36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 30. 19:38 | Link

Laines prof.
napi viselet

Honnan tudom hogy nincs ma iskolanap? Onnan, hogy nem szól az ébresztőórám, arra az esetre ha nem kelnék fel időre. Szükségem van a kis masinára, hiszen nem mindig tudok ráparancsolni magamra hogy Dévai kelj fel. Semmire se cserélném le, hiába ugraszt ki az ágyból rémülten, muszáj valahogy elkezdeni a napot. Tegnap péntek volt, így ma szombat reggel van. Tíz órát mutatnak a kis mutatók, tehát a reggelit már lekéstem. Nem baj, lemegyek egyet futni a szabadba, felkészítem a gyomromat a várható ebédre. Elég sokára tartott mire felvettem az edzőcipőt, meg a melegítő ruhát. Nagyjából félkor érek ki a körletből, és már az első pillanatban meglátok egy csomó embert a másik irányban. Most inkább nem állnék le bájcsevegni, így gyorsan elfordulok és a következő sarkon felszívódok. Utálom a lépcsőzést, de kénytelen vagyok mert még nincs lift a kastélyba. Biztos nem is lesz, ezért ezen felesleges gondolkozni. Olyan gyorsan sétálok el az egyik évfolyamtársam mellett a csarnokban, hogy nem veszem észre a földön heverő kis szilánkot. Nem tudom hogy került oda, de néhány perccel ezelőtt hallottam egy nagy csattanást. Miután belelépek akkor látom meg az egyik szemeteskukában egy egykori váza maradványait. Nem vágta meg a talpamat, talán csak pár centire van tőle. Nincs is időm ezzel foglalkozni, mert elviharzik mellettem egy alak, és a nyomában egy-két papír landol a földön. Látom hogy teli van írva, ezért nagy nehezen odabotorkálok és felveszem. Az illető pont a következő lépcsősor felé siet, de lassan elkezdek felé botorkálni és kiabálok utána.
- Hé! Elhagytad a papírodat, várj meg.. Laines prof. Bocsánat, azt hittem egy diák az – nyöszörgöm fáradtan, és a kezébe nyomom a papírjait majd leülök a padra. Próbálom kiszabadítani a szilánkot, de megvágom az ujjamat.
- Ú, ez nagyot csípett – nyögöm, majd összeszorítom a markomat.
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. október 6. 21:04 | Link

Vince Áron
köszönöm

Az agyam túlságosan tele van mindennel. Vera megmondta, de az istenért sem vallanám be neki, hogy igaza volt, mert nem olyan a kapcsolatunk. Majd az utolsó utáni pillanatban elmondom neki. Tárgyalásról megyek tárgyalásra mindhárom városba, de az iskolában is teljesíteni kell, és amíg a diákjaimtól elvárom a minimális teljesítményt, addig úgy vagyok vele, hogy magamtól a maximumot szükséges, ha már én keserítem meg az ő életüket. Lafayette minduntalan felbukkan a gondolataim között. Az első találkozásunk bár nem sült el a legjobban, de a másodikat minden szempontból kihasználtuk, míg a következők… mesterkéltek voltak. Fogalmam sincs mit szeretne tőlem vagy mit sem, azzal sem vagyok tisztában, hogy én mit szeretnék magamtól, nemhogy még tőle, mikor letisztáztuk. Míg én a mának vagyok hajlandó élni, addig ő az igaz szerelmet keresi. Nem tudom, hogy naivnak vagy bátornak hívjam-e.
A hang zökkent ki a gondolataim közül. Azonnal megtorpanok, pedig abban sem vagyok biztos, hogy nekem szólnak, mert hát… megfordulok, majd találom szemben magam egy levitással. Mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elveszem tőle a papírokat. - Semmi baj, és igazán köszönöm, hogy utánam hoztad őket - pillantok a papírokra, végül csak becsúsztatom őket a kezemben tartott könyv lapjai közé. Tekintetemmel követem a fiút, ahogy leül egy padra, majd a tenyeréhez nyúl. Értetlen lesz a tekintetem, fülemet megüti a halk hang. Lassan lépek közelebb, lepillantok rá.
- Minden rendben van? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, barnáim ismét a tenyerére esnének, azonban ökölbe szorítja kezét. Szusszanva ülök le mellé, táskámat teszem magam mellé, a többi cuccal együtt. - Mutasd - nyújtom ki felé kezemet. Nem vagyok gyógyító, de mielőtt elküldöm a gyengélkedőre, talán enyhíthetem a fájdalmát.
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 9. 20:35 | Link

Laines prof.
napi viselet

Mindig szégyeltem bevallani, hogy kiskoromban kikészültem a vér látványától. Mivel minden gyerek eleven, én is gyakran elestem és meghorzsoltam magam és mikor elkezdett vérezni, azonnal becsuktam a szememet. Szerencsére mára már kinőttem belőle, de akkor sem komálom az ilyen sérüléseket. Tudom hogy a szervezetem kis katonái már éppen jó ízűen kebelezik be a baktériumokat a sebemnél, és nem komoly az egész de akkor is. Főleg hogy most nem otthon vagyok, és még egy tanár előtt sikerült balfékeskedni. Verjem bele az egészbe. Még jó hogy totálisan fekete szettbe vagyok, mert amikor öltöztem a kezembe került egy fehér póló is. Annyi előnye a dolognak lett volna hogy szeretem a pöttyös felsőket, csak a vérfoltra lett volna egy-két kivetni valóm. Elkezdek magamnak örülni, mert csak egy-két ismeretlen évfolyamtársam lézeng a közelben így nem látják a nagy Dévait aki úgy szorítja a markát, mint egy cserebogarakat vagy katicákat elrejtő kisgyerek az óvódában. Kicsit megnyitom a kezemet, de látom hogy elég szép mennyiségű vér elhagyta a testemet, és a tenyeremen és elvágtam egy vonalkát. Ne játszad a fejedet hülyegyerek, ennyi erővel a melléd éppen letelepedő férfi ölébe is vethetnéd magadat, és bömbölhetnél mint egy dedós. Na, nagyon bántja az egómat hogy segítségre szorulok. Elő kellett volna vennem egy zsepit, belecsavarni a kezemet és ahoyt inteni Lainesnek.
- Mi? Ja, persze. Rendben vagyok – nem is figyelek oda rá, csak próbálok az edzőcipőmre koncentrálni szégyenemben. Jó hogy nem vagyok elpirulos fajta, mert akkor már az egész fejem tüzelne valószínűleg. Milyen jól is állna a bőrömnek a rózsás szín. Mikor nyújtja a kezét, végre kinyitom a markomat és megszemlélem.
- Nem is olyan vészes.. Áú, finomabban! – szorítom össze a fogaimat és sipítok, de nem tudom eldönteni hogy a seb húzódott össze vagy ő ért hozzá.
- Bemegyek az egyik mosdóba és lemosom. Majd begyógyul. Zsepije van? – kérdem, és tartom a másik kezemet.
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. november 27. 00:20 | Link

Vince Áron
köszönöm

Kusza, Lafayette körül forgó gondolataim közé kúszik be a hang, ami engem szólít, majd kapom meg az elvesztett jegyzeteket is, amivel legnagyobb szerencsétlenségünkre vágja meg magát egy diák. Már mellette ülök, mikor rákérdezek, ő pedig úgy kérdez vissza, amit nem feltétlen kellene elfogadnom tanárként, de úgy vagyok vele, még a bejárati csarnokban tengődünk. Elnézem neki. Kedves mosollyal ajkaimon forgatom meg szemeimet a válaszra, mert nem éppen úgy néz ki, mint aki rendben van. Egyik pillanatról a másikra sápadt le, ami valószínűleg nem mondható egészségesnek.
Éppen ezért kérem, majd nyújtom felé kezemet, hogy megnézhessem, de még hozzá sem érek, ő már felszisszen. Megemelkedik a szemöldököm. - Még hozzá sem értem - közlöm a tényt, de végül csak megfogom a kezét, hogy kicsit közelebb emeljem magamhoz. Pálcámat elővéve mormolok el egy bűbájt, ami legalább a kiserkenő vér alvadását elősegíti, de még így sem az igazi. Nem vagyok gyógyító.
- Reméljük megmaradsz, de egy lemosás valóban nem árthat - bólintok aprót, pálcám kerül vissza zakóm belső zsebébe. A kérdés végeztével már fordulok is, hogy a táskám első részében kezdjek el kutakodni, majd húzok elő egy zsebkendőt, amit azonnal a tenyerébe nyomok. - Biztos minden rendben van? Sápadt vagy - fürkészem arcát kissé aggodalmasabb tekintettel, hangom mégsem arról árulkodik, csupán érdeklődés hallható ki belőle. Ha azt mondja rendben van, nem fogom visszatartani, hiszen tűnik már olyan idősnek, hogy el tudja dönteni maga, mégis hogy érzi magát. Nem tartom magam rámenős felnőttnek, és nem is szeretnék az lenni a továbbiakban sem, aki megkeseríti a diákok mindennapjait - mármint órákon kívül. Órákon természetesen tisztában vagyok a nehézségekkel, így nem is élek illúzióban a tárgyammal kapcsolatban.
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 14. 18:44 | Link

Laines prof.
napi viselet

Az a bizonyos tévéreklám, végig fogja kísérni az egész életemet ez már egészen biztos. Mi lehetne borzasztóbb egy kellemes karácsonyi reggelen? Kakaót szürcsölgetve, alig tízévesen egy horror műsort nézni. A fordulat viszont az, hogy tetszett amit láttam még is az elfogyasztott diós patkó amit már megettem, feljött és kijött. Kisebb koromban meg szinte kirázott a hideg a vértől. A takarítónő jól kiporolta a seggemet amiért összepiszkoltam a frissen felmosott padlót. Tisztán emlékszem, hogy egy furcsa kis koboldszerű valamicsoda egy kispengéjű kést húzott végig a szende kislányka tenyerén. A nyomában kicsurrant a vér, a rémes teremtés pedig mintha megnyalta volna. Azóta nagyon csípem a horrorokat, és a padlót se okádom teli miközben nézem. Az én vérző ujjamból szivárgó vér kicsit halványabb színű, de mintha a talajvíz törne elő, úgy csorognak az ujjamon a vörös cseppek. Oké, nagyon kedves a tanártól hogy itt virraszt mellettem, de a tekintetéből ki lehet olvasni hogy sokkal szívesebben venne részt, egy kislány szülinapi zsúrján. A sok kicsi között kicsit Slendermanként nézne ki, mert magas egy teremtés. Annak is örülök hogy élek, de azért ne csodálkozzon hogy rosszul érzem magam, akkor elhagyják olyan szavak a számat, amelyeket nem mondanék más szituban. Emberek vagyunk, biztosan megérti.
- Bocsánat, csak ahogy összehúzódik olyan mintha valaki simítaná – állítom a profnak, és hagyom hogy magával húzza a kezemet. Elég gyengéd, amiért hálás vagyok. Nem lenne éppen jó, ha lóbálni kezdené. A vér eltűnik, már csak egy nagyon friss vékony heg van a seb helyén. Ha valamihez hozzáérnék akkor felszakadna, jobb volna sebtapasszal betapasztani. Az átnyújtott zsebkendőt nem merem ráhelyezni, a szárazsága miatt irritálná talán. A fejem is hasogat, az ép kezemmel a táskámba nyúlok és előveszek kettő tábla csokit.
- Válasszon, van epres meg karamellás, remélem nem allergiás rá, vagy fogyózik mint legtöbben. Köszönöm a segítségét – mondom, és felé nyújtom a választani valót.
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2022. január 2. 19:41 | Link

Vince Áron
köszönöm

Régen találkoztam olyannal, aki ennyire kikészült volna a vér látványától, de természetesen ezzel semmi baj nincs. Éppen ezért van folyamatosan bátorító és kedves mosoly ajkaimon, hogy véletlenül se érezze diákom a nyomást. Láttam már rosszabb sérülést is, de mindenkinek más a rosszabb, így óvatosan vizsgálom meg, aprót bólintok szavaira. Hiába mormolom el az egyetlen olyan bűbájt, amit ismerek, még nem avanzsáltam fel gyógyítóvá, így nem segít sokat, de legalább a vérzést kicsit lassítja.
- Semmi probléma - pillantok rá, miközben pálcámat teszem el. - Biztosan nem lehet kellemes érzés - mosolygok rá őszintén. Tényleg nem tartom valószínűnek, hogy a vágás maga váltotta ki belőle ezt a reakciót, mintsem valóban a vér látványa, ami meg teljesen érthető. Sok olyan emberrel találkoztam, akik nem bírják a vér látványát, minden mással pedig teljesen ki vannak békülve.
Bár a zsebkendőt elveszi, de nem teszi rá. Indokolt, hiszen a vérzés valóban elállt már, de nem úgy tűnik, mint aki valóban felkelni készülne, hogy egy kis vizes borogatást tegyen rá. Kissé megszeppenve követem végig a mozdulatsort, ahogy a táskájába nyúl, majd még meglepettebbek lesznek a vonásaim, ahogy felém nyújt két tábla csokoládét. Halkan nevetek fel, tincseimet tűröm hátra.
- Ne viccelj velem - csóválom meg fejemet nevetve. - Kedves tőled, tényleg, és bár nem diétázom, de nem fogadhatom el a csokidat. Egyétek meg a barátaiddal, talán a cukrodnak is jót tenne - hárítom a csokoládét kedvesen. Tényleg ráférne egy kis cukor, mert még mindig elég sápadt, addig pedig nem hagyhatom itt. - Szívesen tettem - toldom még meg mondandómat, majd veregetem meg vállát és állok fel, mert nem fűlik hozzá a fogam, hogy ilyen fehéren itt hagyjam, de elvérezni már nem fog.
- Azért egy kis víz nem árthat neki - utolsó, bátorító mosoly, majd a táskámat és a papírhalmot magamhoz véve indulok el a tantermem felé.
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. január 7. 12:39 | Link

Laines prof.
(zárás)

napi viselet

Fejemet hátra vetve a falnak pihegek, szívem egyre hevesebben dobban minden egyes pillanattal. Rosszul lettem ettől a kevés vérveszteségtől, ami körülbelül egy pálinkás kupicányi lehetett. Körülbelül annyi, mint amit egy vérvétel során levesznek az embertől. Sosem voltam jó a fejszámolásban, és a mértékegység váltásban sem. Manapság mindent kiszámol az internet, és elérünk arra a szintre is hogy  a muglik is tudnak majd varázsolni a segítségükkel. Megnyugtató hogy valaki itt volt mellettem, sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a dolog, talán ha nincs az a kis varázslat és nem futok össze Laines proffal, még el is véreztem volna amilyen béna vagyok. Az öt évem alatt, nem volt erősségem az órákon való odafigyelés, de tudom van rá valamilyen bűbáj, amitől megalvad a vér a seb helyén. Probléma megoldva, így mindenki mehet a dolgára. Hálásan tekintek a tanerő felé, aki felmagasodik felém most mint egy torony. Egy magasságban lennénk ha én is felállnék, de elüldögélek én itt most egyenlőre, szédelgek még. Nem akarok a következő órára úgy menni, mint aki egy háborúban harcolt és tudom hogy a hattyúk halálát is előadnám.
- Ahogy gondolja, akkor több fog maradni nekem. Gondoltam hogy fogyózik – jegyzem meg mókásan, amikor a férfi egy pillanatra a másik irányba fordul becsúsztatom a táskájába az előbb felkínált csokit. Maximum kidobja, de ha később észreveszi legalább rájön milyen rafkos vagyok. Mikor elbúcsúzik intek neki, majd amint eltűnik a látóteremből felbontom a saját csokimat, ami a karamellás. Az eper az ugye gyümölcs, és egészségesebb is azért azt raktam be neki. Van benne valami.
- Remélem beleolvad valamelyik jegyzetedbe.. még hogy nem fogadja el a csokit. Megáll az ész baszdki. Kérsz belőle? – kérdezem hangosan az egyik elsőéves lánytól, aki befut a nagyterembe. Sokkal jobban érzem magamat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint