36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Návay Fanni
KARANTÉN


sziporka
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 108
Írta: 2020. október 26. 19:08 | Link


semmi sem oké | pizsiben


Nem értem mi történik velem, csak azt érzem, hogy megfulladok.
Fogalmam sincs mennyi lehet az idő, de biztos, hogy nincs túl késő, vagy éppen túl korán, mert fél füllel hallottam, hogy egy-két meglepett eridonos utánam fordult, mikor kivágtam magam a klubhelyiség ajtaján.
Nem emlékszem, hogy álmodtam-e valamiről, vagy sem, csak annyi biztos, hogy levegőért kapkodva, izzadságban úszva ugrottam fel az ágyból, és most vékony pizsamában, mezítláb szaladok a nyugati szárny folyosóján, a legrövidebb úton a bejárati csarnok felé. Egyszerűen oxigénre van szükségem.
A forróságon, amit belülről érzek, valamelyest segít a folyosó falainak és a kőpadlónak hűs felülete. Október van, ilyenkor már javában beköszönt az ősz, és ez most sincs másképp. A normális diákok ilyen időben a vastagabb zoknijukat húzzák fel reggelente, és a talárjuk alá melegebb felsőt húznak. Mindenesetre a hideg nem tud bántani most, mikor ezer más dolog ellen kell küzdenem. Szeretnék kijutni a levegőre, és szeretném ha alábbhagyna a mellkasom szorítása.
Zihálva követem a folyosó irányát. Nem gondolkozom, a lábaim saját maguk irányítanak jófelé, és arra se gondolok, hogy mi van, ha a bejárati ajtót csukva találom. Nem tudhatom, hogy zárják-e éjszakára, hiszen sosem próbáltam még.
A csarnokba érve kapkodva markolom meg a kilincset, és izmaimat megfeszítve húzom magam felé a nehéz tölgyfaajtót. Az kinyílik, én pedig megkönnyebbülve lépek ki rajta. Egy-két lépést még teszek, igyekszem lelassítani a lélegzeteimet, hogy kellő mennyiségű oxigént juttassak a tüdőmbe. Ha nem pizsamában lennék, még össze is téveszthetnének egy maratonfutóval.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 31. 17:15 | Link

Ketten a sötétben
Megoldjuk, hidd el


Már bőven naplemente után volt, az összes diák visszavonult már a klubhelyiségekbe, és ott folytatták a csacsogást az iskoláról, barátokról és mindenről, amiről a normális tinédzserek beszélni szoktak. Azonban Zsombornak ma este sem volt kedve a sárgák között ülni és hallgatni a vicces történeteket, amelyeket mesélnek, vagy éppen együtt inni egy forró teát. Ez inkább azon közé az esték közé tartozott, amelyeket csak magányosan, zenét hallgatva volt képes túlélni. Agyában a gondolatok újra és újra őrületbe kergették. Arról nem is beszélve, hogy most még több minden adódott, mint eddig. Nagy dolgokra készült. De előtte kellett egy terv.
Így kisurrant a főkapun, mielőtt Tánya észrevette volna – a nő beosztása éppen valahol a Navine klubhelyiségében hevert, amikor órák között átment rajta, onnan tudta ki elől kell elbújni. Órákon keresztül sétálgatott az udvaron, legtöbbször valamelyik fa árnyékában elbújva. Éppen a hatodik körénél tartott, amikor meglátta az ajtó nyitódását. Először megijedve az egyik törzs mögé bújt be, füléből azonnal kikapva a készüléket, hogy ha közeledő lépteket vél felfedezni, azonnal reagálhasson. De helyette nehéz lélegzetvétel halk nesze szűrődött csak felé. Ismerős volt. Érezte, ahogy mellkasa a hanggal együtt kezd el fel-le járni, mintha csak ő is átélné a rohamot.
Kilépett az árnyékból, és sűrű, gyors léptekkel gyorsan a lány mellett termett. – Húzd ki magad – helyezte egyik karját a lány hátára, másikat a vállára, hogy ezáltal kényszerítse rá, hogy felálljon a görnyedésből. – Nézz rám – állt elé, lehajolva a lány szintjére. – Gyere, számolj velem együtt. Figyelj – mutatta fel mutatóujját a lány arca elé. – Egy, kettő – kezdte lassan, és adta hozzá ujjait, és várta, hogy a lány is becsatlakozzon. – Gyerünk, nem hallom – ösztökélte újra a lányt, továbbra is komolyan a szemeibe nézve. Mély barnái nyugalmat sugároztak, míg testtartása kicsit feszült volt. Ismerte a pánikroham összes kezelését és tünetét. Neki is nem egyszer gyűlt meg vele a baja. Arról nem is beszélve, hogy az ELMÉben ezer meg egy ilyennel küzdő beteg volt.

Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Návay Fanni
KARANTÉN


sziporka
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 108
Írta: 2020. november 13. 16:25 | Link


semmi sem oké | pizsiben


Annyira kimerültnek érzem magam, mintha valóban maratoni távokat futottam volna, pedig egyszerűen csak gyors léptekkel küzdöttem el magam idáig. Most, hogy elértem a célomat és kijutottam a kastélyból már újabb ingerekre is tud reagálni a testem: jelen pillanatban fogom csak fel, mennyire lüktet a fejem a fájdalomtól. Muszáj leülnöm. A fűszálakon megtelepedett vízcseppek szinte azonnal átnedvesítik a pizsamámat, bár már mindegy is, a megfázás szinte garantált az után, hogy mezítláb végigcsattogtam a folyosón. A lábaimat felhúzva, homlokomat a térdeimnek támasztva várom, hogy a roham elmúljon, és az agyam újra kitisztuljon.
A saját elnehezült lélegzetvételeimtől meg sem hallom, hogy valaki mellettem terem. Már csak akkor rezzenek össze, amikor a kezei magabiztosan a hátamra és a vállamra csúsznak, és erővel felegyenesedésre kényszerítenek. Könnyekben úszó tekintetemet a fiúra emelem, és bár alig látom, mégis tudom, hogy segíteni akar. A hangja a fülemben távolian cseng, és csak néhány további kapkodó lélegzetvétel után jut el a tudatomig, hogy mit csinál. Számol. A hangja, és a számolás monotonitása segít: ahogy igyekszem hozzá hangolni a lélegzeteimet, lassan egyenletesebbé válik a szívem ritmusa is. Fogalmam sincs mennyi idő telik el így, az időérzékem teljesen elveszett valahol a klubhelyiség és a bejárati csarnok között... Mindenesetre a látásom végül kitisztul, a szívem és a mellkasom mozgása normál tempóra lassul. Elmúlt. Ezzel egyidőben a hideg a csontomig hatol; hirtelen mindenemen megérzem, de képtelen vagyok törődni vele. Elfáradtam. Óvatosan hátradőlök a fűben, pillantásommal a kastélyt körülvevő fák megritkult lombkoronáját csodálva, majd a szemeimmel lejjebb tekintek, a fiúra, aki átsegített ezen. Megköszönném, ha meg tudnék szólalni.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 16. 01:22 | Link

Ketten a sötétben
Megoldjuk, hidd el


Furcsa jelenség ez a pánikroham. A legéletidegenebb pillanatokban csap le ránk, és olyan erővel söpör végig rajtunk, amelyet még sose tapasztaltunk. Beleremegnek a csontjaink és izmaink, ajkaink lilává változnak, mint egy halott emberé. Tán élet és nemlét között is lebegünk, ha nem, akkor is minimum úgy rezeg bennünk.
Ahogy Zsombor újra látta a jeleket, úgy önti el a rosszullét egy pillanat alatt. Szája kiszáradt, és a légzése is nehézkessé vált. Tekintete egy pillanatra csak ugyan, de valami egészen komorba fordult. Kicsit megcsapkodta saját combját, hogy észhez térjen. Itt most nem róla volt szó, hanem egy másik emberről. Valakiről, aki jobban szenvedett nála. Aki még gyengébb, és nem tudja kezelni a kieséseit.
Addig számolt és igyekezett a lányt is arra bírni, amíg nem látta, hogy képes lett egy pontra fókuszálni. Az ujjaira. Még akkor sem hagyta abba, hozzáadott még jó néhányat, mire úgy ítélte meg, hogy az ismeretlen tekintete eléggé kitisztult ahhoz, hogy elhiggye, innen már képes lesz visszatérni hozzá.
Rögtön kibújt kabátjából. - Gyere, ez így nem lesz jó - ingatta a fejét, és óvatosan felhúzta a lány háta mögé csúsztatta kezét, hogy azzal megemelje picit, és alácsúsztassa a meleg anyagot, majd visszafektette. Elől még kicsit megigazgatta, hogy amennyire lehet fedje a lányt, aztán csak leült mellé a vizes fűbe. Hagyta, hogy újra energiát vegyen magához. Hogy teljesen kitisztuljon a világ. Tudta, hogy ha kell, akár fél órát is vár. Vagy egy kicsit többet. Azon túl pedig képes lett volna a két karjában visszavinni a lányt az épületbe. De még várt ezzel a tervvel. Hátha a levegő jobbat tesz neki.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Návay Fanni
KARANTÉN


sziporka
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 108
Írta: 2021. január 20. 12:15 | Link


semmi sem oké | pizsiben


Ahogy az elhomályosult világ lassanként újra kitisztul, és a szemem is hozzászokik a sötéthez, a megmentőm arca is körvonalazódik előttem. Csak egy-két pillanat kell hozzá, hogy elérjen a felismerés: a kedves idegen mégsem annyira idegen. Még túl kótyagos a fejem ahhoz, hogy a neve eszembe jusson, de biztos vagyok benne, hogy ő Sári barátja. Nemrég az egész lány hálókörletet felverte az álmából az Eridon-toronyban, amikor a szobatársamnak szerenádot adott. Nem mellesleg tavaly ilyenkor még évfolyamtársak voltunk, és a legtöbb óránk közös volt. Bár csodálnám, ha emlékezne rám, amennyit év vége felé bejártam az óráinkra...
A zaklatottan fejemben cikázó gondolatok közül újból a fiú hangja ránt ki, pontosabban az, hogy a karja óvatosan megmozdul a hátam alatt, és maga felé húz. A testem ösztönösen megrezzen majd megfeszül egy pillanatra az érintésétől és közelségétől, de szinte azonnal el is múlik. Nem tudom azért-e, mert biztonságban érzem magam tőle, vagy egyszerűen annyira kimerült mindenem az elmúlt percekben, hogy amúgy is képtelen lennék rá. Talán mindkettő.
A melegség, amit a kabát nyújt azonnal körülölel, és érzem, hogy lassanként elkezd visszatérni belém az erő. Végre úgy érzem, képes vagyok megszólalni.
- Köszönöm. - Ez a legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani ebben a pillanatban. Nem tudom, mi történt volna, ha ő nincs itt. Ez az egy szó azonban pár pillanatig megint kimerít annyira, hogy csöndben maradjak és erőt gyűjtve újból a fák tetejét kémleljem.
- Honnan tudtad, hogy mi hoz vissza? - fordítom a fiú felé a fejemet újból, amikor úgy érzem megint van erőm megszólalni. Olyan ösztönösen tudta, hogy hogyan segíthet, hogy úgy érzem talán több köze van az ilyesmihez, mint nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. január 29. 23:51 | Link

Ketten a sötétben
Megoldjuk, hidd el


A hideg lassan kezdett a bőre alá kúszni, mint valami furcsa méreg. Egyre feljebb, minél közelebb kúszva a szívéhez. Az azonban már túl erős volt az elmúlt évek megmérettetései után. A benne lévő melegséget pedig csak még inkább megerősítette Fanni egyetlen szava. Azzal, hogy nem adta fel. Hogy visszatért hozzá. Hogy valakin sikerült segítenie.
Egy apró mosoly bukkant elő a szája szegletébe, csak hogy utána azonnal eltűnjön, ahogy felnézett a borús égre. A hold fénye sápadtan világította meg a gyors felhőket, mintha csak figyelmeztetni akarnák Zsombort a közelgő esőre. De vajon a folyadék nem mosná csak el a fájdalmat?
- Az ember sok mindent megtanul egy elmegyógyintézetben - szólt vissza keserű mosollyal Zsombor egy pillanatnyi habozás után. Még mindig nem volt benne száz százalékig biztos, kinek mennyit mondhat el a múltjából. Persze amellett, amit már eleve tudnak, hiszen a pletykák olyan erővel söpörtek végig az iskolában több ízben, hogy csoda lett volna, ha valakit elkerülnek. Pláne egy olyan embert, aki a hírek alanyának barátnőjével lakik egy szobában.
- Jobban vagy? - fordult a lány felé a göndör, hogy jobban szemügyre vegye. Arcába a vér kezdett visszaköltözni, és már szemei sem azt az űzött félelmet tükrözték, mint mikor rátalált. - Gondolod menni fog, hogy besétáljunk a kastélyba? Ígérem segítek - küldött egy megnyugtató mosolyt a lány felé, és felállt. Majd két kezét Fanni fele nyújtotta, hogy felsegítse.
- Csak óvatosan, semmi hirtelen mozdulat, oké? - figyelmeztette, és minden mozdulatát úgy figyelte, mintha porcelánból lennének a barna csontjai és bármelyik pillanatban elrepedhetnének.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint