 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 14. 13:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685673#post685673][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.14. 13:10[/b][/url] Bíboranna Bájital-balesetHát, a Mágiatörténet óra után a Bájitaltan sem lett a kedvence. Fela bá’ meg különösen nem, és kételkedett benne, hogy valaha is tűrhető viszonya lesz a tanerővel, ami inkább nevezhető iszonynak jelen esetben. A Goulens bájital különösen nem nőtt a szívéhez, mivel szó szerint rároppant az egész kondérnyi vacak. A nyugtató bájital most ahelyett, hogy normális rend szerint lehiggasztaná a szöszkét, ingerelte. Egyrészről mehetett fel átöltözni, másrészről mehetett a gyengélkedőre, és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, melyiket helyezze előbbre a sorrendben. - Huh? – fordult meg, miután többször is utána kiabáltak, immár a bejárati csarnokban, útban a gyengélkedő felé. Nem akart a ruhákkal vacakolni. - Kis… baleset… - ismételgette a szavakat. – Hát ez minden volt, csak nem kicsi. Nem, egyáltalán nem akart bunkó lenni, de ez valahogy nagyon nem az ő napja volt. – Ha elkísérsz az összerakó-helyre, elfelejtve az egész, de legközelebb ne reptess levegőbe minket.Nem is értette, hogy bájitalkészítést miként bízatnak hozzá hasonló felelőtlen, dinka kamaszokra, szerinte ráérne ezt a tárgyat vagy két évfolyammal feljebb bevezetni az órarendbe, de ezt nem ő határozza meg, úgyhogy erről az álmáról le is tett viharos sebességgel. Aaaz első nap is hasonlóan járt, mondjuk akkor meg ő locsolta le magát, és égetett lyukat az egyenruháján, úgyhogy bénaságból jeles. Nem, a bájitaltan határozottan nem az ő terepe, és szilárd meggyőződése volt, hogy soha nem is lesz az.
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 14. 21:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685733#post685733][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.14. 21:40[/b][/url] Bíboranna  Bájital-baleset Sóhajtott, és nagyon, de nagyon szerette volna magában tartani a véleményét, ami, mint tudjuk, mindenkinek van, csak éppen senki sem kíváncsi a másikéra… annyira. – Drága, ezt én aligha nevezném kicsinek. Egy eegész kondér bájitalt zúdítottál a nyakamba. Bakker, más is megsérülhetett volna, komolyan… magamban se bízok, ne aggódj, egy bájitalt még önkezembe se adnék elkészíteni – zúdította rá a szeplősre mindazt, ami benne lapult jó mélyen, és vulkán módjára kitörni vágyott. Neheem, kizárt, hogy ép ésszel elvisel még egy ilyen volumenű órát, akkor inkább dupla dózissal magolós mágiatörténet. Valahogy csak kibírja alvás nélkül. – Kösz. Én tudom, nem először járok ott. A gyógyító ki lesz akadva rám – lemondóan plafonra szegezte tekintetét, nem hitte volna még az év végén, hogy már az évkezdés ilyen tartalmas lesz. Alig kezdődött meg a tanítás, máris két félkész főzet rárobbant, jó pár óráról késett, rajtakapták egy éjszakai kilógáson… és ez még csak az évi felfordulás kezdete. – Ez nem rajtad múlik, más is lehet, a nyakamba reptette volna – grimaszolt. – Nem mindegy? Bocsi, de ne akarj gyógyítóst játszani, arra ott van az iskolai szakember. Mára elég adagot kaptam a tudásodból.Közben sietős léptekkel haladt a gyengélkedő irányába.
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 15. 14:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685782#post685782][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.15. 14:24[/b][/url] Bíboranna Bájital-balesetEz a nap nem sikerült valami fényesre. Valahogy semmi sem volt a helyén, még egy bájital is rajta kötött ki… félkészen. Csak úgy le akarta húzni a rolót mára, ha már a hangulatát taccsra vágta a mai szerencsétlenség-áradat. Na, igen. Majd valahogy kiengeszteli Annát, ha lecsillapodik a tárgy iránt érzett haragja, és undora, de erre most képtelennek érezte magát. A makacsság egyébként is régi ismerőse volt már, és nem mostanában óhajtott leszokni róla. A gyengélkedő felé menet azon gondolkodott, vajon mit ronthattak el, miből kerülhetett túl sok, vagy éppen túl kevés? Egy sima nyugtatófőzetnek nem kéne csak úgy felrobbannia, nem? Vagy mégis? – Egy feltétellel megbocsátok – gondolkodott el, mert úgy érezte, eleget szenvedett mellette a másik már figyelmetlenségéért. – Ha soha, de soha többet nem lesz köztünk téma ez a hülye tárgy. Annyira utálom. Egy nagy darab hülyeség az egész, elsősre nem is kéne egy nyugtatóbájitalt rábízni… sőt, én még kondért se adnék a kezébe, nemhogy egy egész főzetet készítsen el… egyáltalán mi a bánatot ronthattunk így el rajta? Nem kellett volna a levegőbe repülnie. Mire emlékszel, miket pakoltunk bele?Felagund… sosem lesz a kedvence. – Ne is említsd… inkább dupla Mágiatörténetes alvásóra, csak bájitaltant ne. Meg Felát se.
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita Nyugodjék békében!

offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. június 20. 19:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=686506#post686506][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.20. 19:19[/b][/url] Bíboranna Bájital-baleset Ramónának a haragja továbbra is fennállt, de most már nem a padtársa irányába, ez a düh leginkább annak szólt, hogy eddig minden második alkalommal jóformán a gyengélkedőn kötött ki valamilyen rárobbanó, ráfröccsenő bájital miatt, és már kezdett ebből nagyon elege lenni. A felvetés, hogy talán felcserélték a sorrendet, nagyon is szöget ütött a leányzó fejébe. – Ó, hogy az a… ez eddig eszembe se jutott. De, meglehet. Legközelebb jobban odafigyelünk rá – állt meg egy pillanatra, csak azért, hogy a homlokára csaphasson. – Legközelebb jobban odafigyelünk, nem szeretnék hosszútávra kibérelni egy ágyat a gyenguszon – legyintett. A navinés vöri megállapítására csak hümmögött egy sort, jelezve, hogy hallotta, bár úgy különösebben nem érdekelte, ő ugyan nem fog magolni, legfeljebb Csillagászatra meg Asztrológiára, azokat a tárgyakat szerette. Esetleg még LLG-re tanul, az állatok is nagyon kedvencei voltak. – Az első pár napban hidd el, én is jó párszor eltévedtem. Egyszer emiatt takaríthattam a bagolyházat, ne akard tesztelni, rohadt büdös. Szegény baglyok… - felelte a tájékozódási képességére vonatkozó kérdésre. – Figyelj, ez tök természetes, hogy nem ismeri ki magát az ember azonnal idegen helyeken. Majd belejössz, megszokás kérdése az egész. Persze, könnyen volt ő, aki nem stresszelt, ritka esetnek minősült, ha valamivel ő komolyan foglalkozott, és kitartott mellette, amilyen nehezen koncentrált. – Ha az égési sebeimet lekezeltettem, vigaszdíj gyanánt bevethetjük magunkat a konyhába egy kis finomságért. Mit szólsz hozzá?
|
|
|
|