A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=842954#post842954][b]Winter Cone Danvers - 2022.01.29. 22:28[/b][/url]

Kering egy pletyka arról, hogy van egy sárkány tetoválás a seggemen. Feszegetem és repül. Van abban valami, ha az ember seggéről szuperlatívuszokban beszélnek és nem is tudok érte hibáztatni senkit. Ha már teszik, az enyémről tegyék, van is miért. A legtöbbet meg sem hallom, szintemen alul esnek, ezért tökéletesen szarok rájuk, de a sárkány kivételes helyzetben van. Elgondolkodtatott a kis dög.
A rúnákhoz kapott feladatomat leadom, mint a jó kisdiák, csak után nem a kúriába indulok, hanem megvárom Júliát a csarnokban. Kapkodhatja a lábait.
Ez, ami kettőnk között van, éppen az, amire szükségem van. Nem ismerem, meg sem akarom ismerni, és ez fordítva is így van. Néha megadjuk egymásnak amire vágyunk, hajkurásszuk a buja élvezeteket, de ha ez ritkábban jön össze, nem mászunk egymás nyakára, és vonjuk kérdőre a másikat. Leiláról is tud, szerintem a többiről is. Nincs túlgondolva. Nem tartozunk egymás felé semmivel, és a ribanc kis természete úgy simul hozzám, ahogyan a teste miután kielégítem. Amolyan barát felé, legalábbis elviselem, ezért is vagyok hajlandó várni rá. Voltam akkora hülye, hogy elszóltam magam a tetoválásról, ő meg jönne.
- Gratulálok, nem kapkodtad el - pofátlan vigyorgok rá, aztán zsebembe mélyesztem a kezem. - Elnézem, mert ma is dögös vagy bébi - mérem végig azzal a lendülettel ismét, tetőtől talpig. Úgy egy pillanat alatt, mert aztán az ajtó felé lépek.
- Dehopponálhatunk vagy vonatoznál? - Júliára emelem a szemöldökömet, azt hiszem a választ már előre tudom. A kérdéssel megspórolok magamnak egy kört és nem hallgatom a hisztit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=844061#post844061][b]Winter Cone Danvers - 2022.03.04. 18:11[/b][/url]

Fejem emelem fentebb és, felsőbbrendű, féloldalas mosollyal pillantok le rá, ahogy Júlia megérkezik. Kibaszott jó virgácsai vannak ebben a nadrágban, közlöm is, de fasznak nincs erre több ideje. Indulnék, amíg ő édesgetni kezd mint egy kóbor dög. - Még.
Bólintok.
- Mert egy szadista vagy. Ezért lehetsz most itt velem - perverz vigyorom terül el arcomon. A jogsi nálam van. Tiszta is vagyok. Csak el kell képzelnem a szalont, ahol eddig eddig egyszer voltam. De tudod ki a faszom fog újra órákig tartó utazásokba kezdeni, akkor maximum Julis utánam vonatozna kedvére. Szerencséjére nem kell megfosszam magamtól.
- Maradj nyugton! És meg ne próbálj megzavarni - közlöm, nem kérem, majd kezem cirógat a hátsójára, amit ugyan nem láttam még, de legalább jól rámarkolok. Nem zavar meg abban, hogy a célra koncentráljak, így elképzelem a pontot, a szalon előtti újságos bódét. A kussba borult csarnokba fordulva aztán beleejtem magunkat a semmibe, hogy alig pár pillanattal később a zajos utcán anyázzon egy mellettünk elhaladó. Hamar kizökkent, hogy a célhelyre érünk.
- Hasonlóan szép napot! - középső ujjamat fellendítve vigyorgok a tag után, aki legalább ilyen szívéjesen üdvözöl minket Pestseholsén. - Faszfej.