Igazán érdekes délutánban volt része, legalább történt valami, megismerkedett egy lánnyal is, aki igazán furcsa volt, bár legalább nem érezte magát flúgosnak a társaságában. Ritka, amikor az ember önmaga tud lenni, vagy legalább megpróbál. Vincének ez még komolyan gondot okozott, mint bárki másnak, de nem különösebben foglalkozott a dologgal, ugyanis a helyzetek túlnyomó többségében egészen hétköznapi és unalmas volt, eltekintve persze a remek humorától. Na jó, nem fényezem tovább, amúgy is felesleges.
Elena "történetébe" ott csatlakozik be, amikor a belép a tölgyfaajtón, és a kezeivel a zsebében elindul fölfelé a lépcsőn. A célja mindenképp az Eridon torony, gondolván ma már eleget ismerkedett, ami azt illeti sokat is. Így először el is húz az lány mellett, mivel ha a folyosón járkál, érhető okok miatt se jobbra sem pedig balra nem néz, inkább az a célirányos gyerek. Aztán, amikor már jó néhány méterrel távolabb van, akkor tudatosul benne, hogy mit látott. Vöröset! Azonnal vissza kell mennie megnézi, mert ha nem tudja meg, mi volt az, úgy érzi belehal! A kényszer a mai napon sokadszorra uralkodik el rajta, de nem foglalkozik vele. Nem fordul meg, minek is? Helyette inkább elkezd hátra lépkedni, ugyanazzal a tempóval, amivel maga mögött hagyta az érdekes vörös foltot. Mikor pedig ott van előtte határozottan meglepődik. A vörös folt amit látott, nem más, mint a lány haja! Reménykedett benne, hogy egy élettelen tárgyról lesz szó. Magában szitkozódik is, miközben az ajkai összepréselődnek, a keze pedig ökölbe szorul. Miért pont itt kellett eljönnie? Igyekszik kevésbé ijesztő arcot vágni, miközben mosolyt erőltet az arcára, amit a oda is ajándékoz a vörös hajú lánynak, bár inkább lett vicsor, mint mosoly.
- Érdekes választás a vörös.
Egy pillanatra a szemöldöke a magasba emelkedik, igyekszik nem gúnyosnak lenni, bár ez nehezebben megy neki, mint máskor. Soha nem szerette az ilyen színes hajakat, nem csak a vöröset nem, hanem úgy általában az élénk színeket. Szent meggyőződése volt, hogy ezek az emberek kisebbségi komplexusban szenvednek és azért bűvölik színesre a hajukat, mert ki akarnak tűnni a tömegből, ám ettől az ő szemében inkább csak nevetségesek lesznek.