37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 15. 15:26 | Link
Abigél

Nagyokat sóhajtozik, miközben szürke, kötött szvetterének ujját húzogatja, mintha ugyan az ártott volna neki valamit is. Folyamatosan rágcsálja a szája szélét, szabad kezével pedig –miután letette maga mellé a jól megpakolt sporttáskáját- elkezdi tekergetni egyik szálegyenes tincsét. Még most is olyan sápadt, hogy versenyre kelhetne a kísértetekkel is, pedig az apja külön elvitte nyaralni... Mintha ugyan azzal bármit is törleszthetne az eddigi vétkeinek árából. Inkább igyekszik elterelni a vén fószerről a gondolatait, mert csak könnyek gyűlnének a szemébe- teljesen felesleges volna egy olyan magamutogató, utálnivaló alak miatt sírnia. De hát vele él már jópár éve, mióta az anyját elvesztették. Mégis csak az apja, valamennyire még szereti is- ha távol vannak egymástól, mindenképpen.
Most viszont csak kipakolta a közelben a rövidke magyarázattal, hogy akkor erre és erre van az új iskolája, viselkedjen rendesen és ne legyen olyan gyámoltalan, meg céltábla a kötözködőknek. Hát persze, majd igyekszik. Egyelőre a gyomra fel-le liftezik már a puszta gondolattól is, hogy új helyre érkezett, nem ismer senkit, ráadásul nem a szavak embere, sokkal hamarabb szolmizálná le a gondolatait, mintsem szóban értelmesen kinyögje. Talán majd most itt változik egy-két dolog. Végül is a bizakodás még nem ölt embert és talán itt kinövi majd ezt a kóros félénkséget meg elszigetelődési vágyat, amiben gyerekkora óta „szenved” . Igazából nagyon szeretett volna ő beilleszkedni az előző helyein is kezdve a bölcsődétől egészen a nemrégen otthagyott művészeti iskolájáig, csak egyszerűen valamiért nem ment. Hátha majd most.
Tehát ott tartottunk, hogy rágja a szája szélét, húzogatja a szvettere ujját, hogy az már majdnem a sarkáig ér (természetesen itt erős túlzásnak engedünk teret), teniszeiben előre-hátra hintázik, ilyenkor a kék farmer is vele együtt hajlandozik. A nyakában ott egy nagyobbfajta fülhallgató is, a zsebében ott lapul a lejátszója éppen lekapcsolt állapotban. Elég ritmust szolgáltat szaporán dobogó szíve is. Fél, hogy ha valakivel netán összetalálkozik, megnyikkani sem bír majd, mert erre volt már precedens régebben.

~Huhh... Rendben kislány. Nincs semmi baj. Oké, mi okom van egyáltalán idegesnek lenni? Azt leszámítva, hogy ha kinyitom a szám, abból nem szokott semmi jó kisülni? Te nyertél, Runa... Egyáltalán normális dolog önmagammal megbeszélni, hogy miért vagyok ideges? Aligha... ~

Egyelőre utasítja az agyát, hogy az pedig utasítsa a foglalt kezeit, hogy szabaduljanak szépen fel, a szájának pedig megtiltja a további öncsonkítást. Így is erősen hasonlít egy gyógyszerfüggőre külsőre és viselkedésügyileg is, pedig teljesen normális, hétköznapi gyerek... erősen kicsi önértékeléssel, visszahúzódó és még sorolhatnánk a jellembeli difiket, de amúgy nagyon rendes kölyök ő. Jobbjával megfogja a táskája fülét, felveszi a vállára, majd újabb nagyot sóhajt. Na most azt kellene eldöntenie, hogy van-e bátorsága megtenni az első lépést vagy sem? Az ilyen filozofálások az erősségei közé tartoznak a „Miért zöld a fű?” és „Miért kék az ég?” kezdetű témakörökkel együtt.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. március 15. 15:29
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. március 18. 18:01 | Link
Katie


Búzakorpás kekszeket szorongatva a kezemben bóklásztam a folyosókon. Vagyis inkább lábujjhegyen osontam, amiben segített az is, hogy nem volt cipő a lábamon, csupán a térdzoknim, így nem vertem nagy zajt a cipők kopogásával a folyosó kövén. Ami kicsit hideg volt, és hiába a vastag, kötött zokninak, néha lábujjhegyre kellett emelkednem, hogy ne fázzon az egész talpam. A zajtalanságomnak köszönhetően, főleg a kanyaroknál sikerült ráijesztenem egy-egy épp befordulni akaró diákra. Ám cserébe ők is megijesztetettek engem azzal, hogy megijedtek, így kvittek voltunk. Bár volt egy fiú, aki csúnyán rám szólt, hogy nem kéne kémkednem utána. Én meg csak motyogva bocsánatot kértem, pedig nem is utána kémkedtem. Sőt, valójában nem is kémkedtem! Inkább kutattam valaki után. Ehhez a művelethez kellettek amúgy a kekszek is, de erről még mesélek később.
Ma délután túl voltam végre az összes vizsgámon! Vagyis, Bájitaltanra elfelejtettem bemenni, de ha jól értelmeztem a szabályokat, attól még léphetek évfolyamot. Nagyon remélem, hogy így van, mert egyrészt nem szeretnék csalódást okozni se otthon, se Csongornak és Rózsa néninek. Mind szurkoltak értem a vizsgaidőszakban, Csongi meg mindenféle agyserkentő ételt és sütit készített nekem. Másrészt pedig voltak terveim a jövő évvel kapcsolatban. Egyelőre azonban nem aggódtam túl sokat a feledékenységem miatt, volt most más, ami kitöltötte a gondolataim nagy részét.
Szóval, ma felmentem a szobámba, ahogy vége volt a vizsgának, hogy pihenjek egy picit. Beszélgettem Arnolddal, a szfinxemmel, de hamar kimerített a sok találós kérdésével, így inkább azon kezdtem el gondolkodni, milyen programot szervezzek Rudolfnak, a még mindig antiszoc plüss rénszarvasomnak. Ám, ahogy körbepillantottam erre a gondolatra a szobában, rájöttem, hogy Rudolf nincs sehol! Egyből a legrosszabbra gondoltam: biztos elszökött. Kérdeztem Arnoldot, látta-e, de a homályos kérdés-szerű válaszaiból csak arra jutottam, hogy oké, nem elszökött, hanem elveszett. Biztosan kiment sétálni valahova, és nem talált vissza. Azon nyomban felugrottam az ágyról, még cipőt húzni is elfelejtettem. Nem volt időm ilyenekre. Már félig kint voltam a folyosón, amikor eszembe jutott a mese, amiben a gyerekek nem akartak eltévedni. Így hát felkaptam az éjjeliszekrényemen lévő tányérról az összes kekszet, és így indultam neki a keresésnek.
A keksz pedig arra kellett, hogy apró darabokat törjek belőle, és azokat elszórjam a Levita klubhelyiségtől kezdve, arrafelé, amerre épp jártam. Valamiért azt gondoltam, Rudolf ebből majd tudni fogja, merre kell hazatalálni.
Épp a Bejárai Csarnokba érkeztem, eszembe jutott, hogy talán kiment levegőzni. Elmerengve bámultam ki az ablakokon, ahogy elhaladtam mellettük, és még idejében sikerült megállnom a lány előtt, még mielőtt nekimentem volna.
- Öhm... bocsi. - Motyogtam zavartan, miközben kikerültem őt. Indultam volna tovább, de aztán mégis inkább megálltam, és megfordultam, az előbbi lány felé.
- Nem láttál véletlen erre egy rénszarvast? - Kérdeztem halkan, reménykedve. Majd eszembe jutott, hogy személyleírást is kéne adnom róla, mert így akármelyik másik rénszarvasról lehet szó!
- Kicsi, kábé ekkora... - Lehajoltam, hogy a talajhoz képest megmutassam a kis plüss magasságát.
- ... piros orra van, és Rudolfnak hívják. - Egészítettem ki, miközben felegyenesedtem. Aham, azt hiszem, ennyi.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2013. március 18. 18:06
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 21:01 | Link
Abigél

Eléggé esetlenül ácsorog ott magasröptű gondolataiba merülve, miközben húzogatja a ruhája ujját és próbál nem úgy viselkedni, mint aki tömegiszonnyal kűzködik egy kihalt bejárati csarnokban. Ugyanis aki most végigméri, bizton megfogalmazódik benne valami hasonló vélemény, de hogy furcsának fogja őt találni bárki, aki erre téved, arra fogadni merne és még nyerne is. Nem sokáig marad ideje egymagában ácsorogni telített gondolataival, hiszen nemsokára egy halk léptű és szabályosan osonó leányzó téved erre. Könnyebben felfigyelt volna rá, ha cipőket is visel, de így is szerencsére még idejében bekúszott a látóterébe, csak éppen nem tudta, hogy most akkor álljon félre vagy mit tegyen? Szerencsére kikerülik, pontosabban lefékez az említett hölgy, mielőtt még eltarolós ütközés történne, aztán kerüli csak.
Igazából nem is számít további interakcióra, de ismét csak tévedésre van ítéltetve, ugyanis mindjárt egy rénszarvasról érdeklődnek nála. Rénszarvasról... Nem kicsit lepődik meg, még az arca is tiszta csodálkozásról árulkodik a félénkség és a "nem nézek a szemébe" módi mellett.
-Rénszarvas...? Legelő, emésztő, szaladgáló rénszarvast?- áhh, hogy nem, meg is kapja a magyarázatot: egy plüssről van szó, akinek mindjárt a méreteiről is tudomást szerez egyéb jellegzetességei mellett.
-Hát őőő... nem, nem hiszem, hogy találkoztam vele... desegíthetekmegkeresniamúgyanevemRunaörvendek. - képes mindezt egy szuszra elhadarni és, ha beszélgető partnere nem elég gyors, mellen is vághatja kinyújtózó kezével, ami éppen barátságos kézrázásra lendült előre.
-Bo-bocsánatot kérek.- makogja megszeppenten, sőt még a fejét is leszegi a földre, a kezét is visszahúzza, mielőtt még megrázhatnák, feltéve, hogy elég gyors volt és a lány nem szorongatta meg előbb a mancsát.
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. április 24. 21:26 | Link
Ruu

Kissé feszengve álltam a lány előtt, és nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy látta Rudolfot. Már majdnem minden helyet felkutattam érte, de eddig egyetlenegy nyomot sem találtam, amiből arra következtethettem volna, hogy ő a közelben lehet. Az is lehet amúgy, hogy elrabolták! Na, erre még nem is gondoltam, azt hiszem. Nem szökött el, ennyi biztos... vagyis nem biztos. Nem tudom, Arnold mindig olyan furin válaszol, lehet én meg nem is jól értelmezem a mondatait...á, nem tudom. Figyeljünk inkább a lányra.
- Hát... nem szokott legelni, ő inkább a sütit szereti. Szaladgálni pedig még nem láttam, bár attól még lehet, hogy szokott. Csak amikor én ott vagyok, akkor nem nagyon. - Magyarázom neki elgondolkodva, tényleg nem láttam még Rudolfot szaladni!Seprűn repült már, de nem egyedül persze, nincs neki olyan miniseprűje mint Kumának. Csak úgy utasként. De nem, szaladni nem.
Ezek és ilyesféle gondolatokkal a fejemben kicsit kiszakadtam a valóságból,és meg is feledkeztem egy kicsit segíthetekmegkeresniamúgyRunavagyok-ról. Tekintetem az egyik ablakra vándorolt, miközben közelebb lépkedtem hozzá, így a szerencsével határos módon nem lettem a lány lendülő karjának áldozata. A többi eseményt homály fedi részemről. Szemeimmel a tájat fürkésztem, szaladgáló rénszarvas után kutatva. Nagyon megmaradt most ez a fejemben, hogy Rudolf a tudtom nélkül futkozik. És mi van, ha eltörte a lábát, és most valahol, egy árokban fekszik, sérülten... nem. Megráztam a fejem, nem akartam ilyen negatív gondolatokat, általában a kevésbé tragikus magyarázatokat szerettem, így most is egy sima eltűnésnél maradok, és ennyi.
Azzal vissza is fordultam a lányhoz, és hirtelen nem is tudtam, mi van. Vagy, hogy miről beszélgettünk eddig, vagy most nekem kellene válaszolnom,esetleg kérdeznem?
- Öhm... - a kezemre pillantottam, amit ebben a pillanatban fel is emeltem - Kérsz sütit? Búzakorpás. - Kínáltam a lányt.
- Amúgy mész valahova? - Pillantottam a sporttáskára, majd elkerekedett szemmel, hirtelen megint a lányra néztem.
- Vagy te is megszöksz?
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 23:01 | Link
Abi

Elképzelni sem tudja, vajon mihez fog kezdeni ezek között a falak között. Jó jó, eldöntötte, hogy most próbálkozni fog a barátszerzéssel, de az messze nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek hangzik! Már attól is liftezik a gyomra, hogy most akkor beszélnie is kellene majd, meg ismerkedni, meg... uhh, sok lesz ez. És lám, azonnal jön is az első próbája egy rénszarvaskutató leányzó képében. Rénszarvas- itt már eleve legelő, emésztő, bőgő, nagy koronás állatokra gondol, nem egy plüssre. Elvégre egy plüss az olyan.... ritkább a rendes állatnál, ugye, Runa?
Nemsokára azonban ez a félreértés szépen tisztázódik: szó sincs egy hús-vér állatról, csak egy vörös orrú plüssemlős kerestetik, aki lehet, hogy előszeretettel szökdös meg a gazdája elől. A gazdának pedig most mutatkozott be hadarva nagy zavarában, de ahogy elnézi, a lány nem igazán van ebben a létsíkba. Rögtön beindul a védekező mechanizmusa, bár a kezét még nem ereszti le, csak bambán, esetlenül ácsorog ott, mint valami kis szerencsétlenke, egyik lábáról a másikra illeg és nem tudja hová rakni magát, hogy most beállt a rettegett csend. Végül nyel egy nagyot és elkezdi leereszteni a kezét, mikor a másik végre feleszmél és kínálni kezdi. Elvörösödik és leszegi a fejét zavarában, mert a kinyújtott keze és a lány búzakorpás kekszes zacskója mintha azt sugallná, hogy kérte azt a kekszet, könyörgött érte.
-Ühm... Talán majd később.- motyogja megsemmisült vörös arcot vágva. Persze nem szokott kéregetni, sőt inkább koplal, de akkor sem kuncsorog csak úgy. Kizárólag vészhelyzetben kér bárkitől bármit is. Jó vagy rossz szokás, azt nem tudja, de ő ehhez igazodik és fog is még jó darabig. Most meg úgy érzi, hangyányit hülyén jött ki a helyzet, de ez száz százalék, hogy csak az ő agyában van így. Most persze ő merengett el annyira, hogy arra eszmél, már két kérdés is nekivágódott az űrből.
-Őőőő.... Nem szökök. Most jöttem... az iskolába... új vagyok. Elsős. Öhh.... Runa.- mondja el a nevét még egyszer a biztonság kedvéért. Nem gyanús dolgokat jött művelni, nem is szökni próbál egy olyan helyről, ahova éppen csak beíratták, hanem csak megérkezett egyszerűen.
-Segítsek megkeresni Rudolfot?- egész halkan peregnek ajkairól a szavak. Hölgyünk nagyon kell hegyezze a füleit, ha kíváncsi Runa mondandójára.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint