Értem, kedvenc műfajt én sem tudnék kiválasztani, ilyen szempontból abszolút mindenevő vagyok. Mármint a komolyzene olyan előkelő, a rock pezsdítő, a pop érzelemdús a jazz pedig nagyon hangulatos.   – sorolom, a műfajokat, amiket leggyakrabban hallgatok. Thomas kosarába pillantok, majd ránézek és mosolyogva kérdezem:
– Mehetünk fizetni vagy szeretnél még valamit szerezni?
Szál megtekintése
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 30. 10:26 | Link

Thomas

– Igen, szükséges. Általában az edzőterembe járok, de vannak alkalmak, amikor csak nyújtok, átmozgatom magam, olyankor elég egy szoba. Az erősítő edzések egyértelműen az edzőteremben vannak, futni viszont kint szeretek, sokkal hangulatosabb és a levegő is jobb – így belegondolva, rengeteg helyen megfordulok edzés céljából. Csoda, hogy van időm minden másra. Újra a dobozra pillantok és fejben összeadom az árakat. Még mindig furcsa, hogy én intézem az ügyes-bajos pénzügyeimet, pedig ebben még az öcsém is jobb nálam. Én inkább a fejetlenség mintapéldájaként mutatnám be magam. Tulajdonképpen az abszolút átverhető fogyasztóként leveszem, ami tetszik és másodszor megnézem az árát, valószínűleg egy iskola melletti cukorkaboltban nem a lehúzásra mentek rá, de ha mégis, akkor én biztosan bedőlök neki. Azért ez a helyzet korántsem áll fenn jelenleg, hiszen épphogy elkezdtem megpakolni a kosárkát és a tartalmának egy részét is a testvéremnek ajánlom fel.
– Rendben – – mosolygok a fiúra és megindulok a kassza felé. Még mindig a boltokon és a tudatlanságomon kattognak az agykerekeim, de mindezt abszolút elfelejtem, mikor Thomas megszólal mellettem.
– Tényleg? És tudod már milyen ágát vagy még gondolkozol? – próbálom a kíváncsiságommal leplezni a tényt, miszerint semmit sem tudok a harcművészetekről. Mármint tudom, hogy mindegyikhez sok-sok türelem kell, kicsit talán olyan, mint a balett.
– Remélem élvezni fogod! – mondom neki mosolyogva, mert tényleg így érzek. Ezek a sportok korántsem egyszerűek, de elég kitartással legyőzhetők az akadályok, utánuk pedig már csak a sport élvezete vár.
Szál megtekintése
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. október 3. 14:37 | Link

Thomas

A fiú éberen hallgat, én pedig a visszajelzés hatására csak egyre inkább belelendülök az edzéseim részletezésébe. A balettból legtöbben annyit látnak, hogy táncolunk egy színpadon, kecsesen hajlunk, mozgunk, de a rengeteg befektetett energiát nagyon kevesen képesek meglátni. Az egész fellépés csak a végterméke sok és sokféle munkának. Talán az erősítő edzések a legmegterhelőbbek. Olyankor olyan izmokat is meg kell mozgatni, amikre nincs feltétlenül szükséged tánc közben, már ha akad ilyen. Egy-egy mozdulatot pedig kitartóan kell gyakorolni, tökéletesíteni és lassan elsajátítani.
– Szerintem bele fog menni. Vagyis én biztosan örülnék az ő helyében – válaszolok, bár nem vagyok a bácsikája helyében és a helyzetet sem ismerem, így pedig elég nehéz véleményt formálni. Thomas motiváltan felel és bizakodom, hogy tényleg belevághat a harcművészetbe. A fiú illedelmesen előre enged, mikor realizálom, hogy a nemrég még előttünk kígyózó sor eltűnt és a kasszás éppen felénk néz. Szerencsére a hatalmas cukormennyiség a mögöttünk állókat is édesebbé varázsolja, így senki nem méltatlankodik a pillanatnyi elkalandozásom miatt.
– Szép napot! – mosolygok a pult másik felén állóra. A vállamra dobott táskámból előhalászom a pénztárcám és kifizetem az árukat. A kék cukornál még szélesebbre húzom a szám, hiszen eszembe jut az öcsém, aki még abszolút nem sejti, hogy nemsokára ajándékot kap tőlem. Részemről inkább adok, mint kapok, mert az egész folyamat örömmel tölt el. Gondolkozni, a másik minek örülne, kitalálni, megvenni vagy megcsinálni s a végén, a legjobb rész, átadni. Látni az arcokat egyszerűen felemelő érzés. Közben kicsit arrébb lépek, hogy Thomas is odaférjen és megállok azzal, a céllal, hogy megvárom a fiút.
Szál megtekintése
Paradis Cukorkabolt - Nérel Danka hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza