A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=842571#post842571][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.21. 20:27[/b][/url]

Furcsa érzések kerítik hatalmába, ahogy hosszú idő óta először lépi át az épület belső tereit a külsőtől elválasztó nagy, kétszárnyú, tölgyfából készült ajtó küszöbét. Képletesen, mert ebben az iskolában nem léteznek küszöbök. Legalábbis akkor, amikor ő idejárt még nem voltak. Ahogy pedig útja viszi előre, egyenesen az igazgatói szoba irányába, még mindig nem lát egyet se. Ha egyszer eleven gyerek vagy a Bagolykőben, teljen el bármennyi év is, legyen az igazgató bárki is, pontosan tudod, hogy hova kell menned. Ő pedig tudja. A kis hercegfi volt, hogy több időt töltött ott, mint tanóráin. Nem rossz volt, és még csak véletlenül sem akart rosszat, egyszerűen csak eleven volt.
Most azonban, hogy társadalmi helyzete óráról órára változik, meg kell látogatnia az intézmény igazgatóját, el kell mesélnie ezeket a változásokat, engedélyt kell kérnie számos alkalomra, amikor egy egy diákja nem lesz jelen, nem látogat órákat, vagy éppen nem tér vissza a lakrészébe. Ezekről az alkalmakról az év folyamán beszélniük kell, és különös körültekintéssel kell lennie arra, hogy a nevezett tanuló a varázsvilágban ugyan nagykorúnak számít, tankötelezettségének még nem tett eleget, hiszen a negyedik évfolyamba jár, alapképesítéssel nem rendelkezik. Vagyis, abban az esetben, ha a megengedettnél többet hiányzik vagy osztályozó vizsgákra, vagy évismétlésre kötelezik. Ez attól is függ, hogy mekkora a hiányzás mértéke.
És mégis, megadják az engedélyt arra, hogy a lány szabadon kijárhasson, távol legyen, és igény esetén, ha úgy alakul, a magántanulói státuszba való átkérése előtt sincs akadály. Ez utóbbit nem szeretnék még, ebben egészen biztos. Nem akarnak olyan körülményt, vagyis gyermeket, mely miatt Cassandrának távol kell lennie az intézménytől huzamosabb ideig. Egyelőre csak az esküvőre kell készülniük, majd közös otthonukba kell beköltözniük, eztán az újdonsült hercegnének csak a protokolláris eseményeken való megjelenésekkel kell foglalkoznia, és persze a tanulással, szigorúan. Még bő harminc perce van addig, míg a lánnyal a megbeszéltek szerint a csarnokban találkoznak, így addig sétálgat, a pontállást nézi, és sárga szíve büszkén dobban. Szoros a verseny, de még nyerhetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=843075#post843075][b]Ipkovich Kornél - 2022.02.02. 14:39[/b][/url]

Kornél az a fajta ember, aki mindenben képes meglátni a jót, egyszerű, gyermeki lélek, és talán egy kicsit együgyünek is hat, pedig nem az. Sokat olvasott, tanult fiatalember, aki számos gátlással él, melyek oka nem csak a harmadik neve, ahogy azt sokan már sejthetik. Ipkovich Kornél, ez a szép szál fiatalember, bizony számos olyan hátránnyal küzd, melyről még az őt ismerőknek sincs fogalma. Talán egyről, egy embernek, tulajdon fivérének, aki bizony, mint korban hozzá talán valamivel közelebb álló férfi családtag, tanácsosa lehetett. Habár, tegyük hozzá, a finom frusztráció fennállása arra enged következtetni, hogy eme fiatal férfiú nem kapta meg azt a megnyugtató választ, melyet oly nagyon remélt. Ezen azonban ebben a pillanatban esélye sincs merengeni, hiszen néhány drágakő éppen akkor pottyan a másik három házhoz, ami nem örvendezteti meg annyira, ám belegondolni sincs ideje, mert következő pillanatban úgy szólítják meg, ahogy ebben a kastélyban még soha, ő pedig kisfiús zavarral és pírrel az arcán fordul a hang tulajdonosának irányába.
- Grófnő. - Szelíden biccent a hölgy felé, hogy aztán ne csak arccal, de testtel is felé forduljon. A hétköznapokban nem sokan tudják, hogy hercegi rangja van, nem kérkedik, de nem is tagadja, egyszerűen csak nem tartja kiemelten fontosnak, hogy másként kezeljék. Mint minden Ipkovich gyermek, ő maga is megtanulta, hogy igen is különleges, hogy a címe is az, és ennek megfelelően kell viselkednie. Betölt egy státuszt egy nemes és nagy múlttal rendelkező családban, ami azt jelenti, hogy azzal, ha nem viseltetik tisztelettel, egész családjára, felmenőire, őseire, testvéreire, unokaöccseire és húgaira hoz szégyent. Így hát, Kornél tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki is ő, és sem a túlzott arrogancia, sem a kispolgári tagadás irányába nem indul el. Azonban, ahogy azt már jeleztem, hétköznapjaiban nem szokása többként hivatkozni magára, mint csak Kornél.
- Az igazgató úrnál voltam. A menyasszonyom az intézményük bentlakó tanulója, így hivatalosan is eljöttem bemutatkozni, és megkérni őt, hogy amikor csak szükséges, engedje el, hogy az esküvői előkészületek és társasági események alkalmával már oldalamon lehessen. Ön is tudja, hogy a hölgyeknek sok idő kell az előkészületekre, nem szeretném, ha ne lenne fesztelen ezeken az estéken. - Való igaz, a sok cicoma, kence, és minden, amit ilyenkor az hölgyek magukra kennek, és amivel előkészülnek az estékre, hogy ezt követően a hajnali fényben is tündököljenek még, időigényes vállalkozásnak bizonyul. Kornél pedig, egyáltalán nem is kérdőjelezi meg a fontosságát ennek, hiszen jó emlékei vannak egy-egy bálról, melyet áttáncolt a virágszál kisasszonyokkal, akik akkor, amikor ő már alig volt ébren, tündököltek. - Ön itt oktat, ha jól értem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=843643#post843643][b]Ipkovich Kornél - 2022.02.18. 10:09[/b][/url]

Kedves mosoly kúszik arcára a gondolattól, hogy Cassy értékeli a gesztust. Reméli, hogy valóban így lesz, hogy nem érzi majd túlontúl tolakodónak tettét, és ahelyett, hogy kellemetlensége okán fordulna egyet gyomra, inkább azért teszi, mert a boldogság mozgatta meg kissé. Amikor gyermekkorban volt, hallott meséket a szerelemről, arról, hogy olyankor, mikor az ember nagyon mély érzelmekkel szeret egy embert, akkor pillangók nőnek a hasába. Emlékszik rá, ahogy a nagy, aranykeretes tükör előtt állt, száját nagyra tátotta, édesanyjára gondolt, és várta, hogy a pocakjában született pillangók megérezve a friss levegőt, kiszálljanak belőle. Nem azért, hogy elveszítse az érzést, hanem, mert nagyon szerette volna látni, milyenek is. Úgy képzelte, hogy édesanyja pillangói kékek, bársonyos mélykékek, ezüstös csillanással. Persze ez csak képletes, de gyermekként a varázslat, ha benne is él az ember, varázslatos.
Cassandrához lilát képzel, bronzos barnát. A lila mély, mint az éji égboltot követő hajnali rózsaszín feletti sötét sáv. Titokzatos, bűvöletes lila, olyan, mint a leány, akit nem ismer, de aki iránt már most ragaszkodást érez, szeretetet, vonzódást, vágyat. Tudni és érteni akarja őt. Tudni, érteni, érezni. Még hosszú út áll előttük, de Kornél tudja, hogy olyan párra leltek neki, akivel a házassága sírig tartó boldogság lesz. Megfogalmazni az okát nem tudja, ez egy nagyon különleges érzés, melyet gyermekként is érzett, és mellette is érez. Ez a biztonság.
- Reményeim szerint igen, tisztelem az egyenességet, és úgy vélem, hogy az iskola vezetésével is illendő megosztanom a tényt, hogy az életünkben változások állnak majd be. - Jelenleg erre a részre még nem tértek ki egymás között, de mindenképpen fontosnak tartja, hogy ma, később, amikor már együtt lesznek, megvitassák a közeljövőre vonatkozó terveiket. Házasságukat követően, mint a legtöbb pár, házat kapnak a két család közös ajándékaként, el kell dönteniük, hogy hol kívánnak élni. Bogolyfalva lenne a legcélszerűbb, hiszen Cassandrát az oktatási intézménye, míg Kornélt szeretett munkája köti ide.
- Ugyan. Véleményem szerint a tanított viselkedés olyan, mint a seprűlovaglás, vagy a biciklizés, nem lehet elfelejteni. - Ő maga rég nem ült már seprűn, hosszú lábai okán nem olyan kényelmes a számára, így másként oldja meg közlekedését, és a seprűt csak akkor választja, ha más lehetősége nincs. - A szüleim, testvéreim, házastársaik és gyermekeik is kiválóan vannak, habár, ha ide tekintek, úgy látom, unokaöcsém, Misi éppen vétett valamit. - Hiszen a Levita éppen tíz pontot veszített, alig egy perccel korábban. - Remélem, hasonló jókról számolhat be Ön is.