34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 20. 07:01 | Link

Emily K. Crusader

Elindultam a kastélyból egy fontos találkozóra Emilyvel. Észrevettem, hogy egy új bolt nyílt, ezért úgy gondoltam, hogy mi lenne, ha ott találkoznánk. Mikor a Boglyas térre értem, rögtön megláttam Emilyt. Odasiettem.  
 - Szia! De jó, hogy itt vagy! Remélem nem várakoztál rám túl sokáig. - ránéztem és vártam a válaszát. - Menjünk be ide, kint nagyon hideg van. - ajtót nyitottam és beléptem. - Ez egy csoda, gyönyörű! - motyogtam halkan.  
 - Gyere, menjünk és nézzünk körül.- mondtam még mindig elámulva a látottakon. Elindultam hátha találok valami finomat. Biztos voltam benne hogy nem csak a látvány szép, hanem még finom is. Miközben mentem rátaláltam a Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazséra. Két csomagot levettem a polcról. Mentem tovább más érdekes édesség után kutatva. Nem is fogytam ki az ötletekből, mit vehetnék. Találtam még Szellemek a Dobozban - t, Mindenféle ízű Rágót és még rengeteg érdekességet. Elindultam a pult felé, ahol leültem.  
 - Emily találtál valami édességet, ami megtetszett? - ekkor láttam meg a tele tömött vásárló kosarat. Mosolyogva így szóltam:
 - Te aztán bevásároltál. Nézd, van fagyi! - odaléptem a pulthoz és egy táblán ezt olvastam: Mindenízű és Színű Fagylalt. - Már mindenből van mindenféle? Rágó, drazsé, fagyi és még Isten tudja mi. - dörmögtem és visszaléptem a székemhez. Ekkor megérkezett az egyik eladó.
 - Jó napot! Én egy mindenízű fagylaltot kérnék és egy üdítőt, persze csak akkor, ha van. - visszafordultam a barátnőmhöz. - Te mit kérsz? - az eladó várta a választ.  
 
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. március 6. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 28. 14:36 | Link

Boti
kora délután
ruha

Konkrét célja még nem volt, mikor elindult, csak egyszerűen ment a semmibe. Mondhatni céltalanul bolyongott, de a boldogság ott üldögélt akkor is rajta megszokott módon, ami szeme csillogásában és örömteli mosolyában nyilvánult meg.
Stílusához képest feltűnően színes ruhában volt, ez egy darabig talán zavarta is, majd hozzászokott a gondolathoz, hogy minden változott és folyamatosan változik is, akkor az öltözete miért ne lehetne más? Párszor végigtekintett magán, és elképzelte, hogy bárki hogyan reagálna, ha látná, de azon a ponton be is fejezte, hiszen eltökélte magában, hogy nem számít neki mások véleménye, csupán két emberé, két nagyon fontosé. Ők pedig nem látták akkor, így aztán az a bizonyos szám megint nulla lett.
A sok sétabeli elmaradását az példázta tökéletesen, hogy csak ezen kiruccanása alakalmával fedezte fel a Cukorkaboltot. Tekintete már ott cikázott bent, ahogy az üvegen átlátott, és nézte mennyi minden van ott. Sokat nem is tartózkodott ott az üzlet előtt, hanem az ajtóhoz lépett és be is ment.
Belépve a színek meg persze az édességek tengerébe cseppent, ami akkor egyáltalán nem zavarta - noha szemét egy kicsit irritálta -, sokkal inkább örült a dolognak. Nem is tudta hirtelenjében, hogy hol kezdje a nézelődést, majd úgy döntött, hogy szépen sorjában mindent, hiszen jócskán ideje teljében volt. Mint egy kisgyermek ment végig a soron, majd újra és újra visszatért, szeme megakadt a sok-sok finomságon, és egyre inkább a mohóság érzete kezdte hatalmába keríteni. Ezt azonban pár apró fejrázással visszafordította, bár gyermeki énje nem tűnt el. Rögtön fogott is egy dobozt, amibe elkezdte pakolni a sokféle jót, és szeme még inkább csillogott örömében. Eszébe jutottak azok a szép emlékek, amik mind a gyermekkorához kötik, meg azok is, amik akkoriban történtek vele, nem túl rég, és ezek együtt minden rosszat elnyomtak. Semmivel se lehetett volna elszomorítani, ahhoz nagyon tragikus momentumnak kellett volna bekövetkezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 11. 13:38 | Link

Antonio

Jó kedvvel ébredtem, s ennek megfelelően, mehetnéket éreztem lábaimban. Viszonylag régen jártam már a faluban, és úgy gondoltam, ezt ideje lenne már pótolni. Jó idő volt, nem kellett, csak pulcsi, és még az sem biztos. Kaptam magam, cipőt húztam, majd az előbb említett melegítőt magamra kapva távoztam a Navine körletéből, majd a kastélyból is. Igazam volt a jó idő kapcsán, így mosollyal arcomon caplattam le a faluig. Ott a Boglyas tér felé vettem az irányt, ahol is egy viszonylag új boltot véltem felfedezni. Egy pillanatra megálltam előtte, latolgatva, hogy bemenjek-e, vagy folytassam utam, de végül az előbbi lehetőség mellett döntöttem. Végül is, időt nem igen vesztek, s mellette még egy kis nasit is szerválhatok az útra. Ami végtére is, mindig jól jön, nemde?
Betértem hát, s egy pillanatra még a szavam is elállt. Ha valaki azt mondta volna nekem belépés előtt, hogy a boltban minden van, az agyamon átfut pár édesség, és még néhány, mit nem konkretizálok, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent pillanthatok meg. ~ Ez igen! ~ Állapítottam meg, majd kicsit beljebb sétálva alaposabb nézelődésbe kezdtem. Abban biztos voltam, hogy fel kell szerelkezni, hisz nem lenne fair, ha a szobatársaimnak nem vinnék egy szép adagot, s csak magamra gondolnék. Első utam a Bogolyberti féle Mindenízű drazséhoz vezetett. Igaz, még nem ettem, és megvan a maga kellemetlensége is, de jól el lehet röhögcsélni, mulatni a kísérletezés közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 28. 17:41 | Link

Viktor


Reggel 7 óra van, a kastély nagyobb része még az egyikről a másik oldalára fordul, Emma pedig már felöltözve kék-rózsaszín szerelésben virít, éppen a kabátját keresi, és a cipőjét húzza. Ma reggel szükséges korán lemennie a faluba, mióta kipakoltak és megnyitottak, folyamatosan tele van a hely, aminek nagyon örülnek, de a minden napi munka után, idejük a raktár rendezésére nem igazán volt. Most viszont összeszedte minden erejét és lelkesedését, szólt Zoénak is, ma nekiáll, és egy részét elpakolja.
Mikor elkészült, jól felöltözve, mert az időjárás nem barátkozna egy percig sem a tavasszal, miért tenné, hiszen nem március vége van, á dehogy is, elindul a falu felé. Vicces, miket képzel magáról, ő fújhat a szélcsendben, havazhat tavasszal. Legközelebb az iskola behirdethet júliusra egy jó kis hócsatát. Minden esetre ma inkább a pakoláson van a hangsúly mint azon, mennyire nem kedveli ezt az időjárást. Átszelte a fél kastélyt, majd elhagyva azt ütemesen, nem lassú tempóban közelíti meg előbb a Fő utczát, majd a teret, ahol a boltjuk van. Ma ő nyit, úgymond, bár egyelőre még az a bizonyos zárva felirat virít az ajtón, ámbár nem zárja be maga mögött, úgy is elől fog mozgolódni egyelőre. Kabátját és pulóverét egy félreeső fogasra aggatja, majd a pulthoz sétál, mögé lép és egy mozdulattal kiemeli a bolt adatait tartalmazó papírköteget. Valahol ezek között van valami olyasmi, ami a raktáron lévő készletet tartalmazza, mikor megvan, kiteszi maga elé és körbenéz. Van egy két elől maradt kehely, amiket el kell vinni elmosnia, illetve a székeket megigazítja, aztán mehet a menet.
A nagy elmosogatásnak, szó szerint ez lett a vége, az egyik kelyhet sikeresen össze is töri, már meg sem lepődik rajta, nem megy ez neki mostanság. kicsit megvágta magát, szájához kapja az ujját, addig a seprűért indul, valahogy, még ha varázsló is, sem szeret minden aprósághoz pálcát használni, bár őszintét megmondva, valahol van a pálcája, de sosem kéznél.
Összesöpri a szilánkokat, majd a kukába önti, ezután ragtapasz félét keresget a pultban, hátha szerencséje lesz, hiszen azok a dobozok nem selejtezik ki magukat, és cipelődnek ki a raktárból egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. május 19. 16:06 | Link

Doug

Korán kelt, nem volt választása. A kis csaj már reggel hat előtt fent volt és örömmel ébresztette fel a ház többi lakóját is. Semmit nem utált jobban, mint korán kelni, de az itt töltött pár hónap alatt egészen hozzászokott.
Félt attól, hogy egyszer ide is kell hozniuk Blankát. De most, talán először azóta, hogy itt van nem egyedül kell elvinnie valahová a kislányt. Próbálja visszafogni a kislányt, aki láthatólan nagyon izgatott. Ő maga igyekszik nem fintorogni, nem érzi épp egy cukorkaboltba valónak magát. Tekintve, hogy megígérték Blankának, hogy eljönnek ide ha normálisan viselkedik délelőtt, így kénytelenek voltak útra kelni. Nem volt épp a helyzet magaslatán, fáradt volt és álmos, nyúzottna érezte magát, hiába ivott meg több bögre kávét.
- Kell ez most nekünk?
Morogja oda a férfinak egy hűvös mosoly keretében. A tekintete ide-oda vándorol a élete két főszereplője között. Bármennyire is fáradt és nyűgös is, az igazat megvallva máshogy már nem is tudná elképzelni. Ahogy egyre közelebb érnek Blanka egyre izgatottabb lett, vonoszolni kezdi őket, sikongat, majd előreszalad be egyenesen a boltba. Ő kötelességtudó dadusként szalad utána de bent a boltban már meg sem találja, így hamar lemondva arról, hogy a kislányt megtalálja, leül az egyik bárszéke a fejét a kezére hatja és üres tekintettel bámul előre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pazonyi Medárda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 185
Írta: 2013. július 5. 20:40 | Link

Czettner L. Zoé


- Hová menjek? - töprengek Bogolyfalván. Ha már le lehetett le is jöttem. Ahogy sétálgatok megpillantok egy boltot, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmem. Le paradis sur terre Cukorkabolt. Ez áll a táblán. Alatta a tulajdonosok: Emma McNeilly és Czettner L. Zoé. Mindkettő név ismerős. Rémlik, hogy olvastam egyikről valamit valahol. Már csak azért is bepofátlankodom, ahogy mondani szokás. Óvatosan benyitok. Kong az ürességtől "átvitt" értelemben. Leesett állal nézek körbe az üzletben. Mindenhol csupa szín, csupa fény. A mennyországban vagyok? Ámulatomból léptek zaja riaszt fel. De még mindig olyan kábult vagyok, hogy képtelen vagyok megfordulni, és megnézni ki az. Végül felocsúdok és megfordulok. Egy lány áll velem szemben. Valószínűleg az egyik tulaj.  
-Szia! Pazonyi Medárda vagyok! - mutatkozok be és megpróbálom megállni, hogy kezem nyújtsam kézfogásra. Végül azért nyújtom a kezem, mert egyedül vagyunk. Annyira megszoktam a kézfogást. Meglátjuk, hogy válaszol e,vagy csak erre jött.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. július 7. 17:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nevess és a világ veled nevet.

Horkolj és egyedül alszol.
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. augusztus 21. 18:03 | Link

~ Emma ~


Úgy döntöttem, hogy eleget teszek Jamie azon kérésének, hogy szerezzek valami munkát, amivel lefoglalom magamat, és ami lehetőleg nem a csárda. Azt mondjuk nem fogom tudni, hogy ki is adna egy tizenhat éves diáknak munkát, de egy próbát megér, ha körbekérdezgetek. Veszítenivalóm nincs, maximum csak elutasítgatnak, mert nem vagyok elég idős, vagy tapasztalt. De legalább nem mondhatja azt Jamie, hogy nem is próbálkoztam vele, hanem csak kitaláltam, hogy mindenhol elutasítottak.
Reggeli után valami normális ruhát vettem fel, és még a hajamat is rendbe szedtem, ami nagy csoda, mert mindig úgy hagyom, ahogyan felkelek. De most mégsem mehetek kócos fejjel, mert fontos az első benyomás. Egy normálisan kinéző gyereket előbb vesznek figyelembe ilyen szempontból, mint egy trehány alakot. Elbúcsúztam Jamietől, és elindultam szerencsét próbálni.
Először csak végigmentem a téren, meg a Fő utczán, hogy megtudjam milyen üzletek vannak. Így lesz egy képem arról, hogy melyikben is dolgoznék szívesen, és melyikben nem. A kocsmákat, meg a sötétebb helyeket automatikusan kihagytam, így maradt egy Ajándékbolt, egy Cukrászda, és egy Cukorkabolt. Mivel a legutóbbi előtt állok, így ezen a helyen próbálkozok elsőnek. Valahogy remélem, hogy be is jön a dolog, de ha nem, akkor megyek az Ajándékboltba, mert az van közelebb. Izgatottan nyomom le a kilincset, és lépek be az üzletbe. Szinte teljesen tátva marad a szám, annyira csodálatos ez a hely. Mindenhol csak édesség, ahogyan elnézem, mindenféléből van. Ha nem is sikerül a munkalehetőség, az biztos, hogy nem távozok üres kézzel. Veszek mindenféle savanyú gumicukrot, töltelékes cukorkát, meg amit csak belefér a dobozba. Ez egy életre, vagy inkább egy hétvégére tuti elég lesz, és még van annyi pénzem, hogy kifizessem. Amint megszedtem magam cukorral, a kasszához sétálok, remélve, hogy tudok is fizetni.
– Fizetnék. Mennyibe fog kerülni? –mosolyogva kérdezem, amint megpillantom a kasszást. Odaadom a megfelelő összeget, de még nem megyek el, hanem ismételten megszólalok. – Szeretnék beszélni főnökkel. Fontos dologról lenne szó. Megtenné, hogy idehívni? Köszönöm. –kértem mosolyogva, és várakoztam, ameddig ide nem ér a főnök. Feltéve, ha nem pont vele beszélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 2. 16:05 | Link


Zoé.



Beszerezve végre a Black cigarettámat kellemes érzéssel indultam vissza a kastélyba. Már vagy egy hete nem szívtam cigarettát, vagyis a sajátomat nem. A többi meg egyébként sem a kedvemre valók , mindnek ugyanolyan íze van csak más van a dobozára írva. Ebben nem engedek a minőségből, és szinte csak miattam rendel Jamie a csárdájába Djarum Black cigarettát, melynek szegfűszeges beütése van és nem lesz az embernek fojtogatóan bagó szaga. Megjelenésem, mint az elmúlt egy hétben, elegáns, bár nem lehet azt mondani, korántsem, hogy saját ötlettől vezérelve váltottam. De muszáj inget és fekete nadrágot hordanom, ha egyszer nincsen pólóm, mert valaki volt oly kedves, és lábakat növesztett nekik. Az ing tróger farmerrel meg nagyon ostobán fest, szóval a mai öltözetem egy sötétszürke felsőrészből állt, fekete pingvinkosztümös nadrágból illetve, hogy romboljam az összképet, egy cipzáris, kapucnis kardigán védett valamennyire a hűvös időjárás ellen.
Az okát magam sem tudnám megmondani, hogy miért pillantottam be a Cukorbolt ablakán, de nem számítottam arra, hogy majd pont Őt látom bent tevékenykedni a pult mögött. Ahogy tovább haladtam - most már az ajtó felé - nem tudtam, hogy mit is mondjak neki. Beálltam a sorba, amiben a negyedik helyet foglaltam el, és mikor már majdnem én voltam a vevő, gyorsan beletúrtam hajamba, bár ezen nem sokat segített ez a mozdulat. Egy darabig csak fürkésztem a lányt, valahogy valami nem stimmelt, de eleinte magam sem tudtam megmondani, hogy micsoda.
- Öhm.. Vörösmarty szelet van?
Régen ez volt a húgom kedvence, és amíg ki nem próbáltatta velem, nem értettem, hogy miért pont ez a kedvence. Azóta ha süti, akkor Vörösmarty szelet, de szerencsétlenségemre nem sok helyen árusítják tekintve, hogy nem épp közismert. De jelen esetben nem akárhol vagyok, úgyhogy fel sem voltam készülve nemleges válaszra amellett, hogy egy tapodtat sem mozdultam. Valami nem kóser, Zora ilyenkorra már rég elszelelt volna vagy legalább elpirul, de ő nem....
Nyilván ő lesz Zoé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 11. 19:09 | Link

Zsombi Cheesy


    Cukrot. Most és azonnal adjanak nekem CUKROT. Egész nap szédelegtem, mint valami agyon csapott molylepke, még a kávé és némi sport sem tudott hatni rám. Vagy bennem. Mindegy. Délutánra odáig jutottam, hogy se feküdni, se ülni, se állni nem volt jó. Igazából minden megoldás borzalmas volt, mert forgott a világ körülöttem. Tényleg valami édesre volt szükségem, de rohamos sebességgel. Mivel az ügyem nem tűrt halasztást, így nem bajlódtam sokat az öltözködéssel, ha másért nem, azért biztos, mert lehajolva majdnem lefejeltem a szekrény alját. Ígéretes kezdés.
    Kissé ingatagon igyekezetem az éltető friss levegőre, ami meg kell mondjam, hatott is. Azt nem mondom, hogy maradéktalanul eltűnt a kóválygásos létforma, de úgy éreztem, megint visszanyertem az egyensúlyomból valamennyit. Útközben rá is gyújtottam, ez amolyan ajándék cigi volt, hogy ilyen ügyes voltam, csak aztán mocorgást éreztem a kabátomban. Szemöldököm ráncba szaladt és a kérdéses zsebbe nyúltam, ahol ott kucorgott Scotty. Hát ez a nyúl is tudja, hol van a legmelegebb, csak ott vétette el a házszámot, hogy ezt a meleget általában kiviszik a hidegbe. Előhalásztam a csöpit és megsimogattam a fülecskéit – természetesen csak azután, hogy a cigit gondosan elnyomtam és már nem volt a kezemben -, de éreztem, hogy majd megfagy. Nem volt szívem tovább a mínuszokban tartani, így visszadugtam a zsebembe. Ki tudja, talán nem is lehet állatot vinni a cukorboltba, akkor viszont jobb az úgy, ha rejtve marad.
    A faluba érve hatalmas tömeggel találtam szemben magam. Ha leejtettem volna egy tűt, halál biztos, hogy nem koppant volna. Míg az emberek sokaságán vergődtem át magam, eldöntöttem, hogy veszek egy házat itt, a faluban. Szeretem a Rellont és van is hol aludnom, elég kényelmes hely, de mégis. Kellene már ide nekem egy saját kis kuckó, ami csak az enyém és ahol viszonylagos nyugalom van. Miközben ezen agyaltam meg is érkeztem a célállomáshoz. Nagy örömmel nyitottam be és szinte megdobbant a szívem a rengeteg édesség láttán. A szivárvány minden színében pompázott a bolt, ami elsőre megragadta a figyelmem – mert hát szégyenszemre most jártam itt először. Rögtön a közepébe csaptam a dolgoknak, még Scottyt is a vállamra ültettem, aki hatalmas kék szemeivel ámuldozott és meg sem moccant. Vagy megijesztette a sok finomság, vagy benne is munkálkodott a vágy, hogy mindet megkóstolhassa. Kezdődjék a válogatás!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2014. március 22. 15:32 | Link

Elena

Még alig egy hete vagyok itt, és úgy érzem, hogy a bent ülés nem nekem való. A diákok nagy része is vagy otthon van, vagy valamerre kószál, és ugyanez vonatkozik a kollégák nagy részére is. Sehol senki, nekem pedig már klausztrofóbiám van a sok bezártságtól, meg a semmittevéstől. És hogy hogyan tudnék ezen enyhíteni? Pofonegyszerű.
Amikor felötlik bennem a válasz, felpattanok a helyemről, a nyakamba tekerek egy vékonyabb sálat, meg felveszem a kedvenc lábbelimet, rá fél percre pedig se hírem se hamvam azon a helyen, ahol addig volt.
A lábaim egyenesen kivisznek a szabadba, onnan a kis sétányra, ami a faluba vezet, így nem nehéz kitalálni, hogy melyik hely a célom. Naná, hogy Bogolyfalva, ahol azt hiszem, hogy megérkezésem napján láttam egy nagyon ínycsiklandó helyet. Ezt kezdem el keresni, és nemsokára meg is találom, nem messze tőlem.
A cukorkabolt kirakatára meredek, mint egy öt éves gyerek a kezemet az üvegre teszem, és két méteres szemekkel, csillogó tekintettel meredek a rengeteg édességre.
Se szó, se beszéd, elengedem az üveget, majd pár másodperc múlva szinte berontok a belülről már elég tág helyre. Az a potom 150 cm-es magasságom az életben nem fogja elárulni, hogy nem 15 éves vagyok, maximum a szemem csillogása. Szinte rögtön a nyalókákhoz megyek, azokat kezdem vizslatni, hogy akkor most melyiket kérjem. Sárgát? Pirosat? Kéket? Vagy a zöldet, ami csavart formájú? Édes legyen vagy gyümölcsös? Vagy jajj. Hát azt hiszem túl nagy a választék, így egyik kezemmel letakarom a szemem, a másikat előre nyújtom, még pont nem érem el az édességes pultot, majd kiöltött nyelvvel, néha kipislogva a "redőnyöm" mögül nézem, merre visz a kezem, és rájövök, hogy de én már tudom, mit is akarok.
Viszont a kísértésnek nem engedek, elkezdtem így, szóval így is fogom kiválasztani, melyiket veszem meg.
Ennek fényében pedig becsukom a szemem és még el is takarom, majd a kezemmel körözni kezdek, hogy majd nagy sokára kiválasszam a nekem való darabot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 10:59 | Link


Kinézet


Az asztalomnál ücsörögve olvastam a kezemben lévő kis papírfecnit, ami nemrég érkezett. Anyáéktól jött, egy kissé ügyetlen bagoly hozta, de szerencsére elérte a célját, így nem volt probléma.
A levél szerint otthon minden rendben van, Beni is jól megvan. Kezd kicsit hiányozni a hülye feje, leginkább az, hogy mindig vitatkoztunk, persze csak poénkodásból. Jó lenne, ha egyszer meglátogatna, bár ahogyan őt ismerem, ehhez túl lusta. Megvárja míg én megyek haza. Miután befejeztem az olvasást, összehajtogattam a kis papírt, majd a hozzám legközelebb lévő könyvbe beletettem, utána pedig felálltam.
Körbenéztem a kis szobámba, a többiek sehol. Csak én vagyok az, aki még ilyen szép időben is képes a négy fal között sínylődni. Felsóhajtottam, majd egy hirtelen gondolattól vezérleve, átöltöztem gyorsan, hogy kicsit elfogadhatóbban nézzek ki, majd kiviharoztam a szobából. Hamar leértem a kastély bejáratához, amit mikor átléptem valamiféle szabadság érzet fogott el. Magam is meglepődtem, milyen rég nem voltam már friss levegőn! Hiába, azt hiszem ez a vizsgaidőszak átka, de legalább megérte. Innentől kezdve már lassan, zsebre vágott kézzel haladtam lefelé, a falu irányába. A nap néha-néha belevakított a szemembe, de ez egyáltalán nem zavart, inkább élveztem! Ez volt a jele annak, hogy mostantól mindenkinek jobb kedve lesz, nem kell nyakig beöltözni, előjönnek a madarak, csipogni kezdenek, több dolgot lehet majd csinálni! A tavasz a kedvenc évszakom, bár ez nem meglepő. Sokak szerint ha valaki elsőre rám tekint, azonnal a tavasz, és a virágok jutnak az eszükbe. Mélyen, magamban ezzel nem értek egyet, de ha ilyennek tartanak, annak viszont örülök.
Pont olyan volt a falu, mint azt már előre sejtettem. Mindenhol szaladgáló kisgyerekek, és nézelődő emberek. Furcsa, hogy egy kis napfény, hogy ki tudja csalogatni az emberiséget kis vackukból. Beálltam hát én is közéjük, nézelődni kezdtem. Figyeltem a boltokat, a kirakatokat, és a jobbnál jobb termékeket, amiket megpróbálnak eladni nekünk. Pár lépés után megálltam az egyik bolt előtt, és csak bámultam. Gondolkoztam, hogy betérjek-e vagy sem, mivel egy cukorkabolt előtt voltam. Már egy ideje igyekszem visszafogni magamat, hogyha édességről van szó, mivel otthon is, elég nagy mennyiségben fogyasztottam, bár a súlyomnak sosem ártott, de lassan már a cukorbetegség határát is súrolhattam volna. Na nem gond, pár falattól úgy sem lesz semmi bajom.
Benyitottam, majd mikor körbenéztem, úgy éreztem magamat mint aki a Mennyországban van. Odaléptem a pulthoz, köszöntem az eladónak, majd sorolni kezdtem a kívánságaimat.
- Kérek egy keveset a málnás gumicukrokból, a csokigolyóból, és még egy keveset az epres kemény cukorkákból. Láttam az eladó arcán, hogy kissé meglepődött, mivel egy kész kívánságlistával álltam oda hozzá, de segítőkészen kiszolgált, majd fizetés után lecsüccsentem egy üres asztalhoz.
A legfurcsább dolog az volt, hogy egyedül voltam, még itt is. Hogy lehet, hogy egy ilyen csodás helyen nincs senki? Felsóhajtottam mikor a velem szemben lévő tányérra pillantottam, és a rajta lévő kikért finomságaimra. Bekaptam egy csokigolyót, majd hátradőltem a széken, és igyekeztem kikapcsolódni. Majd csak lesz valami...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 774
Összes hsz: 1246
Írta: 2014. április 3. 19:43 | Link

Daphne A. LaFonde & Caius Randy Woodrow
Meglepetés!

Beköszöntött az igazán tavaszi időjárás lassan, de biztosan. Rengeteg ember merészkedik le már sapka és sál nélkül a faluban, a falulakók pedig a kertészkedés rejtelmeibe is belekezdtek már, a boltosok pedig a kirakatokat csinosítgatták, hiszen egyre több szempár fog rájuk odafigyelni. Nincs ezzel másként Emma és Zoé sem, akik a Cukorkaboltjuk csinosításába fogtak bele, amihez két vagy inkább három doboznyi új árút és dekorációt rendeltek. Nem is emlékeztek a pontos számra, átvéve a csomagokat pedig nem futották át elsőre, mit is rejtenek azok. Mivel késő délután érkeztek, már nem igazán foglalkoztak ezekkel, a meglévő dolgokat elpakolgatták, majd a dobozokat egy félreeső, de jól látható nyalókákkal teli hely mellé tették egymásra, gondolták úgy sem piszkálja senki, így jó helyen lesz az ott. Tévedtek.
Szerda van, túl vagyunk a tréfák nagy napján, már kinyitott a bolt, ami melegséggel, rengeteg édességgel és kedves eladókkal várja a betévedőket, és nagyon úgy néz ki nem is hiába, hiszen egy szőke kisasszony (Daphne) is éppen a kirakatot bújja, meg egy magasabb, sötét hajú úriember (Caius) is befelé igyekszik az ajtón. Ekkor egy kedves köszönés után tűnik el pár percre a raktár forgatagába az éppen pultozó egyik tulajdonos, mikor nagy zsibajjal pottyan le a legfelső doboz, ezzel egy nagy tál nyalókát a földre borítva. Hátul nem hallották, ezért is nem futott előre senki, ám a bent lévők biztos felfigyelnek a különös mocorgásra, és a dobozból kicsusszanó kis plüss rinocéroszra, akin egy kis tulipános felső van, ami hatalmas, aranyos szemekkel tekint a lányra, hívogatja szinte, hogy vegye fel, szorítsa magához, ne hagyja ott árválkodni.
- Segítesz nekem?
Ekkor meglepő dolog történik, hiszen ahogy hallható, a kis plüss megszólal. Ha nem tudnák, hogy már elmúlt bolondok napja, biztosan csak kacagva mutogatnának, hogy ez egy nagyon vicces kis átverésnek indult a bolt részéről, de eladó továbbra sem tért vissza a színre még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 8. 11:33 | Link

Vasváry tanár úr
Ruci


    Jön a húsvét, itt az ideje az ajándék, pontosabban csokoládé és cukorvásárlásnak! Az utóbbi időben amúgy is kívánom ezeket az egészségkárosító, borzalmasan hizlaló nyalánkságokat, úgyhogy ennek a szenvedélyemnek úgy döntöttem hódolnom kell. Már csak azért is, mert az utóbbi időben MEGINT fogytam. Ha ez így megy tovább, szerintem az év végére marad belőlem egy A4-es lap, ami nem valami bizalomgerjesztő látvány. Hastágításba kezdtem és szó szerint MINDENT összeeszem, amit csak találok a konyhában. Ez így elsőre furán hangzik, de rájöttem, hogy a folyamatos sportolás mellett nem nyerő az étvágytalanság, ugyanis leadott kalória van, de a bevitel nem arányos ezzel. Így most elkezdtem zabálni, miközben tovább edzek. Egyelőre stabilizálódott az állapotom, de nem bízom a véletlenre a dolgokat. Jobb félni, mint elfogyni.
    Az egyik legjobb napot választottam a vásárlásra, ugyanis napsütéses idő volt, pici szellővel. Nem is öltöztem túl, épp csak valami lenge cuccot kaptam magamra. Energiatakarékos üzemmódba kapcsolva indultam el a cukorkabolt felé, ahol már jártam korábban. Tervem már volt. Igazából mindenből akartam venni, tudjátok, amolyan bőség zavara helyzet az egész, így nem cicózom azzal, hogy jahj, abból már nem kéne, mert sok lesz, inkább nagyberuházási alapon fellendítem Bogolyfalva kereskedelmét. Hálásak lehetnek érte. Útközben megfigyeltem, hogy a falu kissé kihalt, vagy legalábbis akkor, mikor épp szent küldetésemet hajtom végre, nem csellengőznek sokan az utcákon. Nem is zavar különösebben, mert nem kedvelem a tömeget, főleg azért, mert az emberek többsége figyelmetlen. Nyilván jó muri halálra taposni a másikat és belelökni a legközelebbi árokba, én annyira nem díjazom az efféle mutatványokat.
    A Paradis bolt elé érve megint megcsodálom az egészet kívülről. Annyira hívogató, csoda, hogy nem maga a bolt a házam, hanem valahol messze innen lakom. Egyébként teljesen elítélendő módon, természetesen. Beléptem és köszöntem, majd el is vesztem a sorok között. Huu, na akkor abból is kell, meg a szivárványszínű is olyan jól néz ki és ne feledkezzünk meg a gumicukorról, a kis maci alakúról. És akkor nyalókát is kell venni, olyan epreset, aminek ilyen sávozott, szép alakja van és jééézusom, az ott rágócukorka?! Úgy rohangáltam, mint valami őrült, miközben az útközben felkapott kosár igen rövid időn belül teljesen megtelt, én pedig még csak a bolt töredék részét szeltem át. Valószínűleg enyhe cukormérgezés lesz a diagnózis pár napon belül a gyengélkedőn, de kit érdekel? CUKOR!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 1. 19:25 | Link

Randizzunk (?) Szöszi!
Valamelyik szabad hétvége szombatjának délutánja

Krisztián kezeit egymáshoz dörzsölgetve lassan lépeget a falu utcáin. A hideg már beköszöntött, de havat még nem hozott magával, mindazonáltal a kesztyűit nem kellett volna a kastélyban hagynia. Persze most már mindegy. Egy pillanatra megáll, körülnéz: lát néhány ismerős diákot, de egyikük sem az, akit vár, így hát tovább folytatja a körözést az utcán.
Nyáron szerencsére nem kellett az utcán aludnia, ezt pedig nem másnak, mint egy szőke szélviharnak köszönheti. Mára már megszokta Miko csapongását, hirtelenségét és hiperaktivitását. Bunkóságát, amiről már-már legendák szólnak az iskolai falai között, egyáltalán nem is tapasztalta. Lehet, hogy nem sikerült kiismernie a lányt, de ő kifejezetten kedvesnek tartja, azzal együtt, hogy gyakran úgy érzi magát mellette, mint, aki épp most él túl egy bombatámadást.
De hát mi lehetne nagyobb bizonyíték arra nézvést, hogy kedveli a szőke kiscsajt, mint az, hogy most éppen őt várva fagy halálra Bogolyfalva egyik utcáján. Na, jó, talán egy cseppet túlzok, de a lényeg, hogy Krisztián meghálálandó, hogy nyáron a lány családja befogadta őt, elhívta Mikót a cukorkaboltba, meg ahová még esetleg be szeretne nézni. Bár az apjától lenyúlt - érts: kölcsönkért, de Krisz nem tervezi, hogy visszaadja - pénz lassan elfogy, de azért ez a kis kiruccanás még simán belefér, hacsak a szőkeség nem akarja felfalni az egész boltot. Ami esetleg még meg is történhet ismerve a lány cukoréhségét.
Krisztián nem türelmetlenkedik, elvégre ő jött korábban, a megbeszélt időig még öt perc hátravan, Miko valószínűleg a barátnőivel van valamerre a faluban. A fiú összehúzza magán a kabátját, megborzong, majd megy egy újabb kört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 23. 18:59 | Link

Annamária
Ruha

A múltkori meccs óta még mindig nagyon furcsa érzésem volt. Mármint, nagyon örültem neki, hogy megnyertük, de ettől függetlenül a baleset emléke élénken élt az emlékezetemben. Egyelőre abban sem voltam biztos, hogy valaha még seprűre fogok ülni, azután, hogy láttam a saját lábszárcsontomat. Azt hiszem, ha nem ülök többé seprűre, Tony nem fogja bánni... Jaj, miért kell folyton aggódnia szegényemnek? Miután kijöttem a gyengélkedőről, még pár napig muszáj volt... lábadoznom, ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Azonban a tétlenség szinte felemésztett, muszáj volt előbb-utóbb kimozdulnom, még annak ellenére is, hogy féltem újra normálisan lábra állni. Szóval miután lassan felöltözködtem, még mindig túlságosan is óvatosan, belebújtam a bakancsomba és elsántikáltam az ajtóig, hogy felvegyem a kabátomat. Gyors belebújtam, majd az újonnan beszerzett sétapálcámat magamhoz véve lesántítottam a földszintre. Semmi baja nem volt a lábamnak, mégsem mertem rendesen ráállni, beleállt a fantomfájás néha és akkor máris annyi volt, ültem a popómon, mint a jó kislányok. Mivel Tony éppen tanult, azt hiszem, pont volt időm, hogy felfirkantsak egy üzenetet a kis táblánkra. "Jól vagyok, nemsokára jövök vissza, ne aggódj. Szeretlek: Grace" Azzal kibicegtem és elindultam, hogy szerezzek magamnak némi édességet. Erre nem is találhattam volna jobb helyet, mint a Paradis Cukorkabolt. Szóval arra vettem az irányt, átbicegve a falun, majd beléptem körbepillantva. Biccentettem, belépve az ajtón, aztán szereztem magamnak egy kosarat és körbepillantottam. A zene jó volt, az édességek meg magát az édenkertet jelentették, mert már nagyon csoki-hiányom volt. Éppen szereztem volna pár csoki-békát, mikor véletlenül meglöktem egy leányzót. Persze azonnal oda fordultam, letéve a kosarat az egyik pultra, majd a lány karja után kaptam.
- Ne haragudj, tényleg... - mondtam gyorsan. Nem voltam amúgy ilyen típus, de a balesetem óta kicsit másképp láttam a világot. Rámarkoltam a sétapálcámra, majd elengedtem a hölgyikét, mikor láttam, hogy biztosan áll a lábán. - Minden rendben?
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2015. január 23. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 20. 17:19 | Link

AXL
szösziélesztés

Miután az ember lánya nehéz időszakon van túl és végre úgy néz ki, lassan túlteszi magát az egészen, vannak bizonyos dolgok, amikkel el akarja nyomni a múltat. Kitörölni a szöszi fejből azonban nem olyan könnyű a történéseket, főleg nem Sáráéból, pedig tudja, hogy így nyoma marad rajta. A külsején, a személyiségén, ő pedig ezt nem akarja. Hiszen ebben császárnő csak igazán (sok más egyéb mellett), hogyan lépjen tovább, hagyjon maga mögött mindent és koncentráljon csak előre.
És most érkezett el a csajos korszaka. Mindig is nőies volt, de most aztán a tető fokára hág, nem, nem buta liba lesz belőle, nem is fiatal, megjátszott díva, hanem igazi, üdítő jelenség. Kellemes öltözet, finom smink, frissen festett, világos haj. Budanekeresden járt ma, vett magának pár új, divatos és márkás cuccot, mert igazából megérti Noelt. A minőségre költött rengeteg pénz igenis kielégülést hoz a léleknek, ez nem kétség. Ezen kívül pedig még mi okoz boldogságot a legidősebb Ombozi gyermek legkevésbé sem törékeny lelkecskéjének? Édesség.
Így keveredett ő a cukorkaboltba, nincs kedve összefutni valakivel a cukrászdában, meg amúgy is túl sokat jár oda mostanság. Inkább betankol most későbbre is cukorból. Persze, nem kell őt félteni, az édesség meg sem kottyan neki, tudniillik azon kívül nem sokat eszik, eljár futni, jógázik és igyekszik olyan fitness lady lenni, mint a photoshop lányok a címlapokon. Bár nem kell sokat fejlődnie hozzá, valljuk be, azért mégis egy kis edzettséget igényel. Most viszont nem egészséges életmód, hanem kényeztetés van, ahogy belép a boltba, jó kislány módjára köszön, majd vesz is magához egy dobozkát, a kellemes zene ritmusára lépked, mintha éppen egy kifutón járna. Kellemesen mozog, pár cukortúladagolásos, hiperaktív gyerek vágtat el mellette, majdnem fellökik, de őt ez sem zavarja meg. Már a harmadik adag cukrot sikerül összeharácsolnia, de még mindig nem érzi, hogy elég lenne.
Aztán meglátja az egyik jól rögzített, óriás nyalókát. Az édesség elég tekintélyes ahhoz, hogy az ő édességigényét is kielégítse, hiszen Sára mindenben megfelelően nagyvonalú, pont, mint az Ombozi család többi tagja.
Szóval félrerakja addig a többi cukorkát, hogy egyik kezével megfoghassa és próbálja kiemelni a tartójából. Bármilyen meglepő, nem megy neki elsőre, de nem adja ám fel olyan könnyen! Ehhez már felrakja napszemüvegét a fejére, feljebb tűri a felsőjét és finoman próbálja két kézzel kiemelni. Úgy sem sikerül. Körbenéz, látja-e valaki, hogy mire készül, de nem. Nem segítséget keres, csak vicces látvány lehet, ahogy nekirugaszkodik az óriásnyalókának, és egy erőteljes rántással kihúzza. Na ugye, hogy megvan az eredménye a sok edzésnek! De azzal a lendülettel, ahogy kijött, megy is tovább, nem áll meg Sára kérésére. Az egyik óvatlan vásárló fejének hatására azonban megáll.
- Uh, bocsika! - Közli angyali hangon, amikor konstatálja, hogy hatalmas fegyverével véletlen fejbe kólintott valakit. De amint húzná vissza véletlen lett harci pörölyét, valami zavar van az erőben, nem jön. Mielőtt ráncigálná, elkezdi használni az eszét, mert néha azt sem árt.
- Ne nagyon mozogj, azt hiszem, beleragadt a hajadba... - Állapítja meg a komoly helyzetet, miközben nagy, zöld szemekkel pislog ki a cukortányér mögül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 22. 02:35 | Link

Lilla

Sosem fogom megérteni, hogy miért kellek én egy randira harmadik félként. Oké, hogy tartsam a gyertyát, de ezen kívül? Csak kellemetlenné teszi az egész szituációt, sokkal-sokkal kellemetlenebbé, mint amilyen lehetne. De ettől függetlenül persze hagytam magam belerángatni, bár nem is igazán lett volna más választásom, ha jobban belegondolok, ez az idióta biztosan addig rágta volna a fülem, amíg fel nem adom a logikus érvek folyamatos… várjunk csak, hiszen pontosan ez történt!
Ezért most a szokásosnál egy kicsit morcosabban, néha teljesen véletlenszerűen a bajszom alatt elmorogva valamit, lépkedek Tomi mellett, aki volt annyira gyáva kukac, hogy elrángasson magával erre a… találkozóra? Abban sem vagyok biztos, hogy nevezhetjük randinak ebben a formában. Mindeközben ő a háttérsztorit meséli kicsit túlzott részletességgel, félő, hogy nem érünk a végére, mert előbb odaérünk a megbeszélt találkahelyre, ami pontosan… őőő, nem tudom, hol van. Igen, ennyire figyelek. Annyit azért sikerül felfognom a tervből, hogy amint odaérünk, valami kevésbé feltűnő kifogásra hivatkozva húzzam el a csíkot. Ez jogosan veti fel bennem a kérdést, hogy akkor mégis mi a szösznek kell elkísérnem néhány röpke pillanat erejére, de nem, visszafogom magam és nem teszek semmiféle megjegyzést.
Nos, és itt jön a kínosabb része a bulinak. Tomi későn veszi észre a nagy magyarázásban az egyenesen felé tartó tanárát, aki feltehetőleg akar tőle valamit, pár pillanat múlva pedig már ki is derül, hogy valami rettenetesen fontos beadandóról van szó, mert katasztrofálisak a jegyei, ahogy az is, hogy innen aztán nem fog szabadulni egyhamar. Lemondó sóhajjal realizálódik bennem, mi is jön most, és valóban. Keressem meg a lányt, és kérjek elnézést Tomi nevében. Ó, hogy az a…
Mivel ilyen jó fej gyerek vagyok, folytatom az utamat, immáron sietősebben a falu felé. Nem akarom megvárakoztatni a lányt, nyilván más hasznos dologgal is el tudja tölteni a napját, ha már ilyen szerencsétlenül alakult ez a program. És az is közrejátszik, hogy ugyanez érvényes rám is, jó lenne mihamarabb túlesni ezen, tanulnom kell a vizsgákra.
Belépek az üzletbe, és a gyors személyleírásnak megfelelő kinézetű lányt kezdem kutatni a tekintetemmel, aztán próba-szerencse alapon oda is lépek egy sötét, hosszú hajú nézelődőhöz. – Őh, Lilla? Szia… - szinte a válaszát meg sem várva folytatnám az előre tervezett mondókámat, csak aztán, ja, a lány, akiről igazából nem tudom, hogy Ő e, megfordul és meglepett, nagy kék szemekkel bámul fel rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chloe Holt
INAKTÍV


WattacukorGirl :)
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 56
Írta: 2015. március 18. 09:14 | Link

                                     Annamari
 
Egy reggel nagyon unatkoztam és elindultam sétálni. Mentem valameddig, amikor egy bolt elé értem. Úgy gondoltam, bemegyek és szétnézek, hátha találok valami kedvemre valót. Amikor beérkeztem, csodálatos látvány tárult elém. Mindenhol csak cukor, cukor és cukor. - Ez meg a mennyország - csodálkoztam szájtátva, de eztán illedelmesen köszöntem. - Jó napot! - köszöntem , majd elkezdtem járkálni és találkoztam egy hölggyel. – Szia, az én nevem Chloe. Hogy hívnak?- Kérdeztem tőle, de közben még mindig csodálkoztam. - Másodikos levitás - gondoltam ezt is elmondom, ha már elkezdtem. De már ki is választottam, hogy mit fogok arról a polcról levenni. - Esetleg tudnál ajánlani valamit?- kérdeztem tőle. Ezt vajon kimérősbe adják gondolkoztam el, de hát meg is kérdeztem. - Ezt kimérősbe adják? - de most úgy éreztem mintha tolakodó lennék. - Ugye nem vetted tolakodásnak? Én egyáltalán nem annak szántam! - mondtam neki kissé elpirulva.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. március 23. 00:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. július 31. 20:55 | Link

Sébastian
késő délután

Előfordul, hogy az ember kifogy az édességkészletéből - előfordul, hogy valakinek a kutyája, a nyula és a pajtásra rajtaüt a készletén és megeszi az egészet, majd átmennek Budanekeresdre, hogy ott is kiegyék az embert a vagyonából. A kutyát, Wowbaggert, ráérnek majd holnap elvinni a Vadőrhöz súlyos csokoládé-túladagolásos panasszal, most sokkal fontosabb, mindennél fontosabb, hogy újra feltöltsék a készletet. Erre mindenképpen Keith bizonyult a legalkalmasabb jelöltnek, és nem csak azért, mert ő csak a felvásárolt holmi egy elhanyagolható részét eszi meg, mire a kastélyig ér hanem, mert Leonie jelenleg boldogan kiterülve alszik a padláson, mit sem sejtve arról, hogyha felkel, nem lesz felkutatható cukor a közelben.
Drazsék mindenféle formában és ízben, kosárlabda-méretűre felfújható rózsaszín rágógumik, hatízű nyalókák, lebegést és zöld orrot varázsoló bogyók, holland kakaóvajból készült bonbonok, fél méteres táblák, eltörhetetlen étcsokik, kisgyerekek, akiket a szülők maximum egy lapáttal vakarhatnának le a kirakatról és a boldogak, akik bejuthattak a zsúfolt üzletbe. Keith nem siet, miután magához vett néhány jelentősen túlméretezett zacskót, kényelmesen válogatni kezd, gondosan ügyelve arra, hogy semmit se hagyjon ki. A szája természetesen végig tele van, hol karamellával, hol cukorkákkal, akár a gyerekeknek, és néha fel is egyenesedik a nagy nézelődésből, mikor egy különösen dallamos dalt hall, hogy boldogan elvigyorodjon. Természetesen a gyerekekre való tekintettel különösen ügyelt az öltözködésre, így történt, hogy nemcsak egy szakadozott trapéznadrágot és egy apró virágokkal teleszórt inget vett magára, de nagyjából be is gombolt minden begombolandót és a hidegebb időre való tekintettel egy melegítésre teljesen alkalmatlan, vékony szövetből készített színes mellényt is kölcsönzött Leonie-től. Sűrű pecsétgyűrűkkel díszített hosszú ujjai szaporán, általában ritmusra járnak a feliratok mellett, a zacskói pedig szépen gyarapodni látszanak.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 8. 21:20 | Link

Maxmillian Healson
Ruha

Cukor, csoki, nyalóka és rágó. Gyorsan lefirkantom egy cetlire, hogy miből mennyire lesz szükségem, hogy feltöltsem a készleteim. Mivel rengeteget tanultam mostanában, hogy túl jussak a végzős vizsgákon teljesen elfogyott a cukortartalékom. Úgy hogy a ma délelőttömet az édesség beszerzésnek szentelem. Vagyis pontosabban azt a részét ami marad belőle miután felkeltem.
A papírfecnit és némi pénzt zsebre vágok, aztán a napszemüvegemet felkapva elindulok a Cukorkaboltba.
A faluban sétálva találkozok néhány csapattársam, akik tájékoztatnak a következő edzés időpontjáról és még egy-két friss hírről. Ezzel jó húsz percet el is töltök, úgy hogy miután elköszöntünk egymástól egy kicsit gyorsabb sétával indulok a célom felé.
Sétálás közben az előbb halottakon gondolkozom, szerencsére a lábaim maguktól eltalálnak az édességekhez. Pontosabban csak az ajtóig, mert ott össze ütközöm valakivel.
Meglepetten fordítom feljebb a tekintem a macskakövekről. Valahogy furcsának tűnik az ajtóban álldogáló srác látványa, de lehet, hogy pont most akart bemenni. Magamban vállat vonok mindegy. Rámosolygok a fiúra.
-Bocsi.
Közben elsiklok mellette és bemegyek a boltba. Bent felkapok egy kosarat és elindulok a sorok között. Az édességeket nézegetve belenyúlok a zsebembe a listám ért, de a papírdarabot nem találom. Bosszúsan állapítom meg, hogy valószínűleg akkor hagytam el amikor belebotlottam a srácba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. október 18. 01:33 | Link



Hűvös idő, lassan a szeles mindennapok is bekövetkeztek, sőt már a nyirkos és esős időjárás is köszöntötte az embereket. Ilyen ez az őszi vasárnap reggel. A ház rendbe van, ma órák sincsenek így Zoéval egészen bátran dönthettek úgy hogy kicsit a nyüzsgéstől, portréktól és kíváncsi kisdiákoktól távol vonulva beszélgethessenek, tervezhessenek. No meg a bolt dolgait is rendbe kellett tenni a hónapra megint.
Bármennyire is vidáman indult neki esernyővel a kezében Emma, enyhén kellemetlenül érezte magát és ahogy fogyott a távolság a kastély és a bolt között csak nőtt benne ez az érzés. Mindenki véleményeit összetéve a helyzetről, amibe csöppent legjobb barátnőjétől tartott a leginkább. Több fronton is érintett, ami még inkább rontott a helyzeten, de nagylány már, ezt is kezelni kell valahogy. Bár érezhető volt rajta mindez, mégis mosolyogva lépte át a küszöböt, gyorsan letéve az ernyőt a tartóba és kabátját a fogasra hajítva. Időben érkezett, de volt teendő bőven, nem pepecselt ilyenekkel. Látta, hogy a pulton már papírok hevernek és pár doboz előre lett hozva, hogy kipakolhassák.
- Megjöttem! Mi újság? Mivel kezdünk?
Kiáltott be, miközben nézegette, nekiállt-e már valaminek nélküle Zoé, közben felmerült benne, hogy nála vannak a tervezetek is a navine közelgő eseményeiről, így azt is át tudják beszélni, meg ha már ötletek, van neki bőven. Vagyis lenne, csak beszéljenek inkább munkáról. Emma valahogy nem állt egészen készen erre a négyszemközt létre, pedig nem egy-két napja kerülgeti a dolgot. Kíváncsi is persze mindenre, ami felmerülhet.
- Arra gondoltam a klubhelyiségbe vihetnénk fel a plusz dolgokból majd Halloweenre a diákoknak. Megcsinálhatjuk kis csomagoknak is nekik. Meg kaptuk azt a minta csomagot, amiben a fura hatású cukrok vannak. Biztos élveznék.
Mondja el, miközben magához vesz egy dobozt, majd a pult elé állva félig nekidől amíg előkerül Zoé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 30. 10:58 | Link

Tanja Gitta Polter

Kinézet


A többi emberrel ellentétben Hayley édesébe, egészen pontosan macaronba fojtotta a bánatát. A szekrényében mindig volt egy kis zug, ahol vészhelyzet esetén. Ám egyszer minden kifogy, így újra kellett tölteni a készletet. Le is szaladt gyorsan Bogolyfalvára, pontosabban a cukorkaboltba. Nem volt túl hideg, nem is nagyon fázott a kis rózsaszín ruhácskájában. Végre odaért az üzlethez. Már messziről látta, hogy a sok színes édesség szinte kivilágít az üzletből. Boldogan lépett be és ahogy az illendőség diktálta, köszönt is egy jó nagyot:
- Jó napot kí-vá-nok! -mozgolódott ide-oda és boldogan nézett körbe, s ekkor felcsillantak a szemei. Ennyi édességet egy rakáson még sosem látott. Boldogan ugrott egyet és szájtátva és felhőtlenül boldogan elkezdett rohangálni akár egy öt éves gyerek a...hát igen, a cukorkaboltban. Énekelve, ugrándozva, hatalmas vigyorral az arcán járta végig a boltot, az áhított édességet keresve. De végül nem állhatta meg, hogy ne vegyen más nyalánkságot. Egy-két-három nejlon-zacskót vett és megtöltötte a neki leginkább ízletesnek tűnő finomságokkal. Perdült-fordult, akár egy gyerek, nem is törődve a környezetével és az, ahhogy Hay-nél általában lenni szokott, balul sült el. Ugyanis a szép, sima, fehér talaj olyannyira szép és sima volt, hogy Hayley-nek sikerült elcsúsznia, pontosabban fenékre ülnie és elejtenie a cukros zacskókat. Mérgesen szedegetni kezdte a padlóra hullott cukorkát, közben néhány igazán csúnya szót is elmormolt a bajsza alatt. Ilyen kor nincs segítség a közelben?
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2015. november 28. 00:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. október 30. 21:19 | Link

Cukros néninek
Kinézet


Szeretem az édességet. Viktor is. Szóval itt a remek alkalom, hogy kihasználja a cukorkaboltos kedvezményét. Azzal nem különösebben foglalkozik, hogy ki is fogja várni a boltban a pult mögött, mindegyik eladóval jóban van, vagy legalábbis rosszban semmiképpen sem. Bár nem találkozott már velük jó régen. Csak aludni jár ide a faluba, meg tanulmányt írni. Különösképpen nem él itt társasági életet meg úgy nagyon semmilyet se. De most a végzős événél jár már, egyre több a szabadideje az iskolába, így több ideje jut arra, hogy kicsit a faluban legyen. Főleg így halloween környékén. Ez egyébként is szünet minden valamirevaló mágus iskolában. Persze Viktor számára ilyenkor folyik a legkeményebb munka. Ma is egy előadást tartott, de csak egy szűk társaságnak, szóval nem túlzottan, de azért kissé elegánsabban van most felöltözve.
A vonatról leszállva kigombolt kabáttal zsebredugott kezekkel közelíti meg a célpontot, majd be is lép az ajtón egy széles mosollyal.
 - Helló! Melyik cukros néni van ma bent? -
Kérdezi nagy vidáman a pult felé haladva közben a halloweeni dekorációt figyelve. Kitettek magukért ezzel a sok ijesztő nyalánksággal. Bár a pult mögötti lány, vagy inkább már nő nem ijesztő, de nyalánkságnak nyalánkság.
 - Hú, Zoé, rég láttalak! Csinos vagy. -
Persze a dicséret sem maradhat el. Az utóbbi időben kicsit jobban tud már udvarolni is. Az egyetem sok mindenre megtanítja az ember. Nagyon sok mindenre, de ezt most jobb, ha hagyjuk is. Higgyétek ezt el nekem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 801
Összes hsz: 3275
Írta: 2015. december 29. 21:03 | Link

Alegria C. Martinez
Január

Arvidnak dolgozni fele annyira sem volt fárasztó, mint annak idején a Minisztériumban, bár ennek akár az is lehetett az oka, hogy az ifjabbik Selwyn egyelőre annyit ért a konyhában, mint a halottnak a csók. Lényegében csak szeletelni tudott, és még a kést is kivette egyszer a kezéből az egyik manó, mert vállalhatatlanul rondára vágta a paradicsomot. Szőke főnöke ugyan folyamatosan biztatta, hogy majd belejön, ő sem fakanállal a kezében kezdte az életét, de ebben Jared kevéssé hitt. Ennek ellenére, örült a munkának, már csak azért is, mert bár így is ismeretlenek közé került, de legalább megvan az az illúziója, hogy családi körbe.
Most viszont, mivel még csak a betanuló időszaka volt, egész korán hazaengedték és éppen beugrott még az édességboltba, hogy vegyen a kedvenc cukrából. Majdnem minden nap bejött ide, amikor a faluban volt dolga, mert kellett neki az édesség, egyszerűen az életben maradáshoz is, bár a bátyja már így is állította, hogy biztosan tömény cukorszirup folyik az ereiben is. Nos, meglehet.
Fáradt mosollyal köszönt az eladónak, amikor belépett, majd a szokásos polchoz sétált és egy kicsit bambult. Már csak egy zacskó van. Egyetlen egy zacskó. Ez hogy lehet..? Kicsit bizonytalanul nyúlt felé, hogy elvegye, de ekkor egy kéz került a látómezejébe, aminek neki is ütközött az ő mancsa.
- Ne haragudj! - nézett riadtan a másikra, miközben visszakapta a kezét és vetett egy szomorú pillantást a pillecukros zacskó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 27. 15:55 | Link

Ideiglenes anyám  Kiss

Életemben nem siettem még ennyire sehová. Azt a nyamvadt levelet szorongatva, kezdem Zoét keresni, miközben azon imádkozok, ne előzzön meg senki, ne mástól hallja meg a történteket először. Ha mással nem is, annyival bőven lógok neki, hogy én magam közlöm vele, milyen hülyeséget tettem megint. Kezdem tényleg azt érezni, jobb, ha önkéntesen zárom be magam a szobába, úgy ahogy az vélhetően a banya fejében is lejátszódhatott. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz jól viselkedni.
Három embert is megállítok, mire megtudom, hol van a HVH, de legalább gyorsabbra foghatom a tempót, lévén azt a helyet ismerem. Nem nézem, nekimegyek-e bárkinek is, csak látják, hogy jobb, ha félreállnak, számomra most minden másodperc számít. Megmondtam Willnek is, nem tudok hallgatásba burkolódzni, és már csak az hiányzik, hogy az igazgató, vagy Merky avassa be azt a személyt, akit nekem kell, aki vigyáz rám.
- Mondd, hogy még nem keresett senki, mondd, hogy nem beszéltél senkivel – még köszönni is elfejtek, ahogy kivágva az ajtót, fújom ki magam kicsit, mert szó mi szó, elszoktam már a futástól, érzem is, hogy ez most nem tett jót nekem. Rég nem futottam két métert sem, hát még a kastélytól a faluig.
- Én… férjhez mentem. Még a svédeknél. Nem akartam, csak… és ott volt Cupido, meg Will… meg… azt hittem, nem valós, hogy ez is csak hülyeség, de rá két napjára meg jött a levél… és… te jó ég… én nem akartam, nem is ismerem a srácot, és most… csinálj valamit – pislogok rá könyörögve, teljesen kétségbeesett arcot vágva, még a levelet is odanyújtom neki, hogy lássa, ez tényleg valós, nem csak a szám jár, a levél pedig hivatalos, ahogy az is, Will a férjem.
- Én nem akartam hozzámenni, ő meg nem akart elvenni, csak akkor történt valami, és…  - dőlök a pultnak, teljesen megsemmisülve a ténytől, hogy normális, épkézláb magyarázattal se tudok szolgálni, lévén se én, se a rellonos nem érti, mi történhetett akkor. Vagyis arra már fény derült, hogy Cupido garázdálkodott, de hogy a francba nem vette észre senki, hogy valami nincs rendben?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 22:07 | Link

Kyle
Mester és tanítványa befejezik, amit elkezdtek...

Mielőtt mindenre fény derülne, le kell szögeznünk, hogy a lány egyáltalán nem így képzelte el a mai napját, amikor hajnaltájt álmatlanul forgolódott és próbált rájönni, hogy kerítésen átugráló birkákat illik-e számolni ebben az esetben, vagy megfelel a sima, békésen legelésző és egyetértően bégető fajta is. Valamikor öt óra körül adta fel a reményvesztett próbálkozást, és hogy szobatársnőit ne verje fel, lelépett a szobából. Valójában túl volt a vizsgákon, gyorsan át akart esni a stresszes időszakon és ezért amolyan megtűrt személyként lébecolt mos a kastélyban, miközben gyilkos tekintetek sokasága kísérte, szinte lyukat égetve a hátába.
Hogy is volt az a régi reklám szöveg?
Ja, igen… Ez van, sprite… Vagy valami ilyesmi.
Az egyik unokatestvérének mániája volt, hogy filmes és egyéb idézetekkel traktálja, amikor a környezetébe került, szóval mondhatjuk, hogy a mester legjobb tanítványává vált az évek során.
A falu felé vette az irányt, hogy szerezzen némi koffeint, ami lényegében benzinként funkcionált a szervezete számára, majd amikor már elérte azt a kellemes állapotot, hogy képessé vált emberi cselekvésre sétálásra vetemedett.
Ez olyan kilenc óra tájékán történt. Ilyenkor jönnek a legjobb ötletek, így tehát elborult gondolatoktól vezérelve verte fel Kyle-t és rángatta el magával a cukorkaboltba, amely mellett út közben elhaladt. Az út nagy részében rángatta maga mögött a férfit és azt bizonygatta, hogy rettentő jó móka lesz, mint egy elmeháborodott tíz éves, majd gyakorlatilag átrántotta Kyle-t a küszöbön és a kezébe nyomta az egyik gyűjtő dobozt.
- Ezt meg kell kóstolnod! –kezdte lapátolni az aprócska, rózsaszínű golyókat. Az anyja gyakran vitt neki ilyesféle cukrot haza, amikor kicsi volt és halványan rémlett neki, hogy szerette. Halványan. - Tényleg, szereted a cukrot? –torpant meg egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. március 4. 21:15 | Link

Hősöm
Megjelenés | szombat délelőtt

Már unta az otthoni helyzetet. Nem a személyeket, inkább azt, hogy senki nincs otthon és egyedül kell töltenie a mai napot. Egészen eddig olvasott, de már nem tud több szót elviselni az agya, emiatt nem tudott rákoncentrálni, szóval letette a kötetet. Gondolkozott azon, hogy mit csináljon, percekig feküdt az ágyán, de semmi nem jutott az eszébe. Aztán az ablakon egy szellőcske szállt be és cirógatta az arcát. Ezt isteni jelnek vette és úgy döntött, hogy jár egyet a faluban. Szerinte, ha itt a tavasz, akkor el lehet rakni a nagy kabátokat és jöhetnek a tavaszi lenge darabok. El kell ismerni, hogy a nap süt és az idő is meleg, de ezt talán későbbre kellene hagyni.
Úti cél nélkül csak bolyongani lehet a faluban, de aztán megpillantja a kedvenc boltját itt. Máris összefutnak az ízek a szájában, ahogy a finomságokra gondol. Úgy tűnik ma is cukormérgezése lesz a lánynak, nem mintha ez annyira zavarná. Szerencsére hozott magával néhány sarlót, ami pont elég lesz a mai adag édességére. Az üzletbe belépve elindul a kedvenc polcához. Ott kaphatóak a kedvencei, mint a vattacukrok, a gumicukrok, a csokoládék és a többi nyalánkság, legyen az mguli, vagy varázsédesség. Elmélyülten tanulmányozza, hogy pont a kedvenc békás gumicukrából nincs egy darab sem és ez számára a legszörnyűségesebb dolog, ami megtörténhet. Nincs a kedvence, értitek ezt?! Már épp elkezdené keresni, hátha máshová helyezték el, amikor megpillant egy ismerős alakot.
~ Persze, megint követett - néz mosolyogva a másik irányába, majd úgy gondolja, meglepi egy kicsit. Elindul utána, úgy, hogy a fiú ne vehesse észre, majd hirtelen bevágódik elé, miközben egy mondatot is odaszól neki.
- Úgy tudtam nem szereted az édességeket - remélhetőleg a fiúnak jó a reakcióképessége, különben mind a ketten a földön fognak kikötni. De Gwen már csak ilyen hirtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 27. 18:10 | Link

Eszterházy Lili Athalie


Amióta az eszemet tudom, mindig édesszájú voltam, úgyhogy nagy örömmel töltött el a hír, amikor meghallottam, hogy a faluban van egy cukorkabolt. Nagyon vártam már, hogy ellátogassak oda, igaz nem volt senki sem, aki velem tartott volna, de ez egyáltalán nem zavart, mert egyedül is jól elvoltam. Édesanyámék nem repestek az örömtől, hogy folyton édességgel tömtem magam, mindig azt hallgattam tőlük, hogy most még nem látszik annyira az alakomon, ha hizlalom magam, de ha tovább folytatom ezt az önpusztító életmódot, akkor bizony nagyon gyorsan felszaladnak rám a kilók. Állítólag utána már késő lesz, mert nagyon nehéz megszabadulni tőlük... hát nem tudom, egyelőre egyáltalán nem érdekelt ez az egész. Persze a nővéremnek tökéletes alakja volt, nagyon untam, hogy mások folyton összehasonítottak vele, mert nem tudták felfogni, hogy nem akarom őt majmolni és mindketten külön egyéniségek vagyunk. Nála is ez volt a gond, hogy nem akarta elfogadni azt, hogy én más vagyok, de nem volt mit tenni, foggal-körömmel ragaszkodott a saját elképzeléseihez. Ezzel nem volt semmi gondom, csak jó lett volna, ha nem akarja rám erőltetni és nem fáraszt ezekkel a dolgokkal. A melegre való tekintettel egy királykék színű egyberészes ruhát vettem fel szandállal, majd megindultam a cukorkabolt irányába. Amint odaértem gyönyörű látvány fogadott: édesség mindenhol! Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre fordítsam a fejemet, mivel a helyiség tele volt mindenféle finom falattal, nem is tudtam választani a sok cukorka közül. Úgy döntöttem, hogy mindegyiket megszemlélem, majd ami megtetszik, meg is veszem. Még az is megfordult a fejemben, hogy egy zsák finomsággal térek vissza az előkészítőbe. Szép lassan elkezdtem körbejárni a színes állványokat, hátha találok valami kedvemre valót, bár biztos voltam benne, hogy nehezen fogok tudni választani.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 27. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. június 29. 22:26 | Link

Cuties on a mission

  - Eskűűű, hogy van kulcsom.
Mondtam neki már századszorra, míg a naplementében sétáltunk el a pubtól a boltig. Egyébként ez igaz is volt! Volt kulcsom a bolthoz! És történetesen azt is tudom, hogy ma korábban zárnak a kedvenc nénijeink, mert valami közös programot csinálnak. Így hát fogtuk Kevével a kulcsot és egyszerűen elemeltük óra után. Piszok egyszerű volt, nem sejtettek semmit! Félreértés ne essék, nem vagyok én rossz, kicsit parázom is, de Maja parája bátorságot önt belém.
  - Most akarsz enni édességet, vagy nem? Amúgy sem haragszanak meg ránk. Hiszen cukik vagyunk.
Megvontam a vállamat közben pedig megragadta a karját és rángatni kezdtem, hogy gyorsabb léptekre kényszerítsem. Maja nagyon fura lány volt, de imádtam, az első pillanattól kezdve, volt valami furcsa testvéri szeretet izém az irányába, amit magamnak sem tudtam megmagyarázni.
  - Egyébként is, a húga vagy! Nem fog rád megharagudni, én meg az izé..rokona, gyakorlatilag ez jár nekünk.
Magamat is győzködtem, meg hát Maját is, tudom, hogy rossz az amit teszünk, de hát annyira csábító már a gondolat is! Állítólag Emma néniék beszereztek egy csomó fagyit a nyár beköszöntével és nekem okvetlenül először kellett megkóstolnom! Előbb, mint bárki más.
  - Esküszöm jó lesz!
Esküdöztem én össze-vissza, mert nagyon kipihent voltam, igazából egész nap aludtam a hatalmas ágyba, ami ugyan nem az enyém volt, de hát ettől volt olyan izgi, bár igaz ami igaz, egyedül nem volt olyan buli, de hát erre voltam ítélve és egyelőre nem tartottam ott, hogy ezt fel is dolgozzam. Csak simán jó volt.
  - Na jó, a hátsó ajtóhoz kell mennünk. Maja gyere mááár, ez a nővéred boltja, szóval a tiéd is.
Nem tudom honnan vettem, hogy ők ketten rokonok, a helyzet az, hogy nekem már a vezetéknév egyformasága is elég volt, na meg külsőre is tökre hasonlítottak, szóval nekem testvérek voltak és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 8. 13:41 | Link

Lewy 😍
ruci
Hiszel a szerelemben első látásra? *-*


Nagyon kellemetlen és hűvös sétán van túl a nagylány, hiszen a nagykabátját sikeresen lent hagyta a faluban még két napja, mikor Zoé néni megengedte, hogy vele tartson. Már aznap úgy érezte, hogy odaolvadt volna a padlóra a rengeteg finomság láttán, de még nem szabadott rárabolni. Viszont megtudta, hogy pénteken hatalmas szaloncukorkóstolót szerveznek, és annyi ízűt rendeltek, amennyit csak tudtak: nem volt kérdés, mi lesz Maja állomása. Dideregve szorította össze magán a vékonyka átmeneti kabátját, miközben a szállingózó hópelyhekre figyelt. Nem is tudja igazán, hogy a telet szereti-e, de azt igen, hogy a havat nagyon. Hógolyózás, hóemberépítés és korizás. Na meg a forrócsoki terjengő illata a Fő utczán mindent megér. Mosolygósan kapkodja a lábait, egyre gyorsabban, mikor már látóhatáron van a bolt, ahova úgy igyekszik. Egyből neki is feszül az ajtónak, majd benyitva hevesen integet hátra az egyik eladónéninek.
- Csókolom, bruh. Nagyon hideg van. - Ekkor még fel sem figyel arra, hogy más is tartózkodik itt, mármint, hogy konkrétan olyan valaki, akin…ó, tévedés, a pillanat tört része alatt kiszúrta. Ott állt Ő. Maja szemei kikerekedtek, pupillái hatalmasra növekedtek, még a száját is nyitva felejtette, miközben a ruháját akarta megigazítani.
- Úr Isten! Úr Isten! Wáááá. TE! – Próbálna lenyugodni, de helyette sikongatva adja tudtára környezetének, hogy teljes agygörcsöt kapott, és nem a havazástól. Ő bizony egy olyan kviddicsest lát most, akivel nem fut össze az ember lánya minden nap, sőt! Ez az arc bizony ott mosolyog Majánál képen is a szobájában, pontosan tudja hányas mezben játszik, emlékszik rá, hogy olvasta róla melyik a kedvenc mozdulata, miért kviddicsezik, mit szeret. Egy szóval fanatikus rajongás következik pillanatok alatt. Hát, talán őt annyira nem tanították meg moderálni magát, így az, hogy egy helyben ugrál, majd odaszalad és megfogva a fiú karját maga felé fordítja, tök természetesnek véli. Hatalmasakat pislog, miközben kivörösödött arccal mosolyog fel rá, hirtelen elveszi a kezeit az erős karokról és zsebeibe csúsztatja.
- Bocsánat… én csak…
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 8. 14:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza