34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 11 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. január 15. 23:24 | Link

Akkorsemfogomtudnikimondanianeved <3


Életem egyik legkellemetlenebb találkozójára készülök. Tudatosan. Igen, már ennyire nincs szégyenérzetem. Vagyis hát... nekem van, a kis furkászomnak nincs, akit egyetlen óvatlan pillanatra hagytam magára itt lent. A faluban nem lazázok, noha tudom, ha akar simán megtalál, sok más veszély leselkedik erre, amivel nem biztos, hogy megbirkózna.
Na, már most abban az óvatlan pillanatban, Ron bűncselekményt követett el, ami miatt megint csak engem vennének elő, és szerintem marhára nem érnék be azzal, hogy hát Istenem, a furkászomnak olyanja volt.
Mindezt a kellemetlenséget elkerülve, bagolyban kerestem fel a pénztárca tulajdonosát, az iratainak hála, tudtam, hová küldjem.

Szívből röstellem, de megtaláltam a pénztárcád. A furkászom vandálkodásának szerencsétlen elszenvedője lett. Egyben van, és minden benne is van, ami volt, én meg szívesen visszajuttatom neked.
Holnap 15:00-kor a cukorkabolt előtt, mindezt meg is ejthetjük.


Állt a levélben, pontosan egy túlérett hat éves gondolkodás módjával megfogalmazva, de legalább azon igyekeztem, hogy olvasható legyen. Meg hát a lényeg így is benne van, nem?
Úgyhogy ez a helyzet. Megyek, hogy szembe nézzek, vélhetően egy nagyon morcos, azonban nem túl pszichopata egyénnel, és hálát rebegek azért, ha én ezt a találkozót ép bőrrel megúszom.
- Szia - meglátom, ismerős, bár képen nem tűnt ennyire magasnak - noha egy arcfotó a személyién, nem sok mindenről árulkodik -, így hát nyelek is egy nagyot.
- Te vagy a Ji... Ku... Kwa.. eznemfogmenni - hagyom abba az erőlködést, amivel szegény nevét próbálom kimondani, hátha ezzel imponálok neki annyira, hogy ne ásson el valahol, de... bakot lövök, és még el is vörösödök zavaromban, mert ha eddig nem volt kiakadva, most már tuti.
Pedig én nem gúnyt űzni akartam, egyszerűen néha saját nevem is alig tudom kimondani, nem hogy ilyen furcsaságot.
Utoljára módosította:Kaisch Ráhel, 2017. január 15. 23:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kwon Ji Byung
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 25
Írta: 2017. január 28. 22:29 | Link

Ráhel
Trouble Maker - Trouble Maker


Még jó, hogy meglett a pénztárcám, különben Dasha még jobban lecseszett volna, ami nem hiányzik. Így is megkaptam a magamét, amiért képes voltam elhagyni, pedig nem az én hibám volt, biztos kicsúszott a zsememből, vagy valami hasonló. Otthon használtam a begyűjtőbűbájt, hátha az megoldja a problémát, azonban ez nem sikerült, tehát nem ott van a pénzzel teli bőrtartóm. Nem mintha annyi lenne benne, inkább annyit hordok magamnál, amennyi szükséges, sokkal nyugodtabb vagyok ilyen esetekben, nem is érdekelne az a két galleonnyi pénz, inkább az irataimat sajnálom, azokat a legnehezebb pótolni. Jelenleg minden percemet azzal töltöm, hogy próbálok rájönni, hol lehet.
Egyik nap érkezett levél, egy számomra totálisan ismerem csajtól, aki tájékoztat, hogy nála van és szeretné visszaszolgáltatni. Ez nem is rossz ötlet, csak a helyszín nem a kedvencem. Bírom az édességet, ha az valamilyen sütemény, mondjuk, a csokival sincs semmi bajom, azonban a többi nem igazán a kedvencem. Mindegy, hamar letudjuk és jöhetek haza. A képem alapján gondolhatná, hogy fiatal vagyok, mégis magázott a levél végén, esetleg elírta, ennyi az egész, nem akadok fent rajta. Zsebre dugott kézzel battyogok a megbeszélt helyre, a megbeszélt időben. Nem kaptam róla képet, nem tudom, hogy néz ki, rá kell bízzam magam ez ügyben. Hamar megtalál a szőkeség, ahogy gondoltam a nevemet nem tudja kimondani. Nem lepődök meg rajta, általában nem sikerül az embereknek, de mindegy, ez már megszokott.
- Helló, JiByung vagyok a tárca tulajdonosa – hangsúlyozom ki a nevem, azt tudja, miért vagyok itt, azért, amiért ő is. Végignézek rajta, hozzám képest igen alacsony, bár gondolom, a magasságbeli problémákat megoldja egy magassarkúval és ennyi.
- És te ki vagy, ha máskor elveszik a tárcám, rögtön hozzád fordulok – ez akár meg is történhet. Nem vagyok bosszús, sőt még egy mosolyt is kap tőlem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2017. február 28. 16:10 | Link

Dimitri

Fel-alá kóvályogva kanyarodik be a cukorkaboltba. Mini megint úgy tesz, mintha megbántódott volna és elegánsabb lenne az ékszerbolt, de ez éppenséggel közelebb van és ott nem szeretik az eladók, ha a boltban sétálgatva felpróbálsz mindent, ami a kezed ügyébe akad.
Szórakozottan dúdolgatva valami elektro swinget kanyarog a sorok között és válogatás nélkül söpör be a szájába és/vagy a kihelyezett vödrökbe mindenféle túlcukrozott díszes-csillogó-fényes golyót meg gumicukrot. Vajom min sértődhetett meg a lány? Nem is beszéltek már két hete.
Viszonylag könnyen megy a jól ismert "ürítsd ki a fejed" meditációs gyakorlat ahhoz, hogy két perc múlva már se hall-se lát állapotban lebegjen lassan a bolt szűk folyosóin, diszkrét, férfiasan lila buborékokat fújva, amik olykor-olykor pár pillanatig állatformává válnak, ha sikerül őket eléggé naggyá tenni. Egyáltalán nem a reménytelen édességmániás, lehet, hogy az se tűnik most fel neki, hogy eszik. Ha mégis van gondolat, ami beszökik ebbe az édességbe mártott delíriumba, az csak a csapattal kapcsolatos tennivalók végeláthatatlan felsorolása, amit a tudatos-Ian böfög fel valahonnan az agya hátuljából.
Tehát röviden fáradt. Arra pedig a lehető legjobb módszer a cukor. -haha- A fáradtság különben mintha megfiatalítaná, bár kamaszos ábrázatának lehet, hogy csak a hatalmas, tükröződő üvegtégely az oka, amiből finom karamella csordogál kifelé. Útját a boltban hetyke kis bonbonösvény jelzi, mert az se tűnt fel neki, hogy néhány mindig kiszóródik, ha az alkarja feléig belemarkol a dobozokba.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2017. február 28. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. március 1. 16:42 | Link

Ian

Mint Piroska az erdőben, kis kosarammal mendegélek a polcrengetegben, szédelegve az illatoktól. Már attól cukorbeteg lesz az ember, ha huzamosabb ideig belélegzi ezt a levegőt. Már vagy két perce szaglászok, mert valahonnan citromos robbanós cukor illata terjeng. Citromos mindenféle egyebet találtam, de azt még nem. Az arcom csokimaszatos és egy gumikrokodil farka kókadozik kifele a számból. Nem értem, miért akarok mindent megkóstolni, már sírnak a fogaim - de hogy döntsem el, mit akarok megvenni, ha nem tudom, milyen az ízük? Úgyhogy kitartóan csak kóstolni, csak kóstolni. Kemény meló ez.
Már a második sorban szanaszét szórt cukorkák ösvényén haladok. Vagy elszabadult egy édesszájú orrontó furkász a boltban, vagy valaki lazán értelmezi az egy darabos kóstolás szabályait. Mármint még nálam is lazábban. Épp belemarkolok egy színváltós csokigolyókkal teli üvegbe, amikor megtalálom a furkászomat. Megvan legalább 1.80 és ijesztően hasonlít egy fiúra. Nem tűnik úgy, mint aki jól lenne, sőt, pont úgy néz ki, mint aki felfalta az üzlet fél édességkészletét. Nem mintha ez őt zavarná. Delíriumos arcát elnézve neki már mindegy, egy bonbon ide vagy oda, úgyhogy elé tartom a tenyeremet, benne a csokilabdacsokkal, amik az előbb még neon zöldek voltak, de most átváltottak egy elég gusztustalan sárgára. Ebben az állapotukban én inkább kihagynám a menüből. Biztatóan mosolygok is hozzá, ami biztos nagyon szívdöglesztő a még mindig kilógó krokodilfarokkal meg a kék fogaimmal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 19. 10:59 | Link

Melissa

Az egész úgy kezdődött, hogy Szofi,az ikrek és Bailey közösen érkeztek meg a faluba –előbbi Konstantinnal kellett, hogy váltson pár szót az átalakítások miatt. A szőkeség már napok óta nem aludt túl jól, de vigasztalta a tudat, hogy gyermekei apja is hasonlóan életvidám és fitt volt ma reggel, mint ő.
Gyerekbiztossá kellett tenni a lakást és, ha ez nem vett volna ki belőlük elég energiát, még ott volt az az apróság is, hogy Chris hihetetlenül nyűgös lett az utóbbi időszakban. Sokkal nehezebben viselte, hogy jönnek a tejfogai, mint a kislány. Hol Hunter, hol pesig sz ex-rellonos rohangált át a kicsik szobájába, miközben némán imádkoztak, legalább Nati ne ébredjen fel. A lányka lényegesen nyugodtabb volt, mint a bátyja és valahol a lelke mélyén Szofi ezért mérhetetlenül hálás volt.
Ha mindez nem lett volna elég, a lányt nem is olyan régen felkeresték az egyik pesti színházból, hogy igényt tartanának rá, amennyiben úgy ítéli meg, hogy készen áll ismét a színpadon tündökölni. Késznek természetesen kész volt, csakhogy a gyerekek elhelyezése és a rendszertelen próbák komoly fejtörést jelentettek a számára. Baileynek még meg sem merte említeni a dolgot, mert bár igazságtalannak tartotta, hogy a férfi többé-kevésbé szabad és folytathatja a tanulmányait, Szofi döntött úgy, hoy negtartja a babákat.
Az orosz lány –hogy pótolja az elveszített energia egy részét–, olthatatlan vágyat érzett egy kis cukorra, tehát adott volt a helyzet. A babakocsit maga előtt tolva libbent be a Cukorkaboltba és kezdte el összeválogatni a legkülönfélébb édességeket –a gumimaci nem maradhatott ki–, miközben fél szemét Natashan és Chrisen tartotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 20. 13:49 | Link

Szofia
Outfit

Meghaltam és a mennybe jutottam. Mindenhol cukor, nyam...
Csillogó szemekkel sétálok a sorok között, ez a hely aztán tudja mivel lehet lenyűgözni az édesszájúakat. Fogok egy zacskót és elgondolkozva sétálok a sorok között. Miből vigyek, miből ne? Ahj, túl nagy a csábítás...
Itt-ott megállok gondolkozom, veszek néhány tárlóból és tovább megyek. Ezt ismételgetem nem tudom meddig, szerencsére semmiből nem szedek sokat így még az is elképzelhető, hogy nem hagyom itt az összes pénzem.
Enyhén szólva elvarázsolttá válok a helytől, ezért amikor az egyik soron összetalálkozom két kisbabával és egy elmélyültem az édességekkel szemező anyukával rámosolygok a kicsikre. Futólag eszembe jut róluk az unokahúgom, akire sokat kellett vigyáznom amíg otthon voltam...
Mire visszatérek a valóságba a gondolataim közül a kisfiún látszik, hogy kezd eltörni a mécses. Nem tudom miért, talán a hely varázsa hat rám, de elkezdek mókás arcokat vágni, hátha ez mosolyt csal a majdnem síró arcára. Meglepő sikerem lesz, nemhogy nem sír egyenesen nevet a tesójával együtt. Abba hagyom a grimaszolást és rájuk mosolygok megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 21. 16:08 | Link

Melissa

Szofi hihetetlen fáradtságról téve tanúbizonyságot monoton, robotikus mozdulatokkal pakolta egymás után a cukorkákat. A napi koffein adagját ugyan már bevitte, de úgy tűnt, hogy egy egész kancsó kávé sem lett volna most elég. Általában jól viselte a kialvatlanságot -hiszen elég hullámzó volt a pihenésre kiszabott ideje a balett-korszakában is-, de amikor ma reggel majdnem elharapta Hunter torkát, aki a cumisüveg tetejével szerencsétlenkedett, el kellett ismernie, hogy nincsen formában.
És Chris ismét rá akart kezdeni, mintha pontosan tudta volna, hogy a legjobb akkorra időzíteni a mély sóhajokkal társuló szívszaggató hüppögést, amikor az édesanyja egyik kezében egy zacskó, a másikban pedig egy adag gumimaci van. Szofi reflexszerűen sóhajtott fel és fordult mindent félrerakva a babakocsi felé, amikor kiszúrta a lányt. A másik szőke a babakocsi előtt állt és nagyon úgy tűnt, hogy az ikrek figyelmét totálisan sikerült elnyernie.
- Megmentetted az életemet -villantott egy kissé bágyadt mosolyt az ex-rellonos. - Ha egyszer rákezdünk, akkor sohasem hagyjuk abba.
Szofi a bal kezébe vette a szerzeményét, mert úgy döntött már ez is több lesz, mint elég, majd jobb kézzel kikapta a kis nyűgöst, aki még mindig az ismeretlen lányt figyelte. Az orosz sohasem jött ki túl jól a gyerekekkel és -az ikreken kívül, persze- ez továbbra is érvényes volt.
- Meghívlak az édességre -jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - A mai napom eddig egy katasztrófa volt
A szöszi felnevetett és közben felmérte a lányt. Kifejezetten fiatal volt, amit Szofi akár irigyelhetett volna tőle, elvégre az ő legszebb éveit munkával és rehabilitációs központban töltötte, de jelen pillanatban még erre sem volt ereje.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. július 21. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 21. 20:57 | Link

Szofia

Amíg én a gyerkőcökkel vagyok lekötve észre vesz az anyukájuk. Miután túljutok a problémán, felnézek rá. A fáradt mosoly alapján sokat sírhat a két gyerek.
Vissza mosolygok, nem kétlem, biztos jó sokáig bírják, ha ilyen fáradt.
Enyhe érdeklődéssel figyelem ahogy lazán kiemeli a fiút, nekem ez biztos nem sikerülne. Miután kézbe kerül a kis srác még néz egy kicsit, aztán megszemléli az anyja kezében lévő zacskót és úgy dönt az érdekesebb. Ettől enyhe nevethetnékem. Na, szép, gyorsan lecserélt.
Miközben őt nézem a szőkeség közli, fizeti a vásárlásom. Erre rá emelem a tekintem és megrázom a fejem.
-Felesleges, nem csináltam igazából semmit.
Ezzel kb egy időben a kislány is elkezd nyűgösködni, ezért felé fordulok és az előbb bevált trükkel felvidítom. Aranyosak, bár elég érzékenyek.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve újra megszólalok.
-Hogy hívják őket?
Nem is tudom mért, csak kíváncsi lettem. Persze, lehet, hogy ezt már túl soknak tartja a hölgy. Szóval nem különösebben számítok válaszra. Ha nem mond semmit akkor megyek tovább, nem nagy ügy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 494
Írta: 2017. július 25. 17:02 | Link



Amikor úgy döntött, felkeresi Zóját, még az a naív elképzelés élt az agyában, hogy felszabadító lesz kibeszélni mindent egy pszichológusnak. Közel egy évtizede még ilyesféle érzés volt beszélgetni Annával, habár a nőnek volt amúgy is valami különös varázsa. Mintha magában hordozott volna valami mágikus nyugalmat, amiből aztán jutott mindenkinek körülötte. Ehhez képest most már úgy néznek ki ezek a beszélgetések, hogy utánuk még akár napokig is gyötrődik kellemetlen témákon és kérdéseken. Pontosan tudja, hogy ez nem Zója hibája, a nő remek pszichológus, egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a munka nem áll meg az ajtajában. Nem tudja maga mögött hagyni, hogy aztán ismét előveszi, amikor időpontja van Zójánál, hiszen mégiscsak az élete. Jobb napjain persze nem olyan nyomasztó az egész, olyankor többé-kevésbé lát jót is, ám amikor vissza-visszacsúszik a gödörbe, akkor roppant kellemetlen tud lenni az a súly, ami a vállát nyomja. Ma is egy ilyen rosszabbnak mondható napra ébredt, amin sem a borús idő nem segít, sem az, hogy a pszichológusnál újra felbukkant kellemetlen témaként az elemi mágia. Már csak ezért is döntött úgy, hogy szüksége van némi édességre, amitől legalább nem lesz már rosszabb a kedve, ha éppen jobb nem is. Talán a rajzolás is segítene kicsit, viszont úgy érzi, nem igazán szeretne hosszabb ideig emberek közelében lenni, ha nem muszáj. Rajzolni márpedig nem muszáj. A telefonja időnként olyan hangot ad ki, mintha valaki avaron lépkedne, így jelezve, hogy üzenete érkezett, de nem nézi meg. Majd. Az sem szalad el. Inkább az ezerféle cukor között nézelődik tanácstalanul, amíg észre nem veszi, hogy valaki gondatlanul a robbanó karamella közé ejtett néhány csoki sárkánytojást. Azonnal neki is lát kiszedni az oda nem illő édességet a többi közül, és ha már csokit szeretett volna venni, úgy dönt, jó lesz ez is. Majd elszórakozik azzal is kicsit, hogy felfedezze, melyik milyen meglepetést is rejt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 25. 18:15 | Link

Kelemen Farkas
Outfit
 
Hol lehet a kávés cukorka? Legutóbb, mintha itt lett volna. Tanácstalanul nézek végig a soron. A keresett édesség eltűnt, most mi legyen? Az ajkamba harapva még egyszer végig nézek a színes csodákon. Végül egy sóhajjal elindulok más nassolni valót keresni, bár eredetileg úgy terveztem, hogy gyorsan megveszem, aztán a közelben egy csendes ponton leülök tanulni, de akkor ennek várni a kell, amíg találok valamit, ami kellőképp vonz. Gyanítom ez nem fog sokáig tartani itt, szinte minden roppant csábító...
Megigazítom a táskám pántját a vállamon, ezzel egy időben valami érthetetlen módon megbotlom a semmiben és kiesik a félig nyitott táskámból a könyvem. Hitetlen arccal nézem, ahogy elszánkázik a padlón. Ó, édes Merlin! Mért pont most kellett ennek is történnie? Az első döbbenetem után összeszedem maga, mérgesen nézek a könyv után, ilyen nincs, a mai nem az én napom. Azt hiszem jobb lenne, ha ezután visszamennék a kastélyba...
A gyógynövénytanom egy ismeretlen férfi lába állítja meg a padlón csúszásban. Ennek következtében elnyomok egy kisebb káromkodást, most akkor mehetek oda érte elnézést kérni. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha csak megáll egy ponton és ide lebegtethetem...
Mosolyt erőltetek az arcomra, oda sietek az ismeretlenhez. Essünk túl ezen is.
-Bocsánat, nem volt szándékos.
Ezzel már le is hajolok, hogy felvegyem a szökevény tankönyvet. Ezt követően egy újabb mosolyt villantok a pasira.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 28. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 494
Írta: 2017. július 29. 22:03 | Link



Éppen kihorgássza az utolsó rossz helyre került csoki sárkánytojást is a karamella közül, aztán már indulna is tovább, amikor egy könyv ütközik cipője orrának. Gyógynövénytan, hirdeti a borító. Lehajol érte, hogy felvegye, ám éppen akkor nyúl utána valaki más is, így egyszerre igyekezve felemelni a kötetet egyiküknek sem sikerül. Puff. Ismét a padlón van a tankönyv.
- Bocsánat - kér elnézést, majd ezúttal gyorsabbnak bizonyulva újra a könyv után nyúl, hogy kiegyenesedve átnyújthassa a gazdájának. Ha jobb napja lenne, talán még könnyed csevegésbe elegyedni is megpróbálna, hiszen jókat lehet beszélgetni a növényekről, gyógynövénytanról és társairól bármikor, most azonban sajnálatos módon a kedve ehhez meglehetősen kevés. Legfeljebb egy tea elszürcsölgetésére lenne hajlandó, azt is csendben javarészt, amolyan angolosan, hogy elbeszélget mellette az ember a gyönyörű vagy éppen pocsék időjárásról. Se többről, se kevesebbről. A lány azonban ismerősnek tűnik valahonnan. Nem mintha ettől változna bármit is a kedve, esetleg mégis meggondolná magát és különösebben beszélgetni szeretne, csak éppen az a bizonyos érzés fogja el, mintha tudná is, meg nem is, hogy kihez van szerencséje. Furcsa. Vannak vonásai, amiket mintha már látott volna, például a haja színe és a szeme vágása. Szinte biztos benne, hogy ezek valaki máshoz is tartoznak. Nem ez az arc ismerős. Csak némely részlete. Az orra is, többek között, meg az álla, és mégis van benne ismeretlen is. Homlokát ráncolva pislog a lányra, igyekezve rájönni, hogy miért is van most ez a nagyon erős érzése, és honnan fakadhat.
- Találkoztunk már valahol? - kérdezi meg végül, még mindig nem engedve el közben a könyvet. Fejét kissé oldalra billentve méricskéli a lányt. Lehet, hogy valamelyik rokonát ismerné? Másik oldalra dönti a fejét, de ez a szög sem segít sokat, továbbra is csak az érzés marad, semmi konkrétum nem jut eszébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 29. 23:35 | Link

Kelemen Farkas

A békés tervem, hogy felkapom a könyvem és tovább sétálok kudarcot vall. Egyszerre nyúlunk a könyvért, aminek következtében nem sikerül felvenni, viszont összefejelni igen. Feljajdulok és reflexből megfogom a fejem, ez alatt az idő alatt a férfi felveszi a könyvet. Kiegyenesedem, majd rámosolygok.
-Köszönöm.
Már épp nyúlnék a könyvért, mikor észreveszem az elgondolkozott tekintetét. Enyhe meglepettséggel nézek vissza rá, mi csináltam már megint? Mivel nem mond semmit felmerül bennem, hogy nem rajtam gondolkozik és mehetnék. Erre, mintha megérezné a gondolatim összeráncolja a homlokát, félre érthetetlenül tanulmányozza az arcom. Értetlenül nézem az engem méregető arcot, mi ért néz ennyire? Még mindig nem szólal meg, rövid habozás után úgy döntök várok még egy kicsit, aztán rá kérdezek. A reakcióra várva én is jobban megnézem az előttem állott. Az arca hiába nézem, semmit nem mond nekem. Csak egy ismeretlen, valószínűleg nyugodtan elsétáltam volna mellette, ha nem csúszik ki a könyvem...
A gondolataimból a kérdése ránt ki, finoman megrázom a fejem.
-Kétlem...
A fejdöntögetés hatására elhallgatok, nem tudom mire vélni a helyzetet. Zavartan nézek a férfi szemébe, most mit kellene csinálnom?
-Öm...bocsánat mister, visszakaphatnám a könyvem?
A szavaim megerősítésére való célzattal lepillantok a kezére, valamint szeretném megszüntetni a néma egymásra meredést. Elég hideglelős élmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 23:17 | Link

Melissa

A nő hihetetlenül hálás a fiatal lánynak még akkor is, ha a másik fél ezt semmiségnek találja. Az utóbbi napok szörnyűek voltak, Chris folyton sírt, Natasha pedig nem értett semmit az egészből. Hol az édesanyját figyelte hatalmas, kétségbeesett szemekkel, hol pedig az apja után könyörgött. Szofi kezdte úgy érezni, hogy a lánya kifejezetten apás típus lesz.
- Nagyon sokat tettél, hidd el -mosolygott a lányra, miközben a kassza mellé tette a kis zacskóját, hogy fizethessen.
Natasha ezt a pillanatot választotta, hogy az anyja felé nyújtsa aprócska, pufók kezeit, ő pedig készségesen kikapta a kocsiból, mielőtt kirobban a harmadik világháború.
- Chris és Natasha -mutatta be őket az ex-rellonos. - Én Szofi vagyok, nagyon örülök! -nyújtotta szabad kezét a lány felé.
Az orosz úgy saccolta, hogy talán első éves lehet, bár közel sem tűnt annyira kislánynak, mint általában a társai. Ő maga már szinte nem is emlékezett a kezdetekre, amikor még Franciaországban élt -annyi mindent történt azóta.
- Itt tanulsz az iskolában? -Vezette tovább a csevegés fonalát,
amíg a kislányt áthelyezte a másik karjára, majd jelezte, hogy mindkettejük cukorkaadagját fizetni kívánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 1. 14:35 | Link

Szofia

Nehéz lehet két ilyen kis gyerekkel, nekem még egy is sok lenne. Ő pedig ahogy láttam a fáradsága ellenére is lazán kezeli a helyzet. Ez elég irigylésre méltó dolog.  
Követem a triót a kasszához, bár még mindig tartom álláspontom, felesleges ezért meghívnia. Egy-két grimasz nem nagy ügy.  
Eközben a kislány is ügy dönt, hogy elég volt neki a babakocsiból. Bájosan elkezd az anyja felé nyújtózkodni. Halványan mosolyogva figyelem a mocorgását. Miután kézbe kerül elnyugszik, a hölgy pedig közli a két gyerkőc nevét, sőt még egy bemutatkozással is megspékeli. Mosolyogva megrázom a kezét.
-Melissa vagyok, én is örülök.
Átfut az agyamon, hogy ez megint egy váratlan találkozás. Először a navinés lány, aztán a cukrászdás pasi. Ki tudja, lehet, hogy itt ez lesz a minden napos? Érdekes lenne...
A gondolataimból egy kérdés ráz fel. A kicsikről a nőre pillantok és bólintok.
-Igen, nem rég érkeztem..
Ezt követően visszafordulok a gagyogó pároshoz. Rájuk mosolygok, nagyon aranyosak. Ezt meg is jegyzem.
-Bájosak.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 3. 13:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 10. 19:21 | Link

Melissa

Szofi valahol a lelke mélyén hihetetlenül irigyelte a lányt. Nem csak azért, mert lényegesen fiatalabb volt nála és nem rendelkezett éppen két csöppséggel, akik az utóbbi időben hihetetlenül nyűgösek voltak. A gondtalanságát irigyelte, a nyilvánvaló életigenlését és azt a meglepően pozitív légkört, ami körülvette. Amikor az orosz lány megérkezett az iskola falai közé éppen a legmélyebb időszakában volt. El kellett költöznie az otthonából, ott kellett hagynia Franciaországot, az iskolát, a barátait és nem utolsó sorban akkor jött ki a kórházból. Úgy érezte minden összeesküdött ellene és hosszú ideig nem mert engedni a boldogságnak.
Aztán jött Niko. És mindketten elszúrták... bár talán sohasem működött volna.
A nő fizetett, átnyújtotta Melissának az ő csomagját és az ajtó felé indult.
- Köszi, szerencsére nem az apjukra hasonlítanak -nevetett fel és gondolatban lepörgette, mit kapna ezért Huntertől.
A levitás az utóbbi időben igazán kitett magáért. Már nem okozott gondot megkülönböztetnie az ikreket, könnyedén cserélt pelenkát és annak a fránya cumisüvegnek a teteje is a helyére került.
Ahogy kilépett az ajtón Szofi visszatette Christ a kocsiba és halvány mosolyt eresztette meg a megmentője felé.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Melissa!
Intett és megindult hazafelé a két kis nyűgös aprósággal, hogy majd újabb problémákba ütközzenek. Most azonban béke volt. Csak egy kicsit.

//Köszönöm Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 494
Írta: 2017. augusztus 10. 20:25 | Link



Túl feltűnő a lány ahhoz, hogy csak úgy összetévessze bárkivel. Vannak emberek, akiknek annyira egyetemesek a vonásaik, hogy nem nevezné őket átlagosnak természetesen, de mégis van bennük valami közös. Ő maga is közéjük tartozik. Nincs benne semmi igazán sajátos, jellegzetes, ha csak a sötétkék szeme nem, de még azzal együtt is könnyen tévesztik össze másokkal. Szinte már azt mondhatni, könnyedén felejthető. Nehéz igazán megjegyezni annak, aki nem ismeri, nincs vele napi szinten kapcsolatban, ami egyébként roppant nagy előnyt tud jelenteni, ha az ember a megfigyelő szakosztály munkatársa. Nem kell metamorfmágusnak lenni ahhoz, hogy az ember nekik dolgozhasson, csak semmi olyan kiemelkedőnek sem, mint éppen az előtte álló lány, akiről már most sejti, hogy nem festett a haja. Egyszerűen önmagában ilyen világos, hiszen nem sötétedik árulkodón a töve, amit sajnos, megfigyelései alapján, még a mágikus szépítőszerek sem képesek elfedni tökéletesen. Számára pedig ismerős ez a hajszín. Nem az oly gyakori gesztenye- vagy mogyoróbarna, de még csak nem is rozsda- vagy rókavörös. Platinaszőke, szinte már a szürke felé hajlik. A kérdésre kapott válasz nem segít sokban, hogy összerakja, kire is emlékezteti a másik, mégis mintha rémlene valaki. Talán még Roxfortból, a kastély falai közül, merthogy hasonló korú lehetett, mint most az előtte álló. Hasonló hajszínre emlékszik, és még a vonások is… szinte kiköpött mása a lánynak, aki éppen megpróbálja visszeszerezni a kezében tartott könyvet.
- Bocsánat. Persze. Most tudom, hogy furcsa lesz a kérdés, de nem járt tanult valamelyik rokonod Roxfortban? Úgy tizenöt-húsz éve hozzávetőlegesen. Nagyon hasonlítasz valakire, akivel már találkoztam - magyarázza, igyekezve rájönni, vajon milyen név tartozhatott az archoz. Nem messze tőle ült a nagyteremben minden étkezésnél az a lány, akiről nem tudja, hogy anyja lehet-e a lánynak vagy nagynénje, netán távoli rokona, esetleg egyszerűen senkije. Kiderül, ha kap választ.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. augusztus 10. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 12. 23:20 | Link

Szofia

Végül megadom magam, a hölgy nem olyan, akivel vitatkozni lehet. Egy kisebb sóhajjal beleegyezem a meghívásba. Amíg fizet én a kicsikkel foglalkozom, most már egész nyugodtak. Elnézve őket elgondolkozom, hogy én mit kezdenék egy vagy két gyerekkel. Valószínűleg kudarc lenne, nem vagyok anya típus. Rövid ideig jól elvagyok velük, de hosszabb távon már nem igazán tudok velük mit kezdeni... Bár ezen rá érek gondolkozni még, elsőre inkább egy kutyán vagy hasonlón kellene gondolkoznom. Kitudja talán jót tenne egy kis kedvenc, kezdetnek mondjuk valami kevésbé igényes. Benézhetnék a bestiárimba vagy legalább olvasgathatnék a témában. Hm...még át kell gondolnom ezt.
Közben a két gyerkőc elkezd mocorogni, megjegyzem a nőnek milyen bájosak. A nevetős válasz kicsit meglep, de azért vissza mosolygok. Biztos érdekes páros lehetnek és egyben nagyon energikusak ilyen aktív kicsikkel.  
-Én is! Viszlát.
Vissza integetek, aztán elindulok a kastély felé. Út közben nem bírom megállni és elkezdek nassolni. Kicsit sem csalódok a választásom nagyon finomak.

//Én is Pirul//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 15. 15:47 | Link

Kelemen Farkas

A hosszas méregetéstől kiráz a hideg, számomra teljesen ismeretlen a férfi. Ami nem is meglepő hisz lényegesen öregebb, mint én. Ettől függetlenül miután leküzdőm az első komoly zavarom elkezdem komolyabban tanulmányozni az arcát. Láthattam kisebb koromban esetleg? Apám munkahelyén esetleg?  
De semmi számomra, csak egy arc a sok közül. Egyedül a szeme fog meg, mélykék szempárral büszkélkedhet. Szóval ennyi, egyedül kell rájönni arra, hogy miért vagy honnan vagyok ismerős számára. Bár értékelném, ha ezt gyorsan tenné, egyre inkább zavar a vizslató tekintette. Végül nem is bírom és megszólalok, maga a kérdés elég logikus. Örömmel veszem vissza a könyvet, mert legalább egy kis időre elszakad rólam a tekintette.
A kérdésre felnézek a vissza szerzet tárgyról. Elgondolkozva bólintok, több családtagom is ott tanult. Ha komolyan emlékeztetem az illetőre, akkor anyai ági rokon lesz. Hm...
-Azt hiszem Léa Green-re gondolhat.
Anyukám unokatestvére mindig azt, mondja, hogy ha rám néz a saját fiatalabb kiadását látja bennem. Ha jól emlékszem ő kb. 16 éve végezhetett a Roxfortban, szóval megfelel a paramétereknek.  
Kíváncsian nézek a férfire, most már engem is érdekelne. Milyen kapcsolatban állhattak egymással? Biztos volt valami, ha ennyi idő után egy hasonló arc láttán eszébe jut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
[zárt]
Írta: 2017. szeptember 2. 14:04
| Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Gyakorlatilag alig bírtam megülni a fenekemen, miközben az egyik pörgős bárszéken forogva vártam, hogy Alíz megérkezzen a cukorkaboltba. Elég jól sikerült a vizsga, ami alapból is feldobna, de ma egyébként is jól indult a napom, olyan virulósan. Talán már-már túl feltűnő is volt az egész mert legalább négyen kérdezték meg, mi történt, én meg csak mosolyogva megjegyeztem, hogy semmi különös és mentem is tovább. Hazudtam, vagyis nem a szó szoros értelmében, olyat nem tudok és nem is szeretnék, egyszerűen nem kötöttem az orrukra a dolgot. Éppen minden nagyon csini bárányfelhős volt az égen, a napocskám is hétágra sütött és még az Én kicsi pónim sorozat részeiben se vagyok lemaradva. Na nem mintha ettől lenne ez a nagy boldogságom, de kicsit vissza kell magam fogni, mielőtt föld körüli pályára pörgetem magam. El is szédültem, így inkább megállva a limonádémért nyúltam a pulton. Ittam kicsit, hümmögtem, mert finom volt, aztán a táskámban matatva előszedtem a pónis pénztárcám. Van ám nekem rendes is, de az uncsi, furi éééés túúúl felnőttes. Közben rendes volt a kisegítő lányka, mert egy tálka karamellát tett elém, majd el is vonult. Egy-két ember lézengett csak, ők is a bolt ellenkező felében és már a vásárlásuk végén, így tényleg csak vártam, mikor viharzik be a szőke hurrikán barátnőm.
Sóhajtottam egy nagyobbat az ölembe bámulva, aztán az a szikrázó mosoly visszaköltözött az arcomra, annak ellenére is, hogy pár napja a nehéz részén is átestünk Lewyvel az egésznek. Anyán. Mondhatni, hogy viszonylag jól sikerült, ez pedig kellett most, hogy ne remegő lábbal akarjak újabb csalódásba futni. Hittem benne, hogy a navinés lány velem fog örülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 2334
Írta: 2017. szeptember 2. 14:34 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Már vártam a találkozást Majácskával, mert annyira lekötött a tanulás na meg a vizsgák, hogy már egy ideje nem volt alkalmunk összefutni. A lány mindig jó kedvre derített és szerettem a társaságában lenni, úgyhogy kész felüdülésként fogtam fel ezt a találkát. Végre túl voltam a Sárkánytan vizsgán is, ami nem is volt olyan nehéz, de azért fárasztó volt ennyi tantárgyból vizsgázni, úgyhogy örültem, hogy hamarosan véget érnek a megpróbáltatások. A cukorkaboltban beszéltük meg a találkát, úgyhogy vittem magammal fizetőeszközt is, hogy sok-sok édességet tudjak enni. Kíváncsi voltam, hogy mit fog mesélni Maja, vajon mi történt vele az utolsó találkozásunk óta? Olyan érzésem volt, mintha már ezer éve nem láttuk volna egymást, pedig csak egy kis idő telt el azóta, mióta utoljára összefutottunk. Kényelmes öltözetben mentem el a megbeszélt helyre: egy fehér rövid ujjú felsőt kaptam magamra farmerral és sportcipővel. Amint megérkeztem láttam, hogy a barátnőm már ott vár rám az egyik bárszéken ülve.
- Szia, Maja! - üdvözöltem kitörő örömmel, majd meglepődve észrevételeztem, hogy bizony megnőtt kicsit a hasa azóta, mióta nem találkoztunk. Nagyon furcsállottam a dolgot, mert nem úgy ismertem őt mint akire gyorsan felszaladnak a kilók, sőt, annyi édességet ehetett, amennyit csak akart, mert meg sem látszott rajta. Próbáltam palástolni a meglepődöttségemet, úgyhogy gyorsan fel is tettem neki egy kérdést. Reméltem, hogy nem vette észre azt, hogy így vizslattam a pocakját, de egyszerűen szembe ötlött, hogy mennyit változott, mióta utoljára láttam.
- Szóval hogy vagy? Mi újság? - kérdeztem tőle gyorsan, majd a pultnál lévő cukorkákat bámultam meredten, mint aki azon tanakodna magában, hogy melyiket is válassza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 2. 23:29 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Az elmúlt hetek eléggé sűrűek voltak, mióta megkaptam az engedélyt és magántanulóként be sem kellett járni eléggé lecsökkent Alízzal a találkáink száma. Sajnáltam a dolgot, de kicsit könnyebb is volt így mert azt hiszem, miután visszajöttünk Lewyvel Pestről a doktornénitől, nem nagyon ment volna, hogy a számra üljek másként. Így is nagyon sokáig sikerült megtartanom magamnak a dolgot, de nem is értem azokat, akik titkolják hosszú-hosszú ideig. Még bőven járhatnék bővebb ruhákba, vizsgaidőszak közepéig talán nem is leszek akkora, mint egy naaagy görögdinnyét nyelt valami. No de, ahogy a férjecskémnek se ment, hogy ne beszéljen a legfontosabbaknak, úgy nekem se. Ezért is hívtam ma ide a szöszit és szerencsémre nem is váratott úgy meg!
- Sziiiiia. De vártalak már, merre jártál? Csini lett az új frizurád - érdeklődtem meg gyorsan, még mielőtt mellém csücsült volna. Bár, ha valaki nem figyel meg jobban, akkor még nem láthatta, hogy bizony a lapos, kockák felé induló pocim bizony már elég domborúsba csapott, ahogy máshol is kicsit nagyobb, vagy szélesebb lettem. Hát, én azért boldogan együtt tudtam vele élni. Nagyon is, a mosolyom is árulkodó volt, hogy elég jól vagyok, válasz nélkül is, minden más csak apróság.
- Kicsit megszédültem, veszélyesek ezek a székek. Egyébként nem sok dolog, elég jól ment ez a sárkánytan, rosszabbra számítottam - vontam meg a vállam. Közben egy karamelláért nyúltam, amit elég hamar el is pusztítottam, majd a szöszibarnus irányába toltam, vegyen, ha szeretne, vagy nézzen körül, sok ilyen szedd magad pultrész van meg tálkák. Persze huszadrangú volt, mert én már szerettem volna tőlem idegen módon tovább beszélni, de inkább csak az ölembe húztam a pénztárcát, kinyitottam, aztán sejtelmes mosollyal figyeltem a barátnőmet.
- Szeretnék valamit már nagyon elmondani, eddig annyira nem lehetett, nem tudtam hogyan… mindegy is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 2334
Írta: 2017. szeptember 3. 14:40 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


- Csak beugrottam még a könyvárba. Visszavittem egy könyvet. Nagyon örülök, hogy látlak végre! Olyan rég találkoztunk! - üdvözöltem kitörő örömmel a lányt.
- Köszi! Gondoltam itt az ideje váltani - válaszoltam neki mosolyogva. Nem is olyan rég festettem be a hajamat, ami most szőkésbarna áranyalatot kapott. Már untam a régit és úgy határoztam, hogy ideje egy kicsit megújulni.
- Nekem is jól ment, nem volt olyan vészesen nehéz szerencsére - feleltem neki kurtán. Jó érzés volt, hogy ezt a vizsgát is magam mögött tudhattam, kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az ötödik év, amely egyben az utolsó is, aztán jöhet a mesterképzés.
Ennek örömére vettem a cukorkából, amelyet a barnaság elém tolt. Nagyon ízlett az édesség, vegyes gyümölcs ízű volt és nem gej édes, amit külön díjaztam.
- Nagyon finom - hümmögtem elégedetten.
- Na, ki vele! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz - húzódtam közelebb hozzá kíváncsian és a teljes figyelmemet rá összpontosítottam. Nagyon érdekelt, hogy miről lehet szó, Maja arcáról rögtön leolvastam, hogy fontos és egyben rendkívül jelentőségteljes dologról van szó.
- Remélem, hogy minden rendben van veletek - tettem hozzá aggodalmaskodva. Reméltem, hogy jó hírt fog közölni velem a lány és nincsen semmi baj. Igaz, nem úgy nézett ki, mint akit nyomaszt valami, inkább jókedvűnek és felszabadultnak tűnt. Nagyon sokat jelentett, hogy itt volt nekem ő, akire mindig is számíthattam, de nem tudtam, hogy meddig fog tartani ez az állapot, mert valahogy úgy éreztem, hogy megint nem fogunk találkozni egy darabig. Nem is értettem, hogy honnan jött ez a fura érzés, inkább próbáltam elhessegetni magamtól, hiszen nem akartam semmi hülyeséget sem bebeszélni magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 3. 20:23 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Éreztem, hogy magamhoz képest egészen lelkesen, nem is halkan és gyorsan beszélek, amit pár szó után sikerült is rendeznem. Betudtam, tudhattuk mindketten annak, hogy nemrég kipörögtem itt magam elég rendesen a székeken. Amire amúgy befizetnék még egy kört, ha ingyen is van, de mindegy, most erősen koncentráltam Alízra, mert érdekelt, mi a helyzet vele. A könyvtárasra csak bólogattam, hogy értem, bár nem túl fancy, de ilyet is kell. A szöszkésbarna lányka egyébként is elég szorgalmas és okos, büszke vagyok rá, szóval biztos jó oka volt arra az útra.
- Jó döntés volt, bár mindenhogy csini lány vagy - mondtam nagy meggyőződéssel mielőtt nekiestem egy sima karamellának. Igazából ahogy előjött a könyvtárról a szó picikét elgondolkodtam, mert ha minden igaz, lassan én is megint könyvek fölé leszek száműzve, de ezt már nem szabadna elbliccelni. Az utolsó évünk jön, a legfontosabb talán, de ettől inkább csak aggódom, semmint motivált lennék. Szomorú.
- Bizony, bizony - helyeseltem, mert finom itt aztán minden. Persze éreztem, hogy még mielőtt belecsapok bármibe még adós vagyok egy plusz dologgal is. - Tudom, hogy mostanában eléggé elhavazódtunk, én sem voltam itt, mióta a sok dolog kapcsán kaptam ilyen magántanulós papírt, de ez nem tart örökké. Meg azért néha be is fogok jönni. Másképpen ki szórakoztatna téged Liv néni óráin? Vagy ki megy az agyadra, mert negyedszerre se érti meg, mi az, hogy a bájitalt csak jobbról balra keverhetjük?
Míg beszéltem, hatalmas szemekkel meredtem rá, mint aki tényleg nem tudja a válaszokat, de aztán csak elnevettem magam. Abszurd lenne azt feltételezni, hogy talál mást ilyen tulajdonságokkal, és valahol örültem is ennek. Nem sok emberben bízom ennyire és nincs is sok barátom, de őket nagyon szeretem, Alízt pláne, és rosszul esne, ha hopp, lecserélnének. De reppenjünk is el vissza a barifelhős fellegekbe.
- Rendben vagyunk, mai azt illeti, nagyon is. Csak most kicsit változnak a dolgok… - mondtam sejtelmesen, de láthatta az arcomon, hogy semmi vészjósló vagy negatív nincs ebben. Megfogtam a kezét, az enyéim közé fogtam aztán az ölembe húzva szorítottam meg. Kicsit húztam talán az időt, ahogy a szájam rágcsáltam, de aztán már, ha belekezdtem, itt volt az ideje. Ki kellett mondanom, aztán jöhetett hideg is, meleg is.
- Az a helyzet, hogy… lakik egy pici bogyó odabent. - A kezeinket a hasam felé irányítva mutattam neki, remélve, hogy érti. Alízzal elég rég vagyunk már barátnők, hogy ne nagyon kelljen neki hozzám külön szótár, vagy ha igen, már kitanulta. És nem, nem is a lenyelt karamellára gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 2334
Írta: 2017. szeptember 4. 18:11 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


- Köszi, cuki vagy - öleltem át a barátnőmet. Nagyon örültem, hogy megismerhettem ezt a lányt, mert nagyon jó barátnők lettünk az idők során és remekül megértettük egymást.
- Itt az utolsó évünk. Te jó ég, hogy elröpült az idő! - sóhajtottam egy nagyot, miközben egy újabb cukorkát eszegettem.
- Olyan rossz, hogy magántanuló leszel. Hiányozni fogsz... ugye tényleg fogunk azért találkozni és nem csak úgy mondod? Ígérd meg, kérlek! - mondtam a lánynak nyüszögve. Sajnos beigazolódott az, amit előre megéreztem, de reméltem, hogy át tudjuk vészelni valahogy ezt az időszakot is. Ő volt a legjobb barátnőm, el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz velem nélküle. Kedvem támadt volna elbőgni magam, mint ahogyan ez mostanában sokszor előfordult velem, de tartottam magam, még egy mosolyt is sikerült ráerőltetnem az arcomra, amikor Maja viccesre vette a figurát. Nem akartam elrontani a kedvét, de nagyon rosszul esett, hogy ennyire távol lesz tőlem, bár reménykedtem benne, hogy a barátságunk ennek ellenére is ki fog tartani.
- Örülök, hogy rendben vagytok. Hogy érted, hogy változnak? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
- Ó, te jó ég! Ez most komoly??? Ez... úristen... - hüledeztem, miközben majd lefordultam a székről a váratlan hír hallatán. Amikor megláttam a lányt, láttam rajta, hogy gyarapodott kicsit hastájékon, de nem gondoltam volna, hogy gyermeket vár.
- Ó... hát szóval... gratulálok? - kérdeztem vissza a végén, miközben a könnyeimmel küszködtem.
~ Mi lesz velem? Velünk? Mennyire fog megváltozni az élete? Ez iszonyat váratlanul ért. ~
- Most mi lesz? - kérdeztem tőle kétségbeesetten, miközben arra gondoltam, hogy még csak nemrég lett házas és még ott áll előtte az élet, erre már anya lesz...
- Felkészültél az anyaságra? - tettem fel egy újabb kérdést komoly arccal, hiszen még annyira fiatal volt.. persze hallottam már fiatal anyákról, akik boldogan felnevelték a gyermekeiket és igazi mintaképek voltak a számukra, de kíváncsi voltam, hogy Maja mennyire készült fel erre lelkileg.
- Nos, örülök, ha te is örülsz, csak nagyon váratlanul ért a dolog - fűztem hozzá, miközben letöröltem a könnyeimet az arcomról, amelyek ellen hiába küzdöttem.
- Ha támogatásra van szükséged, itt vagyok - mondtam neki magabiztosan, mert azt akartam, hogy tudja: rám bármikor bármiben számíthat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 7. 23:06 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Az a helyzet, hogy kimondva még rosszabb, mint csak belegondolva. Az a bizonyos utolsó. Kicsit most megint meg vagyok kavarodva a hogyan tovább miatt, ettől még a záróvizsga sokkal jobban elijeszt. Továbbra sem vagyok nagy spíler varázslásban és ezen nem javít az se, ha ügyesen tanulgatok lassan Lewy, Alíz vagy egyéb segítség nyomán elméletet. Abból csak összekaparnám a szükségest, ennyire még elhiszem magamról, hogy nem lehetek totálra egy darab kavics. Mondjuk szép kavics, olyan sárga-fekete csíkos. Zümis.
- Nagyon furcsa, az is, hogy ötödikesek leszünk, meg az is, hogy nem járók majd be. De nem végig, ha minden jól megy, akkor még a vizsgák előtt lehet megint elkezdek és készülhetünk jövőre is rendesen - biztattam leginkább mindkettőnket. Tudom, hogy az még messze van, de bizonyos volt legalább, hogy nem szól örökre. Eszem ágában sem volt éppen ezt a barátságot felrúgni, vagy hagyni elkallódni. Hittem benne, hogy bármi is legyen, megoldjuk. - Megígérem, hogy megoldjuk, te is jöhetsz ám hozzám majd, csinálunk valami csajos délutánt. Nézünk valamit, vagy készíthetünk sütit is…
Ahogy sorakoztattam fel a dolgokat már eléggé izgultam miatta, vajon mit fog szólni, de ettől még mosolyogtam, vidám voltam, és bizakodó is. Még gyorsan tudtára adtam, hogy nincs baj, a férjecskével minden a legnagyobb rendben zajlik, ha azt vesszük, jobb nem is jöhetne. Vagyis a boldog családok így fogadják, nem? A visszakérdésére viszont a következő bejelentésemmel azt hiszem választ is adtam. De aztán nem mondom, hogy egy pillanatra nem éreztem, hogy Alíz láttán nálam is el akarna törni a mécses, de ez vélhetően a kezdeti sokk volt, így csendesen vártam, hogy kicsit feldolgozza, addig csak lassan felelgettem.
- Igen, az. Gratulálhatsz, mármint, ez jó dolog, tényleg. Örülök neki, akkor is, ha nem pont a mintába esek, amikor anyukák lesznek mások - tettem hozzá gyorsan. Már kezdtem megszokni, hogy azt annak, akinek elmondom vagy mondjuk tudnia kell, hogy ez nem egy nagy véletlen, amitől rosszul érzem magam, vagy mai összetör és válságba sodor. Én nem éreztem tehernek, nem is tetszett a terhes vagyok kifejezés. Úgy hangzott, mintha valami rossz betegségről lenne szó.
- Jahj, ne sírj, kérlek, gyere ide. Na. - Nem mondhattam, hogy mert én is rákezdek, hogy nézett volna ki? Átkaroltam a lányt, aztán a kérdései után hajoltam csak vissza és kipiszkáltam a pónis kis pénztárcából azt az első kis képecskét, amit ultrahang után kaptunk a nénitől. Vagyis többet kaptunk, mert Lewy egyből nagy csomagban rendelt. Ami mókás, és szerintem tök édes, mindegy is. Szóval kép. Lassan Alíz felé fordítottam. - Nézd, ott a pötyi, az a kis szőlőszem.
Nem igazán tudtam felelni a kérdéseire, azt hiszem ezért is tereltem erre kicsit a dolgot, másfelől szerintem látszott rajtam, hogy boldog vagyok és büszke attól a kis fotótól is, talán ez őt is megnyugtatta.
- Nem tudom még, de szeretnék. Ügyes akarok lenni és jó benne. De tényleg. És köszönöm, tudom, hogy rád számíthatok. Nem akarom, hogy elmúljon a barátságunk…
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. szeptember 7. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 2334
Írta: 2017. szeptember 7. 23:43 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


- Tényleg? Jöhetek? Úgyis kíváncsi vagyok az otthonodra - mondtam neki immár vidámabban, mert belegondolva nála simán tudunk találkozni, ha ő is ráér és én is, így be se kell jönnie a suliba, csak legyen olyan alkalom, amikor ezt megtehetem. Illetve legyen minél több ilyen eset...
- Nos, örülök, hogy boldog vagy és ilyen jól fogadtad ezt az egészet - feleltem neki szipogva. Tudtam, hogy idővel ennek is el fog jönni az ideje, csak váratlanul ért, hogy ilyen korán, de annak örültem, hogy Maját boldogsággal töltötte el az anyaság érzése. Reméltem, hogy a barátságunkon ez semmit sem változtat és sokszor fogunk tudni találkozni. Azt is reméltem, hogy a baba életének részese lehetek és láthatom majd, ahogy felcseperedik. Valamennyire úgy éreztem, hogy Maja is a családom része, az én részem, ezért reménykedtem, hogy ez az állapot így is marad és továbbra is részese lehetek majd az életének.
- Mindig meg tudsz nyugtatni - hüppögtem neki hálásan, miközben átkarolt. Jó érzés volt tartozni valakihez, az pedig külön biztonságérzetet adott, hogy mindig számíthattam a lányra. Feltöröltem könnyeimet, majd figyelmesen szemléltem, ahogyan Majácska előhúzta az ultrahangos fotót a pónis pénztárcájából.
- Ó! De érdekes! Ez de cuki! Egy kis élet! Milyen fura, hogy még ilyen kis pöttyöcske! - mondtam csodálkozva a lánynak, miközben a fényképet vizslattam. Furcsa volt elképzelni, hogy valaha én is ilyen kis szőlőszem voltam az anyám hasában, aztán most itt vagyok... komikus az élet...
- Mikor tudjátok meg a nemét? - kérdeztem a barátnőmtől. Tudtam, hogy X időnek el kell telnie ahhoz, hogy megmondják a nemét, de kíváncsi voltam rá, hogy vajon mennyit kell még várni arra a jelentőségteljes pillanatra.
- Én sem akarom, hogy elmúljon - válaszoltam neki komoly arccal, miközben a szemébe néztem. Látszott rajta, hogy kicsit megilletődött a helyzettől, de tudtam, hogy jó anya lesz. Valamennyire fel is készült már erre az új élethelyzetre, az pedig engem is örömmel töltött el, hogy ilyen boldogan fogadta ezt a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 12. 19:38 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


- Persze, szeretném is, majd megmutatok mindent, ú, van egy rakás dolog a kertben, amit már kidekoráltam, azt meg akarom mutatni, meg Volt is tuti örülne, szereti a jó vendégeket - mondtam vidáman neki. Igazság szerint a kutyusunk azokkal, akiken érezte, hogy mi is szeretjük őket, nagyon barátságos volt, hát az unokaöcsémről és húgomról nem is beszélve. Örültem, hogy ennyire pártolja a piciket, nem olyan nagyon sokára úgy is nagytesó lesz, jó lesz neki is gyakorolni. Ez a hír azonban nem csak neki, de Alízkának is új volt, nagyon-nagyon. Nem tudtam ilyet mikor alkalmas, vagy éppen , hogy mikor illik elmondani, de most már nem sokig marad teljesen látatlan a dolog, így is vannak dolgok, amik már csak meg látszanak. Főleg mellben és egy picit a csípőmön, meg a pocim se olyan feszes, pláne, hogy mutogatom is. Ma mondjuk nem, de ahogy rám nézett, éreztem, hogy azért már kiszúrt valamit. Aztán elmondtam, ő meg majdnem sírt, ettől kicsit megijedtem, aztán inkább megöleltem, ha pityereg is, nincs semmi baj. Mert ugye nincs? Nem akartam, hogy legyen.
- Jobb már? De ugye nincs baj? Mármint, nyugodtan elmondhatod, ha valami van… el akartam már mondani, de ugye amíg nem volt biztos, jobb nem beszélni, utána meg kicsit nehéz volt… - mondtam halkabban. Nem akartam hazudni, mert bár az első ijedtségem után, mikor már együtt örültünk a leendő apucival boldog voltam, ott volt a görcs a pocimban előbb az orvosi vizsgálat, majd az ohana miatt, akiknek el kellett mondani. Miközben elméláztam kihúztam a kis képet és a barátnőm kezébe csúsztattam. Míg ő nézegette, addig én nagy gondosan belemertem a táskámba a karamellát a mellettem lévő nagyobb tálból. Kell ez, Lewy is szereti, majd, amit nem eszik meg, abban meg segítek. Szóval kell. Ma még van uzsonna, meg vacsi, meg vacsi utáni uzsonna, ha sokat kell rá várni. El fog fogyni, biztosan.
- Nemét? Jahj, hogy… öhm, hát, a néni azt mondta még korán van, de majd úgy mikor vége lesz a vizsgaidőszaknak kell menni újra vizsgálatra, akkor azt hiszem.
Semmiben nem voltam biztos, pedig elég jól odafigyeltem mindenre, amit elmondtak, leginkább mert érdekelt és izgultam is. Közben a Lizus előtt lévő tálból loptam egy epres gumicukrot, aztán még azon nyammogtam nagyokat bólintottam, hogy bizony a barátságunk így van jól, ahogy van. Elmosolyodtam, aztán az ultrahangos képet visszacsúsztattam, mikor már megkaptam a pónis tárcába.
- Nagyon fura különben, mármint az érzés. Még úgy nincs semmi, csak tudom, hogy már ott van és növöget és érkezik… de olyan jó értelemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 2334
Írta: 2017. szeptember 12. 20:16 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után



- Jaj, annyira kíváncsi vagyok mindenre! Alig várom, hogy átjöjjek hozzátok. Másrészt legalább egy kicsit messze leszek a sulitól - válaszoltam neki iszonyat lelkesen. Nagyon jól esett, hogy meghívott az új otthonába, de abban nem voltam biztos, hogy Lewy mit szólna ehhez.
- Nem gond, ha átjövök? Mármint Lewy részéről? - kérdeztem tőle aggodalmas arccal. Igaz nagyon barátságos, segítőkész embernek ismertem meg a férjét, de azért úgy voltam vele, hogy illik megkérdeznem és nem szerettem volna, ha emiatt nézetkülönbségük adódik.
- Persze, nincs baj, csak nem szeretném, ha nem találkoznánk többé vagy véget érne a barátságunk - mondtam ki őszintén a gondolataimat. Nagyon örültem, hogy Majának jól alakultak a dolgai, de szerettem volna ugyanúgy részt venni az életében, mint eddig.
- Na, és hogy fogják hívni ha fiú vagy lány lesz? Elgondolkodtatok már rajta? - kérdeztem Majácskát.
- Ó, Voltról is mesélhetnél - tettem hozzá egy kis reakciókéséssel. Kicsit elszégyelltem magam, mert úgy tűnt, mintha túl önzőnek tűnnék, de semmi ilyen jellegű érzés nem volt bennem, egyszerűen csak örültem, hogy Maja az életem szerves része volt és most egy kicsit megijesztett ez az új helyzet.
- Igen, ez valóban csodás érzés lehet, hiszen egy új életet hozol a világra. Jaj, annyira kíváncsi leszek, amikor már rúg a hasadban - mondtam neki immár átlelkesülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 13. 00:18 | Link


#outfit | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Nem csak láttam, de a szavain éreztem is a barátnőm lelkesedését ez pedig nagyon megmosolyogtatott. Nem igazán tudom, hogy Ririn és Alízkán kívül volt-e olyan lány, aki tényleg ennyire komoly és nem felszínes érdeklődést mutatott felém, és nem csak piti dolgok miatt. Voltak, akik a tánc kapcsán próbálkoztak, vagy a kviddics, de mind elég rövidke volt. A kérdésére megráztam a fejem, bár nem voltam ennyire magabiztos, de nem Lewytől tartottam, csak nekem az nem megy.
- Ne aggódj, nem hiszem, de majd megbeszélem vele is természetesen. Napközben amúgy is egyedül vagyok, ha ő edzésen van, simán belefér - vontam vállat, mintha mindegy lenne, bár ez részben volt csak igaz. Néha kicsit sajnáltam, hogy a nagy távolságok miatt, ami életem szerelme munkái között, meg köztem van nem tudunk annyit együtt lenni, de csak feltalálom magam, nem?
- Jaj, ne mondj ilyeneket. Ha az ember akar, szakít időt a barátaira - én pedig olyan vagyok, aki ezt meg is szokta tenni. Ahogy képes voltam Lewy miatt már egy éve is újra alakítani a dolgaimat, pedig ott még mondhatni gyerekcipőben jártunk, úgy egy több éves barátsággal miért ne tudnék mit kezdeni? Próbáltam optimista lenni, de tisztában voltam vele, hogy nem kis dolog vár rám é bizonyosan sok időt igényel ez majd. De persze ez majd akkor derül ki, ha a pici breki a pocimból előbújik.
- Hűűű, fooogalmam sincs. Még így nem került semmi szóba, nem is gondolkodtam rajta. Talán majd azután, ha megtudtuk. Úgy szerintem könnyebb - és valósabb. De csak beharaptam az ajkam és ezt nem mondtam végül ki. Kicsit még mindig nehéz volt elhinni, hogy az életemben, ami zajlik, az valóban megtörténik. Szerencsés vagyok.
- Volt már eléggé nagyfiú, lassan egy éves lesz és már elég nagyra nőtt. De még mindig olyan kis baba ám. Jön és bököd a nózijával nasiért meg hogy játssz vele… édes. Imádom.
Ahogy beszéltem neki a kis tappancsosról rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag észre sem vettem, és nagyon nagy fiúcska lett. A férjecskeután pedig neki is születésnapocskája lesz már. Repül az idő.
- Én is. Nagyon. Azt mondta a néni, már most is mocorog, de valószínűleg nem tudom még mire kell figyelni, meg nem olyan erős, így egy darabig még nem is fogom. Meg azt is, hogy lehet, csak korog a hasam, azért ne keverjem össze. - Utóbbitól kicsit rosszul éreztem magam, mert mintha rám lett volna írva, hogy vagyok ilyen béna. Ami igaz is, de azért no.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 2334
Írta: 2017. szeptember 13. 00:42 | Link


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után



- Rendben - mondtam neki boldogan. Érdekes módon már most vártam, hogy meglátogassam Maját, pedig még nem is volt távol tőlem, hiszen most beszélgettünk ebben az adott pillanatban.
- Igen, látod ebben igazad van. Úúúú, olyan furcsa, hogy nemsokára én is hiatalosan nagykorú leszek... ígérd meg, hogy majd koccintasz velem a szülinapomon! - mondtam Majának, miközben boci szemeket meresztettem rá. Bizony neki is jól fog jönni majd egy kis kikapcsolódás és ennyi még talán belefér. Legalábbis ezen tűnődtem magamban.
- Nagyon jó fej lehet a kutyus is! Az én macskám továbbra sem zavar sok vizet, az egész napot átalussza - feleltem nevetve. Még egy ilyen lusta cicát nem ismertem a Földön. Nagyon kis kényelmes volt és ha megkajált az volt számára az első, hogy lefeküdjön a pihe-puha fekhelyére aludni.
- Értem. Hát majd alakul. Ha engem kérdeznének én sem tudnám azt, hogy hogyan is hívják majd a gyermekemet... ha majd lesz... ha lesz - böktem ki a lánynak. Egyáltalán nem tudtam, hogy mit tartogat számomra a jövő. Azt tudtam, hogy egyelőre annak éltem, hogy megvalósítsam az álmaimat, aztán a későbbiekben úgy gondoltam, hogy majd eldől, mi lesz a státuszom. Egyelőre az volt a legnagyobb vágyam, hogy elérjem a céljaimat és letelepedjek Bogolyfalván. Egyelőre még azt sem tudtam, hogy Timi hogyan fogja fogadni a döntésemet, de még nem akartam terhelni ezzel, amíg be nem fejeztem a tanulmányaimat az alapszakon.
- Ó, ez nagyon izgalmas! Megértelek, hiszen most vagy először anyuka. Honnan is kéne tudnod minden mozzanatot? Ha én lennék a helyedben, akkor én simán összekeverném az egész dolgot - válaszoltam bátorításul a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 11 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza