34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. szeptember 21. 21:26 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Jogosan hihetné azt bárki, hogy a cukorkabolt állandó vásárlóját tisztelheti bennem, hiszen... hiszen valahogy eléggé idevaló figura vagyok. A cudar igazság viszont az, hogy mindeddig csak odakintről csodáltam a sok finomságot. Eleve kapunk mi elég édességet a suliban és hát otthon se kell nélkülözzek, ráadásul, amikor Liam bácsi ad nekem egy kis zsebpénzt, azt szeretem gyűjtögetni, nem egyből elkölteni mindenfélére. A pénz kezelését különben is még gyakorolnom kell, hiszen úgy egy évvel ezelőttig soha nem fizettem semmiért. Az árvaházban nem küldenek el vásárolni a közeli boltba.
Mivel nekem szünet van, bácsikám viszont változatlanul dolgozik, így vagy otthon ülnék egyedül naphosszat (amit különben tökre szeretek csinálni), vagy áthívnék valakit (aki egyedül kb. Zsombi lenne, de még nem kérdeztem meg Liam bácsit, hogy átjöhet-e), vagy kószálhatok mindenfele. Budanekeresd viszont túl népes nekem. Itt Bogolyfalván békésebb. Ráadásul ezt a helyet már nagyon jól ismerem. Kilépek a kandallóból a hivatalban és már sétálok is a Fő utczán, nemsokára a cukorkabolthoz érve. Csillogó szemekkel pislogok befelé egy ideig, aztán be is lépek.
- Hú - ámuldozok csöndesen, ahogy csak nézelődök körbe, sétálva a csupaszín polcok között. Nagyot nyelek, ahogy összefolyik a nyál a számban. Még fogalmam sincs, hogy fogok választani, mit veszek.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 22. 15:40 | Link

Thomas
Amíg otthon laktam, gyakran jártam a hotelbe Kingához és Arnoldhoz és általában vittem magammal az öcsémet is. Ha tárgyalásuk volt, az asszisztensük szobájában üldögéltünk és beszélgettünk. Rózsa néni mindig tartott az asztalában cukrot, amit rendszerint nekünk adott és mosolyogva nézte, ahogy elpusztítjuk az egészet. Otthon nem túl gyakran ehettünk ilyesféléket, Kinga nagyon ügyelt a fogaink egészségére, én pedig megszoktam így és nem is igazán vágytam cukorkára. A szünetet a Bagolykőben töltöttem, hiszen Kingáék dolgoztak, Olivér tanult és bármennyire is hiányoztak, nekem itt is tökéletes. A szünet végéhez közeledve realizáltam, hogy minden vizsgámat sikeresen elvégeztem, Kinga pedig azt mondta, hogy ez esetben ne felejtsem el megünnepelni. Természetesen kiment a fejemből, hiszen nem is én lennék, ha mindent egyszerre észben tudnék tartani.
Felkelés után, rápillantok az éjjeliasztalomra és a családi képre ragasztott post-iten akad meg szemem. Ünneplés virít rajta nagy betűkkel. Fogalmam sincs, hová mehetnék, így csak elkészülök és elindulok a faluba. Céltalanul bolyongok, mikor megpillantok egy kirakatot. Óriási cukorkák néznek vissza rám, én pedig hirtelen egyre elhatalmasodó késztetést érzek magamban arra, hogy bemenjek oda és elvesszek a sorok között. Irányt váltok és az édesség birodalom felé indulok. Belököm az ajtót és mélyen magamba szívom az illatot. Széles mosolyra húzom a szám, azt hiszem, megtaláltam a helyet, ahova ma teljességgel bevetem magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. szeptember 22. 21:29 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Az illatok isteniek, a látvány magával ragadó és ráadásként vidám zene szól. Rázom is a fejem kicsit az ütemre, meg dúdolok, ha éppen felismerek egy dallamot. Viszont észre sem veszem, mit csinálok, annyira el vagyok merülve abban, hogy a szememet legeltessem. Meglátom aztán a kis dobozkákat, amit magadhoz lehet venni, hogy abban gyűjtsd az édességet, amiket szeretnél. Eltöprengek még egy hosszú pillanatig, mielőtt szereznék egyet, végül csak elmarom, hiszen rájövök, végülis ezért jöttem. Nem spórolok semmire, nincs más, amit meg akarnék venni, szóval nyugodtan elkölthetem itt a zsebpénzem. Nem annyira szörnyen sok úgysem.
