Már lassan két évtizede édesíti meg a bolt Bogolyfalva lakóinak és a Bagolykő diákjainak a napjait egyaránt, és szolgáltat feledhetetlenül édes emlékeket a máshonnan ide látogatók számára is. Megálmodói Emma McNeilly és Czettner L. Zoé voltak, majd további rokonok igazgatták a boltot sokáig, míg a Császár család meg nem vette végül a boltot. A bolt maga továbbra is megőrizte jellegzetes fehér falait és édességektől színes polcait és tárolóit. Mindent találni itt, ami szem-szájnak ingere, és amit egy édességre vágyó csak el tud képzelni, de talán még annál is több. Császár Evelin ugyanis nem csak máshonnan rendelt édességeket kínál az ide betérőknek, hanem saját receptek alapján is készít mindenféle, igazán különleges falnivalókat. Némelyik állandó jelleggel is bekerül aztán a boltba, mások pusztán szezonálisak, mint a karácsonyi mézeskalács-emberkék vagy a csakis péntek tizenharmadikán kapható, macska alakú szerencsesütik. Mugli édesség is akad bőven, akárcsak mágikus, egyszerű tejkaramellától a színváltó vattacukorig. A bejáratnál kis kosárkát kap minden betérő, amibe aztán kedvére válogathat a kínálatból, ami sosem fogy ki. Mindig vidám zene szól a boltban különben, a kínálat pedig rendszeresen bővül és változik, érdemes ide betérni, ha az ember Bogolyfalván jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=735975#post735975][b]Nérel Danka - 2018.10.03. 14:37[/b][/url]

A fiú éberen hallgat, én pedig a visszajelzés hatására csak egyre inkább belelendülök az edzéseim részletezésébe. A balettból legtöbben annyit látnak, hogy táncolunk egy színpadon, kecsesen hajlunk, mozgunk, de a rengeteg befektetett energiát nagyon kevesen képesek meglátni. Az egész fellépés csak a végterméke sok és sokféle munkának. Talán az erősítő edzések a legmegterhelőbbek. Olyankor olyan izmokat is meg kell mozgatni, amikre nincs feltétlenül szükséged tánc közben, már ha akad ilyen. Egy-egy mozdulatot pedig kitartóan kell gyakorolni, tökéletesíteni és lassan elsajátítani.
– Szerintem bele fog menni. Vagyis én biztosan örülnék az ő helyében – válaszolok, bár nem vagyok a bácsikája helyében és a helyzetet sem ismerem, így pedig elég nehéz véleményt formálni. Thomas motiváltan felel és bizakodom, hogy tényleg belevághat a harcművészetbe. A fiú illedelmesen előre enged, mikor realizálom, hogy a nemrég még előttünk kígyózó sor eltűnt és a kasszás éppen felénk néz. Szerencsére a hatalmas cukormennyiség a mögöttünk állókat is édesebbé varázsolja, így senki nem méltatlankodik a pillanatnyi elkalandozásom miatt.
– Szép napot! – mosolygok a pult másik felén állóra. A vállamra dobott táskámból előhalászom a pénztárcám és kifizetem az árukat. A kék cukornál még szélesebbre húzom a szám, hiszen eszembe jut az öcsém, aki még abszolút nem sejti, hogy nemsokára ajándékot kap tőlem. Részemről inkább adok, mint kapok, mert az egész folyamat örömmel tölt el. Gondolkozni, a másik minek örülne, kitalálni, megvenni vagy megcsinálni s a végén, a legjobb rész, átadni. Látni az arcokat egyszerűen felemelő érzés. Közben kicsit arrébb lépek, hogy Thomas is odaférjen és megállok azzal, a céllal, hogy megvárom a fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=736071#post736071][b]Thomas Middleton - 2018.10.04. 20:11[/b][/url]

Csak hálásan mosolygok a lányra a bíztató szavai hallatán. Semmi okom nincs rá, hogy azt feltételezzem, a bácsikám elutasítaná a kérésemet, hogy tanítson engem, azonban szokásom olykor kissé aggodalmaskodónak lenni bizonyos dolgokkal kapcsolatban.
Miközben háztársam fizet, nézelődöm az üzletben, aztán csakhamar rám kerül a sor. Tárcám már előkészítve. Kiváncsian várom, mennyi lesz a végösszeg. Aztán belém hasít a felismerés, hogy majdnem tökéletesen elfelejtettem valamit.
- Jaj, egy olyan citromsárga trópusit is bekaptam véletlenül - hadarom el gyorsan az eladónak, mintha csak attól tartanék, hogy amint lenyomja a végső billentyűt a kasszagépen, többé már nem vallhatom meg tettemet és lecsúszok róla, hogy hozzászámolják azt a gumicukrot is.
- Megesik. Köszi, hogy szóltál - nyugtat meg a boltos lány, hogy nem történt semmi baj. Az ember pedig azt gondolná, hogy nem feltétlen fogják elhinni neki, hogy puszta balesetből evett meg jóízűen egyet az itteni árukból, azonban a hely légkörét tekintve és kínálatát elnézve tényleg mégsem annyira meglepő a jelenség. Hiszen minden csak úgy hívogat, hogy kóstold meg.
Immáron felszabadultan fizetek. Ráadásul mivel szerencsére nem számolok valami jól, sokkal kevesebbet hagyok itt, mint amit hittem, hogy fogok. Elköszönök és csatlakozok Dankához, győzedelmesen mutatva fel megpakolt szatyromat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=736306#post736306][b]Catherine Hope Payne - 2018.10.07. 18:46[/b][/url]

Zümik

- Tök jó, hogy van egy ilyen hely, amit a magatokénak mondhattok.
Remélem, hogy egy nap nekem is lesz egy ilyenem, valami ami én vagyok. Egy szalon, ahol a ruháimat árulom, egy olyan üzlet, ami én vagyok. Tudom, hogy abban boldog lennék. Most is az vagyok, persze, csak én még nem tudtam elindulni teljesen az önmegvalósítás útján. Vannak persze szárnypróbálgatásaim, a nővéreimnek és a húgaimnak varrok, meg pár barátnőmnek, plusz imádok másoknak vásárolni, szeretem, ha azt mondják, bíznak abban, hogy én jó dolgokat veszek nekik. Szeretem nagyon az ilyen pillanatokat.
- Wooow. Oké, most már biztos, hogy mi nagyon jóban leszünk.
Állítom a biztosat, mert ez most nagyon olyan volt, mintha én mondtam volna. Imádom azokat, akik ennyire valóságosak. Sokan nagyon álszentek, sőt, ami szomorú, úgy is viselkednek, és ezért megvonnak maguktól mindent, ami értékelhető. Én sokkal másabb ember vagyok, sokkal inkább hiszem azt, hogy az embernek meg kell mutatnia, hogy ő milyen. Ezért imádom például Diát, és az a csodát, amit ő képvisel. Ő nem csak egy vászon, amit telefestettek álszentséggel. Imádja Sárközit, imád élni, imádja a kviddicses srácokat. Meg tudom érteni, át tudom érezni azt az érzést, amit ő közvetít a világ felé.
- Ezek az illatok nagyon olyanok, amiket el tudok képzelni rajta. Oké, szerintem legyen az, hogy kérek mind a kettőből tusfürdőt, testápolót meg mondjuk testpermetet. A hajára tuti, hogy jól bevált dolgot használ, szóval azt nem kockáztatnám meg. Eléggé szép haja van, látszik, hogy nagyon odafigyel rá.
Igen, ez így nagyon király lesz. Remélem nagyon tetszeni fog neki, mert szeretnék sokat babázni.
- Igen, eléggé egyszerre babáztok majd. Ha nektek kislányotok születik, még az is lehet, hogy egy nap az ő kisfiúk feleségül veszi.
Erre pedig szerintem meg is van az esély, de ezt csak úgy neki mondom, mert ő édes, Will tutira a szemét forgatná rá. Szerintem meg romantikus lenne, ha összejárnának egy csomó ideig, majd szerelembe esnének egymásba.
- Akkor ennyi lesz szerintem. Az ő dolgaira szeretnék valami szép csomagolást is, mert én nem tudok szépen csomagolni.
Meg nem biztos, hogy szerencsés lenne, az én behappy-jeimmel társulna. Ők sokkal, de sokkal konzervatívabbak nálam, és még ha vannak is ilyen cuccaik, nem nagyon látni náluk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=737244#post737244][b]Maximillian Liebhart - 2018.10.21. 03:19[/b][/url]

Max tudta, hogy a kis hozzátoldás nélkül a neje éppen egy hatalmas hazugságot mondott. De aztán korrigálta magát, mire a német egy kicsit elmosolyodott. Ő nem akart ferdíteni, tudta, hogy nem lenne igaz. Sokszor és sok embernek ártott közvetlenül vagy közvetve és még csak nem is különösebben zavarta őt ez az egész helyzet.
- Ismersz, én ennyire nem vagyok humanitárius - grimaszolt, de cserébe hajlandó volt néha napján még életeket is menteni. De erről hallgatott, nem szerette reklámozni, hogy segíteni és aggódni is van képessége. Akkor elvárták volna, az pedig túl nagy teher.
- Az az ember ijesztő tud lenni, kezdem azt hinni, hogy Gestapo-s - rázta meg a fejét hitetlenkedve a férfi. Sebby egyre több dolgot tudott, olyan forrásokból, amiket senki nem ismert és többször is nézett a többiekre ostobán, mikor nagy felfedezéseket tettek, majd feltette az idegőrlő kérdését. "Ti nem tudtátok?" Olyankor Max szerette volna megetetni vele a telefonját. Kezdetnek.
- Ja, hogy a pokolba majd csak visszatér? Lehetséges. Nem lenne meglepő, tudnám mitől ilyen tűzrőlpattant - horkant fel Max, miközben egy újabb ropit tüntetett el a szájában. Az ujjai ismét a csomagba mélyedtek és kissé feszülten kellett megállapítsa, hogy már nincs is olyan túl sok finom pálcika, amivel csillapíthatta az édesség utáni vágyát. - Egyszer biztosan. De ismered a szőkéket, mindent az utolsó utáni pillanatig halasztanak. Mint azt, hogy bevallják, hogy buknak a másikra. Röhej.
Még egy hitetlenkedő, pár másodperces nevetés is kitört Liebhartból, de nem érezte, hogy ez vicces lenne. Sőt. Inkább kínosan érintette, hogy neki ehhez asszisztálnia kellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=737397#post737397][b]Rea Liebhart - 2018.10.22. 16:40[/b][/url]

- Most kimosolyogtál? - kérdezte egészen nagy szemeket meresztve a németre. Ez amúgy elég creepy tud lenni, mert Isten ebből jó nagyokkal áldotta meg, leginkább Csizmás kandúr is elirigyelné néha tőle. Ettől még persze érezte, hogy jogos, nem akart ő hazudni, érzékelte is a szavai hogyan hatnak, ezért is tette helyre. - Sajnos én sem az emberekkel vagyok olyan nagyon... tudod, az mint...mondjuk Maja - billentette oldalra a buksiját, ahogy próbálta körülírni. Lucában megvolt a fenntartás amióta annyi pofon érte és inkább az állatokért tett volna meg mindent és bármit. Az életét áldozta volna kutyákért, ha arról van szó, ezért is tarthatott a menhelye ott, ahol. És ez meg is rémítette kicsit annak tudatában, hogy hónapok kérdése és mindketten a férjével felelősek lesznek egy kis Liebhartért.
- Csak érdeklődő és tudja mit meg hol keressen. Legalábbis remélem. Ijesztő, mikor csendben csak mosolyog - még meg is borzongott a nő kicsit, mint aki fázik, hogy aztán inkább egy bonbonszerű mini csokitallért betoljon a szájába és annak elnyammogásával törődjön ahelyett, hogy a szőkét elemezné. Nem csak a panda, de Hannah se volt ott egyszerű. Az a páros néha úgy felszívódott majd előkerült a semmiből, hogy bármelyik mugli illuzionista megirigyelné tőlük.
- Jól áll neki a fekete meg a vörös, azt hiszem azt a helyet ha nem ő teremtette, akkor neki készítették elő. Bár azért elég jókat mondanak róla azok, akiknél tanárként tanít - vonta meg a vállat a Törpe, ahogy belegondolt, miket is tud. Sok embert ismer a faluban, sokaknak jár valakije az előkészítőbe és itt bizony mindenkinek van mindenkiről véleménye. Közben kicsit el is bambult a hasa felé, ami bizony elég domború volt ahhoz képest, amiért évekig jól megdolgozott és ez sok jót nem sejtetett azt tekintve hogy lenge ruhás, sokat csapattallevős időszak jön. Nem akarta ő ezt már titkolni, de még mindig beleremegett a gyomra a gondolatba, mi indul majd el.
- Azt hiszem sokan húzzák meg halasztják az egyértelműt, ezért sem kéne velünk se rosszul viselkedjenek - sóhajtott nagyot aztán csak a fejét Max vállának billentette. - Annyira nem ronthatunk el mi sem semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=739659#post739659][b]Zippzhar Mária Stella - 2018.11.04. 15:28[/b][/url]

Bálint
előzmény

Csak csendben somolyogva sétálok mellette, mert persze, gondoltam hogy így érti, de tényleg nincs szükségem többre. Ezt sem igazából a nyalóka miatt fogadom el (najó, egy kicsit azért csorog a nyálam), hanem a gesztus miatt. Inkább az számít, így viszont egy nyalóka is ugyanolyan jól esik, mint ha többet kapnék.

- Ó, akkor értem. - Igazából nem teljesen, de ezt nem teszem szóvá. Nekem már pár hét alatt erős kapcsolatom lett magával a hellyel, és természetesen a benne lévőkkel is, szóval nehezen képzelem el, hogy akár csak az egy év ne lett volna meghatározó. Kis mosolyra szalad a szám, ahogy a gyerekkori énjéről beszél. - Tök jó lehet, hogy ilyen céltudatosan elérted amit szerettél volna. Kicsit irigyellek, nekem sosem voltak ilyen vágyaim, és még mindig nem tudom mihez szeretnék kezdeni magammal, pedig lassan már ideje lenne. - Zavartan nézek félre kicsit, és belépek a nyitott ajtón. Kicsit elpirosodva bólintok egyet Bálint felé, - köszönöm! - amiért megtartotta nekem az ajtót.

Zavaromat csökkentendő elszakítom a tekintetem az arcáról, amit most már rendes fénynél láthatok, és bizonytalanul elindulok a nyalókapult felé, közben fülelve, követ-e. Megállok a sok finomság előtt, és szemeimet végigfuttatom a sorokon, míg jobbra lent meg is találom amit keresek. A sok színes, különböző ízesítésű savanyúcukorral bevont nyalóka közül kiemelek egy zöld színűt, és egy oldalról levett kis dobozba rakom, hogy le lehessen mérni.
- Én kész vagyok, - fordulok Bálint felé. - felőlem mehetünk, hacsak nem szeretnél te is valamit. - enyhén félrebiccentett fejjel nézek a fölém magasodóra, a kezemben ide-oda görgetve legújjabb szerzeményem.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=739670#post739670][b]Rentai Bálint - 2018.11.04. 18:09[/b][/url]

Megvonom a vállam. Nagyon sokan azt szokták mondani, miután megtudják, hogy beteges gyerek voltam, meg vese átültetés és hasonlók, hogy nyilván ezek befolyásoltak, hogy orvos majd gyógyító akarjak lenni. Ez pedig nem olyasmi, amit meg tudnék cáfolni vagy erősíteni. Elvégre sosem volt más elképzelésem és az életem sem alakult másképp. Mondjuk a kosárlabda, meg a színészkedés is jól megy és a fotózás is érdekes volt egy időben, de már egyiket sem űzöm olyan szinten, mint korábban.
- Nem tudom, hogy jó-e. Egyesek szerint unalmas. Néha megfordul a fejemben, hogy a színésznek kellett volna mennem, vagy kosárlabdázónak... De mindig oda lyukadok ki, hogy azok hobbi dolgok, és nem tudnám hivatásszerűen végezni. - Ellentétben a gyógyítással, mert az még mindig nagyon érdekel. Az egyetem mellett vannak saját jegyzeteim, ötletek, amiket később tesztelni szeretnék. - Miben vagy jó? Vagy mit szeretsz csinálni? - kérdezem, hátha kibukik belőle valami, ami irányt ad, hogy mit is csinálhatna ha felnő. Bár még van ideje, rengeteg barátom van-volt, aki nem tudta még ennyi idősen, hogy mit csináljon aztán teljesen jól választottak később.
Kinyitom neki az ajtót és be is engedem. A köszönömjére csak biccentek mosolyogva. Nem gondolom, hogy köszöngetnie kéne, ez egy természetes gesztus. Igaz elsőre nem tettem rá jó benyomást... de ez nem jelenti, hogy nem javíthatok rajta.
Figyelem ahogy céltudatosan megindul egy bizonyos irányba. Én lassan követem, meg-megállva időnként és elámulva a választékon. Diabetikus édességekből sosem volt nagy a választék, de ez itt felül múlja minden korábbi elképzelésemet a "rendes" cukorkákról.
- Ööö... hmm... oké... - motyogom magamnak, közben Masára pillantok, aki már egy dobozba teszi a kiválasztott nyalókáját, majd felém fordul.
- Szeretnék - mondom neki komoly arccal - de segítened kell.
Szét nézek újra de bah. A neveket sem értem, meg úgy egyáltalán...
- Tudnál választani három különböző finomságot Boginak? Olyat, amit biztos mindenki szeret és amit ha megkap, nem fog utálni. - Valószínűleg nem ez a legjobb leírása a húgom által kedvelt cukorkáknak. De sosem vettem ilyesmit. Csokit igen, mert abból tudom melyiket eszi mindig. De őszintén szólva eddig csak tudtam, hogy van ilyen bolt itt, de sosem voltam még bent. Valószínűleg egy eladó tudna segíteni, de az is lehet, hogy csak a legdrágább dolgokat sózná rám. Masa pedig korábban olyan pontos leírást adott a nyalókájáról, valahogy úgy érzem, jobb tanácsot tud majd adni. Legalábbis remélem, és épp ezért reménykedve pillantok le rá, várva, hogy megindulunk-e valamerre vagy épp előttünk van minden, amit Bogi megkívánhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=740121#post740121][b]Zippzhar Mária Stella - 2018.11.08. 23:20[/b][/url]

Bálint
Kinézet

- Unalmas? – nézek hitetlenkedő szemekkel Báintra. – Hiszen folyton megy a sürgés-forgás, állítólag még enni sincs időtök, hogy lehet az unalmas? Arról nem is beszélve, hogy ezzel egy csomó érdekes esettel találkozhat az ember. Apa mindig azt mondja, hogy az emberek sok hülyeségre képesek, szóval gondolom ez a varázslókra is igaz, aztán azok is a kórházban szoktak kikötni.
Elmerengve ömlik belőlem a szó, majd amikor levegőt veszek, kérdezni kezd. Elgondolkodva simítok végig a karomon, majd ahogy eszembe jutnak dolgok, elkedem őket sorolni.

- Szeretem a növényeket. A mágikusakat is, de Anyának virágboltja van Budapesten, és azokkal a sima növényekkel is szívesen foglalatoskodom. Szeretem mind az Asztrológiát, és az Asztronómiát is, órákig tudok olvasgatni róluk szóló könyveket. Imádom a bájitalokat, de azt is, amikor elbájolok vagy átváltoztatok valamit. Igazából minden érdekel, még a matekot is szerettem a régi sulimban… De nem tudom azt mondani, hogy bármelyikből is kiemelkedően jobb lennék mint a többiből. Egyikből sem vagyok az osztály élén, de mindegyikből jó jegyeim vannak. Ezért vagyok gondban.
Megállíthatatlanul beszélek, de nem panaszosan, hanem tárgyszerűen. Ezeken már sokat gondolkodtam, így egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel, de nem bánt. Vállat vonva mosolygok a fiúra, és legyintek, hogy hagyja csak a témát, nem kell válaszolnia, ha nem akar.

Meglepődve nézek rá, amikor megkér, hogy válasszak, majd egy pillanatnyi hezitálás után széles mosollyal fogadom el a kihívást. Mivel annyira nem ismerem jól a lány ízlését, első körben biztosra megyek, így amint megakad a szemem azon amit keresek, odalépek egy fehér, körbe-körbe forgó állványhoz.
- Mit szólsz a kedvenc-szelethez? Az biztos hogy olyan ami ízlik neki, ezzel nem tudsz mellé lőni.
Ezután a piros-rózsaszín cukorkavalákdra mutatok jobb felől.
- Ajánlom akkor a válaszadó szívecskéket is, az nagyon aranyos ajándék lenne.
Sóhajtva fürkészem a boltot, az utolsónak valami nagyon különlegeset szeretnék. Mikor eszembe jut egy ötlet, csillogó szemmel nézek a fiúra, de a biztonság kedvéért azért rákérdezek.
- Bogi bírja a csípős dolgokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=742500#post742500][b]Maximillian Liebhart - 2018.12.11. 14:15[/b][/url]

- Kicsit. De akkor nem foglak, ha a szemeid kiesnek a helyükről - jegyezte meg Max, utalva a tényre, hogy a nőnek akkora szemei voltak, amiket egy boci is megirigyelt volna és hogy ha nem vigyáz és nagyon mereszti őket, akár még ki is eshetnek a helyükről. Nem mintha ezt komolyan elhitte volna, de vicces volt kicsit elképzelni. - Jó, de Maja ilyen nebántsvirág, te meg nem vagy az.
Ezt első kézből tapasztalta a nőnél, főleg mikor kint volt a meccsein és nézte, hogy milyen pici, de agresszív tud lenni a barátnője. Mert akkor még csak ebben a státuszban tündökölt a pöttöm, nem volt a neje. Most is kijárna a meccseire, de az ex-Czettner éppen nem játszhatott, mert ott volt a kis ufójuk.
- Még mindig jobb, mint amikor rá néz és megkérdezi, hogy "te terhes vagy?" - emelte fel kicsit a hangját Max, mert Sebby hangszíne jóval a sajátja fölött volt. Elég meddő egy próbálkozás volt, de Luca eleget hallotta már a kérdést, hogy tudja, a férje mire gondol.
Ismerte ő is a szőkééket, nem is akart belemászni a kapcsolatukba, eleget nézte, mennyit nyökörögtek mire eljutottak eddig, most csak használják ki a pillanatnyi boldogságot, mielőtt beütne a szar.
- Hát látod, lehet van szíve, csak előlünk rejtegeti - nevette el magát Liebhart kicsit, a fejét a falnak támasztva. Összességében kissé szenvedős volt az ábrázata, folyamatosan kattogtak a gondolatai, hogy mi lesz ha a dolog történik, mi lesz ha b.
- Miért, ki viselkedik veled rosszul? - kapta fel Maxi a fejét, az egyik szemöldökét fel is vonva, hogy miről maradt le. Nem mondta neki senki, hogy Luca bántva lett volna. - Majd megoldjuk valahogy... gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=745010#post745010][b]Rentai Bálint - 2019.01.04. 20:53[/b][/url]

- Nem a szakma unalmas. Hanem én vagyok az, amiért kicsi korom óta ezzel foglalkozom - megvonom a vállam. A szakma valóban pörgős, érdekes és izgalmas egyszerre, persze attól is függ milyen területre szakosodik valaki. - Ez így igaz. Elég ronda esetek is vannak. Bár én inkább kutatásokra fókuszálok. Új fajta gyógymódokra, még gyógyíthatatlan betegségekre. Jó lenne megoldást találni rájuk. - Az arcom eléggé elkomolyodik. Bár elfogadtam a saját betegségem és jól megtanultam élni vele, ettől függetlenül nem gondolom, hogy a jövőben bárkinek is így kéne felnőnie. Egész biztos, hogy kiküszöbölhető lenne, csak megfelelő gyógymódot kell találni. Én pedig, mindent megfogok tenni, ami tőlem telik.
Csak egy pillanat az egész, amíg az eltökéltségemet végigfuttatom egy gondolatban, de aztán visszatérek a jelenbe és a cukorka boltba, ami rengeteg színes és édesebbnél édesebb illatú nyalánkságot tart számon. Értem ám, hogy anyáék miért nem vittek kiskoromban ilyen helyekre és azt hiszem, jól tettem, hogy sosem jöttem be ide korábban. Sőt, szerintem ezután sem fogok ide visszajönni. Na de, figyelek inkább a lányra, aki segít nekem cukorkát választani, hogy meglephessem Bogit.
- Hmm... Valamiben biztos jobb vagy, csak még nem találtad meg. Van ilyen. Próbálj arra figyelni, hogy mi az, ami tényleg örömet okoz, mi az amit minden másnál jobban élvezel. Egész biztos van valami, ami sokkal jobban érdekel, mint a többi. Még elég fiatal vagy, csak most kezdted. Később lesznek új tárgyaitok. Szerintem neked az Önismeret nagyon jól fog jönni. Ha pedig a VAVkor sem tudod, még mindig ott az Általános MT szak. Az ad némi gondolkozási időt.
Fejtem ki a véleményem, hogy végre tényleg az édességekre fókuszálhassunk. Az első ötlete tetszik, a neve is jópofa, bár Bogiból kinézem, hogy már csak emiatt is utálja, mert mi az, hogy eldöntik helyette, hogy kedvenc? De azért elveszem a megfelelő szeletet.
- A húgomnak lesz, nem a barátnőmnek, hogy szíveket adjak. - Tovább is lépek. Ki van csukva, hogy szíveket vegyek neki. Meg is verne. Na jó, nem tudna megverni, de azt sem szeretem, amikor elkezd csapkodni vagy hasonló. Most meg már az is lehet, hogy megátkozna, mert mostanra elég sok átkot tud, a sulin belül pedig semmi sem akadályozza.
- Igen. Miért van csípős édesség is? - fordulok vissza egy gyanúsan zöld színű valamitől. Leginkább a takonyra emlékeztetett, és eljátszottam a gondolattal, hogy veszek egyet neki, de valószínűleg akkor a szívekkel már jobban járnék. Mindegy. Most Masára nézek kíváncsian, hogy mi az, ami csípős, és édes egyszerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=745106#post745106][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.01.05. 13:22[/b][/url]

Bálint
Kinézet
A szám egy néma "ó"-t formáz, ahogy leesik, hogy mit értettem félre, bár továbbra sem gondolom unalmasnak, szerintem szép, ha valaki ilyen céltudatos, és kitartó.
- Inkább a mágikus vagy a mugli eredetű betegsékere? Illetve ez buta kérdés volt, persze hogy mindkettőre - gondolom végig újra, és helyesbítek rögtön miután kimondtam a kérdést.

Figyelmesen hallgatom végig a tanácsait, és lassan bólogatok hozzá. Feljegyzem magamnak gondolatban, hogy jövőre próbáljam ki az önismeretet is, és addig is, talán nem árthat ha szétnézek a könyvtárban a hasonló témájú kötetek között...
- Köszi a bíztatást, meg az ötleteket. Talán tényleg csak időre van szükségem.

Vállat vonva hagyom magam mögött a szívecskés cukorkákat, és helyette egy tenyérnyi méretű cserepet nyomok a kezébe.
- Ez itt varázscukorszőr. Kívánni kell tőle egy gyümölcsízt, és kinőnek belőle a kis szálak, amiket le lehet csipegetni. Szerintem láttam már nála ilyet, szóval örülni fog neki.
Elvigyorodva veszem az irányt a csomagolt vattacukrok felé, és kis keresgélés után leemelek a polcról egy chiliset.
- Van hát, ó de mennyire hogy van, és milyen finom! - még mindig vidám arccal, csibészes mosollal tartom fel a lángocskákkal és apró pirospaprikákkal díszített csomagot, majd szökdécselve veszem az irányt a pénztárhoz. Bár rengeteg minden van a boltban, ami tuti ízlene mindenkinek, ezeket mind kóstoltam már, így magabiztosan tudom ajánlani. A szemem sem tud betelni a színkavalkáddal, és minden egyes polcon, soron, sarokban látok valami érdekeset, finomat vagy éppen meglepőt, amit - mint azt folyton megígérem magamnak - egyszer mind meg fogok kóstolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=745601#post745601][b]Rea Liebhart - 2019.01.06. 21:49[/b][/url]

- Miiii - vinnyogott fel a nő, majd azzal a lendülettel nevetni is kezdett a dolgon. Valahogy előtte volt, ahogy pattogós labdák gurulnak ki maguk előtt, amik aztán jól megnézik Maxot. Lehetséges, hogy ez inkább morbid, mint aranyos, de Rea nem volt soha egy egyszerű eset, sőt, leginkább sosem volt normális fajta és ez volt az egyik ok, amiért ennyire tudták egymást a némettel szeretni. Akkor is, ha ők nem ezt hangoztatták, csak a tényt, hogy vannak és akarnak lenni egymásnak. Vannak szavak, amikkel mindkettő óvatos. - Az nem tudom milyen, én az a tüsis, szép és lila lennék. Tudod, szúr, meg minden. De szép és én is elérem, mert lehajlós. Jaj, mi az, talán az akác? Azt hiszem - gondolkodott el a fejét is megvakargatva, hogy aztán két étcsokis, nugátkrémes pralinékockát egyszerre az arcába toljon. Nincs kis szája, nagyon tudja ezt olykor kamatoztatni. Most is elég hely volt ennek mind. Kicsit szomorkásan is nézett le, mert ez bizony mind pocira fog menni, amiért már most tudja, hogy mennyire nem lesz oda. Nem utálja, sőt, még csak nem is kívánja, hogy ne így lenne. Egyszerűen elkapja újra és újra az a pánik közeli érzet, hogy valamit rövid úton el fog cseszni.
- És mit mondok, ha megint megkérdezi? Én még sosem hazudtam a szőkének. Elég furán tud nézni, olyan világos a szeme néha, már majdnem ijesztő. Mint Lewyé - rázta ki a hideg látványosan a mininőt. Nem volt oda a tényért mióta tudja mi is van, hogy bárki elé odaálljon. Igazából a családja nem kötötte még le, kicsit sem, úgy érezte, hogy nem érdemlik, hogy miattuk aggodalmas legyen. De ez az ohanadolog, amit Maja tákolgat nekik más volt, itt nem akart bajt, valahol végre biztonságosan érezte az érzéseit, nála pedig ez volt a legnehezebb világ életében.
- Hannah titkolózós, de engem nem bánt senki. Most már a pályán sem - tette hozzá azonnal, nem mintha ez ne lett volna tény. Ott sok ellenfelet szerzett, akik ellenségesek is voltak később, de nem érezte magát fenyegetve, lehet mert nem ismeri a dolgot és nem tudja felismerni, ettől még nem kifejezetten törődik ilyenekkel.
- Szeretném, hogy működjön, Max. Azt is, hogy ez valami jó legyen nekünk és se te ne érezd tehernek, se én előre kudarcnak. De nem tudom, még szerencsére messze van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=747059#post747059][b]Maximillian Liebhart - 2019.01.22. 04:44[/b][/url]

Max nem volt egy nagy biológus, sem a flórában, sem a faunában nem merült el annyira, hogy különösebben rajongónak számítson, így elsőre nem tudta, Luca mire is próbál neki utalgatni. Csak mikor kimondta a nő, sikerült maga elé képzelnie a lila növényt, amely néha kellett egyes főzeteibe.
- Fogalmam sincs. Eszedbe jut valami nagyon fontos és elsietsz. Nem tudom, én nem tudok hazudni Sebbynek - rázta meg a fejét Max már majdnem kétségbeesetten. De a helyzet az volt, hogy a német nem nagyon tudott kétségbeesni és ennek nagyon örült is néha. Máskor meg csak elgondolkozott rajta, hogy tényleg normális ez? Hogy hiányzik belőle az érzés? De mindig arra jutott, hogy talán őt ez nem is érdekli eléggé.
- Csak próbálná meg valaki... - Ott és akkor, hónapok óta először volt valami baljóslatú Max hangjában. Nem akart ő senkit bántani, de kíméletlen halál várt bárkire, akiben akár csak a gondolata is megfordult annak, hogy bántsa a nejét. Vagy a születendő kis ufójukat.
- Hé! Rea! Ne görcsölj ezen, jó? Az A-team része vagyunk. És ha valaki, ők mindig megoldják a szarjaikat. Szóval szerintem ebből is kisülhet valami jó még - Vagy legalábbis nagyon remélte, még ha a pozitivitás nem is feltétlenül a tiszta Max asztala volt. De nem ezen akart gondolkozni. Inkább elmerült a raktárban, hogy újabb édességeket halmozzon fel magának. És Lucának.

//happily ever after//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=755004#post755004][b]Mikola Keve Áron - 2019.04.10. 16:57[/b][/url]

Milyen az élet elsőre apaként? Mármint a klasszikus értelemben éppen az 5. és 6. alkalmat élem meg egyben, ennek ellenére lássuk be: most elsőre vagyok új apa. Kispapa. A hideg víz is leb.szott, mikor ezt a kórházban meghallottam, de attól még inkább, mikor így másnap rájöttem, hogy annyira ott akartam mindenhol lenni, meg le se tenni a két minimanót, hogy nem gyújtottam rá 24 órán át - és arra se esküdnék meg, hogy pislogtam. De azóta minden funkcióm helyreállt, leszámítva az alvást és  normál evést. De ugye ez kit érdekel ilyenkor? Nahátszóval.
- Nem arra megyünk most.
Ahogy minden nap, mióta elkezdődött a tanév, én jöttem a törpék elé az előkészítőbe, de Adrinak még valami szakköre van, a két kisebb tücsöknek szintén, így több, mint egy óránk volt a neveletlen denevérhercegnővel. A hátizsákjával a fél vállamon navigáltam el ezért a cukrászda felé, ahol előzékenyen ajtót nyitva neki be is tessékeltem, hogy aztán a keze után nyúlva leguggoljak elé, hogy szembe kerüljek vele.
- Bármi lehet, de nem több, mint ami ezekbe a zacsikba belefér, és anyádnak nem reklámozzuk, világod? - néztem rá felvonva a szemöldököm, ahogy átnyújtottam a visszazárhatós tasakokat és lassan fel is egyenesedtem. - És mi történt ma a suliban egyébként? Azt mondta Ezra volt egy kis fennakadás - alig bírtam megállni, hogy ne vigyorodjam el, így kicsit összeszorítva a szám néztem a szőke lobonc után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=755013#post755013][b]Mikola Margaréta - 2019.04.10. 17:36[/b][/url]

Batdad

Otthon mindenki olyan fura, mióta megszületett a két kis minidenevér. Nem azért, mert rossz lenne, vagy bármi, csak apa alig megy ki "levegőzni", anya meg furán sok időt tölt otthon. Komolyan. Nagyon durván sokat van otthon és főz, meg minden. Ez azért még nekem, meg adrinak is szokatlan, nem szokott ő ennyit otthon forogni. Meg leül velünk mesét nézni, összességében nagyon boldognak és szépnek is látszik. Jót tesz neki, hogy rendesen gyűrűs denevér.
- Dad, I can carry my own bag - pillantok rá, de persze, jól áll neki a batman logós lila csoda. Nem akarom megfosztani tőle. - Hová megyünk?
De elég hamar egyértelmű lett, mert besietünk a cukorkaboltba, én meg előveszem a legszélesebb mosolyomat.
- Úh, hány zacsinyit lehet? - kérdezem előzékenyen, nehogy nekem aztán félreértés legyen. De vannak elképzeléseim, hogy miket akarok.
- Ezra hazudik. Nem nevezném összetűzésnek. Flóri meghúzta a hajam az udvaron, játékidőben. Szóval én is meghúztam az övét. - Izomból. Kétszer. Le a földre. Inkább belapátolok egy rakás bűvös bizserét a zacsiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=758436#post758436][b]Mikola Keve Áron - 2019.05.14. 16:02[/b][/url]

- Persze, mindenre is képes vagy egyedül - mint anyád, főleg a nyolcadik hónapban cipőt kötni. Nők. De nem, persze hogy nem mondom ki, csak rámosolyogva simítok végig a fején mellette sétálva és dobok egyet a táskán a vállamon. Nem érdekelne az sem, ha pónikkal járna vagy barbiemintás pink gurulóssal. Igazából semmi különösen, hozzá tartozik, így hozzám is. DE mintha az anyjával kommunikálnék néha. Ilyenkor azért veszek két nagy levegőt és tudok örülni annak, amitől Lewy kétszer hányt a kukámba. Hogy két fiam született a hetekben. - A Mennyország... mellé eggyel. Mondjuk titeket nézve a részben elsőbe - gondolkodtam el kicsit, és nem is igazán a hely nevére, inkább a tényre utaltam. Még én a képregények vagy videójátékok világában elélnék étlen-szomjan, náluk még egy ilyen hely hezitálási rész, érthető. Voltam én is enni idős. Nem olyan nagyon régen azért.
- Itt van három, lehetőleg az egyikbe szoruljon a többieknek is - nem túl kicsik, talán ennyi elfér, bár nem féltem. Annak ellenére, amiket néha leművelnek ők, vagy Mimi meg Milo, esetleg a fiúk egymás között, nem voltak irigy és önző gyerekek. Amiből kellett amúgy is volt mindenkinek saját, meg rajtam is el tudtak osztozni! Teljesen praktikus. Mondjuk az intőkből meg hoznak duplán, menjenek biztosra. Ezért is szaladt fel a szemöldököm, majd ingatva a fejem vigyorogtam a polcra ahol megnéztem valami fura medve formájú nyalókát. Tuti mozgott az előbb.
- Túléli. gondolom. Mi is történt pontosan? És... Úgy, ahogy anyád szeretné, vagy úgy, ahogy én megengedtem - néztem felé, mert nem volt mindegy az a hogyan. Nyilván nem én vagyok a békepártibb, bár Gracie is tud, ha akar, a gyerekeknél próbál ő lenni a szülő, mintha alkalmatlan dolgokat mondanék. De én ezt kétlem. - Feléred?
Néztem rá mögé is lépve, hogy felemeljem-e vagy kar-e ott egyáltalán valamit, de a cukros, kimérős felső fakkok nem gyerekméretre lettek téve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=761257#post761257][b]Mikola Margaréta - 2019.06.13. 15:02[/b][/url]

Batdad

- Tudom, hogy te szívesebben mész a Konzolvilágba, de ez a hely szar, itt nincs ilyen - nézek apára sokatmondó tekintettel. Nem véletlen, hogy nem itt lakunk, hanem Pécsen, még ha Maja néni másra is próbálja fogni. Szerintem apának ez fontosabb volt, mint az, hogy kik a szomszédok. Maxi bácsi amúgy se tölt otthon túl sok időt, Lewyék meg nem jönnek át olyan gyakran.
Aztán berobbanunk a boltba, én szabad kezecskékkel, apa a táskám szorongatva. Meg is kaparintom a három kis zacsit és az egyikbe bűvös bizserét kezdek lapátolni, mielőtt még a színváltós gumicukira cserélném.
- Egy nekem, egy neked, egy a többieknek? - kérdezem érdeklődve, mielőtt felvigyorognék rá szélesen. Én mindig mondtam, hogy ő az apu, nem értem anyu mit magyarázott olyan sokat, hogy nem ismerjük.
Aztán felhozza a kis verekedést azzal az undi fiúval az udvaron, nem is értem miért kell ebbe belemenni, mikor nem is csináltam semmit. Csak bosszút álltam azért, amit ellenem elkövetett. Lia meg addig lelkesen szurkolt.
- Anya azt mondta, hogy ne hagyjam magam, ha a tanár nem csinál semmit, Ezra bácsi pedig éppen a citromos sütit porciózta, szóval... Lehet, hogy nem lett volna muszáj orrba könyökölni, de már vagy negyedszer huzigálta a hajam. Seggarc - a végét már csak félhangosan teszem hozzá, mielőtt apa felé tartom az egyik zacsit. - Nem érem fel a felhőcukrot, raksz bele nekem két lapáttal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=762582#post762582][b]Mikola Keve Áron - 2019.06.27. 13:18[/b][/url]

- És mennyi ilyen hely van még a világban - forgattam meg a szemem, hogy aztán végül csak elnevessem magam. Ennyire én sem álltam tragikusan a dolgokhoz, a munkahelyem közelében sincs hasonló hely, mégis elég kitartóan járok dolgozni hosszú ideje. Szerintem bizonyítottam már az életnek, hogy helyén kezelem a függőségeim, ha akarom. Mondjuk ez elég fontos kulcsszó minden tekintetben. Pécsen viszont megvolt minden, így az, hogy főként ott élünk mindenkinek könnyített egy kicsit, ha nem is feltétlen a hangoztatott indokaink. Kertváros, ismerősök, családok, segítség... meg azok, amik miatt tényleg szeretjük azt a helyet.
- Nagyjából - billegtettem a fejem kicsit elgondolkodva, de aztán csak hagytam, hogy belekezdjen a válogatásba. Nem voltam annyira elszállva, teljesen jó lesz ha betolunk egy filmet Gracievel kísérőnek mindkettőnknek. Bár általában a sósat preferáljuk, ebben hosszú ideje nem vagyok biztos. Láttam már terhes nővel mozizás közben csodát. És bár megszült, ez nem jelent kérem semmit.
Mondhat bárki, bármi, én láttam a levitás nejem kezdő terelőként, nincs semmi meglepő Peggy pofonjaiban. Nekem is volt szerencsém hasonlóakhoz öltözőkben. Nem csak ahhoz, így inkább kivártam a story egészét.
- Anyád egy tündér - nevettem el magam, hogy aztán figyeljek, és bizony halljam is azt, amit mond, de csak kis fejingatással összegeztem. - Szóval van ez a túlbuzgó gyerek, aki tanulja a rendet. Ezra jól süt, Lia meg segített? - döntöttem oldalra a fejem. Nem ez volt az első balhéjuk, és meglepő módon általában az én gyerekeim tájékoztatója díszeleg. - Azonnal, kishercegnő - azzal el is vettem a zacsit, hogy beleporciózzam a cukrot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=763406#post763406][b]Rentai Bálint - 2019.07.08. 15:31[/b][/url]

Csak bólintok, ahogy megválaszolja a saját kérdését, és már lépek is tovább, el a szívektől. Bár biztos vagyok benne, hogy Szira amúgy örülne ennek, de nem szokásom cukorral halmozni. Amúgy lehet, hogy nem enné meg, mert vigyáz a vonalaira. Sosem értettem az ilyesmit. Bár az is igaz, hogy ő nem szokott, ilyesmivel jönni, de jobb nem kipróbálni. Na meg, tényleg Bogáncsnak szeretnék valami kedvességet adni, szóval nem szívecskét.
- Tényleg? És csak gyümölcsöt tud? Mi van ha zöldséget szeretnél? - nézek kérdőn a lányra - Mondjuk... répa ízűt? - Nem tudom ki szeretne répa ízű cukorkát, de én szeretem a répát, biztos jó lenne édességnek is.
Viszont, mivel azt mondja, látott már ilyet Boginál, felkapok egyet és megjegyzem, ha kell máskor is tudjam, hogy is néz ki, meg mi ez.
- Szereted a csípős dolgokat? Vagy csak kicsit csíp? - érdeklődöm tovább, miközben követem, és érdeklődve figyelem az édességet, amit magához vesz. Lángok és paprika van rajta, egészen kedvem támad kipróbálni.
- Ez nagyon érdekesnek látszik. - El is veszek még egy csomaggal. Nem, nem terveztem ennyi mindent venni, de ezt ki szeretném próbálni. Egyszer, egy szembe, nem fogok belehalni. Szóval egy csomag nekem, egy csomag Boginak. Aztán ha nagyon csíp, vagy nem is tudom, akkor lehet utálni fog, a varázscukorszőr ellenére is.
- Köszönöm - mosolygok le a lányra és a kassza felé veszem az irányt. - Szóval biztosan tudod, hogy te mit kérsz? - csekkolom vele még egyszer, és ha biztos a döntésében, akkor az ő nyalókáját is kifizetem a többi dologgal együtt, majd ha elhagyjuk a boltot, el is köszönök tőle. Az édességet inkább személyesen adom majd oda az én kis húgocskámnak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=770698#post770698][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.02. 10:36[/b][/url]

Belépve a cukorkabolt ajtaján arcomon egyértelmű fintor uralkodik el, ahogy körbenézek. Ugyan a falak és padló a maga nevében letisztultnak mondható fehérségével, a további dekoráció valamint a számomra már túlzó színkavalkád kifejezetten giccsesnek számít a saját környezetemben - ebből kifolyólag pedig egyértelműen nekem is túl sok. Nem csoda hát, hogy kifejezetten ritkán járok ide, sőt, ha nem arról lenne szó, hogy másnak tegyek szívességet a leadott lista alapján rövidnek aligha nevezhető kitérővel, ugyanúgy mentem volna el a bolt kirakata előtt, ahogy mindig: ide sem nézve. Reménytelen, lemondó és kissé elveszett sóhajjal veszek el egy nagyobb kosarat, majd telefonom is előkerül zsebemből. A világ igényei szerint felrúnázott készülékkel keresem elő a beszélgetést Vajdával, majd nem sokat pörgetve vissza meg is találom, amire szükségem van. Ajkaim egymásnak préselve kellemetlen ívbe húzódik szám, ahogy felpillantva próbálom megkeresni a marcipános tárolókat, ám arra is hamar rájövök, hogy amennyiben sokat ácsorgok még az ajtóban, mint aki nem leli világát - kár lenne tagadni, határozottan így is érzem magam -, valaki vagy a két lapockám közé fogja nyitni az ajtót, vagy egyenesen belém is gázol, ami érthető okokból egyikőnknek sem lenne egy kellemes esemény. Így indulok el teljesen véletlenszerűen a jobb oldalt választva, még mindig abban reménykedve, hogy minél hamarabb el tudom intézni a kis bevásárlást anélkül, hogy mondjuk diabéteszt kapjon a szemem - bár ehhez már én is egyre kevésbé hiszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=773213#post773213][b]Zayday Hudson - 2019.09.15. 15:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=775549#post775549][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.27. 10:07[/b][/url]

Azért abban egyezzünk meg, hogy én sem vagyok egy testépítő. Nem feltétlenül értem, az emberek hol szokták hagyni a szemük, vagy az alapvető életösztönük, ami miatt érzékelniük kéne egy másik élőlény közvetlen közelségét, de attól a lendülettől, amivel belém gázol, tennem kell pár elnyújtott lépést előre, hogy ne a földön kössek ki - hozzá hasonlóan. Alsó állkapcsom élesen szorul neki felső társának, arcom két oldalán finoman ugrik ki a rágóizom, ahogy orromon engedem ki az előbb beszoruló levegőt. Tulajdonképpen az egyetlen szerencséje a lánynak, hogy az én türelmi szintem nem a testvéreim alacsony szintjén mozog, pillanatok kérdése csak, hogy emlékeztessem magam, ez nem olyan nagy dolog.
Mire megszólal, már fel is szusszanok, az előbbi feszültségnek mintha nyoma sem lenne, megemelt szemöldökkel fordulok még mindig fekvő alakja felé. Szemöldökeim először kérdőn emelkednek meg homlokomon, majd egyre gyanakvóbb formát írnak le.
Nekem is voltak már állapotaim, amikor nem feltétlenül vágtam éppen hol, vagy milyen időben létezek, de az a személyes tapasztalatom, hogy ha az ember így be van állva, akkor nem nagyon szól idegenekhez.
- Kelj fel - lenyújtom felé jobbom, mert mégis csak lány - függetlenül attól, hogy ezen kívül vannak-e más kvalitásai -, és mert... Gondolom erre vár.
- Vegyél egy üveg vizet, esetleg valami pizzát, menj haza és aludd ki magad - na nem mintha megmondhatnám neki, mit csináljon, de elnézve őt a lehető legeasybb opcióra tippelek, arra pedig ez a legjobb megoldás. - De ebben a boltban egyiket sem fogod megtalálni. Házszámot tévesztettél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781517#post781517][b]Mikola Margaréta - 2019.11.23. 13:08[/b][/url]

- Nem akarok róla hallani! - emelem fel jobb kezem elutasítóan, mert ha nem tudok róla, akkor nem létezik. Én soha nem akarnék olyan helyre költözni, ahol nincsen képregény, vagy csak rossz, undi, gyerekeknek való van. Elvileg régebben Magyarország is ilyen volt, azaz, anya valami ilyesmivel ijesztegetett a múltkor.
- Mi az, hogy nagyjából? - kérdezem, oldalra döntve a fejemet, mire a hosszú szőke hajam lóg, mint valami rossz függöny. Anya szerint el kéne mennünk fodrászhoz, de se ő, se én nem nagyon akarok menni. Arról nem is beszélve, hogy apa kicsit rosszul veszi, mikor mégis elmegyünk és történik valami anya hajával.
- Inkább azt mondanám rá, hogy denevér. A tündérek olyan csillogósak, meg aranyosak, anya nem az - rázom meg a fejem, mert anya szerint egy Green soha nem aranyos, semmilyen körülmények között sem, a csillámtól meg egyenesen rosszul  van, mert fel kell takarítani, meg mindent megragad és utána nem is lehet leszedni, sehogyan. Ezt már én is tapasztaltam. - Igen, Lia fogta, hogy ne tudjon kalimpálni. Ezra meg nagyon fincsi sütiket csinál.
Oda is adom neki a zacsit, hogy rakjon bele nekem cukrot, amit el is vesz, meg pakolászik is bele lelkesen. Én figyelem, mert olyan szép ember, szerintem az én apukám a legszebb a világon és még ügyes is, mert feléri, amit én nem!
- Mikor megyünk el Disneylandbe, apa? Tudod, volt róla szó a múltkor is, de aztán akkor az volt hogy anya túl nagy. Nem is értettem, nem fért volna be az ajtón? - dermedek le egy pillanatra, gondolkozva, aztán csak elhúzom a szám. - De már nem nagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781538#post781538][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.23. 16:51[/b][/url]

Mostanában minden jól alakul. Az estély is remekül sikerült, mióta lezárták a nyomozást, tulajdonképpen kicserélték. Épp az esti, Dankával közös bulira készül, ezért meglepetés gyanánt ellátogat a Cukorkaboltba. Sohasem pártolta az efféle moslékot, de be kell vallania, hogy ezek a dolgok finomak és egy igazi tesóbulira, ahol dugig tömik magukat és ZS kategóriás filmeket néznek, bizony ez dukál. Így hát tök ártatlanul, mintha csak úgy beszélgetnének, szóba hozta a lánynál, vajon mit szerethet, ő maga pedig teljesen elutasítóan nyilatkozott. Utólag be kell ismernie, hogy tudna ezeken élni, csak épp nem tenne jót.
A boltba lépve rögtön a gumicukroknál kezd, egyelőre semmi varázslatot nem akar, de ahogy majd telik meg kosara, úgyis ránéz a trükkösebb nyalánkságokra is. Hozzáteszem, itt olyan választék van, hogy az agyadat eldobod, szóval amikor azt mondta, csak vesz pár apróságot, akkor nem gondolta, hogy kilószámra szervez gyűjtést. Mellesleg most múlt el a Halloween - megvan az már egy hónapja is, de mindegy -, úgyhogy talán még csökkent is a kínálat, hiszen a színes-szagos, alkalomhoz illően díszített édességek eltűntek a polcokról. A gumicukrok után elindul a nyalókák felé, míg tekintete a csokoládékra réved. Uhh, ott meg kell állnia. Szinte körül sem néz, csak egyenesen elindul a célállomás felé. Néha bűnözni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781545#post781545][b]Márton László - 2019.11.23. 17:13[/b][/url]

Ahogy Henrik elhalad egy bizonyos szakaszán a boltnak, mégpedig valahol arra felé, ahol véget érnek a mugli édességek -konkrétan a csokik- és felváltják őket varázslatos társaik, beszélgetés üti meg a fülét.
- És az mit csinál? - rábök egy olyan adagolóra, amelyre nagy betűkkel rá van írva, hogy CHOCO-ZOO. Mellette egy diákmunkás azzal a fajta mosollyal válaszolgat neki, amin még látszik a türelem és hogy amúgy imádja a gyerekeket és a munkáját is, de azért már lassan kezd hajlani az idegösszeroppanással vegyes epilepsziás roham felé. Esélyesen nem ez az első adagoló már, amit megkérdezett tőle. "Néhány percig annak az állatnak a hangjait tudod utánozni, amilyen formájú a bonbon" érkezik a válasz, Laci pedig komoly arccal bólint. Mármint Leo.
- Ez kicsit uncsin hangzik. És AZ mit csinál? - ha nem látszana a fiú arcán őszinte érdeklődés, az ember még azt is hihetné, hogy direkt idegesíti a kiszolgálót, de a kölyökszemek csillogása meggyőzőbb ennél a kósza gyanúnál.
Egyébként pont azokra a csokikra bök, ami mellett Henrik áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781556#post781556][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.23. 18:24[/b][/url]

Képtelen levenni tekintetét a csokoládékról, annyira édesek és finomak, annyira csábítóak. Ezért is lehetséges, hogy egészen addig, míg egy hangos, ám türelmes sóhajt meg nem hall, észre sem veszi Lacikát és a diákot, aki igyekszik kimerítően válaszolni minden kérdésre. No, ahogy az látható, van belőlük nem kevés. Henrik tekintete elidőzik pár pillanatot a kisfiún, akit nagy szemüvegével, aprócska termetével és gyermeki hangjával nem lehet nem bűbájosnak látni. Ezért is lehetséges, hogy a férfinak megesik a szíve az elgyötört alkalmazotton és pár lépéssel mellettük terem.
- Azok csokibékák - ezzel le is guggol, közben biccent a lánynak, hogy megszabadult a feladattól és innentől átveszi. Mondanom sem kell, hogy eszébe sem jut, netán Lacika veszélyben lenne, úgy iszkol el a helyszínről, mintha ott sem lett volna. Úgy tűnik, az ő türelme valahol itt fogyott el. - Ha kiveszed őket, akkor ugrálni fognak. Szóval, ha megkóstolnád, remélem gyorsan eszel - óvatosan benyúlva kihúz egyet a gyerek számára, hogy aztán felé nyújtsa. Arcán kedves mosoly pihen és várja, hogy odaadhassa a szerzeményt. Kóstolni nem tilos, ha pedig probléma lenne, majd kifizeti. Talán nem attól az egy csokibékától fog csődbe menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781585#post781585][b]Márton László - 2019.11.23. 19:27[/b][/url]

Valóban nem kell más sok, hogy valami elszakadjon, de érkezik a mentősereg Henrik személyében. Lejjebb ereszkednek a vállai, ahogy elpillant a helyére visszainduló diákmunkás irányába. Kár, pedig olyan jól és részletesen elmagyarázott mindent. Eztán viszont figyelme a mellé guggoló férfira irányul.
Széles, nagyon vidám mosoly ül ki az arcára, amikor regisztrálja annak arcvonásait. Hát ez nagyon jó! Sokkal jobb társaság lesz, mint a lány, és majdnem ugyanolyan türelemmel is magyaráz neki.
- Mármint olyan csokibékák, amik tényleg ugrálnak? - eltátja a száját, főleg amikor Henrik ki is vesz neki egyet és odaadja. Valóban, bár stabilan megfogta a hátát, de a béka lábai mozognak ahogy talajt keres az ugráshoz.
- Ez tökre fura, akkor is mozog még, ha félig eszik meg? - ezzel a felkiáltással harap bele a csokibékába egy nagyot. Ízre tényleg nagyon jó, igazi minőségi csokoládéból van, nem abból a lagymatag kakaókeverékből, aminek ócska utánzatíze van.
- Király, de olyan, mintha megölném. - Lebiggyeszti az alsó ajkát, ahogy lenéz a másik felére, de a csoki iránti rajongása erősebb, mert kis szünet után azt is bedúrja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781592#post781592][b]Ambrózy Henrik - 2019.11.23. 19:51[/b][/url]

Könnyedén észrevehető Lacika egyértelmű öröme, mikor Henrik leguggol hozzá. Tudjátok, a gyermekek olyan őszinte reakciókkal adnak jelzéseket, amik félreérthetetlenek, így természetesen a férfi figyelmét sem kerüli el ez a nagy lelkesedés. Talán csak jó a kis srácnak, hogy végre, mint két férfi beszélgethetnek, most, hogy elmentek a csajok - ez egy másik jelenetben ugyanígy hangozna, csak akkor a hüvelygombának örülnénk ennyire.
- Tényleg bizony. De nem engedjük el őket, mert csúnyán leszidnak minket, ha megpróbáljuk - azzal a kezébe nyújtja a nála lévő darabot és figyeli a fiúcska kíváncsiskodó reakcióját. Valahol mélyen legbelül megérti a diáklányt, hiszen egy gyereknek ezernyi kérdése van, ami vagy evidens egy felnőttnek, vagy egyszerűen csak un rá újra és újra válaszolni. Mindenesetre Henrikünk e pillanatban még türelme határának közelében sincs, szóval nem kell kímélni.
- Hát azt nem... - mielőtt befejezhetné a mondatot, Lacika már le is harapja a béka felét. Oké, ez kicsit ijesztő. - ... tudom - a megkezdett gondolatokat illik befejezni, a látvány azonban és a kimondott szavak valami kellemetlen érzést váltanak ki a férfiból. Megköszörüli a torkát, mintha semmi sem lenne, de valamiért kellemetlenebbé válik a helyzet. Ismét előjönnek a régi emlékek, amik egy ideje nem kísértették. Olyan, mintha megölném. Kell egy pár lélegzetvétel, míg összeszedi magát, hogy semmi se látsszon rajta. Kár, hogy agya tovább kattog. - Minden ízű drazsét kóstoltál már? Cseles egy találmány - jó kedélyűen, mosolyogva folytatja a cseverészést, igyekezvén elhessegetni az iménti intermezzo okozta megfejthetetlen érzelemhullámot. Ez semmiség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781697#post781697][b]Márton László - 2019.11.24. 18:38[/b][/url]

Egyértelmű a gondtalanságából, hogy ez az intermezzó számára nem volt semmi, csak egy gyerek meggondolatlan szavai, amik mögé semmilyen egyéb tartalmat nem képzel. Ez a kor, amiben Leo is van, még egyébként is az, amikor csak érintőlegesen ismerkednek a különböző elvont fogalmak rétegeivel. Merthogy miután befalja a csokibékát, egy hatalmas gondtalan mosollyal nézelődik tovább a cukorkáktól és csokitól színes helyiségben, ide-oda forgolódva.
- Tisztára olyan, mint egy mini Charlie és a Csokigyár és én lennék Charlie. Láttad?
Kiművelte magát filmekből és rajzfilmekből, ideje mint a tenger ilyesmiket nézni, így a legtöbb helyzetben be tud dobni valami jó kis utalást. Sajnos itt Bogolyfalván a rengeteg varázsló és boszorkány között elég kevesen értik ezeket a tartalmi kötéseket így rendszerint hoppon marad. Nem mintha ez a kedvét szegné, ugyan!
- Mármint tényleg mindenízű vagy csak a neve az? És egy darabnak van "minden" íze? Milyen íze van az összes íznek együtt? Vagy mindegyiknek külön más íze van? De akkor nem bátor úgy nevezni, hogy mindenízű? Honnan tudják, hogy minden ízből van benne? - Hajjaj, lehet, hogy Henrik még nem tudja, hogy mibe vágta a fejszéjét. Szó ne érje a ház elejét, erre már mintha Lacika is rájönne, hogy egyszerre talán túl sok lesz. Nem akarja elveszteni a legújabb társaságát már most.
- Bocsi, azt hiszem, elragadtattam magam. - Lassan, magabiztosan és hangsúlyosan szótagolja az "elragadtatni" szót, hogy ezzel is villogjon kiemelkedő szókincsével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=796&post=781827#post781827][b]Mikola Keve Áron - 2019.11.25. 16:59[/b][/url]

- Senki sem szeretne, de jobb felkészülni - néztem rá lefelé, hogy aztán csak letisztázva mit lehet és mit nem figyeljem a válogatását. Nem különösebben hinném, hogy ennél a helynél másabb vagy sokkal jobb kéne a falunak, ha az előkészítősök hazavándorlását nézzük. Biztos elmennek mellette és boldoggá teszi őket, sok a cukorfüggő gyerek. Meg felnőtt. - Nincs olyan, hogy nekem, az anyádé, úgy - nevettem el magam, mert megtanultam terhes nőkkel osztozkodni. Azaz éppen azt, hogy ilyet nem csinálunk. Még labilis, rövid idő múlt el. Amiben kivehetem a részem, az a gyerek altatása. A fürdetésre meg újabban morog, nem értem mi baja azzal, ahogy csinálom. Ki érti az anyákat? Lassan közli, hogy alkalmatlan vagyok! Próbálja csak meg. Nem fogja.
- Eeeezt mondjuk neki majd ne fejtsd ki, de jogos az észrevétel, mind azok vagyunk, jó a hallásunk ha akarjuk, én szállok, ti meg lógtok. Teljesen családias - bólogattam is nagyokat, ahogy segítő kezet nyújtottam oldalamon a táskájával.
Nem várom el egy kölyöktől se, hogy mintagyerek legyen, sőt, az én véreim, csoda, hogy mindenki itt meri hagyni a gyerekét egy-egy balhéjuk után. Én csak mosolygok még Hannah elmeséli, hogy gondjaink vannak, jó lenne erre odafigyelni, majd hazamegyünk és megesszük a spagettit, mint bármelyik család. Japp.
- Áhhá, szóltak hogy jó lenne, ha szétülnétek Liával, mert sokat beszélgettek, azzal mi lett? - néztem rá felvonva a szemöldököm, mert arról nem rebegett Adri se, csak kiderült hogy előre lett ültetve. Egyszer. Most kicsit előbb elért engem az infó.
- A kölyköknek nem kellett volna a parkolóba pottyanni belőle, az volt a fő gond. Ha anyád belemegy, meg a kicsik is utazhatnak már lehet róla szó. De hé, gyere ide - guggoltam le hozzá - de akkor kössünk alkut. Év közepéig nincs több beírás, egyikőtöknek sem. Csináljátok okosabban...