A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

A legbosszantóbb abban, ha az ember prefektus és hogy megbízható emellé, hogy állandóan mindenféle feladatokat a nyakába aggatnak. Most éppen körbe kell vezetnem valami kis elsőskét, akinek most támadt kedve beiratkozni, vagy átiratkozni, vagy fene sem tudja, hogy hogy és mikor került ide. A lényeg, hogy Flóri bácsi azt mondta, hogy legyek olyan jó, és vezessem körbe ezt a kisfiút. Mondta, hogy hogy hívják, de őszintén, kevéssé érdekelt. Majd emgtanulom a nevét, vagy előbb, vagy utóbb, de egyszer, valamikor biztosan. Ha jó tanuló lesz, szorgalmas és becsületes, akkor azért fogom tudni, ha meg állandóan csapong és bajt csinál, akkor azért. Bár nem mindegy, olyan szempontból legalábbis nagyon nem mindegy, hogy kedvelni fogom-e, vagy sem. Mert az neki bizony nagyon nem lesz jó, ha nem lopja be magát a szívembe. Bár lássuk be, hogy baromira nehéz megkedveltetni magad velem. Nem vagyok az az érzelgős tutyimutyi fajta, akit egy kedves mosollyal vagy kiskutyatekintettel meg lehet győzni, csak úgy. Azért meg kell küzdeni, méghozzá komolyan, hogy tényleg megszeressek valakit. Jó, mondjuk nem ártana néha félretenni a bizalmi problémáimat, legalábbis szerintem sokat segítene, hogyha én is tudnék változni. Legalább addig eljutottam, hogy már belátom, hogy néha nem mindig csak a másik fél a hülye, hanem nekem is lehetnek rossz napjaim, pillanataim. Vagy lehetek rossz én magam, úgy összegésszében.
Jó tízperccel hamarabb érkezem, mint ahogy azt kérték tőlem. Nem szeretek késni, jobban mondva kimondottan utálok, szóval nem csoda, hogy most is igyekszem nem hogy pontos lenni, de még jóval előbb érkezni, mint az illendő lenne. Vagyis nem tudom, hogy mennyivel illendő hamarabb érkezni, erre azt hiszem nincsen pontos etikai szabály.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=833729#post833729][b]Rentai Boglárka - 2021.07.04. 21:19[/b][/url]

A legbosszantóbb abban, ha az ember prefektus és hogy megbízható emellé, hogy állandóan mindenféle feladatokat a nyakába aggatnak. Most éppen körbe kell vezetnem valami kis elsőskét, akinek most támadt kedve beiratkozni, vagy átiratkozni, vagy fene sem tudja, hogy hogy és mikor került ide. A lényeg, hogy Flóri bácsi azt mondta, hogy legyek olyan jó, és vezessem körbe ezt a kisfiút. Mondta, hogy hogy hívják, de őszintén, kevéssé érdekelt. Majd emgtanulom a nevét, vagy előbb, vagy utóbb, de egyszer, valamikor biztosan. Ha jó tanuló lesz, szorgalmas és becsületes, akkor azért fogom tudni, ha meg állandóan csapong és bajt csinál, akkor azért. Bár nem mindegy, olyan szempontból legalábbis nagyon nem mindegy, hogy kedvelni fogom-e, vagy sem. Mert az neki bizony nagyon nem lesz jó, ha nem lopja be magát a szívembe. Bár lássuk be, hogy baromira nehéz megkedveltetni magad velem. Nem vagyok az az érzelgős tutyimutyi fajta, akit egy kedves mosollyal vagy kiskutyatekintettel meg lehet győzni, csak úgy. Azért meg kell küzdeni, méghozzá komolyan, hogy tényleg megszeressek valakit. Jó, mondjuk nem ártana néha félretenni a bizalmi problémáimat, legalábbis szerintem sokat segítene, hogyha én is tudnék változni. Legalább addig eljutottam, hogy már belátom, hogy néha nem mindig csak a másik fél a hülye, hanem nekem is lehetnek rossz napjaim, pillanataim. Vagy lehetek rossz én magam, úgy összegésszében.
Jó tízperccel hamarabb érkezem, mint ahogy azt kérték tőlem. Nem szeretek késni, jobban mondva kimondottan utálok, szóval nem csoda, hogy most is igyekszem nem hogy pontos lenni, de még jóval előbb érkezni, mint az illendő lenne. Vagyis nem tudom, hogy mennyivel illendő hamarabb érkezni, erre azt hiszem nincsen pontos etikai szabály.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=833744#post833744][b]Hollósi Zalán - 2021.07.05. 00:23[/b][/url]

Zalán még nagyban tömte magába a reggelijét a nagyteremben, amikor a frissen kézhezkapott órarendjét tanulmányozta. Csak a kanál nyele lógott ki a szájából, amivel addig a müzlit lapátolta be. Újra elolvasta a többi papírt is, amit a házvezetője még előző este, érkezésekor a kezébe nyomott segítség gyanánt. A tanítás neki csak holnaptól kezdődik, a mai napon pedig jelenése volt az előcsarnokban, hogy találkozzon a prefektusával, aki segít neki eligazodni a kastélyban. Minél jobban koncentrált a szövegre, ajkaival annál inkább csücsörített és pofákat vágott, kanállal a szájában. Nem figyelt oda, mit csinál. Könyökével az asztallapra támaszkodott, s miközben helyezkedett, a müzlistálból félrelöttyintett egy adag tejet az asztalra. Pontosabban az órarendjére.
- Banyek! - kapott észbe Zalán és próbálta kimenteni a pergamen maradványát a tejből. Szerencsétlenségére a tinta fele elkenődött. Csodálatos. Máris kérhet egy újat.
Óvatosan belehelyezte az elázott papírost az egyik üres füzetébe. Majd megszárítja rendesen, ha alkalma lesz rá.
Egy halk szusszanás kíséretében megpróbálta feltörölni egy szalvétával a baleset helyszínét. Ekkor a szomszéd asztal felől halk kacarászás jutott el Zalán füléig. Néhány felsőbbéves Rellonos lány. Összesutyorogtak, miközben lopva felé pillantottak néha-néha.
 Ennyire csak nem nyújt izgalmas látványt egy bénázó, zöldfülű levitás - gondolta magában, majd homlokát ráncolva felállt és elindult az előcsarnok felé. Halántékát masszírozta kifelé menet, majd fáradtan tenyerébe temette arcát. Nehezen indult neki a reggel.
 Ennek ellenére egészen pontos volt a megbeszélt találkozót illetően. Kicsit zsúfolt volt még reggel az előcsarnok, de magabiztos volt abban, kit kell keresnie: egy nála idősebb levitás lányt, prefektusi jelvénnyel a talárján. Ahogy keresgélt, egyre több tekintetett érzett a hátán, de volt aki egy az egyben az arcába bámult. Néhányan szemforgatva, mások meg visszafojtott nevetéssel.
 Végül megtalálta, akit keresett.
 - Szia! Zalán vagyok - mondta Boglárkának egy hatalmas mosollyal az arcán... és egy tenyérméretű tintafolttal a homlokán.