A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=494974#post494974][b]William Eric Payne - 2015.07.14. 17:39[/b][/url]

Az utolsó nap, sikerült leégnie. Tarkó részen, izzó vörös csík, fáj, ha csak rá gondol. Nem hogy még ruhát is vegyen rá. Éjjel, miután hazatértek, igyekezett pihenni, de nem ment, így ma, jobb ötlet híján meglátogatta a gyengélkedőt, ahol valami tök jól hűsítő, de kicsit fura szagú bigyót rákentek, majd jól lekötözték. A hűsítés persze megmaradt, de sajna a szag is. Persze nem olyan átható, de az biztos, hogy ezt az inget még ma, kézzel ki kell mosnia. A gondolatra elhúzza a száját, miközben a lépcsőkön halad lefelé. Amúgy a kötéstől kicsit púposnak néz ki, de simán tagadja, hogy belőle jönne a szúrós, kesernyés illatkompozíció.
~ Jó újra itt lenni. ~
Felpillant a robusztus belső térre, örömmel konstatálja, hogy hiányoztak neki az ódon falak. Egy valaki van, aki még hiányzik neki, és valahogy Madagaszkáron se futottak össze. Így hát a lépcső alján megállva, leveszi táskáját a válláról, majd leülve az alsó fokok egyikére pergament és sima tollat vesz elő. Egy gyors üzenetet firkant, a lapból levelet formál, ahogy összezárja, elrejtve tartalmát. Végül felírja a címzett nevét, és a biztonság kedvéért a sajátját is a bal felső sarokba. Először csak simán WEP akart lenni vagy W. E. P., de aztán arra gondolt, hogy úgy illendő, ha kiírja az egészet. Így legalább ő is tudni fogja. Végül aztán felpillantva körbenézett, és arcán egy félmosoly bontakozott ki, ahogy megpillantotta a küldöncnek szánt lányt.
- Hé, sellőkornis.
Történt ugyanis, hogy még a szigeten felkapta a lányt, és bevitte a vízbe, aminek ő annyira nem örült, de végül nem is lett olyan rossz vége, és láthatóan rákok sem ették le a haját, vagy ilyesmi, bármitől is félt akkor éppen. Biztos, hogy félt, elvégre elég határozottan fékezett le víz előtt.
- Csá, ismered Lucy Blaket? Ő is navis, kábé veled egy idős. Lenne számára egy levelem, amit oda kéne adnod. Na?
Pillantok rá érdeklődve, úgy elállva az útját, hogy ne tudjon elmenekülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=495834#post495834][b]William Eric Payne - 2015.07.15. 18:27[/b][/url]

A szemöldökét egy pillanatra felvonja, de igyekszik nyugodt arcot vágni. Pedig felhúzták most nagyon. Mégis kérem, ő gentleman. Látszik is. Pedig szíve szerint így: "Hát te most mégis mi a fenét gondolsz, teee?!?!" jelenetet rendezne.
- Milyen kérdés az, hogy "jól vagy te összerakva?" Tök magyartalan.
Attól még, hogy neki nem magyar a neve, az édesanyja az, és élete felét Magyarországon töltötte, így aztán köszöni szépen, tud magyarul, és az egészen biztos, hogy ez nem az. Bár lehet, hogy szleng, fene se tudja. Nem úgy van összerakva, mint aki sokat beszélne, vagy beszélne így. Mindenképpen olyan emberekkel barátkozik, akik csinálják is azt a mi a csodást. Ja igen a csacsogást. Legyen fiú vagy lány, ha csacsog, akkor már jó. Liam nem az a fajta, aki a "hogy vagy?" kérdésre három szónál többel válaszol. Igen, ez volt a rekord. "Köszönöm, egész jól." Az, aki ezt megkapta tőle, szinte a könnyeivel küszködött, olyan csodálatosnak gondolta a helyzetet.
- Mit kérsz érte, okoska?
Azt hitte, egyértelmű, és vitathatatlan az ok. Ő navinés, meg Lucy is, tehát a minimum az, hogy ő adja oda neki. Liamünk ugyanis, nem az a könnyen más házba bejutó arc, így aztán megoldja ilyen szépen. Már ha éppen megtudja.
- Persze reális keretek között.
Ezt muszáj hozzátennie. Igazából ő egy Payne. Ha akarná a lány, még egy csillagot is elnevezhetnek róla, mert el tudja intéztetni. De nem akar ilyen menő dolgokat adni egy lánynak, aki ilyen bunkó. Mert szerinte az volt. Nem kért tőle lehetetlent.
- Amúgy meg nem nézlek postásnak. Nem úgy vagy öltözve. Inkább valami katonai kislánynak.
A kis-t még meg is nyomja, ahogy a lányon végignéz. Alapjáraton hidegen hagyják az ilyen lányok, mert szerinte ha már iskola, akkor öltözzünk fel rendesen, de most annyira felbosszantotta, hogy muszáj volt visszaszólnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=498251#post498251][b]William Eric Payne - 2015.07.20. 20:09[/b][/url]

- Te tényleg ilyen...gonosz vagy?
Hitetlenkedve néz a lányra, aki még ki is gúnyolja. Pedig biztos volt benne, hogy navinés, de lehet, hogy szólnia kéne a házvezetőjének, hogy menjen rá erre a lányra, vizsgálja felül, és tegye át a rellonba. Bár akkor meg mindig ott lenne. Na nem, az sem lenne jó. Maradjon csak a toronyba, még a végén túlságosan élvezné az életet odalenn. Nem akar olyan életet, ahol mindenhol ott van ez a kis gonosz pukkancs.
Hosszan nézi a lányt, majd látványosan félreáll, és még meg is hajol előle. Menjen csak, de komolyan, neki ehhez az egészhez nincs kedve. Ez egy bolond. És nem feltétlenül jó értelemben. Érzi is, ahogy az idegei pattanásig feszülnek, és ezzel egy időben az erek is megfeszülnek a bőre, na meg persze az inge alatt.
~ Ő egy lány. Ő egy lány. Pofátlan, de lány. ~
Igyekszik nyugtatni magát, így engedi, hogy a lány elmenjen mellette. Hiba volt leszólítani, vagy felajánlani neki bármit is. Láthatta volna, de nem látta. Remélte, hogy rendes lesz, és meg tudnak egyezni egymással. Az ilyenekből is tanul az ember.  
- Menj csak, nem kellesz hozzá.
Azért ezt még odaszúrja, de nem várja meg, amíg a lányka lép, inkább ő húzza ki magát, és látványosan sértődött arccal indul el abba az irányba, ahonnan a lány jött. Elvégre látványosan a másik irányba megy, akkor meg nincs olyan szerencséje, hogy a lány úgy gondolja, mégiscsak arra megy, ahonnan az előbb jött. A táskáját a válláras csapva, a levelet féltő gonddal elrejtve a zsebébe siet el a tett helyszínéről, mint valami gyilkos, aki éppen számba veszi, hogy mindent eltakarított-e. Se lát, se hall.