A még üres dobozomat lóbálva bandukolok a sorok között, amikor meglátom az egyik évfolyamtársamat, aki egyben háztárs is. Ahogy nézem, őt is lenyűgözi a hely.
- Szia - köszönök rá nagy mosollyal.
- Nem semmi, mi? - kérdezem jókedvűen.
- Csak győzz választani! - na igen, az itt a nagy feladat. Hiszen legszívesebben mindent megkóstolna az ember, viszont akkor aztán mehetne a gyengélkedőre, és talán többé be sem tenné a lábát az édességek birodalmába.
- Vagy... csak nézelődni jöttél? - érdeklődöm meg tőle gyorsan, hiszen rájövök, nem mindenkinek futja ám arra, hogy akár egy knútot is ilyen élvezeti cikkekre költsön. Nekem se mindig futotta. A lényeg, hogy semmiképpen sem akarom, hogy rosszul érezze magát amiatt, amit mondtam a nehéz választásról, hiszen lehet, talán nem is áll módjában választani.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 23. 10:10 | Link

Thomas
Úgy járkálok a sorok között, mint aki épp egy másik dimenzióba lépett be.  Megannyi édesség között, azt sem tudom, merre nézzek, így lelassítom a tempómat, hiszen sehova sem sietek. Szerintem már csak megszokásból gyalogolok olyan gyorsan, mindig elfelejtek vagy otthon hagyok valamit, amire pedig visszaérek, kifutok az időből. Ebből eredendően néha le kell állítanom magam és csak élvezni a jelent. Pár vásárló megy el mellettem, nekem pedig rá kell eszmélnem, hogy nem hoztam magammal kosarat, ami nem lenne hátrány. Immáron a kosárral a karomon veszem be az illatos sorokat, amikor egy ismerős arc bukkan fel.
– Szióka – húzom a számat széles mosolyra.
– Az már biztos. Annyira színes és hangulatos. Ha egyszer ide behoznám az öcsémet, akkor soha nem keverednénk ki – mondom mosolyogva. Olivér sokkal édesszájúbb, mint én valaha voltam. Veszek neki is és elküldöm valahogy jut eszembe a briliáns ötlet, de eszembe jut Kinga, aki (hozzátenném jogosan) nem szereti, ha túl sok édességet eszünk. Ki kell találnom valamit, de az ötletet most kicsit pihentetem. A következő két kérdését Thomas olyan szoros egymásutánban teszi fel, hogy esélyem sincs a kettő között válaszolni, de nem zavar. Valószínűleg csak nem akart megbántani a második esetben sem.
– Elsődleges céllal vásárolni jöttem, de már a hangulatért megéri bejönni ide – mosolyodom el.
– És te? – kérdezem tőle, mert tényleg érdekel.
– Azt hittem, szünetben nem lehet találkozni veled, itt Bogolyfalván. – mondom és csak remélni tudom, hogy nem voltam túl tolakodó.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. szeptember 23. 23:10 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Jót vigyorgok, ahogy elképzeli az öccsét itt a nyalánkságok kincsestárban. Nem ismerem a tesóját, de kétségem sincs afelől, hogy valóban itt öregednének meg mindketten, ha egyszer betenné vele ide a lábát.
- Én is vásárolni jöttem - bólintok és ezzel a lendülettel elkezdem szépen, komótosan megtölteni a dobozomat. Semmiből sem teszek bele egy-két darabnál többet. Tényleg szeretnék minél többet megkóstolni. Persze, beleszámolom, hogy máskor is jöhetek még ide. Nem kell egyszerre mindet.
- Elvileg tényleg nem - mosolygok a felvetésen.
- Csak gondoltam, jó lenne járni egyet, mert a nap nagy részében otthon vagyok. Bogolyfalván meg jobban eligazodom, mint Budanekeresden. Meg hát itt ismerősökkel is könnyebben össze lehet futni - hívom fel erre az előnyre is a figyelmet derűsen, természetesen a lányra utalva. Miközben pedig belelendülök a válaszadásba, szórakozottan bekapom az egyik gumicukorkát, amit a dobozomba készültem rakni. Forgatom kicsit a számban és élvezem az ízét, mire rádöbbenek, hogy ezt én még nem fizettem ki és nem lett volna szabad bekapnom. A felismerés ezen pillanata egyértelműen lerí az arcomról, hiszen szám mozdulatlan lesz, szemem meg kicsit elkerekedik. Lepereg előttem, ahogy kiszállnak az aurorok és faggatni kezdenek, miért loptam el az édességet, aztán Liam bácsi berobban a helyiségbe, és közli velük, hogy "a fiú ügyvédje vagyok! Thomas, ne felelj több kérdésükre!". Biztos vagyok benne, hogy bácsikám megmenekítene a börtöntől, azonban tudná rólam, hogy tolvaj vagyok és az nekem éppen elég. Minderről én is tudom persze, hogy csak az élénk fantáziám szüleménye és semmi ilyen következménnyel nem kell számoljak, viszont jelen pillanatban tényleg ilyen tragikusnak érzem a helyzetem.
- Szerinted most szóljak, hogy megettem egyet, vagy ráérek akkor, amikor fizetek? - kérem ki a lány véleményét, a gyümölcsös gumicukrot oldalra tolva a számban, hogy ne zavarjon a beszédben.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 24. 16:13 | Link

Thomas
Amikor Thomas elkezdi megpakolni a kosarát, realizálom, hogy nekem is szorgoskodnom kéne. Fordulok egyet szép lassan, hogy lássam, milyen jóságokat találok errefelé. Az összes polc tele van olyan dolgokkal, amiket szívesen megkóstolnék, de nem szeretnék túl sokat vásárolni, hiszen csak ünneplés céljából érkeztem ide, nem azért, hogy jóllakjak. A kosárba rakok valamiféle rózsaszín cukrot, ami meglehetősen hívogatóan ül a helyén. Aztán gyorsan leveszek ugyanabból kék színűt is, Olivér biztosan értékeli, hogy rá is gondolok. Még a végén az öcsém fogja örömét lelni a sikereimben. Nem mintha most nem tenné, Kinga szerint az egész vizsgaidőszak alatt az első kérdése az volt, hogy hogyan állok jelenleg, de valahogy mindig megnyugtatta magát, hogy a nővére a legokosabb. Ezzel nem értek egyet, de boldogan fürdőzöm ebben a hatalmas megbecsülésben az öcsém részéről. A sor végén megpillantok egy óriási nyalókát, hasonlót ahhoz, amit egyszer otthon, egy vásárban kaptam. Sokáig őrizgettem azt, mint valami ereklyét és azóta is olyat keresek, így egyből hármat is a kosaramba süllyesztek. Úgy látszik, ez a bolt a gyerekkori álmok abszolút lelőhelye.
Elmosolyodok, amikor a fiú elmondja, kissé elveszett a nagyvárosban. Nincs egyedül vele. Aztán szélesebbre húzom a mosolyom, amint meghallom az egyértelmű utalást.
– Az ismerősök mindenképp döntő érv a falu mellett – mondom neki vidáman, miközben a vászontáskámat feljebb húzom a vállamon. Ő közben jókedvűen a szájába dob egy cukorkát, majd elkerekedett szemmel fordul felém.
– Szerintem megbocsájtják neked, ha csak a fizetésnél mondod el. Én meg majd tanúskodom, hogy tényleg véletlen volt – mosolygok rá, hiszen a helyzet kissé különösnek ígérkezik. Tovább válogatok, amikor elindul egy dal, amit mostanában non-stop hallgatok, erre kelek és erre fekszem. Természetesen nem állhatom meg, így elkezdek halkan dúdolgatni, ami engem is meghazudtoló gyorsasággal csap át halk éneklésbe és szolid táncba.  
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. szeptember 24. 23:48 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

- És te? Hogyhogy itt? - érdeklődöm meg, minek köszönhetem a szerencsét, hogy összefuthattam vele errefelé. Őszintén nem emlékszem, ő hol lakik vagy milyenek a körülményei. Rossz vagyok a dolgok megjegyzésében, viszont sokkal jobbnak tartom rákérdezni, ha nem tudok valamit, mint tettetni, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele. Az csak hozná magával a többi kellemetlenséget. Meg különben sincs értelme.
- Oké. Köszi - oldódik a feszültségem egy csapásra, és mosolyogva bólogatok a lánynak, mikor felajánlja, hogy kiáll mellettem. Ha nem érzem, hogy magamra vagyok hagyva egy helyzetben, máris mindig sokkal fényesebbnek látom azt, ami velem történik és a rémképzelgések is teljesen elhalványulnak. Egészen úgy fogom fel, hogy tényleg nem is nagy dolog, nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Hiszen így is van. Csak egy tapasztalatlan vásárlónak ez egyáltalán nem magától értetődő. Főleg, ha az a tapasztalatlan vásárló én vagyok.
Válogatok tovább és nemsokára felfigyelek rá, háztársam hogy beleéli magát az éppen játszott számba. Ezt a dalt én is ismerem! Jókedvűen rázom a fejem, aztán csöndesen csatlakozom a lányhoz az éneklésben, mosolyogva nézve őt. Koránt sincs olyan szép hangom, mint neki, azonban ilyenkor nem is ez a lényeg.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 25. 15:37 | Link

Thomas
– Eredetileg haza is akartam menni, de Arnoldék dolgoznak, Olivér tanul, Budapest pedig egyedül túl nagy. – magyarázom a fiúnak. Nem túl érdekes történet, de inkább mondom az unalmas igazat, mint az érdekes hazugságot. Azt hiszem ezt is Arnoldtól tanultam, ő sosem hazudik. Újabb kék édességet veszek le a polcról, de eszembe jut, hogy most elsősorban magam miatt vagyok itt és bármennyire imádom az öcsém, nem helyezhetek mindig másokat előtérbe, hiszen akkor nem lesz időm magamra.
– Ugyan, nincs mit. Apropó, finom volt az a cukor? – nézek Thomasra. Gondolom nem volt rossz, hiszen ilyesmit nem is igazán lehet elrontani, de még nem hallottam elemzést édességről, így megkérdezem, hátha ő jártas benne. Aztán nekiállok énekelni, majd realizálom, hogy a saját hangom mellett egy másik is hallható a bolt falai között. Ketten mégis jobb énekelgetni egy édességboltban, mint egyedül.
– Köszi, hogy nem néztél teljesen őrültnek! – mondom neki mosolyogva a dal végeztével, bár azt is megköszönhetném, hogy segítségével a többi vásárló sem nézett annak.
– A ballett miatt általában komolyzenét hallgatok, így talán nem lesz több ilyen akcióm – kacsintok rá.
Te milyen zenét szoktál hallgatni? Vagy nem vagy túl nagy zenés? – kérdezem és gyorsan kiegészítem a második mondattal is, hiszen nem mindenki olyan muzikális, mint én, ami egyáltalán nem rossz dolog. Közben visszatérek a félbehagyott munkához és újabb kincsek vagy gyerekkori álmok után kutakodok a színes cukorkatengerben.  

Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. szeptember 25. 23:39 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Szóval ő a kastélyban maradt a szünetre.
- Nem furcsa most a suliban? - kérdezem meg elgondolkozva. Különös lehet olyankor járni a tanoda folyosóit, mikor közel, s távol nincs tanítás, valamint -feltehetőleg- ember se sok. Egészen más lehet a hely hangulata.
- Igen, nagyon. Ilyen trópusi gyümölcs ízű. Mintha most szedtem volna a fáról egy lakatlan szigeten - áradozom az ízélményről, ami az imént ért, meglehetősen belelkesülve, ami persze tőlem nem szokatlan. Ahogy mondjuk úgy en bloc az unikornisos házban sem.
- Balettozol? - kérdezek vissza érdeklődő hévvel.
- De. Szeretem a zenét. Csak mondjuk nem tudnék kiemelni műfajt vagy előadót. A jó zenét szeretem - vonok vállat mosolyogva. Lehet, ezzel nincsen kisegítve, de ahogy ő is inkább az igazságot mondja, attól függetlenül, érdekes vagy hasznos-e, úgy ezzel én is így vagyok. Mindig őszintén felelek, nem nagyon törődve azzal, hogyan fognak megítélni emiatt mások. Vagyis hát persze, nem esik jól, ha utána rossz szemmel néznek rám vagy különféle jelzőkkel illetnek vagy tovább faggatnak. Mert hát szoktak. Ilyenkor jön a "na, csak van valami, amit jobban szeretsz"-féle unszolások, pedig hát nem, nincs.
Közben egyébként lassan eléri a dobozom feltöltöttsége azt a szintet, amit elterveztem a nálam lévő zsebpénz arányában, úgyhogy abbahagyom a gyűjtögetést. Figyelem, a lány hogyan szemezget még. Szerintem vele együtt megyek majd a kasszához, ha már így egymásra találtunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 26. 17:56 | Link

Thomas
– De, nagyon más. Sokkal kevesebb ember van, kisebb a forgás és nyugisabb az élet. Az egész elcsendesedik, mintha egy az idő megállna egy kis időre. Ennek is megvannak az előnyei és számomra lenyűgöző, hogy ennyire ismeretlen oldaláról látom a kastélyt
– mesélem neki. Talán az ódon épület másnak nem akkora élmény, de  én a budapesti hangzavarhoz és pörgéshez szoktam hozzá, így furcsa egy kicsit csöndben is lenni.
– Akkor én is veszek – döntöm el a fiú elemzését hallva a cukorról, így a kosaramba teszek párat. A kosaram tartalmára nézek: rózsaszín és kék cukor, három óriási nyalóka és az előbb belehelyezett trópusi cukor. A nyalókák közül egyet gondosan visszateszek a helyére, még biztosan lesz lehetőségem visszajönni és nem kell feltétlenül az egész boltot most felvásárolni.
– Igen, már vagy nyolc éve. Egyszer Kingáék hotelében megszállt egy balerina, nekem pedig megtetszett az életmódja, a maga gyönyörű eleganciája, így megkérdeztem, hogy táncolhatnék-e én is, Arnoldék pedig belementek. Azóta sem hagytam abba, úgyhogy azt hiszem ez a sors akarata volt – mondom neki. Ez az egész kissé csodaszerű, mintha így lett volna megírva, néha nekem is meglepő, hogy mennyiféleképpen alakulhatott volna és akkor valószínűleg ma kicsit máshogy élnék.
- Értem, kedvenc műfajt én sem tudnék kiválasztani, ilyen szempontból abszolút mindenevő vagyok. Mármint a komolyzene olyan előkelő, a rock pezsdítő, a pop érzelemdús a jazz pedig nagyon hangulatos.   – sorolom, a műfajokat, amiket leggyakrabban hallgatok. Thomas kosarába pillantok, majd ránézek és mosolyogva kérdezem:
– Mehetünk fizetni vagy szeretnél még valamit szerezni?
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. szeptember 30. 00:44 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Nem tudom, ki az a Kinga és azt sem, ki Arnold. Mindezt nem azért, mintha esetleg már ne említette volna nekem őket, dehát nem valami jó a névmemóriám. Tippjeim persze vannak, kik ők. Viszont a történet szempontjából nem feltétlenül fontos, szóval csak hallgatom lelkesen az elmondását.
- És akkor most hol gyakorolsz? Mármint, gondolom, kell gyakorolnod, hogy formában maradj - érdeklődöm tovább a balettról, közben én is nézegetem a dobozom tartalmát és számolgatom, mennyiért vásárolhattam. Mikor beraktam őket, már akkor is summáztam, de kell az ellenőrzés. Többszöri méghozzá. Mondjuk biztos van annyi nálam, amennyi kell.
Nagyon bólogatok arra, ahogy a zenei műfajokat jellemzi. Mindnél felcsillan a szemem és mindet a kedvencemnek is tartom. Nem akarok választani közülük, mint ahogy soha semmi közül sem. Bátran szeretek mindent ugyanannyira egy azon időben.
- Mehetünk - fordulok is a pénztár felé, ahol áll egy kisebb sor.
- Különben lehet, hogy elkezdek valamilyen harcművészetet - dobom csak úgy be a témát, reflektálva még kicsit a balettra. Mindkettőhöz ugyanolyan eltökéltség és kitartás kellhet szerintem. Ahogy a tervemet így bejelentem a lánynak, igazából kicsit talán tesztelni is akarom azt, mit szólnak ehhez az emberek. El tudják-e rólam képzelni egyáltalán vagy csípőből kinevetnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 30. 10:26 | Link

Thomas

– Igen, szükséges. Általában az edzőterembe járok, de vannak alkalmak, amikor csak nyújtok, átmozgatom magam, olyankor elég egy szoba. Az erősítő edzések egyértelműen az edzőteremben vannak, futni viszont kint szeretek, sokkal hangulatosabb és a levegő is jobb – így belegondolva, rengeteg helyen megfordulok edzés céljából. Csoda, hogy van időm minden másra. Újra a dobozra pillantok és fejben összeadom az árakat. Még mindig furcsa, hogy én intézem az ügyes-bajos pénzügyeimet, pedig ebben még az öcsém is jobb nálam. Én inkább a fejetlenség mintapéldájaként mutatnám be magam. Tulajdonképpen az abszolút átverhető fogyasztóként leveszem, ami tetszik és másodszor megnézem az árát, valószínűleg egy iskola melletti cukorkaboltban nem a lehúzásra mentek rá, de ha mégis, akkor én biztosan bedőlök neki. Azért ez a helyzet korántsem áll fenn jelenleg, hiszen épphogy elkezdtem megpakolni a kosárkát és a tartalmának egy részét is a testvéremnek ajánlom fel.
– Rendben – – mosolygok a fiúra és megindulok a kassza felé. Még mindig a boltokon és a tudatlanságomon kattognak az agykerekeim, de mindezt abszolút elfelejtem, mikor Thomas megszólal mellettem.
– Tényleg? És tudod már milyen ágát vagy még gondolkozol? – próbálom a kíváncsiságommal leplezni a tényt, miszerint semmit sem tudok a harcművészetekről. Mármint tudom, hogy mindegyikhez sok-sok türelem kell, kicsit talán olyan, mint a balett.
– Remélem élvezni fogod! – mondom neki mosolyogva, mert tényleg így érzek. Ezek a sportok korántsem egyszerűek, de elég kitartással legyőzhetők az akadályok, utánuk pedig már csak a sport élvezete vár.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. október 2. 02:15 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Nagyon érdeklődőn hallgatom háztársamat, ahogy arról mesél, hol és miként edz, hiszen közben rájövök, ilyesmibe már én is belekezdhetnék. Alkatomból és lelkes természetemből adódóan nem nagyon kell ügyelnem sem arra, hogy ne szedjek fel magamra fölös kilókat, sem arra, hogy ne tunyuljak el. Túl életvidám vagyok ahhoz, hogy ilyesmi megtörténjen. Viszont egy ilyen komoly vállaláshoz, mint harcművészetbe fogás, ennél több kell. Talán neki állhatnék én is csak így elkezdeni edzeni. Bárhol.
- Pontosan nem tudom még. A bácsikám több szakágban is otthon van. Szerintem kikérem majd a véleményét, melyiket ajánlaná nekem. Úgyis ő fog tanítani. Mármint... remélem, hogy fog - felelek egy ideig mosolyogva, aztán a végére elgondolkozva vonom össze a szemöldököm, ahogy rájövök, hogy hiába morfondírozok én itt magamban már hosszú hetek óta ezen, hiszen megette a fene, ha gyámom meg azt mondja, hogy akármilyen oknál fogva nem vállal engem. Hiszen másnál nem feltétlen akarnám elsajátítani, amit el kell. Nála szeretnék tanulni. Tőle.
- Biztosan - lelkesülök fel ismét, egy részt az edzés gondolatára, más részt attól, hogy a lány láthatóan nem akadt fenn azon, amire vállalkozni készülök.
Közben ránk kerül a sor a kasszánál. Természetesen hölgyeké az elsőbbség. Addig én előszerzem a zsebemből a tárcámat. Igazából egy amolyan gombkapcsos szütyő. Elférnek benne az érmék, aztán annyi. Dehát másra nem is kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. október 3. 14:37 | Link

Thomas

A fiú éberen hallgat, én pedig a visszajelzés hatására csak egyre inkább belelendülök az edzéseim részletezésébe. A balettból legtöbben annyit látnak, hogy táncolunk egy színpadon, kecsesen hajlunk, mozgunk, de a rengeteg befektetett energiát nagyon kevesen képesek meglátni. Az egész fellépés csak a végterméke sok és sokféle munkának. Talán az erősítő edzések a legmegterhelőbbek. Olyankor olyan izmokat is meg kell mozgatni, amikre nincs feltétlenül szükséged tánc közben, már ha akad ilyen. Egy-egy mozdulatot pedig kitartóan kell gyakorolni, tökéletesíteni és lassan elsajátítani.
– Szerintem bele fog menni. Vagyis én biztosan örülnék az ő helyében – válaszolok, bár nem vagyok a bácsikája helyében és a helyzetet sem ismerem, így pedig elég nehéz véleményt formálni. Thomas motiváltan felel és bizakodom, hogy tényleg belevághat a harcművészetbe. A fiú illedelmesen előre enged, mikor realizálom, hogy a nemrég még előttünk kígyózó sor eltűnt és a kasszás éppen felénk néz. Szerencsére a hatalmas cukormennyiség a mögöttünk állókat is édesebbé varázsolja, így senki nem méltatlankodik a pillanatnyi elkalandozásom miatt.
– Szép napot! – mosolygok a pult másik felén állóra. A vállamra dobott táskámból előhalászom a pénztárcám és kifizetem az árukat. A kék cukornál még szélesebbre húzom a szám, hiszen eszembe jut az öcsém, aki még abszolút nem sejti, hogy nemsokára ajándékot kap tőlem. Részemről inkább adok, mint kapok, mert az egész folyamat örömmel tölt el. Gondolkozni, a másik minek örülne, kitalálni, megvenni vagy megcsinálni s a végén, a legjobb rész, átadni. Látni az arcokat egyszerűen felemelő érzés. Közben kicsit arrébb lépek, hogy Thomas is odaférjen és megállok azzal, a céllal, hogy megvárom a fiút.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2018. október 4. 20:11 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Csak hálásan mosolygok a lányra a bíztató szavai hallatán. Semmi okom nincs rá, hogy azt feltételezzem, a bácsikám elutasítaná a kérésemet, hogy tanítson engem, azonban szokásom olykor kissé aggodalmaskodónak lenni bizonyos dolgokkal kapcsolatban.
Miközben háztársam fizet, nézelődöm az üzletben, aztán csakhamar rám kerül a sor. Tárcám már előkészítve. Kiváncsian várom, mennyi lesz a végösszeg. Aztán belém hasít a felismerés, hogy majdnem tökéletesen elfelejtettem valamit.
- Jaj, egy olyan citromsárga trópusit is bekaptam véletlenül - hadarom el gyorsan az eladónak, mintha csak attól tartanék, hogy amint lenyomja a végső billentyűt a kasszagépen, többé már nem vallhatom meg tettemet és lecsúszok róla, hogy hozzászámolják azt a gumicukrot is.
- Megesik. Köszi, hogy szóltál - nyugtat meg a boltos lány, hogy nem történt semmi baj. Az ember pedig azt gondolná, hogy nem feltétlen fogják elhinni neki, hogy puszta balesetből evett meg jóízűen egyet az itteni árukból, azonban a hely légkörét tekintve és kínálatát elnézve tényleg mégsem annyira meglepő a jelenség. Hiszen minden csak úgy hívogat, hogy kóstold meg.
Immáron felszabadultan fizetek. Ráadásul mivel szerencsére nem számolok valami jól, sokkal kevesebbet hagyok itt, mint amit hittem, hogy fogok. Elköszönök és csatlakozok Dankához, győzedelmesen mutatva fel megpakolt szatyromat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza