34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 1. 01:08 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Furcsa kimondania, de idejét sem tudja mikor járt a boltban utoljára nem csak futólag vagy munka ügyén. Ami azt illeti nagyon úgy fest most már hogy foglalkozásilag több hónapra, mint szerette volna, de ebbe a dologba lesz száműzve. Tavaly Emma lemondott a javukra a boltról így Maja és ő is tulajdonosok lettek, teljesen családiasítva a helyet. Nem kifejezetten számított, hiszen anyagilag bőven úgy állt még a menhely mellett is, hogy eltarthatta volna még az unokáit is megerőltetés nélkül. Bár nem is számolt velük. Aztán jött a levél, a pluszjel és a doktor véleménye a hétvégén. Nem lett tőle kisimultabb.
- Elfogyott a ropi? - nézett körbe a pult alatt a földön ücsörögve, de eléggé úgy festett nincs több fehércsokiba mártott csoda. Pedig evett volna sósat még, ha úgy tetszik egészen megkívánta. Ettől a hideg is kirázza. - Nem is szabadna ilyeneket ennem - mondaná belőle a sportoló, de most nincs pályája és helyzete magaslatán.
Maximusról se tud mást nyilatkozni, leginkább elkerülve a kérdéseket, a furán nézést és az ismerősök hadát magukra zárták a cukorkaboltot, úgyis ünnep van.
- Maradtak még sós karamellával töltött húsvéti nyuszik, kihozzuk? Eladni már úgyse szabad...
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. május 12. 23:28
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 12. 03:46 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Ütemes, kracc-kracc-kracc hanggal törött a ropi maxi fogai alatt, talán megállhatott volna, kiélvezni az ízeket, meh hasonló, de négy harapással tolt a pofazacsijába egy szálat és már túl is volt a lényegén. A csoki csak mellékes volt, amúgy meg kiszáradt tőle a szája, de érdekelte volna, hogy mennyi fér el egyszerre az arcában, anélkül, hogy lenyelné. Persze, ezt nem kezdte el tesztelgetni, mert tudta, hogy több, mint amennyit ebből meg kéne ennie.
- Gvem éfteb bivől befélf - emelte kicsit a kezét a szája elé, meg is emelve a fejét, különben a tizenegy betömött ropiból legalább három a lány ruháján meg a földön kötött volna ki és nem érezte úgy, hogy az megérné bárkinek is. Akkor minek rágta össze? - Debostdeb... sportolsz.
A végére sikerült leküzdenie a szájába gyűjtött ropit és utána egy hatalmas kortynyit leküldött a kezében gőzölgő csokis-mentás feketéből, amit külön neki csináltak a cukrászdában. A hangok alapján valami teljesen más is történhetett volna, de az a nyögés kikívánkozott, a fél karját adta volna néha egy ilyen kávéért.
- Uh, akarom. Szerintem rakjunk félre Bojarskiéknak kettőt vagy hármat és a többit együk meg. Ha te nem fogod, akkor én. Igazából nagyon gondolkozom azon a tízezer kalóriás kihíváson. Mennyi idő alatt tudnám le? Három óra? - nevette el magát kicsit a német, tudta, hogy túloz, ugyanakkor azt is, hogy nagyon sok édesség elfogyasztására képes igencsak rövid idő alatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 12. 23:44 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Egészen vicces volt, ahogy a férje teli szájjal kezdett válaszolgatni neki, konkrétan az első két szó után a szája elé kapta a kezét Rea, hogy ne legyen olyan feltűnő, ahogy nevetgél rajta.  De azért csak odahúzódott hozzá kicsit közelebb, azzal már egyáltalán nem törődve a szoknyája hol hajtódik fel, vagy félre, vagy el. Nem az illem példaképe.
- Ez nagyon kár - nézett rá nagy szemekkel, és nem az, hogy nem érti nyilván. Nézegette kicsit az üres zacsit, aztán inkább egy hatalmas sóhajjal csak összegyűrte. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen kicsike testből ekkora hang tud kijönni, ha olyan érzése van éppen, márpedig még sok dolog volt, de túl megbékélt azzal nem, hogy milyen változások fognak jönni. Plusz kilók. Csíkok. Nagy popsi. Igazából nem esett túlzásba gondolkodás terén, csak most itt ülve eszébe jutott, mennyire nem kéne, közben meg fél lábbal már ment volna a csokinyulakért is.
- Nem... most nem igazán - ingatta meg a fejét az ölébe bámulva, aztán csak kikutatott egy savanyú olvadós cukorkát az egyik üvegedényből és inkább az arcába tömött vagy hármat. Végül Maximusra nézve fonta karba a kezeit durcásan.
- Mondom nekünk. Minek az nekik? Lewy sportol, neki nem szabad, Maja meg... ő eszi a kindertojásait, ezek meg az én fánkjaim mellett vannak. - Azt jó tudni, hogy utóbbi szent és sérthetetlen a törpénél, de ezek szerint éppen azok a nyulak is.
- Hát, ha a raktárba zárkózol be, nem hiszem, hogy kell annyi... tudod, van egy rakás ilyen szívószálas dolgunk is.... fehércsoki, tejkaramella... Ú, nem tudom van-e még kókuszkrémes tekercs, de abból most sooookat meg tudnék enni.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 28. 03:51 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Ugyan máskor feltűnt volna elsőre is Maxnak, hogy Luca rajta nevet, de most elnyomta a hangot a ropi ütemes rágása és az ignor. Helyette inkább kicsit a lánynak billentette a fejét, félig-meddig már inkább fekve, mint ülve, kényelmes volt neki így és érezte is, hogy Luca ott van neki, ha szüksége lenne rá.
- De biévt? - kérdezett vissza Maxi, lassan leküzdve a pofazacsiba rejtett tartalékait. Nem az összeset, ahhoz jóval több időre volt szüksége, mint ami éppen a rendelkezésére állt eddig. A nagy sóhajra fel is kapta a fejét, nem tudta hová tenni, miért is jött éppen vagy mi volt az oka. Kicsit fel is egyenesedett ültében, látni akarta a lány arcát, hogy azért rendben van-e.
- Jaj, ne durcázz, nem azért mondtam, csak a karamella, tudod. Fétis - grimaszolt, de nem akart ő összeveszni a kívánós nővel, ha valamit nagyon meg akar enni, úgyis meg fogja. Még előtte volt a döbbenet, ami kiült az arcára, mikor Luca először tolt be egy egész fánkot a szájába. Meg hogy milyen agresszívan hajigálta azt az üres dobozt.
Elgondolkozott fejet vágott, bele is gondolva, mekkorák voltak azok a kókuszos dolgok, majd hangos csont és ízület ropogás közepette feltápászkodott és a kezeit nyújtotta a földön tespedő törpének.
- Gyere, szerezzünk még enni, mintha még lett volna pár abból a csokis eperből is...
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 28. 14:34 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Nem fontos - vonta meg a vállát végül, hogy aztán a savanyú cukorkán nyammogjon, ahogy magában még gyászolta a ropit. Is. Meg kicsit a sportot, nem ment neki olyan könnyen, mint hogy azt mondjuk látta Maján. Nem volt szó arról, hogy rossz dolognak tartaná, igazából arról sem, hogy ne tudná megszokni, inkább még nem akarja. Nem volt kész feldolgozni, mi is történik. Hogy hetek kérdése, és olyan lesz, mint aki egészben nyelt le egy mangót. Az ujjai Maximus hajába csúsztak és végigsimított a fején, majd az arcán és a szakállán is maga mellett megmosolyogva a nagy evést, de már nem nevetgélve. Inkább durcis volt a nyuszikra.
- Tuuudom, de nem, a fánkjaim rájuk írták hogy az miénk - ingatta a fejét ellentmondást nem tűrve. Nem érezte még magán Rea, hogy ezek az ingásai, vagy az, hogy most éppen lehetett, ezért belegondolt mit is szeretne enni, attól lenne, hogy egy élien ül odabent. Ettől még elég valószínű, hogy a levegővel, a vízzel, meg amiket eszik, egyikük se lakna jól. Ellenben mondjuk palacsintával. Baracklekvárral. Az nem hangzik rosszul.
Felfelé pillogott a férjére, miközben megfogta az érte nyúló kezet, de csak ringatta jobbra meg balra, nem igazán indult el. Idő volt, de azt is úgy sikerült, hogy előtte fél kézzel kicsatolta a magassarkút és le is rúgta. Igaz, így olyan derékmagasságban időzött, de neki ez teljesen megfelelt, sokkal kényelmesebb.
- Igen, emlékszem rá... azt hiszem a vércukrom nem fogja szeretni ezt a napot. Tudod, mit szeretnék? Nem most, meg ráér... de csinálhatnál azt a túrós meg barackos sütit, azt, amit még karácsony körül...
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 30. 18:33 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Érezte, hogy ez baljós előjel, ha egy nő azt mondja neki, hogy nem fontos, akkor már régen gond van. De nem értette, mit szúrt el, így javítani sem tudott rajta, helyette csak adagolta a pofizacsijából a hasába a ropit, nem törődve a felíródó kalóriákkal. Ilyen szempontból volt Keve és ő a teamben, meg Sebby és Lewy, erre a két csoportra oszlottak, az egyik fele csak élvezni akarta az evést, a másik meg... pötyögte a Yazioba, hogy mit és mennyit fogyasztott, mikor, mennyit mozgott és ennek mi az eredménye. Borzasztónak érezte.
- Azok nem fogytak még el? - kérdezte, mert emlékezett, mintha repült volna egy doboz. Persze, nem tudhatta pontosan, hogy Rea mennyit is vett pontosan, nem merte őket megszámolni soha. Csak szerette nézni, ahogyan a neje az arcába tömi az olajas, tömény finomságot.
Max, miután felkelt, a kezét nyújtotta  a nő felé, hogy elinduljanak a raktárba, további kalóriákat szerezve maguknak. Luca azonban először plusz centiket vesztett a cipők miatt.
- Jó, ha szeretnéd, szívesen csinálok, csak szólj rám, hogy menjek el a piacra, mert a boltos barackoknak víz íze van meg drága is  - grimaszolt Maxi, nem szerette, hogy az ár-érték arányok nem egyeztek.
Katasztrófa volt. Aztán utána elindult a raktár felé, vonszolva magával a nőt, persze csak óvatosan.
- A bee happy is itt van? Mióta?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 31. 01:13 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Ahogy Maximus rákérdezett a fánkjaira, el is felejtette, hogy korábban miről volt szó, annyira elgondolkodott. Múltkor az egyik doboz aljából túrt még ki kettőt, amiből egy Lewy asztalán van már üresen, egy meg repült ki a szobájukból tegnap este, mert a legrosszabbkor fogyott ki. Meg azt is meglátta a törpe nő, hogy mennyi benne a kalória. De finom.
- De, azt hiszem, és majd csak 10-én jön új - és fogalma sincs, addig mi lesz. Eddig is eléggé rá volt függve, és ami azt illeti ezt merte a diéta mellett is, mert tudta mikor és mit kell cserélgetni, hogy pont beleférjen, vagy mivel tudja lemozogni. Most viszont... csinálhatja a diétát, de sok dolog felszorzódott kötelezően, most kell ennie olyat is, amit nem is gondolna, mert éppen meglátta, és hát... nem jó ez így. Ez a helyzet a férje süteményével is.
- Nem szeretem a vízízűt. Annak az epernek is tök rossz íze volt, amit ilyen műanyagba csomagolt a boltban - mesélte el, kicsit el is mutogatva a doboz méretét. Közben megszabadult a cipőitől és az egyik szék alá csúsztatta, vagy inkább dobta, hogy aztán mezítláb topogjon a raktár felé. Az ajtó már nyitva volt, így csak megvárta, még a férje belöki, aztán topogott is utána.
- Balra, mármint, a másik balra - javította ki magát, ahogy a kezével elsőre jobbra sikerült mutatni. Ott vannak a nyuszik, amúgy nem nagyon tudja mi és merre, még nem látja át a káoszt, pedig illene, mert nem igen dolgozik itt más rajtuk kívül.
- Egy ideje, mármint az elsők már tél óta, de ez valami masszázsolaj... kókuszos meg mézes. De hiába magyarázom én, hogy nem drogéria vagyunk, hanem cukorkabolt... ezt hogyan adod el így?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. május 31. 02:27 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Nem kéne rendelnünk neked? Az még kilenc nap, én nem akarom, hogy szenvedj. Vagy majd csinálok azt is, igazából annyira nem nagy cucc - vonta meg a vállát Liebhart. Ha valamiben jó volt a mérgeken kívül, az a konyha volt, igen otthonosan mozgott és szinte bármit meg tudott oldani, aminek nem volt köze algalaphoz. Ki allergiás az algára?!
- Ja, tudom, kevés volt a nap, nem elég édes, a cukor se segített rajta, hidd el. Pedig porcukorba tunkoltam! Az szokott segíteni! És most mégsem - biggyesztette le az ajkát a férfi kissé elkeseredve, mert ha már az ember megveszi a méregdrága dobozos eprüket, elvárná, hogy valami íze is legyen és ne csak rágja, mintha egy taknyoszsepi lenne. Talán még annak is több íze lett volna, mint annak a gyümölcsnek.
Közben Luca kicsit megint összement és eltopogtak a raktár felé, ahova most éppen nem kellett a kulcs, mert nem voltak vásárlók. Persze, biztos akadtak volna páran, ha hajlandóak kinyitni, de egyelőre ők ezt nagyon is elutasították, megevendő nyulak vártak rájuk!
- Most merre? - fékezett be Maxi azonnal és tanácstalanul nézelődött, akkor sikerült kiszúrnia a fekete-sárga kis tubusokat is. Igazából nem lepte meg, nagyon valószínűtlen helyeken próbálták már neki eladni, vagy adtak termékmintát, de most valahogy nem várta.
- Gyorsan, gondolom, ha azóta is hoztak új cuccot. Fura emberek vannak. Akkor jobbra? - kérdezte, majd a polchoz baktatott. - Itt ezek az ezüstszínűek? Miért van mellettük egy kupacnyi szívecske-praliné?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 31. 14:49 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Szenvedni? Most azt mondtad, elviselhetetlen vagyok úgy? - nézett rá felvont szemöldökkel, ami sok jót nem jelentett. Már átlag nőktől, Lucustól sem feltétlenül, de ő inkább értetlen volt, mint háborgó ilyenkor. Sosem hinné, hogy ilyen rossz lenne a helyzet, de tudja magáról, hogy milyen, mikor éhes. Márpedig, ha úgy hozza a diétája és nem csak izomnövelés a cél, hanem fogyás vagy hízás, nagyon tudja húzni a száját mondjuk egy brokkolikrémlevest követően két fánkért.
- Eléggé gusztustalan volt és löttyedt már mire hazajött is - ingatta meg a fejét, ahogy belegondolva grimaszolt is egy sort. Szerencsére itt ilyesmibe nem kellett fusson, ismerte, hiszen ő is felelt a kínálatért, meg amúgy se gyümölcsöt árultak. Maximum fagyiba, el is akadt a szeme a hűtőn, de aztán csak visszafordult a Maxy felé és mutogatta mi és merre van.
- A nagy, sárga doboz felé - zárta le röviden, aztán a kezével inkább a szoknyáját húzta fel, mert a magassarkú nélkül kicsit megtiprós egy darab, pedig szereti, szép. Meg méretben is pont passzol.
A bee happy egy érdekes dolog volt a teamben. Mindenkinek szórták Majáék a mintákat, meg toljanak képet az instára, a facebookra, sőt, Keve tinderébe is tettek olyan képet Grace-szel, erről elég nagyokat is szóltak, de Luca inkább kimaradt a buliból, tisztában volt vele, hogy megint jönne a "te kinek az oldalán állsz?" kérdés, mint akkor, mikor megölelte a volt levitást a legutóbbi bulin.
- Nem tudom, hogy Teri néni, vagy az elsős rellonosok viszik-e, de bizarr, eléggé - gondolkodott el, aztán mutatva a jó irányt mászott ő is a dobozok között. - Nem, alatta lesz, feketés doboz. Nem tudom, azt hiszem az... izé, anyák napja miatt jött... - vonogatta a vállát inkább arrébb tolva, egy ideje ezen az ünnepen nem agyalt. Már az előző kettőn is kihagyta a köszöntgetés, idejét se tudja, mikor beszélt az anyukájával rendesen, most viszont kicsit más értelme is lesz, vagy mi.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. június 10. 03:26 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Nem, azt mondtam, hogy boldogtalan és kívánós vagy úgy - közölte a német, mert közel sem tartotta elviselhetetlennek, csak túl sokszor látta rajta, hogy eszébe jut és csak nincs. Megesett már és nem akarta még egyszer átélni, akkor is hajnali kettőkor állt neki még csokikrémmel töltött fánkot csinálni.
- Mintha a nyugdíjasotthon tornaklubjáról beszélnél - fintorodott el Liebhart még a gondolatra is. Nem szerette az import gyümölcsöket, piacra is szívesebben járt, mert bár néha drágább, legalább van íze a dolgoknak. A minőségre ő pedig rettenetesen kényes tudott lenni, nem is néznék ki belőle a legtöbben, mennyire.
Lassan az instrukciók alapján sikerült azt is beazonosítania, hogy a felesége merre is küldi, mert alapvetően ő nem volt itt otthon. A három munka mellett a cukorkabolt legfeljebb hobbinak fért bele.
- Utóbbiakból bármit kinézek, de ne becsüld le terkát, hát meg tudja venni azt a fekete-fehér könyvet, tudod. A színpalettásat. - Még meg is vonogatta a szemöldökét, azzal a mindenttudó pillantással az arcán. Nem mintha tudott volna bármit az idősödő hölgyről, de azt tudta, hogy sosem lehet elég elővigyázatos ezen a környéken.
- Oh, igen? Az... furcsi, mármint... nem is emlékeztem már, hogy mikor van. Hát... asszem ez most majd változik, hm? - préselte össze kicsit az ajkait, de aztán elmosolyodott. Összességében nem bánta a dolgot. Nyomott is egy apróbb csókot a nő arcára, mielőtt még kivarázsolta volna nagy ügyesen a fekete dobozt a törpicseknek. - Ők azok?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. június 10. 12:31 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Annyira nem volt még köztudott Reáról, hogy nagy dobozokba kapjon ajándékba fánkot reklám címen, de néha elég idegesen és önmagából kifordultan tudta megreptetni a kiürült fánkos dobozokat a hálóból. Ez volt az egyetlen, amiben megengedte magának a csalást a diéta világában. Igyekezett mindent tartani és ügyelt is, sosem akart kiesni abból a bizonyos legjobbak körből. Abba se gondolt bele, hogy egyszer így fog. Ez valahogy nem jutott eszébe.
- Aaaz…. Esetleg lehet - mondta, de el nem igazán akarta ismerni, nem hangzott túl szépen. Nem volt oka panaszra, Max akkor is orvosolta a problémát, ha kérés helyett duzzogás volt. Bár ez is inkább mostanság esett csak meg a nővel. Le is kellett magára pillantson, sejtette, hogy ennek nem ő maga az egyetlen oka, hanem az a bizonyos tartozék, aki nőne, csak ha nincs fánk, nem tud mitől. Az mondjuk elég logikusan hangzana.
- Ez nagyon nem hangzik gusztán - ingatta a fejét hevesen a mininő, de inkább összeszedve magát elnavigálta a párosukat a raktárba, aztán csak akkor engedte el a férfi kezét, mikor két dobozt arrébb tolva elmutogatta, hogy mit és honnan kellene kiemelni.
- Nem szoktam, az a három néni, azok a nagy barátnők, tudod, az egyik szomszédja Tatiéknak, na, ők elég sokszor jönnek be és vásárolnak, pedig az egyikük tudom, hogy cukorbeteg. Biztos nem a karamellát mérik ki… - forgatta meg a szemeit, aztán inkább nézelődött erre meg arra. De aztán csak felnevetett, ahogy Maximus még mimikával is hozzátett a sokszínűségükhöz a néniknek. Azért csak remélte a nő, hogy ezek a nénik ahhoz a könyvhöz nem pont olyat keresnek, mint az ő férje, akkor kevésbé tudna nevetni.
- Annyira én se, egy ideje… hát nem volt vele dolgom, nem is én szoktam intézni, csak most rám maradt… aztán, gondoltam jó lesz hozzá - vonta meg picit a vállát meg is állva a nézelődésben, aztán csak összefűzte a kezeit maga előtt úgy bámult le a padlóra. - Igen, ez most más lesz azt hiszem én is - nézett fel, aztán meglátta azt a mosolyt, amitől jobban is érezte magát. Kicsit még dolgozott benne, ami legelsőre, hogy most minden, amit szeret is mennyire meg kell változzon vagy el kell tűnjön, de egyelőre nem lett baj. Itt volt Maximus, Pascal, senki nem halt meg, meg bántotta őt semmiért. Mondjuk leginkább senki nem tudta… vagy kevesen. Más kérdés. - Igen, van rajta ilyen pufis nejlont, de alatta van - mondta neki, aztán közelebb lépve belemászott a dobozba kidobálva a nagyobb kukába a szemetet.
- Mire jutottatok amúgy? Mármint tudod… Esztivel.
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. június 24. 01:55
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. június 22. 16:25 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Sajnos tudom - nevette el magát Liebhart, mert meg kellett már tapasztalja az milyen és nem mostanság tervezte újra átélni. Luca veszélyes volt, ha kívánós és nem kapja meg, amit szeretne, a terhességgel ilyen szempontból igen csak nagy fába vágták a fejszéjüket.
- Hát nem is az, szerintem soha nem is lesz, az öregek undorítóak - állapította meg Max, bár tudta, hogy egyszer - ha addig nem öli meg senki -, ő maga is bizony ilyen vén dög lesz. De ahhoz még nagyon sok idő állt előtte, amit nem ártott volna, ha esetleg túl is él. Ez pedig néha igazán nagy kihívásnak tűnt.
- Jaj fúj, ők a múltkor nagyban kivesézték az árnyalatos könyvet, mikor sétáltunk Pascallal. Soha többé nem akartam rá gondolni - rendesen kiült az undor a férfi arcára. Amúgy sem volt a szíve csücske az a sorozat, nem tudta elvonatkoztatni a csillogó vámpíroktól és akkor még Juli nénit is meg kellett hallgassa, ahogy arról áradozik, hogy egyszer őt is megmenti egy férfi attól, hogy elüsse egy bicikli... um... romantikus? - Sajnos tudom.
Szerencsére Max biztonságban volt tőlük, mindig rajta volt a jeggyűrűje és ezt helyesnek is érezte így. Még ha a múltbéli Max nagyon agresszívan ellenezte is ezt az egészet.
- Nem hiszem, hogy ez baj lenne. Mármint, összességében örülök. Ha nem vesszük a halálfélelmet, amit érzek. - Még a kezébe is temette az arcát a német, majd végigfuttatta az ujjait a göndör tincsein, mielőtt elővette volna a nyulas dobozt Lucának. Az kiszedegette a fóliát, ami a csokit a sérüléstől védte, majd Max a dobozt az ölébe véve ült le a padlóra. Volt még pár praliné is, ami szintén nyúl alakú volt, azokat már korábban begyűjtötte, most neki is állt, hogy elfogyassza őket. A fólia szintén obszcén módon hangos volt rajta.
- Már hogy Tatival, Eszti ügyében, vagy Esztivel? Nem mindegy. Előbbi azt hiszem, egészen jól viselte, utóbbi még... nem tudja. Miért?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. június 24. 03:22 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Nem vagy vicces - vonta össze a szemöldökeit Luca egy pillanatra, ahogy a férjére pillantott. Szerinte kicsit sem volt mókás se a helyzet, se a tény, hogy erre kényszerült. Régebben a néha koplalósabb napokba kényszerült meccsfelkészülések, most a szervezete változása, de egy kutya. Igazság szerint egyiktől sem tudja mit várhat és ez az, amitől a leginkább tud tartani. Sosem ismerte a félelmet, és most sem igazán van tudatában annak, az mi, de aggodalma volt, és képes volt igen negatívan látni a jövőbe dolgokat. Indulva attól, saját magát milyen életképtelennek is tartja.
Az öregek kérdése nem volt valami felvillanyozó, örült is, hogy inkább már félig célba értek és a dobozok között kutatott Maximus a nyulak után kisebb szóbeli segítéssel.
- Mert előtte gondoltál a három nénire? - nézett nagyon bután a férfire Lucus, ahogy alig észrevehetetlenül kihúzott egy rolettit az egyik műanyag dobozból és egyből be is tolta az arcába nagyon gyorsan el is tüntetve azt, bármekkora is volt. Tehetség. A sajnálkozásra azért elvigyorodott, ő is érezte, hogy tudja, de inkább nem emlegette többet, csak topogott a férfi nyomában és visszahátrált a raktárból az üzletbe, aztán maga alá gyűrte a szoknya maradékát, majd leült vissza a földre elnyújtva a lábait maga elé kicsit ingatva ide meg oda.
- Én nem tudom... mármint. Ő jó dolog, ő is ember, csak kicsiben. Ha nem ufó tényleg - nézett fel rá nagy szemekkel, aztán csak mikor a férfi befejezte a mondókáját és leült folytatta egy darabig csak a maga ölébe nézve, aztán beletúrva egy nyúlért a dobozba. - Én olyat nem tudok... de furcsa, rossz érzésem van. Tudod, mint mikor lejátszod előre, mi lesz, ha elvesztesz egy meccset... vagy nem is tudom. Nem akarom elrontani, Maximus... - mondta ki nagyobb sóhajjal, ahogy leharapta a nyúl füleit és inkább enni kezdett a folytatás helyett. Néha már úgy elvolt a gondolattal, hogy most akkor készült egy mini Liebhart, és lehet, hogy ők is tudnak majd úgy örülni, vagy fele annyira, de fognak, mint Majáék. Aztán újra belegondol, hogy ő maga milyen, meg a kukában végződő műbabára, vagy Maximus és Eszti parájára és megint csak ott áll, hogy néz le a már nem túl behúzható hasára, hogy biztos jó időben van-e ez bármikor.
- A kislányra gondoltam, Tati gondolom nem volt akkora gonddal. És... Maxi, ezt is el fogod mondani neki?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. július 30. 16:37 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Nem volt vicces és tudta magáról, már elégszer mondták neki, hogy ő bizony seggfej és ezzel meg is békült az idők során. Mégiscsak Liebhartról beszéltünk, aki időközben megint egy többesszámmal gyarapodott. Luca jó hatással volt rá, még ha ezt meg is próbálta tagadni.
- Jaj nem, fúj! Nem vagyok ennyire beteg elme, ember! - fakadt ki Maximus, mert nem akarta elképzelni, hogy ő ilyen undi nénikre gerjedne. Mert ugyebár voltak érdekes nő-ügyletei, de ennyire nem!
Luca közben visszafaralt az üzletbe, Maxi pedig utána sétált, kezében egy nagy rakás cuccal. Volt olyan termék is nála, ami amúgy nem volt még leszelektálva, de inkább bedob pár sarlót a kasszába majd, és megeszi, mint hogy azon kattogjon, miért nem kóstolta meg.
- Hát talán nem ufó... - jegyezte meg Liebhart, elgondolkozva pár pillanatig, mielőtt vont volna egy nagyobbat a vállán. Összességében nem lehetett biztos semmiben. - Hé, nem is fogod! Nem lehetünk a legszarabb szülők a világon, nem? Nem nevezzük el Balzsamnak és szerintem akkor már jó ponttal indítunk.
Még el is nevette magát egy kicsit, pedig nem hitte, hogy ő fog valaha ilyenen nevetni. Azért a gyomrában még mindig ott volt egy kicsit az a gombóc, mikor arra gondolt, hogy lesz egy gyereke, olyan saját, akit majd ő nevel fel. Mert bár elfogadta nagyjából Eszti létezését, nem teljesen volt ugyanaz a helyzet. Feltépte a fóliát és az arcába tolt rögtön két nyúl alakú pralinét.
- A kiflánnyal bég beb beféltem. Be fogok. - Itt tartania kellett egy szünetet, ha nem akar kakaóvajba fulladni. - Berfe, hogy elmondom. Ez nem egy Berni szintű dolog. Miért kéne titkolnom, hogy lesz egy gyerekem?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. július 30. 22:19 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Nagyon kellett nevetnie azon, ahogy Maximus kiakadt és ezt nem is próbálta takargatni, leginkább annyira sikerült, hogy rosszul is vette a levegőt és szinte beleröfögött a levegőbe. Jó, ettől meg még inkább kellett egy pillanatnyi döbbenet után nevetni. Fogta volna a hasát is, aztán megérezve, hogy ez bizony nem lapos, egyből elkezdett a kedve visszacsuszikálni és a nevetése is alábbhagyott. Visszacsoszogott a cipői felé, aztán nem nagyon zavartatva magát felcsüccsent a pulthoz várva a dobozt.
- Talán - erősítette meg, és még egy mosoly is kicsúszott úgy az egész ellenére. Nem mondhatná, hogy konstans letargiában él, tényleg nem volt ilyen drámai a helyzet, néha inkább ő maga tette azzá, mikor pánik közelébe sodródott. Nem szerette, mikor nem kap levegőt, ez volt az egyetlen helyzet az életében, mikor valaha megijedt. És ettől a helyzettől is így érezte magát eleinte, mintha szorulna a hurok és... pánikolt. - Szerintem azt már tuti elnyerték mások. Van, amiben annyira nem vonzó az aranyérem, azt hiszem nekem sem. Mi baj a Balzsammal? Tudod, régen... mármint olyan nagyon-nagyon, mielőtt egy műbabát is kivágtam a kukába, volt ilyen listám. Nevekről. Ez is rajta volt - emelte rá a szemeit a mininő, hogy aztán csak a nyúlnak essen. Illetve nyulaknak, de egyszerre egy is bőven elég. A műbaba esetét nem tudja mennyire mesélte el valaha, annyira nem büszke rá, pláne mert Kiva nagyon csúnyán felemlegeti neki rendszeresen. Inkább felállt és közelebb slisszolt, aztán átbújva Max karja alatt ölelte körül és bújt oda egy sóhajjal meg még teli szájjal. Mikor leküzdötte nézett csak fel és hallgatta a férjét.
- Jó de Berni... az Berni... annak nagyon nem lenne szép vége a teamben - ingatta meg a nő a fejét, ahogy egy csókot adott a német ajkaira mielőtt visszamászott volna a székre kicsit forogva vele. - Nem kellene, én sem gondolom és nem is szeretném, mert... Nem ezt érdemli... az ufó. Csak nem tudtam mit szeretnél. Fura még minden... Lewyékkel is meg... én csak nem akarom hallgatni azokat a megjegyzéseket - tördelte a kezeit kicsit, hogy aztán legyilkoljon a fogaival egy csokinyulat.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. augusztus 3. 01:18 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Imádta, ahogyan Luca röfög, szélesen el is vigyorodott, kicsit még el is nevette magát, de csak halkan és röviden, nem akart ő a saját nején röhögni. Azaz, de. Csak azt nem akarta, hogy a másik ezért megsértődjön. De aztán mégis kint volt, hiába is próbálta visszafojtani, ez ő volt, maga Maxi.
- Hát, figyelj... Azért a címért nem vagyunk versenyben, annyi szar ember van a világon, mi meg nem csináltunk semmit, amiért kiérdemelnénk előre... - állapította meg és nagyon akarta hinni, hogy tényleg így van, mert ő nem akarta a kis ufót bántani. Mégis a saját babája volt, olyan ohana féle, csak ezt nem reklámozta senkinek, mert Keve már a legutóbbival is beköpte Majánál és soha nem fogja tudni lemosni magáról a dolgot. - Jó, de gondolom nem ok nélkül vágtad ki. Nem hiszem, hogy a baba volt az oka. Mi történt akkor?
Mert Max hitt benne, hogy Lucából ezt a reakciót inkább a másik fél váltotta ki, semmint maga a tény, hogy egy játékabával kellett foglalkozzon. Nem szokott a neje ok nélkül hisztériákat csapni, ha így lett volna, nem lennének házasok.
Max nem ellenkezett, mikor Luca közelebb akart hozzá bújni, helyette inkább csak apró szusszanással átölelte a törpét, csókot nyomva a hajába. Nem épp a legkönnyebb időszakukat élték ők ketten és úgy nézett ki, ez az eljövendő időkben így is marad.
- Szerintem ki fognak belezni, ha megtudják... - most először volt volt némi szorongás Liebhart hangjában, mert neki fontos volt a csipetcsapat, nem akarta, hogy haragudjanak rá, de ez nem olyan titok volt, amit csak úgy megoszthat. - Én sem, de előbb vagy utóbb el kell mondanunk és szerintem könnyebben megússzuk, ha nem maguktól jönnek rá. Kérsz mentolos békát?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. augusztus 3. 21:38 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Ő mindent megtett, hogy ne csússzon ki az a hang, de már meg volt, és pontosan tudta, hogy mindketten azon nevetnek, ennek ellenére is vicces volt neki még mindig. Nem tudta volna magára venni, talán csak pillanatnyi zavar volt, mikor felfogta, hogy Maxnak is a hanghatás vicces, de aztán csak csücsült és elmélázott azon, mennyire tud elcseszni egy mini Liebhart életet.
- Szerintem sem, én... nem is így gondoltam. Tudom, hogy majd lesz valahogy, de nem tudom elképzelni magunkat úgy, mint... mint mondjuk őket - nyomta meg a hangsúlyt, elég pontosan jelezve kikre is céloz. Imádta az unokahúgát és biztos a leendőt is szeretni fogja Lewyéknél, de az, amit Maja művel, neki sosem menne. Nem tud megülni, maradni, csak ennek élni vagy ilyen lenni. Tudja magáról, hogy neki kell a kviddics, amint lehet. Ez nem csak időkitöltés, ez egy olyan, ami ha nincs, nem tudja levezetni mindazt, ami benne van. Nem lenne annak jó vége. Meg... ez a főzős-háziasszonyos eléggé messze áll tőle. Nagyon jó feleség tud lenni Maxhoz ha arról van szó, de azt a teljesítményelégedettséget a férfi arcára nem főzéssel gereblyézi naponta össze.
- Nem - ingatta meg a fejét, ahogy elfalatozta a darab nyuszifület és csak aztán kezdett felelni. - Minden elromlott tőle. Vince azzal a hülye babával foglalkozott. Baba így, baba úgy, fürdetés, etetés, altatás, most fogni kell, most ez kell, most az kell. Nem volt semmi más. Csak_a_baba - szakadt ki belőle szinte gondolkodás nélkül minden. Egyébként se hazudott volna, sosem teszi, de talán nem válik ennyire elkeseredetten hangossá a végére. Vett is két nagy levegőt, mielőtt betolta a maradék félnyulat egészben a szájába, addig sem beszél tovább.
Ahogy leküzdögette a csokit, úgy fel is kelt és odasétálva hozzá is bújt a némethez. Hiába volt kicsi, a szék sem segítette most, pontosan jó volt ez így neki. Csak szükségét érezte. Néha random taperolja a férfit, vagy nyúl a karjáért, még mikor este csak pepecsel is az ágy végében félig a férje lábán tesped, hogy ott van és ez így van jól.
- Nem fognak bántani, remélem legalábbis. Bízom benne. De látom magam előtt Lewy arcát meg a Kevéét is. Én erre még nem vagyok készen, pedig nemsokára mehetünk szülinapozni velük, ha idén is lesz Majának nagy... hova teszem ezt? - nézett le a saját hasára, ami már belekezdett a növésbe, és tudta, hogy a következő négy hétben, ha koplal, akkor se visszafelé fog változni. Elmondták neki az orvosnál. - Nekünk kell... csak nem tudom hogy. Kééérek - emelte fel a fejét és el is tátotta a száját, hogy oda pont bele is fog férni ez. Is.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. augusztus 21. 22:32 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Jó, de ők, azok ők. Szerintem 200 évesen fognak meghalni, negyven gyerekkel, kilencvenkét dédunokával és még ükunokákkal is. Ők a másik fele ennek a fura mércének - mutogatott Maxi, széttárva a karjait, hogy bal oldalt, ott vannak azok, akiknek nem lehet gyereke, meg vannak a világ másik felén Lewyék, akiket nem tudja már elképzelni a család nélkül. Más kérdés, hogy ő egykor Lewyt sem tudta elképzelni, mint apát, pláne nem a családja iránt mutatott ellenszenv láttán, de ki ő, hogy egy rossz szót is szóljon? Csak remélte, hogy nem lesz ugyanígy pár év múlva Kevével.
- Oh... Oh. Szóval, anyukába váltott? - kérdezett vissza Max, kissé pimasz vigyorral az arcán, tudta magáról, hogy köcsög, de csak szerette volna oldani a feszültséget, ami felgyülemlett a feleségében a mondatok közben. Szerette őt és nem akarta, hogy azt higgye, ez majd újra megtörténik. Ő Max volt és nem a furcsa, meleg attribútumokat őrző írógyerek.
- Majd megálmodjuk, hogyan is kéne ezt előadni. Lehet, hogy csak elől kéne felejteni valamit, ultrahangfotót vagy időpontot, vagy nem tudom, de véletlenül sem jöhetnek rá maguktól -  szögezte le a német, miközben átkarolta Luc derekát, aprókat szusszanva. Fogalma sem volt, hogyan lehet egy ilyet előadni csak úgy, pláne neki, aki folyamatosan pampogott az utóbbi időben, már azért is, Keve miért akar házasodni.
Inkább elengedte fél kézzel Lucát és a zacsiba túrva kivett egy békát, amit aztán óvatosan a nő szájába is rakott. Elfért, kisebb volt, mint egy fánk, egyben.
- Tuti lesz, hát miért ne lenne...? Róluk beszélünk, tudod, ha nem szerveznek, majd szervez Hannah. Az a nő maga az ördög.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. augusztus 22. 17:41 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Mi most akkor hol vagyunk? - grimaszolgatott a nő Max kezeit figyelve, ahogy próbálta keresni a támpontokat. Nem is igazán az érdekelte kihez mennyire vagy mennyire nem hasonlítanak, mert sosem volt lételeme versengésen túl mások elemzése. Egy aggálya volt, az pedig saját magában rejlett, a rossz tapasztalatok és kevésbé megértő fülek, amikre talált ezekkel. Az a bizonyos műbabás dolog is azt hozta ki, hogy a bátyja neje folyamatosan felemlegette a tettét, hogy érezze magát csak még szarabbul bátran. Utálta az egészet, pedig nagyon oda tudott lenni azért, hogy nagynéni. Ezt még most sem tagadta, Lewyék lányával vagy a bátyja fiával is nagyon jól megvolt. De egész más felelősség az, mint ami most vár majd rájuk.
- Csak durván minden baba volt - tette még hozzá kicsit nyugodtabb kedélyállapotban, de aztán észrevette, hogy milyen hangsúlya volt ennek az egésznek és az arcát a tenyereibe temetve nevette el magát végül. Tisztában volt vele, hogy leginkább féltékeny volt a helyzetben, de nem tudta megbánni újra és újra visszagondolva sem, ő tényleg félre lett az miatt téve. Teljesen. És még kislány is volt és akkor úgy becézgette... nem is gondolt rá többet. Jól esett neki így, hogy már kint volt elengedni az egészet.
- Mármint magadnál felejteni? A te cuccaidba amúgy is állandóan belemásznak - amivel nem volt különösebb baja, hiszen ő is sokszor tett ilyet a többiekével, nem akart ál-felháborodást csinálni. Ettől még egy olyan tény volt, amit ki lehetett használni. Talán. De nem volt semmi egyszerű, Maxi és Keve között morgós háború dúlt, Lewyék másodjára őrültek meg babázásban, Sebbyék azt se tudni hol járnak...ők meg itt ültek. Hárman. Pascallal lettek volna négyen. Bekapta gyorsan az édességet inkább és még nyammogott rajta lesett oldalra a zacskóba mi van még benne. Azt a valami pirosat ki is halászta fél kézzel és küldte is a béka után.
- Hm? - pillogott felfelé, majd leesett neki, ki kapott szarvakat és nagyobb nyelések után vigyorodott el. - Szerintem az ördögnek is ő szervez mindent, tőle még ő is félhet.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. szeptember 11. 13:17 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Valahol biztosan, de nem értek hozzá, így nem tudom megmondani, hogy egész pontosan hol is... - jegyezte meg Max kissé kétkedőn meredve a távolba, nem is emelte a tekintetét a nejére, valahol teljesen máshol járt gondolatban.
De elég hamar visszarántotta magát a jelenbe, ahol a neje éppen el volt keseredve a gondolaton, hogy egy játékbaba miatt hanyagolva volt, Max meg próbálta arról biztosítani, hogy ettől nem lesz szar ember, egyszerűen csak szüksége van időre, hogy megeméssze az ilyesmit. Amúgy sem illik háttérbe szorítani, akit szeretsz, pláne nem egy játék miatt.
- Arról nem te tehetsz, hogy Vince nem volt normális, én lehet, hogy a helyedben már kibeleztem volna - vont egyet a vállán Maxi, ő nem ítélte el a törpicseket azért, mert kiakadt, szerinte ez így volt normális. Más kérdés, hogy Maxi értékrendje merőben elütött a normál emberekétől.
Lucának igaza volt, a teamnek volt egy konstans indíttatása, hogy átnyálazzák a holmijait, mintha csak valami nyomozós játék lenne és ezt nem minden esetben viselte túl jól.
- Az sem egy rossz ötlet, lehet, hogy még be is válhat - bólintott egy párat a német, a haja is belerezzent, amibe bele is túrt kicsit, de csak még inkább káoszos lett az egész.
Helyette inkább nyammogott még egy kicsit a csokis ropikon, a hátát a falna vetve, az egyik lábát pedig a másik alatt tartotta, így kényelmesen heverészett.
- Már látom is a divat-hetet a pokolban. Tuti nagyszabású event.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. szeptember 12. 16:25 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Hát én sem - ingatta is meg a fejét, hogy aztán a férje kezéért nyúljon és a saját ölébe húzza az ujjait az övéibe fűzve. Ő nem is akart besorolódni, persze, érdekelte volna, mi van velük és mi lesz most, mi fog történni, de egyelőre boldog volt attól, hogy itt volt vele a német. Mindkettejüknek nehéz volt s pont ezért tudják egymást ennyire támogatni, érzik, hogy a másik is milyen kétkedő és aggódó. Pláne Luca a kis mese után, ami újra csak feltolta benne a pumpát. Nem szívesen emlékezett rá vissza. Ajándékra. Az volt a neve a picinek. Addig nem is tűnt rossznak, még el nem jött az első nap délutánja. Nem volt közös program, nem volt puszi, nem volt semmi. Csak vigyázz rá, milyen legyen a fürdővize, meg kell etetni. Legszívesebben ott és akkor el is ásta volna a műanyag izét. De kibírt egy hetet, mielőtt bevágta volna a kukába és rázárta volna a tetőt. Többet nem beszéltek róla.
- Nem szeretek senkit bántani, mármint - jó, ezt ő is tudj, hogy most haaatalmas hazugság lett. - A pályán kívül, úgy tényleg nem.
Szerette, hogy a német úgy látja a világot a legtöbbször pont, mint Luca, ezért is találta meg vele nagyon a boldogságát, nem kellett megvallani se, látszott és ez pont elég volt. Akkor is, ha most még nem tudott őszintén és olyan lelkesen örömködni, mint még Maja is fog, ha kiderül.
- Ismerem már annyira Sebbyt, hogy még be sem léptél, de tudja mi van a zsebedben. Tudom, mert múltkor hagytam benne neked tic-tac-ot. Nálad nem volt, de Sebby éppen olyannal kínált meg engem - nézett felé sokatmondóan, végül csak elnevette magát, mert egészen vicces volt. Mondjuk így a csapatban ő sem érzi - Maxon kívül, mert az más, ott nagyon csúnyán tudna reagálni - hogy itt mindenki tulajdonol valamit, ez olyan közös.
- Szerintem előbb volt itt, mint itt. Bemelegítés tudod, miután megvolt a siker, elhozták ide is. Hannah fura, de azt hiszem neki ez olyan, mint nekem a kviddics. Szerinted... neki is lesz ilyen? - nézett le magára a nő, nyilván egyértelműen célozva z ufóra. Valahol azért elég sok dolog érdekelte, közben meg elszaladt volna az egész elől.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. október 21. 03:19 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Max tudta, hogy a kis hozzátoldás nélkül a neje éppen egy hatalmas hazugságot mondott. De aztán korrigálta magát, mire a német egy kicsit elmosolyodott. Ő nem akart ferdíteni, tudta, hogy nem lenne igaz. Sokszor és sok embernek ártott közvetlenül vagy közvetve és még csak nem is különösebben zavarta őt ez az egész helyzet.
- Ismersz, én ennyire nem vagyok humanitárius - grimaszolt, de cserébe hajlandó volt néha napján még életeket is menteni. De erről hallgatott, nem szerette reklámozni, hogy segíteni és aggódni is van képessége. Akkor elvárták volna, az pedig túl nagy teher.
- Az az ember ijesztő tud lenni, kezdem azt hinni, hogy Gestapo-s - rázta meg a fejét hitetlenkedve a férfi. Sebby egyre több dolgot tudott, olyan forrásokból, amiket senki nem ismert és többször is nézett a többiekre ostobán, mikor nagy felfedezéseket tettek, majd feltette az idegőrlő kérdését. "Ti nem tudtátok?" Olyankor Max szerette volna megetetni vele a telefonját. Kezdetnek.
- Ja, hogy a pokolba majd csak visszatér? Lehetséges. Nem lenne meglepő, tudnám mitől ilyen tűzrőlpattant - horkant fel Max, miközben egy újabb ropit tüntetett el a szájában. Az ujjai ismét a csomagba mélyedtek és kissé feszülten kellett megállapítsa, hogy már nincs is olyan túl sok finom pálcika, amivel csillapíthatta az édesség utáni vágyát. - Egyszer biztosan. De ismered a szőkéket, mindent az utolsó utáni pillanatig halasztanak. Mint azt, hogy bevallják, hogy buknak a másikra. Röhej.
Még egy hitetlenkedő, pár másodperces nevetés is kitört Liebhartból, de nem érezte, hogy ez vicces lenne. Sőt. Inkább kínosan érintette, hogy neki ehhez asszisztálnia kellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. október 22. 16:40 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Most kimosolyogtál? - kérdezte egészen nagy szemeket meresztve a németre. Ez amúgy elég creepy tud lenni, mert Isten ebből jó nagyokkal áldotta meg, leginkább Csizmás kandúr is elirigyelné néha tőle. Ettől még persze érezte, hogy jogos, nem akart ő hazudni, érzékelte is a szavai hogyan hatnak, ezért is tette helyre. - Sajnos én sem az emberekkel vagyok olyan nagyon... tudod, az mint...mondjuk Maja - billentette oldalra a buksiját, ahogy próbálta körülírni. Lucában megvolt a fenntartás amióta annyi pofon érte és inkább az állatokért tett volna meg mindent és bármit. Az életét áldozta volna kutyákért, ha arról van szó, ezért is tarthatott a menhelye ott, ahol. És ez meg is rémítette kicsit annak tudatában, hogy hónapok kérdése és mindketten a férjével felelősek lesznek egy kis Liebhartért.
- Csak érdeklődő és tudja mit meg hol keressen. Legalábbis remélem. Ijesztő, mikor csendben csak mosolyog - még meg is borzongott a nő kicsit, mint aki fázik, hogy aztán inkább egy bonbonszerű mini csokitallért betoljon a szájába és annak elnyammogásával törődjön ahelyett, hogy a szőkét elemezné. Nem csak a panda, de Hannah se volt ott egyszerű. Az a páros néha úgy felszívódott majd előkerült a semmiből, hogy bármelyik mugli illuzionista megirigyelné tőlük.
- Jól áll neki a fekete meg a vörös, azt hiszem azt a helyet ha nem ő teremtette, akkor neki készítették elő. Bár azért elég jókat mondanak róla azok, akiknél tanárként tanít - vonta meg a vállat a Törpe, ahogy belegondolt, miket is tud. Sok embert ismer a faluban, sokaknak jár valakije az előkészítőbe és itt bizony mindenkinek van mindenkiről véleménye. Közben kicsit el is bambult a hasa felé, ami bizony elég domború volt ahhoz képest, amiért évekig jól megdolgozott és ez sok jót nem sejtetett azt tekintve hogy lenge ruhás, sokat csapattallevős időszak jön. Nem akarta ő ezt már titkolni, de még mindig beleremegett a gyomra a gondolatba, mi indul majd el.
- Azt hiszem sokan húzzák meg halasztják az egyértelműt, ezért sem kéne velünk se rosszul viselkedjenek - sóhajtott nagyot aztán csak a fejét Max vállának billentette. - Annyira nem ronthatunk el mi sem semmit.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. december 11. 14:15 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus



- Kicsit. De akkor nem foglak, ha a szemeid kiesnek a helyükről - jegyezte meg Max, utalva a tényre, hogy a nőnek akkora szemei voltak, amiket egy boci is megirigyelt volna és hogy ha nem vigyáz és nagyon mereszti őket, akár még ki is eshetnek a helyükről. Nem mintha ezt komolyan elhitte volna, de vicces volt kicsit elképzelni. - Jó, de Maja ilyen nebántsvirág, te meg nem vagy az.
Ezt első kézből tapasztalta a nőnél, főleg mikor kint volt a meccsein és nézte, hogy milyen pici, de agresszív tud lenni a barátnője. Mert akkor még csak ebben a státuszban tündökölt a pöttöm, nem volt a neje. Most is kijárna a meccseire, de az ex-Czettner éppen nem játszhatott, mert ott volt a kis ufójuk.
- Még mindig jobb, mint amikor rá néz és megkérdezi, hogy "te terhes vagy?" - emelte fel kicsit a hangját Max, mert Sebby hangszíne jóval a sajátja fölött volt. Elég meddő egy próbálkozás volt, de Luca eleget hallotta már a kérdést, hogy tudja, a férje mire gondol.
Ismerte ő is a szőkééket, nem is akart belemászni a kapcsolatukba, eleget nézte, mennyit nyökörögtek mire eljutottak eddig, most csak használják ki a pillanatnyi boldogságot, mielőtt beütne a szar.
- Hát látod, lehet van szíve, csak előlünk rejtegeti - nevette el magát Liebhart kicsit, a fejét a falnak támasztva. Összességében kissé szenvedős volt az ábrázata, folyamatosan kattogtak a gondolatai, hogy mi lesz ha a dolog történik, mi lesz ha b.
- Miért, ki viselkedik veled rosszul? - kapta fel Maxi a fejét, az egyik szemöldökét fel is vonva, hogy miről maradt le. Nem mondta neki senki, hogy Luca bántva lett volna. - Majd megoldjuk valahogy... gondolom.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2019. január 6. 21:49 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Miiii - vinnyogott fel a nő, majd azzal a lendülettel nevetni is kezdett a dolgon. Valahogy előtte volt, ahogy pattogós labdák gurulnak ki maguk előtt, amik aztán jól megnézik Maxot. Lehetséges, hogy ez inkább morbid, mint aranyos, de Rea nem volt soha egy egyszerű eset, sőt, leginkább sosem volt normális fajta és ez volt az egyik ok, amiért ennyire tudták egymást a némettel szeretni. Akkor is, ha ők nem ezt hangoztatták, csak a tényt, hogy vannak és akarnak lenni egymásnak. Vannak szavak, amikkel mindkettő óvatos. - Az nem tudom milyen, én az a tüsis, szép és lila lennék. Tudod, szúr, meg minden. De szép és én is elérem, mert lehajlós. Jaj, mi az, talán az akác? Azt hiszem - gondolkodott el a fejét is megvakargatva, hogy aztán két étcsokis, nugátkrémes pralinékockát egyszerre az arcába toljon. Nincs kis szája, nagyon tudja ezt olykor kamatoztatni. Most is elég hely volt ennek mind. Kicsit szomorkásan is nézett le, mert ez bizony mind pocira fog menni, amiért már most tudja, hogy mennyire nem lesz oda. Nem utálja, sőt, még csak nem is kívánja, hogy ne így lenne. Egyszerűen elkapja újra és újra az a pánik közeli érzet, hogy valamit rövid úton el fog cseszni.
- És mit mondok, ha megint megkérdezi? Én még sosem hazudtam a szőkének. Elég furán tud nézni, olyan világos a szeme néha, már majdnem ijesztő. Mint Lewyé - rázta ki a hideg látványosan a mininőt. Nem volt oda a tényért mióta tudja mi is van, hogy bárki elé odaálljon. Igazából a családja nem kötötte még le, kicsit sem, úgy érezte, hogy nem érdemlik, hogy miattuk aggodalmas legyen. De ez az ohanadolog, amit Maja tákolgat nekik más volt, itt nem akart bajt, valahol végre biztonságosan érezte az érzéseit, nála pedig ez volt a legnehezebb világ életében.
- Hannah titkolózós, de engem nem bánt senki. Most már a pályán sem - tette hozzá azonnal, nem mintha ez ne lett volna tény. Ott sok ellenfelet szerzett, akik ellenségesek is voltak később, de nem érezte magát fenyegetve, lehet mert nem ismeri a dolgot és nem tudja felismerni, ettől még nem kifejezetten törődik ilyenekkel.
- Szeretném, hogy működjön, Max. Azt is, hogy ez valami jó legyen nekünk és se te ne érezd tehernek, se én előre kudarcnak. De nem tudom, még szerencsére messze van.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2019. január 22. 04:44 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus



Max nem volt egy nagy biológus, sem a flórában, sem a faunában nem merült el annyira, hogy különösebben rajongónak számítson, így elsőre nem tudta, Luca mire is próbál neki utalgatni. Csak mikor kimondta a nő, sikerült maga elé képzelnie a lila növényt, amely néha kellett egyes főzeteibe.
- Fogalmam sincs. Eszedbe jut valami nagyon fontos és elsietsz. Nem tudom, én nem tudok hazudni Sebbynek - rázta meg a fejét Max már majdnem kétségbeesetten. De a helyzet az volt, hogy a német nem nagyon tudott kétségbeesni és ennek nagyon örült is néha. Máskor meg csak elgondolkozott rajta, hogy tényleg normális ez? Hogy hiányzik belőle az érzés? De mindig arra jutott, hogy talán őt ez nem is érdekli eléggé.
- Csak próbálná meg valaki... - Ott és akkor, hónapok óta először volt valami baljóslatú Max hangjában. Nem akart ő senkit bántani, de kíméletlen halál várt bárkire, akiben akár csak a gondolata is megfordult annak, hogy bántsa a nejét. Vagy a születendő kis ufójukat.
- Hé! Rea! Ne görcsölj ezen, jó? Az A-team része vagyunk. És ha valaki, ők mindig megoldják a szarjaikat. Szóval szerintem ebből is kisülhet valami jó még - Vagy legalábbis nagyon remélte, még ha a pozitivitás nem is feltétlenül a tiszta Max asztala volt. De nem ezen akart gondolkozni. Inkább elmerült a raktárban, hogy újabb édességeket halmozzon fel magának. És Lucának.

//happily ever after//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza