31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2014. április 11. 14:00 | Link

Caius Randy Woodrow
Meglepetés!

Isten tudja tán csak mi volt ez a hirtelenség, de a szőke lány se szó, se beszéd fordul ki a boltból, azt nem tudni, eltávolodott-e már, vagy csak a szemének és fülének nem hisz és levegőre volt szüksége, a puffanás után, amit a dobozok és a pici rinocéroszka okozott. Teo, mert, hogy van neve is neki, és ő nagyon szereti a saját nevét! Szóval eléggé hánya vettet módon hevert a padlón, mert ez a kis zuhanás jól összerázta benne a vattát, az utolsó pamacsig! Mikor látja, milyen riadalmat okozott, ettől elszomorodott ábrázattal mered előre, még mindig elhasalva. Mikor megszólal, úgy kezelik, mintha valami hihetetlen csoda lenne, pedig nem így van.
- Kumagoro? Kuma?... Mért rohant el a játszótársad?
Érdeklődik a pici plüss, szinte sugározva a szemeiből segítségkérően továbbra is, hiszen egy nagy ölelésre vágyik most. Annyira szomorkás az ábrázata, hogy nincs az a szív, amit ne hatna meg, és nincs az az ember, aki a cukorkákat ne tudná figyelmen kívül hagyni, de azért amíg magától próbál felkászálódni, megfog egy szép piros nyalókát, annak pálcájánál a szájával, és nyújtja a fiú felé, remélve, elfogadja tőle a gesztust. Rajta kívül még mindig sehol, senki. Érdekes, nem hinné az ember, hogy egy cukorkabolt tud kihalt lenni, most mégis az, a kis tulipános rinocérosz nagy bánatára, mert érzi már, hogy rossz helyen van.
- Tudod hol van a Levita?
Próbál érdeklődni, bizonytalanul és félénken, közben teli izgatottsággal, hogy felfedezhet, egyedül, amit annyira szeret!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. április 12. 11:50 | Link

Mesélő
Meglepetés!



Az aprócska kis plüss rinocérosz bizony igencsak rám hozta a frászt és habár láttam már egyet s mást, nem igazán tudom hova tenni ennek az apró plüssnek a felbukkanását. Daphne ijedten pislog rám, majd pattan fel és viharzik ki a boltból. Utána nézve nem látom, hogy csak levegőzni ment ki, avagy annyira megijedt, hogy el is húzta a csíkot. Meglepődve vonom meg a vállamat, és fordulok vissza a plüss felé, mielőtt vetek egy fél pillantást a pult felé. Az eladók még mindig nem jöttek ki a raktárból, már ha ott vannak, úgyhogy egyelőre elég tanácstalan vagyok. Lepillantok a plüssre, aki ijedtnek tűnik, talán jobban, mint amennyire én meglepődtem. Nem igazán értem, hogy mit is mond elsőre a plüss, ám a kérdése már tisztán jut el hozzám. Ismét az ajtó felé nézek, majd a plüssre és most először mosolyodom el.
- Nem tudom. Lehet, hogy megijesztetted. Mit... Mit kerestél ott fent a dobozban? - válaszolok és egyúttal egy kérdést is teszek fel, miközben felnézek a polc tetejére, ahonnan vélhetőleg a doboz leesett, amiben a rinocérosz volt. Már ha abban volt... Igyekszem túllendülni azon, hogy éppen egy plüss állattal beszélgetek és még választ is várok tőle. Látom, hogy a plüss lassan megpróbál felkászálódni, miközben szájával egy apró nyalókát nyújt felém.
- Köszönöm! - veszem el lágyan, és megsimítom a rinocérosz puha, plüss bundáját, remélve, hogy ez jól fog neki esni és nem fog megharagudni érte. A zsebembe csúsztatom a nyalókát és nem is gondolok arra, hogy tulajdonképpen én most éppen elloptam azt.
~Majd megmagyarázod...~ - jut eszembe egy gondolat, mire ki is nevetem magamat.
~Hát persze, majd elmesélem, hogy egy élő plüss figurától kaptam.~ - megcsóválom a fejemet, és nem tudok betelni a dologgal, hogy egy rinocérosszal beszélgetek, aki 15 centi magas és plüssből van. A kérdésre térít ismét magamhoz és lassan megrázom a fejemet.
- Sajnos nem. Én Eridonos vagyok. A Levitások plüss állata vagy? - teszek fel ismét egy kérdést remélve, hogy választ is kapok rá.




Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 13. 20:43 | Link

Vasváry tanár úr

    Ha meghalok, mindenképpen ide akarok kerülni. Most lépj be te is a cukorkaboltba és nézz körül. Mit látsz? Ha milliónyi édességet, csokoládét, cukorkát, meg az isten tudja mit, akkor jó helyen vagy és tudom, hogy te is itt akarsz meghalni. Vagy legalább életed után ide akarsz kerülni. Hogy megalapozzam fényes jövőmet – na meg hogy letudjam a húsvéti bevásárlást -, nem átallottam mindent összeszedni, amit csak egy hangyányit is szerettem. Volt, amiből dupla adag került a csomagomba, de olyan is volt, amiből csak kóstolót vittem. Épp a csokoládék fölött tanakodtam magammal, amikor valaki megköszörülte torkát mögöttem. Pördültem egyet a tengelyem körül és egy magas, jóképű férfival találtam szembe magam. Na de ki lehetett?
- Nos, az attól függ – ha igazán humoros akartam volna lenni, akkor azt mondom, hogy ha randit akar, akkor el kell utasítanom, a szívem már foglalt. Ez egyrészt link lett volna, másrészt beégés. Legalább az első percben ne váljunk hasznavehetetlenné. Meghallgatva a problémát egyáltalán nem éreztem olyan vészesnek, mint ahogy először le lett festve. Persze nem ismerem az emlegetett lányt, de hát minden gyerek szeret minden édességet. Vagy ez csak az én fejemben van így? Ettől függetlenül szemügyre vettem a kínálatot és rá kellett jönnöm, nekem sem könnyebb a döntés, mint a férfinak.
- Hmm. Én biztosan a marcipánosat vinném. Kóstoltam már, isteni finom, úgyhogy kijelenthetem, hogy jó nyomon jár – mosolyogtam fel rá. Tényleg ez lett volna az ideális, ráadásul a férfi jobban tudja, mi kell annak a gyereknek, nyilván okkal volt opció a marcipán. Megbíztam benne, de várhatóan ő is ezt tette velem, hiszen vadidegenként tőlem kért segítséget. Aztán kissé összehúztam a szemeimet és úgy mértem végig a férfit.
- Javítson ki, ha tévedek, de Ön új tanerő – miután abbahagytam a végtelenül értelmes fejjel járó hunyorgást, érdeklődve pislogtam a nálam magasabb férfira. Oké, most mondjátok meg őszintén. Miért kell mindnek ilyen dromedárnak lennie? Mármint, oké, az jó, ha egy hím tengerszint feletti magassága meghaladja az enyémet, na de szabjunk már határt! Csak legyintettem magamban erre a gondolatra. Felesleges…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 18. 14:54 | Link

Helen tanárnéni
//Bocsánat a késésért!//



A nyalókák bűvöletéből egy kéz érintésének érzékelése zökkenti ki. Valóban, egy ismeretlen alak taperolja a vállát, aki, ha jól sejti csakis nő lehet. Leveszi a hölgy mancsát, majd megfordul és udvariasan megszólítja. Kiderül, hogy a nő csak nyalókáért jött, úgy mit ahogy Elena is. És, hogy valami haszna is legyen ma, ne csak tétlenkedjen, ajánlatot tesz az idegennek.
 - Tudja, én is nagyon szeretem az édességeket, főleg a nyalókákat. És, ha én a maga helyében lennék... - mondja titokzatosan, majd a negyedik sorra szegeződik a tekintete, ahol egy igazán íncsiklandozó darab várakozik gazdájára. Óvatosan odasuhan és tolvajmódon lekapja a csavart édességet a polcról, majd visszatér a nő elé.
- Ezt választanám. - fejezi be az imént elkezdett mondatot, majd a nyalókát a hölgy kezébe nyomja. Egy tutti-frutti ízű, csavart darab a szerencsés kiválasztott. Elenának mindig is ez volt a kedvence, mióta csak az eszét tudja. Otthon Centraliában a szülei folyton ilyet vettek neki, szülinapra, névnapra vagy olykor olykor ha bánatos volt. De sajnos ők már soha többé nem fognak ilyet venni a lánynak. Úgy volt, hogy a szünetben hazautazik a szülővárosába, de nem volt rá képes. Már összepakolta a cuccait is, de a lába a földebgyökerezett és nem akart engedelmeskedni neki, egyszerűen tehetetlen volt. És ezt érezte azóta a nap óta mindig, a tehetetlenséget azt, hogy elveszett. Hiába tetteti magát, hogy most már jól van, semmi baja, ezt csak álca egy maszk amit magára ölt minden egyes napon amikor felkel.
Zavartan megrázza a fejét, hogy az imént felmerülő szomorú tényeket kiverhesse a fejéből és végre teljesen a nő reakciójára figyelhessen.
 - Nekem legalább is ez a kedvencem. - közli, majd egy erőltetett most vet a hölgyre. Nem lenne ennyire zavart, ha az imént nem gondolt volna vissza. Miért is szakította fel a régi sebeket?  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. április 18. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2014. május 19. 10:21 | Link

Nyammnyammnyamm. Finom cukrokák, nyalókák sora vár rám a pult mögött, vagyis azon kívül, így csak szemlélni tudom őket. Pedig az ám az igazi, ha még meg is lehetne kóstolni őket. De ez sajnos most nem lehetséges, így Elena választására hagyatkozom. Bólintok, mikor rámutat egy csavart darabra, majd odafordulok az eladóhoz, és kérek belőle 3-3 darabot, hogy mindkettőnknek elég legyen.
- A vendégem vagy. Mit szólnál, ha leülnénk és megbeszélnénk, kinek melyikek a kedvenc édességei? Azt hiszem, ez még egy nagyon virágzó édességfalós partizás kezdete lehet.
Mondom komolyan és bólogatva, hogy minél meggyőzőbb lehessek. Közben kifizetem a nyalánkságokat és az egyik asztal felé sodródunk, vagyis vezetem magunkat, hogy aztán az erszénykémet ledobva ledobhassam magam az egyik székre. Rögtön előkerül a zsebemből egy nagy doboz kártya is. A doboz persze mágikus, így amikor felnyitom, megannyi pakli kerül elő belőle. Van közte fekete macska, römi, magyar kártya, de még párkeresős, meg ki tudja, milyen nincs.
- Egy játék a majszolás közben?
Kérdezem tőle, és előbb kivárom, mit felel, azonban jó, ha előre felkészülök a nemleges válaszra, hiszen nem mindenki szeret kártyázni.
A szemeim viszont reménykednek, amit Elena is nyugodtan kiolvashat belőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 22. 08:02 | Link


Helen néni ^^



Összefont karokkal áll és a padlót bámulja. Attól tart, hogy az előbbi húzással kissé elvetette a sulykot, tehát lehetséges, hogy a nő nem fogja elfogadni az ajánlott édességet és inkább faképnél hagyja. Volt már erre alkalom nem is egyszer, hogy valaki minden nélkül otthagyta, és be kell vallani, nem a legjobb érzés. Ám erre nem kerül sor, mivel az ismeretlen hölgy bólint egyet, majd elfogadja az általa ajánlott édességet. De ami ezután jön, az igazán meghökkentően hat Elenára. A hölgy kér a pultostól mindkettőjüknek 3-3 darabot, majd az egyik asztal felé tereli a kis Főnixet. Az események gyorsan pörögnek, és mire Elena reagálni tud a történtekre, már körülbelül tíz pakli kártya sorakozik a kis asztalkán. Nagyra kerekedett szemekkel bámul, hogy most mi lesz, mivel nemigazán figyelt a nő szavaira. Azonban kis gondolkodás után, rájön, hogy valószínűleg játékra invitálják, most már csak az a kérdés, melyiket válassza. Römizni nem tud, a fekete macska is csak nagyjából megy neki, szóval marad a párkeresős. Gyors nyal egyet a saját édességéből, majd rámutat az említett paklira. De miféle felnőtt szeretheti az édességet és kártyázhat egy ismeretlen lánnyal? Biztos valami nem mindennapi ember lehet az előtte ülő. Elena nem tétovázik tovább, bemutatkozik a hölgynek és reméli, hogy ezt majd ő is megfogja tenni.
 - Ó, milyen tiszteletlen vagyok! Még be sem mutatkoztam! Elena Rose lennék, az egyik másodikos diák a Bagolykőben. - Mondja fülig érő mosollyal, majd egy újabbat nyal a nyalókájába.

Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 22. 08:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 1. 19:25 | Link

Randizzunk (?) Szöszi!
Valamelyik szabad hétvége szombatjának délutánja

Krisztián kezeit egymáshoz dörzsölgetve lassan lépeget a falu utcáin. A hideg már beköszöntött, de havat még nem hozott magával, mindazonáltal a kesztyűit nem kellett volna a kastélyban hagynia. Persze most már mindegy. Egy pillanatra megáll, körülnéz: lát néhány ismerős diákot, de egyikük sem az, akit vár, így hát tovább folytatja a körözést az utcán.
Nyáron szerencsére nem kellett az utcán aludnia, ezt pedig nem másnak, mint egy szőke szélviharnak köszönheti. Mára már megszokta Miko csapongását, hirtelenségét és hiperaktivitását. Bunkóságát, amiről már-már legendák szólnak az iskolai falai között, egyáltalán nem is tapasztalta. Lehet, hogy nem sikerült kiismernie a lányt, de ő kifejezetten kedvesnek tartja, azzal együtt, hogy gyakran úgy érzi magát mellette, mint, aki épp most él túl egy bombatámadást.
De hát mi lehetne nagyobb bizonyíték arra nézvést, hogy kedveli a szőke kiscsajt, mint az, hogy most éppen őt várva fagy halálra Bogolyfalva egyik utcáján. Na, jó, talán egy cseppet túlzok, de a lényeg, hogy Krisztián meghálálandó, hogy nyáron a lány családja befogadta őt, elhívta Mikót a cukorkaboltba, meg ahová még esetleg be szeretne nézni. Bár az apjától lenyúlt - érts: kölcsönkért, de Krisz nem tervezi, hogy visszaadja - pénz lassan elfogy, de azért ez a kis kiruccanás még simán belefér, hacsak a szőkeség nem akarja felfalni az egész boltot. Ami esetleg még meg is történhet ismerve a lány cukoréhségét.
Krisztián nem türelmetlenkedik, elvégre ő jött korábban, a megbeszélt időig még öt perc hátravan, Miko valószínűleg a barátnőivel van valamerre a faluban. A fiú összehúzza magán a kabátját, megborzong, majd megy egy újabb kört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 1. 20:13 | Link

Randi .___. - Falkavezér
Ruha

~ Mosolyogj már Gwen. Menni fog nem olyan nehéz - biztatja magát a szőke a tükör előtt. De, ha egyszer nem megy neki a mosoly, és inkább világfájdalom arcot vág mostanában. Mikor már megunja, a mimika gyakorlását inkább elkezd készülődni a találkára. Nem akarja elkeseríteni, és idegesíteni Krisztiánt a szomorú ábrázatával, de nem olyan egyszerű neki a vigyorgás. Az öltözékét nem túlozza el, hiszen azt sem tudja hova mennek. A fiú nem mondott neki semmit, csak azt, hogy a faluban találkozzanak. Mások biztos izgatottan várják, ha valaki elhívja őket valahova, de a szőke mostanában semminek nem örül. És ez nem a többiek hibája, hanem egy Viktória nevű vén boszorkáé. De ez egy más téma. Gwen nem is csodálkozott a két szobatársa reakcióján, akik amint megtudták, hogy mi lesz, örömujjongásba kezdtek. A szőke nem is lepődött meg a reakciójukon, mert Alíz már hetek óta nem hagyja békén ezzel a témával.
Na, szóval egy nagy táskával indul el Bogolyfalvára. Majd, ha indulnak, vissza a kastélyba egy kis kitérőt szeretne tenni a Mácsai család otthonához, mert Minának nemrég volt a születésnapja, és sütött neki sütit. Bár nem nagyon ismeri a kislány ízlését, csokis sütit készített neki. A csokit minden kislány szereti. És, ha már a fiú is elviszi valahová, akkor Őt sem hagyja édesség nélkül. Vagyis inkább sósat sütött, mert annyira már kiismerte a fiút, hogy tudja, nem szereti az édeset. Amikor ezt megtudta nem kicsit lepődött meg, mert ki nem szereti a gumicukorkukacokat, és a varázslatos vattacukrokat? Azok a legjobbak. Persze Gwen ezek mellett szereti a csokit, a pillecukrot, a nyalókát, és még órákig sorolhatnám. Ami a fogára való azt mind szereti, és bármikor bármennyit képes belőlük enni. Ezért van általában az ajándékai mellé egy jó nagy doboz tele a kedvenceivel.
Szóval a falu utcáin sétálgat, mikor meglátja Krisztiánt, és elmosolyodik. Talán erről beszélt Alíz? Nem köszön, neki rögtön inkább közelebb megy, és hirtelenjéből ráugrik a srác hátára. Reméli, hogy nem fognak elesni. A fiú már megszokhatta, hogy a szöszi mindig hátulról támad, és a hátán köt ki. Most miért lenne másképp?
- Ugye, nem vártál sokat? - kérdezi a másikat, miközben próbál nem leesni.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. november 1. 20:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 1. 20:39 | Link

A Szőke és a randi
Valamelyik szabad hétvége szombatjának délutánja

Bár Krisztián figyeli a közelgő és a távolodó téblábolókat is, arra nem számít, hogy a lány hátulról, egyenesen a hátára fog érkezni. Pedig gondolhatta volna, elvégre Miko nem ritkán alkalmazza ezt a figyelemfelhívó módszert, gyakran köszönés helyett is ezt használja. Krisz pár előrelépés után visszaszerzi egyensúlyát, kezével biztosítja a lány helyét a hátán, hiszen van már benne gyakorlata
- Á, kicsit sem. Csak egy fél napja állok itt. Azt hiszem, lefagytak az ujjaim - vigyorogja, majd orvul, jéghideg jobb kezét a lány arcához érinti.
Óvatosan leteszi a lányt, hátha Miko kegyeskedik leszállni róla, majd megfordulva rámosolyog a szőkére. Egy hosszú pillanatig nem szól, csak végignéz a lányon, majd újra elvigyorodik:
- Szia! Azt hiszem a te felelősséged lesz, ha megfázok, úgyhogy most kénytelen leszek elrabolni a kezed melegítés céljából. - Ezzel jobbjával megfogja a lány balját, és finoman vezetni kezdi úti céljuk, a cukorkabolt felé. Közben a srác tovább beszél, talán azért, mert észleli a szöszke szemében a szomorúságot, vagy talán csak azért, mert éppen most jött rá a beszélhetnék.
- Már azt hittem, itt hagysz, aztán karácsonykor engem állítanak ki a fenyőfa mellé a térre, mint jégszobrot. Na, de azért nem panaszkodhatom: az előbb néhány felsőéves lány ment el mellettem. Mondhatom, elég jól néztek ki.
Beszéd közben Miko reakcióit lesi, legalább egy fintort, félmosolyt szeretne látni az arcán. Esetleg egy oldalba bokszolást is kibír a cél érdekében. Mondana viccet is, de azok, amiket ő ismer, már maguk után húzzák a szakállukat, újabbakat meg még nem tanult.
Azért lassan odaérnek a bolt bejáratához, Krisz kinyitja az ajtót, majd maga elé engedi a lányt. Belép utána a melegbe, ami egyből kiolvasztja fázós tagjait. Mosolyogva a lányra néz, hogy lássa annak arcát, mikor az rájön, hogy a földi mennyországba hozták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 1. 21:27 | Link

Randi .___. - Falkavezér

- Ki mondta, hogy gyere ide előbb? - kérdez vissza mosolyogva. Az arcához érő kéz miatt felszisszen, de ez az egy két perc késés elfogadható, ha egy lányról van szó. Mondjuk, azt is el kell ismerni, hogy Gwen nem szokott sokat készülődni. Ez a kis kimozdulás kellett már neki, mivel a mostani hétvégéken nem láthatták az iskolában, mert mindig hazautazott. De, hogy miért azt Ő sem tudja, mert eddig, amikor hazalátogatott, akkor csak vitatkozást és ordibálást hallhatott. A keresztapja és a bácsikája mostanában nem jönnek ki. Ha a fiú nem hívja el, akkor sem ment volna haza Pécsre. Bár a fiú nem tudja, hogy miért szomorú Gwen azért hálás neki, amiért elviszi valahová. Magában nagyon hálálkodik a fiúnak, de ezt nem tudja kinyilvánítani. Na, majd egyszer talán.
- Nagyon hidegek az ujjaid - csak ennyit tud kinyögni, mikor a fiú megfogja a kezét. A mondat első részét figyelmen kívül hagyja, ami nagyon meglepő tőle, mert szeret visszavágni a csípős megjegyzéseivel. A lányt melegség önti el. Aztán Gwennek eszébe jut, hogy mi volt mikor először találkozott Krisztiánnal. Akkor nem történt semmi, mégis bekerültek az Ediczumba. Akkor most fog örülni a banya a pletykáknak. Nem foglalkozik ezzel sokat, hiszen nem érdeklik mások véleménye. Gondoljanak azt, amit csak akarnak.
- Azt hiszem, van egy jeges gyerek az iskolában. Ha akarod, megkérem, hogy csináljon belőled jégszobrot - válaszolja a másiknak. A második mondatra csak egy szemforgatást ad válaszul. De, ha már a fiú kérkedni akar az ilyesmivel, akkor Gwen sem fogja be a száját.
- Én meg azért késtem, mert beszédbe elegyedtem egy helyes rellonossal - mondja vigyorogva. Nem is hazudik sokat, mert épp Mátéval sikerült találkoznia, és szólt, hogy a fiú elejtett valamit. És, ha ez nem történt volna meg, akkor is lenne, mit meséljen mert útközben nem egy helyes fiatalt látott.
Közben elérnek a cukorkaboltba, és Gwen tágra nyílt szemekkel figyeli, ahogy a fiú kinyitja az ajtót neki. Ha most valaki belátna Gwen fejében két pillanat alatt elszédülne, mivel a lány képzeletben körbe-körbe szaladgál, azt kántálva, hogy cukorka, cukorka, cukorka. Ennél jobb helyre nem is hozhatták volna. Mikor végre sikerül magához térnie, kinyög egy 'köszönöm'-öt, és egy puszit nyom a fiú arcára, majd eltűnik a sorok között. A sütit, majd akkor szeretné odaadni, ha visszaindulnak, vagy kilépnek a cukorkák közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 17. 13:31 | Link

A Szőke és a randi
Valamelyik szabad hétvége szombatjának délutánja

Végre megérkezett a szőkeség, úgyhogy indulhatnak is a kinézett úti cél felé. Közben a jégszobros megjegyzésre csak megvonja a vállát; még az is lehet, hogy jól esne neki, ha pár hétig hibernálva lehetne.
- És, életben hagytad? - cukkolja a lányt, elvégre ahhoz képest, hogy a pletykák szerint nagy bunyós, ő még sosem látta igazán agresszívnak. Persze csak ha a megismerkedésük körülményeit nem vesszük figyelembe.
A cukorkabolt nem kocsma, ahol mindig a férfinek kell előbb bemenni, így hát Krisz maga elé engedi a lányt, akinek ekkorra már féltenyérnyire nőnek a szemei, legalábbis a csillogástól legalább akkorának néznek ki. A srác nem kevéssé lepődik meg a lány hirtelen köszönetnyilvánításától, le is fagy tőle a küszöbre pár pillanatra.
Végül megrázza a fejét és elindul a sorok mellett, hogy megtalálja a hebrencs szőkét. Közben egészen káprázik bele a szeme, hogy milyen színes, és mennyi minden található a helyiségben. Egyik másik furcsaságot szívesen megkóstolná, mégsem teszi, mert bár kinézetre lehet, hogy ínycsiklandozónak tűnik, Krisz nem igazán kedveli az édes ízvilágot. Minden jöhet, ami sós vagy savanyú, esetleg egyszerre a kettő, de az édeset nehezen viseli.
Közben az egyik polc előtt a szőkeségre is rálel, oda is lép mellé, elvégre nem azért hozta el a lányt, hogy külön-külön szórakozzanak. Viszont meg is akar kérdezni tőle valamit, ami már egy ideje fúrja az oldalát, ugyanakkor lehet, hogy elrontaná vele a hangulatot.
- Ha nem a fél boltot veszed meg, akkor meghívlak a mai cukorkaadagodra. - És így keletkeznek az adóssághegyek. Ennek ellenére Krisz elemi udvariasságnak érzi, hogy ma ő fizet a lány helyett, és ehhez semmi köze nem lehet egyikük anyagi helyzetének sem.
- Mostanában nem tűnsz valami vidámnak... - Hát mégis szóba hozza, de választ csupán csak reméli, hogy kap. - Persze, ha semmi közöm hozzá, akkor nem kell az orromra kötnöd. Csak... - "Aggódom" Na, ez az, amit nem fog kimondani. Ostobán venné ki magát, meg különben is... De azért figyelmesen szemléli a lány arcát, amíg a válaszra vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. november 17. 16:27 | Link

Randi .___. - Falkavezér

 Gwen felismer néhány embert az utcán, akiknek vagy köszön, vagy próbálja nem észrevenni őket. Épp mikor az egyik fekete hajú lányt pillantja meg, aki nagyon hasonlít az unokatestvérére, Krisz egy kérdést szegez neki.
- Persze! Tudod, nem minden áldozatomat csinálom ki. Vannak akiket, meghagyok, hogy későbbre is legyen - válaszolja könnyedén. Nem zavarja, hogy a másik ilyenek kérdez tőle, mert már megszokta. Szereti használni a testi erejét. Ehhez jön egy kis ész és olyan terveket talál ki, amit más is megirigyelhet. Mint például a 'Kutassuk át a fiúk szobáját!' hadművelet. Alíz még el is csodálkozott, hogy tudta olyan hamar kitalálni.
Elérnek a bolthoz majd a puszi után már el is tűnik a szem elől. Már nem egyszer járt itt, ezért tudja, hogy hol vannak a kedvenc édességei. Viszont abban nem biztos, hogy a fiú fizeti is a kirándulást vagy csak elhozta. Végül is nem foglalkozik vele sokat, mert már két-három napja nem evett cukrot. Igazából semmit nem evett. Rendes főtt ételből is csak tegnap kapott be pár falatot, de azóta nem kajált. Hát, egy falat sem megy le a torkán a szomorúságtól és az idegességtől, de hát ki bírna enni ilyenkor? Otthon megy a vita, erre még rátesz egy lapáttal Kathleen is, plusz, még a tanulnivalója is rengeteg, és kviddicsezni is jár. Csak, hogy a legfontosabb dolgokat említsem.
- Az igazat megvallva már két napja nem ettem édességet - csak akkor gondolja át a dolgokat, mikor már kimondta. Ebből a mondatból mindenki sejtheti, hogy valami baj van vele, mert aki igazán ismeri Gwent az tudja, hogy imádja az édességet. Gyorsan megfog egy adag vattacukrot, hátha sikerül elterelnie a témát, de túl átlátszó a dolog.
- De azért a vattacukrot elfogadom. Azt valahogy mindig elfelejtenek küldeni - mosolyogja.
Már indulna is a kasszához, de farkasfiú megkérdezi, hogy mi a baja. Egy szomorkás mosoly jelenik meg az arcán, de azért válaszol.
- Otthon van a probléma. És majd elakarom mondani neked... vagyis nektek, de még nem most. Majd, később, ha már biztos lesz a dolog, vagy nem lesz belőle semmi. Azért remélem, hogy az utóbbi - válaszol a másiknak. Legalább is az akar lenni, de lehet, hogy a másik nem teljesen értette a makogását. Viszont hallani vél valamit Krisztiántól, de nem fejezi be. A szőkét egyre jobban érdekli, hogy mi akar lenni az a befejezetlen mondat, és ennek hangot is ad.
- Te csak... - néz rá kiskutya szemekkel, hátha ettől jobban megered a másik nyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. december 8. 17:48 | Link

A Szöszke és a randi
Valamelyik szabad hétvége szombatjának délutánja

Krisz kicsit piszkálja a lányt, de persze Gwen veszi a lapot. Ez is remek tulajdonsága: nem könnyen sértődik meg, tudja, mi a poén. Alapból is elég kemény csajnak tűnik, és ez akkor is így lenne, ha nem lehetne hallani mindenféle pletykát a verekedéseiről. Lelkileg erős, általában határozott és önbizalomért sem szalad a szomszédba. Mostanában valahogy mégis olyan szomorúnak tűnik, mintha valami olyan gond nyomasztaná, amin már nem tud egyszerűen túllépni. Krisz azonban nem az, az ember, akivel lelkizni lehetne. A problémák legjobb megoldása, ha szőnyeg alá söpörjük őket. Legalábbis a srác szerint. A javítóban is kellett majdnem egy év mire a pszichonéni úgy, ahogy kiszedte belőle a dolgokat, és még akkor sem árult el neki mindent. Akkor sem, ha tudja, hogy sok mindent köszönhet a nőnek, és sok régi problémáján miatta jutott túl. Valahogy az élveboncolás jut az eszébe a lelki gondok megbeszéléséről, és kicsit sem érezné helyesnek, ha Gwent is ilyesminek tenné ki, mégis rákérdez a dologra, mert szeretne segíteni. Ha tud tenni valamit, amitől vidámabb lesz a szőke lány, megteszi.
A válasz azonban nem igazán gördíti előre a dolgokat. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól! Van probléma, el is fogja mondani, de nem itt és nem most. Remek. Ellenben azt észreveszi, amiről Krisz nem akar beszélni, épp csak majdnem kicsúszik a száján. Még szép, hogy feltűnik neki. Elvégre nő.
- Semmiség - mosolyog a lányra, majd megsimogatja a szőke tincseket a lány feje tetején. - Tudod, mit, fizetek, aztán keressünk valami nyugisabb helyet! Aztán játsszunk igazmondósat. Persze csak, ha nem félsz - néz rá kihívóan a lányra.
Persze ezt a játékot Krisz sokkal jobban megbánhatja még, de most nincs jobb ötlete, mivel is kerülhetne közelebb a bánatos lányhoz. Na, meg persze szeretné kicsalogatni belőle, hogy mi is a probléma. Egy beszélgetés közben akár még el is szólhatja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 8. 19:18 | Link

Randi - Falkavezér

Gwen persze, hogy nem mondja el a másiknak, mi nyomja a lelkét. Ezt nem lehet, csak úgy, hogy "Helló, lehet, elmegyek Angliába és a Roxfortba!". Ez ennél sokkal nehezebb, és kell még egy kis idő a lánynak. A fiú nem reagál a cukorkás dologra, aminek örül a lány. Ám nem tudhatja, hogy a másik direkt hagyta szó nélkül, vagy pedig nem fogta fel a szavakat. Bár Gwenben felmerül az első verzió, mert ismeri a másik kedvességét és jó fejségét. És ezek miatt gondolja azt Alíz, hogy fülig bele van zúgva a srácba. Pedig ez nem teljesen igaz. Azt el kell ismerni, hogy tetszik neki Krisztián és szereti a vele eltöltött időt de, nem teljesen szerelmes még bele. És most itt van ez a költözéses izé is, szóval most azzal kell foglalkoznia. Meg ajándékot venni Ellának.
 A fiú nem folytatja a megkezdett mondatát, ami a szöszinek fel is tűnik, ezért rákérdez. Tudhatta volna, hogy választ nem fog kapni, de a remény hal meg utoljára. A fejsimogatásra lehajtja a buksiját. Nem tudja, hogy erre most mit szóljon, reagáljon. Ám a mondat második felére ráemeli zöld íriszeit a másikra és gonosz mosolyra húzza a száját. Nem olyanra, mint amiket a beszólásai és verekedései előtt vagy után vág, hanem mint mondjuk, amikor a szobatársait akarja cukkolni. Olyan baráti mosoly.
- Hozzak Veritaserimot? - kérdezi a másikat. De tényleg? Honnan tudják egymásról, ha a szemben ülő nem mond igazat? Ezt majd később megkérdezi. És mi az, hogy fél? Ch! Ennyire nem ismerheti félre a másik. Pár dolog van, amitől a szőke fél, de azokat senkinek nem mondta el. A boltból kilépve újra átjárja a hideg kinti levegő. A bent töltött idő már eléggé felmelegítette és Gwen jobban szereti a hideget.
- És hol szeretnél beszélgetni? - kérdezi a másikat, majd míg a választ várja, körbenéz. Miután Krisztiánnak sikerül döntenie elindulnak a kiválasztott hely felé.
- Honnan fogom tudni, hogy nem hazudsz? -kérdezi a másikat. Feltehetné úgy is a kérdést, hogy mindkettejükre vonatkozzon, de Gwen nem szokott hazudni. Csak egyszer történt ilyen és akkor még kisebb volt. Azóta megtanulta, hogy hazudni nem szép dolog. Plusz még mástól is elvárja az őszinteséget így neki is annak kell lennie. Közben elérnek a helyhez és a lány már le is ül az ülőalkalmatosságra.
- Kérdezz, mit szeretnél megtudni - néz a másikra. Ha már ő találta ki, akkor ő is kérdezzen. És így legalább Gwen tudni fogja, hogy mit kérdezzen a másiktól. Amilyen a fogadj Isten, olyan az adjon Isten! A táskájának a földet érése juttatja eszébe a lánynak a sütiket.
- Amiért elhoztál ide sütöttem neked valamit. Tudom, hogy az édes nem a kedvenced, ezért sósat csináltam. Eskü, hogy nem tettem bele semmi mérget, ha ez megnyugtat - mondja nevetve. Ha már a bunyózást is elviccelték, akkor ezt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 23. 18:59 | Link

Annamária
Ruha

A múltkori meccs óta még mindig nagyon furcsa érzésem volt. Mármint, nagyon örültem neki, hogy megnyertük, de ettől függetlenül a baleset emléke élénken élt az emlékezetemben. Egyelőre abban sem voltam biztos, hogy valaha még seprűre fogok ülni, azután, hogy láttam a saját lábszárcsontomat. Azt hiszem, ha nem ülök többé seprűre, Tony nem fogja bánni... Jaj, miért kell folyton aggódnia szegényemnek? Miután kijöttem a gyengélkedőről, még pár napig muszáj volt... lábadoznom, ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Azonban a tétlenség szinte felemésztett, muszáj volt előbb-utóbb kimozdulnom, még annak ellenére is, hogy féltem újra normálisan lábra állni. Szóval miután lassan felöltözködtem, még mindig túlságosan is óvatosan, belebújtam a bakancsomba és elsántikáltam az ajtóig, hogy felvegyem a kabátomat. Gyors belebújtam, majd az újonnan beszerzett sétapálcámat magamhoz véve lesántítottam a földszintre. Semmi baja nem volt a lábamnak, mégsem mertem rendesen ráállni, beleállt a fantomfájás néha és akkor máris annyi volt, ültem a popómon, mint a jó kislányok. Mivel Tony éppen tanult, azt hiszem, pont volt időm, hogy felfirkantsak egy üzenetet a kis táblánkra. "Jól vagyok, nemsokára jövök vissza, ne aggódj. Szeretlek: Grace" Azzal kibicegtem és elindultam, hogy szerezzek magamnak némi édességet. Erre nem is találhattam volna jobb helyet, mint a Paradis Cukorkabolt. Szóval arra vettem az irányt, átbicegve a falun, majd beléptem körbepillantva. Biccentettem, belépve az ajtón, aztán szereztem magamnak egy kosarat és körbepillantottam. A zene jó volt, az édességek meg magát az édenkertet jelentették, mert már nagyon csoki-hiányom volt. Éppen szereztem volna pár csoki-békát, mikor véletlenül meglöktem egy leányzót. Persze azonnal oda fordultam, letéve a kosarat az egyik pultra, majd a lány karja után kaptam.
- Ne haragudj, tényleg... - mondtam gyorsan. Nem voltam amúgy ilyen típus, de a balesetem óta kicsit másképp láttam a világot. Rámarkoltam a sétapálcámra, majd elengedtem a hölgyikét, mikor láttam, hogy biztosan áll a lábán. - Minden rendben?
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2015. január 23. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 23. 22:44 | Link





Mennyi cukor. Nem is szeretem a cukrot, de azért olyan sokféle van színek meg formák meg mindenféle további kritériumok tekintetében, hogy még én is elcsodálkozom belépve az ajtón. Igazából ma is abban a reményben indultam útnak, hogy talán sikerül valamit lehúzni a listámról, mondjuk a pálcát. Nagyon javasolták, hogy minél hamarabb szerezzem be, de továbbra sem tudom, hol kellene keresnem. A cukorkabolt viszont azonnal szemet szúrt és azonnal megfordult a fejemben, hogy szerezhetnék valamit Gergőnek. Majd becsempészhetném valahogy a dolgai közé, abban úgyis van gyakorlatom. Ez lesz. Belépek hát a boltba, és alaposan elámulok. Ez aztán a választék. Nem kellene elkapkodni, mit is veszek a bátyámnak, hát csigalassúsággal szemlélek meg minden elém kerülő édességet, amit csak választhatnék. Azok ott csokibékák? Jól látok? Hitetlenkedve bámulom az édességet, és fél kézzel kotorászni kezdek a táskámban a pénztárcám után. Talán egy ilyet kellene szereznem Gergőnek, de nem tudom, van-e rá elég pénzem. Vajon az ára sok vagy kevés? Nem boldogulok én ezzel. Hajj, mégiscsak a pálcaváráslással kellene kezdenem, aztán meg ha marad pénzem, visszajönni ide. Már indulnék is, amikor valaki meglök.
- Vigyázhatnál kicsit jobban - dünnyögöm magam elé, lépve előre kettőt is, még mielőtt sikerülne elesnem a hirtelen kapott lendülettől, aztán vállam fölött pillantok hátra, megnézve, ki is jött nekem, mielőtt indulnék a dolgomra.
- Aha, minden rendben - válaszolom icpicit kelletlenül, miután elkapja a karom, de máris magabiztosan mosolyodom el, pedig legszívesebben behúzódnék egy sarokba és elbőgném magam, annyira idegen ez az egész világ. Az viszont semmit sem oldana meg. Megkérdezhetném inkább, ha már megállított, hogyan is működik ez az egész itteni fizetőeszközös dolog. Nem értek a sarlókhoz, meg ami van még. Vagy legalább a pálcabolthoz eligazíthatna. Van olyan egyáltalán? Vagy ezt egyszerűen tucatjával lehet venni tanszerboltba?
- Ne haragudj, nem ide tartozik, de meg tudnád mondani, hol tudok varázspálcát venni? - kérdezem. Ránézésre nem sokkal lehet idősebb nálam, és nem úgy ténfereg itt a boltban, mintha nem ismerné ki magát. Talán szerencsém van és régebb óta lakik itt, vagy éppen helyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 23. 23:10 | Link

Annamária
Ruha

Persze miután meglöktem a csajt, egy kicsit... nagyon borzasztóan éreztem magam tőle, mert tényleg nem állt szándékomban most sem őt, sem magamat kellemetlen helyzetbe sodorni. A lányka lépett előre párat, én pedig grimaszolva néztem. Na ezt jól megcsináltad, Gracie... Az orra alá motyogott, de értettem, szóval egy rosszalló pillantással díjaztam. Ahhoz képest, hogy fiatalka, nem éppen túl barátságos... Na de sebaj... Ezen nem fogok vele parádézni! Rám nézett a válla felett és szinte foghegyről idevetette nekem, hogy minden rendben van, de valahogy nem volt túl hihető nekem a kiscsaj. Azt hiszem, hogy nem igazán igazodik itt ki. Szorosabban rámarkoltam a sétapálcámra, hogy a lábamat ne annyira terheljem, majd indultam volna tovább, elengedve a karját és visszaszerezve a csokis ládikát. Kicsit elgondolkozott egy időre, én pedig addig felmarkoltam még pár csokibékás-dobozt, meg pár drublit és nyaláspálcát. Imádtam az édességet, főleg itt venni, mivel kifejezetten jó volt a választék és az ár sem volt rossz. Éppen beraktároztam volna egy nagy adag vajkaramellát, mikor a lány utánam szólt, így megtorpantam, kis mosollyal az arcomon. Tehát egy gólyával van dolgom. Gondolhattam volna. Kis mosollyal visszafordultam felé, ismét letéve a kosaramat és a pálcámra könyököltem.
- Pálcát, hm? Elsős vagy, jól sejtem? Én hatodikos vagyok, kedves. Pálcakészítő szakon tanulok, úgyhogy azt hiszem, pont jó embertől kérdezted... - vigyorogtam szélesen, majd végigmértem a leányzót. Szimpi volt, nem tűnt túl betoji nyuszinak, szóval gondolkoztam rajta, hogy segítsek neki, erősen gondolkoztam rajta. Végül fél perc tanulmányozás után bólintottam egyet elégedetten és felegyenesedtem.
- Tudod, nem igazán tudom elmagyarázni és még akarok egy rakás karamellát, meg zselés drazsét, hogy a legyen mit nassolnom, szóval... - elhúztam a számat elgondolkozva, majd bepakoltam egy nagy adagot mindkét imént említett édességből, figyelmen kívül hagyva a gólyát. Legalábbis hagytam, hogy így higgye. Mindezek után visszafordultam hozzá, majd elmosolyodtam.
- De ha gondolod, megmutathatom neked... Persze, csak miután itt végeztem - bólintottam elgondolkozott fejjel és tovább vizslattam a sorokat, mit is kéne még szállítanom magammal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 29. 03:53 | Link



Jó, jó, jó. Ebben a percben teremtene le a családom tetemes része, hogy viselkedjek már. Jobban is indíthatnék, az már biztos, de ha egyszer tényleg figyelhetne jobban, mielőtt velem törli fel a padlót... hah, emberek. Ha tehetném, egy toronyban élném le az életem, csak ne kelljen kommunikálni. Sírva menekülnék innen is, erről a helyről, ebből az egész világból, annyira nagyon ijesztő, de ha megteszem, megfutamodom az elől, amit én választottan. Nekem kell megenni, amit főztem. Semmi vész, csak úgy kell tennem most is, mintha a lehető legmagabiztosabb ember lennék a világon. Kihúzom magam gyorsan és elmosolyodom, ha már akaratlanul belém botlott, talán tud segíteni. Kétségbeesetten szeretném már letudni a pálcavásárlást, éppen jól jönne, ha meg tudná mondani, hol lehet. Szabadulni akarok az egész itt intézendő teendők halmazától. Kedves? A kedves a nagynénéd térdkalácsa, de legyél boldog, nem grimaszolok. Különben tizenhét vagyok, de ezt se kell tudnod, kedves, gondolom, miközben hallgatom a szavait, közben azonban mégis mosolyogva bólintok a kérdésére válaszul.
- Igen, nemrég érkeztem és nem igazán ismerem a falut. Jól jönne egy kis útbaigazítás - válaszolom végül. Zsebre dugom a kezem közben egy laza mozdulattal, egész jól megy ez nekem, azt hiszem, hogy ne lehessen látni, hogy tulajdonképpen majd felrobbanok az idegtől és elásnám magam. Szinte nem is hallom, mit hadovál az édességekről, de jó, legyen, bármi is az, sajnos kénytelen vagyok beleegyezni, mert a segítségére szorulok. Másoktól függeni - az első tétel a feketelistámon, és mégis mindig belecsúszom.
- Oké. Hálás lennék - közlöm vele még mielőtt befejezné a második mondatot, éppen elég az, hogy megmutatná. Ha pálcakészítő lesz, bizonyára azt is tudja, milyet lesz jó választanom, vagy hogy van ez, szóval csak jó, ha jön és nem kavarodok el az egészben csinálva esetleg valami hülyeséget. Majd csak kibírom a körtúrát az édességek között is, ennyiért megéri.
- Lehet még egy kérdésem? Nagyon nem igazodok ki ezen az itteni pénzen. Úgy nagyjából mennyibe kerülhetnek a pálcák? - kérdezem meg, miközben végre valahára előszedem a táskámból a pénztárcám. Megrémít, hogy nem tudom, mennyit ér az összeg, ami a kezemben van, kevés-e vagy sok a negyvenkét galleon tizenhat sarló és harmincegy akármicsoda, aminek nem jut eszembe a neve. Amíg munkát nem találok, egyelőre ez minden vagyonom és bele kellene szuszakolni a teljes tanfelszerelésem, üsttel, könyvekkel, talárral együtt. Meg Gergőnek egy olyan csokibékát, vagy mit, hogy aztán a dolgai közé csempészhessem. Mondja valaki, hogy belefér, ha ügyes vagyok és jól osztom be az egészet. Ajkamat rágva nézegetem az árat meg a kezemben tartott érméket abból a harmadik kategóriából, ami knut vagy kunt, vagy micsoda, nem számít a neve, aztán csak fogok egy dobozt olyan csokibékával, és követem a lányt. Megveszem, majd a maradékból meg kihozom a többit. Megoldom. Eddig is megoldottam mindent, nem fog ez ki rajtam.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. január 29. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. január 29. 17:35 | Link

Annamária
Ruha

Persze a csajszi még a bocsánatkérésem után is elég zabosnak tűnt, ami nekem azért nem igazán nyerte el a tetszésemet, tekintve, hogy nem voltam ilyen szempontból egy aranyos nő. Ha bocsánatot kértem - ami tőlem nagy szónak számít -, akkor bizony elvártam, hogy ne nézzenek rám úgy, mint egy kupac sárkánytrágyára. A lány persze összekapta magát, de már láttam az alatt a pár pillanat alatt, mi is jár a fejében, mennyire szeretne elküldeni melegebb éghajlatra, szóval hűvös hangszínt vettem fel. Mikor kijelentette, hogy új itt és nem ártana neki a segítség, aprót bólintottam összeszorítva az ajkaimat. Próbált lazának tűnni, de azt hiszem, túl jól ismertem már az embereket ahhoz, hogy én ezt bevegyem. Hátrány, ha az a hobbid, hogy emberek viselkedését és gesztusait tartod szemmel. Vagy éppen áldás, ki ahogy gondolja. Mindenesetre én bepakoltam az édességekből, aztán felpillantottam rá.
- Tudod, azt hiszem mégis el tudom magyarázni merre van a pálcabolt. Ott találod a... - azzal elkezdtem magyarázni és mutogatni. Nem igazán érdekelt, hogy hányadikas vagy hány éves, annyi már biztos volt, hogy nem volt túlzottan szimpatikus a leányzó. Azt hiszem, hogy ez az érzés kölcsönös volt. Beálltam a kasszához fizetni, majd hátrapillantottam rá felvont szemöldökkel, mikor a pénzekről kérdezett.
- Te aztán tényleg új vagy itt... Azt hiszem, hogy 11 Galleon körül van. A galleonnál kisebb pénznem a sarló, az az ezüstszínű. A legkisebb meg a knút, az váltja mind a kettőt, de a galleonal mész a legtöbbre - mondtam végül és kifizettem a vásárolt édességeket felmarkolva.
- Nem erőltetném a további beszélgetést, mert  úgy veszem észre, a hátad közepére sem kívánsz. Mindenesetre... - a kezébe nyomtam egy csokibékát, amit már kifizettem, majd az ajtó felé indultam. Még a vállam fölött hátraszóltam, mintegy megmagyarázandó az előbbi tettemet. - Mert majdnem fellöktelek.
Lehet, hogy újabban figyelmetlen voltam, de bunkó az nem. Mióta Tonyval voltam, azt ki kellett érdemelni, hogy én szemét legyek.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2015. január 29. 17:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 20. 17:19 | Link

AXL
szösziélesztés

Miután az ember lánya nehéz időszakon van túl és végre úgy néz ki, lassan túlteszi magát az egészen, vannak bizonyos dolgok, amikkel el akarja nyomni a múltat. Kitörölni a szöszi fejből azonban nem olyan könnyű a történéseket, főleg nem Sáráéból, pedig tudja, hogy így nyoma marad rajta. A külsején, a személyiségén, ő pedig ezt nem akarja. Hiszen ebben császárnő csak igazán (sok más egyéb mellett), hogyan lépjen tovább, hagyjon maga mögött mindent és koncentráljon csak előre.
És most érkezett el a csajos korszaka. Mindig is nőies volt, de most aztán a tető fokára hág, nem, nem buta liba lesz belőle, nem is fiatal, megjátszott díva, hanem igazi, üdítő jelenség. Kellemes öltözet, finom smink, frissen festett, világos haj. Budanekeresden járt ma, vett magának pár új, divatos és márkás cuccot, mert igazából megérti Noelt. A minőségre költött rengeteg pénz igenis kielégülést hoz a léleknek, ez nem kétség. Ezen kívül pedig még mi okoz boldogságot a legidősebb Ombozi gyermek legkevésbé sem törékeny lelkecskéjének? Édesség.
Így keveredett ő a cukorkaboltba, nincs kedve összefutni valakivel a cukrászdában, meg amúgy is túl sokat jár oda mostanság. Inkább betankol most későbbre is cukorból. Persze, nem kell őt félteni, az édesség meg sem kottyan neki, tudniillik azon kívül nem sokat eszik, eljár futni, jógázik és igyekszik olyan fitness lady lenni, mint a photoshop lányok a címlapokon. Bár nem kell sokat fejlődnie hozzá, valljuk be, azért mégis egy kis edzettséget igényel. Most viszont nem egészséges életmód, hanem kényeztetés van, ahogy belép a boltba, jó kislány módjára köszön, majd vesz is magához egy dobozkát, a kellemes zene ritmusára lépked, mintha éppen egy kifutón járna. Kellemesen mozog, pár cukortúladagolásos, hiperaktív gyerek vágtat el mellette, majdnem fellökik, de őt ez sem zavarja meg. Már a harmadik adag cukrot sikerül összeharácsolnia, de még mindig nem érzi, hogy elég lenne.
Aztán meglátja az egyik jól rögzített, óriás nyalókát. Az édesség elég tekintélyes ahhoz, hogy az ő édességigényét is kielégítse, hiszen Sára mindenben megfelelően nagyvonalú, pont, mint az Ombozi család többi tagja.
Szóval félrerakja addig a többi cukorkát, hogy egyik kezével megfoghassa és próbálja kiemelni a tartójából. Bármilyen meglepő, nem megy neki elsőre, de nem adja ám fel olyan könnyen! Ehhez már felrakja napszemüvegét a fejére, feljebb tűri a felsőjét és finoman próbálja két kézzel kiemelni. Úgy sem sikerül. Körbenéz, látja-e valaki, hogy mire készül, de nem. Nem segítséget keres, csak vicces látvány lehet, ahogy nekirugaszkodik az óriásnyalókának, és egy erőteljes rántással kihúzza. Na ugye, hogy megvan az eredménye a sok edzésnek! De azzal a lendülettel, ahogy kijött, megy is tovább, nem áll meg Sára kérésére. Az egyik óvatlan vásárló fejének hatására azonban megáll.
- Uh, bocsika! - Közli angyali hangon, amikor konstatálja, hogy hatalmas fegyverével véletlen fejbe kólintott valakit. De amint húzná vissza véletlen lett harci pörölyét, valami zavar van az erőben, nem jön. Mielőtt ráncigálná, elkezdi használni az eszét, mert néha azt sem árt.
- Ne nagyon mozogj, azt hiszem, beleragadt a hajadba... - Állapítja meg a komoly helyzetet, miközben nagy, zöld szemekkel pislog ki a cukortányér mögül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 20. 18:45 | Link

Csingiling
szösziélesztés

Ismét felgyűltek a születésnapok. Lassan arra a megállapításra jut, hogy azok is párosával járnak legalább, ha nem éppen csoportoslag, mint a lányok. Ellioté a napokban volt, az ifjabbik Sjölanderé meg holnapután lesz, és hát mit is lehet neki venni ajándékba? Édességet. Sieg egyébként is nagyon tud értékelni bármiféle ajándékot, de az edésséget különösen, főleg, ha az a valami még a színét is változtatja, netán mozog vagy visszafelesel, esetleg furcsa íze van. Minden, ami nem hétköznapi, az érdekes. Persze, azért nem lehet csak édességet enni, ezt már pöttöm is megtanulta - aki amúgy már nem is olyan kis pöttöm, csak hát a bátyja szemében mindig is az marad -, de kap majd néhány csokibékát, egy kis mindenféle ízesítésben meg színben kapható gumicukrot, meg talán nyalókát is lehetne neki szerezni. Majd az édesanyjuk úgyis ügyel rá, hogy ne mindent sikerüljön azon nyomban felfalni. Az ajándék nem ehető része egyébként is megvan már, egy meséskönyv színezhető képekkel. Mint kiderült, Sieg is nagyon szeret festegetni, színezni, és már a nyálmegosztós korszakából is kinőtt, hát remek ötletnek tűnik egyelőre ilyen könyvet ajándékozni neki, addig sem fog a falra firkálni a szüleik nagy örömére. Na de igen, még valami igazán érdekes nyalókát kellene szerezni, hogy azt mondhassa, itt végzett a vásárlással. El is indul az említett édességek gyűjtőhelyére, ami a bolt másik részében van, és alaposan szétnézve igyekszik mérlegelni, mi is lenne igazán jó választás. Már éppen megnézné közelebbről az egyik nagyon színes, különlegesebbnek tűnő mintapéldányt, hátha elég érdekesnek bizonyulna az öccse számára is, amikor valaki, vagy éppen valami fejbe csapja.
- Aucs - szólal meg nagyon konstruktív párbeszédet kezdeményezve éppen. Nem fájt annyira, hogy feljajduljon tőle, akármekkora is volt a lendület, és csak egy lépésébe telt korrigálni az egészet, meg se fordult a fejében, hogy esetleg ennyitől még a padlóval is közelebbi ismeretséget köthetne, inkább csak meglepődött. Nem egy hatékony vásárlófogó taktika lecsapni a vevőket, bár tekintve, hogy bármit is csaptak hozzá, éppen nem sikerül szabadulnia tőle, lehet, hogy mégsem annyira rossz ez a taktika. Majd ide ragad. A hang viszont ismerős.
- Csingiling? - pillant a hang irányába, és máris nyugtázza, hogy nem tévedett. Sárihoz van szerencséje, és ahogy az már lassan szokássá vált, ha a lányról van szó, megint egy elképesztően irreális helyzetbe csöppentek. Egy hatalmas nyalókát sikerült a hajába ragasztania a lánynak.
- Ez most komoly? Kisebbet nem találtál, csak ezt? - pislog rá kérdőn, ha mákja van, akkor csak a fele haját kell levágni, ami lassan már vállig ér. Legalább nem lesz kopasz. Vagy igen?
- Mondd, hogy ki tudod szedni a hajamból. Nem mostanában tervezek megkopaszodni - jelenti ki egy egészen kicsit elsápadva a gondolattól is, hogy megszabaduljon a hajától. Nem és nem, az teljességgel kizárt. Sári ragasztotta a hajába, biztos talál megoldást, hogy ki is szedje onnan. Legalábbis reméli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 20. 19:48 | Link

AXL
szösziélesztés

Úgy hallja pont kellő mértékű fájdalmat okozott. Nem tört nyakat, se más csontot, nincs vér, se ájulás, nincs dráma. Addig jó, addig van a világnak rendje, amíg semmi komoly helyzetbe nem kényszerítik Sárit. Ennyi fájdalom még bele is fér, főleg, hogy óvatlanul mászkáltak Sára közelében, ez afféle büntetés.
De ahogy kipillant a nyalóka mögül az arcra, egy meglepődött, ámbár ismerős ábrázat fogadja, ő pedig nagy, zöld szemekkel pillog. Ártatlan, hófehér a lelke, ez lesüt róla, ahogy szerencsétlen srácra pillant, már-már bűnbánó mosolyt villant felé.
- Axel! - Látszik rajta, hogy nem annyira örül a találkozás körülményének, nem őszinte a mosolya, tekintve, hogy éppen egy óriás nyalókát ragasztott a fejéhez, valószínűleg visszavonhatatlanul. Amúgy furcsán nosztalgikus érzésekkel tölti el a beceneve. Ó, emlékszik még, amikor a cukikór hatása alatt egyszer összefutottak a fiúval. Azt valószínűleg egyikük sem fogja soha felvállalni.
De ahelyett, hogy a fiú kedvesen kérné a segítségét, ki van akadva. Reálisan nézve, teljesen jogosan értetlenkedik, Sára világában azonban nem így mennek a dolgok. Ha kell valami tőle, akkor cukik vagyunk vele és körbekedveskedjük, nem pedig bíráljuk a nyalókája méretét és nem féltjük túlságosan a hajunkat. Bizony, hiszen milyen csekély áldozat egy kis foltnyi haj az Ombozi lány barátságáért? Gondolkodás nélkül kellett volna bevállalnia Axelnek, értetlenkedés és egyéb megjegyzések nélkül, legalábbis Sára szerint.
Szóval nekiesik, egy mozdulattal próbálja leszedni, de nem jön össze. Viszont azért kínozni mégsem kéne Axelt. Valami más kell, sokkal nőiesebb megoldás, meg amúgy kedves is. Na jó, kedvesen sértődött. De inkább főleg sértődött.
- Fájdalomdíjként... a tiéd lehet! - Mosolyog rá végül, lelkesen közli a "jó hírt" miközben úgy dönt, sokkal elegánsabb, ha csak úgy elengedi. A súlyánál fogva valószínűleg megint meghúzza majd, de nem baj, legalább Axel tanul egy kis tiszteletet. Sára pedig a tudattal, hogy cuki volt és kedves, igazán aranyos, odaadta a zsákmányát, nyugodt lelkiismerettel kapja fel az eddig összegyűjtött cukrokat. A zene ritmusára, táncikálva lép, még énekel is kicsit, megáll nézelődni. De azért néha vissza-visszapillant, mit kezd a szöszi. Talán még elnyerheti a bocsánatát, ha szépen kéri, vagy elég szerencsétlen, kétségbeesett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 20. 21:25 | Link

Csingiling
szösziélesztés

Na tessék. Ma itt rögtön kiderül, hogy nem csak a születésnapok járnak párban, de a szerencsétlenségek is. Alig jut el a nyalókákig, máris fejbe csapják egy túlméretezett nyalókával és nem elég ez, de még a hajába is ragad az az izé. A hang tulajdonosát nehéz lenne eltéveszteni, tavaly április 1 alkalmából közösen örvendeztették meg Warren-t némi extra erős viszketőporral, trolltakony-konfettivel meg hasonlóan csodálatos apróságokkal. Csingiling, alias Ombozi Sára, a helyi önjelölt tetoválóművész, bár tagadhatatlanul tehetséges benne, meg még úgy miegymás. Hosszú a lista, minden tételét ő sem jegyzi meg. Kérdőn bámul a lányra, hogy ezt meg hogy sikerült, és egyáltalán ennél nagyobb ragacsos izét, amit a hajába akaszthat, hogyhogy nem talált. Menten ki is derül, hogy nem a legjobb hangnemet sikerült megütni, vagy legalábbis Sára nem ehhez szokott, mert fájdalomdíjat említ és fogva minden egyéb összegyűjtött édességét igyekszik odébb állni.
- Ezt nem mondod komolyan... - morog maga elé, aztán a kosárba szór egy maréknyit az imént nézegetett nyalókából egyáltalán nem törődve vele, hogy valóban annyira különleges-e, mint amilyennek első látásra tűnt - színesnek legalább nagyon színes, az is valami -, és Sári után indul. Csodálatos, hogy ez az izé még a haját is húzza, mert persze, hogy az átlagos méretű nyalóka sokszorosa, és a súlya egyenes arányban a méretével nő természetesen. A ráadás, hogy gyönyörű látvány lehet.
- Segíts már megszabadulni tőle. Kérlek - próbálkozik, hátha sikerül eltalálni a varázsszót és a lány hajlandó valami módon besegíteni, hogy ne lógjon a hajából az a napraforgó méretű színes tömény cukor.
- Naaa, Csingiling, légyszíves - ha így lehet, hát így lehet, tud ő szépen kérni, csak még mindig nem örül a váratlan és nem kívánt ajándéknak. Nem ez lesz élete legszebb napja. A hajának biztos, hogy annyi, mert hogy ezt is csak az ecetes olló szedi ki onnan, arra mérget merne venni. Igyekszik kiskutyatekintettel bámulni a lányra, és nem figyelni a két sorral odébb fennhangon kacarászó gyerekcsapatra. Vicces, vicces, de most azért cserélbe velük, vajon ők mennyire nevetnének a helyében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 20. 21:59 | Link

AXL <3
szösziélesztő hadművelet
avagy hogyan mentsünk szőke hajat

Ó, úgy látszik, Sára kedvessége nem tetszik Axelnek, legalábbis ezt veszi le a morgásából. Ahogy ott hagyja, angyali ártatlansággal, tiszta lelkiismerettel, eszébe sem jut egy ideig, hogy valószínűleg nem körülötte forog a világ. De a rellonos srácot nem annyira könnyű lerázni magáról. Pedig ő milyen könnyedén, jó kedvvel járkál, de Axel csak úgy hozza magával a negatív energiáit.
És hiába, amikor hallja a kérlelő szavakat, kissé elnyílt ajkakkal, érdeklődő tekintettel méri végig a fiút, szemöldökeit finoman megemelve. Óó, szóval így áll a helyzet! Most már, hogy kell neki a segítség, tud ám szépen kérni. De jól is teszi, hiszen tudja, a szőkeségnek van szíve. Még mennyire hogy van, hiszen nem tud ellenállni a kivert kiskutya tekintetnek, a szőke hajba ragadt óriás nyalókának... amit amúgy meg akart venni. De így, hajasan már kevésbé csábító. Inkább visszarakná a helyére - csak Axelestül nem fog az menni.
- Gyere! - Mondja végül lelkesen, látni rajta, hogy ötlete támadt, és már rakja is le a dobozát, másik kezével pedig elkapja Axel kezét és húzza is maga után, akár akar jönni, akár nem, most nincs választása. Sára segítségét kérte, most aztán megkapja és nem sírhat a szája! A rellonos lány imádja az ilyen spontán ötleteket, szóval az egyik eladótól meg is kérdezi, merre van a mosdó. Furán néznek rá, ahogy a nyalókás Axit ráncigálja maga után, de nem érdekli, neki ez nem derogál. Szerinte ő még ebben a helyzetben is menő, szóval amint a nem túl méretes helyiségbe beérnek a tükör elé állítja.
- Hajolj le! - Szól neki, mert első feladata igenis az, hogy megpróbálja barátságosan elválasztani a nyalókától. Hiszen a szép, szőke tincsekért kár lenne, bár talán még feláldozhatjuk majd őket. De csak ha már nincs választás. Most viszont műtéthez előkészülve várja meg, amíg Axel lehajol, a mosdókagylóhoz irányítja a fejét, de igyekszik nem fájdalmat okozni. Mielőtt még a fiú elégedetlenkedhetne vagy értetlenkedhetne, azért még hozzáteszi:
- Ahj, bízz bennem! Nem foglak megfojtani. - Ígéri bájos mosollyal az arcán, bár a legutóbb is ilyet villantott, amikor az egész galibát okozta. De most tényleg nem készül megfojtani. Még csak nem is gyilkos, nem is szívtelen ő. Bár amikor pálcát fog Axel hajának és a nyalókának találkozásához, valószínűleg félelmetes. De csak egy vízfakasztó bűbájt mormol el. Hiszen ha megolvasztja a nyalókát kicsit, hátha hamarabb engedi el a hajat, ugye?
Legalábbis Sára pont így gondolta. Azonban a nedves felszínű nyalóka még jobban ragad és hiába húzogatja, csak nem akar jönni. Ő pedig gőgösen fújtat.
- Ez így nem fog menni. - Vallja be végül, és reméli, Axel jól viseli a tényt... legalább olyan jól, mint a hajhúzogatást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 21. 00:05 | Link

Csingiling
szösziélesztés

Határozottan nem örül annak, hogy egy túlméretezett nyalóka lóg a hajából, azért sem, mert becsülettel húzza szépen megnőtt szőkés barna fürtjeit, és azért sem, mert röhejes. Ez kérem, nem vicces, ez röhejes, vagy siralmas. Minden, csak nem jó. Csingiling a látottak alapján ezt persze másként gondolja, a hajába akasztotta a színes édességet, aztán mossa kezeit, ő távozik a tett helyszínéről, takarítson helyette más. Ez viszont nem így megy. Nem fog ő így hazasétálni, hogy majd esetleg Elliot oldja meg. Az kizárt. Ezt Sára fogja megoldani, itt és most, ha kell az említett ecetes ollóval, de ő fogja a nyelét és igenis besegít megszabadulni a nyalókától. Hogy ehhez kérni kell szépen? Legyen. Ha ez kell, hát kér ő szépen, nem csak morogni tud, és úgy tűnik, meg is van az áldozatnak az eredménye, a szőkeség megenyhül, úgy dönt, mégsem hagyja őt egyedül szerencsétlenkedni és már húzza is a... hová is? Ajaj, ha most valami nagyon okos ötlete támadt ennek a lánynak. Hirtelen félve gondol bele, hogy talán mégsem az volt élete legjobb ötlete, hogy Sárára bízza, hogyan is szabaduljanak meg a nyalókától. Talán jobban járt volna, ha egyszerűen csak kezébe nyom egy ollót, hogy vágja le. Az lett volna a legegyszerűbb. Nagyon nyelve hallgatja, miről is érdeklődik társnője az alkalmazottól, majd engedve a rángatásnak követi a mosdóba. Van más választása? Nem sok. Bármit is tervez a lány, egy próbált talán megér. Nem tudja róla, hogy tűzmágus lenne, legalább a szemöldöke biztonságban van. Vagy mégsem? Ismét nagyot nyel, láthatóan mozog tőle szépen fel-le az ádámcsutkája, de azért beadja a derekát és lehajol. Megfojtani, lefejezni, miegymás... eszébe se jut, amíg Sári meg nem említi, és a bájos mosoly az arcán nem éppen tekinthető garanciának, elvégre attól még ő is rellonos. Sosem lehet tudni, ugye? Az ember nem véletlen kerül abba a házba, amelyikbe. Menten pálcát is fognak rá, pontosabban a hajára, a vízfakasztó bűbáj azonban nem sokat segít, sőt határozottan fájdalmasan jajdul fel, mert bizony éppen tépik a haját. Ebbe belekopaszodik hamarabb, minthogy megőszülhetne. Oké, hogy divat a félig tar koponya, de valahogy nem szeretné, és az sem biztos, hogy Elliot értékelné. Lemondó sóhaj hagyja el ajkait, miközben ő bizony kiegyenesedik és megfordulva a kagylónak dől.
- Ez így tényleg nem megy. Mielőtt végleg sikerülne kitépni a fele hajamat, lehetne inkább, hogy mondjuk egy körömollóval megnyirbáld vagy valami. Úgy még visszanő, és elvileg, ha nagy mázlim van, legalább a fele megmarad - jelenti ki, és igyekszik felmérni, mekkora is lesz a kár. Ahogy nézi, marad azért haja, pár centi legalább biztosan, és majd szépen megint kivárja, míg lenő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. február 21. 13:19 | Link

AXL <3
szöszinyirbálás

Látja, hogy Axel nem örül annyira annak, hogy Sára a kezébe vette az irányítást. De nem szólhat egy szót se, ő akarta, hogy segítsen! Most pedig viselje következményeit, hagyja, hogy kezénél fogva rángassák és megmossák a fejét. De sajnos ez még nem elég, sőt, még egy kicsit talán ront is a HAJzeten, de nem lényegesen. Sára pedig sóhajt, megállapítja, hogy ez így nem fog menni. Axel pedig felegyenesedik, és kimondja az igazat, talán jobb lenne, ha levágnák.
- Megoldjuk! - Biztatja végül, mert hát neki mindenre van megoldása, az eredmény már más kérdés. De tény, hogy eléggé talpraesett lányka, szóval már túr is a táskájába, hogy a kis ollóját elővegye. Megvizsgálja a nyalókát, tulajdonképpen a végét elég lesz levágnia, igyekszik minél kevesebbet, hogy Axel szép, szőke haját még megmentse.
- Ne mocorogj. - Kéri, mert nem szívesen szúrná ki ezek után még a szemét is, vagy állítaná a fejébe az olló hegyes végét. Azt már tényleg nem magyarázná ki, hogy véletlen volt, senki nem hinne neki. De legalább menne Noel után Balatonra, az sem olyan rossz végzet. Na nem azért hezitál, mert ezt fontolgatja, hanem azért, mert igenis fáj a szíve a tincsekért. Ő meg akarta menteni, de ha nem lehet, akkor ideje a legjobbat kihozni a végeredményből.
Meglepően finoman bánik a tincsekkel, először a nyalókától szabadítja meg Axelt, azt le is rakja a földre (annak már úgyis mindegy, nem?), aztán a másik felét nézi és úgy dönt, önjelölt fodrászként legalább egy hosszra vágja. Lévén finom művészkeze van, ért mindenhez tulajdonképpen a végeredmény nem is rossz, tulajdonképpen még jól is áll a fiúnak, Sára pedig elégedetten vigyorog rá.
- Mi lenne veled nélkülem...! - Állapítja meg nagyot sóhajtva, mély iróniával a hangjában. Valószínűleg még hosszú haja lenne, igen... de sokkal kevésbé lett volna kalandos a napja, na meg persze nem lett volna ilyen menő frizurája. Ő összességében igenis elégedett a végeredménnyel, ez a mosolyán is látszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 22. 02:35 | Link

Lilla

Sosem fogom megérteni, hogy miért kellek én egy randira harmadik félként. Oké, hogy tartsam a gyertyát, de ezen kívül? Csak kellemetlenné teszi az egész szituációt, sokkal-sokkal kellemetlenebbé, mint amilyen lehetne. De ettől függetlenül persze hagytam magam belerángatni, bár nem is igazán lett volna más választásom, ha jobban belegondolok, ez az idióta biztosan addig rágta volna a fülem, amíg fel nem adom a logikus érvek folyamatos… várjunk csak, hiszen pontosan ez történt!
Ezért most a szokásosnál egy kicsit morcosabban, néha teljesen véletlenszerűen a bajszom alatt elmorogva valamit, lépkedek Tomi mellett, aki volt annyira gyáva kukac, hogy elrángasson magával erre a… találkozóra? Abban sem vagyok biztos, hogy nevezhetjük randinak ebben a formában. Mindeközben ő a háttérsztorit meséli kicsit túlzott részletességgel, félő, hogy nem érünk a végére, mert előbb odaérünk a megbeszélt találkahelyre, ami pontosan… őőő, nem tudom, hol van. Igen, ennyire figyelek. Annyit azért sikerül felfognom a tervből, hogy amint odaérünk, valami kevésbé feltűnő kifogásra hivatkozva húzzam el a csíkot. Ez jogosan veti fel bennem a kérdést, hogy akkor mégis mi a szösznek kell elkísérnem néhány röpke pillanat erejére, de nem, visszafogom magam és nem teszek semmiféle megjegyzést.
Nos, és itt jön a kínosabb része a bulinak. Tomi későn veszi észre a nagy magyarázásban az egyenesen felé tartó tanárát, aki feltehetőleg akar tőle valamit, pár pillanat múlva pedig már ki is derül, hogy valami rettenetesen fontos beadandóról van szó, mert katasztrofálisak a jegyei, ahogy az is, hogy innen aztán nem fog szabadulni egyhamar. Lemondó sóhajjal realizálódik bennem, mi is jön most, és valóban. Keressem meg a lányt, és kérjek elnézést Tomi nevében. Ó, hogy az a…
Mivel ilyen jó fej gyerek vagyok, folytatom az utamat, immáron sietősebben a falu felé. Nem akarom megvárakoztatni a lányt, nyilván más hasznos dologgal is el tudja tölteni a napját, ha már ilyen szerencsétlenül alakult ez a program. És az is közrejátszik, hogy ugyanez érvényes rám is, jó lenne mihamarabb túlesni ezen, tanulnom kell a vizsgákra.
Belépek az üzletbe, és a gyors személyleírásnak megfelelő kinézetű lányt kezdem kutatni a tekintetemmel, aztán próba-szerencse alapon oda is lépek egy sötét, hosszú hajú nézelődőhöz. – Őh, Lilla? Szia… - szinte a válaszát meg sem várva folytatnám az előre tervezett mondókámat, csak aztán, ja, a lány, akiről igazából nem tudom, hogy Ő e, megfordul és meglepett, nagy kék szemekkel bámul fel rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 22. 03:12 | Link

Önbizalom.YOLO. Cheesy

Lilluka.

Hogy minek is egyeztem bele ebbe a találkába? Tényleg..minek is? Hát..már magam sem emlékszem. Jól el tudok beszélgetni Tomival, rendes fiú, de ez a menjünk el a faluba sütizni dolog.. persze nem utasítottam el, mert hát barátom meg jókat szoktunk beszélgetni, csak.. erőltetett. És fura is. Na de egy szó, mint száz, itt ücsörgök az egyik asztalnál valami tejeskávés tünemény mellett, amit próbálok magamba diktálni, amíg ideér a párom. Igen, igen, valóban izgulok, habár nem önmagában a találkozás miatt, hanem mert nem tudom, hogyan kosarazzam ki szegényt. És ráadásul úgy, hogy ne sértsen meg, plusz megmaradjon a baráti kategóriában. Akárhogy kalkulálom a dolgokat, csak én számolok úgy, hogy sehogy se jövök ki nyertesen ebből a kissé kínos helyzetből?
 Kevergetem, kavargatom a fehér porcelán mokkáskanállal a kávémat, iszok néha egy-egy kortyot, és már vagy jó 10 perce várok Tamás megérkezésére, amikor nyílik az ajtó és valami ismerőse lép be rajta. Láttam már őket együtt, de ha az életem múlna rajta, akkor se tudnám a házát se, nemhogy a nevét!
 Akaratlanul is meghallom, hogy az én nevemen szólít meg egy szintén barnás hajú lányt, aki meg is fordul, de a reakcióját már nem látom, csak a magas fiúét. Gyorsan lenyeltem az utolsó kortyot a csészémből, majd felvéve a pillangós stólámat, hajamat megigazítva, 4615-os pulzusszámmal odabotorkáltam a fiúhoz. Mellé érve az eddig őt bámuló lány megvetően rám pillantott, mire lesütöttem a szemem, eztán a colosra pillantott ezer vattos vigyort villantva, s haját szexin hátradobva elsétált a helyszínről. Megbabonázva követtem egy darabig tekintetemmel és irigyen jutott eszembe, hogy soha nem tudtam így tenni-venni magam bárki előtt is. Ezek után végül szembe fordultam a nyakiglábbal, küszködve a gombóckával a torkomban.
- Én vagyok Lilla, szia. - hangom jóval határozottabb volt már, mint 2 hónappal ezelőtt, de közel sem olyan magabiztos, mint pl az imént elmasírozó lányé lehet. Mélyen a szemeibe néztem, s mivel az etikett szabályai szerint a hölgynek kell kezdeményeznie a kézfogást, így azt meg is tettem. - Te vagy Tomi barátja, igaz? - huh, kínos, kínos. Piros az arcom? Óóó, igen, minden bizonnyal.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. február 22. 03:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 22. 20:17 | Link

Lilla - valahogy így

Rögtön kiderül, hogy a lány, akit véletlenszerűen leszólítottam az imént, nem az, akit keresek. Bár bájosan illegeti magát, és azonnal be is mutatkozik, aztán valamiről már el is kezd fecsegni, de olyan folyamatossággal, hogy… oké, ez egy kicsit ijesztő. Azt tudom, hogy én is hasonlóan idegesítő lehetek az esetek többségében, de ez lányoktól valahogy úgy, nem megszokott részemről. Biztos azért, mert vonzom a szégyellős, zárkózott – és egyébként nálam jóval fiatalabb, félreértés ne essék ugyan – típusokat, vagy a rellonosokat, akik meg… szintén nem egy bőbeszédű népség.
Csak pislogok nagyokat, és már sokadszorra nyitom ki a számat, hogy elnézést kérve elköszönjek, és mehessek a dolgomra végre, de eszméletlen tehetsége van a barna hajúnak ahhoz, hogy mikor kell valamibe belekezdeni, ezzel a másikba belefojtani a szót. Szerencsémre még épp időben ideér a felmentősereg egy szintén sötétbarna hajú lány személyében, akit először csak a szemem sarkából pillantok meg közeledni, majd felismervén a helyzetet, odafordulok hozzá. Merlinnek hála a korábban megismert, akinek a nevét szégyenszemre nem jegyeztem meg, veszi a lapot, és elköszön. Zavartan vigyorodom el én is, és intek a távolodó felé, majd egy leplezetlen, megkönnyebbült sóhajjal fordulok Lilla felé.
- Ah, szia! Bocsi, és… megmentetted az életem – vakarom a tarkómat egy zavart vigyor kíséretében. Persze csak átvitt értelemben, de komolyan megkímélt egy igen kellemetlen magyarázkodástól, és még ki tudja, milyen hosszas élettörténet mesélésből, vagy… miről is volt szó, már képtelen voltam követni a szálakat.
Hogy mi? Valóban, megkímélt attól, hogy a már amúgy is kínos szituáció még inkább azzá váljon, mintha nem lenne már alapvetően az is elég necces, amiért itt vagyunk. Elhúzom a számat, ahogy ez eszembe jut, közben igyekszem nem észrevenni Tomi kiszemeltjén, hogy mennyire csinos, és teljesen normálisan kezelni a helyzetet.
- Iiiigen – nyújtom el a szót. – A helyzet az, hogy valamelyik tanára elkapta a folyosón idefelé, és hát… nem tud jönni, a bocsánatodért esedezik, és a többi – dramatizálom túl egy kicsit, de igyekszem jobb színben feltüntetni a srácot, ha már ilyen bénán alakult a találkozójuk. Bár, amilyen beszari volt, akár be is árulhatnám. De miért tennék ilyet?
- Hm, izé, van kedved inni valamit, vagy egy sütihez, ha már így alakult? Vagyis, ha van más dolgod, persze, nem haragszom meg – ehelyett… meghívom sütizni?! Hát nekem tutira elment az eszem, ráadásul még hadoválok is össze-vissza. Kész csőd vagy, öregem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 22. 21:14 | Link

Arnold
Lilluka.


 Már látni szegény fiúról, hogy nem kívánt beszélgetésbe bonyolódott.. pontosabban lökik neki a sódert, amit csak udvariasságból hallgat végig, nem pedig érdeklődés végett. Időben érhettem oda, mert mihelyst az eddig nagyban gesztikuláló hidrogén szőke elvonult, úgy a magas fiú most rám emeli a pillantását. Egész elönt a pír, ahogy megköszöni az életét, egy darabig pedig csak állok ott, mint valami faszent.
- Ugyanmár, semmiség. - tényleg mint valami félős lány, úgy kezdtem el tördelni az ujjaimat, miután lesütöttem ismét a pillantásomat a kékes-zöld szemeiről. Szép szemei vannak. Nagyon szépek. És szép a mosolya is.
 Nagyon örülök neki, hogy nem csak tőszavakban oldja meg a kialakult problémát, hanem rendesen beszél. Ha beszélnek hozzám konstans, az megnyugtat. - Nem mindig értem, hogy miért nem képes leülni egy pár nyamvadt tankönyv fölé és esetleg legalább törekedni arra, hogy imitálja a tanulást. Vagy valami értelmeset csinálhatna! Olvashatna például Poe regényeket vagy Kinget. Vagy én nem tudom. Megcsinálhatná a házikat, beadandókat, bejárhatna dolgozatok megírására.. Jaaa, ezt pont én mondom! Épp a minap lógtam meg Fela elől, az meg végigkergetett vagy egy egész emeleten! - Lilla, jóságos ég, fogjad már be! Össze-vissza hadoválsz itt mindenféléről, mosolyogsz mint egy vadalma, újra meg újra azon kapod magad, hogy a szemeit kutatod.. És mégis mi a csudáért vagy kíváncsi az érzelmeire, hm? Sőt, ami ennél érdekesebb kérdés: miért nem érzed őket? Mármint..általában ugye megérzem az emberek kedélyállapotát, már csak mivoltomból fakadóan. Nála viszont valahogy nem megy. Lehet ezért hadoválok itt neki mindenféléről?
 Jó, hogy nem tátottam el a számat, amikor meghívott itt helyben sütizni! Bugyután néztem fel rá, majd mikor észrevettem saját magamat, úgy kisimítottam a vonásaimat, fülig érő mosoly váltotta fel a meglepett arckifejezést.
- Dehogyis nem! Őőő.. hogy is mondják ezt hivatalosan? Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadom. - soha nem hívtak még el sütizni. Amikor Lénárddal voltam itt, akkor az lélekmelengető baráti beszélgetés volt, Tominál megintcsak én ajánlottam fel (miután ötlete se volt, hogy hol akar találkozni), erre itt helyben még meg is hívnak sütizni!..
- Na és te hogy-hogy eljöttél? Vagyis hogy veled adatta át az üzenetet? Te is jöttél volna vele ide? Vagy csak összefutottatok vagy.. - fogd már be, Lili! Egy cirkuszi majom megirigyelné a tehetségedet. Rögtön könyvet is írhatnál arról, hogy "Hogyan égesd le magad egy fiú előtt 2 perc alatt", biztos bestseller lenne. Jó, hogy nem esel neki rögtön azzal, hogy mégis miért hívott el! Atya ég Lilla, ásd el szépen magad.
 Na tehát szépen beálltunk a kígyózó sorba, és pirospozsgás arccal vártam a következőket. Megint szép napra ébredtél, Schlett, egy kikosarazásos kínos beszélgetés helyett félig-meddig.. tényleg, minek is nevezzem ezt a meghívást? "Hívd már meg valamire a nevemben, haver, aztán kifizetem a számlát?" Hátha Tomi kérte meg erre a gesztusra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza