A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=333440#post333440][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.07.09. 20:55[/b][/url]

Odakint olvasgattam a Birtokon, az egyik fa tövében, azonban a Nap már jócskán lebukott a horizont alá és szinte az orromig sem láttam. Lumos mellett pedig a) rossz olvasni, b) nem is lehet, hogyha nincs nálad a pálcád. Általában mindig magamál szoktam tartani a pálcámat, most valahogy mégis az éjjeli szekrényemen maradt, nem is értem, hogyan. Így hát a sötét miatt a bejárati csarnok felé tartok, hogy felmenjek a klubhelyiségbe, és ott folytassam ezt a fantasztikus könyvet, amikor is meglátok egy kofferes lányt. Nocsak, egy gólya? Ilyenkor? Kicsit értetlenül meredek a lányra, és annyira elgondolkozom, hogy gyakorlatilag rám csapódik az ajtó. A hangos dörrenés ébreszt fel mély gondolataimból, így gyorsan a lány után sietek. Ahogy belépek a csarnokba, látom, hogy enyhén tanácstalanul ácsorog és nézelődik. Nem vagyok egy bátor, társasági lány, általában inkább hallgatok és megfigyelek, de most olyan tanácstalannak tűnik. Eszembe jut, hogy nekem mennyire egyszerű dolgom volt, hiszen a bátyám segített mindenben. Közelebb sétálok hát és megszólítom:
- Szia! Most érkeztél? - köszöntöm és szégyenlősen elmosolyodom, miközben vetek egy pillantást a kofferra.

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=127890411

//Ne rohanj, elfutok vacsizni. //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=333453#post333453][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.07.09. 21:37[/b][/url]

Követem az újdonsült diákot az előcsarnokba, és megszólítom, hiszen elég elveszettnek tűnik. Nekem szerencsém volt, hogy itt van a bátyám, aki bevezetett mindenbe és megmutatott dolgokat, elmagyarázta, hogy mi hol és merre van. Közelebb sétálva hozzá köszöntöm őt, bár tény, hogy nem volt túl okos dolog hátulról közelíteni hozzá. A lány ugrik egyet, megrezzen, majd egy gyors - talán túl gyors - mozdulattal rántja ki a pálcáját a talárja alól és szegezi rám. Ijedten, döbbenten pislogok rá és lépek hátrébb egy picit, bár tény, hogy egy átoktól, vagy bűbájtól az az egy hátráló lépés nem mentett volna meg. Minden esetre szerencsére a lány nem üvölt Adava-t rám, úgyhogy nincs mitől félnem. Az ijedtség azonban mindkettőnkből elpárolog, ahogy felfogjuk, hogy nem akarjuk egymást bántani. A lány elrakja a pálcáját és bocsánatot kérve magyarázza meg, hogy amúgy sem tudott volna bántani, csak megijedt. Lágyan elmosolyodom.
- Bocsánat, nem kellett volna hátulról közelednem. - vonom meg a vállamat, és lassan a lány elé sétálok. A kérdésére meghökkenek, és furcsa, rossz érzés kezd el kerülgetni. Rellonos. Még mindig nem vagyok valami jó véleménnyel a zöld ház tagjairól, de igyekszem leküzdeni ezt a furcsa ellenszenvet és a lányra mosolygok.
- Sajnos nem tudom, én Navines vagyok. - húzom el a számat és körbenézek, majd az étkező felé pillantok.
- Arrafelé van az étkező, gyere nézzünk be oda, hátha ott van Rellonos. - jut eszembe egy ötlet és kérdőn nézek a lányra, hogy vajon benne van-e. Bizonyára nem fogja visszautasítani az ötletemet, hiszen mást nem nagyon tehetünk. Ő nem tudja merre kell menni, én sem, és vélhetőleg nem akar itt éjszakázni a csarnokban. A bemutatkozásra én is elmosolyodom.
- Isabella. Isabella Woodrow - mutatkozom be én is és lágyan kezet fogok a lánnyal.
- Üdv a Bagolykőben! - szélesedik ki kicsit a mosolyom. Mintha igazi prefektus lennék, tök jó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=333475#post333475][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.07.09. 22:00[/b][/url]

Örülök, hogy nem ijesztettem meg nagyon a lányt és habár kicsit furcsa, hogy egyből pálcát ránt... Megesik. Én is hallottam már mende-mondákat, hogy furcsa dolgok történnek itt a suliban, ezért is hordom magamnál a pálcámat szinte mindig. Szinte - ahogy a mellékelt ábra mutatja, hiszen most sikeresen fent hagytam a szobámban. Még megvédeni sem tudnám magam, bár nem mintha olyan sok átkot, vagy ellen átkot tudnék. Azt hiszem azt még kicsit gyakorolnom kell, habár a bátyámmal sokat szoktam gyakorolni. Általában mindig jól el szokott náspángolni, hiszen neki minden bűbája és átka sikerül, nyolcadéves révén. Elég kínos lenne, hogyha nem sikerülne neki. Rákérdez, hogy tudom-e, hogy merre van a Rellon klubhelyisége, de sajnos erre nemleges választ kell adnom. Az Eridont sem tudom, hogy hol van, Caius mindig az utolsó kanyar után elküld. Nem is értem, minek kell ennyire titkolászni, hogy hol van a klubhelyiség. Bemenni úgysem tudunk jelszó híján. Felvetem az ötletet, hogy menjünk be az étkezőbe, ott bizonyára találunk zöldet, aki fel tudja kísérni a lányt. Mikor kijelenti, hogy éhes, elnevetem magam.
- Még én sem vacsoráztam, eddig odakint olvastam, csak hát sötét lett és... - harapom el a mondatot, nyilván elég egyértelmű, hogy miért jöttem be. Megvonom a vállamat, majd szégyenlősen lépek oldalra.
- Igen, arra. Gyere! - mosolygok, és lassan felsétálok a lépcsőn, hogy aztán befordulva a folyosón, máris az étkező tágas ajtajához vezessem a lányt.