A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=349427#post349427][b]Szendrei Ella - 2014.08.03. 13:29[/b][/url]

Ez az iskola bizony nagyra sikerült, és még annak ellenére is, hogy állítólag többször földrengés pusztította le kissé, ledöntve egy-két falat és tornyot, most büszkén magaslott Ella előtt. Nem volt annyira menő, mint Véda sárkányos kapuja, de azért lenyűgöző látványnak megtette.
Körbe is sétálta, felmérte, tanulmányozta, és hosszasan nézegette, hogy vajon tényleg ferde-e a déli torony, vagy csak úgy tűnik, mintha. De végül ráunt a dologra, és beérte annyival, hogy majd igyekszik elkerülni azt a részt, ha a kastélyban lesz már. Mert, hogy ez volt a terv. Illetve a feladat, mert Véda bizony nem engedte, hogy csak úgy lopja a napot és a nyakára telepedjen, bizony be kellett fejeznie az iskolát, ha maradni akart. Márpedig Ella nem igazán vágyott máris visszakullogni szüleihez, sőt, nagyjából úgy egyáltalán nem szeretett volna hazamenni.
Szóval be a kastélyba, fel az igazgatóhoz, és így tovább. Véda elvileg már írt is az öregnek, szóval tudja, hogy jön. El is kísérte volna, de Ella csak legyintett, megoldja ő, no para. No igen, megoldja. Meg is kapta az útmutatást, hogy hányadikra is kell mennie, meg hol és merre forduljon, de persze ő már csak a végére emlékezett, és valamiért az volt a gyanúja, hogy arra is rosszul. Segáz, mennyire lehet nehéz eligazodni itt? Biztosan ki van táblázva, ahogy a 'bergben volt.
Persze nem volt. Sehol egy irányjelző, old meg hülegyerek. Ella persze nem esett kétségbe, kicsit elhúzta száját, és hunyorítva körbekémlelt, közben picit beletúrt élénk narancsszín hajába. Ugyan semmi használható gondolatra nem számított magától, azért próbált úgy tenni, mint aki nagyon járatja az agyát, mégse nézzen már ki egy rakás szerencsétlenségnek, ahogy ott áll a csarnok közepén. Néhány pillanat múlva ráunt, hogy játssza az okost, és mivel számtalan lehetőség közül választhatott, hogy merre induljon, és egyáltalán nem volt kedve egész délután össze-vissza mászkálni, váratlanul elkiáltotta magát:
- Hahó, valaki segítsen már, köszi!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=349724#post349724][b]Szendrei Ella - 2014.08.03. 18:44[/b][/url]

Vannak szituációk, mikor bizony nem árt pontosan fogalmazni, figyelni a szóhasználatra, mert bizony az emberek szeretik kiforgatni a másik szavát. Ella már csak tudta, ő imádta a legjobban ezt a mesterséget, ugyanakkor nem sűrűn találkozott ebben a játékában ellenféllel, a legtöbben inkább csak csúnyán néztek rá, vagy elküldték a fenébe, esetleg megpróbálták egy átokkal meggyőzni, hogy békén lehet őket hagyni az efféle dolgokkal.
Ráadásul új terepen volt, nem nagyon tudta még, mire számíthat, és miután elkiáltotta magát, az utolsó dolog egyike volt, amivel számolt, hogy egy kopogószellem fog a falból kiugrani, hogy a segítségére siessen. Pislogott még egyet, emésztve a hírt, miszerint állítólag lángol a haja, de mire összerakta volna, hogy ezt valószínűleg a színe miatt feltételezte a drága szellem, és nem valódi lángok vannak a dologban, már késő volt. Behunyta szemét, és már érezte is a fején szétrobbanó vízzel teli lufi kellemes simogatását, aztán pedig a nyakán, és egész arcán végigfolyó hideg lét.
- Naháát, köszi! Nem is tudom, mire mentem volna nélküled! - kiabál vissza derűsen a szellemnek, miközben előhúzza pálcáját, és rászegezi. Ekkor pillantja meg a mellé lépő lányt szeme sarkából.
- Ó, helló. Tényleg? Nahát, akkor nem is bántom - rántja meg a vállát, és elteszi a fűzfapálcát. - Köszi a beavatást!
Integet a szellemnek, mit sem törődve szavaival, abban a biztos tudatban, hogy ennek így kellett történnie. Mégse támadhat rá a hivatalos üdvözlőjére új iskolájában! Meg kell hagyni, fura egy hely ez a Bagolykő, de annyi baj legyen, tud ő alkalmazkodni, sőt, máris tetszett neki az iskola.
- Amúgy honnét tudod, hogy új vagyok? - aztán végignéz a csarnokban sürgő-forgó diákseregen, akik lassan túlteszik magukat az iménti jeleneten, és megérti: rajta nincs iskolai talár. - Ó, várj, van egy tippem. Na mindegy. El kéne jutnom valahogy valami Www.. Wii.. izé, fogalmam sincs. A dirihez. Vagy ennél a tökkelütöttnél kell jelentkezni? - sandít a kopogószellemre. Véda ilyesmit nem emlegetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=351787#post351787][b]Szendrei Ella - 2014.08.05. 19:54[/b][/url]

Hajából csöpögött a víz, végigfolyt nyakán, hátán, még ujjatlan felsője is átázott kissé, de Ella nem nagyon zavartatta magát. Elég feleslegesnek vélt minden bosszankodást, dühöngést, amit utólag folytattak az emberek le valami miatt. Ha persze fel tudta volna magát annyira húzni, mint a rajzfilmek szereplői, hogy valósággal füstölni kezdett a fejük a hőségtől, úgy lett volna a dolognak értelme, mert megszáradt volna a haja. De mivel már egy-két éve tudta, hogy a rajzfilmekben képtelenségek vannak, ezért nem is hitt ebben. Egyébként azóta tévét se nézett, sőt, utálta a tévéket. Bolond muglik meg a ketyeréik.
Közben azt is megállapítja, hogy még egészen jól is járt, hiszen ha igaz, amit a szellem állít, szegény lány itt mellette kellemetlenebb ajándékot kapott annó üdvözlésként. Ella el is képzeli, mennyire lenne kellemes most ragadós barna masszát hámozni ki a hajából. Brr. Nem nagyon. Boldogan elmosolyodik, és lelkesen integet a távozó kopogószellemnek. Milyen jó is vizesnek lenni!
- Nahát, mekkora mákom van! - mosolyog tovább, igen jót derülve azon, hogy ez a lány láthatóan úgy véli, megtisztelve kellene éreznie magát, amiért ilyen kegyes hozzá. Elsősnek nézte, talán másodikosnak, és érdeklődve szemlélte arcát, mimikáit, miközben előrehajolt, és kicsavarta a hajából a vizet a bejárati csarnok kövére. Kicsit meg is rázta magát, mint kutya, és aztán bocsánatkérő vigyort küldött a kínai (?) lányka felé, aki kapott egy pár cseppet arcába.
- Ééés.. mehetünk! - kiáltott fel hirtelen, és előreszegezte karját, majd gyorsan le is eresztette, mikor rájött, hogy talán nem is jó irányba mutatott. - Erre megyünk? Merre megyünk?
Végül karjait lóbálva, nagyokat lépdelve indult meg a kis japán (?) lány után, és közben elhanyagolható érdeklődéssel szemlélte maga körül a kastélyt. Nagyjából ilyennek képzelte a külseje alapján. Bár ahhoz képest, hogy többször leomlott, egész jól mutatott minden.
- Szendrei Ella - jegyzi meg hirtelen, mikor eszébe jut, hogy nem jó vietnámi (?) lányként utalnia magában idegenvezetőjére, tehát meg kéne tudakolnia a nevét, amit úgy szokás, hogy előbb a sajátját osztja meg. Ez pipa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=473624#post473624][b]Szendrei Ella - 2015.03.10. 20:09[/b][/url]

Kivételesen a kastélyban érte az este. Pedig ahogy letudta a vizsgáit, már szaladt is a faluba, minél távolabb a kastélybéli légkörtől. Amit pedig imádott. Csak egy ideje.. nem annyira. Egyik éjjel még azon is elgondolkodott, miközben hazafelé bandukolt az utcán, hogy talán vissza is mehetne.. Lengyelbe. Persze rögtön ki is röhögte magát ezért a képtelen és nevetséges gondolatért. De felmerült benne, és ez ijesztő volt.
A mai napon pár holmijáért ugrott csak fel, vagyis, igazából Véda cuccai voltak, amiket lenyúlt tőle, és nagynénje persze visszakérte őket. Pakolgatott-keresgélt, próbálgatta a begyűjtő bűbáját, de valahogy semmi ereje nem volt a varázslatainak. Végül sóhajtott egyet és eldobta magát az ágyán.
Plafonbámulás. A legjobb. De Ellának nem volt szokása bámulnia a plafont, ő pörgésre született, bizonyára búgócsiga dns került belé véletlenül. Vagy szélütést kapott egy tornádótól kiskorában. Bárhogy is, újabban nem lehetett ráismerni. Nem volt önmaga.
Valamit ki kellene találnia. Valami őrültséget. Valamit, ami előrerántja a mába, ami meglöki, ami elsodorja és felpiszkálja a benne tomboló tüzet. Persze nem azt a tüzet. De valamit robbantania kellene, akár szó szerint, mert ha tovább gondolkodik, biztosan beleőrül. És csak járt az agya, és nem értette, miért történik ez az egész. Mintha az összes energia, ami egyébként pezsegni szokott benne, most ott tobzódna a fejében, hogy teljesen kikészítsék őt.
Megdörgölte szemét, nyöszörgött egyet, és ekkor meghallotta. Kaparászás, apró, de éles kopogás. Kinyitotta a szemét, pislogott párat, hogy tisztuljon a megnyomorgatott szeme miatt kissé elhomályosult kép, de már a körvonalaiból látta, hogy az ablakban egy bagoly ül. Nyilván rá várt, hacsak nem volt valamelyik szobatársa az ágya alatt bujkálva.
Az üzenet egyszerű volt és lényegre törő, tartalmazta a falu, a kilógás, és a most szavakat is, az aláírás pedig Kornélé volt, így Ella rácsapta az ablakot szegény madárkára, miután rányomott egy OK-ot az üzenetre, és már rohant is ki a szobából, le a klubhelyiségbe, ki a folyosóra, le a lépcsőn, és közben nem gondolt semmire.
Az se zavarta, hogy így most várhat egy ideig, mire a srác is felbukkan, hacsak nem vette biztosra, hogy a lány válasza igen lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=474598#post474598][b]Szendrei Ella - 2015.03.11. 23:01[/b][/url]

Úgy tűnt, Kornél biztosra ment. Vagy csak Ellától függetlenül így is, úgy is lelógott volna. Valószínűleg a válaszbagoly is majd csak holnap reggel találja meg, miután már túl lesznek ezen az éjszakán. De ne rohanjunk úgy előre. Még azt se tudni, hol találja majd a reggel és a bagoly őket.
Nem igazán figyelt oda, hogy hangtalan legyen, beleolvadjon az árnyékokba, minél előbb le akart érni a kastély bejáratához, mintha az élete függött volna tőle, hogy mihamarabb kitegye a lábát az épületből. Csak a vak szerencsének, vagy valami nagyobb rendbontónak a kastély másik végében köszönhette, hogy nem botlott bele egyetlen prefektusba, vagy tanárba se. Lefékezett, és térdére támasztotta kezeit. Zihálását kissé visszhangozva közvetítette az üresen álló csarnok. Azaz, majdnem üresen.
Már épp elkezdett volna forgolódni, kitalálni, merről fog érkezni bűntársa, mikor megpillantotta a sötétben eddig várakozó Kornélt, aki meglátva őt nekiállt széles mozdulatokkal biztonságos útvonalat rajzolni neki felé.
Ella odalibbent mellé, arcára nyomban kiült vigyora. Már hetek óta nem csinált ilyet a szája.
- De mennyire, hogy fel! - bólogatott a kérdésre. - A faluba kommandózunk? Lesz akadálypálya? Az ellenség tud már az érkezésünkről?
Random jutottak eszébe a lehető leghülyébb kérdések, miközben a bejárati kapuhoz osont Kornéllal. Most, hogy már itt volt, és feje kiürülhetett a mellékes és rettentően zavaró, fájó gondolatoktól, már a játék részeként odafigyelt arra, hogy hangtalan osonjon, hangját is suttogóra vette, és igyekezett nem belerúgni több lovagi páncélba. Igen, mert egyet majdnem felborított Kornél felé lépdelve az imént.
Pálcát húzott, és a zárra irányította.
- Alahomora! - Kattanás hallatszott, a vörös pedig megrántotta az ajtót, ami nyikorogva kinyílt. Napközben sosem tűnt fel, hogy ilyen hangos lenne. Összeszorította fogait, és próbálta óvatosan mozgatni a szárnyat, de az ettől persze csak még elkínzottabban nyikordult meg.
- Szerintem most kéne egy kicsit futni, mit gondolsz?