A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=450311#post450311][b]Révész Kornél - 2015.01.09. 13:12[/b][/url]

[Cathy]

MIdáig eltalálni nem volt nagy kunszt, végül is csak annyi volt a dolga, hogy "menj a bazinagy kastély felé", a bejárati csarnoktól viszont már kicsit nagyobb kihívás megtalálnia a Navinét. Ez a baj az év közbeni átiratkozással, nincsenek mások, akik szintúgy tanácstalanok. Igazából kapott valami papírt, amin volt eligazítás, de véletlenül elvesztette pakolás közben. (Igazából van egy rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg felhasználta "tekerésre". Elfüstölt tájékoztatóból meg nehéz tájékozódni.)
Egy közepesen nagy hátizsákot tart az egyik vállán, a kevésbé terhelt keze nyeglén zsebre vágva pihen, miközben szív egyet az orrán és körbenéz a csarnokban valami segítség vagy támpont után kutatva.
Miért nincs kinyilazva, hogy mi merre? Mennyivel praktikusabb lenne! Irtó hülyén nézne ki, de praktikus lenne. Miután ebbe a tanácstalanságba belekövülve szobrozik olyan másfél percig, hirtelen csak vállat von, és a fal mellé besorolva ledobja a holmiját. Töprengve megvakarja az orrnyergét és hunyorítva nézelődik - a legegyszerűbb az lesz, ha csak simán odamegy az első szimpatikusnak tűnő emberhez és segítséget kér. Inkább, mint eltévedni ezen a helyen, amikor legutóbb eltévedt egy mágusiskolában, ami kicsit több, mint három éve volt, néhány csontja bánta, amikor kiszaladt alóla a "trükkös lépcső". Szóval most marad stabil talajon, amíg nem tuti minden.
Egyszóval felhagy a zenehallgatással - nehéz vadászni, miközben hangos zene dübörög az ember fülébe - és úgy ácsorog tovább, az elmenőket vizslatva, mintha teljesen normális lenne, hogy itt csövel és igazából pont így tervezte volna az érkezést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=450728#post450728][b]Révész Kornél - 2015.01.09. 21:47[/b][/url]

[Cathy]

Jó, igazából az a helyzet, hogy nem nagyon erőlteti meg magát az ügyben, hogy igazán gyorsan szerezzen magának segítséget, ez ugyanis több ponton problémás.
Először is erőfeszítést kéne tennie, megmozdulnia, összeszednie magát annyira, hogy magától, saját akaratából - és egyébként minden érdeklődés nélkül csak szükségből - megszólítson valakit, netalántán lehet, hogy még udvariasnak is kéne lennie, mert ő kér segítséget, akkor meg igazán elvárják az ilyesmit. Szóval akárhogy is nézzük, ez rendkívül energiaigényesnek tűnik, ő meg fejlődőben lévő szervezet, nem pazarolhatja az erejét.
Másik ok(és ebből eredeztethető inkább a tétlensége, nem az első okból) kevésbé prózai. Nem, egyáltalán nem prózai. Egyszerűen elbambult, jól néz ki a hely, hát na, az ember olyan könnyedén elnézelődik, meg megnézett magának egy-két lányt is. Tiszta szívás, hogy nincs nyár, akkor lehet, hogy rövidebb szoknya lenne rajtuk, de hát a brit nők után az itteniek eyecandynek számítanak.
Aztán beúszik a képbe egy újabb szereplő, újabb, mint az előbb elsétáló lánycsoport, akik közül egy-kettőnek az időjárás ellenére is igen rövid volt a szoknyája. Hogy is volt a mondás? Bizonyos lányok télen sem fáznak. Tekintete átsvenkel Cathyre, fókuszál, elsőre ingere lenne visszakérdezni, hogy "mi?" de aztán a beszédpercepció beindul és szép lassan felfogja a mondat jelentését, amivel megszólították. Dünnyögve hümment egyet.
- Jaja, új. - Fejével a táskája felé biccent, bár ő is látja, hogy feleslegesen, a lány már kiszúrta a holmiját mellette, nem is túl nehéz feladat. Ellenben beszélgetőpartnere arcáról hamarost a mellkasára siklik a pillantása. Kivételesen nem azért, mert egy bunkó paraszt és a mellét nézi (bár ez is egy reális feltételezés lehetett volna), hanem mert a lány egy macskát tart a kezében. Egy macskát! Erre némileg értetlenül összevonja a szemöldökét.. aztán nagyon hamar tovább is siklik a tények felett. Aha, macska, good.
- Király, azzal nagyon kisegítenél, tudod, kaptam papírt arról, hogy merre kell menni, de elkeveredett, szóval lélekben már felkészültem, hogy az első estémen itt a csarnokban csövelek majd. - Ez persze mondjuk egyáltalán nem igaz, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy legrosszabb esetben előbb-utóbb rávette volna magát, és valakit befog ideiglenes GPS-nek. De mennyivel jobban hangzik az, ami végül elhagyta a száját! Szerinte.
- Cat.. - rámutat a lányra - .. és Sheza.. - rámutat a macskára - Nem fordítva? - Végül is a cat a macska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=451454#post451454][b]Révész Kornél - 2015.01.11. 14:58[/b][/url]

- Hja, értem. - Na ezért nem tart macskát, ki akarna ennyit rohangálni egy állat miatt? Meg azért sem, mert képtelen gondoskodni bármilyen élőlénynek számító dologról, hé, néha még magáról sem! Még egy kaktusz is csúnya halált halt nála, pedig a szülei azzal vették meg neki, hogy ezt már igazán nem lehet elrontani. Szóval az állattartás az élet olyan misztériumai közé tartozik számára, amely jobb, ha elérhetetlen marad számára. Az állatok érdekében.
- Defenzor? - A tanár és a prefektus titulusával még csak-csak tisztában van, na de ez újdonságként cseng neki. Közben a néha le-lenéz a macskára, aki láthatóan nem kedveli őt. Az állatok, mindig megérzik a fű szagát, még akkor is, ha az emberi érzék már túl kevés ahhoz, hogy észrevehető legyen, és nem, nem igazán szeretik.
- Aaa Navinébe, a harmadik évfolyamba csatlakozom most be, ha minden igaz. - Ami első kanyarban nagyon király lesz, mert ha nem tud valamit, akkor majd foghatja arra, hogy más volt a tanrendük és ők ezt még nem vették. Nem mintha a varázslatok miatt aggódna, a gyakorlatban jó, csak az elméleti részével hagyják békén. Érdekli is őt a mana áramlása, a lényeg, hogy működik a varázslat, nem?
- Jó hosszú név. - Szélesen elmosolyodik, és a mosoly mögött kimondatlanul ott van, hogy már most elfelejtette a lány nevét, mármint azt leszámítva, hogy Cat. Az emberi memóriának való. Aztán mint aki észbekap, hirtelen nyújtja a kezét a lány irányába. Aztán realizálja, hogy a macska megtartásához, azért még mindig jobb két kéz, mint egy, talán mégsem volt olyan jó ötlet, szóval vissza is húzza egyből.
- Én meg Kornél vagyok. Szóval Rellon.. meg prefektus. - Not bad arcot vág, bár belül inkább not impressed, sosem volt oda a státusz szerinti megkülönböztetésért, de azt azért el tudja ismerni, hogy valaki felelősséggel járó feladatokat vállal. Neki biztosan nem menne, ő és a felelősség, persze.
- Elég unalmas, nem valami mozgalmas program egyedül utazni, viszont ha te már akkor második éve itt vagy, talán tudsz segíteni. Mi a wifi jelszó? Meg hol lehet a kábeles netet kifizetni és mennyibe kerül?
Még nem próbálta bekapcsolni sem a mobilját, sem a gépét az iskola területén, így sajnos azzal a szomorú ténnyel sem találkozott, hogy a készülék errefelé teljesen halott. Egyébiránt biztosan közölték vele ezt az aprócska tényt, mikor az új iskolájáról beszéltek, de mostanság jó szokása oda se bagózni arra, amit mondanak neki, gondolván, hogy úgy is csak számára érdektelen bullsh*t az egész. Na, hát pedig ez minden lett volna, csak érdektelen nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=456542#post456542][b]Révész Kornél - 2015.01.23. 21:09[/b][/url]

[Cat]

- Aha, szóval kirendelt auror.. - vonom le a következtetést a körülírásból. Csak a megnevezés csengett olyan idegenül, maga a titulus/szerep az ismerős a régi iskolájából. Ismerős és ne jól jó emlékekkel kecsegtető. Mindegy, valószínűleg hamar találkozni fog vele, amilyen az ő szerencséje. Sőt, ha a sors úgy akarja (és miért ne akarná úgy?) akkor nagy valószínűséggel úgy futnak össze, hogy az emlegetett defenzor pont tetten éri. Igen, az úgy lenne az igazi.
A hírre, miszerint el tudják igazítani a helyes irányba, elégedetten összecsapja a tenyerét.
- Remek, remek, életet mentesz, köszönömköszönöm. - Széles mosollyal ad hangot megkönnyebbültségének, ha meg meg is mutatják neki, nem csak elmagyarázzák, akkor meg még jobban járna.. De elmondás alapján is boldogulni fog, ha a lány úgy dönt, nem szeretne annyit mászkálni az új gyerek miatt.
- Okay, akkor Cat. - Érezni a brit akcentust a szavaiban, nem azt a szépen formált normatív változatot, amit úgy általában a világ ismer, és gondol, hogy minden Nagy-Britanniában nevelkedő beszél. Van egyfajta általános elképzelés, mintha még a szavakat is eltartott kisujjal mondanák. Ahhoz képest Kornél kiejtése inkább amolyan külvárosi angolra emlékeztet, hanyagul artikulált hangokkal. Hiába, nem születhet mindenki nemesnek meg mindenféle magas privilégiumokkal rendelkező újgazdagnak.
- Nah, örülök, hogy én lehetek az első Kornél az életedben, igaz, a magyaroknál tudtommal annyira nem ritka név.
Viszont azt nem kifejezetten érti, hogy miért néznek rá úgy a WiFi említésére, mintha önként vállalkozott volna, hogy megcsókol egy dementort. Annyira ez csak nem ismeretlen dolog a huszonegyedik században, nem? Az elnéző mosolygásra némileg felvonja a szemöldökét, mert nem érzi úgy, hogy hatalmas ostobaságot kérdezett volna.
- Hát, én eddig a fejlett nyugatra jártam, ezek szerint. - Ha kifejezetten az iskolában nem is, a környékén volt internetelérés, internetkávézó vagy hasonló hely, ahol a fiatalok baglyokon kívül mással és érintkezhettek a külvilággal és annak híreivel.
Aztán a másik szemöldök is a homloka közepére szalad, amikor annál a résznél járnak, hogy a mágia interferenciát okoz.
- Ne már! Komolyan?! - A hatás kedvéért még a száját is eltátja. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna a meglepettség impressziójának fonalát, visszavált szemlélődőbe.
- Tudom, harmadik évfolyamba jövök, nem elsőbe. - Vállat von, különösképpen nem veszi magára a magyarázó hangnemet, napjában legalább tízszer nézik hülyének, és vannak bizonyos fiziológiai állapotok, (amelyeket némi külső hatás segítségével tud elérni), amikor az összehordott hülyeségek miatt némelyek megkockáztatják a "teljes mértékben ostoba" jelzőt is. Hát mindegy, ezzel nem sokat tud kezdeni, szóval jobbára csak gondolatban elsétál ezek mellett, ahogy most is.
- Viszont várj, a mobil sem? És a falu? A faluban sincs net? Ott csak megoldották, Angliában is megoldották.
Aztán Cat ledobja a bombát. Teljesen elhűlve néz a lányra, és már most kezdi érezni, ahogy a tenyere idegesen izzadni kezd.
- Egy telefonfülke? Egy telefonfülke? What the f... huh.. - Nagy levegő. Beszív, kifúj, ne húzd fel magad Kornél, nyugodj meg szépen, semmi baj nem lesz, biztosan meg lehet oldani valahogy, hát nem mondta ez a kedves és csinos lány is, hogy fel lehet rúnázni a mobilt?
~De attól még baromira nem lesz netem!!~
Viszonylag könnyen és gyorsan megzabolázza az idegességét (legalábbis látszólag), teljesen megnyugodva, visszatérve a csevegő hangnemhez - amit egyébként a nagy idegeskedésben sem emelt meg túlzottan, nem az a fajta, aki szeret kiabálni -, ismét megszólal.
- Oké, értem, hogy általában szokás szívatni az újoncot, de tényleg, legalább a faluban van valami elérhető hálózat gondolom. - Semmi oka feltételezni, hogy nincs, elvégre, ahonnan ő jött, ott ezt a fajta mágiaelméleti buktatót már, ha nem is teljesen, de megoldották.
- Elsőre sikerült jól megijesztened azzal, hogy anyámék a pottyantós vécé korába küldtek vissza. - Még egy rövid nevetést is mellékel az utóbbi mondatához, mint aki érti a tréfát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465886#post465886][b]Révész Kornél - 2015.02.20. 23:26[/b][/url]

Sári
és a legújabb tripem

Épp egy szokásos kinti kirándulásból tér vissza - az ilyen kirándulások alatt általában szépen és gondosan elvonul valami félreeső helyre, ahol semmilyen gyanús defenzor nem kapja el és kobozza el a cuccait, aztán a kedvenc időtöltésének hódol. Ehhez mérten most is úgy sétál vissza a kastélyba, hogy a hangulata mérföldekkel jobb, mint elfelé menet volt, a színek is kicsit élénkebbek és összességében szórakoztatóbbnak tűnik minden. Vagy legalábbis kevésbé unalmasnak.
Viszont az érzékelésén ez a fajta tudatállapot nem sokat javít, annyira nem, hogy amikor a plüssállat beleszalad, akkor majdnem sikerül benne felbuknia, de belerúgni azt biztos.
- Ő, bocsi, nem akartam. - Válaszolja gépiesen és reflexből, ránézve Mazsira, aztán a tekintete továbbsiklik a kastélyra. Ott egy kicsit megreked, egy-két másodpercig ugyanarra a pontra mered, ahogy processzál és felfogja, mit látott az imént. Hirtelen kapja vissza a pillantását a vinnyogó izére.
Megdörzsöli a szemeit.
- B****i, ez még tripnek is durva. - Beszélő plüsshódok, komolyan? Ezt el fogja mesélni Dwayne-nek, meg jobb lesz megmondani neki, hogy hagyja ezt az adag szendvicset, majd szerez másikat, mert túl fura dolgok jönnek elő tőle.
Leguggol a plüss mellé és megböki. Egy dolog, hogy mozog, az annyira nem lepné meg, de ez beszél is, mi a sz*r? Valahonnan ismerősnek tűnik. Fogja és felemeli, hogy megnézhesse közelebbről is.
- Kussolj már el, ajajajajok nélkül is értem, amit mondasz, nem tudsz bemenni, oké. - Sosem okozott problémát beszédbe elegyedni a flash-eivel, nem most fogja elkezdeni a "ha nem veszel róla tudomást, eltűnik" gyakorlatokat. Az emlékeiből sikerül előkaparni néhány plakát képét, amiket a napokban látott kiragasztva.
- Ja nem téged vesztettek el?
Egy plüssállattal beszélget, ó egen.
Volt már rosszabb is. Vállat vonva hóna alá csapja a kis cuccot és besétál vele a főbejáraton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465902#post465902][b]Révész Kornél - 2015.02.21. 00:59[/b][/url]

Sári
és a legújabb tripem

- Jaaa, jaa, jaa, igen, igazi modortalan fráter, egyetértek, igazad van. Igazi viselkedéselemző veszett el benned, hódolatom neked, fejet hajtok tehetséged előtt.
Ugyanazon a rezignált hangszínen, szinte oda sem figyelve kommentálja a nyifogást, nyavalygást és hisztit, amit az állatka levág, egyszóval minden együttérzést és beleélést teljes mértékben nélkülöznek a szavai.
Sára, aha, szóval egy Sárát kell keresnie, vagyis előtte egy plakátot, korábban nem igazán nézte meg figyelmesen, szóval az elérhetőség sem rémlik neki, hogy a megtaláló kit és hol keressen fel.
- Maradj már nyugton, a farkad a hátamat verdesi, rohadtul zavaró. - Esetlenül meglapogatja a cucc fejét. Na nem azért, mert hirtelen szeretetroham tör rá, hanem abban reménykedik, hogy ettől majd megnyugszik.
- Visszaviszlek a gazdádhoz. Jó csaj?
És ekkor hangzik fel a bejárati csarnokba érve a kiáltás a terem másik oldaláról, miközben egy fakószőke hajú, csinos lány indul meg felé, illetve, hogy pontosabbak legyünk, a kezében lévő hód felé.
- Jó csaj.
Jegyzi meg magának mellékesen, az előző vaktában elsütött kérdésére válaszolva. Megfogja Mazsit rendesen, készen arra, hogy hős megtalálóként vigyorogva a gazdája kezébe nyomja majd, amikor az odaér hozzá.
- Hali, akkor gondolom a tiéd, már épp készültem keresni egy plakátot, hogy hova vigyem. Odakint szaladgált elhagyatottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465977#post465977][b]Révész Kornél - 2015.02.21. 14:55[/b][/url]

Sári
és a legújabb mégsem tripem

- Hát, megtartani nem foglak, az biztos.
Valamennyire azért megnyugtató, hogy mégsem a képzelete olyan beteg és csökött, hogy beszélő hódokat hallucinál a kastély elé. Ha mégis, elég durva lenne, hogy létező szőke lányoknak jósolja meg vele a nevét. Viszont a hód elhallgat legalább, ami a kezdődő felfájásának nagyon is jót tesz. Utálja a magas és sipító hangokat, pláne, ha azok még az általa elfogadhatónak vélt zajszint felett is vannak. Szabad kezének mutató és középső ujjával finoman masszírozni is kezdi a sajgófélben lévő halántékát. Akárkié is ez az izé, nagyon türelmes és vastag idegekkel bíró személy lehet.
Ahogy a felé közeledő lány félrelök egy elsőst, szórakozottan felszalad az egyik szemöldöke. Nocsak, ennyire azért nem sürgős, nem szalad el a plüsse, sőt, a jelek szerint épp olyan szorgalommal igyekszik visszajutni a gazdájához - a folyamatos sírás-rívásból kiindulva -.
A felszabaduló kezét hanyagul zsebreteszi, miközben végignézi a könnyes egymásra találást a hód és a szöszi között. Baromi szürreális jelenet, de így most pont illik a saját kis világába, nem zavarja különösebben. Tulajdonképpen egész szórakoztató.
- Nincs mit, ha nem akartam volna visszahozni, gyanítom akkor is ráugrott volna a lábamra, hogy behozzam magammal a kastélyon belülre. Elég akaratos hódod van. - És baromi hangos; de ezt már inkább nem teszi hozzá, örül a szerencséjének helyette, hogy a hős megtaláló szerepében tetszeleghet. Nem túl gyakori lehetőség ez, szóval most élni kíván vele.
- Nem tudom, nincs valami fix megtalálói díj? Pénz vagy egy kellemes randi a hangos hód csinos gazdájával, akármi..
Félszegen elmosolyodik és megvakarja a tarkóját miközben lesandít Sárára; még növésben van, de már most elég magas hozzá, hogy egy pöttöm szöszit azért túlnőjön.
- Teljesen önzetlenül hoztam vissza, szóval nem gondolkodtam olyasmin, minthogy mivel tartozol.
Ez hatalmas hazugság, mármint félig, mert a hód nyavalygása miatt fogta csak és hozta be, nem pedig azért, mert jószívű emberként belegondolt, hogy milyen lehet elveszteni valamit. Az baromira nem érdekli. Viszont, ha eszébe jutott volna kitalálni valami konkrét dolgot, amivel a lány szolgálhat, akkor minden bűntudat és lovagiasság nélkül behajtaná Sárán. Hát ez van, ez az ő sára sara.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=474011#post474011][b]Révész Kornél - 2015.03.10. 23:12[/b][/url]

Kornella

A helyzet az, hogy ha a lány nemet mond, akkor nagy eséllyel ugyanúgy itt téblábolna még egy ideig a bejárati csarnokban - aztán amint világossá válna, hogy a vöröske nem tart vele a kis túráján, nekiindulna egyedül az estének. Az üzenetének alapja ugyanis abszolút igaz volt, tényleg borzasztóan unja magát most, hogy egyelőre még órák sincsenek. Amit viszont nem írt le a levélben, hogy miközben sorra vette azt a nem túl sok embert, akit egy ilyen akcióban társául el tudna fogadni, megfordultak bizonyos hátsó gondolatok is benne, amelyek végül tényleges cselekvésre - pontosabban levélírásra sarkallták.
Tudván, hogy tilosban jár, nem olyan hülye, hogy a bejárati csarnok közepén mászkáljon, ennyi erővel akár ki is lógathatná a nyakába a "gyere és büntess meg te prefektusállat, ezaz!" táblát. Helyette oldalt a fáklyák "vakfoltjában" áll meg már jó előre. Muszáj volt időben kijönni a klubhelyiségből, a gólyalakból (mert még saját szobát keríteni is lusta volt) ugyanis nehéz észrevétlenül kiosonni így éjjel tizenegy tájékán.
Szóval, ha biztosra nem is vette, de azért bízott abban, hogy a vörös felbukkan. Mit ad isten, hát nem igaza lett? Kiszélesedő vigyorral int a lánynak és hívja fel magára a figyelmét széles karmozdulatokkal, közelebb intve ahhoz a ponthoz, ahol éppen áll. Ha már közelebb ért, megszólal; nem suttog, de nem is rendes hangerőn beszél - az a baj ezekkel a nagyobb terekkel, mint ez is, hogy pokolian visszhangoznak.
- Na, tök jó, hogy jöttél, felkészültél? A fentebbi szinten majdnem beleütköztem egy prefektusba, de sikerült kikerülni. Szóval kommandózni fogunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=475306#post475306][b]Révész Kornél - 2015.03.12. 23:17[/b][/url]

Kornella

Azért mégis csak megnyugtató tényleg, hogy a vöröske lemászott hozzá. Egyedül is izgalmas az ilyen, de... párosan mindig jobb. Meg aztán.. na igen, mást is jobb ketten. Erre a gondolatra aztán diszkréten felderül (a diszkréció egyet jelent a látványos vigyorgással) és bevárja a másik navinést a "rejtekhelyén". Na persze, ha prefektus járna erre, akkor az sok eséllyel azonnal észrevenné őket, mert Ella még nem fordít túl sok figyelmet arra, hogy csendesen és feltűnésmentesen mozogjon. Az lett volna az igazi veszteség, ha útközben lebukik és azért nem tud lejönni.
- Bizony, oda.. de azért az erdő szélét kikerüljük, nem kockáztatnám meg, hogy éjszakánként mi merészkedik ki oda.
Megnyugvásra ad okot, hogy legalább valami minimális életösztöne van, ezt sokan nem néznék ki belőle. Megvakarja az állát, miközben gondolkodik a kérdéseken, aztán mint aki komolyan megfontolta a választ, olyan körülményességgel válaszol.
- Nos, felmértem a terepet, ahogy azt egy profitól várni is lehet. Délután óta itt állok lesben. - Csak néhány órahosszát túlzott, na. - Figyeltem, hogy ki jár erre. Takarodó előtt kiment az udvarra egy jelvényes, de nem jött vissza, szóval szerintem kint járőrözik, jobb lesz vigyázni.
Közel sincs így, egyáltalán nem látott kint senkit, de egyrészt igen is meglehet rá az esély, hogy grasszál egy az udvaron, másrészt nem lenne olyan mozgalmas kommandózni, ha biztosra tudnák, hogy teljesen üres a terület.
Amikor Ella elszánja magát a cselekvésre, követi az ajtóhoz, de való igaz, egyikük sem gondolt bele, hogy ez egy régi kastély, régi ajtókkal, régi nyílászárókkal és régi sarokvasakkal. És ezek a régi dolgok elég hangosak is tudnak lenni. Amikor az első élesen nyikorgó hang áthasítja az éjszakai csendet, behúzza a nyakát és összeszorítva a szemeit felszisszen.
- Ez egy remek felvetés, kisnaccsád. Háromig számolok és indulunk. Egy, kettő...
Nem ér végig a számolásban, nem is tervezte, hogy tényleg elszámolna háromig. Azt a taktikát alkalmazza, amit a lányok, amikor gyantáznak: hirtelen és fájdalmasan, hogy túl legyenek rajta. Szóval egy lendületes mozdulattal kilöki az ajtót.. aztán Ellát is, de az ajtóval ellentétben a vöröskét kézen is ragadja, hogy segítsen neki lendületet venni a futáshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=477495#post477495][b]Révész Kornél - 2015.03.17. 00:44[/b][/url]

Sári

Rámered a plüsshódra, mikor a szőke azzal hozakodik elő, hogy csak meg kell tanulni bánni vele. Egy plüssel? Hogyan? Megfenyegeted, hogy szétszeded a varrás mentén? Vagy, hogy nem alszol vele többet egy ágyban? Vagy hogy bezárod az ágy végi ládikába a Batman legó mellé?
Egyáltalán hogy lehet egy plüssállat pet?
Jó, persze, ha már minisárkányokkal meg mittudjaőmikkel látott itt embereket mászkálni, majd pont egy életrekelt plüssállaton kéne meglepődnie. Még ha ki is nevetik, az sem vágná különösebben arcon, egyrészt, mert jelenlegi állapotában nem biztos, hogy felfogná, másrészt pedig egyébként is lepereg róla az ilyesmi. A megszokás, ugye.
A válaszra aztán felvonja az egyik szemöldökét és az egyik kezét flegmán a zsebébe csúsztatja, miközben szája is egy féloldalas, derűs vigyorra húzódik. Nem érzi át, hogy kivel nem kéne ujjat húznia, sosem érezte, de annyi legyen mentségére mondva, hogy ehhez mérten nagyon jól is tudja kihúzni magát a kényes helyzetekből.
Szemmel láthatóan tehát nemhogy magára venné, de még hasonlóan jól is szórakozik a dolgon.
- Ez egy remek hír, egyébként is szomorú lenne, ha kisebbekkel kéne versenyeznem a kegyeidért. Gyerekekkel szemben nem lehet győzni. Meg a kölyökkutyák is nagyon nem fair ellenfelek.
Hogy is van? Gyerekekkel és kiskutyákkal mindent el lehet adni a médiában. Ő meg... hát egyértelműen nem olyan cuki mint ez a kettő.
Aztán Sára jön.. jön.. közelebb, igen, ügyes kislány. Ó Kornél, hogy te mekkora király vagy, egy Don Juan, hát látod, máris levetted a lábáról. Taps-taps. Tanítanod kéne ezt, haknizni, sorba végigmenni a házakon és a klubhelyiségekben párkapcsolati tanácsadást és motivációs előadásokat tartani "Hozd egyenesbe az életed - válaszd a kacskaringós utat!" vagy valami ilyesmi frappáns, dichotómiát rejtő címmel.
Ez így mind egyszerre átfut a fején, aztán...
aztán kap egy puszit.
Az arcára.
Félig őszinte, félig megjátszottan túlzó csalódottsággal bámul vissza a csajra, szipog egyet az orrával és szemmel láthatóan besérülve a homlokához emeli a kezét, ezzel egészen drámai pozíciót felvéve.
- Ekkora friendzone-t is rég kaptam. Ez fájt. Ügyes, majdnem elég diplomatikus voltál. De azért fájt.. itt.. mélyen.. - a szívére teszi a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=480659#post480659][b]Révész Kornél - 2015.03.22. 20:50[/b][/url]

Cat

- Német? Ilyen névvel? Mondjuk akkor tök jól jártál, jobban, mint más német lányok a.. milyen nevek is vannak nálunk? Jutta, Inge meg ezek a furcsa, maszkulin nevek.
Bennem még élnek az otthonról hozott magyar filmek sztereotipikus képei a férfias, NDK-s úszónőkről, szóval ahányszor a női nemet és a német származást hallom ugyanabban a kontextusban, automatikusan jönnek az ilyen asszociációk. Még akkor is, ha épp ennek a cáfolata áll velem szemben, hiába na, a régi berögzültségek.
Most, ennek az új tudásnak a birtokában nézek megint végig a vörösön, fél kezemet a zsebembe süllyesztve, a másikkal az államat dörzsölöm meg töprengve. Lehet, hogy át kéne értékelnem, hogy a német lányok nem jó csajok, na persze egy nő nem fedi le az összeset, de végül is NDK-s úszónőt, csak húsz évvel ezelőtti felvételeken láttam. E komoly gondolatmenetem közepébe vág bele Cathy az évfolyamos témával, aminek a fonalát én már rég elengedtem, szóval némileg értetlenül nézek vissza a másikra addig a néhány másodpercig, amíg sikerül visszapörgetni az eddigi beszélgetést.
- Nos, igen, ez egy elég nagy előny, de jobb így, örültek eddig is, hogy sikerült továbbrugdalni harmadikig. Nincs az az isten, oktató - kis szünet - főleg oktató, aki újra végig akarná velem csinálni ezeket az éveket.
Lényegében ezzel beismerem, hogy nincsenek túl jó jegyeim, de francot sem érdekelnek, engem legalábbis nem igazán. Az elmélet fáraszt és unalmas, egyedül a gyakorlatnak van bármi haszna, az meg megy annyira jól, hogy azzal mindig átcsusszanjak a következő évfolyamba. Különben is, micsoda hülyeség ennyit görnyedni a könyvek fölött, mikor itt van a kezünkben a pálca, igenis azzal tanuljunk meg bánni.
Nade!
Kanyarodjunk vissza a sokkal problematikusabb és tragikusabb tényekre, mint például arra, hogy nincsen internet. Elkeseredetten nézek el a vörös válla fölött.
- Látod azt? - Megvárom, míg hátra néz abba az irányba, amerre mutatok, aztán hozzáteszem, egyáltalán nem nevetgélve továbbra sem.
- Az ott a huszonegyedik század, ahogy sírva rohan el a messzi távolba. És viszi a lelkem egy darabját.
Egyszer valaki azt mondta rám, hogy idegesítően teátrálisan tudok szenvedni. Az a szomorú igazság, hogy ez teljes mértékben így van, ha nagyon belelovalom magam valamibe, akkor nem ismerek megálljt.
- Kénytelen leszek venni egy baglyot. - Teljesen elszoktam már ettől a baglyos megoldástól, de nincs mese, alkalmazkodni kell, mert ha én magamnak még esetleg tudnék is szerezni működő hálózatot, ahogy a mellékelt ábra mutatja, másoknak a bagoly az általános megoldás. Azt viszont értékelem, hogy elismeri, ez a probléma bizony orvoslásra szorulna, legalább a nyomoromat ne bagatellizálják el.
- Ja, igen, persze, mehetünk. Közben elmagyarázod, hogy itt hogy vannak a dolgok a faluba menettel? Kell hozzá engedély? Mikor mehetünk le?
Előveszem a pálcámat és egy könnyed mozdulattal, meg egy csendes varázsigével elemelem a földtől az egész holmit. Nincs kedvem ma már többet cipekedni, pont elég volt az ide út, a lépcsőket már nem málhás lóként tervezem megmászni.