34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 17. 20:26 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Az apuci nem volt túl boldog a ténytől, hogy itt voltunk. Leginkább attól nem, hogy Pestről idevonatoztunk utána, de neki órája van délután és ha mi addig a cukorkaboltban rendet csinálunk, nem hal bele senki. Úgy terveztük, ha végzett, elmegyünk a zümikocsiért, hogy aztán elinduljunk vissza Olaszországba, mert bizony holnap kiderül, hogy a Pandáék eljutnak-e a nagy döntőig, vagy a bronzmeccsen lesznek-e szuperségesek. Meg az is lassan, hogy majd a drágáék a végén hányadik helyre sorolódnak. Egyszerre izgalmas és kicsit fájó is ez, tudom én, most már legalább nem volt az apucink se szomorú.
Bumm.
Hallottam a koccanást, meg azt, ahogy Klara gügyögve elégedetlenkedik a bolt pultjánál, ahol sehogy nem ment tovább a kis szegély miatt a tologatós játéka. Fogta inkább és hagyta a fenébe, eltotyogott kicsit inogva a gyorsaságától két varrt nyusziért, az apuért meg az anyunyúlért, aztán hozta oda nekem, amíg a polcra pakoltam. Nem volt egyszerű, mert a hasam mindig útban volt. Még van vissza két hetem nagyjából, azt hiszem, ha most látna a kis létrán Lewy nagyon nagy bajban lennék.
- Mit szeretnél kicsi szerelmem? - néztem le rá, ahogy nagyon nagy vigyorral nyújtogatta a kezeit és nevetett. Lejjebb lépdeltem, hogy aztán kicsit nyökögve felemeljem a pocim fölé. Ezt se szabadna már, de ki tud neki nemet mondani? Adtam egy nagy csókot is a kis fejére, ahogy megszerettem, aztán letettem őt, hogy nyugodtan nézelődjön. Okos lány volt, néha pakolt, de soha, semmibe nem evett bele, a nyuszik füleit nyálazta a fogzástól, de az nem bánt senkit. Kicsit simizgettem a hasam, mert nem volt túl jó a hajolgatás után ácsorogni vele, de lenyúltam a férjecske tapejeit, szép pirosak, és ahogy a terhes tornán mutatták, feltettem oldalra meg a hasam alá. Ahogy pillogtam lefelé, akkor hallottam meg a csengőt is, ami az ajtó nyitódására csilingelt be.
- Hahó.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. június 17. 20:38
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. június 17. 21:13 | Link

Maja és a törpicske

Nagy Royal Family fan vagyok, vitathatatlanul imádom a királyi családot, és szerintem a nagyi fullosan olyan, mint a királynő. Még olyan kis összeállításai is vannak, de mondtam neki, hogy ne aggódjon, nem ő koppintja Erzsébetet, hanem éppen fordítva, persze nem igaz, de ez mellékes. Mondjuk a nagyon nagyobb arc, mert neki van egy titkos tetoválása is, tudom, mert együtt csináltattuk. Mind a kettőnknek van egy kis korona a bal kulcscsontunkon. Az enyémre már kiakadt a család, az övét meg majd csak akkor fogják látni, amikor a temetése lesz, mert a nagyi azt mondta, hogy nyitott koporsót akar és a kedvenc selyemblúzát. Eléggé perverz gondolat, mert az a selyemblúz olyan, hogy még nekem sem engedték meg soha, hogy hasonlót húzzak, annyira áttetsző. Szóval a lényeg, hogy imádom Vilmost és Katalint, nekem ők az abszolút ultimét kedvenceim, és remélem, hogy Károly nem akar majd uralkodni, neki ott van Kamilla, eléggé gáz az, amit csinált. A szép Harry meg elvette Meghant, ami egyrészt nagyon tökös, másrészt nagyon biztosítékkiverős nálam. Nem szimpatikus az a nő. Nagyon nem. Mondjuk jobb választás, mint az eddigiek, meg aztán eléggé vigyorgós lett Erzsébet is a közelében, így talán megbocsátható a házasság. Viszont ma megint végigbújtam pár cikket, és megint megnéztem azt az oltárhoz vonulós - igent mondós - csókot adós részt, és így rájöttem, hogy nekem _muszáj_ csokit ennem. Irány tehát a cukorkabolt.
- Hejhó!
Köszönök belépve a lánynak mosolyogva, aztán hirtelen nagyon sok információ érkezik hozzám. Egy: A lány, akit én lánynak gondoltam pocakos, és feltételezhetően a második babájával, mert kettő: BABAAA. Úristen, esküszöm a világ legédesebb és legvagányabb kicsaja néz fel rám, hát megzabálom.
- Játszhatok vele? Nem teszem tönkre, ígérem, van nekem is kisebb tesóm, hét és egy ikeröcsém, én vagyok az idősebb, tudok bánni a gyerekekkel.
Miközben ezt mondom, már le is ülök a földre, hogy egy magasságban legyek vele. Milyen jó, hogy ma farmernacit vettem fel, kantárosat és alá egy hosszúujjú crop pulcsit, aminek szürke színe van, és ami eléri, hogy az oldalam szabadon maradjon. Szoknyában azért fáznék a földön.
- Ez a te boltod? Imádom ezt a helyet. Nagyon király.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 18. 23:18 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Óvatoskodni kellene, ez volt a kulcsszó, nagyjából az összes beszélgetésben, amit anyáékkal lefolytattam az elmúlt 2 hétben. Levendula még azt is mindig kiemelte, hogy imádkozik, hogy a baba akkor jöjjön, mikor otthon vagyunk és mindenki megvan. Mintha ez ezen múlna. Persze ezt neki nem mondtam, én nem akarom őt megsérteni, azt megteszi kettőnk helyett is Lewy sokszor. Tudom, hogy az meg nem esik jól az anyukájának, nem kell még neki ez is tőlem. Anya meg... ő igazából csak izgul. Már napok óta egyfeszt azon van kiakadva, hogy mikor jön az első ősz tincse, mikor tök szép barna haja van, nem is értem mit akar. Pont olyan, mint az enyém. Azért, mert már kétszeres nagymama valaki, nem feltétel ez. Én kétszeres brekitulaj leszek, mégis szeret a az apuci és nem is akar elválni. Legalábbis ezt nagyon remélem azért.
- Iszi? Szomjas vagy? Hoztam hamit is, iiigen, ott van a táskában, vegyük elő? Nem? - Szeretek Klaraval beszélgetni, ő is imádja, mindig mosolyog, meg jól érzi magát, hogy visszagügyöghet. Egy-egy hangot már szépen tud mondani, például az hogy "eee" azt jelenti el, mindig mondja, mikor az apu elmegy otthonról, és mi maradunk. Meg már próbálkozunk szavakkal, de majd mindent a maga idejében.
- Hm? - fordultam a lány felé, aztán már csak azt láttam, ahogy a topogósom elkezd szaladni - amit elég érdekesen tud még produkálni, két hónapja töltötte az egyet, nem olyan nagy azért még. Ahogy beérte az új lányt, meg is kapaszkodott annak a lábaiban, aztán mikor leült, ő is így csinált, rám meg nézett fel hátrafelé nagy szemekkel a nyusziját emelgetve szabad-e. Gondolom oda akarta adni, én meg bólintottam párat, még mielőtt oda is sétáltam volna. - Sok tesód van? De jó, az egy kviddicscsapatnyi! Tönkre? A brekiket nem lehet tönkretenni. Ő nem romlik el, ügyes és okos kislány, igaz?
Szerintem mindig tudja, mikor őt dicsérem, mert most is felnevetett, kis vékonyka, vinnyogós hangon, mielőtt a lánynyuszi az új barátja ölében landolt volna.
- Öhm, olyasmi, ilyen családi dolog, a testvér...eim is tulajdonosok - nyögtem ki kicsit megakadva, akadtak még gondjaim. - Maja vagyok, egyébként, ő pedig Klara. Segíthetünk is valamiben?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. június 22. 12:11 | Link

Zümik (ha saját gépnél leszek, csinálok ám címzést is)

- Ők csak a kisebbek, de vannak nagyobbak is. Hatan. Szóval most jelenleg összesen tizenketten vagyunk Payne-ek, és van egy csomó mostohatesónk, meg olyan tesónk, aki anyukáink új házasságából született.
Mesélem lelkesen, mert nekem nagyon bejön ez a nagycsaládosdi, főleg az a része, amikor apa nyáron elvisz minket nyaralni, lefoglal ilyen nagyobb házakat, amik szinte már olyanok, mint a kastélyok, nagy udvarral, medencével, és ott vagyunk egy nyarat. Annyi minden történik velünk egész évben, hogy egy csomó mindenről tudunk beszélgetni.
- Ráadásul már öt és félszeres nagynéni is vagyok, de hamarosan hatszoros leszek.
Közben a kislány egyre jobban barátkozik velem, én meg lelkesen fogadom minden kezdeményezését, és az ujjaimmal a pocakját csikizve bírom nevetésre. Amikor pedig nem az anyukájához beszélek, akkor neki adok ki vicces hangokat, meg vágok vicces arcokat, az ilyen korú gyerekek csípik, ha bolondos vagy.
- Klara! Hogy neked milyen csudiszép neved van. Az én nevem Cath, mint a cica.
Puszilgatom meg a kezemben tartott puha babakezét, amire szintén vidám válasz érkezik. Imádom a babákat, és olyan jó ez a hely, azt hallottam, hogy tele van kicsikkel, ráadásul a bátyám babája is itt fog megszületni, így akár mindennap láthatom. Persze nem akarok zavarogni náluk, de azért sűrűn fogok ott lenni, az biztos.
- Nagyon édes a Brekid, és a másik baba is kislány lesz?
Kérdezem Maját, felpillantva rá, és közben azért nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem volt olyan zökkenőmentes a tesói megemlítése. Viszont ő már a másodikat várja, szóval biztos hisz a dologban. Szeretném megkérdezni, de kettő perce ülök még csak a boltja közepén, ilyenkor még nem illendő azért.
- Szeretnék csoki, meg édességet, meg nem tudom, minden király dolgot, amit itt lehet kapni.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 22. 23:22 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Be kellett látnom, hogy mostanság azért annyira nem kényelmes Klara az ölemben, le is tettem őt a topogóira. Néha rossz helyen nyomta a pocim, ami a másik picinek nem tetszett, és ezt jelezve elszaladhattam pisilni, úgy megrugdosott belül. Szóval nem volt minden mesecsodás minden helyzetben, de ettől még imádtam. Ezt a gyönyörűséget is, a még ki se bújt brekit és Lewyt is, meg az anyukaságoskodást is.
- Hű, jó nagy család - lepődtem meg egy kicsit, de olyan pozitívan. Nem tudom, ez lehetséges-e, de én szoktam. Aranyosan hangzott és boldognak is, ahogy beszélt erről az egészről, el is vigyorodtam, ahogy még kicsit a hasam alját simizgettem, aztán csak arrébb tettem összecsukva a kislétrát és lassan a picilányom után kezdtem lépdelni. Aztán nem túl időben, de kapcsoltam ám. Márhogy a névre, mert nem volt teljesen ismeretlen. A csapat, ahol két évet játszottam, és idén lejár a négy éves szerződésem, ott bizony az őrző lányunk lett Payne. Azt hiszem ő lesz az, aki Sebbykének is a barátja, úgy családostól. Biztos nem olyan név ez mint a Kis meg a Kovács, amikből jó sok is van.
- Neked rokonod a Will? - kérdeztem kicsit érdekesen rá pillantva, aztán lassan, és kicsit nyögvenyelősen, de a kicsi szerelmem mögé guggoltam, hogy megnézzem, minden oké-e, de úgy tűnt nagyon is. Telibe kacagta az új lányt, meg még a kezét se törölgette a puszik utána  ruhájába, pedig megtörtént eset. Mondjuk úgy, volt, akit annyira nem szívlelt elsőre. Én megértem, én se örültem, hogy taperolják azok a brekimet. Pláne mondjuk ilyen nők, akik megállították őket Lewyvel séta közben. Undi lányok.
- Kotek... miau - mondtam a törpimnek, aki próbálta a hangot utánozni, azt hiszem meg is értve a cica dolgot, amin még én is elnevettem magam. Végül hagytam a nyulait rendezgetni kihez ki kerül én meg felegyenesedtem. - Igen, úgy néz ki ő is kislány, már nagyon várjuk.
Szerettem a brekikről beszélni, leginkább akkor, ha az emberek nem voltak grimaszolósak, buták vagy bántóak, mert akadt sajnos ilyen is. Nénik, akik szerint kicsi vagyok ehhez, bácsik, akik csúnya jelzőket adtak nekem, meg olyan rajongók, akik szerint ez valami... nem emlékszem a szóra amit mondtak, de olyan, hogy ezért legyen velem a drága. Buták.
- Ez itt mind van, vannak most ilyen mágikus fagyicsillagaink. Pici, csillag alakú dolgok, kanalazni kell, és a szádban vált színt meg ízt. Tök jó, az előbb kóstoltam én is - meséltem lelkesen, hogy gyorsan a polcon arrébb tolva pár dolgot előhúzzak egy papírpohárkát és egy műanyagkanalat felé nyújtva. - Itt tanulsz a suliban?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. június 24. 22:27 | Link

Zümikék

- Hatalmas, és ha apukám megunja a mostani feleségét, akkor még nagyobb lesz.
Nevetem el magam a végére, mert bizony nálunk ez így működik. Ha apa már nem érzi a nagyon vágyat, akkor továbblép, elválik és keres egy másik asszonyt, de azért jóba marad a többi anyuval is, tök barátságosak egymással meg minden. Mondjuk én tudom, hogy apa most azon gondolkozik, hogy Will anyukájához megy vissza, de az anyukája nemet mondott. Nem akartam ezt hallani, és Willen láttam, hogy ő sem akarja, így inkább nem is beszéltünk róla, sem akkor, sem azóta. Kínos kicsikét, és nem csak neki, pont ezért is értem meg, hogy miért nem akar erről diskurálni.
- Aham, ő az egyik idősebb bátyám. Az ő anyukája az én anyukám előtt volt apu felesége. Ismered?
Kérdezem mosolyogva. Mondjuk tuti ismeri, mert Will eléggé ismert, főleg, amióta elvette Norinát, úton van a babájuk és amióta itt lent a faluban is dolgozik doktorbácsiként.
- A gyerekekre fog szakosodni, és gyerekorvos lesz belőle, olyan büszke vagyok rá.
Szép hivatást választott, és tök okos meg fegyelmezett. Én ha fele olyan okos és fegyelmezett lennék, mint ő, akkor én is nagyon büszke lennék magamra, de az már összevetve a mostani gondolataimmal, tényleg egoizmus lenne.
- Nagyon szép anyuka vagy, jól tetted, hogy szültél.
Mostanában ez a dolog teljesen felborult, még én se tudom, hogy akarok-e szülni, a jelenlegi gondolataimat, terveimet és vágyaimat ismerve azt hiszem, ha lesz is babám, az nem mostanában lesz, hanem majd akkor, amikor már minden kis vágyamat megéltem. Ez lehet viszont, hogy önző dolog, de amíg rajta látom, hogy tök boldog a dologtól, tudom, hogy nem lennék annyira. Szeretném a babámat, de nem annyira, mint akarom szeretni majd akkor, amikor tényleg meglesz a megfelelő idő. Meg hát ahhoz olyan fiú is kell, akivel el tudok képzelni ilyen családalapításosat. Ő pedig még nincs a láthatáron.
- Úúúú, ez nagyon tetszik. Megkóstolhatom?
Kérdezem szinte csillogó szemekkel, és felpattanva, vigyázva persze Klara-ra, elveszem a felém nyújtott eszközöket, aztán követem az utasításokat.
- Igen, most nemrég jöttünk át az ikertesómmal. Egyelőre próbálják kitalálni, hogy nekünk való-e a dolog, aztán majd elválik, de legalább sok időt tölthetek majd az új kisbabával.
Azt nem mesélem el, hogy Chris miatt necces a dolog, meg, hogy azért jöttünk, mert így gyakorlatilag mindig orvosi felügyelet alatt lehet. Pedig ez az igazság, esélyt akartam adni neki is és magamnak is.
- Mmmm, ez mennyei, vinni fogok belőle egy csomót.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 25. 00:27 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


- A feleségeket megunják és cserélgetik? - döbbentem le és azt hiszem keseredtem is el ezzel egyidejűleg kicsit, ahogy szerencsére a kicsilányom mögött voltam, így ő ezt nem látta. Inkább nyomtam egy puszit a feje búbjára, mielőtt még felegyenesedve kicsit kiropogtattam volna a csuklóm és a hátam. Nem mindenem szokott ilyenkor már jól hangzani, közel volt, hogy a második brekike is az ölembe költözzön a hasamból. Nagyonis.
- Igen, vagyis tudom ki ő. A volt csapattársam a barátnője, vagy már felesége is azt hiszem - gondolkodtam el, mert én csak Norináról tudok, úgy amúgy csak Sebbytől szoktam hallani, meg vele láttam őket meccsekkor is igazából, engem lefoglalt Klara, az apuci, anyáék, vagy éppen Helmut, ha véletlen belé futottam. Érdekes ő is, de nem fontos ez most senkinek. Próbáltam a bizonytalankodó kérdésem után összetenni, és arra jutottam, hogy biztosan egy Willről beszélhetünk, bár nem ismerek pletykákat és a falu életében se vagyok úgy otthon, az Lucára meg Maxira marad.
- Az nagy dolog, a pindurkák fontosak és nagyon kell rájuk vigyázni. Mondjuk nekünk szerencsére az oltásokon kívül sosem volt még dolgunk doktornénibácsikkal, de remélem nem is lesz - tettem hozzá gyorsan, mielőtt it elkiabálom a dolgot. Minden jól haladt. A fogacskái, nem volt beteg, semmi nem fájt, nem volt pociproblémás se soha. Remélem a tesóka is hasonlón egészséges és boldog lesz, mert akkor aztán minden boldogság a miénk.
- Ó... hát köszönöm. Ezt meg szokták ugye? Mondjuk nem mindenki gondolja így - vonogattam meg picit a vállam belegondolva, hányan néztek rám csúnyán akkor, mikor magántanuló lettem Klara miatt, nem különben, mikor a végső vizsgám után nyilvános lett, hogy hamarosan kettő picitalptulajjal ücsörgézhetek a puha szőnyegen.
- Persze - adtam is oda neki, hogy aztán arrébb is álljak, hogy el tudjon menni a pult felé a kis dobozokhoz, amik a hűtésért felelnek és fagyit rejtenek. Ott volt a szedős kanál is, így én visszatopogtam a törpéért és kézen fogva a lány után sétáltunk. Felemeltem egy támlás és karfás székecskébe, pont a hasammal egy magasságba, ő meg a cumiját a szájába tömve nekem is dőlt simogatva azt. Szoktunk tesózni amúgy is.
- Áh értem. És eddig tetszik? Én nem annyira voltam oda érte, örültem, mikor végre végeztem - mondtam kicsit halkabban, állítólag ezt nem kéne reklámozni. - Mondtam, én is szeretem. Minden hónapban van valami új csoda, megéri.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. július 4. 20:42 | Link

Zümik

- Nem biztos, hogy mindegyiket, de apukám azért elég sokszor megtette. Most a hatodik feleségénél tart, és szerintem hamarosan jön a hetedik. Van tizenöt gyereket és négy és fél unokája. Apukám viszont még mindig azt hiszi, hogy húsz éves, és hogy örökké fog élni.
Nem nagyon szoktam ilyen dolgokat elmondani másoknak, de vagy a tulajdonos lány kisugárzása vagy a kis tündérke jelenléte, de valami kihozta belőlem ezt az őszinteséget. Egy kicsit jó is persze kibeszélni a sok élményt, mert nem elég nekem a sztárzűrök hada, Miley is állítólag férjhez ment titokban, hanem ott van még a családom is, akik szintén komikusak tudnak lenni.
- A felesége. Még nem akartak összeházasodni, vagyis de, csak szépen meg akarták szervezni, de aztán jött a baba, szóval csak úgy gyorsan megtörtént. Szép volt, de tudom, hogy Will mást tervezett.
Majd csak megünneplik, mondjuk, amikor a saját babájuk már nagyobb lesz. Igaz én most inkább abban reménykedem, hogy szeretnének majd még egyet. Mindenkinek legalább két gyereket kellene szülnie tőlünk, és akkor aztán olyan széles családfánk lenne, hogy kihajtogatható oldalon jelenne meg a modern kori aranyvérűek kézikönyvében.
- Az a jó, nekem sem volt, viszont így, amikor már lógni akartam, elhitték, hogy tényleg beteg vagyok. Nagyon szerencsés volt. Persze a te picinyeid biztos nem így gondolkoznak majd.
Mondjuk szerintem de, de nem akarom már most, az elején frászba hozni őt egy-egy ilyen kijelentéssel. Meg aztán nem lehet mindenki olyan, mint én. Sőt! Ne is legyen senki olyan, mint én, mert én így vagyok jó, és mindenki más is úgy jó, ahogy van. Imádom az emberek egyediségét, és az már most tuti biztos, hogy Maja lesz az egyik kedvencem.
- Nekem eddig bejön, de még nagyon az elején vagyok, remélem izgalmas lesz a tanév. Barátszerzési időszak van még, de például a fiúk egyelőre eléggé gyerekesnek tűnnek, ebben a környezetben még a volt fiúm is nagyon ovisan viselkedik. Ez egy kicsit furcsa.
Vonom meg a vállamat kissé, nem nagyon tudok ez ellen mit tenni. Mondjuk nem mintha fiúzni szeretnék, csak ténymegállapítás volt. Amire vágyom, azt megkapom, és szabad vagyok, innentől pedig tökéletes minden.
- Az biztos, hogy törzsvendég leszek. Az a sok íz az micsoda?
Kérdezem a pult mögötti polcra mutatva. Nagyon tetszik a design, és szerintem az is valami olyan, amit szívesen megkóstolnék.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 5. 18:59 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Kicsit ijesztő volt hallgatni amit mesélt, és ha őszinte kell legyek, nem tett valami reménytelivé és boldoggá. Leginkább Helmut ugrott be mondjuk, de neki azt hiszem csak négy felesége volt eddig. Meg elméletileg kettő gyereke van csak és unokája... hát most... Klarat úgy szereti. A mostani helyzetet ettől még senki nem éti, engem mondjuk érdekelne, mert olyan ohana nem igazán van, amiben van egy apuka meg két anyuka. A páratlan szám nem stimmel. De anya boldog, Lewy anyukája boldog, gondolom nem kellene pisztergálni, nem is volt rossz szavam se. azt hiszem én örültem nekik egyedül.
- Szeret élni az apukád akkor - jegyeztem meg végül, azt hiszem ennek lehetne nevezni. Szerintem nincs baj azzal, hogy olyan fittnek és fiatalnak érzi magát, Lewynél néha tök lelombozó, hog még gyertyát se szabad a tortájára tenni. Végletesek ezek az apucik eléggé.
- Gyorsan? Szóval olyan...pici esküvő? Nem volt sok rokon, nagy ruhák, sok tánc nagy kastélyban meg ilyesmik? - billentettem kicsit oldalra a fejem a kérdésre, mondjuk sokaknak nem ez volt fontos egy esküvőben, mondjuk én annyira nem igazán szerveztem semmit. Az egyetlen, amit majdnem teljesen egyedül csináltam, az a ruhaválasztás volt. De oda is jött velem Anyu is, Alíz is, Sebby - meg a telefonján át Hannah, és még páran. Ha én is döntöttem, segítettek.
- Én sokat lógtam - vontam meg a vállam kicsit billegve a sarkaimon. Azt mondta Lewy, ezt majd nem szabad brekiknek reklámozni. - Kaptam egy csomó igazolást a sportklubjaimtól edzések, események miatt, néha több napra, mint tartott, én meg utáltam bejárni. Örültem neki, hogy Klara miatt az utolsó évben, a VAV előtt nem kellett bemennem, csak azt letenni. Nem kedveltek én se az itt létet - meséltem el, bár nem terveztem. Nem nagyon volt olyan Alízon kívül, aki mindent tudott és nem az ohana belső része. Sokat bántottak már a másik iskolában is, táncon is, vagy éppen a csapatban ilyen-olyan gúnyolódással, arról nem beszélve, hogy tanulni sem szeretek. Még most is ráz a hideg, hogy ettől függetlenül megtartottam a táncoktatós iskola papírjait, pedig durva tantárgyaik vannak. Közben a pindurkám megtámaszkodott a tenyerein, feltolta a popsiját, aztán kicsit inogva két lábra emelkedett és elindult a tologatósát fogva a lányka után a pult felé. Volt egy tálkában egy félig megrágott főtt répája, szerintem azért indulgatott.
- Nem igazán tudom milyenek, én annyira nem...szóval nekem sosem volt fiúm a suliban - máshol sem, de az nem igazán fontos. Csak jött Lewy, pont ebben a boltban, aztán kiderült, hogy már réges-régen az állatkertben, mikor felemelt megnézni a vidrákat, akkor megtaláltam. Jó helyre kerültek a köveim.
- Hm? Az ötödik polctól felfelé? BeeHappy. Az a sajátom, mármint a saját a boltban.. szóval én találtam ki - vonogatom a vállam picit, mintha nem lenne nagy dolog. - Vannak tusfürdők, testápolók, mind olyan, ami ehető is, ha.... hát ha valakinek úgy adódik. Meg feljebb még ilyesmik, mint ez - nyújtóztam ki egy fekete tubusért, amin egy csillogó maci volt a felirat mellett. Mézes-vaníliás, és macis glitterek is vannak benne. Nekem az egyik kedvencem, de miindegy. A többit úgyis látja a papírkán.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. július 5. 20:38
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. július 30. 11:46 | Link

Zümik

Elnevettem magam a kifejezés miatt, amit használt. Valóban ez a helyzet. Az apukám igencsak szeret élni.
- Az nem kifejezés!
Erősítettem meg még mindig nevetve, és hozzá bólogatva is. Nagyon szeret, de azt már nem merem hozzátenni, hogy ezt nagy valószínűség szerint tőle örököltem. És Chris is tőle örökölte, és szerintem Edith olyan lesz, mint mi. Nem csak mi vagyunk romlottak a sok tisztelettudó Payne között. Mondjuk nem pont a legjobb alap a nálunknál idősebb testvérek vizsgálata. Travis ugyan az oltártól szöktette meg az asszonyát, de Jasonnek a felesége a második barátnője volt, Jeannie pedig tíz éves kora óta együtt volt a férjével. Aztán jön Will, aki szintén az első komoly kapcsolatával házasodott. Ariana nagyszájú, de nem olyan, mint én, Helena meg a tökéletesség mintapéldánya. Szóval nem könnyű, mert nem folyamatosan romló tendenciát mutattunk, hanem mi csak úgy hirtelen rosszak lettünk a sok tökéletesség után. De legalább élvezzük. Viszont nem fejtem ki jobban, mert ami a fiúknál erény, az a lányoknál annyira nem. Kulcs és lakat, csak ennyit mondok.
- Nem kedveltek? Pedig szerintem nagyon normális vagy.
Mondjuk lehet, hogy pont ez a baj itt. Lehet, hogy amúgy engem is halálba oltanak, csak én nem vagyok olyan, aki a szívére veszi a dolgokat. Én csak laza vagyok, és vállat vonok, ha valaki bunkó. Ha emészteném magam, szomorú lennék, és még a végén azt gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Pedig szerintem ott még nem tartok. Még. Vékony a jég.
- Az első szerelmeddel babázol?
Feltételezem, hogy egy ilyen helyes lánynak, mint amilyen ő is, megvan a fiúja, aki a babákat csinálta neki. Szeretem a love story-kat, mindig teljesen elolvadok tőlük, de nem hiszem, hogy nekem olyanom lesz. Én nem az a fajta vagyok, meg hát azért nem is vagyok álszent, az életvitelemet nézve nem is érdemlem meg.
- Úúú, ez arra, van, amikor...? Igeeen, arra.
Jó, tudok olvasni, és meg is látom rögtön a lényeget. Mennyire király már. Mégsem olyan ártatlan ez a lány, és ez nagyon tetszik. Meg is lesem, hogy mi van még itt. Ehetőek, mennyire jó már. Veszek tusfürdőt, sampont is, több ízesítésben is, a végén összesen tizenkét terméket bírok kiválasztani.
- Azt hiszem, a törzsvendéged leszek.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 3. 22:48 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Én nem ítélkeztem családok felett, mindenki ohanája más lehet, hiszen nem vagyunk egyformák, de azért ez a feleségcserélős érdekes. Olyan, mint mikor nem veszed fel ugyan azt a fellépőruhát kétszer, mert már nem tetszik. Nem szabadnak az embereknek ilyennek lenni, hiszen a boojiboo komoly dolog, ha megtaláltad, nem hagyod el. Hozzámész és csináltok naaaagy családot. Vagy kisebbet. Ezt még én sem tudom pontosan, mennyit jelent brekiben, mert nem nagyon jutottunk számokra, én tudom, hogy a bármennyit is imádnám, de nem szeretném, hogy ő ne. Ha kiszeretne belőlünk, mert túl sokan vagyunk és elvesszük az idejét, azzal nagyon rossz érzés lenne aludni. Szerintem nem is tudnék. Lehet többet sohasenem. Nem is gondolok inkább ilyenekre, mert csak fáj tőle a pocim és a brekimre nézve se tudok olyan nagyot mosolyogni. Pedig nincs nagyobb csoda nála, náluk.
- Nem annyira, sokat piszkáltak dolgokkal, főleg a család miatt, meg nem voltam... hát nem az érdekelt, mint őket - vontam meg a vállam. Mondhattam volna, hogy nem voltam undi, de nem akarom megbántani, ha ő kedveli ezeket a lányokat, vagy ő máshogy gondolkodik erről. Én szeretem, ha minden békés, sosem értettem másoknak miért jó szomorúvá tenni akárkit.
- Igen, elsőegyetlen. Nagyon szeretem, ő a boojiboom és így van rendjén. Igaz? Az apuci egy szerelem - néztem a pindurkámra, akit felültettem a babakocsiba és nekiadtam a hamiját kanalazgassa nyugodtan. Nem tudják a teljes történetet, mert sokan inkább csak ítélkeztek én meg nem szoktam csak úgy mesélgetni. De jól esett, hogy nem volt a hangjában furcsaság, inkább lelkesen aranyosnak tűnt, ettől pedig én is őszintébben örültem ennek az egésznek. - Pont itt találkoztunk... majdnem először, szeretem ezt a helyet.
Ahogy meséltem, úgy el is nyújtózkodtam pár dologért, hogy kitegyem és megnézhesse, miről is beszélek. Igazából ahogy letettem és a lányra néztem jutott eszembe, hogy színek. Tökre csinálhatnánk valami színváltósat. Kedvre, hőmérsékletre, bármire. Fogtam is egy tollat és felírtam a csuklómra, ott biztos látni fogom. Addig a lány is tudott válogatni.
- Tényleg? - nevettem el magam kicsit, nem hallottam még ilyet senki szájából, de örültem is. Biztos van, aki furin nézne, ő viszont elég lazán kezelte. - Van itt egy nagyon jó, ezt odaadom ajándékba, mert megéri kipróbálni. Sós-karamellás íze van, testápoló és arckrém.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. augusztus 3. 22:48
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. augusztus 20. 09:33 | Link

Zümik

- Ne érdekeljenek mások, szerintem te egy nagyon csúcs nőci vagy. Nekem is a legidősebb nővérem olyan kis szabálykövető, és mindennek a helyén kell lennie, hogy is mondják ezt... perfekcionista. Magával szemben is olyan elvárásai vannak, hogy Merlinre mondom, borzalom. Én nem ilyen vagyok, szerintem mindenki legyen önmaga, és akkor nincs baj a világban.
Tény, hogy nem voltam itt, amikor ment a nagy dráma velük kapcsolatban, így hát nem is tudom a dolgokat, de majd Willt jól leinformálom, mert ő olyan kis sunyesz. Tud mindent, de tényleg mindent, mert hát hallja a dolgokat, és ha valamit tök lelkesen mesélek neki, nem lepődik meg, szóval ő tud mindent, csak nekem, titkokra szomjazó tininek nem mond semmit. Borzalom.
- Irigyellek, nagyon szerencsés vagy, hogy elsőre megtaláltad az igazit.
Én elsőre nagyon csalódtam, azt hiszem, ezért is lettem olyan, amilyen. Szabadszellemű, ezt a szót használta Jeannie, igaz nem rám, hanem egy olyan lányra, aki ősi mesterséget űz, de olykor nem nagyon érzem magam különbözőnek tőlük. Nem azért, mert én is ezzel keresem a kenyerem, hanem mert vannak olyan igényeim, amire másoknak a homloka közepére szaladna a szemöldöke. Szóval én csalódtam, párszor, de hát inkább most élem ki magam, mint három szőnyegen játszadozó prücsökkel, meg egy férjjel, aki a világ legrendesebbje, és sosem bántanám, de nagyon unatkozom mellette. Ilyet nem szeretnék, amikor azt mondom, hogy fehér ruha, nagy banzáj, akkor mindent komolyan akarok gondolni. Nálunk ez amúgy is mint a villámcsapás szokott történni. Travis az oltártól szöktette meg az asszonyát, Jason elütötte seprűvel, Jeannie ráesett a tanárára, aki a férje lett, Will meg tanulást imitált, hogy feltűnjön Norinának, vagy mi. Szóval remélem, az enyém is ennyire váratlan lesz majd. Csak úgy bumm bele.
- Akkor ennek a helynek története van. Sose add ki a kezedbőől, mert ez a szerelmetek tanúja.
Nem vicc, komolyan. Én nagyon hiszek az ilyen dolgokban, a megerősítésben, a kötelékekben. Csak az első nagy csalódás után az embernek annyira már nincs kedve ezt hangoztatni, és csak remélni merem, hogy ez egy nap majd újra fontos lesz nálam is, valakivel, aki normális.
- Komolyan?! Imádom a sós karamellát. Ezt este azonnal ki fogom próbálni. Norinának is tudnál ajánlani valamit? Szeretném meglepni, még csak párszor találkoztunk, de most ott van náluk is a baba, úgy meglepném valami kényeztetővel.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 20. 12:51 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Eléggé megmosolyogtam a szavait, de azért tényleg nagyon kedves volt ez tőle, bár reméltem, nem csak ez az indíttatása. Én mikor ilyeneket mondok, komolyan is gondolom, bár nekem úgy tűnt, hogy ő is. A szabálykövetésre csak beharaptam az ajkam, hát, az éppen nem ment olyan nagyon, sőt. De én igyekeztem, a házirendest is csak nyomokban taposgáltam meg, és nem is sűrűn olyan nagyon büntetendően tilossal. Azt az utolsó rendes vizsgaidőszakomban, mikor ötödikbe indultam talán csak. De nagyokat hallgatunk, és akkor nincs baj! Amúgy se volt, inkább... bele sem gondolok, mert paradicsom színű leszek és magyarázkodhatok erről is.
- Én is így érzem - húztam fel kicsit a vállaim ahogy oldalra billentettem a fejem. Nem szoktam nagyzolni vagy éppen dicsekedni, de nálam kevés ember boldogabb, én legalábbis így éreztem minden nap. Tudom, hogy vannak, akik irigyek, vagy éppen Lewyt mással képzelnék el, meg olyanok is, akik csak engem nem bírnak, vagy azt, amilyen vagyok. Ettől még igyekszem senkinek se rosszat mutatni magamból, magunkból. Bár mondják, hogy nem kell, én mégsem érezném jól magam, ha miattam mondjuk a brekiimmel is rosszak lennének az emberek. Akkor azt hiszem inkább félreállnék.
- Mindegyikünk így érzi, mármint a nővérem is, ő a másik tulajdonos. Szeretjük is a helyet - jegyeztem meg, és ahogy a végére értem jöttem rá, hogy bármennyire is békésen meg jól megvagyunk és én igyekszem, szerintem Lucával sosem fogjuk egymást nővéreknek nevezni, hivatkozunk egymásra, de van, ami nem megy egyszerűen tekintve a múltunkat vagy azt, amit mások hoztak ebbe.
Klara majdnem kiborította a brokkolit, éppen utána kaptam, ő meg csak nevetett, mikor visszakapta, de inkább betömött egy falatot a szájába, helyes. Addig is foglalkozhattam a pult mögötti meg felső polcos dolgokkal.
- Én is. Mondjuk elég sok van, a legtöbb azért lett, mert éppen... megkívántam - meséltem kicsit zavarban a pultra szegezve a szemeim, de tényleg így volt. Pedig még egy kis gumicukornyi volt csak a hasamban Klara akkor.
- Ühm, hm. A legtöbb olyan, hogy semmi allergén, vagy babára káros nincs benne, én tudom, hogy az fontos. Szóval szinte bármit ajánlhatok. De mondjuk ha engem kérdezel az eredeigyümis vagy a gránátalmás különítményből viszel ilyen testápoló-arckrém csomagot. Az olyan... frissítős, az meg nem árt így majd a szülés után. Ő ha jól tudom pár héttel utánunk fog, ugye? - kérdeztem érdeklődve a hasamra pillantva, aztán ismét a lányra.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 1242
Írta: 2018. október 7. 18:46 | Link

Zümik

- Tök jó, hogy van egy ilyen hely, amit a magatokénak mondhattok.
Remélem, hogy egy nap nekem is lesz egy ilyenem, valami ami én vagyok. Egy szalon, ahol a ruháimat árulom, egy olyan üzlet, ami én vagyok. Tudom, hogy abban boldog lennék. Most is az vagyok, persze, csak én még nem tudtam elindulni teljesen az önmegvalósítás útján. Vannak persze szárnypróbálgatásaim, a nővéreimnek és a húgaimnak varrok, meg pár barátnőmnek, plusz imádok másoknak vásárolni, szeretem, ha azt mondják, bíznak abban, hogy én jó dolgokat veszek nekik. Szeretem nagyon az ilyen pillanatokat.
- Wooow. Oké, most már biztos, hogy mi nagyon jóban leszünk.
Állítom a biztosat, mert ez most nagyon olyan volt, mintha én mondtam volna. Imádom azokat, akik ennyire valóságosak. Sokan nagyon álszentek, sőt, ami szomorú, úgy is viselkednek, és ezért megvonnak maguktól mindent, ami értékelhető. Én sokkal másabb ember vagyok, sokkal inkább hiszem azt, hogy az embernek meg kell mutatnia, hogy ő milyen. Ezért imádom például Diát, és az a csodát, amit ő képvisel. Ő nem csak egy vászon, amit telefestettek álszentséggel. Imádja Sárközit, imád élni, imádja a kviddicses srácokat. Meg tudom érteni, át tudom érezni azt az érzést, amit ő közvetít a világ felé.
- Ezek az illatok nagyon olyanok, amiket el tudok képzelni rajta. Oké, szerintem legyen az, hogy kérek mind a kettőből tusfürdőt, testápolót meg mondjuk testpermetet. A hajára tuti, hogy jól bevált dolgot használ, szóval azt nem kockáztatnám meg. Eléggé szép haja van, látszik, hogy nagyon odafigyel rá.
Igen, ez így nagyon király lesz. Remélem nagyon tetszeni fog neki, mert szeretnék sokat babázni.
- Igen, eléggé egyszerre babáztok majd. Ha nektek kislányotok születik, még az is lehet, hogy egy nap az ő kisfiúk feleségül veszi.
Erre pedig szerintem meg is van az esély, de ezt csak úgy neki mondom, mert ő édes, Will tutira a szemét forgatná rá. Szerintem meg romantikus lenne, ha összejárnának egy csomó ideig, majd szerelembe esnének egymásba.
- Akkor ennyi lesz szerintem. Az ő dolgaira szeretnék valami szép csomagolást is, mert én nem tudok szépen csomagolni.
Meg nem biztos, hogy szerencsés lenne, az én behappy-jeimmel társulna. Ők sokkal, de sokkal konzervatívabbak nálam, és még ha vannak is ilyen cuccaik, nem nagyon látni náluk.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza