A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=837784#post837784][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.10.06. 00:39[/b][/url]

Élhetek azzal a kiváltsággal, hogy Mester közvetlen közelében tartózkodjam, miután van lehetőségem elhagyni azt a lepratelepet, amit iskolának hívnak a kedves kisdiákok. Még szavai visszhangzanak a fülembe, ahogy a robosztus épület egyre nagyobbnak tűnik - közeledem. Orromon keresztül távozik a füst, arrafelé sem pillantva hajítom el a csikket, ha éppen szerencsém van, taposok rá.
- Mi a terv? Ha nem kevered ki időben, a csávó kiherél.
Mindig jól esik, mikor megszólalsz, és hallhatom a hangodban a megbúvó aggodalmat. Tudod, a legjobb ebben, hogyha nekem fáj, akkor neked is, szóval kurvára értékelném, ha nem osztanál meg haszontalan információkat ezen az amúgy is retek őszi napon, és csak hagynád, hogy kitaláljam, mégis hogy kivitelezzem. Tisztában vagyok a buktatókkal, csak hálás lennék, ha nem nyomnád még te is nekem ezt a fos szöveget.
- Mindketten tudjuk, hogy nélkülem semmit nem érsz.
Képtelenség, hogy elfelejtsem, mert mindig felhívod rá a figyelmem. És igen, tudom. Nagyot szusszanva lököm be az ajtót, nem törődve hagyom magam után nyitva, ha valakit zavar, majd becsukja. Kezeim a talárt félretolva pihennek zsebeimben, fejemet előre hajtva szisszenek fel, ahogy a kellemes meleg kezdi körbeölelni kissé átfagyott lábamat. Kezem megremegve emelkedik ki zsebemből, már nyúlnék oda, mikor jobbról érzem meg a testet, ami nekem ütközik. Automatikusan ökölbe szorulnak ujjaim.
- Nem bánthatod.
Kussolsz! Hogy ne bántsam, amikor… Fejemet kapom oldalra, ám még így is kicsit lejjebb tartom, hogy szembesülhessek a nálam sokkal alacsonyabb lánnyal, akinek akkora karikák éktelenkednek a szeme alatt, öröm rájuk nézni. Fénytelen kékjeimben villan meg az elégedettség, ahogy végig mérem, miközben kiegyenesedem.
- Még egy ilyen, és az arcodra kiülő világfájdalom lesz a legkisebb gondod - emelem feljebb fejemet, lesandítok rá. Vajon megéri energiát belefeccölni abba, hogy úgy formázzam, ahogy nekem jól esik? Fiatalnak tűnik, még bőven megvan a lehetőségem arra, hogy úgy mozogjon, ahogy én fütyülök, és talán még annyira nem is lenne megerőltető. Mit gondolsz?
- Rendesen aranyos az arca, vágod? Tartsuk meg! Naaaaa! Játéknak, tudod.
Olyan vagy, mint egy kibaszott három éves, amivel egyáltalán… de, rendben van. Megoldod. Értettem. Akkor megtartjuk. De hagyd rám a többit, mert csak összezavarsz megint, ha pofázol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=838193#post838193][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.10.17. 00:27[/b][/url]

- Szerinted ide csak ilyen balfaszok járnak?
Nem tudom, de mi sem leszünk mások. Nem lehetünk, és ezt te is nagyon jól tudod, úgyhogy moderáld magad, és legalább az első pár hónapban hitessük el velük, hogy nem vagyunk annyira rosszak. Kivéve vele, mert vele már most elbasztuk, de mivel nagyon szépen megkértél, hogy tartsuk meg, tényleg, mint valami háziállatot, így eleget teszek a kérésednek. De tudod, mi az alku ilyenkor mindig.
- Ünneprontó vagy. De tudom. Csendben maradok, csak ne cseszd el nekem.
Mintha hagynál más választást, minthogy ne úgy cselekedjek, ahogy neked jó. Ennyire nem kellene ostobának nézned, különben a végén tényleg elcseszem, csakhogy főhess a levedben pár napig. Akkor vagy a legjobb társaság, gondolom ezt is tudod: akkor kussban vagy. Nem úgy, mint a lány. Szavaim halkságuk ellenére vágják át korbácsként a köztünk lévő levegőt, de neki még van ideje nézelődni, amíg végre leesik neki, mégis mi történik. Szemöldököm mozdul, már tényleg elismerően, miközben ujjaim engednek ki öklömből.
- Kurva szarul nézel ki - közlöm a tényt mindenféle teketória nélkül. Bizonyos, hogy fiatalabb nálam, de mielőtt bárki is azt hinné, nem fogok neki állni megtippelni a korát, mivel nem is érdekel, plusz van jobb dolgom is ennél. Például megszerezni magamnak, aminek a legegyszerűbb módja, ha… - Nem tudsz aludni? - hajolok lejjebb, hogy ne tornyosuljak annyira fölé. Az arcomra kerülő halvány mosoly nem árulkodik másról, mint kedvességről, és a tőlem telhető legtöbb bizalmat szeretném általa sugározni a lány felé, mialatt eltűrök arca elől pár tincset füle mögé. Kezemet húzom vissza, lazán csúsztatom zsebembe, és töretlen mosolygok felfelé rá. - Miért nem? - nem mintha érdekelne. Sokkal jobban megmozgatta a fantáziám mondandójának az a része, hogy jóvá szeretné tenni a hibáját. Több ilyen diák kellene ebbe a leprába, és máris nem lenne annyira elviselhetetlen, mint amilyen most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=838593#post838593][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.10.25. 22:43[/b][/url]

Az egyetértő bólintás sokkal többet elárul, mint azt gondolná. Mindezek után még belesimul a hangom adta nyugalomba, mintha pár pillanattal ezelőtt nem az fordult volna meg a fejemben, hogy tudnék neki fájdalmat okozni. Ha kell, akár évekig is - éppen ezért, minden ép eszemet összeszedve mosolyodom el halványan, ahogy lejjebb hajolok. A válaszra hümmentek, kezem már mozdul, hogy a tincseket tűrjem el arcából. Ám az utána következő reakció még engem is meglep.
- Komolyan beszélsz? Ez mindenkit meglepne, mégis mi a fasz?
Felegyenesedem, zsebeimbe süllyesztem kezeimet, amíg a lány konkrétan pofozgatja magát. Túlzás lenne azt állítani, hogy türelmesen, de moderálva magam várom, hogy végre képes legyen valami emberi lényként viselkedni, és netalántán még vissza is forduljon felém, hogy legalább valamennyire érdemben folytathassuk a beszélgetést.
- Azért szórakoztató volt.
Az, de nem érek rá ennyi időt elcseszni erre, mikor ennél mindennek több értelme lenne, csak megint belerángattál a baromságodba, én meg eleget teszek neki. Kékjeim a velem szemben lévő falról esnek ismét a lányra, aki megszólal, de értelmes megint nem esik ki a száján. Halkan nevetve emelem kezeimet szemeimhez, könnyed mozdulattal dörzsölöm meg azokat, majd ahogy leejtem magam mellé fejem felfelé fordul. A plafont szuggerálom pár pillanatig.
- Borzasztóan idegesítő vagy, mondták már? - biccentem előre fejemet, majd pislogok lefelé, leginkább a felém nyújtott kézre. Igyekszem koncentrálni az elhangzó névre, de ahogy kiejti a száján, úgy is felejtem el.
- David Jeremy - sütöm le tekintetem a felém nyújtott kézre, felső ajkam húzódik fel minimálisan, ahogy csak belegondolok abba, hogy hozzám érjen. - Nem érdekel melyiket használod - előzöm meg a felesleges kérdéseket, hogy én melyiket használom, és lehet hab a torta tetején, hogy az sem érdekel, ő melyiket használja - még a vezetéknevem sem hangzik el. Legalább abban biztos vagyok, hogy két név hangzott el, plusz a háza és évfolyama, mintha minimum kihallgatáson lenne. Talán nem is áll messze ez annyira a valóságtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=838839#post838839][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.02. 19:47[/b][/url]

Vele is csak eggyel többen vagyunk ezen a bolygón, ha még egy ennyire egyszerű kérdésre sem tud válaszolni. De persze kéretlen információkat, mint a neve is, azt tud közölni, ráadásul minden formalitással megspékelve, amit úgy hagyok figyelmen kívül, mint a nemrég megpróbált mosolyát. Legalább megpróbálta, még ha csúfos kudarcba is fulladt az egész.
Szemöldököm mégis akaratlan emelkedik meg, mert nem áll meg a visszakérdezésnél, de pillanatok múltán már ott tartunk, ha lógni szeretnék fura arcokkal, akkor keressem meg nyugodtan és áll rendelkezésemre. Ennek a lánynak biztosan valami elmebaja van, és ha már én mondom, akkor el kell gondolkodni rajta, mert ez már jelent valamit. Elég egyértelmű és mély “pf” hang hagyja el torkomat. Faszért mennék én az Eridon közelébe, amikor a Rellont nem tudom elviselni? Ó, édes istenem, mit ugrál már a témák között? Mikor vesz levegőt?
- Ja, kösz az ajánlatot - felelem végül tömören, mert esélytelennek tartom, hogy én bármikor is feltűnjek az Eridon környékén, főleg azzal a feltett szándékkal, hogy éppen őt keressem. Vajon ő tényleg elhiszi, amit mondd, vagy csak kimondja, hogy beszéljen?
Meg sem rezzenek az érkező bókra, és mindenki mással ellentétben, nem nézek végig magamon, ahogy normális emberi reakció lenne, csupán egy biccentéssel konstatálom az elhangzottakat. A legtöbb esetben fordítva is kéne működnie a dolgoknak, mármint, hogy nekem is bókolnom kellene, de már közöltem, hogy a karikák a szeme alatt kiszúrják az ember szemét, többet ne várjon tőlem. A hirtelen megváltozott kisugárzására csillan meg tekintetem, végül vállam felett pillantok hátra.
- Semmi nincs - fejezem be a mondatot, ahogy visszafordulok előre. - A kialvatlanságtól látsz dolgokat? - teszem össze igen hamar a képet, azokból az infókból, amik elhangzottak eddig. Tökéletesebb alanyra nincs is szükségem az egyik bájitalom tesztelésére. Halvány, meleg mosoly kerül ajkaimra, ahogy előrébb dőlök ismét. - Minden rendben lesz. Segítek - nyúlok fel lesütött tekintettel, és morzsolom meg egy tincsének a végét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=839257#post839257][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.21. 18:46[/b][/url]

- Nem viccelek, ha azt mondom, hogy hibbant a csaj. Használjuk ki.
Mintha mondani kellene, amikor lerí róla. Az alváshiánynak lehet hallucináció a tünete vajon? Mert nagyon úgy tűnik, hogy éppen azt nézem végig premier plánba, és meg kell hagyni, eléggé élvezem. A hallgatása bőven elég válasz a feltett kérdésre, és tudom, hogy nagyjából kettő perc alatt tudnék neki segíteni enyhíteni a rémet, ami kergeti nappal is. Lehet már késő, és az egész kastély azt hiszi, totál őrült, ami nekem csak még inkább kapóra jönne: felajánlom, hogy leszek a mentsvár, a biztos pont, ahova menekülhet a csúnya és gonosz világ elől. Mosolyom nem lankad a kérésre, ajkam szeglete azonban megremeg, ahogy remegni kezd a szemem láttára - de nem szélesedik. Visszafogom magam, mert szükséges, így a kiskutya tekintetet kapom el, tartom a mosolyomat, miközben ujjaim könnyed mozdulatokkal simulnak arra a tincsre folyamatos jelleggel.
- Minden rendben lesz - előbb vagy utóbb. Na, igen. A legjobb az utóbb lenne, úgyhogy a nálam lévő fájdalomcsillapító és nyugtató hatású főzetem biztosan nem opció, plusz nem fogom egy alváshiányos kislányra pazarolni, amikor magamnak készítettem.
- Most legyél okos.
Megoldom, csak add meg a lehetőséget, mert a felesleges pofázásoddal megint semmire nem fogunk jutni. Látod? Már szalad el a lány, most mondd meg! Kapjak utána? Az ellentétes lenne azzal, hogy mennyire nem érdekel mit tesz. Viszont, ha nem teszem, akkor a lehetőségünk is elszalasztom a picsába. Ujjaim nyílnak el, hogy a köztük maradt pár sötét hajszál hulljon a földre, majd nagyot nyelek, hogy visszafogjam már csak a gondolattól is keletkezett undort és megvetést.
- Hihetetlen, hogy erre képe-.
Gyors mozdulattal libbenek utána, csuklóját megfogva kényszerítem megállásra, majd ezzel párhuzamosan fordítom magam felé és húzom fejét mellkasomra. Szabad kezem csúszik fejére, óvatos mozdulatokkal kezdem el simogatni haját, halk, mély hangon csitítgatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=839391#post839391][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.25. 22:06[/b][/url]

Sokkal több mindenre vagyok képes, mint azt én magamról tudnám. Vagy egyáltalán gondolnám. Éppen ezért cselekszem most is úgy, hogy tökéletesen ellent mondjon az alapvető elveimnek és érzéseimnek - de minden undort legyőzve húzom magamhoz közelebb. Csuklóját sem engedem el, amíg kezem a sötét tincseket kezdik el simogatni. Hangom megnyugtatóan - gusztustalanul - cseng, és igyekszem valamiféle emberi kisugárzással felvértezni a lényemet, ha már magamhoz szorítom a törékeny testet.
- Ezt is jónak mondja.
- Semmi baj - szólalok meg halkan. - Nem vagy az - erősítem meg szavait, amit valahogy sikerül kipréselnie magából. Már előre félek attól, hogy milyen lesz a pólóm, ha egyszer végre hajlandó abbahagyni a sírást - amit valószínűleg maga az ölelés váltott ki, a megkönnyebbüléssel, de hát ez van. Ennél jobban nem is alakulhatna az egész. Mindent képes vagyok megtenni azért, hogy nekem jó legyen. Nem véletlen állunk még mindig így, egészen addig, míg ő el nem távolodik tőlem. Szó nélkül hagyom.
- Nincs mit - nyúlok lehajtott arcához, hüvelykujjammal törlök le egy kósza könnycseppet onnan. Kesernyés íz kerül a számba az egész mozdulatsor miatt, kezemet mégsem kapom el. Lassan húzom vissza, zsebembe süllyesztem, aprót lépek hátrébb tőle. Ajkaimon halvány mosoly bukkan fel.
- Szedd rendbe magad - mérem végig, félig megemelkedett szemöldökkel, majd valahogy ugyanolyan lassú és elnyújtott léptekkel távolodom tőle, mint mikor belém ütközött. Fejemet hajtom előre, tincseim így hullanak arcomba, egy halk, de mélyről jövő kuncogás hagyja el ajkaimat. A siker édes íze.
- Elmebeteg vagy.