36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakker H. Dusán
INAKTÍV


× the Hound ×
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 49
Írta: 2020. április 2. 13:31 | Link


× megérkezés × welcome to the party ×


Én is épp ugyanúgy érkezem meg az iskola falai közé, mint mások. Pont ugyanabban az időpontban, évkezdésre, semmi különös. Nem igaz?
A tetoválásaim nem rejtettem le a vonatútra, így egy privát kabinban utazhattam el e putri ország gyönyörű mágusiskolájába, mely innentől kezdve az otthonom lesz, még jó sok évig. Hajam épp seszínű szőke, azért mégis úrigyerek vagyok, a rikítózöldet egyelőre hanyagolom, nem kell nagyobb feltűnést kelteni, mint muszáj, ugye. Elegáns srác vagyok, fekete ingem feltűrve a karomon, a bakancsom is tisztára sikálva, katonai zsákomon, mely az oldalamon lóg, pedig hatalmas Slipknot felirat hirdeti, hogy nem skinhead vagyok, hülyegyerek, ha nem ismernéd fel magadtól.
Mégis az utolsók közt érek fel a kastélyba - elbámészkodom még Bogolyfalván, ami egy város, körülnézek a kirakatokban, a felfelé vezető úton elszívok egy cigit. Érdekes hely ez, utánaolvastam - itt is a házas hülyeség, hogy az embert be lehet kategorizálni négy típusba, mindjárt vonalkódot ne kapjunk? Körbekérdeztem, s alapvetően a következő megállapításokat tettem: a sárkányosok az ijesztőek, a lovasok (jó, unikornis) a "cukik", a madarasok a hőskomplexusos banda, a szfinxesek pedig az okos-csendes csapat. Ennél mélyebb értelmet nem kapcsolok hozzájuk, majd megismerem őket, de legalább azt tudom, másoknál mit jelentenek az emblémák, még ha nekem egyelőre nincs is, mert itt fogom megkapni a beosztásom.
Valamiért nem akad útitársam tehát felfelé menet, szóval egyedül ballagok békésen a hatalmas építmény felé. Nyugisan szemügyre veszem a rétet, az erdőt, ahol majd az illegális tevékenységeim űzöm, a felfele ballagó, röhögcsélő tinilányokat, akik, amikor meglátnak, elhallgatnak. Egy lovas, kettő szfinxes. Nem nézek rájuk.
A talár, ami az iskolai egyenruha részét képezi, kilóg a hátizsákomból, a felvételi levelem, igazolványaim a kezem ügyében, ha valaki nem akarna beengedni a suliba - ám végül sikeresen bejutok, s megállok a bejárati csarnokban, hogy szemügyre vegyem azt is.
Utoljára módosította:Bakker H. Dusán, 2020. április 2. 16:52
Hozzászólásai ebben a témában


| a Jeti |
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 2. 14:00 | Link

Bakker Hátezegy Dusán

Oké, szóval az a helyzet, hogy nem bírtam megülni otthon a fenekemen nyugodtan, szóval az első vonat (igen, tudom, mindig sírok, hogy nem tudok felkelni, de most izgatottságomban még ez is összejött) ablaküvegét lehelem telibe ahogy orromat nekinyomva bámulom a kinti életet. Fa, fa, bokor, máshogy kinéző fa, hopp egy nyuszi, MÉGEGY NYUSZI, őzike, ŐZIKE, tóóó, úú de jó lenne most úszni egyet. Nos, útitársaim kitűnően szórakoznak rajtam, ahogy lelkesedve, pirosló arccal igyekszem kiszúrni megállónkat, mint a kincses szigetet a kalóz az árbóckosárból.
Idén úgy döntöttem, hogy már a nulladik pillanat előtt edzésbe kezdek - legalábbis ez a fedősztorim arra miért iramodok meg hol futva, hol sípolva a hegyre, rángatva magam után cókmókomat. Természetesen csupán a futástól dobogó szívvel esek be a bejárati csarnokba, nézek körbe, keresgélve, szívom be a jó öreg dohos kastély szagot... Najó, viccelek, nem dohos, de mégis van az egész helynek egy kellemes, barátságos, ismerős, és nagyonnagyon hiányolt illata. Jó újra itt. Mosolyogva indulnék meg a körletem felé, reflexből, ám tervem végük befuccsol, ahogy türelemre intenek valamiféle tájékoztatóig. O-óó, rosszul hangzik. Visszabattyogok tehát az ajtó mellé, hogy a falhoz halmozzam cuccaimat, s úgy ahogy vagyok, egyenruhástól kellemestül rávessem magam, előhalászva pálcámat. VÉGRE. Egész szünet alatt nem varázsoltam, így talán nem is olyan csoda, hogy amint belépek a kastély területére máris ezen töröm a buksimat. Nem is törődik velem senki, nem is akar megállítani senki, kutakodó szemeim egy várt arcot sem találnak (ami azért mondjuk csalódottá tesz egy picit), így a reményképeket erőszakkal kiűzöm fejemből, s egymás után kezdem sorra venni a bűbájokat. Hatalmas vigyorral arcomon élvezem a játékot, néha-néha tartok egy kis szünetet, hogy aztán újult erővel kezdjek bele.
Áttáncikálok a bejárati ajtó másik oldalára, holmi képzelt ellenféllel csatározva, majd ahogy az ajtó jobb oldalán hagyott táskám jelentette célpontra szegezvén pálcámat elhangzik egy magabiztos aguamenti, nyílik az ajtó, éééééés... Ó hogy a kumkvatok kövér királya szaladna el velem.
Mentegetőznék, de csak egy akaratlan nyüszítés tör fel belőlem, ahogy elkerekedett szemekkel bámulom a frissen belépő ismeretlent, és a róla hulló cseppeket. Láttál már kisegeret akinek pihegő mellkasa pontosan mutatja, hogy tudja, másodperceken belül a mögötte suhanó kígyó vacsorája lesz? Na. Üdv, ez itt adiscovery channel álá Bagolykő.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Bakker H. Dusán
INAKTÍV


× the Hound ×
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 49
Írta: 2020. április 2. 14:41 | Link


× megérkezés × welcome to the party ×


Nem is rossz, azt kell mondjam. Elég vicces, hogy a tetovált seggem alá egy ilyen luxi helyet raknak, valahogy annyira elütök ettől a környezettől, hogy az már szinte komikus. Gondoljunk bele, én-...
Egy adag vizet kapok az arcomba, kezem akaratlanul lendül, ahogy torkomat is tudattalnul hagyja el az ártás. Mi van? Szerintetek az én külsőmmel nem ez az első reakcióm? Nagyon sokat bántanak miatta. Sajnáljatok.
- Scrupto! - Ez a reflexbűbájom, amit az én korombeliek Magyarországon még nem tanultak (mondjuk én sem tankönyvből vettem), én azonban 11 éves korom óta koptatom a padokat, és nem azért távoztam az előző helyről, mert annyira jó lett volna a magaviseletem. Persze nyilván inkább a plafon felé száll az átok, mint bárkire, aki ezt okozta, de a hirtelen adrenalint felváltja a fázás érzése, így csöpögő hajjal nézek körbe a tetovált pofámmal a tettest keresve, akit hamarosan meg is találnak kutató sötét szemeim.
Egy vékony, kék szfinxes egyenruhás, hosszú hajú, de annál sápadtabb lányt pillantok meg tehát. Idegesen fújok egyet, a vizet pedig egy suhintással tüntetem el magamról, közvetlenül utána pedig egy melegítőbűbájt szórok magamra, hogy ne fagyjak meg menten a hirtelen hidegtől.
Aztán ismét felpillantok rá, még mindig bámul, gondolom ilyen állatot még nem látott. Nézem őt még egy darabig. Természetesen le tudnám baszni, hogy figyeljen az orra elé, mondhatnék cifra dolgokat, vagy azt, hogy "szerencséd, hogy nem talált", csak hogy a kevesebb néha több, ráadásul szétzúzná az illúziót, ha rosszul ragoznám az igét.
Végül a hosszas bámészkodás után máshogy döntök - miután lustán felmértem a lány "erejét" (amúgy még véletlenül sem más részeit néztem, és ezt most komolyan mondtam) -; csak megemelem az állam, felhúzom az orrom és a levegőbe harapok a lány felé, mint valami vad kutya, ezt a hosszas mozdulatlanságot, a vihar előtti csendet követően. Remélem, azért legalább egy sikolyt kiváltok, vagy valami, ez a minimum, amit elvárok.
Utoljára módosította:Bakker H. Dusán, 2020. április 2. 16:52
Hozzászólásai ebben a témában


| a Jeti |
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 2. 15:24 | Link

Bakker Hátezegy Dusán

Változó, hogy ki milyen gyorsan döbben rá, hogy elkövetett egy apró hibát, sőt, nem csak emberektől de általában helyzettől is szokott függni az ilyesmi. Megvallom őszintén, egyik listának sem lennék a rekorderei között. Sőt. Azonban ebben a pillanatban, ahogy épp egy sose próbált, mégis itt-ott látott és hallot ártást sikerül dekódolnom, számomra is világossá válik, hogy ezt most egy kicsit eltoltam. Apró segélykérő nyüsszöm elhalkul, de teljesen meg nem szűnik, pálcám karjaimmal együtt magam mögé csapom, ajkaimat beharapom, igyekszem kerülni a szemkontaktust, tettesd magad hallottnak, tettesd magad halottnak, súgja az oposszumösztönöm, ami köztudottan rokona makilelkemnek.
- Bo - emelném fel a fejem, erőt véve magamon, hogy azért egy sajnálom kibújjon belőlem, az mindenkinek segít; de mielőtt a hang elhagyhatná a hamarosan esélyesen süllyedni kezdő anyahajót (ez lenni én), le-fel kapkodott pillantásom valami olyat lát, amitől minden izmom görcsbe rándul. Megugrok, szó közepén mégis megtalálva magam, így a - csiiiii - rész egy folytott sikolynak hangzik inkább (persze, beszéljük be magunknak, hogy ez történt), pálcámat magam elé kapom, karjaimat mellkasomhoz szorítom. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, ajtó mellett, sápadt Masám kábán ijedezik. Nem is tudok megmaradni egy helyben, ahogy az első görcs végigfut rajtam már hátrálok is egyet, pálcámat újra hátam mögé dugva - ne érezze fenyegetésnek, ne érezze fenyegetésnek - dülöngélek jobbra-balra, majd egy lépésből lendületet véve pördülök vagy 540 fokot tengelyem körül (he?).
- Bocsiii - hallhatja még elnyújtva, ahogy sebes léptekkel eliramodok a folyosón, vissza-visszapillantgatva, majd bevágódok a mosdó ajtaján, egy "ház" szusszanással. Nos... Az eridonos kisfiú arca láttán jobbnak látom ismét a hátraarcot, így mindenki szemtanúja lehet, ahogy kirongyolok, s eltűnök immár a női mosdó ajtaja mögött. Hozom a formám.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Bakker H. Dusán
INAKTÍV


× the Hound ×
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 49
Írta: 2020. április 2. 20:31 | Link


× megérkezés × welcome to the party ×


Nem mondanám, hogy túlzásba vittem a dolgokat - anyám ragaszkodott hozzá, hogy minimum takarjam le az arctetoválásokat az első napon és az évnyitón, de meg kell szokniuk a pofámat. Ezeknek az embereknek szükségük van az adrenalinra, olyan rohadt unalmas egy bentlakásos iskola, hogy azt elmondani nem tudom - kell az inger. Olyan inger, ami egyébként szerintem mindenki életéből hiánycikk, az enyémből mondjuk talán kevésbé - az ingerektől megtanulunk máshogy viselkedni bizonyos helyzetekben, például nem dőlünk be minden aljas, hazug mocskos politikusnak, mint amilyen mondjuk az apám.
Pont jól sikerült ütemezni azt a harapást, úgy látom; a lány hangja elcsuklik, majd hátrálva végül sikolt, ami azért ránk vonzza a tekinteteket, még ha elég sokan vagyunk is a csarnokban. Semmi baj, túl fogja élni! Eddig mindegyik túlélte, sőt, volt olyan, akivel később fene nagy cimborák lettünk. Érzem magamon a tekinteteket, többet, mint átlagosan az utcán - mit keres ez a csávó egy iskolában, gondolják, az egyik tanár pedig, aki figyelemmel kísérhetett minket, oda is lép, már reflexből készítem elő az okmányaim és nyújtom át neki.
- A nevem Bakker Dusán, a családnevem Bé, A, Ká, Ká, err, és átvettek az iskolába idéntől - függesztem rá a tekintetem, valahogy úgy érzem, mintha a csarnok még egy kicsit el is csendesedett volna, bár lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem. Mindent rendben találnak a házam táján, természetesen. - Hálásan köszönöm. Szép napot. - Kis főhajtás, körbefuttatom a tekintetem a szfinxes lányokon, akik felgyűltek a tanerő körül, majd elindulok utamra, hogy később majd személyesen tiszteletemet tegyem az évnyitón.
Csuda egy év lesz. Már alig várom.
Hozzászólásai ebben a témában


| a Jeti |

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint