A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=853759#post853759][b]Jacob Lehman - 2022.10.02. 11:25[/b][/url]

Töketlen mód ácsorgott hátán a csomagjával, elveszve Kori szépségében, pedig most ez jó alkalom lett volna arra, hogy odalépjen hozzá, és a viszontlátás örömére megcsókolja megölelje. Tenyerét izgatottan dörgölve lassan csak-csak vette a bátorságot, de a tömegből elé furakodott egy másik, az ütközéstől meg majd kiszórta batyuja tartalmát, még szerencse, hogy jó szorosan megkötötte annak a száját. Csak ezután vette észre, hogy Zalán volt az, aki meglehetősen gyorsan hagyta őket ott, mindenféle szó nélkül. Jake meg először Korira nézett, de ez most még sem volt alkalmas arra, hogy letámadja szerencsétlen lányt, és amúgy is, most sokkal jobban zavarta az, hogy Zalán miért lépett le ilyen sietősen, mindenféle szó nélkül. Jó, történt, ami történt köztük, de Jacob azt gondolta, hogy az már a múlt, most mégis frusztrálta őt valami.
- Hé, várj már! - szólt a fiú után, és megszaporázva a lépteit, megindult hogy beérje Zalánt, de már csak a lépcső aljánál sikerült elérnie őt. - Zalán! - szólította nevén, remélve, hogy megáll a srác, és megpróbált valahogy bevágódni elé.  - Hé, Te most kerülsz engem? - nézett rá kérdően, hisz ugyan történt, ami történt, egy félreértés volt, és azt gondolta, hogy a nyár magával ragadta a történteket, de most úgy tűnt, hogy talán mégsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=854551#post854551][b]Jacob Lehman - 2022.10.18. 19:34[/b][/url]

- Mi? Nem, dehogy! Vagyis…csak váltanék veled pár szót - értetlenül ráncolta homlokát, látva Zalán ellenségeskedését, jó persze, történt köztük szünet előtt az a kis veszekedés, de végül is kiderült, hogy csak egy félreértésről volt szó, Jacob pedig nagyon bánta, hogy meggyanúsította a levitás srácot. Akkor elnézést is kért tőle, nem gondolta volna azt, hogy a fiú haragja viszont ilyen hosszú életű lesz.
-  Ja, nem kerülsz, csak legszívesebben orrba vágnál - sóhajtva rázta meg a fejét. - Mindegy, még egyszer Zalán, sajnálom, ami az előző tanév végén történt, nem akarom, hogy ilyen haragban legyünk -  ugyan nem készült semmivel, de táskája mélyén lapult némi hazai finomság, s mit is tehetne egy ilyen szituációban, ha nem azt, hogy a béke jeleként ad valamit a másiknak?
- Mindjárt, de várj csak! Egy pillanat - intette le, de eközben már jobbjával elmerült a táskája mélyén, hogy aztán egy szatyor fürtös uborkát húzzon ki belőle. - Remélem szereted, ez a legjobb uborka, higgy nekem! - s már nyújtotta is a zacskóból az uborkákat Zalán felé, mert hát, tényleg ez volt Pennsylvania legjobb idei termése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=856735#post856735][b]Jacob Lehman - 2022.11.19. 18:03[/b][/url]

Mielőtt a másik még bármit mondhatott volna, Jacob máris előbányászta táskája tartalmát, s átnyújtotta a friss, hazai zöldséget. Ezzel akarta jelezni békés szándékát, és elnézést kérni még a múltkoriért. - Aha, otthoni uborka a kertünkből. Felhasználhatod salátának, szendvicshez, csak úgy magában is ehető, de el is rakhatod savanyúságnak - mondta lelkesen, ő ilyen világban nőtt fel, ezért pontosan tudta, hogyan kell elrakni tartósan ezeket a zöldségeket. - Ha kell segítség, csak szólj, és elmondom, hogyan rakhatod el - fűzte még hozzá. - És tényleg nem akarlak tovább feltartani, remélem, hogy tényleg nincs harag már a múltkori végett. Összefuthatnánk majd valamikor - mondta mosolyogva, ahogy bekötötte a táska száját, aztán intett egyet, s félreállt az útból, hogy Zalán is mehessen a dolgára, Jacob pedig még várt valakire, mert uborkát azt másnak is hozott ám.