A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=346721#post346721][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 12:42[/b][/url]

Kírával mindig történik valami. Akarva-akaratlan, valahogy mindig sikerül érdekes elfoglaltságot találnia magának, vagy szimplán belekeveredni valamibe. Most az utóbbiról van szó. Ha pár órával ezelőtt nem fut össze Doriánnal a faluban, most egészen másképp alakulnának a dolgai. De felesleges azon merengeni, mi lett volna, ha.
A lényeg, hogy az egyébként nagyon szimpatikus fiatalembernek sikerült enyhén módosult tudatállapotba taszítania Kírust, akitől józan pillanatiban sem áll távol a szélsőséges viselkedés. Ezt nagyon jól illusztrálja a mai napja, hiszen ez az egész kalamajka azzal kezdődött számára, hogy megtudta, Seren nincs többé, ezt a tényt pedig meglepő hevességgel reagálta le, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag soha, semmilyen köze nem volt a férfihez. Illetve csak álmaiban. Seren volt számára az igazi, első fellángolás, csak Kírának sosem volt mersze, hogy ezt be is vallja, hiszen ő kicsi volt, navinés, köztudottan flúgos, Seren meg nagy, rejtélyes, rellonos, prefektus. Volt, hogy Kíra csak azért barangolt takarodó után a kastélyban, hátha a rellonos kapja el, de még csak ez sem adatott meg neki soha. Aztán idővel persze fakult az érzés, Kíra szépen tovább lépett, de most eléggé felkavarta a gondolat, hogy tinikorának bálványa nincs többé. Kíra pedig még azt sem tudja, Seren egyáltalán tudott-e az ő létezéséről. Normál esetben, sikerült volna viszonylag gyorsan túltennie magát a témán, már délután a cukrászdában. Csakhogy Dorián belekavart a dolgokba.
Ezért van az, hogy most mérges. Önmagára, amiért nyámnyila volt, Serenre, amiért olyan fene elérhetetlen és igazság szerint félelmet keltő volt a kisugárzása. Legalábbis Kíra annak találta. Egy árva pillanatra sem jut el a tudatáig, hogy a semmin problémázik, az agyát már rég ellepte a köd. Nem bírt megmaradni a faluban, a sátrában. Fogta magát és belopózott a kastélyba az egyik alagúton át.  Szerteszét meredező barna tincseivel, talárban teljesen beillik mestertanoncnak.  Kivont pálcával, indulatos arccal siet végig a fél kastélyon. Kényszerítenie kell magát, hogy ne rohanjon. A bejárati csarnokba érve tekintete a tablókra esik, végighalad előttük, gyors pillantással mérve fel, hogy nem az első egynéhányat keresi. Végül, rövidke nézelődés után, megtalálja, amit keresett. Szét sem néz, hogy van-e valaki rajta kívül a helyiségben, pedig így alkonytájt esélyes, hogy van forgalma a hatalmas tölgyfaajtóknak. De Kírát ez hidegen hagyja, elsuttogott varázsige, határozott pálcamozdulat, és a mozgó tablóképeket oltalmazó üveglap ripityára törik és csilingelve hullik a földre.
- És Te képes vagy folyamatosan ilyen unott fejet vágni? Mindig ezt csináltad! - dühtől remegő hangon kezd el magyarázni a rellonos arcképének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=346740#post346740][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 13:40[/b][/url]

Kíra vad indulattal magyaráz a fényképnek. Előadja, hogy Seren őt semmibe vette, keresztül nézett rajta, a lelkébe gázolt, és még sorolhatnánk a hatásvadász kifejezéseket. Meg egyébként is, volt képe meghalni. Gondolatai mind fájdalomról, sértettségről, haragról szólnak. Egészen addig észre sem veszi, hogy nincs egyedül, míg a fiú egy bűbájjal újra éppé nem varázsolja az üveget. Csak ezt látva pillant a srác irányába, tekintete villámokat szór. Néhány pillanatig csak merően nézi a fiút, próbálja feldolgozni, hogy a srácnak volt mersze beleütni az orrát az ő dolgaiba.
- Bombarda - int a pálcájával és az üveg újra szilánkjaira hullik szét. Ezzel elég drámaian és egyértelműen jelzi, hogy a srác feltételezése téves volt, nem volt itt semmiféle baleset.
- Nincs szükség a segítségedre, örülnék, ha nem szólnál bele a dolgaimba. Ez csak Rá és rám tartozik - bök pálcájával a Seren képe felé, akit láthatóan nem hat meg, hogy mi folyik körülötte, ahogy az eredetijét sem érdekli már semmi.
- Szóval, hol tartottam? Ja, igen. Ott, hogy tönkre tetted az életem - fordul ismét a kép felé. Ez az egyoldalú beszélgetés is csak egyre hergeli. Pusztítani akar, rombolni, megszabadulni ettől szörnyű égető dühtől.
- Te még mindig itt vagy? Így nem tudok, koncentrálni! - pillant a srác felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=346886#post346886][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 19:16[/b][/url]

Kíra igyekszik türtőztetni magát, ami a kotnyeles srácot illeti. Őt aztán nem érdekli, hogy ki ez a gyerek, mit akar, vagy hogy rajta kívül, ki mindenkit sodorhatott volna még a bejárati csarnokba a szél. Ő csak azt szeretné, ha békén hagynák, hagy dühöngjön, törjön, zúzzon. De nem, a srác nem tágít, pedig valószínűleg jobban járt volna vele, ha igyekszik minél távolabb kerülni az idegállapotban lévő lánytól, aki már nem akarja és nem is tudja figyelmen kívül hagyni a fiút.
- Az a probléma, hogy nem hagysz békén!- förmed rá sötét tekintettel.
- Még jó, hogy nem akarsz bántani. Nem is tudnál - végigméri a srácot. De jelenleg  nem képes felfogni és megfelelő módon kezelni, hogy egy elsősforma diák, lényegében egy gyerek áll előtte. Számára ez most lényegtelen.
- És hagyd már abba, ezt a segíteni akarok szöveget! Nincs szükségem segítségre! Teljesen jól vagyok! - indulatosan, fogait csikorgatva beszél, miközben idegesen markolássza a pálcáját. Véget akar vetni ennek. Minek is? Igazából ő maga sem tudja. A szer hatására számára most az egész világ ellenség.
- Ne mondd, hogy nyugodjak meg! Komolyan? Hát senki nincs vele tisztában, hogy ez a legrosszabb, amit mondhat?! - fakad ki. A virágeső sem tudja jobb kedvre deríteni. Sőt, ezzel a közbeavatkozással a srác végképp túlfeszíti a húrt Kíránál, aki továbbra nem képes a helyzet reális felmérésére. Gondolkodás nélkül szegezi pálcáját a diákra.
- Capitulatus! Locomotor Mortis!Petrificus Totalus! - csak a legalapvetőbb átkok ugranak be neki, de reméli, hogy ezzel is ki tudja iktatni a gyereket, hogy a problémáival törődhessen. Célozni ő jól célzott, az már a másikon múlik, hogy mennyire sikerül védekeznie, vagy mennyire nem. Neki az is megfelel, ha csak ráijeszteni sikerült a másikra. Hirtelen ötlettől vezérelve lehajol és felvesz egy nagyobb méterű üvegszilánkot, amit kényelmesen és viszonylag erősen meg tud fogni, anélkül, hogy megvágná vele magát. Egy pillanatra habozik, teljes áhítattal néz az éles szélű üvegdarabra, majd a tabló felé fordul, lábujjhegyre áll, és megpróbálja szakszerűen összekaszabolni azt a kemény tekintetű arcot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=346999#post346999][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 21:28[/b][/url]

Kíránál nem az elbizakodottság jele, hogy elfordul a sráctól, ő egyszerűen csak ilyen, a figyelme folyton elkalandozik. A szeme sarkából érzékeli a villanó varázslatot, de nincs ideje elugrani, fel sem fogja rendesen, hogy mi történt. Azonnal sarkon fordul, kész, hogy rávesse magát a gyerekre, és akkor... ~ Adam?!~ megpróbál beszélni, de az átok hatására nem megy neki. Dühödten hördül fel, ami egyszerre szól a minden lében kanál fiúnak és Adam felbukkanásának. Csak némi fáziskésés után tűnik fel neki, hogy a kezéből eltűnt az üveglap. Ezzel Adam is feketelistára került nála. Amint a férfi hozzáér ő már próbálja is kitépni magát a kezei közül. Tekintetük csak néhány pillanatra fonódik össze, de ebbe a hosszú pillantásba Kíra a lehető legtöbb dolgot igyekszik belesűríteni. ~ Eressz! Hagyj! Nem hívott senki! Erről beszéltem, hogy ne ellenőrizgess és ne avatkozz a dolgaimba! Takarodj az utamból! ~ Nem kell Kíra gondolataiban olvasni, hogy Adam megértse a szikrázó szemek, és a feldühödött arc üzenetét. Ugyanakkor valahol mélyen a pillantásában az is tükröződik, hogy ez nem ő. Hogy ezt nem ő akarja, hogy ő egyszerűen csak nem tud leállni, nem tud mérlegelni, józanul gondolkodni. Nem képes semminemű ellenállást kifejteni a szervezetében dolgozó méreg ellen.
Egyszerre kiszabadulni a férfi kezei közül és mindezt egy pillantással kommunikálni felé, azért meghaladja Kíra képességeit, bár a dolog első fele valószínűleg akkor sem sikerülne neki, ha minden erejével csak arra koncentrálna, hogy lerázza magáról Adam érintését. Rázkódik, hörög, vonaglik, a továbbiakban kerüli Adam tekintetét. Felfedezi, hogy ügyetlenebb, teste mellett lógó baljában ott van még a pálcája, amit most megkísérel teljes erőből Adam bordái közé nyomi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=347320#post347320][b]Saragob Kíra - 2014.07.31. 12:09[/b][/url]

Dühödten fújtat, mikor érzi, hogy a pálca kicsusszan az ujjai közül, mielőtt még célt érne vele. De tegyük hozzá, még ha célt is ért volna, akkor sem okozott volna nagy károkat Adamben, egyrészt, mert nem erre tervezték a pálcát, másrészt mert Kíra fizikai ereje is kevés a művelethez. Ökölbe szorítja ily módon kiürült markát, nem érdekli, fel sem fogja, hogy mennyire meddő minden próbálkozása a kiszabadulást és a további tombolást illetően. Még nem fejezte be, ha tudna beszélni, most válogatás nélkül szórná a szitkokat.
Próbálja kerülni Adam tekintetét, tudja, hogy jobb nem a néznie a férfire, csahogy ez elég nehéz feladat, amikor másik közvetlenül odahajol hozzá, és egyébként sem bírja ki, hogy kíváncsiságból ne pillantson fel.  Mikor pedig felpillant, már késő. Képtelen újra elfordítani a tekintetét.  Kék íriszei utoljára még haraggal telve, vad dühvel villannak Adamre, aztán kihuny belőlük a szikra. Pupillái enyhén kitágulnak, tekintete kissé ködössé, réveteggé válik.
Hirtelen megszűnik a nyomás, az a belső, égető érzés, a düh, a fájdalom, minden. A férfi szavai nyomán fizikálisan és lélekben is megnyugszik, anélkül, hogy ennek egyáltalán tudatában lenne, anélkül, hogy felfogná, mi történik vele. Tudata a mély semmibe csusszan, és Kíra szuverenitása valahol a lány elméjének egy távoli sarkában gubbaszt elnyomva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=347712#post347712][b]Saragob Kíra - 2014.07.31. 22:20[/b][/url]

Adam most hangja csákányként Kíra elméjén uralkodó puha ködöt. A lány ismét tudatára ébred, konstatálja, hogy továbbra is a bejárati csarnokban van, Adam kezei továbbra is a vállán nyugszanak, és a férfi továbbra is közvetlen közelről figyeli őt. Tekintete kissé még zavarodott, érzi, hogy valami nincs rendben, hogy valami történt, de Adamet szavait azért felfogja és viszonylagos komolysággal veszi tudomásul.
- Arra eml - kezd bele, majd saját hangját hallva hirtelen elhallgat, gyilkos pillantással mered Adamre. A következő másodpercben pedig már lendíti is a kezét, hogy lekeverjen egyet a férfinek. Egyáltalán nem mérleges, meg sem fordul a fejében, hogy még ez a váratlan, gyors mozdulat is milyen lassú lehet Adam szemével nézve. Egyszerűen csak ösztönösen, az indulatai által vezérelve cselekszik, a lehető legerélyesebben szeretné közölni a férfivel, hogy: Vele. Ilyet. Soha. Nem. Tehet.
- Arra emlékszem, hogy azt mondtam, HAGYJ BÉKÉN- őt aztán egy cseppet sem érdekli, hogy ki hallja meg őket, vagy ki nem, hogy ebből mekkora botrány lehetne, ha erre tévedne egy tanár, vagy bármilyen iskolai dolgozó, vagy akár ha a jelen lévő srác szólna bárkinek is. A szavait követően leszegi a fejét, amennyire rajta múlik próbálja a továbbiakban elkerülni szemkontaktust.
- Nem érdekel, hogy mi történt. Elegem van, érted?... Elegen abból, hogy Ő még csak azt sem tudta, hogy létezem, keresztül nézett rajtam,... én meg csak ábrándoztam. Elegem van belőle, hogy inkább így oldom meg a dolgokat,... hogy sosem csináltam semmit, és már nem is tudok,... elegem van belőle, hogy képtelen vagyok irányítani... úgyhogy ERESSZ! - kissé szaggatottan beszél, mert közben folyamatosan azon van, hogy megszabaduljon Adam közelségétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=348121#post348121][b]Saragob Kíra - 2014.08.01. 15:05[/b][/url]

Kírának ezúttal elég kérész életűre sikerül a vad dühöngése, ugyanis egy óvatlan pillanatban mégis Adamre villan a tekintete, ennyi pedig épp elég, hogy a férfi ismét megbűvölje. Magatehetetlen marionett bábuként áll a férfi előtt, aki jelenleg teljes uralmat élvez a lány teste és elméje felett. Ezeket a hosszú pillanatokat, míg Adam az emlékeit nézegeti, ő gyakorlatilag nem is érzékeli, egyszerűen nincs jelen a saját testében, míg Adam meg nem engedi neki.
Zavartan pislog fel a férfire, ahogy tekintete ismét élettel telik meg. De nincs rá ideje, hogy összeszedje a gondolatait, vagy folytassa az őrjöngést, mert Adam ajkai máris vészesen közelednek az övéhez. Teljesen váratlanul éri a gesztus, nem igazán fogja fel, hogy mi is történik, hisz az előbb még kapálózott és Adam fogta le. Most meg? Nincs meg neki az a pillanat, amikor lenyugodott. A lágy, nedves csók mindenesetre ismerős érzés számára, nem tiltakozik ellene, bár erre egyébként sem lenne sok lehetősége. Adam vérének fémes ízét érezve azonban elhúzza a fejét. Közben kezd megint összeállni fejében a kép, hogy Adam az elmúlt tíz percben már másodjára taszította delejes tompaságba. Ez még akkor is felháborítaná, ha Dorián mérgének hála nem lenne egyébként is túlzottan agresszív hangulatban. De hosszú másodpercek telnek el, Kíra azonban már nem próbál Adam torkának ugrani. Indulatai szép fokozatosan kezdenek halványulni, már ő maga sem érti, egyáltalán mi táplálta benne ezt a vad dühöt. De az emlékek, azok nem tűnnek a szervezetéből a méreggel együtt. Tökéletesen emlékszik rá, hogy mit csinált, hogy meg akarta átkozni a gyereket, hogy milyen stílusban beszélt Adammel, hogy megpróbálta leszúrni a pálcájával.
Megsemmisülten áll Adam előtt, képtelen állni a másik tekintetét, lesüti a szemét, haja az arcába hullik. A diákra rá sem mer pillantani. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Merően nézi a földet, de pillantásátszinte azonnal sűrű könnyfátyol homályosítja el. Az ujjaival babrál, mint egy gyerek, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Próbálja visszatartani a sírást, összeszedni magát, mondani valamit, de nem megy neki. Átöleli önmagát, vállai meg-megrázkódnak, ahogy zokogni kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=348865#post348865][b]Saragob Kíra - 2014.08.02. 17:42[/b][/url]

Visszatarthatatlanul potyogna a könnyei előbb a padlóra, majd Adam fölsőjét áztatja el velük, ahogy a férfi magához vonja. Kíra a maga részéról nem sokat tesz  hozzá az öleléshez, és csak még nagyobb erővel kezdi rázni a sírás Adam karjai között. Minden új inger új löketet az a zokogásának, a diák hangját hallva egészen belefúrja a fejét Adam mellkasába, részint mert rettentően szégyelli magát a srác miatt, részint pedig így próbálja minél alacsonyabban tartani a zokogás zajszintjét.
Adam hangja nyugodtan cseng, a hangjában semmi nem utal arra, hogy őt mennyire megviselték volna az elmúlt percek eseményei. Kíra mégis úgy érzi magát, mint a rossz gyerek, aki egyelőre csak azért nem kap ki, mert nyilvános helyen vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy ténylegesen érzi Adamen a feszültséget, de érezni akarja, és nála a kettő lényegében ugyanaz. Érdemtelennek tartja magát arra, hogy a férfi óvón magához szorítsa, törődjön vele. Ezek után nem. Szenvedni akar, azt akarja, hogy hagyják magára, legyen egyedül, de nem tudja rávenni magát, hogy megmozduljon, megpróbáljon elhúzódni, hisz mindeközben rendkívül jól esik neki a férfi érintése. Arra jut, hogy ha már egyszer a férfi közelségét képtelen megvonni magától, akkor legalább a sírást abbahagyhatja, szenvedhet némán, mozdulatlanul, a gondolataival viaskodva. A sírás különben sem megoldás semmire, legalábbis akkor semmiképp, ha az ember valamiféle számító okokból kifolyólag kezdi itatni az egereket. Márpedig Kíra most komolyan gondolja ezt a nagy elkeseredettséget.~ Velem mindig csak a probléma van.~ Igen, őt az egészben ez borította ki a legjobban. A bűntudat és szégyenkezés helyett kifejezett felüdülés számára, hogy okot talál az önsajnálatban való elmerülésre. Egyelőre legalábbis így gondolja.
A feje felett elhangzó beszélgetést hallgatván próbálja összeszedni magát. Beszív, beszív, beszív, hosszan kifúj. Szipog.
Sírástól duzzadt szemekkel pillant fel Adamre, aki már szeretné is őt eltávolítani a helyszínről. Nagy levegőt vesz, de hang nem jön ki a torkán, csak nagy pislogással és bólogatással egyezik bele a távozásba.
- De... - picit hátrébb húzódik, most először tekint újra a diákra. Nem igazán tudja, mit is akar mondani vele kapcsolatban. Hosszan nézi a fiút, akivel lehet, sőt egész valószínű, hogy talán már soha nem fog találkozni. Most jönne az a rész, hogy megköszönje, hogy a srác megpróbálta megállítani és hogy nem rohant és szólt valakinek, vagy bocsánatot kérhetne a viselkedése miatt, de Kíra agyában persze egészen más gondolatok járnak.
- Eridonos vagy, ugye? Vaaagy talán navinés. Azért... remélem, hogy nem okoztam törést az életedben - az első részt, csak alig érthetően, inkább magának motyogja, a végén pedig még halvány mosolyra is húzódik a szája. Részéről pedig ezzel minden meg is van beszélve.