34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. június 24. 22:27 | Link

Zümikék

- Hatalmas, és ha apukám megunja a mostani feleségét, akkor még nagyobb lesz.
Nevetem el magam a végére, mert bizony nálunk ez így működik. Ha apa már nem érzi a nagyon vágyat, akkor továbblép, elválik és keres egy másik asszonyt, de azért jóba marad a többi anyuval is, tök barátságosak egymással meg minden. Mondjuk én tudom, hogy apa most azon gondolkozik, hogy Will anyukájához megy vissza, de az anyukája nemet mondott. Nem akartam ezt hallani, és Willen láttam, hogy ő sem akarja, így inkább nem is beszéltünk róla, sem akkor, sem azóta. Kínos kicsikét, és nem csak neki, pont ezért is értem meg, hogy miért nem akar erről diskurálni.
- Aham, ő az egyik idősebb bátyám. Az ő anyukája az én anyukám előtt volt apu felesége. Ismered?
Kérdezem mosolyogva. Mondjuk tuti ismeri, mert Will eléggé ismert, főleg, amióta elvette Norinát, úton van a babájuk és amióta itt lent a faluban is dolgozik doktorbácsiként.
- A gyerekekre fog szakosodni, és gyerekorvos lesz belőle, olyan büszke vagyok rá.
Szép hivatást választott, és tök okos meg fegyelmezett. Én ha fele olyan okos és fegyelmezett lennék, mint ő, akkor én is nagyon büszke lennék magamra, de az már összevetve a mostani gondolataimmal, tényleg egoizmus lenne.
- Nagyon szép anyuka vagy, jól tetted, hogy szültél.
Mostanában ez a dolog teljesen felborult, még én se tudom, hogy akarok-e szülni, a jelenlegi gondolataimat, terveimet és vágyaimat ismerve azt hiszem, ha lesz is babám, az nem mostanában lesz, hanem majd akkor, amikor már minden kis vágyamat megéltem. Ez lehet viszont, hogy önző dolog, de amíg rajta látom, hogy tök boldog a dologtól, tudom, hogy nem lennék annyira. Szeretném a babámat, de nem annyira, mint akarom szeretni majd akkor, amikor tényleg meglesz a megfelelő idő. Meg hát ahhoz olyan fiú is kell, akivel el tudok képzelni ilyen családalapításosat. Ő pedig még nincs a láthatáron.
- Úúúú, ez nagyon tetszik. Megkóstolhatom?
Kérdezem szinte csillogó szemekkel, és felpattanva, vigyázva persze Klara-ra, elveszem a felém nyújtott eszközöket, aztán követem az utasításokat.
- Igen, most nemrég jöttünk át az ikertesómmal. Egyelőre próbálják kitalálni, hogy nekünk való-e a dolog, aztán majd elválik, de legalább sok időt tölthetek majd az új kisbabával.
Azt nem mesélem el, hogy Chris miatt necces a dolog, meg, hogy azért jöttünk, mert így gyakorlatilag mindig orvosi felügyelet alatt lehet. Pedig ez az igazság, esélyt akartam adni neki is és magamnak is.
- Mmmm, ez mennyei, vinni fogok belőle egy csomót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. június 25. 00:27 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


- A feleségeket megunják és cserélgetik? - döbbentem le és azt hiszem keseredtem is el ezzel egyidejűleg kicsit, ahogy szerencsére a kicsilányom mögött voltam, így ő ezt nem látta. Inkább nyomtam egy puszit a feje búbjára, mielőtt még felegyenesedve kicsit kiropogtattam volna a csuklóm és a hátam. Nem mindenem szokott ilyenkor már jól hangzani, közel volt, hogy a második brekike is az ölembe költözzön a hasamból. Nagyonis.
- Igen, vagyis tudom ki ő. A volt csapattársam a barátnője, vagy már felesége is azt hiszem - gondolkodtam el, mert én csak Norináról tudok, úgy amúgy csak Sebbytől szoktam hallani, meg vele láttam őket meccsekkor is igazából, engem lefoglalt Klara, az apuci, anyáék, vagy éppen Helmut, ha véletlen belé futottam. Érdekes ő is, de nem fontos ez most senkinek. Próbáltam a bizonytalankodó kérdésem után összetenni, és arra jutottam, hogy biztosan egy Willről beszélhetünk, bár nem ismerek pletykákat és a falu életében se vagyok úgy otthon, az Lucára meg Maxira marad.
- Az nagy dolog, a pindurkák fontosak és nagyon kell rájuk vigyázni. Mondjuk nekünk szerencsére az oltásokon kívül sosem volt még dolgunk doktornénibácsikkal, de remélem nem is lesz - tettem hozzá gyorsan, mielőtt it elkiabálom a dolgot. Minden jól haladt. A fogacskái, nem volt beteg, semmi nem fájt, nem volt pociproblémás se soha. Remélem a tesóka is hasonlón egészséges és boldog lesz, mert akkor aztán minden boldogság a miénk.
- Ó... hát köszönöm. Ezt meg szokták ugye? Mondjuk nem mindenki gondolja így - vonogattam meg picit a vállam belegondolva, hányan néztek rám csúnyán akkor, mikor magántanuló lettem Klara miatt, nem különben, mikor a végső vizsgám után nyilvános lett, hogy hamarosan kettő picitalptulajjal ücsörgézhetek a puha szőnyegen.
- Persze - adtam is oda neki, hogy aztán arrébb is álljak, hogy el tudjon menni a pult felé a kis dobozokhoz, amik a hűtésért felelnek és fagyit rejtenek. Ott volt a szedős kanál is, így én visszatopogtam a törpéért és kézen fogva a lány után sétáltunk. Felemeltem egy támlás és karfás székecskébe, pont a hasammal egy magasságba, ő meg a cumiját a szájába tömve nekem is dőlt simogatva azt. Szoktunk tesózni amúgy is.
- Áh értem. És eddig tetszik? Én nem annyira voltam oda érte, örültem, mikor végre végeztem - mondtam kicsit halkabban, állítólag ezt nem kéne reklámozni. - Mondtam, én is szeretem. Minden hónapban van valami új csoda, megéri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. július 4. 20:42 | Link

Zümik

- Nem biztos, hogy mindegyiket, de apukám azért elég sokszor megtette. Most a hatodik feleségénél tart, és szerintem hamarosan jön a hetedik. Van tizenöt gyereket és négy és fél unokája. Apukám viszont még mindig azt hiszi, hogy húsz éves, és hogy örökké fog élni.
Nem nagyon szoktam ilyen dolgokat elmondani másoknak, de vagy a tulajdonos lány kisugárzása vagy a kis tündérke jelenléte, de valami kihozta belőlem ezt az őszinteséget. Egy kicsit jó is persze kibeszélni a sok élményt, mert nem elég nekem a sztárzűrök hada, Miley is állítólag férjhez ment titokban, hanem ott van még a családom is, akik szintén komikusak tudnak lenni.
- A felesége. Még nem akartak összeházasodni, vagyis de, csak szépen meg akarták szervezni, de aztán jött a baba, szóval csak úgy gyorsan megtörtént. Szép volt, de tudom, hogy Will mást tervezett.
Majd csak megünneplik, mondjuk, amikor a saját babájuk már nagyobb lesz. Igaz én most inkább abban reménykedem, hogy szeretnének majd még egyet. Mindenkinek legalább két gyereket kellene szülnie tőlünk, és akkor aztán olyan széles családfánk lenne, hogy kihajtogatható oldalon jelenne meg a modern kori aranyvérűek kézikönyvében.
- Az a jó, nekem sem volt, viszont így, amikor már lógni akartam, elhitték, hogy tényleg beteg vagyok. Nagyon szerencsés volt. Persze a te picinyeid biztos nem így gondolkoznak majd.
Mondjuk szerintem de, de nem akarom már most, az elején frászba hozni őt egy-egy ilyen kijelentéssel. Meg aztán nem lehet mindenki olyan, mint én. Sőt! Ne is legyen senki olyan, mint én, mert én így vagyok jó, és mindenki más is úgy jó, ahogy van. Imádom az emberek egyediségét, és az már most tuti biztos, hogy Maja lesz az egyik kedvencem.
- Nekem eddig bejön, de még nagyon az elején vagyok, remélem izgalmas lesz a tanév. Barátszerzési időszak van még, de például a fiúk egyelőre eléggé gyerekesnek tűnnek, ebben a környezetben még a volt fiúm is nagyon ovisan viselkedik. Ez egy kicsit furcsa.
Vonom meg a vállamat kissé, nem nagyon tudok ez ellen mit tenni. Mondjuk nem mintha fiúzni szeretnék, csak ténymegállapítás volt. Amire vágyom, azt megkapom, és szabad vagyok, innentől pedig tökéletes minden.
- Az biztos, hogy törzsvendég leszek. Az a sok íz az micsoda?
Kérdezem a pult mögötti polcra mutatva. Nagyon tetszik a design, és szerintem az is valami olyan, amit szívesen megkóstolnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. július 5. 18:59 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Kicsit ijesztő volt hallgatni amit mesélt, és ha őszinte kell legyek, nem tett valami reménytelivé és boldoggá. Leginkább Helmut ugrott be mondjuk, de neki azt hiszem csak négy felesége volt eddig. Meg elméletileg kettő gyereke van csak és unokája... hát most... Klarat úgy szereti. A mostani helyzetet ettől még senki nem éti, engem mondjuk érdekelne, mert olyan ohana nem igazán van, amiben van egy apuka meg két anyuka. A páratlan szám nem stimmel. De anya boldog, Lewy anyukája boldog, gondolom nem kellene pisztergálni, nem is volt rossz szavam se. azt hiszem én örültem nekik egyedül.
- Szeret élni az apukád akkor - jegyeztem meg végül, azt hiszem ennek lehetne nevezni. Szerintem nincs baj azzal, hogy olyan fittnek és fiatalnak érzi magát, Lewynél néha tök lelombozó, hog még gyertyát se szabad a tortájára tenni. Végletesek ezek az apucik eléggé.
- Gyorsan? Szóval olyan...pici esküvő? Nem volt sok rokon, nagy ruhák, sok tánc nagy kastélyban meg ilyesmik? - billentettem kicsit oldalra a fejem a kérdésre, mondjuk sokaknak nem ez volt fontos egy esküvőben, mondjuk én annyira nem igazán szerveztem semmit. Az egyetlen, amit majdnem teljesen egyedül csináltam, az a ruhaválasztás volt. De oda is jött velem Anyu is, Alíz is, Sebby - meg a telefonján át Hannah, és még páran. Ha én is döntöttem, segítettek.
- Én sokat lógtam - vontam meg a vállam kicsit billegve a sarkaimon. Azt mondta Lewy, ezt majd nem szabad brekiknek reklámozni. - Kaptam egy csomó igazolást a sportklubjaimtól edzések, események miatt, néha több napra, mint tartott, én meg utáltam bejárni. Örültem neki, hogy Klara miatt az utolsó évben, a VAV előtt nem kellett bemennem, csak azt letenni. Nem kedveltek én se az itt létet - meséltem el, bár nem terveztem. Nem nagyon volt olyan Alízon kívül, aki mindent tudott és nem az ohana belső része. Sokat bántottak már a másik iskolában is, táncon is, vagy éppen a csapatban ilyen-olyan gúnyolódással, arról nem beszélve, hogy tanulni sem szeretek. Még most is ráz a hideg, hogy ettől függetlenül megtartottam a táncoktatós iskola papírjait, pedig durva tantárgyaik vannak. Közben a pindurkám megtámaszkodott a tenyerein, feltolta a popsiját, aztán kicsit inogva két lábra emelkedett és elindult a tologatósát fogva a lányka után a pult felé. Volt egy tálkában egy félig megrágott főtt répája, szerintem azért indulgatott.
- Nem igazán tudom milyenek, én annyira nem...szóval nekem sosem volt fiúm a suliban - máshol sem, de az nem igazán fontos. Csak jött Lewy, pont ebben a boltban, aztán kiderült, hogy már réges-régen az állatkertben, mikor felemelt megnézni a vidrákat, akkor megtaláltam. Jó helyre kerültek a köveim.
- Hm? Az ötödik polctól felfelé? BeeHappy. Az a sajátom, mármint a saját a boltban.. szóval én találtam ki - vonogatom a vállam picit, mintha nem lenne nagy dolog. - Vannak tusfürdők, testápolók, mind olyan, ami ehető is, ha.... hát ha valakinek úgy adódik. Meg feljebb még ilyesmik, mint ez - nyújtóztam ki egy fekete tubusért, amin egy csillogó maci volt a felirat mellett. Mézes-vaníliás, és macis glitterek is vannak benne. Nekem az egyik kedvencem, de miindegy. A többit úgyis látja a papírkán.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. július 5. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. július 30. 11:46 | Link

Zümik

Elnevettem magam a kifejezés miatt, amit használt. Valóban ez a helyzet. Az apukám igencsak szeret élni.
- Az nem kifejezés!
Erősítettem meg még mindig nevetve, és hozzá bólogatva is. Nagyon szeret, de azt már nem merem hozzátenni, hogy ezt nagy valószínűség szerint tőle örököltem. És Chris is tőle örökölte, és szerintem Edith olyan lesz, mint mi. Nem csak mi vagyunk romlottak a sok tisztelettudó Payne között. Mondjuk nem pont a legjobb alap a nálunknál idősebb testvérek vizsgálata. Travis ugyan az oltártól szöktette meg az asszonyát, de Jasonnek a felesége a második barátnője volt, Jeannie pedig tíz éves kora óta együtt volt a férjével. Aztán jön Will, aki szintén az első komoly kapcsolatával házasodott. Ariana nagyszájú, de nem olyan, mint én, Helena meg a tökéletesség mintapéldánya. Szóval nem könnyű, mert nem folyamatosan romló tendenciát mutattunk, hanem mi csak úgy hirtelen rosszak lettünk a sok tökéletesség után. De legalább élvezzük. Viszont nem fejtem ki jobban, mert ami a fiúknál erény, az a lányoknál annyira nem. Kulcs és lakat, csak ennyit mondok.
- Nem kedveltek? Pedig szerintem nagyon normális vagy.
Mondjuk lehet, hogy pont ez a baj itt. Lehet, hogy amúgy engem is halálba oltanak, csak én nem vagyok olyan, aki a szívére veszi a dolgokat. Én csak laza vagyok, és vállat vonok, ha valaki bunkó. Ha emészteném magam, szomorú lennék, és még a végén azt gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Pedig szerintem ott még nem tartok. Még. Vékony a jég.
- Az első szerelmeddel babázol?
Feltételezem, hogy egy ilyen helyes lánynak, mint amilyen ő is, megvan a fiúja, aki a babákat csinálta neki. Szeretem a love story-kat, mindig teljesen elolvadok tőlük, de nem hiszem, hogy nekem olyanom lesz. Én nem az a fajta vagyok, meg hát azért nem is vagyok álszent, az életvitelemet nézve nem is érdemlem meg.
- Úúú, ez arra, van, amikor...? Igeeen, arra.
Jó, tudok olvasni, és meg is látom rögtön a lényeget. Mennyire király már. Mégsem olyan ártatlan ez a lány, és ez nagyon tetszik. Meg is lesem, hogy mi van még itt. Ehetőek, mennyire jó már. Veszek tusfürdőt, sampont is, több ízesítésben is, a végén összesen tizenkét terméket bírok kiválasztani.
- Azt hiszem, a törzsvendéged leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. július 30. 16:37 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Nem volt vicces és tudta magáról, már elégszer mondták neki, hogy ő bizony seggfej és ezzel meg is békült az idők során. Mégiscsak Liebhartról beszéltünk, aki időközben megint egy többesszámmal gyarapodott. Luca jó hatással volt rá, még ha ezt meg is próbálta tagadni.
- Jaj nem, fúj! Nem vagyok ennyire beteg elme, ember! - fakadt ki Maximus, mert nem akarta elképzelni, hogy ő ilyen undi nénikre gerjedne. Mert ugyebár voltak érdekes nő-ügyletei, de ennyire nem!
Luca közben visszafaralt az üzletbe, Maxi pedig utána sétált, kezében egy nagy rakás cuccal. Volt olyan termék is nála, ami amúgy nem volt még leszelektálva, de inkább bedob pár sarlót a kasszába majd, és megeszi, mint hogy azon kattogjon, miért nem kóstolta meg.
- Hát talán nem ufó... - jegyezte meg Liebhart, elgondolkozva pár pillanatig, mielőtt vont volna egy nagyobbat a vállán. Összességében nem lehetett biztos semmiben. - Hé, nem is fogod! Nem lehetünk a legszarabb szülők a világon, nem? Nem nevezzük el Balzsamnak és szerintem akkor már jó ponttal indítunk.
Még el is nevette magát egy kicsit, pedig nem hitte, hogy ő fog valaha ilyenen nevetni. Azért a gyomrában még mindig ott volt egy kicsit az a gombóc, mikor arra gondolt, hogy lesz egy gyereke, olyan saját, akit majd ő nevel fel. Mert bár elfogadta nagyjából Eszti létezését, nem teljesen volt ugyanaz a helyzet. Feltépte a fóliát és az arcába tolt rögtön két nyúl alakú pralinét.
- A kiflánnyal bég beb beféltem. Be fogok. - Itt tartania kellett egy szünetet, ha nem akar kakaóvajba fulladni. - Berfe, hogy elmondom. Ez nem egy Berni szintű dolog. Miért kéne titkolnom, hogy lesz egy gyerekem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. július 30. 22:19 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Nagyon kellett nevetnie azon, ahogy Maximus kiakadt és ezt nem is próbálta takargatni, leginkább annyira sikerült, hogy rosszul is vette a levegőt és szinte beleröfögött a levegőbe. Jó, ettől meg még inkább kellett egy pillanatnyi döbbenet után nevetni. Fogta volna a hasát is, aztán megérezve, hogy ez bizony nem lapos, egyből elkezdett a kedve visszacsuszikálni és a nevetése is alábbhagyott. Visszacsoszogott a cipői felé, aztán nem nagyon zavartatva magát felcsüccsent a pulthoz várva a dobozt.
- Talán - erősítette meg, és még egy mosoly is kicsúszott úgy az egész ellenére. Nem mondhatná, hogy konstans letargiában él, tényleg nem volt ilyen drámai a helyzet, néha inkább ő maga tette azzá, mikor pánik közelébe sodródott. Nem szerette, mikor nem kap levegőt, ez volt az egyetlen helyzet az életében, mikor valaha megijedt. És ettől a helyzettől is így érezte magát eleinte, mintha szorulna a hurok és... pánikolt. - Szerintem azt már tuti elnyerték mások. Van, amiben annyira nem vonzó az aranyérem, azt hiszem nekem sem. Mi baj a Balzsammal? Tudod, régen... mármint olyan nagyon-nagyon, mielőtt egy műbabát is kivágtam a kukába, volt ilyen listám. Nevekről. Ez is rajta volt - emelte rá a szemeit a mininő, hogy aztán csak a nyúlnak essen. Illetve nyulaknak, de egyszerre egy is bőven elég. A műbaba esetét nem tudja mennyire mesélte el valaha, annyira nem büszke rá, pláne mert Kiva nagyon csúnyán felemlegeti neki rendszeresen. Inkább felállt és közelebb slisszolt, aztán átbújva Max karja alatt ölelte körül és bújt oda egy sóhajjal meg még teli szájjal. Mikor leküzdötte nézett csak fel és hallgatta a férjét.
- Jó de Berni... az Berni... annak nagyon nem lenne szép vége a teamben - ingatta meg a nő a fejét, ahogy egy csókot adott a német ajkaira mielőtt visszamászott volna a székre kicsit forogva vele. - Nem kellene, én sem gondolom és nem is szeretném, mert... Nem ezt érdemli... az ufó. Csak nem tudtam mit szeretnél. Fura még minden... Lewyékkel is meg... én csak nem akarom hallgatni azokat a megjegyzéseket - tördelte a kezeit kicsit, hogy aztán legyilkoljon a fogaival egy csokinyulat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. augusztus 3. 01:18 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


Imádta, ahogyan Luca röfög, szélesen el is vigyorodott, kicsit még el is nevette magát, de csak halkan és röviden, nem akart ő a saját nején röhögni. Azaz, de. Csak azt nem akarta, hogy a másik ezért megsértődjön. De aztán mégis kint volt, hiába is próbálta visszafojtani, ez ő volt, maga Maxi.
- Hát, figyelj... Azért a címért nem vagyunk versenyben, annyi szar ember van a világon, mi meg nem csináltunk semmit, amiért kiérdemelnénk előre... - állapította meg és nagyon akarta hinni, hogy tényleg így van, mert ő nem akarta a kis ufót bántani. Mégis a saját babája volt, olyan ohana féle, csak ezt nem reklámozta senkinek, mert Keve már a legutóbbival is beköpte Majánál és soha nem fogja tudni lemosni magáról a dolgot. - Jó, de gondolom nem ok nélkül vágtad ki. Nem hiszem, hogy a baba volt az oka. Mi történt akkor?
Mert Max hitt benne, hogy Lucából ezt a reakciót inkább a másik fél váltotta ki, semmint maga a tény, hogy egy játékabával kellett foglalkozzon. Nem szokott a neje ok nélkül hisztériákat csapni, ha így lett volna, nem lennének házasok.
Max nem ellenkezett, mikor Luca közelebb akart hozzá bújni, helyette inkább csak apró szusszanással átölelte a törpét, csókot nyomva a hajába. Nem épp a legkönnyebb időszakukat élték ők ketten és úgy nézett ki, ez az eljövendő időkben így is marad.
- Szerintem ki fognak belezni, ha megtudják... - most először volt volt némi szorongás Liebhart hangjában, mert neki fontos volt a csipetcsapat, nem akarta, hogy haragudjanak rá, de ez nem olyan titok volt, amit csak úgy megoszthat. - Én sem, de előbb vagy utóbb el kell mondanunk és szerintem könnyebben megússzuk, ha nem maguktól jönnek rá. Kérsz mentolos békát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. augusztus 3. 21:38 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Ő mindent megtett, hogy ne csússzon ki az a hang, de már meg volt, és pontosan tudta, hogy mindketten azon nevetnek, ennek ellenére is vicces volt neki még mindig. Nem tudta volna magára venni, talán csak pillanatnyi zavar volt, mikor felfogta, hogy Maxnak is a hanghatás vicces, de aztán csak csücsült és elmélázott azon, mennyire tud elcseszni egy mini Liebhart életet.
- Szerintem sem, én... nem is így gondoltam. Tudom, hogy majd lesz valahogy, de nem tudom elképzelni magunkat úgy, mint... mint mondjuk őket - nyomta meg a hangsúlyt, elég pontosan jelezve kikre is céloz. Imádta az unokahúgát és biztos a leendőt is szeretni fogja Lewyéknél, de az, amit Maja művel, neki sosem menne. Nem tud megülni, maradni, csak ennek élni vagy ilyen lenni. Tudja magáról, hogy neki kell a kviddics, amint lehet. Ez nem csak időkitöltés, ez egy olyan, ami ha nincs, nem tudja levezetni mindazt, ami benne van. Nem lenne annak jó vége. Meg... ez a főzős-háziasszonyos eléggé messze áll tőle. Nagyon jó feleség tud lenni Maxhoz ha arról van szó, de azt a teljesítményelégedettséget a férfi arcára nem főzéssel gereblyézi naponta össze.
- Nem - ingatta meg a fejét, ahogy elfalatozta a darab nyuszifület és csak aztán kezdett felelni. - Minden elromlott tőle. Vince azzal a hülye babával foglalkozott. Baba így, baba úgy, fürdetés, etetés, altatás, most fogni kell, most ez kell, most az kell. Nem volt semmi más. Csak_a_baba - szakadt ki belőle szinte gondolkodás nélkül minden. Egyébként se hazudott volna, sosem teszi, de talán nem válik ennyire elkeseredetten hangossá a végére. Vett is két nagy levegőt, mielőtt betolta a maradék félnyulat egészben a szájába, addig sem beszél tovább.
Ahogy leküzdögette a csokit, úgy fel is kelt és odasétálva hozzá is bújt a némethez. Hiába volt kicsi, a szék sem segítette most, pontosan jó volt ez így neki. Csak szükségét érezte. Néha random taperolja a férfit, vagy nyúl a karjáért, még mikor este csak pepecsel is az ágy végében félig a férje lábán tesped, hogy ott van és ez így van jól.
- Nem fognak bántani, remélem legalábbis. Bízom benne. De látom magam előtt Lewy arcát meg a Kevéét is. Én erre még nem vagyok készen, pedig nemsokára mehetünk szülinapozni velük, ha idén is lesz Majának nagy... hova teszem ezt? - nézett le a saját hasára, ami már belekezdett a növésbe, és tudta, hogy a következő négy hétben, ha koplal, akkor se visszafelé fog változni. Elmondták neki az orvosnál. - Nekünk kell... csak nem tudom hogy. Kééérek - emelte fel a fejét és el is tátotta a száját, hogy oda pont bele is fog férni ez. Is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 3. 22:48 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Én nem ítélkeztem családok felett, mindenki ohanája más lehet, hiszen nem vagyunk egyformák, de azért ez a feleségcserélős érdekes. Olyan, mint mikor nem veszed fel ugyan azt a fellépőruhát kétszer, mert már nem tetszik. Nem szabadnak az embereknek ilyennek lenni, hiszen a boojiboo komoly dolog, ha megtaláltad, nem hagyod el. Hozzámész és csináltok naaaagy családot. Vagy kisebbet. Ezt még én sem tudom pontosan, mennyit jelent brekiben, mert nem nagyon jutottunk számokra, én tudom, hogy a bármennyit is imádnám, de nem szeretném, hogy ő ne. Ha kiszeretne belőlünk, mert túl sokan vagyunk és elvesszük az idejét, azzal nagyon rossz érzés lenne aludni. Szerintem nem is tudnék. Lehet többet sohasenem. Nem is gondolok inkább ilyenekre, mert csak fáj tőle a pocim és a brekimre nézve se tudok olyan nagyot mosolyogni. Pedig nincs nagyobb csoda nála, náluk.
- Nem annyira, sokat piszkáltak dolgokkal, főleg a család miatt, meg nem voltam... hát nem az érdekelt, mint őket - vontam meg a vállam. Mondhattam volna, hogy nem voltam undi, de nem akarom megbántani, ha ő kedveli ezeket a lányokat, vagy ő máshogy gondolkodik erről. Én szeretem, ha minden békés, sosem értettem másoknak miért jó szomorúvá tenni akárkit.
- Igen, elsőegyetlen. Nagyon szeretem, ő a boojiboom és így van rendjén. Igaz? Az apuci egy szerelem - néztem a pindurkámra, akit felültettem a babakocsiba és nekiadtam a hamiját kanalazgassa nyugodtan. Nem tudják a teljes történetet, mert sokan inkább csak ítélkeztek én meg nem szoktam csak úgy mesélgetni. De jól esett, hogy nem volt a hangjában furcsaság, inkább lelkesen aranyosnak tűnt, ettől pedig én is őszintébben örültem ennek az egésznek. - Pont itt találkoztunk... majdnem először, szeretem ezt a helyet.
Ahogy meséltem, úgy el is nyújtózkodtam pár dologért, hogy kitegyem és megnézhesse, miről is beszélek. Igazából ahogy letettem és a lányra néztem jutott eszembe, hogy színek. Tökre csinálhatnánk valami színváltósat. Kedvre, hőmérsékletre, bármire. Fogtam is egy tollat és felírtam a csuklómra, ott biztos látni fogom. Addig a lány is tudott válogatni.
- Tényleg? - nevettem el magam kicsit, nem hallottam még ilyet senki szájából, de örültem is. Biztos van, aki furin nézne, ő viszont elég lazán kezelte. - Van itt egy nagyon jó, ezt odaadom ajándékba, mert megéri kipróbálni. Sós-karamellás íze van, testápoló és arckrém.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. augusztus 3. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Catherine Hope Payne
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 427
Összes hsz: 1238
Írta: 2018. augusztus 20. 09:33 | Link

Zümik

- Ne érdekeljenek mások, szerintem te egy nagyon csúcs nőci vagy. Nekem is a legidősebb nővérem olyan kis szabálykövető, és mindennek a helyén kell lennie, hogy is mondják ezt... perfekcionista. Magával szemben is olyan elvárásai vannak, hogy Merlinre mondom, borzalom. Én nem ilyen vagyok, szerintem mindenki legyen önmaga, és akkor nincs baj a világban.
Tény, hogy nem voltam itt, amikor ment a nagy dráma velük kapcsolatban, így hát nem is tudom a dolgokat, de majd Willt jól leinformálom, mert ő olyan kis sunyesz. Tud mindent, de tényleg mindent, mert hát hallja a dolgokat, és ha valamit tök lelkesen mesélek neki, nem lepődik meg, szóval ő tud mindent, csak nekem, titkokra szomjazó tininek nem mond semmit. Borzalom.
- Irigyellek, nagyon szerencsés vagy, hogy elsőre megtaláltad az igazit.
Én elsőre nagyon csalódtam, azt hiszem, ezért is lettem olyan, amilyen. Szabadszellemű, ezt a szót használta Jeannie, igaz nem rám, hanem egy olyan lányra, aki ősi mesterséget űz, de olykor nem nagyon érzem magam különbözőnek tőlük. Nem azért, mert én is ezzel keresem a kenyerem, hanem mert vannak olyan igényeim, amire másoknak a homloka közepére szaladna a szemöldöke. Szóval én csalódtam, párszor, de hát inkább most élem ki magam, mint három szőnyegen játszadozó prücsökkel, meg egy férjjel, aki a világ legrendesebbje, és sosem bántanám, de nagyon unatkozom mellette. Ilyet nem szeretnék, amikor azt mondom, hogy fehér ruha, nagy banzáj, akkor mindent komolyan akarok gondolni. Nálunk ez amúgy is mint a villámcsapás szokott történni. Travis az oltártól szöktette meg az asszonyát, Jason elütötte seprűvel, Jeannie ráesett a tanárára, aki a férje lett, Will meg tanulást imitált, hogy feltűnjön Norinának, vagy mi. Szóval remélem, az enyém is ennyire váratlan lesz majd. Csak úgy bumm bele.
- Akkor ennek a helynek története van. Sose add ki a kezedbőől, mert ez a szerelmetek tanúja.
Nem vicc, komolyan. Én nagyon hiszek az ilyen dolgokban, a megerősítésben, a kötelékekben. Csak az első nagy csalódás után az embernek annyira már nincs kedve ezt hangoztatni, és csak remélni merem, hogy ez egy nap majd újra fontos lesz nálam is, valakivel, aki normális.
- Komolyan?! Imádom a sós karamellát. Ezt este azonnal ki fogom próbálni. Norinának is tudnál ajánlani valamit? Szeretném meglepni, még csak párszor találkoztunk, de most ott van náluk is a baba, úgy meglepném valami kényeztetővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. augusztus 20. 12:51 | Link


#Zümmi és a kicsi #Csoda| június 15. péntek


Eléggé megmosolyogtam a szavait, de azért tényleg nagyon kedves volt ez tőle, bár reméltem, nem csak ez az indíttatása. Én mikor ilyeneket mondok, komolyan is gondolom, bár nekem úgy tűnt, hogy ő is. A szabálykövetésre csak beharaptam az ajkam, hát, az éppen nem ment olyan nagyon, sőt. De én igyekeztem, a házirendest is csak nyomokban taposgáltam meg, és nem is sűrűn olyan nagyon büntetendően tilossal. Azt az utolsó rendes vizsgaidőszakomban, mikor ötödikbe indultam talán csak. De nagyokat hallgatunk, és akkor nincs baj! Amúgy se volt, inkább... bele sem gondolok, mert paradicsom színű leszek és magyarázkodhatok erről is.
- Én is így érzem - húztam fel kicsit a vállaim ahogy oldalra billentettem a fejem. Nem szoktam nagyzolni vagy éppen dicsekedni, de nálam kevés ember boldogabb, én legalábbis így éreztem minden nap. Tudom, hogy vannak, akik irigyek, vagy éppen Lewyt mással képzelnék el, meg olyanok is, akik csak engem nem bírnak, vagy azt, amilyen vagyok. Ettől még igyekszem senkinek se rosszat mutatni magamból, magunkból. Bár mondják, hogy nem kell, én mégsem érezném jól magam, ha miattam mondjuk a brekiimmel is rosszak lennének az emberek. Akkor azt hiszem inkább félreállnék.
- Mindegyikünk így érzi, mármint a nővérem is, ő a másik tulajdonos. Szeretjük is a helyet - jegyeztem meg, és ahogy a végére értem jöttem rá, hogy bármennyire is békésen meg jól megvagyunk és én igyekszem, szerintem Lucával sosem fogjuk egymást nővéreknek nevezni, hivatkozunk egymásra, de van, ami nem megy egyszerűen tekintve a múltunkat vagy azt, amit mások hoztak ebbe.
Klara majdnem kiborította a brokkolit, éppen utána kaptam, ő meg csak nevetett, mikor visszakapta, de inkább betömött egy falatot a szájába, helyes. Addig is foglalkozhattam a pult mögötti meg felső polcos dolgokkal.
- Én is. Mondjuk elég sok van, a legtöbb azért lett, mert éppen... megkívántam - meséltem kicsit zavarban a pultra szegezve a szemeim, de tényleg így volt. Pedig még egy kis gumicukornyi volt csak a hasamban Klara akkor.
- Ühm, hm. A legtöbb olyan, hogy semmi allergén, vagy babára káros nincs benne, én tudom, hogy az fontos. Szóval szinte bármit ajánlhatok. De mondjuk ha engem kérdezel az eredeigyümis vagy a gránátalmás különítményből viszel ilyen testápoló-arckrém csomagot. Az olyan... frissítős, az meg nem árt így majd a szülés után. Ő ha jól tudom pár héttel utánunk fog, ugye? - kérdeztem érdeklődve a hasamra pillantva, aztán ismét a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. augusztus 21. 22:32 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Jó, de ők, azok ők. Szerintem 200 évesen fognak meghalni, negyven gyerekkel, kilencvenkét dédunokával és még ükunokákkal is. Ők a másik fele ennek a fura mércének - mutogatott Maxi, széttárva a karjait, hogy bal oldalt, ott vannak azok, akiknek nem lehet gyereke, meg vannak a világ másik felén Lewyék, akiket nem tudja már elképzelni a család nélkül. Más kérdés, hogy ő egykor Lewyt sem tudta elképzelni, mint apát, pláne nem a családja iránt mutatott ellenszenv láttán, de ki ő, hogy egy rossz szót is szóljon? Csak remélte, hogy nem lesz ugyanígy pár év múlva Kevével.
- Oh... Oh. Szóval, anyukába váltott? - kérdezett vissza Max, kissé pimasz vigyorral az arcán, tudta magáról, hogy köcsög, de csak szerette volna oldani a feszültséget, ami felgyülemlett a feleségében a mondatok közben. Szerette őt és nem akarta, hogy azt higgye, ez majd újra megtörténik. Ő Max volt és nem a furcsa, meleg attribútumokat őrző írógyerek.
- Majd megálmodjuk, hogyan is kéne ezt előadni. Lehet, hogy csak elől kéne felejteni valamit, ultrahangfotót vagy időpontot, vagy nem tudom, de véletlenül sem jöhetnek rá maguktól -  szögezte le a német, miközben átkarolta Luc derekát, aprókat szusszanva. Fogalma sem volt, hogyan lehet egy ilyet előadni csak úgy, pláne neki, aki folyamatosan pampogott az utóbbi időben, már azért is, Keve miért akar házasodni.
Inkább elengedte fél kézzel Lucát és a zacsiba túrva kivett egy békát, amit aztán óvatosan a nő szájába is rakott. Elfért, kisebb volt, mint egy fánk, egyben.
- Tuti lesz, hát miért ne lenne...? Róluk beszélünk, tudod, ha nem szerveznek, majd szervez Hannah. Az a nő maga az ördög.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. augusztus 22. 17:41 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Mi most akkor hol vagyunk? - grimaszolgatott a nő Max kezeit figyelve, ahogy próbálta keresni a támpontokat. Nem is igazán az érdekelte kihez mennyire vagy mennyire nem hasonlítanak, mert sosem volt lételeme versengésen túl mások elemzése. Egy aggálya volt, az pedig saját magában rejlett, a rossz tapasztalatok és kevésbé megértő fülek, amikre talált ezekkel. Az a bizonyos műbabás dolog is azt hozta ki, hogy a bátyja neje folyamatosan felemlegette a tettét, hogy érezze magát csak még szarabbul bátran. Utálta az egészet, pedig nagyon oda tudott lenni azért, hogy nagynéni. Ezt még most sem tagadta, Lewyék lányával vagy a bátyja fiával is nagyon jól megvolt. De egész más felelősség az, mint ami most vár majd rájuk.
- Csak durván minden baba volt - tette még hozzá kicsit nyugodtabb kedélyállapotban, de aztán észrevette, hogy milyen hangsúlya volt ennek az egésznek és az arcát a tenyereibe temetve nevette el magát végül. Tisztában volt vele, hogy leginkább féltékeny volt a helyzetben, de nem tudta megbánni újra és újra visszagondolva sem, ő tényleg félre lett az miatt téve. Teljesen. És még kislány is volt és akkor úgy becézgette... nem is gondolt rá többet. Jól esett neki így, hogy már kint volt elengedni az egészet.
- Mármint magadnál felejteni? A te cuccaidba amúgy is állandóan belemásznak - amivel nem volt különösebb baja, hiszen ő is sokszor tett ilyet a többiekével, nem akart ál-felháborodást csinálni. Ettől még egy olyan tény volt, amit ki lehetett használni. Talán. De nem volt semmi egyszerű, Maxi és Keve között morgós háború dúlt, Lewyék másodjára őrültek meg babázásban, Sebbyék azt se tudni hol járnak...ők meg itt ültek. Hárman. Pascallal lettek volna négyen. Bekapta gyorsan az édességet inkább és még nyammogott rajta lesett oldalra a zacskóba mi van még benne. Azt a valami pirosat ki is halászta fél kézzel és küldte is a béka után.
- Hm? - pillogott felfelé, majd leesett neki, ki kapott szarvakat és nagyobb nyelések után vigyorodott el. - Szerintem az ördögnek is ő szervez mindent, tőle még ő is félhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. szeptember 11. 13:17 | Link


Ottottott | 1. Mai | Maximus


- Valahol biztosan, de nem értek hozzá, így nem tudom megmondani, hogy egész pontosan hol is... - jegyezte meg Max kissé kétkedőn meredve a távolba, nem is emelte a tekintetét a nejére, valahol teljesen máshol járt gondolatban.
De elég hamar visszarántotta magát a jelenbe, ahol a neje éppen el volt keseredve a gondolaton, hogy egy játékbaba miatt hanyagolva volt, Max meg próbálta arról biztosítani, hogy ettől nem lesz szar ember, egyszerűen csak szüksége van időre, hogy megeméssze az ilyesmit. Amúgy sem illik háttérbe szorítani, akit szeretsz, pláne nem egy játék miatt.
- Arról nem te tehetsz, hogy Vince nem volt normális, én lehet, hogy a helyedben már kibeleztem volna - vont egyet a vállán Maxi, ő nem ítélte el a törpicseket azért, mert kiakadt, szerinte ez így volt normális. Más kérdés, hogy Maxi értékrendje merőben elütött a normál emberekétől.
Lucának igaza volt, a teamnek volt egy konstans indíttatása, hogy átnyálazzák a holmijait, mintha csak valami nyomozós játék lenne és ezt nem minden esetben viselte túl jól.
- Az sem egy rossz ötlet, lehet, hogy még be is válhat - bólintott egy párat a német, a haja is belerezzent, amibe bele is túrt kicsit, de csak még inkább káoszos lett az egész.
Helyette inkább nyammogott még egy kicsit a csokis ropikon, a hátát a falna vetve, az egyik lábát pedig a másik alatt tartotta, így kényelmesen heverészett.
- Már látom is a divat-hetet a pokolban. Tuti nagyszabású event.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. szeptember 12. 16:25 | Link


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Hát én sem - ingatta is meg a fejét, hogy aztán a férje kezéért nyúljon és a saját ölébe húzza az ujjait az övéibe fűzve. Ő nem is akart besorolódni, persze, érdekelte volna, mi van velük és mi lesz most, mi fog történni, de egyelőre boldog volt attól, hogy itt volt vele a német. Mindkettejüknek nehéz volt s pont ezért tudják egymást ennyire támogatni, érzik, hogy a másik is milyen kétkedő és aggódó. Pláne Luca a kis mese után, ami újra csak feltolta benne a pumpát. Nem szívesen emlékezett rá vissza. Ajándékra. Az volt a neve a picinek. Addig nem is tűnt rossznak, még el nem jött az első nap délutánja. Nem volt közös program, nem volt puszi, nem volt semmi. Csak vigyázz rá, milyen legyen a fürdővize, meg kell etetni. Legszívesebben ott és akkor el is ásta volna a műanyag izét. De kibírt egy hetet, mielőtt bevágta volna a kukába és rázárta volna a tetőt. Többet nem beszéltek róla.
- Nem szeretek senkit bántani, mármint - jó, ezt ő is tudj, hogy most haaatalmas hazugság lett. - A pályán kívül, úgy tényleg nem.
Szerette, hogy a német úgy látja a világot a legtöbbször pont, mint Luca, ezért is találta meg vele nagyon a boldogságát, nem kellett megvallani se, látszott és ez pont elég volt. Akkor is, ha most még nem tudott őszintén és olyan lelkesen örömködni, mint még Maja is fog, ha kiderül.
- Ismerem már annyira Sebbyt, hogy még be sem léptél, de tudja mi van a zsebedben. Tudom, mert múltkor hagytam benne neked tic-tac-ot. Nálad nem volt, de Sebby éppen olyannal kínált meg engem - nézett felé sokatmondóan, végül csak elnevette magát, mert egészen vicces volt. Mondjuk így a csapatban ő sem érzi - Maxon kívül, mert az más, ott nagyon csúnyán tudna reagálni - hogy itt mindenki tulajdonol valamit, ez olyan közös.
- Szerintem előbb volt itt, mint itt. Bemelegítés tudod, miután megvolt a siker, elhozták ide is. Hannah fura, de azt hiszem neki ez olyan, mint nekem a kviddics. Szerinted... neki is lesz ilyen? - nézett le magára a nő, nyilván egyértelműen célozva z ufóra. Valahol azért elég sok dolog érdekelte, közben meg elszaladt volna az egész elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. szeptember 17. 17:50 | Link

Liza ^.^

Fantasztikus. Végre nincs több vizsgám, úgyhogy szabadon tölthetem az időmet, és nem kell a jegyzeteimet nyálaznom, amik mellesleg elég minimalistára sikeredtek. Mivel Csanád és a bátyja még mindig tanultak, ezért rávettem Reissner Lizát, hogy jöjjön le velem a cukorkaboltba egy kis fosztogatásra, természetesen nem ingyen gondoltam.
Csanád persze jól kiröhögött, amikor ezt közöltem vele, mert ő kíváncsi lenne arra, hogy én és Liza hogy jövünk majd ki egymással... ez volt az a pont indulás előtt, amikor emlékeztettem rá, hogy roppant jó vagyok bűbájokból és kisebb átváltoztatásokból. Szóval fogtam magam, és indultam is a bolthoz, ahova a találkozót beszéltem meg Lizával. Két hét alatt komolyan, még nagyobb házisárkánnyá váltam érzetem szerint, mint voltam. Azért gyümölcsöző volt ez az áthelyezés: számtalan barátra tettem szert, köztük Olgára a harmadikosok közül, és Petrára, ő évfolyamtársam. Ővelük jöttem ki a leginkább, tök király ház a Rellon, bár igaz, a főnixeket nem cserélném le semmi pénzért.
– Szia. Na, van terved, hogy mit szeretnél betankolni, vagy ahogy esik, úgy puffan-módra rohamozzunk? – kérdeztem Lizát. Én mindenképpen szerettem volna Bűvös Bizserét és Mindenízű Drazsét meg cukorpennát. Csanád kedvéért viszek még csokibékát, mert fanatikus kártyagyűjtő. Legyen neki is gyereknap, ha már annyit tanul. Csak tudnám, mi a jó Merlin nyiláért vett fel annyi tárgyat, hogy most aztán nem győz vizsgáról vizsgára rohangálni. Szerencsére sikerült beszélnem a fejével, hogy pár tárgyat, amiről úgy gondolja, hogy marhára nem tetszik neki, és leadható, akkor azt adjam ár le! Fölösleges telezsúfolnia úgy az órarendjét, hogy mozdulni se tudjon.

Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. szeptember 21. 21:26 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Jogosan hihetné azt bárki, hogy a cukorkabolt állandó vásárlóját tisztelheti bennem, hiszen... hiszen valahogy eléggé idevaló figura vagyok. A cudar igazság viszont az, hogy mindeddig csak odakintről csodáltam a sok finomságot. Eleve kapunk mi elég édességet a suliban és hát otthon se kell nélkülözzek, ráadásul, amikor Liam bácsi ad nekem egy kis zsebpénzt, azt szeretem gyűjtögetni, nem egyből elkölteni mindenfélére. A pénz kezelését különben is még gyakorolnom kell, hiszen úgy egy évvel ezelőttig soha nem fizettem semmiért. Az árvaházban nem küldenek el vásárolni a közeli boltba.
Mivel nekem szünet van, bácsikám viszont változatlanul dolgozik, így vagy otthon ülnék egyedül naphosszat (amit különben tökre szeretek csinálni), vagy áthívnék valakit (aki egyedül kb. Zsombi lenne, de még nem kérdeztem meg Liam bácsit, hogy átjöhet-e), vagy kószálhatok mindenfele. Budanekeresd viszont túl népes nekem. Itt Bogolyfalván békésebb. Ráadásul ezt a helyet már nagyon jól ismerem. Kilépek a kandallóból a hivatalban és már sétálok is a Fő utczán, nemsokára a cukorkabolthoz érve. Csillogó szemekkel pislogok befelé egy ideig, aztán be is lépek.
- Hú - ámuldozok csöndesen, ahogy csak nézelődök körbe, sétálva a csupaszín polcok között. Nagyot nyelek, ahogy összefolyik a nyál a számban. Még fogalmam sincs, hogy fogok választani, mit veszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 22. 15:40 | Link

Thomas
Amíg otthon laktam, gyakran jártam a hotelbe Kingához és Arnoldhoz és általában vittem magammal az öcsémet is. Ha tárgyalásuk volt, az asszisztensük szobájában üldögéltünk és beszélgettünk. Rózsa néni mindig tartott az asztalában cukrot, amit rendszerint nekünk adott és mosolyogva nézte, ahogy elpusztítjuk az egészet. Otthon nem túl gyakran ehettünk ilyesféléket, Kinga nagyon ügyelt a fogaink egészségére, én pedig megszoktam így és nem is igazán vágytam cukorkára. A szünetet a Bagolykőben töltöttem, hiszen Kingáék dolgoztak, Olivér tanult és bármennyire is hiányoztak, nekem itt is tökéletes. A szünet végéhez közeledve realizáltam, hogy minden vizsgámat sikeresen elvégeztem, Kinga pedig azt mondta, hogy ez esetben ne felejtsem el megünnepelni. Természetesen kiment a fejemből, hiszen nem is én lennék, ha mindent egyszerre észben tudnék tartani.
Felkelés után, rápillantok az éjjeliasztalomra és a családi képre ragasztott post-iten akad meg szemem. Ünneplés virít rajta nagy betűkkel. Fogalmam sincs, hová mehetnék, így csak elkészülök és elindulok a faluba. Céltalanul bolyongok, mikor megpillantok egy kirakatot. Óriási cukorkák néznek vissza rám, én pedig hirtelen egyre elhatalmasodó késztetést érzek magamban arra, hogy bemenjek oda és elvesszek a sorok között. Irányt váltok és az édesség birodalom felé indulok. Belököm az ajtót és mélyen magamba szívom az illatot. Széles mosolyra húzom a szám, azt hiszem, megtaláltam a helyet, ahova ma teljességgel bevetem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. szeptember 22. 21:29 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Az illatok isteniek, a látvány magával ragadó és ráadásként vidám zene szól. Rázom is a fejem kicsit az ütemre, meg dúdolok, ha éppen felismerek egy dallamot. Viszont észre sem veszem, mit csinálok, annyira el vagyok merülve abban, hogy a szememet legeltessem. Meglátom aztán a kis dobozkákat, amit magadhoz lehet venni, hogy abban gyűjtsd az édességet, amiket szeretnél. Eltöprengek még egy hosszú pillanatig, mielőtt szereznék egyet, végül csak elmarom, hiszen rájövök, végülis ezért jöttem. Nem spórolok semmire, nincs más, amit meg akarnék venni, szóval nyugodtan elkölthetem itt a zsebpénzem. Nem annyira szörnyen sok úgysem.
A még üres dobozomat lóbálva bandukolok a sorok között, amikor meglátom az egyik évfolyamtársamat, aki egyben háztárs is. Ahogy nézem, őt is lenyűgözi a hely.
- Szia - köszönök rá nagy mosollyal.
- Nem semmi, mi? - kérdezem jókedvűen.
- Csak győzz választani! - na igen, az itt a nagy feladat. Hiszen legszívesebben mindent megkóstolna az ember, viszont akkor aztán mehetne a gyengélkedőre, és talán többé be sem tenné a lábát az édességek birodalmába.
- Vagy... csak nézelődni jöttél? - érdeklődöm meg tőle gyorsan, hiszen rájövök, nem mindenkinek futja ám arra, hogy akár egy knútot is ilyen élvezeti cikkekre költsön. Nekem se mindig futotta. A lényeg, hogy semmiképpen sem akarom, hogy rosszul érezze magát amiatt, amit mondtam a nehéz választásról, hiszen lehet, talán nem is áll módjában választani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 23. 10:10 | Link

Thomas
Úgy járkálok a sorok között, mint aki épp egy másik dimenzióba lépett be.  Megannyi édesség között, azt sem tudom, merre nézzek, így lelassítom a tempómat, hiszen sehova sem sietek. Szerintem már csak megszokásból gyalogolok olyan gyorsan, mindig elfelejtek vagy otthon hagyok valamit, amire pedig visszaérek, kifutok az időből. Ebből eredendően néha le kell állítanom magam és csak élvezni a jelent. Pár vásárló megy el mellettem, nekem pedig rá kell eszmélnem, hogy nem hoztam magammal kosarat, ami nem lenne hátrány. Immáron a kosárral a karomon veszem be az illatos sorokat, amikor egy ismerős arc bukkan fel.
– Szióka – húzom a számat széles mosolyra.
– Az már biztos. Annyira színes és hangulatos. Ha egyszer ide behoznám az öcsémet, akkor soha nem keverednénk ki – mondom mosolyogva. Olivér sokkal édesszájúbb, mint én valaha voltam. Veszek neki is és elküldöm valahogy jut eszembe a briliáns ötlet, de eszembe jut Kinga, aki (hozzátenném jogosan) nem szereti, ha túl sok édességet eszünk. Ki kell találnom valamit, de az ötletet most kicsit pihentetem. A következő két kérdését Thomas olyan szoros egymásutánban teszi fel, hogy esélyem sincs a kettő között válaszolni, de nem zavar. Valószínűleg csak nem akart megbántani a második esetben sem.
– Elsődleges céllal vásárolni jöttem, de már a hangulatért megéri bejönni ide – mosolyodom el.
– És te? – kérdezem tőle, mert tényleg érdekel.
– Azt hittem, szünetben nem lehet találkozni veled, itt Bogolyfalván. – mondom és csak remélni tudom, hogy nem voltam túl tolakodó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. szeptember 23. 23:10 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Jót vigyorgok, ahogy elképzeli az öccsét itt a nyalánkságok kincsestárban. Nem ismerem a tesóját, de kétségem sincs afelől, hogy valóban itt öregednének meg mindketten, ha egyszer betenné vele ide a lábát.
- Én is vásárolni jöttem - bólintok és ezzel a lendülettel elkezdem szépen, komótosan megtölteni a dobozomat. Semmiből sem teszek bele egy-két darabnál többet. Tényleg szeretnék minél többet megkóstolni. Persze, beleszámolom, hogy máskor is jöhetek még ide. Nem kell egyszerre mindet.
- Elvileg tényleg nem - mosolygok a felvetésen.
- Csak gondoltam, jó lenne járni egyet, mert a nap nagy részében otthon vagyok. Bogolyfalván meg jobban eligazodom, mint Budanekeresden. Meg hát itt ismerősökkel is könnyebben össze lehet futni - hívom fel erre az előnyre is a figyelmet derűsen, természetesen a lányra utalva. Miközben pedig belelendülök a válaszadásba, szórakozottan bekapom az egyik gumicukorkát, amit a dobozomba készültem rakni. Forgatom kicsit a számban és élvezem az ízét, mire rádöbbenek, hogy ezt én még nem fizettem ki és nem lett volna szabad bekapnom. A felismerés ezen pillanata egyértelműen lerí az arcomról, hiszen szám mozdulatlan lesz, szemem meg kicsit elkerekedik. Lepereg előttem, ahogy kiszállnak az aurorok és faggatni kezdenek, miért loptam el az édességet, aztán Liam bácsi berobban a helyiségbe, és közli velük, hogy "a fiú ügyvédje vagyok! Thomas, ne felelj több kérdésükre!". Biztos vagyok benne, hogy bácsikám megmenekítene a börtöntől, azonban tudná rólam, hogy tolvaj vagyok és az nekem éppen elég. Minderről én is tudom persze, hogy csak az élénk fantáziám szüleménye és semmi ilyen következménnyel nem kell számoljak, viszont jelen pillanatban tényleg ilyen tragikusnak érzem a helyzetem.
- Szerinted most szóljak, hogy megettem egyet, vagy ráérek akkor, amikor fizetek? - kérem ki a lány véleményét, a gyümölcsös gumicukrot oldalra tolva a számban, hogy ne zavarjon a beszédben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 24. 16:13 | Link

Thomas
Amikor Thomas elkezdi megpakolni a kosarát, realizálom, hogy nekem is szorgoskodnom kéne. Fordulok egyet szép lassan, hogy lássam, milyen jóságokat találok errefelé. Az összes polc tele van olyan dolgokkal, amiket szívesen megkóstolnék, de nem szeretnék túl sokat vásárolni, hiszen csak ünneplés céljából érkeztem ide, nem azért, hogy jóllakjak. A kosárba rakok valamiféle rózsaszín cukrot, ami meglehetősen hívogatóan ül a helyén. Aztán gyorsan leveszek ugyanabból kék színűt is, Olivér biztosan értékeli, hogy rá is gondolok. Még a végén az öcsém fogja örömét lelni a sikereimben. Nem mintha most nem tenné, Kinga szerint az egész vizsgaidőszak alatt az első kérdése az volt, hogy hogyan állok jelenleg, de valahogy mindig megnyugtatta magát, hogy a nővére a legokosabb. Ezzel nem értek egyet, de boldogan fürdőzöm ebben a hatalmas megbecsülésben az öcsém részéről. A sor végén megpillantok egy óriási nyalókát, hasonlót ahhoz, amit egyszer otthon, egy vásárban kaptam. Sokáig őrizgettem azt, mint valami ereklyét és azóta is olyat keresek, így egyből hármat is a kosaramba süllyesztek. Úgy látszik, ez a bolt a gyerekkori álmok abszolút lelőhelye.
Elmosolyodok, amikor a fiú elmondja, kissé elveszett a nagyvárosban. Nincs egyedül vele. Aztán szélesebbre húzom a mosolyom, amint meghallom az egyértelmű utalást.
– Az ismerősök mindenképp döntő érv a falu mellett – mondom neki vidáman, miközben a vászontáskámat feljebb húzom a vállamon. Ő közben jókedvűen a szájába dob egy cukorkát, majd elkerekedett szemmel fordul felém.
– Szerintem megbocsájtják neked, ha csak a fizetésnél mondod el. Én meg majd tanúskodom, hogy tényleg véletlen volt – mosolygok rá, hiszen a helyzet kissé különösnek ígérkezik. Tovább válogatok, amikor elindul egy dal, amit mostanában non-stop hallgatok, erre kelek és erre fekszem. Természetesen nem állhatom meg, így elkezdek halkan dúdolgatni, ami engem is meghazudtoló gyorsasággal csap át halk éneklésbe és szolid táncba.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. szeptember 24. 23:48 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

- És te? Hogyhogy itt? - érdeklődöm meg, minek köszönhetem a szerencsét, hogy összefuthattam vele errefelé. Őszintén nem emlékszem, ő hol lakik vagy milyenek a körülményei. Rossz vagyok a dolgok megjegyzésében, viszont sokkal jobbnak tartom rákérdezni, ha nem tudok valamit, mint tettetni, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele. Az csak hozná magával a többi kellemetlenséget. Meg különben sincs értelme.
- Oké. Köszi - oldódik a feszültségem egy csapásra, és mosolyogva bólogatok a lánynak, mikor felajánlja, hogy kiáll mellettem. Ha nem érzem, hogy magamra vagyok hagyva egy helyzetben, máris mindig sokkal fényesebbnek látom azt, ami velem történik és a rémképzelgések is teljesen elhalványulnak. Egészen úgy fogom fel, hogy tényleg nem is nagy dolog, nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Hiszen így is van. Csak egy tapasztalatlan vásárlónak ez egyáltalán nem magától értetődő. Főleg, ha az a tapasztalatlan vásárló én vagyok.
Válogatok tovább és nemsokára felfigyelek rá, háztársam hogy beleéli magát az éppen játszott számba. Ezt a dalt én is ismerem! Jókedvűen rázom a fejem, aztán csöndesen csatlakozom a lányhoz az éneklésben, mosolyogva nézve őt. Koránt sincs olyan szép hangom, mint neki, azonban ilyenkor nem is ez a lényeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 25. 15:37 | Link

Thomas
– Eredetileg haza is akartam menni, de Arnoldék dolgoznak, Olivér tanul, Budapest pedig egyedül túl nagy. – magyarázom a fiúnak. Nem túl érdekes történet, de inkább mondom az unalmas igazat, mint az érdekes hazugságot. Azt hiszem ezt is Arnoldtól tanultam, ő sosem hazudik. Újabb kék édességet veszek le a polcról, de eszembe jut, hogy most elsősorban magam miatt vagyok itt és bármennyire imádom az öcsém, nem helyezhetek mindig másokat előtérbe, hiszen akkor nem lesz időm magamra.
– Ugyan, nincs mit. Apropó, finom volt az a cukor? – nézek Thomasra. Gondolom nem volt rossz, hiszen ilyesmit nem is igazán lehet elrontani, de még nem hallottam elemzést édességről, így megkérdezem, hátha ő jártas benne. Aztán nekiállok énekelni, majd realizálom, hogy a saját hangom mellett egy másik is hallható a bolt falai között. Ketten mégis jobb énekelgetni egy édességboltban, mint egyedül.
– Köszi, hogy nem néztél teljesen őrültnek! – mondom neki mosolyogva a dal végeztével, bár azt is megköszönhetném, hogy segítségével a többi vásárló sem nézett annak.
– A ballett miatt általában komolyzenét hallgatok, így talán nem lesz több ilyen akcióm – kacsintok rá.
Te milyen zenét szoktál hallgatni? Vagy nem vagy túl nagy zenés? – kérdezem és gyorsan kiegészítem a második mondattal is, hiszen nem mindenki olyan muzikális, mint én, ami egyáltalán nem rossz dolog. Közben visszatérek a félbehagyott munkához és újabb kincsek vagy gyerekkori álmok után kutakodok a színes cukorkatengerben.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. szeptember 25. 23:39 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Szóval ő a kastélyban maradt a szünetre.
- Nem furcsa most a suliban? - kérdezem meg elgondolkozva. Különös lehet olyankor járni a tanoda folyosóit, mikor közel, s távol nincs tanítás, valamint -feltehetőleg- ember se sok. Egészen más lehet a hely hangulata.
- Igen, nagyon. Ilyen trópusi gyümölcs ízű. Mintha most szedtem volna a fáról egy lakatlan szigeten - áradozom az ízélményről, ami az imént ért, meglehetősen belelkesülve, ami persze tőlem nem szokatlan. Ahogy mondjuk úgy en bloc az unikornisos házban sem.
- Balettozol? - kérdezek vissza érdeklődő hévvel.
- De. Szeretem a zenét. Csak mondjuk nem tudnék kiemelni műfajt vagy előadót. A jó zenét szeretem - vonok vállat mosolyogva. Lehet, ezzel nincsen kisegítve, de ahogy ő is inkább az igazságot mondja, attól függetlenül, érdekes vagy hasznos-e, úgy ezzel én is így vagyok. Mindig őszintén felelek, nem nagyon törődve azzal, hogyan fognak megítélni emiatt mások. Vagyis hát persze, nem esik jól, ha utána rossz szemmel néznek rám vagy különféle jelzőkkel illetnek vagy tovább faggatnak. Mert hát szoktak. Ilyenkor jön a "na, csak van valami, amit jobban szeretsz"-féle unszolások, pedig hát nem, nincs.
Közben egyébként lassan eléri a dobozom feltöltöttsége azt a szintet, amit elterveztem a nálam lévő zsebpénz arányában, úgyhogy abbahagyom a gyűjtögetést. Figyelem, a lány hogyan szemezget még. Szerintem vele együtt megyek majd a kasszához, ha már így egymásra találtunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 26. 17:56 | Link

Thomas
– De, nagyon más. Sokkal kevesebb ember van, kisebb a forgás és nyugisabb az élet. Az egész elcsendesedik, mintha egy az idő megállna egy kis időre. Ennek is megvannak az előnyei és számomra lenyűgöző, hogy ennyire ismeretlen oldaláról látom a kastélyt
– mesélem neki. Talán az ódon épület másnak nem akkora élmény, de  én a budapesti hangzavarhoz és pörgéshez szoktam hozzá, így furcsa egy kicsit csöndben is lenni.
– Akkor én is veszek – döntöm el a fiú elemzését hallva a cukorról, így a kosaramba teszek párat. A kosaram tartalmára nézek: rózsaszín és kék cukor, három óriási nyalóka és az előbb belehelyezett trópusi cukor. A nyalókák közül egyet gondosan visszateszek a helyére, még biztosan lesz lehetőségem visszajönni és nem kell feltétlenül az egész boltot most felvásárolni.
– Igen, már vagy nyolc éve. Egyszer Kingáék hotelében megszállt egy balerina, nekem pedig megtetszett az életmódja, a maga gyönyörű eleganciája, így megkérdeztem, hogy táncolhatnék-e én is, Arnoldék pedig belementek. Azóta sem hagytam abba, úgyhogy azt hiszem ez a sors akarata volt – mondom neki. Ez az egész kissé csodaszerű, mintha így lett volna megírva, néha nekem is meglepő, hogy mennyiféleképpen alakulhatott volna és akkor valószínűleg ma kicsit máshogy élnék.
- Értem, kedvenc műfajt én sem tudnék kiválasztani, ilyen szempontból abszolút mindenevő vagyok. Mármint a komolyzene olyan előkelő, a rock pezsdítő, a pop érzelemdús a jazz pedig nagyon hangulatos.   – sorolom, a műfajokat, amiket leggyakrabban hallgatok. Thomas kosarába pillantok, majd ránézek és mosolyogva kérdezem:
– Mehetünk fizetni vagy szeretnél még valamit szerezni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. szeptember 30. 00:44 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Nem tudom, ki az a Kinga és azt sem, ki Arnold. Mindezt nem azért, mintha esetleg már ne említette volna nekem őket, dehát nem valami jó a névmemóriám. Tippjeim persze vannak, kik ők. Viszont a történet szempontjából nem feltétlenül fontos, szóval csak hallgatom lelkesen az elmondását.
- És akkor most hol gyakorolsz? Mármint, gondolom, kell gyakorolnod, hogy formában maradj - érdeklődöm tovább a balettról, közben én is nézegetem a dobozom tartalmát és számolgatom, mennyiért vásárolhattam. Mikor beraktam őket, már akkor is summáztam, de kell az ellenőrzés. Többszöri méghozzá. Mondjuk biztos van annyi nálam, amennyi kell.
Nagyon bólogatok arra, ahogy a zenei műfajokat jellemzi. Mindnél felcsillan a szemem és mindet a kedvencemnek is tartom. Nem akarok választani közülük, mint ahogy soha semmi közül sem. Bátran szeretek mindent ugyanannyira egy azon időben.
- Mehetünk - fordulok is a pénztár felé, ahol áll egy kisebb sor.
- Különben lehet, hogy elkezdek valamilyen harcművészetet - dobom csak úgy be a témát, reflektálva még kicsit a balettra. Mindkettőhöz ugyanolyan eltökéltség és kitartás kellhet szerintem. Ahogy a tervemet így bejelentem a lánynak, igazából kicsit talán tesztelni is akarom azt, mit szólnak ehhez az emberek. El tudják-e rólam képzelni egyáltalán vagy csípőből kinevetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
KARANTÉN


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 365
Írta: 2018. szeptember 30. 10:26 | Link

Thomas

– Igen, szükséges. Általában az edzőterembe járok, de vannak alkalmak, amikor csak nyújtok, átmozgatom magam, olyankor elég egy szoba. Az erősítő edzések egyértelműen az edzőteremben vannak, futni viszont kint szeretek, sokkal hangulatosabb és a levegő is jobb – így belegondolva, rengeteg helyen megfordulok edzés céljából. Csoda, hogy van időm minden másra. Újra a dobozra pillantok és fejben összeadom az árakat. Még mindig furcsa, hogy én intézem az ügyes-bajos pénzügyeimet, pedig ebben még az öcsém is jobb nálam. Én inkább a fejetlenség mintapéldájaként mutatnám be magam. Tulajdonképpen az abszolút átverhető fogyasztóként leveszem, ami tetszik és másodszor megnézem az árát, valószínűleg egy iskola melletti cukorkaboltban nem a lehúzásra mentek rá, de ha mégis, akkor én biztosan bedőlök neki. Azért ez a helyzet korántsem áll fenn jelenleg, hiszen épphogy elkezdtem megpakolni a kosárkát és a tartalmának egy részét is a testvéremnek ajánlom fel.
– Rendben – – mosolygok a fiúra és megindulok a kassza felé. Még mindig a boltokon és a tudatlanságomon kattognak az agykerekeim, de mindezt abszolút elfelejtem, mikor Thomas megszólal mellettem.
– Tényleg? És tudod már milyen ágát vagy még gondolkozol? – próbálom a kíváncsiságommal leplezni a tényt, miszerint semmit sem tudok a harcművészetekről. Mármint tudom, hogy mindegyikhez sok-sok türelem kell, kicsit talán olyan, mint a balett.
– Remélem élvezni fogod! – mondom neki mosolyogva, mert tényleg így érzek. Ezek a sportok korántsem egyszerűek, de elég kitartással legyőzhetők az akadályok, utánuk pedig már csak a sport élvezete vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 783
Összes hsz: 3896
Írta: 2018. október 2. 02:15 | Link

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Nagyon érdeklődőn hallgatom háztársamat, ahogy arról mesél, hol és miként edz, hiszen közben rájövök, ilyesmibe már én is belekezdhetnék. Alkatomból és lelkes természetemből adódóan nem nagyon kell ügyelnem sem arra, hogy ne szedjek fel magamra fölös kilókat, sem arra, hogy ne tunyuljak el. Túl életvidám vagyok ahhoz, hogy ilyesmi megtörténjen. Viszont egy ilyen komoly vállaláshoz, mint harcművészetbe fogás, ennél több kell. Talán neki állhatnék én is csak így elkezdeni edzeni. Bárhol.
- Pontosan nem tudom még. A bácsikám több szakágban is otthon van. Szerintem kikérem majd a véleményét, melyiket ajánlaná nekem. Úgyis ő fog tanítani. Mármint... remélem, hogy fog - felelek egy ideig mosolyogva, aztán a végére elgondolkozva vonom össze a szemöldököm, ahogy rájövök, hogy hiába morfondírozok én itt magamban már hosszú hetek óta ezen, hiszen megette a fene, ha gyámom meg azt mondja, hogy akármilyen oknál fogva nem vállal engem. Hiszen másnál nem feltétlen akarnám elsajátítani, amit el kell. Nála szeretnék tanulni. Tőle.
- Biztosan - lelkesülök fel ismét, egy részt az edzés gondolatára, más részt attól, hogy a lány láthatóan nem akadt fenn azon, amire vállalkozni készülök.
Közben ránk kerül a sor a kasszánál. Természetesen hölgyeké az elsőbbség. Addig én előszerzem a zsebemből a tárcámat. Igazából egy amolyan gombkapcsos szütyő. Elférnek benne az érmék, aztán annyi. Dehát másra nem is kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza