34. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Fontos időpontok:
Március 24. 23:59-ig van még lehetőség megpályázni a Navine házvezetői posztját!
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. július 1. 06:35 | Link
Aliz

Tök jó, hogy vannak a suliban nagyobb lányok – meg persze fiúk is – de most a lányok az érdekesek, mert Aliz is lány. Szóval összegyűjtöttem minden bátorságom, meg minden, és odamentem ehhez az idősebb lányhoz, hogy megkérdezzem tőle, segít – e nekem. Ha ugyanis olyannal megyünk ki, aki a legfelsőbb osztályba jár, akkor a boltokig el szabad mennünk. Ez félig önállóságra nevelés, félig biztonság. Én örülök neki, mert szeretem, ha van ott más is, és szeretek ismerkedni is.
Tehát, odamentem Alizhoz, akiről tudtam, hogy nagylány, és megkértem, hogy jöjjön el velem a cukorkaboltba, mert akarok venni Titinek és Izának ajándékot. Mind a kettejüknek ebben a hónapban lesz a születésnapja, és nem akarok üres kézzel ott állni előttük. Aliz rendes lány, segít nekem, ezért is vagyunk most itt.
- Ez a hely CSODÁLATOS!!!
Sosem jártam még itt. De minden unikornisok ez a hely, komolyan mondom, hogy bámulatos, csodálatos, imádnivaló. Ha csak körbenézek, összefut a számban a nyál, és máris egyből meg is fájdul a fogam, pedig még csak nem is ettem egy falatot se, pedig van kínáló is, nem is kevés. Ha mindegyikből ennék egyet, akkor soha többet nem kellene édesség, és azt nem szeretném kockáztatni. Elég rendesen szeretem az édességeket, és el sem tudom képzelni, hogy nélkülük éljek.
Aliz elindul körülnézni, így én is elindulok, hogy megnézzem a kínálatot. Magamhoz vettem egy kosarat, hogy lássák, nem csak mászkálok. Mindig zavart, amikor az anyu csak beszaladt valamiért, a csúnya tekintetű biztonsági őr bácsi meg azt nézte, hogy nem akar-e lopni. Pedig az anya, na ő nem olyan, egy kicsit sem. Az anyu nagyon is rendes.
Arról viszont fogalmam sincs, hogy mit kellene vennem a lányoknak. Olyat akarok, amibe sok minden van, hogy egész hétre kitartson, de mégis különleges, így most aztán nagy bajba kerültem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 2. 20:24 | Link
Eszterházy Lili Athalie


Nos, igen... csak szerettem volna egyedül lenni, de visszakanyarodva az előzményekre ez mégsem adatott meg. Egy fiatalabb lány ugyanis kikönyörögte, hogy vigyem magammal a cukorkaboltba, úgyhogy nem volt mit tenni, ő is jött velem. Szerencsére az út során semmi gond nem volt, egész érdeklődő volt és nem tett fel felesleges kéréseket, aminek nagyon örültem. A cukorkaboltban különváltunk, próbáltam minél több finomságot bezsebelni, amit csak találtam, de sajnos már ott tartottam, hogy a kosaram totálisan tele volt tömve mindenféle édességgel.
- A fenébe! Nem is vásároltam össze ennyi mindent! Ez nem igazság! Nem akarok semmit sem vissza tenni! - sopánkodtam magamban, mert nem volt ínyemre az, hogy bármit is visszategyek a polcra. Akármennyire is érdektelen voltam, mégiscsak kíváncsi voltam arra, hogy vajon hogyan halad a lány, bár kétség sem fért hozzá, hogy azt gondoltam, már ő is telepakolta a kosarát mindenféle finomsággal. Nos, tévedtem...
- Hmmm, látom nem sikerült választanod. Én meg mindent magammal vinnék, ha lehetne. Nehéz helyzetben vagyunk, úgy látom.
Ennyi jött ki egyszerre a számon, nem spiláztam túl a dolgot, csupán annyit mondtam, ami az igazsághoz hozzátartozott. Úgy látszik, hogy ezen a téren pont az ellentétei voltunk egymásnak, azaz én túl sokat akartam, ő pedig túl keveset kapott, azaz döntésképtelen volt.
- Milyen cukorkára gondoltál, van valami elképzelésed? - érdeklődtem a lánynál, bár nem sok esélyt láttam rá, hogy konkrét választ ad, mert a kosara is azt mutatta, hogy egyelőre nem tudott döntésre jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. július 16. 19:21 | Link
Alíz

Kétségbeesetten kapkodom a fejem percek óta. Fogalmam sincs, hogy mégis mit kéne tennem, melyiket válasszam. Igazából mindegyiket szeretném. Már majdnem elhatározom magam egy mindenízű, hosszú cukorka csíkokat rejtő arany zacskó iránt, amikor is meglátom, hogy van savanyú változatban is. Ez megint elbizonytalanított, mert valamelyiket választanom kell. De ez még mindig csak az első lenne. Segítséget szeretnék kérni a lánytól, akivel jöttem, de sajnos nem látom. Elmélkedve húzom hát össze a szemöldököm, és államat simogatom jobb kezemmel.
- Hm.
Ezt a hümmögést többször is kiadom, egyre több minden kerül fel a képzeletbeli listámra, de nem tudom, hogy igazából melyiket is akarhatom. Nagy elmélkedésemből a lány hangja rángat ki. Először felé fordulok, arcom már nem morcos, hanem inkább zavarodott, majd róla átvándorol a tekintetem a kosarára. Azta mennyi finomság! Jó sok zsebpénzt kaphat.
- Igen, nehéz helyzetben.
Térek végül vissza arra, hogy az arcát nézzem. Nem igazán beszélgettem még vele, ebédnél sem ültünk még egy asztalnál, de mégis rendes volt, és elhozott magával, és még segít is! Legalábbis feltételezem, hogy azt szeretne, ezért kérdezte meg, hogy milyen cukorra gondoltam.
- Olyat szeretnék, amiben sokféle van. Kettő kellene, amik hasonlóak, de kicsit mások. Szeretném, ha nagy lenne, de csak ilyen egyféléket találtam. Szerinted vannak ilyenek?
Fordulok felé reménykedve, remélve, hogy van ilyen, és hogy Aliz tudja is, hogy merre kell keresni. Szeretnék ilyet venni, és szeretném ha lenne olyan, amilyet Iza is és Titi is szeret. Különleges dolog, ha valakinek születésnapja lesz, és szeretném, ha tetszene nekik, amit találtam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 20:34 | Link
Lotti 💖
kinézet



Nem felelt, ezúttal hallgatásba burkolózott, de a lábai mintha megkövültek volna közben. Valahogy sehogy sem akart Lottival tartani. Ennek nem a lány volt az oka, sokkal inkább az, amire készült, vagyis immáron együtt készültek. Nem érezte túl jónak se helyesnek, arról nem beszélve, hogy bár csak a tanára volt és a házvezető-helyettese Zoé néni, kedvelte őt. Nem akart volna neki galibát, ez pedig nagyon annak nézett ki. Így nyelt is egy hatalmasat, csak aztán beszélt.
- Szeretem az édességet, de azért ez csak olyan, hogy nem vehetjük el engedély nélkül, nem? Mert hát azért ha cukik vagyunk eléggé, akkor ha kérünk is kaphatunk, nem?
Próbált aggodalmasan valami okosat összemotyogni, de nem mert hangos se lenni, ki tudja ki hallja? Ahj, ebből még nagy baj lesz, már nem csak keze-lába, de minden más is remegett, leginkább a hangja. Ha a keze nem lenne Lotti markaiban, már biztos a körmét rágva cövekelt volna le az utcában.
- Tessék?! - Néz értetlenül rá a dadogása után, majd nyelve egyet előbb csak szótlanul tátog, aztán hang is jön lassan ki az ajkai között. - Mi nem is vagyunk úgy, csak a nevünk. De ha te a rokona vagy, miért nem jövünk rendesen, mikor itt vannak?
Nem tudja, hogy a félelem, a kétségbeesés vagy a döbbenet beszélteti-e ennyit dadogva, de csak úgy kibuknak belőle a szavak. Ezektől remél támaszt, mert nem tudja mit tegyen, de végül engedelmeskedik a taszigálásnak. Lassan ugyan, de követi háztársát, bár a paranoiás körülnézések és minden apró reccsenésre felszisszenések így is megvannak. Hogy lehet Lotti ilyen bátor?
- Jó-jó, de mondom hogy...
Mondaná, hogy nem, de a mondatot már nem fejezi be, mert majdnem sikeresen nekigyalogol valami kiálló dolognak, és átesik rajta. Hoppá. Aztán felteszi a nagy kérdést is.
- De honnan van a kulcs egyébként?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. július 19. 20:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 19. 21:38 | Link
Eszterházy Lili Athalie



Jól gondoltam, a lány valóban nem volt döntésképes állapotban. Már majdnem azon gondolkodtam, hogy kifordulok a boltból és otthagyom, amikor nyöszörgő hangokat adott ki, mivel ezzel egyáltalán nem tudtam volna mit kezdeni, de aztán szerencsére megszólalt. Tulajdonképpen semmi újat nem tudtam meg tőle, csupán azt erősítette meg, amit már az előbb én is kijelentettem, hogy bizony nehéz helyzetben vagyunk. Hát ezzel nem jutottunk előbbre, de végül mégis kinyögte, hogy mire gondol pontosan.
- Ez az! Mármint ez a körülírás már pontosabb képet ad az elképzelésedről! - ujjongtam, mert így azért már mégiscsak könnyebb dolgom volt vele kapcsolatban.
- Persze, hogy vannak! Egy pillanat! - ezek a szavak hagyták el a számat, majd kiszedtem a lányka kezéből a kosarat és elindultam felmérni a terepet. Minden információt eltároltam magamban, amit mondott, tehát alaposan körbenéztem és begyűjtöttem azokat a cukorkákat, amik minden kritériumnak megfeleltek az elhangzottak alapján.
Kis keresés után ráakadtam a hőn áhított cukorkákra, amelyeket gondosan bepakoltam a kosárba, majd miután mindet begyűjtöttem, visszarohantam a lányhoz:
- Tessék! hat darab cukorka, amely többféle ízesítésű, kettő, amely hasonló, de kicsit kevesebb ízesítéssel van megspékelve, és mind nagy! Válassz! - toltam oda Lili elé a kínálatot, amit összeszedtem, majd úgy döntöttem, hogy veszek még néhány más ízesítésű cukorkát is, mint amiket bepakoltam magamnak a kosaramba, úgyhogy újra cukorkavadász üzemmódba helyeztem magamat és a kólás ízesítésű édességekkel kezdtem a mustrát.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. augusztus 7. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. augusztus 10. 15:35 | Link
Alíz

Milyen rendes ettől a nagylánytól, hogy segít nekem! Nem is volt Izának igaza abban, hogy minél nagyobbak a gyerekek, annál gonoszabbak lesznek. Mindig azt mondja, hogy majd ha mi is a nagy iskolába járunk, vagy itt utolsó évesek leszünk, akkor majd mi is gonoszak leszünk. De ez a lány itt nagyon kedves, egyáltalán nem olyannak tűnik, mintha meggonoszodott volna az évek alatt.
Nézem, ahogy a kosárral együtt elsiet, én meg csak bambán bámulok utána, így gyorsan elkezdek pislogni, nehogy könnyes legyen a szemem. Azt utálom, ha könnyes a szemem, mert olyankor mindenki azt hiszi, hogy valami bajom van, pedig nem, csak mondjuk nagyon elfelejtettem pislogni, mert elmerültem a valamiben. Nem értem, hogy miért hiszi mindenki azt, hogy bajom van, csak mert nem vigyorgok. A gyerekek szája is ám nagyon hamar elfárad a sok beszédtől és nevetéstől.
- Te nagyon ügyes vagy!
Hat, az mennyivel jobb, mint a sok száz, ami itt körülvesz. Ez a lány nagyon ügyes. Remélem, ha nagy leszek, akkor én is olyan okos és nagyon nem gonosz leszek, mint ő. Nagyon kedves és nagyon segítőkész lány, és én most nagyon szélesen mosolygok azért, mert ilyen kedves velem.
- Azt biztos nem szeretném, aminek nem olyan erős az íze.
A lány már elment újabb hadjáratra, így magamra maradtam a hat cukorkával teli kosarammal. Leguggolok mellé, nagyot sóhajtok, majd szépen elkezdek válogatni. Hangosan gondolkozom, kimondom a döntéseimet, és úgy rakom félre a cukrokat.
- Legyen ez a nagyon színes az egyik.
Az biztos, hogy nagyon tetszik. Van itt egy olyan, ami savanyú. Ezt is félreteszem, de nem nekik, hanem be kell vallanom, magamnak. De hát ez a magamnak is olyan, hogy a lányokkal is meg fogom osztani.
- Ez ijesztő.
Teszek félre egy nagyon furcsa arcokkal teli cukrot. Biztos finom, de ajándéknak szánom, nem ijesztgetésnek.
- Legyen ez a nagyon piros.
Végre sikerül döntenem, és azt a hármat teszem a kosaramba, melyeket meg fogok venni. Büszkén egyenesedek ki, és sietek oda a lányhoz.
- Megvan! Ezt a hármat szeretném, ezeket pedig nem. Hova tegyem őket vissza?
Kérdezem tőle lelkesen. Ő hozta, nem tudom, hogy honnan, de már így is sokat segített, ezért természetesen szeretném én visszavinni őket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 12. 19:56 | Link
Eszterházy Lili Athalie


Egész aranyos a lányka, azt hittem, hogy idejövetelemkor teljesen más emberekkel futok majd össze, mint amilyen én vagyok, de úgy látszik, hogy erre már jó páran rácáfoltak. A könyveim jelentették számomra az igazi kikapcsolódást és velük bármilyen történetet átélhettem, ezért is szerettem annyira olvasni. Persze a tudományos jellegű műveket is szerettem, mert azokból sok hasznos dolgot el tudtam sajátítani. Eleinte nem nagyon érdekelt senki sem, de valahogy időnként úgy éreztem, hogy talán a nővéremnek igaza van és ideje társasági életet is élni. Reméltem, hogy nem fogok csalatkozni senkiben sem, ezért inkább óvatosan közeledtem az emberek felé, mert amíg nem ismertem meg valakit, addig nem mertem túl sokat elárulni magamról, nehogy utána pofára esés legyen a vége.
- Ó, ezzel tisztában vagyok, csak próbálom a legjobb tudásom nyújtani. - válaszoltam mosolyogva a lánykára, miközben megtudtam, hogy nem szeretne olyan cukorkát, aminek túl erős az íze.
Közben elmentem cukorkákra vadászni, a kólás ízesítésűek nagyon nagy sikert arattak nálam, úgyhogy azokból talán többet is pakoltam be a kelleténél. Megnéztem a békás formájú édességeket is, ezek zöld-fehér színűek voltak, gyorsan minden feltűnés nélkül megkóstoltam egyet, de nem tetszett az íze, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezeket inkább hanyagolom és továbbállok. Miközben válogattam még odajött Lili és elmondta, hogy kiválasztott három cukorkát, a többit pedig vissza akarta tenni a helyére.
- Látom választottál, helyes döntés! - néztem végig a kiválasztott cukorkákon, majd hozzátettem:
- Akkor gyere, elkísérlek, máskor tudni fogod, hogy minek hol a helye!
Elindultam, majd intettem a lánynak, hogy induljon meg felém, hogy meg tudjam mutatni a cukorkák eredeti helyét.
- Látod? Ezeket szórd csak ide, aztán mindjárt átmegyünk a következőhöz. - mutattam Lilinek a dolgokat, majd vártam, hogy beleszórja a szükségtelen dolgokat a helyükre és mehessünk tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. augusztus 13. 21:10 | Link
Alíz

Elmosolyodtam, amikor Alíz úgy vélekedett, hogy helyesen döntöttem. Örülök, hogy így látja. Még ha csak cukorka választás is, valahogy mostanában folyamatosan keresem az emberek helyeslését a tetteimmel kapcsolatban. Vajon ez azt jelenti, hogy elkezdtem felnőni? Remélem, hogy nem. Nagyon szeretek gyerek lenni. Nagyon szeretem ezt a koromat. Nem akarok felnőni, sem idősebb, sem más gondolkodású lenni. Persze tudom, hogy meg nem akadályozhatom a dolgot, de azért próbálkozni lehet, nem?
- Köszönöm szépen!
Ez a köszönöm szól annak is, hogy eljött velem, annak is, hogy segített a cukrokban, és annak is, hogy most segít visszapakolni. Engedelmesen követtem, és tettem mindent úgy, ahogy mondja.
- Ez a bolt is most már a kedvencem. Olyan jó, mint a pálcás bolt.
Amikor felnőttel jövök ki, és mondjuk arra sétálunk, mindig hosszú percekig nézem a kirakatot, és a magas fiút, aki a boltban van. Bácsinak még nem tartanám, hiszen nem olyan, mint az apu, Attila vagy Thomas bácsi, szóval nekem ő fiú. Ő lehet a pálcák mestere. A kirakaton át látom a sok pálcát, a fiú pedig valószínűleg a tenyérlenyomatomat, ahogy befelé leselkedés közben megtámasztom magam az üvegben, hogy még többet lássak.
- Alig várom már, hogy megvehessem a pálcám! Te most nyáron fogod?
Csacsogok tovább, remélve, hogy nem zavarom őt. Elindulunk lassan a pénztár felé, de még most is számos kérdésem van a lányhoz. Persze menet közben is lehet kérdezni, de türelmetlen vagyok, sőt minden választ most szeretnék megtudni, még akkor is, ha ezzel akadályozok valakit. Mostanában még és még több információt szeretnék begyűjteni, de néha félek, hogy bosszantok másokat. Remélem, hogy ő sem fog itthagyni addig, amíg én előveszem a katicás pénztárcámat. Ez még otthonról jött velem, amikor a néni elhozott a családomtól, akiknek az emlékezetéből ki lettem törölve. Ők nem emlékeznek rám, én azonban sosem fogom elfelejteni anyut, aput és Bencét. Szeretem őket, és tudom, hogy ők is szerettek engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 13. 21:46 | Link
Eszterházy Lili Athalie


A lányka igazán udvarias volt, hogy megköszönte azt, hogy vele tartottam. Igazából jól éreztem magam a társaságában, mert tele volt kérdésekkel és azt is tudta, hogy mi a helyes viselkedés. Eleinte azt hittem, hogy csupán kolonc lesz a nyakamon, de úgy tűnt, hogy ez mégse igazolódott be szerencsére, mert mégiscsak kellemes társaságnak bizonyult.
- Azt hiszem, hogy ez a bolt nekem is az egyik kedvenc helyszínem lesz! A pálcás boltban nem jártam még. Tudod mit? Ha benne vagy, akkor alkalomadtán elnézhetnénk oda! - feleltem lelkes hangnemben a lánykának, mert nagyon kíváncsivá tett a pálcabolt.
- Igen, szerintem most fogom megvenni, de akkor egybeköthetjük a pálcalátogatással. - közöltem Lilivel, ha már egyszer ennyire odavolt a boltért, hiszen mégiscsak jó lett volna beszerezni a pálcát, ha már ellátogatunk az erre szakosodott üzletbe.
Közben elindultunk a pénztár felé, de elég hosszú volt a sor, úgyhogy bőven volt még időnk beszélgetni. Reméltem, hogy idővel Lillával is rendeződik majd a kapcsolatom, de egyelőre ennek még nem volt meg az ideje, hiszen utoljára nem túl jó szájízzel váltunk el egymástól. Jó lett volna, hogyha el tudom mondani neki, hogy mi bánt pontosan, de egyelőre erre még nem vitt rá a lélek és inkább úgy viselkedtem vele, mint egy durcás kisgyerek. Reméltem, hogy azért talán elgondolkodik az eddigi viselkedésén, de tudtam azt is, hogy túl büszke volt hozzá, hogy magába nézzen, de azért nem adtam fel a reményt ezzel kapcsolatban. Idővel talán megoldódik minden és újra egy nagy család leszünk, már ha a többi résztvevő is benne van ebben, hiszen mindenkinek ez lenne a legjobb.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. augusztus 19. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 8. 13:41 | Link
Lewy 😍
ruci
Hiszel a szerelemben első látásra? *-*


Nagyon kellemetlen és hűvös sétán van túl a nagylány, hiszen a nagykabátját sikeresen lent hagyta a faluban még két napja, mikor Zoé néni megengedte, hogy vele tartson. Már aznap úgy érezte, hogy odaolvadt volna a padlóra a rengeteg finomság láttán, de még nem szabadott rárabolni. Viszont megtudta, hogy pénteken hatalmas szaloncukorkóstolót szerveznek, és annyi ízűt rendeltek, amennyit csak tudtak: nem volt kérdés, mi lesz Maja állomása. Dideregve szorította össze magán a vékonyka átmeneti kabátját, miközben a szállingózó hópelyhekre figyelt. Nem is tudja igazán, hogy a telet szereti-e, de azt igen, hogy a havat nagyon. Hógolyózás, hóemberépítés és korizás. Na meg a forrócsoki terjengő illata a Fő utczán mindent megér. Mosolygósan kapkodja a lábait, egyre gyorsabban, mikor már látóhatáron van a bolt, ahova úgy igyekszik. Egyből neki is feszül az ajtónak, majd benyitva hevesen integet hátra az egyik eladónéninek.
- Csókolom, bruh. Nagyon hideg van. - Ekkor még fel sem figyel arra, hogy más is tartózkodik itt, mármint, hogy konkrétan olyan valaki, akin…ó, tévedés, a pillanat tört része alatt kiszúrta. Ott állt Ő. Maja szemei kikerekedtek, pupillái hatalmasra növekedtek, még a száját is nyitva felejtette, miközben a ruháját akarta megigazítani.
- Úr Isten! Úr Isten! Wáááá. TE! – Próbálna lenyugodni, de helyette sikongatva adja tudtára környezetének, hogy teljes agygörcsöt kapott, és nem a havazástól. Ő bizony egy olyan kviddicsest lát most, akivel nem fut össze az ember lánya minden nap, sőt! Ez az arc bizony ott mosolyog Majánál képen is a szobájában, pontosan tudja hányas mezben játszik, emlékszik rá, hogy olvasta róla melyik a kedvenc mozdulata, miért kviddicsezik, mit szeret. Egy szóval fanatikus rajongás következik pillanatok alatt. Hát, talán őt annyira nem tanították meg moderálni magát, így az, hogy egy helyben ugrál, majd odaszalad és megfogva a fiú karját maga felé fordítja, tök természetesnek véli. Hatalmasakat pislog, miközben kivörösödött arccal mosolyog fel rá, hirtelen elveszi a kezeit az erős karokról és zsebeibe csúsztatja.
- Bocsánat… én csak…
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 8. 14:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 8. 15:47 | Link
Maja Love
pulcsi
... Vagy sétáljak el előtted még egyszer?

Hiába az egyetem, meg anyám Pesten, attól függetlenül nem vagyok egy nagy I love Hungary párti sajnos. Egyetlen hely volt, amelyhez meglepően ragaszkodom és az maga a Bogolyfalva, meg az iskola. Persze, szerettem a helyi kviddicsstadiont is, ahol esetleg néha megfordultam, de az nem olyan hely volt, ahová vissza-visszatértem.
Szóval mikor értesültem az édességbolt akciójáról, kénytelen voltam átszervezni a programjaimat. Bocsi, gyerekek, ma semmiféle tanulókör nem érdekelt. Nem sokkal ezelőtt még otthon próbáltam felöltözni rendesen, de végül csak a mia san mia pulcsimat tépáztam magamra egy farmerral. A szállingózó hó ellenér nem éreztem különösebb késztetést a kabátra, hát csak a karomra akasztottam és azzal indultam útnak.
Bogolyfalva utcáin meglehetősen sokan toporogtak a nem túl jó idő ellenére is, ami azért mosolygásra késztetett. Sehol egy kabátos kutya.
A kis üzlet ajtaján belépve azt kellett konstatálnom, hogy mindössze páran lézengenek. Több fajta szaloncukor volt, mint ahány látogató. Én udvariasan mosolyogva biccentettem az eladónak, hogy aztán az egyik polcot vegyem szemügyre, amin cukorkák sorakoztak. Az volt az első gondolatom, hogy úgyis nyugi van, ráérek még. Hát... Nem sokkal később sikeresen lefagytam pár pillanatra, mikor egy sikkantást hallottam. Csak nem... Aztán jött a meglepően erős megszólítás, hogy Te!, némi ugrálás és sikongatás közepette. Innét már nem volt kétségem afelől, hogy rólam volt szó. A lány nem sokkal később maga felé fordított, én pedig magamra mutattam.
- Ja? Nie... - ráztam meg a fejemet kissé kétkedőn, hiszen szinte biztos voltam benne, hogy összetéveszt valakivel. Legalábbis szeretnéd ezt gondolni, de tudod hogy reménytelen.
- Miben segíthetek? Mármint... én? Vagy van egy hasonló ismerősöd? - Még a feltételezés is sértő volt rám nézve, hiszen én voltam az egyetlen, aki olyan, mint én. Ez teljesen abszurdum.

*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 8. 19:02 | Link
Lewy 😍
ruci
...minden sétával újra és újra *-*


Mély levegő be, aztán ki, majd ezt ismételjük meg szépen s lassan még párszor. Maja alapvetően nem harsány, nem magamutogató, és egyáltalán nem az a figyeleméhes típus, persze van, aki szeretne, ha ráfigyelne, de ezért nem tesz, vagy inkább nem mer. Erre elé sétál Ő, a semmiből felbukkan a világ egyik legjobb helyén, egy cukorkaboltban, Majának meg ezzel egyidőben teljesen elmennek otthonról. Eddig egyszer sikerült hasonló állapotban hiperventillálva hadonásznia, mikor a táncos példaképével találkozott egy Franciaországban rendezett versenyen. Emlékszik minden pillanatra, és nem csak azért, mert az akkori nagy riválisa rontott egy hatalmasat, ő maga pedig bármilyen egyszerű koreográfiával is futott neki, hiba nélkül megcsinálta és befért a legjobb nyolcba, ami az eddigi második legjobb eredménye. Büszke is rá, arra meg még inkább, hogy a gondolatainak köszönhetően sikerült halkabbra vennie magát, és amikor már nem szegény, szerencsétlen sztárocska kezeit szorongatta.
- Mi? Nem értem. – Egy nagy sóhajt követően vallotta be, hogy ezt a két egyszerű szót a rendszere hirtelen nem bírta feldolgozni, még ha a gesztusból valami tagadást érzett is ki.  Zavarba jött, az ereiben pulzáló vér hirtelen kezdett az arcába futni és a maró hideg után ez is pirosította azt. Hát, tudja mindenki milyen, mikor hirtelen leforrázzák az embert, ez is hasonlóan jött ki. Majdnem.
- Hát, bárcsak lennél. Úr Isten. Még mindig alig hiszlek el, te, itt, és én is! Te is imádod a szaloncukrot? Vagy más vonzott ide? Kérhetek valamit, a híres Lewy Bojarskitól? Képzeld, a kedvenc sportcipőm belsejébe is van egy kilences hímezve!
Nem akart sok lenni, se őrült rajongó, mégis csak úgy folytak a szavak ki a száján, zavartan, kicsit dadogósan néha, bátortalanul és sokszor végezte tekintete a padlót vizslatva, vagy a Lewy mögötti polcot. A végén azonban felnézett azokba a szép, kék szemekbe.
- Ne haragudj, sosem szoktam ennyit beszélni. Nem akartalak letámadni.
Megbánóan pislog, még hátrébb is lép egyet, látja, ahogy egy magasabb évfolyamosnak tűnő lánykoszorú – vélhetően – rajta nevetgél, amit igyekszik jól figyelmen kívül hagyni. Bár kevésbé megy neki. Ám akkor is kárpótolja mindenért az, aki előtte tornyosul éppen. Alig hiszi el, amit lát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 8. 20:59 | Link
Maja Love
pulcsi
... minden alkalommal egy kicsit jobban

A sokkoló helyzetek hatására néha hajlamos voltam nem teljesen kapcsolni, hogy magyarul kéne beszélni. Reflex, ha nem megy, akkor nem megy, hölgyeim és uraim. Ezt leginkább hölgyeknek szoktam mondani, kapcsolat végén, vagy hálószobában. Ez utóbbira is volt precedens. Hát ha nem bírja befogni...? Kit érdekel a nagynénje macskája?
A leányzó kissé zavarba jött, gondolom pont azért, mert az előbb is mondta: nem értette. Teljesen elfogadható indok volt, bár én nem szoktam ilyesmi miatt restellni magam. Más miatt sem. Végigmértem kicsit a lánykát, hogy mégis honnét szalajtották. Arra jutottam, hogy valószínűleg helyi vagy diák. Ez a kettő tűnt ésszerű magyarázatnak. Aztán szépen lassan csak leesett, hogy egy rajongóhoz van szerencsém, szóval egyre szélesedett az arcomon az a bizonyos mosoly. Hiába a ridegség, meg közömbösség álcája kérem, az ilyesmi akkor is felvillanyozza az embert.
- Igen, eléggé odavagyok a szaloncukorért, az egyik legjobb dolog az ünnepekben. Felőlem kérhetsz, nem fogom letépni érte a fejedet, azt a fiúknak szoktam tartogatni. Ez igazán aranyos - Talán szépen lassan mindent sikerült lereagálnom, amit a leányzó elhadart nekem egy szuszra. Szerettem a pörgést, így nem volt kifogásom az ellen, hogy mondja a magáét, bár közben nem mindig mert rám nézni és ez így kicsit viccesen adta ki magát.
- Nem támadtál le. Megszoktam már, hidd el, volt rosszabb is - legyintettem, mintha mi sem történt volna. Nálam ez így megy kérem. Pár pillanatig a polcon sorakozó mentás cukorkákat vettem jobban szemügyre. Az viszont meglehetősen feltűnő volt, ahogyan a pár idősebb leányzó feltűnően röhögcsélt, hát átkaroltam kicsit a lányka vállát, majd egy puszit nyomtam a hajába. Utálom, mikor gyökérül viselkednek a nők.  
- Csak okosan, mindig lesznek olyanok, akik azt hiszik joguk van röhögni. Ilyenkor csak lépj tovább, úgyis többre viszed az életben, mint ők valaha. - Nem szoktam  tippeket osztogatni, de ezt most úgy éreztem, meg kell osztanom vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 8. 22:25 | Link
Lewy 😍
ruci
...mindig egy kicsit többre vágyva.


Legeslegbelül a látszatnál is kellemetlenebbnek érezte saját magát, de próbált azért kiállni magáért és magához képest bátrabban beszélni és cselekedni. A kedve szárnyalt, és nagyon-nagyon örült, amit azért a zavar ellenére is könnyű volt leolvasni az arcáról. Kezdett kicsit lehűlni fejben is, és nem csak az idő hatására. A nyugalom, az mindig nagy segítség és miután kicsit dadogva és hadarva egyszerre – mikre nem képes! – végigmondta a kérdéseit próbált türelmes lenni, hogy vajon kap-e választ. De arra, hogy ilyen rendes és természetes lesz vele Lewy, egyáltalán nem volt felkészülve. Nyelt egy nagyot, most a száját nem felejtette nyitva, de tágra nyílt szemekkel figyelte. A szaloncukor kapcsán hevesen bólogatott és mosolygott is mellé. Ő is nagyon szereti. Gyorsan a vegyes kosárba túrt, tegnap már kinézett egyet, emlékszik rá, hogy fehér és arany csomagolása volt, meg pontosan hét csillag a tetején, kört formálva. Áh, meg is lett. Kivett párat, majd felé tartotta.
- Nekem ez a kedvencem, nem sok van belőle, tegnap hallottam a néniktől, hogy jól eldugták azt a párat, de láttam ám, hogy ide is. - Egy apró nevetés kíséretében tartotta kezecskéit, benne a cukrokkal, miközben, ha bók volt, ha nem, simán annak értelmezte az aranyos jelzőt, amitől pillanatok alatt a fellegekbe került. Nem szűnt a zavara, de ez inkább volt már ettől semmint a saját műsorától.
- Rosszabb? Nagyobbat szoktak sikítani? Egyébként csak egy autogramot szerettem volna kérni, de nincs nálam most papír. Vagyis… - Kreativitásból jeles, miközben mondta elkezdett a zsebében matatni, majd előhúzta a tavalyi edzésmenetrendet, amit igazából csak azért hurcol, mert Nyestének odaígérte, de még mindig nem futottak össze, hogy átadja. Hát, most nemesebb célt szolgál, bizony! Szóval egy toll kíséretében tartogatta a maradék szaloncukorral, és csak félve pillantott ki oldalra.
Arra azonban nem számított, ami következett, mikor megérezte a kart a vállai körül hirtelen átjárta a melegség és a pirosból lángoló vörösbe váltott arca, ahogy az a puszi tudatosult benne. Szóra nyitotta a száját, de az bizony beleszorult, mint Micimackó keze a bödönbe. Csak hirtelen bárgyún mosolyogva felnézett Lewyre. Maja koncentrációja nemhogy a nullához, inkább a mínusz végtelenhez konvergált, ahogy valahol a csillámpónik és a a kvaffok között próbált kievickélni a varázserdőből, ami az agyát elborította. Azok a percek, még hallgatott neki minimum óráknak tűntek, és ő olyan szívesen úgy maradt volna. Majdnem szétfolyt szegény fiú keze alatt, de erőt vett magán.
- Kö…Köszönöm. Néha nagyon bunkók, de seprűről sem szállunk le végleg, csak mert egyszer eltalál egy gurkó.
Talán először sikerült valami magához képest bölcs dolgot mondania aranyos köntösben, amibe nem zavarodott bele és sokkal könnyedebben beszélt, mint az elején a görccsel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 11. 19:14 | Link
Maja  Love
pulcsi
...és mindig egy kicsit többet adva

A leányzó sokkal jobban feldobódott a reakciómtól, mint ahogy azt gondoltam volna. Persze, természetesen viselkedtem, hiszen mit tehettem volna? Lengyelországban is sok fanom volt, ha nem szoktam volna meg, szerintem már bekattantam volna. Vagy ez már meg is történt, csak nekem nem tűnik fel. Igen, ez valószínűbb...
Felém nyújtott pár szaloncukrot, amikről azt állította, a kedvencei, mire én enyhén felvont szemöldökkel vettem el tőle egyet és az egyik végénél fogva tartottam az orrom előtt, közelebbről is felmérve.
- Milyen ízű? - érdeklődtem végül, miközben bontani kezdtem a papírt. Végül is nem volt túlságosan lényeges, mert nem voltam semmire allergiás, amit szaloncukorba szoktak pakolni. Aztán ki tudja, lehet, hogy van, amibe tesznek futóféreg nyálat....
- Nagyobbat, több ideig, és után a rendszerint rángatják a ruhámat, de egyszer megpróbáltak betenni egy bőröndbe is. Nagyon furik tudnak lenni. - Őszintén nem tudtam megérteni, miért lenne jó nekik egy emberrablás. Amúgy sem voltam egy jó befektetés hosszútávon. Imádtam zabálni és utáltam a bezártságot, meg azt, ha folyton bámulnak. Sőt, sokszor mogorva vagyok amiatt, mert mondjuk nincs leves és nem tudom lezárni az étkezéseim. Szóval végül a papírt zsebre vágva kaptam be a szaloncukrot, hogy aztán elvegyem a tollat és a kupakját leszedjem a fogammal.
- Mih a neved drága? - érdeklődtem, miközben ráfirkantottam, hogy "Lewy Bojarskitól", majd miután megmondta, kiegészítettem, hogy "Majának szeretettel". Visszabiggyesztve a kupakot grimaszoltam, majd visszaadtam neki a tollat papírostól és nekiláttam a szaloncukornak. Végül a rögtönzött akcióm után nem sokkal elengedtem és csibészes vigyort villantottam rá.
- Igen, ebben teljesen igazad van. Kviddicsezel? - böktem az orrommal a papír felé amit aláíratott velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 11. 22:16 | Link
Lewy 😍
ruci
...sosem akarva, hogy vége legyen.


Önmagát is meglepte az elmúlt pár percben, de fogalma sincs, hogy hála a kviddicses sztárnak, vagy önmagának, de sikerült kevésbé megszállottnak, és inkább csak túlpörgött tininek tűnni. Azért a második verzió mégiscsak jobb fényt vet rá, meg aztán ő lenne a legszomorúbb, ha elkergetné. Biztos telesírná a párnáját, hogy elszalasztotta az egyetlen lehetőségét. Talán jobban kiborulna, mint akkor, mikor olyan táncpartnert kapott, aki barna szandált viselt fehér sportzoknival. Nem tudja senki elképzelni, Majában akkor mi zajlott le, ne is akarja. Nem rossz ízlés party volt, csak első edzésnap. A hideg rázza mai napig attól. Pont annyira, amennyire most is végigszalad a hideg karjain és libabőrösen, kicsit csalódottan pillog. Látja, hogy a nyújtott szaloncukrokért nem volt hirtelen akkora a lelkesedés, mint a sajátja, de ezért nyilván nem okolhatja.
- A kedvenced. – Mosolyog angyalian és bájosan, igazából tényleg, de közben nem is. Az a különlegessége, hogy aki eszi, annak a kedvenc ízét adja vissza, így tulajdonképpen mindenkinek kicsit más. Neki speciel madártejes, és oda meg vissza van érte. Gyorsan el is nyammog egyet, miközben nagy nehezen rájön, hogy a nevét is el kéne mondani a fecsegés közben.
- Egy bőröndbe? Olyan guruló kicsibe? De…de…de… - Kétségbeesetten pillog, ahogy elképzeli, hogy ilyen szörnyű körülmények közé kerül az az ember, akit ő így… kedvel, szeret, imád. Majd még megfejti ezt később. Bár valahol elgondolkodtató is. Lejátszódik benne, neki mekkora utaztatóeszközei vannak, és rájön hamar, hogy az utazóládája jóval nagyobb, mint egy bőrönd, meg tágasabb is. Viszont a „drága” jelző mellett nem tud elmenni elpirulás és bárgyú vigyor nélkül. – Maja vagyok.
Mivel jóval kevesebb a szöveg már szerencsére, így ő is kellemesebben érzi magát. Ahogy figyeli az aláírás készülését, mosolyogva emeli tekintetét Lewyre és teljesen el is kalandozik közben. Tényleg nem tudja mi van vele, mármint persze, furcsán viselkedik egy ilyen nagy ember közelében, akiért rajong, de úr isten, abba a mosolyba percek alatt bolondult bele, amit felé villantottak, a puszi meg… az elmúlt összes évére koronát tett. Szóval értitek, sosem kapott még sráctól ölelést se rendesen… és wow.
- Igen, illetve – szomorodik el egy percre – pillanatnyilag csak tartalékos vagyok, de korábban kapitány voltam az egyik iskolai csapatban. Nagyon szeretem a kviddicsest, olyan jó érzés a levegőben lenni, az egész töltet, amit a küzdelem ad.
Egy pillanatra most először tűnik Maja is teljesen természetesnek, ahogy a kviddicsről mesél, és megcsillannak szemei. Na, ebből tudható, hogy mennyit is jelent mindez számára. Aztán elhallgat és elveszi a papírt, amit büszkén szorongat. De nem bírta sokáig türtőztetni magát és átölelte. Aztán kicsit lábujjhegyre emelkedve egy puszit adott az arcára. Remélve, hogy ebből nem lesz baj. Bűnbánóan pislogott fel, behúzott nyakkal, de vigyorgott. Nem tudta nem tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 11. 22:58 | Link
Maja  Love
pulcsi
Nem törődve a következményekkel...

A kedvencem? Mielőtt megkóstoltam volna, bőven volt időm átgondolni, hogy az milyen is, végül arra jutottam, hogy a tojáslikőrös baró. Reméltem, hogy tényleg az lesz, ezek után már tényleg nagy pofára esés lett volna, hogyha más íze lesz.
A reakciója a leányzónak hasonló volt, mint az enyém anno. Csak néztem hitetlenkedve a bőröndre és kérdőre vontam a lányt, hogy tanult-e fizikát, mert hogy Merlin szakállára, ha feleekkora lennék, sem férnék bele abba a nyomorult ládába.
- Igen, tudom, nem az én testalkatomra méretezték, ahogyan a kerekei sem az én súlyomra lettek kitalálva. A tulajt ez nem érdekelte, Czerny húzott ki a csávából - sóhajtottam fel felidézve az emléket, hogyan rángatott maga után a szőke hajú uraság rohanás közben. Állítólag a csaj már őt is be akarta dobozolni, a biztonságiak húzták ki a lábánál fogva. Szégyen a futás, de hasznos.
Közben kiegészítettem az aláírást a nevével, aztán a tollat visszaadtam kupakostul. Ha más pulcsi lenne rajtam, lettem volna szíves megtörölni, de az önző mindenemet, a feketén látszik a nyál... A szaloncukorról időközben kiderült, hogy tényleg tojáslikőrös, szóval elismerő hümmögéssel díjaztam a dolgot.
- Ez tényleg a kedvencem, kis boszorka - bólintottam rá, miközben kivadásztam egy pirosat a kupacból és elgondolkoztam, hogy ez vajon milyen lehet. Reméltem, hogy nem zselés, azokkal csak a baj van.
Közben ő elmesélte a viszonyát a kviddiccsel, én pedig rábólintottam, hogy igen, persze, értem én a dolgot.
- Hát, ha valamikor mégis játszol, szólj, esetleg megnéznélek - jegyeztem meg pókerarccal, miközben vállat vontam. - Milyen poszton játszol?
Kész, meg lettem véve kilóra. A kviddics és a szaloncukor túlságosan is ütőképes kártya volt együtt. Arról nem is beszélve, hogy a leányzó nem sokkal később már meg is ölelt, sőt, puszit is kaptam, mire szélesen elvigyorodtam, majd az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam az árulkodó mimikát.
- Most ezt miért kaptam...?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. december 11. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 12. 00:23 | Link
Lewy 😍
ruci
...és nem törődve a külső tényezőkkel.


Örül; a percnek, annak, hogy nem tévedhetetlen, most mégsem hibázott, hogy idejött ma és hogy a kabátja is itt maradt, így pont most érkezett, nem előbb, nem később. Annak meg felhőtlenül, ahogy itt ácsorog, és bármilyen kis bénácska is legyen, a tőle telhető legnagyobb aranyossággal próbál helytállni, mert az ismerkedés nem mindig az erőssége.
- Hát ez… elképesztő. Nagyon-nagyon fontos lehettél, ha még így is ki akarta próbálni.
Nevetgélt a dolgon Maja egy kicsit, mert tagadhatatlanul nagyon szórakoztatta az egész, ahogy le lett festve. Soha nem volt hasonló élménye, se elrabolni nem akarták, se rajongani nem rajongtak érte, de egyszer mondjuk az egyik barátnője mindenáron meg akarta magyarázni, hogy ő olyan hajlékony a balettól, hogy bárhova befér. Na ekkor volt a csarnok gondnoknak a legviccesebb napja, ahogy az egyik szekrényből ki kellett operálni egy állóspárgában beszorult lányt. Maja akkor sem értette ezt a buta felvágási kényszert, de pont azokról a típusokról tudja elképzelni, hogy másokat is bőröndben gyűjtenének be. Lewy megjegyzésétől csak kiszélesedett vigyorral billegett a lábain, aztán csak hogy ne csináljon semmi furát újra, inkább egy zöld csomagolású cukorkáért nyúlt egy másik kosárba.
- Volt egy kis szerencsém is. Ezt meg nagyon-nagyon-nagyon köszönöm. - Boldogan szorongatta még egy kicsit a tollat is, aztán azt is eltette. Maját kicsit sem érdekelte, hogy nyálas, az se zavarta volna, ha csokis, vagy bármi, el volt varázsolva éppen. – Komolyan? Mármint… tényleg eljönnél megnézni egyszer csak úgy?
Meglepődött, olyan kellemesen természetesen, de mégis picit hitetlen volt. Lehet, hogy mindegyik rajongónak elmondja ezt, hiszen így biztos gyorsabb túlesni a beszélgetésen, közben meg nem úgy hallott és olvasott róla, mint aki sok fölös szót fecsérelne. Amikor pedig érdeklődni kezd éppen csak ugrálni nem áll neki örömében a navinés lányka.
- Jelenleg hajtó vagyok, és sokkal jobban szeretem, mint hittem. Terelőként kezdtem, de valahogy ehhez jobban sikerült alkalmazkodnom. Élvezetesebb gólt szerezni, mint azokat a vasakat püfölni jobbra meg balra.
Vigyorodik el, a saját magánakciója után meg hallgat egy kicsikét. Nem nagyon szoktak magyarázatot kérni a tetteire, amit ő hallgatólagos örömmel fogadott mindig. Most meg, ahogy a kék íriszeket pásztázza egy percre el is felejti mit akart mondani, aztán csak sikerül. – Mert a jó dolgokat illik meghálálni. Én is kaptam… aláírást.
Elharapja a végét és korrigálja az első gondolatát, ami arra a bizonyos puszira vezetne vissza a buksijára. Haj, ha Lewy tudná, hogy Maja legkomolyabb ilyen figyelmessége egy ökölpacsi volt két navinés fiútól. Hát, nem egy agyonszocializált és fiúmágnes lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 12. 00:57 | Link
Maja  Love
pulcsi
Figyelmen kívül hagyva mások véleményét

Valahogy jobban szerettem bőröndön kívül utazni és hát, ezt nem is féltem szóvá tenni. Csak a biztonság kedvéért, hogy elkerüljük az esetleges félreértéseket és különböző bőröndöket.
Közben betömtem az arcomba a piros szaloncukrot is, mielőtt még különösebben megeredne a nyelvem, néha túl sokat beszélek, olyasmikről, amikről nem kéne. Ezt jobb megelőzni.
- Ugyan nincs mit, az csak egy darab papír, meg tinta - vonogattam meg a vállamat, bár tudtam, hogy az a bizonyos tinta nagyon értékessé tudott változtatni dolgokat, ha én írtam vele valamire. Sokszor ajánlottam is fel dedikált cuccokat jótékony célra... hát nekem nem kerül szinte semmibe. - Öööö, persze? Gondolom nem ajánlottam volna fel, ha nem gondolom komolyan.
Végre sikerült kicsit rendezni a vonásaimat és már egészen ura voltam a mimikámnak, ami azért nem rossz. Még a végén lehozzák nekem a lengyel lapok, hogy itt Mo-n kivirágzom, vagy valami hasonló baromságot. Nie, köszönöm, nincs rá szükségem.
Mikor leányzó közölte, hogy hajtó, nem bírta elfojtani egy győzedelmes grimaszt, majd az öklöm tartottam, hogy na tessék, pacsit ide!
- Hajtóság rulez. Engem fogónak akartak alkalmazni, de túl kevés volt hozzá a félelem-érzetem - húztam el a számat pár pillanatra. Engem ez nem is viselt meg különösebben, csak anyámat, akinek az volt az elképzelése, hogy én egy aranyos, törékeny fiúcska vagyok. Pedig azt elhagytam valahol hat vagy hét évesen.
A magyarázatára persze nagy nehezen megőriztem a pókerarcot és összefontam a karomat a mellkasomon.
- Ühüm, aláírást... azt. - A hangomban azért érezhető volt az a kis mosoly, amit az arcomra nem engedtem kiülni, hiába minden erőfeszítés. Inkább szereztem egy lila csomagolásos szaloncukrot, amit aztán meg is kóstoltam, hogy az arcom grimaszba ránduljon.
- Jaj fúj, ennek szilva íze van... - néztem gyűlöletesen a csokoládéra. Halnál ki...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 12. 02:37 | Link
Lewy 😍
ruci
...csak örülni és szeretni, még csak lehet.


Ha most tudna mit, biztos közbevágna, de bölcsen hallgat. Ez ma először jut eszébe, mondjuk nem tudni, hogy előnyére vagy hátrányára válik-e. Az biztos, hogy ő majdnem kiugrik a bőréből is – nem bőröndből -, mert neki igenis sokat jelent. De nem kezd vélhetően hosszas magyarázatokba, inkább jól elszégyelli magát a kétkedő kérdései után.
- Nem úgy értettem… mármint, csak megleptél. Bocsi. – Most kivételesen vesz levegőt és nem egy szuszra folytatja a kis mondókáját, de előbb még elpusztította a zöld papírost, ami epres-tejszínes volt talán, de egészen finom. - Annyira szuper vagy, nagyon fogok örülni neked!
Azt se feledjük, mennyire magába volt feledkezve Maja, hiszen még sosem beszélt olyannal, akit ennyien ismernének, szeretnének, szóval hát híresség számba vehető személlyel. Éppen ezért a minimális gesztusokból való olvasási készsége is teljesen lekapcsolt, ő nem is szúrta ki eleinte mi folyt körülötte. Tökre úgy érezte égette magát, aztán most javított egy kicsit. Semmi egyéb. Csak az örömre és az elismerésre (?) figyelt fel, és vigyorogva tartotta a kezecskéjét az ökölpacsihoz. Fel is nevetett. Nem mostanában ingadozott ennyit egy beszélgetés alatt a hangulata, és nem is volt ilyen vidám szinte indokolatlanul. Van még varázslat.
- Nekem azt fel sem ajánlották, az első alkalommal, mikor posztokról beszéltünk megjegyzést tettem rá, hogy milyen uncsi már egy random kis bolhára várogatni. Tudták, hogy az nem az én asztalom lesz. – Egy nagyobb sóhaj kíséretében emelte fel fejét és nézett a plafonra, majd vissza Lewyre. Már teljesen azt hitte, hogy felszabadult, megkönnyebbült, lazább lett, nem tud rontani a helyzeten, ám ekkor csak előbújt belőle a tinilány. Lewy szavaira lassan kezdett paprikavörösre változni, majd csak az orra alatt elmormolt pár „tényleget” és az első szaloncukor után nyúlt. Az evés mindig jó mentség. A szürke csomagolást kibontva méregette kicsit, de semmi furcsát nem látva harapott bele. Miközben ízlelgette elnevette magát a reakción, amit látott.
- Kérsz ilyet inkább? Ez karamellás, nagyon finom! – Észre sem veszi, hogy a maga fél szaloncukorját mutogatja, amiből éppen harapott. Nem így akarta felajánlani, nem is azt, de így sikerült. Na, vannak balesetek. Aztán szabad kezével Lewyé után nyúlt, bár bátortalanul, de megfogta és a bolt másik sarka felé mutatta az utat, ahol még többféle volt, köztük például marcipános amire mondjuk Maja foga éppen fájt. – Nézzünk valami szilvamenteset neked!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 12. 03:16 | Link
Maja  Love
pulcsi
Kihagyva ebből a szilvás szaloncukrokat és kabátos kutyákat...

Azt hittem egyértelmű volt, hogy nem kaptam fel a vizet a kviddicses viccelődős dolgon, de hát látszólag én ilyen ijesztő és rossz ember vagyok, aki kislányokat eszik ebédre. Khm. Khm. Khm. Szóval én is szereztem egyet a zöld papíros szaloncukiból, majd intettem neki, hogy adja vissza a papírost.
- Ráírom a címem, ahol el tudsz érni, ha mást nem, majd megírod, mikor játszol - azzal - amennyiben átszolgáltatta-, ráírtam az egyetemi koleszt, meg a szobám számát. A baglyok általában ilyesmi alapján már boldogulni szoktak. Ha a magyar madarak lúzerek, az már bizony nem az én hibám...
A hajtósága miatt persze szinte kötelező volt az ökölpacsi, mert az bizony am besten poszt valaha.  
- Igen, tudod, ezt egy kilenc évesnek még nehéz megítélni. Én úgy voltam vele, hogy aha, próbáljuk ki... A harmadik edzésen beleuntam és átkértem magam hajtónak, mert a terelő nekem annyira nem pálya. Valahogy nem adja vissza az érzést. - Hiába voltam agresszív meg kiszámíthatatlan, azért az terelőség nekem sok lett volna. Szerintem már vagy minimum minden csontom eltört volna, vagy eltettem volna pár embert láb alól.
Persze sikerült zavarba hoznom, mire felkuncogtam kicsit. Asszem ebből lassan kijárna nekem egy diploma. A szilvás szaloncukor azonban bosszút állt rajtam a szemétségért, szóval csak grimaszoltam, hogy ennél undorítóbb kevés dolog van a világon....
- Aha, az jobban hangzik - bólintottam, hagyva, hogy lenyúlja az enyémet, aztán elvettem tőle azt a felet. Most mit zavartassam magam? Ha finnyás lennék, már negyven kiló alá fogytam volna. Arra az esetre, ha furcsállta a megmozdulásomat, csak vágtam egy tanácstalan fejet. - Huszonkét pasival töltöm együtt az időm nagy részét, hidd el, egy megharapott csoki nekem nem akadály...
Hagytam, hogy lassan hátrébb kalauzoljon, majd szemügyre vettem több kosarat is. Nagyon reménykedtem benne, hogy nincsen több szilva variáció, mint pl "marcipános szilva" vagy "rumos szilva".
- Jó ötlet, mert még egy ilyen és kirohanok az üzletből. Amúgy a karamellás jó volt... - jegyeztem meg, egy kosár tartalmát fürkészve gyanakvó fejjel. Fehér papír lila csillagokkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 12. 14:18 | Link
Lewy 😍
ruci
...és kíméljenek a cicás gazdik, valamint a zselés meg gesztenyés szaloncukrok.


Fogalma sincs – de van – miért viselkedik ilyen hülyén, de miután leesik neki a tantusz, csak rosszabb. A rendszere lefagyott, fogjuk csak az időjárásra, Majának úgy a legkézenfekvőbb, meg amúgy is. Szomorú lenne belegondolni, de ez a pillanat is elillan majd és csak egy emlék lesz a sok közül. Már éppen elszomorodna rajta, mikor felajánlja a címet. Gondolkodás nélkül húzza elő újra a papírt, és nyújtja oda. Ez határozottan furcsa neki, mármint, ha az embert olykor még elrabolni is képesek lennének, mégis neki milyen bátran megadta az elérhetőséget. Huncut mosollyal veszi vissza a végén a papírt, nem nagyon tudja türtőztetni, hogy majd kicsattan a történtektől.
- Mindenképpen el fogom küldeni! – Biztosítja is őt, aztán szinte egyből tér is vissza a kviddicshez. Erről nem lehet csak szeretni beszélni, ez egy része az embernek, ha egyszer belekerül. – Pedig biztos már akkor is ilyen jól űzted. Azt mondják ehhez a tehetséghez születni kell, de ki tudja. Én azért a tereléssel is elvoltam, egy ideig, bár nem volt az igazi. Olyan tehetetlen voltam sokszor, és valahogy hát nem nekem találták ki. De edzésnek jó volt, jobban bírom a durva lökdösődéseket, mint mások.
Vigyorogva szemléli a kínálatot és Lewyt, végre már nem csak a plafont meg a padlót nézi, hanem azt is, akihez beszél még mondja. Jó, hát nem mehet minden azonnal. Nincs ez másként a szaloncukor kóstolásával sem. Eléggé elcsodálkozik, mikor simán cserélnek, nincs neki ezzel semmi gondja, csak újra és újra kellemeseket csalódik. A kijelentésen pedig csak jóízűen nevetni kezdett. Bele sem mer gondolni, miktől nem riad még vissza, mert vagy meredek Maja fantáziája, vagy csak túl sok sztereotípiát kerget az ellenkező nemről.
- Nagyon mókás vagy.
És ez Majának tetszik, szeret nevetni, szereti a vicces embereket, és Lewy az. Ha tudna flörtölni, vagy tudná, mi az és hogy kell, akkor jobban űzné ezt a párbeszédet és kevésbé lenne esetlen. De az nem Maja, lássuk be. Jól elmereng magában, még tovább navigálta a párosukat majd merészen nyúlt egy piros-sárga csomagolás után, de ahogy jobban megtapogatta egyből el is fintorodott. Ez biztos, hogy zselés. Tudja minden szakértő, hiába van bevonva, akkor is ilyen nyomirgatható és az nem, fúj. Inkább rárabolt egy másikra, meg sem nézte a csomagolást csak nyitotta és harapott. Jó, már tudjuk melyik sarok nem Majáé. Összepréselte a száját, aztán nagyokat nyelt, aztán mint aki romlott evett ivott fintorgott is mellé. Komolyan, néha szívesen hazudná, hogy allergiás ezekre, megkímélnék legalább tőle. Legalább az anyukája, aki minden évbe egy csomó ezekhez hasonlót kever a finomak közé, hogy az is elfogyjon.
- Itt csak én fogok elszaladni. – Nem kellett sok, hogy nyöszörögje kicsit teátrálisan, pillogva a papírra és a fél szaloncukrára. Véletlenül se nyúljon még egy ilyenért, jól meg is jegyzi azt. – Ühm, ha már szaloncukor, meg lassan végigesszük itt a kínálatot, áruld el melyik a kedvenc édességed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 12. 22:53 | Link
Maja  Love
pulllllcsi
Főleg azokat.

Meg mertem adni a címemet, hiszen rajongott, de nem próbált a nyakamnál fogva rángatni különböző helyekre, sem pedig bőröndbe rakni, vagy rávenni, hogy kérjem meg a kezét. Ez az ő szerencséje, bizony. Ma nem lett volna erőm ilyesfajta közeledéseket tolerálni, bármennyire is szeretem a rajongóimat.
- Helyes, várni fogom - bólintottam közömbös arccal, ami azért kicsit nehezebb volt, mint általában. A kviddics olyan téma volt, ami kifejezetten a komfortzónámon belül volt. Igazából szerintem ez volt az egyetlen olyan téma, amiről tényleg szerettem beszélni. Másról lehet csevegni, meg dumálni és hasonlók, de ez volt az, amiről tudtam összefüggően több órán át beszélni.
Azt hiszem, hogy a beszélgetésünk során most először jobban szemügyre vettem a lányt, ezúttal nem a potenciális veszélyforrást keresve benne. Ő is meglehetősen vékony volt, de nem olyan anorex és ijesztő módon, mint Szofi; és nem olyan sportolatlan verzióban, mint Polett. Nem volt vele sem baj, csak olyan könyvmoly testalkata volt. Összességében Maja aranyos lánynak tűnt, aki valószínűleg nem tudna egy bőröndbe kényszeríteni.
- Na ezt sem hallom minden nap... Általában azt szoktál mondani, hogy "Bojarski, pofa be" - nevettem el magam. Sokszor hallottam ezt, de többnyire csak szeretetből mondták. Szerintem érthető, ha nem akarod a csapattársadat kiütni.
Közben Maja egy szaloncukorba harapva hasonló fejet vágott, mint amilyet én az előbb, hát felvontam a szemöldökömet.
- Milyenbe sikerült belefutni? - érdeklődtem, miközben felkaptam egy kék-ezüst pöttyöset. Biztosra vettem, hogy kókuszos, mert valamiért az volt a szaloncukrosok hobbija, hogy ez mindig kék.
A kérdésére elmorfondíroztam kicsit és a polcokat vettem tüzetesebben szemügyre, hiszen így könnyebben tudtam koncentrálni. Finomana az orrnyergem masszírozásába kezdtem, valahogy néha nem ugrottak be a szavak mind a két nyelven.
- Jó kérdés. Így sütiben a gyümölcsös sernik az egyik kedvencem.... eh... hogy az istenbe hívják nálatok? Sajttorta? Asszem... Rendes édességben pedig a krówka, aaaaz előbb nyúltam be tőled a szaloncukor verzióját - legyezgettem a kezemmel immár tök értelmetlenül. - Neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 13. 01:05 | Link
Lewy 😍
ruci
Hiszek, hiszek, hiszek.


Várni fogja, igazán, ennek pedig csak a gondolata is libabőrössé varázsolja Maját. Most eljátszhatna a gondolattal, hogy már tudja hol található meg, bármikor megleshetné, felkereshetné, beszélhetne vele… de akkor olyan őrült lenne és tucat. Persze belegondolni jó, de egyrészt ennél jobban tiszteli őt is, meg úgy az embereket, másrészt ehhez kicsit több bátorság kéne, nem pedig nyuszika cipellő. Egy nagy levegőt vett, úgy ecsetelt a kviddics kapcsán minden gondolatot, ami kibukott belőle. Mikor erről beszélt nem igazán rendezte sorait, csak az elsőt mondta, ami a szívén, az a száján elv alapján. A legtöbbször azért levette azokat a lábukról, akik legalább egy kicsit is érdeklődtek a sport iránt. A táncról is ilyen szívesen beszélt, akár ódákat is zengett, de tudta mikor, minek van helye. Most éppen annak volt, hogy kicsit visszavegyen abból a nagy mosolyból, és valahogy a csillogó szemeit, ami arról árulkodott, hogy totál elvarázsolták őt, elirányítsa másfelé.
- Pedig nekem tetszik ez. Sokáig tudnálak hallgatni. – Kezd bele vidáman, aztán megint jön, hogy érzi, hülyén fogalmazta meg, bármilyen őszinte is, lehet a másik ezt nem díjazná. Magában ezt ő jól megbeszéli és szinte pillanatok alatt egészíti ki. – Mármint szeretem, ha valaki ilyen vicces meg szeret beszélni. Én meg szeretek hülyeségeket mondani.
Zárja végül le és az időközben nyújtogatott pulcsiját végre elereszti. Kicsit olyan, mintha izgulna minden mondatnál, vagy ez, vagy a paprikapirosság, szóval inkább csak a pulcsiban tesz némi átmeneti kárt, ami rajta van. De az öröme se tarthat sokáig, talán ez az élet bosszúja, amiért olyan butaságokat beszél össze, amilyeneket. Megérkezett a halál íze.
- Ez itt gesztenyés. Nagyon nem szeretem a gesztenyét, ha íz lehetne mumus, tuti ez lenne. – Fejti ki, miközben nagy nehezen túlesett a falaton. Inkább érdeklődött még sikerült átesnie az iménti élményen. Kicsit összeszaladtak a ráncok homlokán az idegennek tűnő szavaknál – bár, ha neki azt mondják az egy csokimárka, azt is elhiszi – a magyarázat, meg a mutogatási próbálkozás megnevettette. Be kellett vallania, nagyon tetszett neki… ahogy beszélgetnek természetesen, semmi más. Meg mondjuk a szép kék szemek is, és hogy vicces. De… de… de. Sóhajtott egyet, aztán kezdett valami választ összehozni.
- Olyan válaszlehetőség nincs, hogy mindegyik? Szeretem a krémest, meg a madártejet, meg úgy mindent. – Nevetgélve megforgatta szemeit, nem tudna választani, szörnyű ebben. Arról nem beszélve, hogy a kedvenc étele az anyukája szerint nem is igazi főétel, mert a szilvásgombóc desszertszámba is mehetne. Pedig azt éjjel-nappal tudná fogyasztani. Közben megfejtette azt is a második mi lehetett. – Kró…mi? Karamella?
Miközben magában alig hallhatóan próbálgatta kimondani a hallott szót, kicsit el is kalandozott, mert a legnyilvánvalóbbra még nem jött rá. Mit kereshet pont itt Lewy? Rajta tartotta a tekintetét, mikor az arcára ért, és a szemébe nézett egy pillanatra mosolyogva lefagyott, aztán körbenézett a boltban.  Kíváncsi volt, ilyen ez.
- Egyébként, hogy-hogy itt Bogolyfalván? Csak meglátogatsz valakit? Rokont, ismerőst, barátnőt…? Vagy esetleg itt vagy a közelben? - Persze Maja ennél nyilvánvalóbban nem mászhatott volna bele abba, ami fúrta az oldalát. Azon túl, hogy-hogy itt van, vajon olyan valaki miatt-e, akire irigykedhet a fél világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 13. 01:47 | Link
Maja  Love
pulcsi
Hiszek a tündérekben szerelemben?

Elmesélte, hogy ha íz lehetne mumus, akkor neki az imént kóstolt szaloncukor lenne az. Egy pillanatra elgondolkoztam, majd oldalra biccentettem kicsit a fejemet és úgy néztem le a leányzóra.
- Lehet, hogy a mumusod egy bazinagy, két lábon járó gesztenye - jegyeztem meg elgondolkozva és hogy őszinte legyek, tényleg elég rémítő elképzelés volt egy ilyen sétáló termény. Nem szívesen futnék össze vele egy sötét sikátorban. Morgana nevére, miért gondolkozom én ilyeneken?
Ezt követően lázas fejtegetésbe kezdtem, hogy hát hogyan, meg mik a kedvenceim, de megint beütött a krach, mikor hirtelenjében nem tudtam a szavakat váltogatni a két nyelv közt. Szerintem ez a para azóta állt fent, hogy az oroszok elleni világbajnoki negyeddöntőben fejbe könyökölt az egyik terelő. De az is lehet, hogy szimplán hülye vagyok... Közben egy-két ember beszivárgott a boltba, de egyikük sem szentelt különösebb figyelmet annak, hogy mi itt a sarokban szobroztunk.
- A madártej tényleg nagyon jó... te jó ég, ezer éve nem ettem. Sőt, a császármorzsa is nagyon jó... és Igen! Az lesz az... - Karamella. Aha... anyád. Pedig még annyira nem is ütött el egymástól a két szó. Ez van, ha az ember rendszeresen használ minimum négy nyelvet. Megakad köztük és egyik se jut sz eszébe, mikor kéne.
Persze végül jött az egyértelmű kérdés, ami valahogy mindenkiben felötlött előbb vagy utóbb. Az itt tartózkodásom valamiért furcsa eseménynek számított. Jó, tény és való, hogy gyakrabban látnak Varsóban, mint mondjuk Őszike néni zsúfolt üzletében, de szinte senki nem tudta, hogy azért vannak itteni kötődéseim.
- Anyám visszaköltözött Pestre, a pécsi egyetemre járok és itt mozgok talán a legotthonosabban az országon belül. Itt tanultam anno... illetve, van pár ismerősöm... barátnő? Volt barátnő - grimaszoltam egy pillanatra, hiszen nem igazán tudtam hova tenni, hogy is állunk most Szofival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 13. 02:42 | Link
Lewy 😍
ruci
Hiszek, hiszel, hinni kell... vagy csak érezd.


Maja próbált volna nevetni, de sikerült elképzelnie, miután Lewy száját elhagyta az elképzelés a szörnyet. Tisztán előtte volt, ahogy megjelenik, hogy elrabolja ártatlan lelkét és megbüntesse minden ártó szóért a gesztenyék nevében. Na és persze az egyetlen fegyver ellene, ha valaki szeretetteljesen megeszi, vagy hasonló. Jó, ez valami ultimate horror-scifi lenne, amit inkább nem is akar tovább lekövetni. Elég furcsa fejet vágott a sztorira és inkább megijedt végül. Nem igazán szeretne se ezzel, se más mumussal összefutni. Félne, rettegne, el is sírná magát valószínűleg menten. Inkább támadjon rá két gurkóval két terelő. Kétszer egymás után. Szóval jobb is volt, hogy a kedvenc édességeiről kellett fecsegni, egy fokkal javult a fejében lévő hatalmas zavar.
- Tényleg? Hát nekem mindig az az egyik első kérésem anyutól, ha végre hazamegyek hozzá. Nagyon finom madártejet csinál és mindig küld, ha gondolod neked is hozok szívesen egyszer, ha itt leszel vagy hasonló… - A felajánlása őszinte és kedveskedő, de nem azon a rátukmálós módon, ő csak természetéből adódóan tud ilyen rendes lenni, és ilyenkor még csak nem is akad a nyelve rossz szavakba. Arra nem különösebben asszociált, hogy a családját, családi hátterét fél mondatban felvázolta, elfér, ő már különösebb hangsúlyt nem keres ilyeneknek. Inkább kicsit gondolkodik, hogy is kérdezzen, de mire összerakja és feltesz, már válaszokra is lel.
- Ó, egyetem, de jól hangzik. És szereted?
Vigyorgott Maja, miközben egy lila-rózsaszín csomagolásos cukorkát kóstolt meg. Talán valami málnás lehet de nem volt benne egészen biztos, rossz íze nem volt, de evett már jobbat is… De közben volt ideje feldolgozni jobban a hallottakat is. Itt ér el lekileg valahol arra a pontra a navinés lány, hogyha ez most egy film lenne, és lenne stop gomb, ami rajta kívül mindenkit megállít a világon, a boltban, akkor még lefagyva mit sem sejtenek, most örömében táncolna, ugrálna, vigyorogva éljenezne, majd győzelemittas vigyorral, mintha mi sem történt volna könyökölne félig a szekrényre és bámulná tovább Lewyt. De ez nem így történik, amit sajnál, másrészt örül, mert gyanús, hogy kétségbevonható lenne a szellemi beszámíthatósága máskülönben.
- Értem, az azért nem rossz, ha van olyan, aki már ismer és nem csak rajongó vagy teljesen kívülálló, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 19. 12:40 | Link
Maja Love
pulcsi
Érezni mindig könnyebb, mint vakon hinni. Főleg, ha láttál engem.

Talán a gesztenye szörny lefestése kicsit túl jól is sikerült, szóval gyorsan tereltem a témát, Maja pedig készségesen közreműködött benne. Egy szó erejéig személyes szótáramként működött, szóval már nem vagyok meglőve karamella ügyben.
- Ez aranyos tőled. Az én anyukám mindig szokott csinálni egy tepsi házi karamellát és volt már olyan, hogy leültem és az egészet belapátoltam, aztán órákig gyötört a bűntudat, meg a sok bevitt cukor, szóval feküdtem a kanapén és hajtogattam, hogy soha többé ne hagyjanak ennyit enni. - Mindezt persze pókerarccal meséltem el, hiszen mit is tehettem volna? Röhögjek? Ugyan már. Elég volt a vigyorgás meg a kacarászás, nem vagyok már tinilány és amúgy is... még a végén megfájdul a fejem vagy az oldalam.
A válaszom mérlegelése közben végigpillantottam az üzleten. Egyre többen érkeztek és noha tömeg még nem volt, már erősen elgondolkoztam azon, hogyan is fogok innen majd kijutni. A válasz: nehezen. Most legalább nem akarnak majd közben megszabadítani a cuccaimtól.
- Nem rossz. Nem vagyok oda érte, de elvagyok vele. Szívesebben tanulnék a kviddicsről, de egyrészt olyan szak nincs, másrészt meg nem sok újat tudnának mondani. - Egy mosoly árnyéka suhant át az arcomon, hiszen annyi időt öltem már ebbe a sportba, hogy fogalmam sincs, mit csinálnék, ha abba kéne hagynom. Tuti beütne a krach.
- Nem rossz, de én szeretem a rajongóimat... már amennyiben van olyan érzelem-kör, amit nálam szeretetnek lehet behatárolni. Néha erősen kétségbe vonom a dolgot. Olyan fura vagyok. És milyen a bk? Jó ideje nem jártam ott. - vontam meg a vállam kissé. Igazából nem bántam meg, hogy a lánykával összefutottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 19. 19:43 | Link
Lewy 😍
ruci
Láttalak...látni akarlak. Érzem. *-*


Aranyos tőle! Remélné Maja, ha figyelnék őket, mindenki hallja ezt. Igazság szerint a szíve hatalmasat dobbant, majd kihagyott legalább két ütemet és újra zavartalan dübörgésbe fogott. Ajkai a lehető legmagasabb ívben kanyarodtak felfelé, a kezeit pedig félszegen csúsztatta a zsebeibe pár üres szaloncukorpapír mellé. Nem, egyébként esze ágában sem volt kidobni mindet. Emlék. Furcsa szokás, de sok mások számára értéktelen holmit tartott már meg az évek alatt. Például van egy fél pár cipőfűző a szekrényében, amit egyik versenytársától kapott, mikor fellépés előtt 10 perccel elszakadt az egyik cipőjében fűzője; de egy poháralátét is akad ott, amit meg akkor csent el, mikor olyan tipegő volt még, és az apukája használta mindig. Kis gyűjtő, nyilván ezt az edzéstervet és névsort se kapja már meg Nyeste, de a lány majd biztos megérti.
- Ez annyira ismerős! Mármint rendszeresen ünnepeken anyu úgy töm, mint más a bőröndjét nagyköltözésnél. Utána pedig mindig buta fogadalmakat teszek… mint a soha nem nézek többet csokis édességre. De mindig megszegem.
Nevetgélve mondja, de a végére kicsit lekonyul a szája, nem szomorodott el, de azért ej-ej, egy sportolóhoz csak nem illik, ha össze-vissza eszik mindent és bűnözik. Bár ő még elég fiatal, hogy azért többet engedhessen meg magának, mint mások. Boldog is ettől. De azt is be kell vallania, hogy szeret enni, nagyon, így néha küzd is a kötelező körökkel.
- Milyen szakon tanulsz? – Kérdezi még az előtt, hogy ő maga válaszolhatna. Egy kicsit el kell gondolkodnia, meg körül is néz, látja, ahogy egyre többen futnak be. Növekszik a kis bolt létszáma, és ez azért nem olyan kellemes, Maja, ha nem kell foglalkoznia másokkal, elvan az emberek között, de neki sem a kedvence, akkor el tudja képzelni milyen lehet ez Lewynek.
- Szerintem nem vagy fura, mármint, ennyi kell. Maradj csak mindig ilyen. – Na nem mintha az, hogy ő mit gondol annyira számítana, vagy éppen az ő tanácsára szorulna, ezt azért jobbnak látta, ha nem csak gondolja, de ki is mondja. Nem nagyon érti azokat az embereket, vagy éppen rajongókat, akik a kedvenceiket vagy ismerőseiket változásokra buzdítják. Szokjanak le arról, hogy balra néznek a jobb előtt, s hasonlók.
- Nagy. Olyan hatalmas az iskola, elveszel benne; sosem kerülsz elő, ha nem akarják módon. Az emberek meg, hát, annyira nem vagyok népszerű meg társasági, akiket ismerek rendesek, bár igen, asszem ők is furák. – Maja egészen elvigyorodva nézett rá, aztán tekintetét Lewy és a tömeg között jártatta, végül a pult felé nézett, ahonnan Emma éppen kisétált pár gyerekhez, akik segítséget kértek.
- Szerintem itt már egész jól végig mentünk, és jó sokan is lettek, talán jobb lesz elindulni. – Aztán a bejárat felé nézett, ahol öt vagy hat lányka érkezett éppen és még követte őket egy párocska is. Nem éppen egyszerű lenne ott most átvágtatni. Összepréselte ajkait, és most először hálát adott az égnek, hogy Lotti anno belevitte a rosszba. – Gyere velem, van egy másik kijárat, csak azt a személyzet használja.
Mosolyogva indult el a polc mentén, a cél a raktár volt és a hátsó ajtó, igaz így pár épületet meg kell majd kerülni, hogy kiérhessen az ember az utcára, de ez a legjobb megoldás most. Azért remélte nem nézi őt valami őrült elrablónak, aki becsalja a raktárba és dobozba csomagolja. Mondjuk ki ne örülne a fa alatt Lewynek? Azt tudhatjuk ki igen, Maja. Mégsincsenek ilyen szándékai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. december 19. 20:55 | Link
Maja Love
pulcsi
És látni is fogsz még.

Maja nem úgy nézett ki, mint az a lány, akinek problémája van a túl sok édességgel, vagy azzal, hogy hogyan néz ki, meg bármi ilyesmi. Mármint, szerintem volt mire büszke legyen. Jól nézett ki, sportolt és kedves is volt, az ember ilyesmikre kéne büszke legyen és nem arra, hány ember nézhette meg már közelebbről az ágyneműjét. Khm, ugye Lewy? Kissé lesunytam a fejem, majd az ajkamba haraptam. Gondolj másra, gondolj másra, gondolj másra!  
- Varázs-Szociálpszichológián - vontam meg a vállamat még mindig az ajkam harapdálva és aztán kicsit elidőztem azzal, hogy leszedjem a szöszöket a pulóveremről, amik ott sem voltak. Lehet, hogy sikeres vagyok és van egy bazi nagy rakás pénzem, de attól még, mikor az ilyesmi került szóba, valahogy képes voltam elbizonytalanodni. Legalábbis, az ilyen face-to-face beszélgetésekben. És akkor sokan azt mondják, irigylik az önbizalmam. Aha. Én is.
Ahogy nőtt a tömeg, egyre inkább bennem volt az érzés, hogy ügyelnem kell arra, mit mondok, milyen arcot vágok, mit kommunikálok le a testbeszéddel. Mély levegőt véve tűrtem el a hajamat, ami lassan a homlokomba kezdett lógni. Néha még a legapróbb dolgok is képesek voltak irritálni.
- Köszönöm... Jó ilyesmiket hallani. - A számat féloldalas mosolyra húztam, miközben zsebre vágtam a kezeimet. Igyekeztem visszavedleni a 'bizonytalan Lewyből', a másik, sokkal menőbb, 'Laza Lewybe'. Azt az énemet sokkal jobban kedveltem. Ő volt a lengyel lányok szíve csücske, a tömeg lelke, a csapat sztárja és vezetője.
- Szóval akkor ugyanaz a hely, mint régen? Ne törődj a népszerűséggel, az a lényeg, hogy élvezd az eltöltött idődet. A népszerűség mulandó és sokszor nem éri meg az árát. - Na, tessék! Laza Lewy helyett átváltottam Okoskodó, stréber Lewybe, akinek beleverik a fejét a könyveibe a két óra közt. Megráztam a fejem kissé és grimaszoltam. Van, amit jobb nem felemlegetni. Inkább én is a pultos hölgyre tekintettem, majd vissza Majára és felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, mi olyan érdekes.
Végül feldobta a szökés ötletét.
- Hát... nem bánom, oké, menjünk arra. Ugye nincs a hátsó bejáratnál egy bőrönd? - kérdeztem a szemöldököm felvonva, de aztán csak villantottam rá egy hálás mosolyt, amiért nem kell átvágnom a tömegen.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 19. 23:40 | Link
Lewy 😍
ruci
Úgy legyen.


Van az a tekintet, amivel egy UFÓra tekintenél, avagy valami értelmetlen és érthetetlen dologra, na Maja arcára is ez ült ki annak hallatán, amit Lewy tanul. Félreértés ne essék, sem előítéletek nem bujkálnak benne, sem teljes tudatlanság, de valahogy nem állt neki össze a kép. Nem tudta elképzelni, ahogy a kviddicssztár uncsi pszichológiai előadásokon az első padban villog azzal, hogy éppen végére ért egy igen lebilincselő agyi neuronokat vizsgáló könyvnek; bár azt sem hitte soha, hogy lazasággal és szorgalom nélkül a csúcsra lehet érni. De azért ez a szakválasztás bőven meglepte. Nem is igazán sikerült lereagálni, de a mimikáját rendezgette végül. Mostanra azért már mérföldekkel jobban viselte a navinés lány ezt a beszélgetést, nem csak pillanatokra volt képes rá emelni a tekintetét, így hosszabb pillantásokat vetve látta is az általa pótcselekvésnek beazonosított dolgokat. Elsőre azt hitte talán ő untatja a fiút, vagy hasonló, így egy picit el is gondolkodott és a haját tűzögette félre, aztán amikor ismét megerősítette a szavait kicsit megnyugodott. Hiszen mégiscsak fontos volt neki, nem csak női hiúságból, de Lewy miatt is, mit gondol. A magyar lányok szíve csücske is.
- Nem hiszem, hogy sokat változik, az emberek cserélődnek, de a mentalitások kevésbé. Meg Felagund professzor. Szerintem ő még az építkezéskor is itt volt, és itt lesz a következőnél is…
Nevetve említi meg a bájitaltan tanárukat, aki a korából ítélve talán még távolabbi felmenőiiket is oktathatta volna. Ő egy olyan állandó pont, amin mindenkinek át kellett magát szenvedni, hogy meglegyen a végső bizonyítványa. A hallottak pedig… minden rá volt írva az arcára, jól esett neki, akkor is, ha esetleg ezek olyan dolgok, amit minden kevésbé társasági embernek elmond, vagy valami begyakorolt kedveskedés. Ez egy percig se érdekelte, hinni akart benne, hogy neki szól csak, és így is tett.
- Akkorát itt szerintem nem tartanak, ami a célnak megfelelne. – Maja próbált szomorú arcot imitálni, de nevetve rázta meg végül a fejét, jelezve, hogy nem kell aggódnia. Bármennyire is tud elszánt lenni ez a leányzó is, a saját módszerei emberbarátibbak, és bár lehet néha bénák, de senkire nem hozzák a frászt. A lengyel pedig szerencsére nem legilimentor. Közben még egyszer körbenézett, aztán a raktárba nyíló ajtót kitárta maguk előtt, és gyorsan szelte át a kis helyiséget, majd elérve az ajtót hátrapillantott, lenyomta a kilincset és… fenébe, a kabátja. Megcsapta őt a hűvös és csípős szél, megborzongott, majd utat engedett a fiúnak.
- Vissza kell mennem a kabátomért, de menj csak nyugodtan. Jobbra, ha a pad irányába mész, és előtte elfordulsz jobbra, akkor a sétányra érsz ki. Magyarázta el gyorsan mi és merre. Aztán most először talán hosszabban azokba a kék szemekbe bámult. Elmosolyodott, végül mielőtt visszaindult volna még megszólalt. – Köszönöm. Mindent.
Azzal hátrált pár lépést, intett is a kezével, majd amint látta, hogy elindul a lengyel, ő visszatért a boltba, összekapta a cuccait, és visszaindult a kastélyba. Persze fülig érő szájjal, kivörösödött pofival, amit bizony nem a hideg és meleg különbözete okozott, és egy élménnyel.



Köszönöm *-*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza