36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 25. 16:28 | Link

Babu
Április 3. - kinézet (a talár alatt)

Új tanév, új lehetőségek és VAV! Meg továbbtanulás! Köszönöm szépen, mintha nem lenne elég bajom, komolyan. Példának okáért ott van Masa is, habár ez a szünet egy kicsit jót tett, talán szinten tudom tartani azt, hogy ne gondoljak rá annyit és olyankor semmi bajom. Csak üres a lelkem, de az nem akkora gond, nem? Vagy eszembe jut a stég, egy lány, egy hal és egy csók. Ezzel mindig jobbá tudom tenni a napjaim, vagy azzal, amikor nem hagyott ott Karcsi magamra – tényleg, mi lehet a kis kópéval, megkérte már Márkot, hogy legyen a barátja? Erről csak pletykákat hallottam, nem nagyon akartam konkrétan a Zipphzar család levitás tagjainak a közelében lenni, meg hagyni akarom az unokatesómnak is, hogy maga fedezze fel a szabad világot magának. Igaz, szoktuk beszélni, de szándékosan nem hozok fel ilyen témát, ha majd szeretne erről beszélgetni, majd szól. Sajnos, nem sajnos bekerültem a Levitások közé, így már kék talárban kellett megjelennem a tanévnyitón is… nem volt egyszerű. Mindenki csak nézett, mindkét táborból, meg, ha azt vesszük, úgy az ismerőseim mind csodálkoztak és nem értették. Hát akkor én mit mondjak erre? Amikor még kitaláltam jó ötletnek tűnt… de fene bánja, akkor lesz valakiből ember, ha venni tudja az akadályokat, nemde? Üröm az örömben, vagy nem is tudom, de valamiért a Levita összeomlott, ami a varázsát illeti, így aztán nem kellett kiköltöznöm még Falcomtól, csak hát… na. Persze ők nem olyanok, hogy szívassanak, mert kék talárba járkálok… de olyanok. Viszont kapott minden ház Levitásokat a renoválás idejére, így a kékek megmutathatják magukat és biztosan lesz sok izgalmas kaland vagy… veszekedés. Háhá, el nem tudom képzelni, hogy a Rellonosok örülnek ennek, de kíváncsisából egy messzelátóval megnézném, hogy miket művelnek. Theon kap egy aranybányát, loooool. Emmát majd kikérdezem, ha már ilyen jó testvér lett mostanában. Nagyon aggódott miattam… szerintem még most is aggódik, csak nem meri mondani. Manapság én vagyok a mufurcabb, de ez mind betudható annak, hogy nem olyan, mint a szakítás előtt volt. Neki is meg kell értenie, hogy megváltoztak a dolgok, de azért mi még ketten testvérek maradtunk, szóval jó lenne, ha most már visszaállna a régi rend. Vidáman ballagok Mugliismeret órára, remélem az új tanci hoz sok érdekességet! Csinos egy nő az már biztos, és állítólag az egyik MT-ssel már összebalhézott itt valahol, az előcsarnokban. Szóval nagyon kíváncsi vagyok rá is! Nézegetem a diákokat, tök sokan cseverésznek a haverjaikkal, meg csajok összesúgnak és nevetgélnek, szóval a szokásos. Biztos nem rólam megy a téma, csak páran mennek egyedül valahova. Az órákig van még egy negyed óra, szóval ráérős még az összes diák – kivéve, akik éppen kergetik egymást valami hülye ürüggyel -, és akkor látom meg Babettet, aki éppen felém jön. Hú, a fenébe, mit kéne mondanom? Vagy csak intsek neki? Nem mondom, hogy nem mozgatta meg a fantáziámat a stégnél töltött dolgok, és itt nem csak a csattanóról van szó. Biztos meglepődik majd, hogy kék talárba lát. Azért elmosolyodok, már, ahogy sikerül, és amikor közel érek, hozzá megállok.
- Helló felnőttkém, rég találkoztunk. Jössz nekem egy randival – vigyorodom el, belül meg kábé a wtf lámpa villog magamnak, hogy hogy lehetek ilyen állat, hogy ezzel indítok? – Hogy telt a szünet? Ja, és ugye minden oké volt aznap este? Mondjuk itt vagy, nagy bajod nem történhetett… remélem – vakarom mag a fejem és oldalra pillantok. Van az egyik közeli ablaknál hely, beszélgethetnénk ott, egyébként. – Ráérsz picit, vagy sietsz? Meg kell, mondjam kicsit azért… hiányoztál – hűűűű, olyan zavarban vagyok, hogy az fájdalmas, de azért próbálom a laza srác image-et tartani. Néhány szavam is furán jön ki, de üsse kő, Babettel szívesen barátkozom, ha vevő rá. És remélem, nem veszi észre, hogy többször is az ajkára pillantok, baszki! Jó, hogy nem kezdem el nézegetni nyak alatt! Azért húsz évesen ilyen zavarban lenni elég ultragáz, nem? De legalább kívülről ez nem látszik. Nagyon remélem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 26. 08:21 | Link

Bence
április 3. | két óra közötti szünetben | öltözet – a talár alatt

Hangosan csapódik ki az átváltoztatástan terem ajtaja, és ezernyi negyedikes diák indul meg boldogan, hogy kipihenhesse az óra fáradalmait. A fiúk hangosan kiabálnak, a lányok pedig kacarászva szedik lábaikat; ki bájosan, ki csupán figyelemfelkeltés gyanánt. Elérkezett a negyedik évem az iskolában, de még soha nem vártam ennyire tanévet, mint most. Ivett barátnőm mellett sétálok kigombolt talárral, lágy mosollyal az arcomon. Hajam kiengedve, ami lezseren hullik alá vékonyka vállamra. Kék szemeimet szempillaspirállal tettem hangsúlyosabbá, illetve kevés pirosítót is tettem fehérszín arcomra. Ez valami új, ez valami más Babett. Kacagva hajtom le fejemet, miközben barátnőm a volt fiújáról beszél és arról, hogyha rá küldene egy féreggé változtató varázslatot semmi nem változna, mert a srác egy csúszómászó. Kacagásom végül mosollyá szelídül, miközben könyveimet erősebben szorítva mellkasomhoz szlalomozunk a többi diák között. Magam mellé tekintek barátnőmre – akinek hajkoronája most is a szivárvány minden színében játszik –, és megosztok vele néhány gondolatot arról, hogy mégis mit kellene ma délután csinálnunk, amire ő egy teljesen más irányba tekint, hiszen ex fiúja közelít felénk. „Mennem kell” hadarja nekem a lány, majd a tömeget kihasználva tűnik el egy pillanat alatt szemem elől. A vézna magas srác viszont megáll előttem, tekintete kétségbeesetten keresi Ivettet, de már sehol nem találja. Én nem szeretnék jobban belekeveredni, ezért összeszorítom ajkaimat, és dülledt szemekkel vonom meg a vállam, egy „sajnálom-szerű” mosolyt engedve felé.
Mélyet sóhajtok, majd megnyomva a némítás gombot fejemben sétálgatok tovább a folyosón, amíg el nem érek a bejárati csarnokhoz. Van még egy kis idő a következő óráig, ezért úgy döntöttem, hogy kihasználva a Nap fényét és melegét, kiülök a rétre, és olvasgatok egy keveset. Az oldalamat húzó feketére festett, bőr oldaltáskámhoz nyúlok, hogy átváltoztatástan könyveimet beletemethessem, amikor szinte beleszaladok valakibe. Unott arcomat emelem fel, hogy szokásos monotonmód elmondjam, hogy mennyire sajnálom a figyelmetlenségemet, azonban ismerős hang üti meg fülemet, sőt amikor megemelem barna hajkoronámat, kék szemeimet egy ismerős, szintén kék szempárba kell fúrnom. Az unottság felfedezhető zavarba csap át, így ügyetlenül táskám mellé ejtem tankönyveimet, amire halkan káromkodok egyet. Lehajolni készülök, hogy összeszedjem őket, amikor megüti a fülemet a randi szó. Lassan egyenesedek fel, és ha a pirosító nem lenne elég, még vörösebb lesz arcom, és érzem, ahogyan ez a pironkodás érzetté válik, ami végig égeti felsőtestemet.
Mi-minden rendben. Nálad? – kezdem teszetosza módon hangom túlvilágian cseng. Nagyot nyelek, s a beállt csendben lehajolok könyveimért. Ujjaim szinte elfehérednek, ahogyan gerincükre markolok, és felegyenesedek. Ismét Bence tekintetébe fúrom magamét, egy pillanatra szűkítve enyémeket, majd egy gyors mozdulattal a táskába rejtem a köteteket. – Jaaa, persze – „aznap este”, visszhangzik a fejemben a két szó, egy újabb meleg hullámot végig söpörve testemen. – Kaptam egy kisebb fejmosást – nyúlok vékonyka ujjaimmal nyakamhoz, amin zavartan simítok végig. Közben az ablakon keresztül törő napfény kíváncsian világít meg bennünket reflektorszerűn, amibe hunyorítva bámulok néhány másodpercre, majd a következő kérdésre villámgyorsan kapom vissza tekintetemet Bencére, s amikor meghallom a hiányoztál szót először ledöbbenek, majd halvány mosoly látszik megbújni vastag ajkaim szegletében.
Van még egy kis időm bűbájtanig – tekintek le színpadiasan törékeny bal csuklómat körbefonó aranyórámra. Természetesnek szántam, de zavaromban minden olyan esetlennek és mesterkéltnek tűnhet. Nyelek egyet, úgy emelem szempáromat Bence tengerkékjeibe. Majd végig kúsznak nyakán, és szemeimmel hunyorítva állapodok meg a levitás jelvényen. Lemaradtam valamitől? Először csak szájamat tátva mutatok finom mutatóujjammal a kitűzőre, majd végül a hang is párosul hozzá. – Levita?
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 26. 12:05 | Link

Babu
Április 3. - kinézet (a talár alatt)

Tényleg viszonylagos jó kedvem volt, és ami még jobbá tette, az Babett. Kiszúrtam már egyébként messziről, ahogy felém jött, és a kigombolt talárja alatt felsejlett a ruházata is, amiben igen szexi volt. Te jó Merlin, mit csinál velem ez a lány? Amúgy meg látszik, hogy jön a tavasz, rügyeznek a pólók, szóval, kezdem igen kellemes-kellemetlenül érezni magam a kastélyban, ha lányt látok, főleg órák után. Nem tett jót nekem ez a szünet, csak beindította az eddig Masa által elnyomott férfiúi kíváncsiságomat más lányok iránt. Igazából, ha jól belegondolok, ez nem is volt akkora baj, mert most meg csak kapkodom a fejemet, és nem győzök nem rájuk gondolni. Már az is baj, ha csajokat látok? Nem lesz ez így jó... Ráadásul Babett még csinos is, kedves is, szép is... szóval simán zavarba hoz, és már tudom, hogy milyen az ajkainak az íze is. Ne jöjjek zavarba, mi? Azt hiszem kívülről elég lazának tűnt az odaköszönés, ő pedig belepirul, még sminken keresztül is átüt ez az érzése.
- Megvagyok, mondjuk rá - vonok vállat, és nézem, ahogy az imént kiejtett könyveiért nyúl. Nekem is ezt kéne tennem, de földbe gyökerezett a lábam és véletlenül a hátsójára téved a tekintetem. Annyira örülök, hogy van rajta talár, mert ez velem szemben szexuális zaklatás már majdnem. Jó, az egész lányközösség részéről, de mindegy! Éljenek a talárok!
- Fejmosást? Nem tudom mekkora lehetett, de még mindig szépen csillognak a hajszálaid - mosolygok rá, pedig ha merném, bele is nyúlnák azokba a hajszálakba. De nem tudom mi van velem, mitől vagyok ilyen bátor és izgatott. A szívem majd kiugrik a helyéről, és szerintem meg-megakad a hangom is. Belülről legalábbis így érzem. Kicsit arrébb mozdulok, ahogy látom, hogy a beszűrődő fénytől hunyorogni kezd, így talán kitakarom előle a napfényt, ha nem mozdul tovább. Az, hogy nem egyből jött ezzel, meglep egyébként, de mondjuk én is inkább a szétgombolt talárja alatti ruhát néztem meg először, így nem tudom hibáztatni emiatt.
- Hát, nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, de Masa annak idején sok levitás tanulási módszert mutatott be,és ez által most is minden kiváló lett. Meg a, mikor még beadtam a kérelmem együtt voltam vele, szóval jó ötletnek tűnt -  vonok vállat túlságosan könnyedén, egyáltalán nem értem mi van velem. Talán kellett nekem ez a szakítás, hogy kicsit kitörjek a túl szerény és túl kedves Bence sztereotípiámból? Pedig Babu egyáltalán nem semleges nekem, remélem minimum összebarátkozunk még jobban, mert... jó csaj és aranyos. Fogalmam sincs, hogy miket beszélek, de nagyon örülök, hogy nem hallja senki más ezt.
- Persze remélem nem emiatt ment tönkre a Levita, hogy én jövök... de jó hír, hogy többet találkozhatunk, ha lesz kedved, meg tanulhatunk, bosszanthatjuk Iza mamát, ilyenek - kacagok fel hirtelen. Azt nem mondom, hogy nem válaszolt egy kérdésemre és egy meg nem kérdezett kérdésemre. A randira és arra, hogy hiányzott, ezek szerint én nem annyira. Hát rendben, ez van. Nekitámaszkodok a hideg kőfalnak és fürkészem a tekintetét. Kezd kicsit kínossá válni ez az egész, mert nem nagyon tudok mit mondani neki. Ez a találkozás nem úgy indult, mint eddig, ugye nem váltunk barátokká, vagy kerülgettük egymást és összejöttünk vagy ilyesmi, hanem szinte egyből megcsókoltam. Ott úgy éreztem, hogy így kellett tennem és nem is bántam meg, talán ő sem. Szóval a végével kezdtünk, vagy most mi van? A lányok nagyon össze tudnak zavarni. A bal kezemmel elkezdem masszírozni egy kicsit a tarkómat, nem megy ez nekem zavarba jövés nélkül, sajnos.
- Mesélj valami jót, mit csináltál a szünetben? - elveszem a kezem és a könyököm letámasztom az ablakpárkányra, a tenyeremmel pedig megtartom a fejem. Ajj Babu, de csinos vagy ma!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 26. 13:16 | Link

Bence
április 3. | két óra közötti szünetben | öltözet – a talár alatt

A hangzavar egyre feszültebbé tesz, ezért karba tett kézzel ácsorgok tovább Bence előtt. Nem vagyok túl közel, de nem is vagyok annyira távol tőle, hogy esetlegesen azt éreztessem nagyobb távolságot szeretnék tartani kettőnk között. Vagyis… mi? Mit akarok egyáltalán érzékeltetni? Sok ismerős sétál el mellettünk, valaki Bence ismerőse, néhányan meg az enyémek, így többször kell egy-egy köszönéssel megszakítani a beszélgetést. Nem mintha annyira szószátyár volnék. Bólogatva, gyengéd mosollyal hallgatom, hogy megvan, jól van, de valami mégis olyan más. Egy pillanatra nem hiszek neki vagy nem is értem, hogy miért állunk így egymással szemben. Engem is megtámad a kétely, miszerint egy megbánt éjszaka emlékeként él a fiúban az „aznap este”. Szomorkás tekintettel nyelek egyet, és egy erősebb levegőáradat távozik tüdőmből mazsolányira zsugorítva légzőszervemet.
Aha – válaszolok végre, s teszek felé akaratlanul egy lépést, szinte suttogni szeretném, nehogy mások fülébe jusson. Pajkos fény csillan kékjeimben, és egy újabb ismerősnek biccentve lépek közelebb Bencéhez. – Nővérem nem volt elragadtatva a látványomtól – bandzsítok egyet játékosan arra utalva, hogy nem voltam szomjas „aznap este” a jónéhány sörtől, amit bepusziltunk a stégen. A dicséretre ismét elakad a szavam, és mesebeli tekintettel érek hajzuhatagomhoz. Egy halk „ó” hagyja el ajkaimat, és kékjeim egy „köszönömöt” is küldenek a szőke fiú felé. Összezavarodtam.
Ekkor meghallom Masa nevét, s mintha egy jól célzott ütést kapnék gyomromba. Úgy érzem, valóban össze is görnyedek, pedig csupán belső feszültséget szült a leányzó neve. Miért is? Ezt a kérdést megválaszolatlan hagyom keringeni koponyámban a többi Bence-okozta kérdőjellel együtt. Azonban arcom nem tud hazudni. Ajkamba harapok egy kelletlen fintor kíséretében, amit a fiú vállvonása varázsol el onnan.
Tiszta sor – mondom megértő hangnemben, pedig egyáltalán nem tudom, hogy mit kellene erre mondani. Hangom mégis hitelesen cseng, még ha tekintetemben mindig felfedezhető az a furcsa csillogás, amit én magam sem tudok megmagyarázni. Lélegzetvételeim egyre erősebbek, mintha levegőért kellene kapkodnom, elvégre már a második olyan fiúcsoport sétál el mellettünk, akik összesúgnak kettősünk látványán. – Ismered őket? – mutatok utánuk, majd kérdem ártatlannak szánt hangsúllyal.
Bence a Levitában. Elgondolkodóan húzom el vöröslő ajkaimat, miközben szemeimet szűkítve indulok meg a fiú mögött, majd mellett az egyik közeli ablakhoz. Furcsa ez a magabiztosabbnak, érettebbnek ható Bence. Még akkor is, ha ezzel olyan titokzatossá teszi saját magát, hogy nem is tudom hová tenni a kettőnk ügyét. Van egyáltalán akármilyen ügyünk is együtt? Felkacag. Elmosolyodok. A szokásos forgatókönyv. Ajkaira tekintek, ahogyan ő a falnak támaszkodva figyel engem. Ez nem kínos. Ez szuperkínos. Ugyan kevésbé vagyunk már kitéve a diáktársaink kíváncsi vagy éppen értetlen tekintetének, mégis zavarban érzem magam. Megtámaszkodnék a párkányon, de mellé nyúlok, így úgy csinálok, mintha szoknyámat szeretném megigazítani, így kicsit arrébb húzom taláromat. Ennek következtében egy pillanatra több mutatkozik combomból. Hirtelen nyúlok oda, és húzom lejjebb a ruhadarabot, riadt tekintetem Bence kékjeibe fúrom. Felejtsük el…
Nem sok mindent – kezdem, s közben szempárom folyamatosan a fiú mozdulatait követi. Ahogyan az ablakpárkányra könyököl, és rám néz ismét megcsillan valami a tekintetében, ami újra összezavar. – Barátnőm volt nálunk, én voltam náluk – folytatom, majd torkomat köszörülve nézek el a diákok irányába. Elmosolyodok saját esetlenségemen, és azon, hogy valóban mennyire unalmasan hangzik, amikről beszélek. Nem csoda, hogy Bence lassan elalszik. Szelíd mosollyal fordulok hát vissza felé, s ugyanabban a könyöklő pozícióban találom, amire ellágyul tekintem, és a párkánynak dőlök hátsómmal, így Bence a bal oldalamra kerül. Bambán tekintek le rá, és megigazítom ismét neveletlen taláromat, hiszen ahogyan egymás elé helyeztem lábaimat, újfent elmozdult helyéről. – Igen – mondom halkan, majd ismétlem meg, amit ő mondott. – Többet találkozhatunk – szünet. – Tanulhatunk is – szünet, és közelebb húzódok alig észrevehetően. Bal kezemmel támaszkodok magam mellett a párkányon, Bence könyökétől nem messze. Zavaromban kopogok egyet, majd még egyet a párkányon a beállt csend okozta szorongás miatt. Ajkamba harapok és Bence irányába fordítom pirospozsgás arcomat. – Mmm… van már programod tanítás után? – halkan kérdem, suttogom a levegőbe, a szemkontaktust szigorúan tartva.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 26. 15:34 | Link

Babu
Április 3. - kinézet (a talár alatt)

Elhúzom a számat. és még el is fordítom a fejem, ahogy a fejmosásról beszél, amit a nővérétől kapott. Hú, hát nem lehetett semmi, ha még meg is említi.
- Most azon kívül, hogy vizes voltál, pityókás, meg nagyon éjjel volt, mi baja lehetett még veled? - mondom vigyorogva, majd kuncogni kezdek. Hát mi más, nem igaz? Biztos én is kiakadnék, ha így jönne haza a húgom, pedig ő csak a húgom, nem egy felelősségteljes személy, mint a nővére lehet. Persze azt sem tudom, hogy hány éves a nővére, de az biztos, hogy felnőtt, mert ugye Babu is felnőtt lett, szóval...és akkor miért nem a szülőktől kapott fejmosást... Hmm, lehet, hogy máshol laknak, vagy ilyesmi? Majd egyszer megkérdezem, ha úgy lesz. Nekem is muszáj volt felhoznom Masát, igaz? Ó, hogy nem tudom kiverni őt a fejemből, de most tényleg így volt, ezek miatt jelentkeztem át hozzájuk. Az meg, hogy Babett is Levitás, tökre nagy szerencse, mert imádom őt is! Meg ugye Karcsi is erre kószálhat valahol, meg... mintha ezen már elgondolkodtam volna az előbb... Csak bólogatok a fura válaszára, mert mi az, hogy "tiszta sor"? Ennyi, kész? Átjöttem, mert indokolt volt és nem hű de kár, vagy hű de jó?
- Kiket? - kapom a fejem oldalra, ahol pár srác sugdolózik. Az egyik felénk néz, de hogy oda pillantok, elkapja a fejét és mondd valamit a többinek, aztán röhögés. Rajtunk röhögnek, vagy már kombinálnak? Vagy rajtam és a kék taláron? Kit érdekelnek, amikor itt van Babu?!
- Gőzöm sincs kik voltak - vonok vállat, miközben a barna hajú csajszikám szoknyát igazgat. Persze jobban kinyílik a talár, én meg olyan zavarba vagyok, mint a sün, aki elbújik az avarba. De az a mákom, hogy talán ő is, legalábbis a kapkodó mozdulataiból erre következtetek. Bekövetkezik némi szünet, de gyorsan megtöröm, mert nem akarom, hogy Babett ne lássa, hogy mennyire jól és lazán kezelem a helyzetet. Ja, ahogy azt a Béla elképzeli... mármint a macsek, a Levitában. Jól van na, igyekszem eleget tenni magamnak, de ha nagyon megnézne valaki, nem hiszem, hogy nem venné észre. Babett meg engem fixíroz, és én meg furán zavarba jövök. Miért van ez, ha egy szép lány rám néz, azonnal bepánikolok? Pedig annyira nem is, mert nem szaladtam el, csak úgy érzem, hogy lever a víz, vagy éppen görcsbe rándul a gyomrom. Azon is gondolkodtam már, hogy mit kezdjek a csókunkkal. Szerintem az már veszett fejsze nyele, mert ha azzal kezdek, akkor oké. De nem éreztem úgy, hogy lenne jogom rá, hiszen nem jöttünk össze vagy ilyesmi. Bárcsak úgy lett volna... te héj! Miket beszélsz jóember?! Be voltál baszcsizva, hogy trendi legyek, az nem egészen te voltál. Vagy egészen én voltam? Ki érti ezt egyáltalán? Annyi biztos, hogy jó fej és jó vele dumálni, szóval... szóval mi? Hagyjuk!
- De legalább a tesód idegeire mentetek? Mondd, hogy nem tanultatok csak! És mondd azt is, hogy Levitás lettem, nekem sem kell minden percben tanulnom, mert kinéznek a közösségből - mosolyodok el, mert a sztereotípia ezt mondatja velem, de tudom, hogy a levitások nem ilyenek. Nézz csak Masára, na ő nem bezárkózós tanulásos fajta, vagy nézz csak... ööö, Márk nem ér és öhm... Karola. Ő biztos nem tanul, nem igaz? Gyorsan elmondom, hoyg mit csinálhatnánk együtt, és mindenre megkapom a zöld lámpát, jééj! Hirtelen hogy lettünk ilyen közel egymáshoz megint? Beharapja az ajkát is, vörös riadóóó! Ezek al ámpák, ma megviccelnek. Ú, de szexi most, Merlin kegyelmezz! Egy pillanatig - vagy kettőig-, csak pislogok a kérdésén, majd észbe kapok, hogy nem árt rá válaszolni.
- Nincs, ráérek. Tudsz valamit ajánlani? - csak ne azt, hogy ma van a pizzériában akció és ha gondolom ott kajáljak. Kivéve, ha vele, mert az ugye más. A pillantásom kíváncsian fúrja az égkék szemeibe magát, a fejem alól elemelem a kezemet és leteszem az ablakpárkányra. Az ujjaink majdnem összeérnek, talán csak pár centi a híja. Amint ezt észreveszem egy zavart pillantással, összébb húzom őket, így marad egy ideálisnak és nem tolakodónak tűnő 3-5 cm. De nem oda figyelek, szóval ezt csak gondolom. A szívem viszont majd kiugrik a helyéről, a válaszra várva, a torkomban pedig ég a beszorul levegő, amiért visszatartom a lélegzetem.

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 27. 12:09 | Link

Bence
április 3. | két óra közötti szünetben | öltözet – a talár alatt

Most rajtam a sor, hogy felnevessek, hiszen lelki szemeim elé kerül a kép a stégen. A nevetések, a találkozó tekintetek. Igaz, kissé homályos néhány kép. Mint amikor készítesz egy képet a fényképezőgéppel, de kisebb kosz van a lencséjén. Elgondolkodóan sóhajtok egyet, sőt inkább felhorkanok, és kacagásom lágy mosollyá alakul, miközben fejemet csóválva fúrom kékjeimet Bence tekintetébe. Vonásaim arról árulkodnak, hogy talán mondani szeretnék valamit, amit nem merek. Így a sóhaj távozása után szólásra nyitom ajkaimat, de érezhető, hogy mégsem azt mondom, ami a koponyámban van. Egy picit közelebb hajolok, de nem nézek a fiú szemeibe, csupán elnézek mellette a távolba, miközben lélektükreim egyik sétáló diákról a másikra ugranak. Lassan nyitom fel ajkamat, miután rózsaszín nyelvemmel megnedvesítem azt.
Ez nem elég? – utalok arra, hogy több mindentől elázva jelentem meg nővérem ajtajában. Erre ismét felnevetek, és visszahúzódok abba a pozícióba, amiben eddig is ácsorogtam. Az ismeretlen tanulótársak felé emelem arcomat, majd vissza Bencére. Nyugtalanító, hogy nem ismerjük őket, mégis minket néznek. Ismét karba tett kézzel nézelődök tovább. Bence tényleg jól kezeli a helyzetet. Talán nekem is itt lenne az ideje, hogy felnőttmód viszonyuljak a kapcsolatunkhoz, de annyira nehéz. Tartok a fiúktól. Mindig is tartottam. Ezért nincsen Dai-on kívül egy olyan hímnemű sem, akivel tartanám a kapcsolatot. Boldizsár – nővérem ex férje – jól elintézte ezt bennem egy időre. Még ha tudat alatt is gondolok rá néha. Megrázom fejemet, és újra Bencére tekintek.
Dehogy – csóválom meg fejemet. – Gerda nagyon jó fej – mosolyodok el testvérem gondolatára. Aztán egy pillanatra elkomolyodok, hiszen eszembe jut Ivett minden tanácsa. Elmondtam neki, ami a stégen történt, persze. Sokat beszélgettünk róla, de nem gondolnám, hogy ezt Bence orrára kellene kötnöm. Ezért ismét zavart mosoly jelenik meg arcomon. – Beszélgettünk erről, arról – zavart mosolyom sejtelmessé válik, s tekintetem lecsúszik a fiú zárt ajkaira. Furcsa érzés, hogy azok valaha az enyémre tapadtak. Sóhajok hangja erőszakolja belső füleimet, közben tekintetem egyre homályosul, majd… Babett, fókuszálj, kérlek!Ez eléggé sztereotipikus, nem gondolod? – válaszolok a levitásokról alkotott gondolatmenetre, de pajkos mosoly jelenik meg vastag ajkam szegletében. Csak piszkálom természetesen. Én sem vagyok a kitűnő tanuló, habár vannak tárgyak, amiket kifejezetten szeretek, és még szabadidőmben is szeretek velük foglalkozni. Apám mindig azt mondja, hogy keményen kell tanulni annak érdekében, hogy a jövőnk biztos legyen. Tinédzser aggyal elég nehéz ezt felfogni, de próbálom kihozni a legtöbbet magamból. Amikor éppen nem veszik át a hormonok a hatalmat felettem. – Nem fognak kinézni – tekintek el a távolba, majd lassan vissza Bencére. – Ha mégis, akkor meg maximum ketten leszünk – harapom be ajkaimat, és nézek nagyon mélyen Bence tekintetébe. Amikor érzem, hogy szívverésem felgyorsul, nyelnem kell egy hatalmasat, és zavartan kapom el kékjeimet, hogy a díszes márványpadlót kezdjem vizsgálni. Annyi hülyeséget beszélek, annyira zavarodott minden egyes szavam. Vajon azt gondolja, hogy nem érdekel engem? Érdekel? Miért nem reagáltam a randi említésére? És miért hagytam szó nélkül azt, hogy hiányoztam neki?
Kezünk alig pár centire fekszik egymástól, s ettől érzem, ahogyan vágyakozó lüktetés indul meg ujjbegyeimben. Szinte teljesen elzsibbadnak olyan érzést keltve, mintha egy teljesen idegen testrész kapcsolódna az ujjaim többi részéhez. Itt az idő, Drinóczi; reagálj azokra, amikre eddig nem mertél. Szedd össze magad! Egy ideg mozgatja meg bal kezem mutatóujját, és szívem szerint megindítanám a fiú keze felé, de mégsem teszem. Nézem a fájdalmasnak érzett távolságot közöttük, majd kiskutya mód oldalra döntöm a fejemet, és ujjaimmal mindenféle alakzatot rajzolok a párkányra.
Arra… - elmegy a hangom egy pillanatra, de torkot köszörülök. – Arra gondoltam, hogy – szünet. – Hogy…. tudod… - szünet, és megjátszott nemtörődömséggel vonom meg vékonyka vállaimat. – Hogy csinálhatnánk valamit tanítás után – nyelek egyet, majd kékjeimet Bence szemeibe fúrom. – Együtt – fújom ki végre a levegőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 28. 14:40 | Link

Babu
Április 3. - kinézet (a talár alatt)

Vállat vonok a kérdésre nevetve, úgy érzékelem, hogy az övé is költői volt. Hiszen azért úgy hazamenni, miközben jól érezte magát nem lehetett semmi. De talán a nővére sem ette meg élve, ja az biztos, hihi, mert itt van. KÖzben páran megbámulnak minket, de szinte rájuk sem hederítek, nem tudom kik azok. Vagy ha igen, nagyon kommandósan csinálják, hogy ne ismerjem fel őket. Amúgy is jobban érdekel ez a barna hajú tünemény itt előttem, aki előtt hulla nagy zavarban vagyok, de legalább nagyjából el tudom rejteni ezt előle. De most tényleg kínos a szitu, korábban akkor találkoztunk, amikor megcsókoltam a szülinapján. Most meg itt.. Nem volt folytatása eddig a dolognak és azért eltelt jópár nap. Remélem nem veszi úgy, hogy csak úgy megcsókolok bárkit, mert sörözök. Tuti nem úgy van, mert akkor már a haverokat már rég lecsókolgattam volna, és kiderülne, hogy rejtett melegség van bennem. Na, ez még viccnek is rossz, szóval maradok az égkék szemű szépségnél és próbálok kihozni valami értelmeset magamból.
- Á, akkor azért vagy életben, mert Gerda jó fej - viccelődök, akkor mégsem kellett igazán tartani a nővérétől, akiről most már tudom azt is, hogy Gerdának hívják. Ami ciki az, hogy Babett vezetéknevét nem tudom, pedig akkor, ha esetleg ide jár a tesója is, be tudnám azonosítani. Mondjuk Gerdából sem lehet túl sok, nem egy Szilvi, vagy egy Katalin, akivel már bajba lehetnék, ha keresgélnem kellene. De miért is akarnám megismerni a tesóját, ha még Babut sem ismerem? Ajj Bence, kis lépések, kis lépések.
- Ó, kibeszéltétek a pasikat, tudom én - erről-arról, mi? Jaj, olyan cuki ez a lány, de végül is miért mondaná el nekem? Én sem mondom el senkinek, amit például Márkkal beszéltem annak idején. Persze ő nem a barátom, de... lehet már nem is lesz, mert most biztos gyűlöl, hiszen én lehetek a hibás, hogy szétmentünk. De legalább örülhet most már annak, hogy "nem ólálkodok a húga körül".Olyannyira nem, hogy százméteres ívben kerülöm el, ahogy csak tudom.
- Dehogy. Én tudom, hogy ti... izé mi, csak a könyvtárban gubbasztunk és játékos vetélkedőkkel oldjuk meg a házit és akinek nem lesz meg a K, az ki lesz közösítve év végére - vigyorgok, mert tudom ám, hogy játszik velem. Miközben észbe kapok, hogy a kezeink túlzásba estek tudtunk nélkül és Babu megnyugtat közben, hogy tévedek amúgy, mert ő sem egy kiválóság. Hát, nézőpont kérdése, szerintem mellben elég erős... Bence, moderáljad magad most már! Tavaszodik, bocsánat, már mondtam!
- Oké, abban benne vagyok, mert veled nem unatkoznék, Babu - ugye-ugye, meg tudok én jegyezni beceneveket, ha kell, ha nem. Az most mellékes, hogy arra nem emlékszem, hogy ő mondta, hogy így becézhetem, vagy én találtam ki a söröktől serkentett sérómban. Viszont teljesen meglep azzal, hogy rákérdez, hogy ráérek-e órák után, vagy nem. Bolond lennék nemet mondani, és fogalmam sincs, hogy mire gondol. A felsoroltakon elgondolkodik, én meg csak kínlódva nézem odabent, hogy vajon mit talált ki. Persze odakint neki az látszik, hogy nagyon kíváncsi vagyok. Oké, ezt nem nehéz megjátszani, mert tényleg nagyon érdekel, hogy hova hívna. Megyek bárhova, még szép!
- Ühhüm - kicsit lassan mondta meg a semmit, de most mit mondhatnék még. Szerintem ciki lenne még egyszer megkérdezni, hogy mit csinálnánk konkrétan, mert nem akarom, hogy rosszallóan gondoljon rám.
- Oké, rám számíthatsz. Üzensz, vagy talizzunk valahol mittomén háromkor? Jót fog tenni egy kis levegőzés, vagy ilyesmi. Tuti kitaláltál valami csibészséget - ördögi vigyor terül el a képemen, úgy nézek rá, mintha tudnék valamiről, pedig gőzöm sincs. De talár nélkül jön, ebben a cuccban, "ó máj gád" Pista! Benceeee!!! Oké, oké, dumálunk úgyis csak, vagy ilyesmi. Lassan mennünk kell, ha oda kell érni a következő órára, úgyhogy egy sóhajjal egyenesbe hozom magam, eldőlve a faltól.
- Akkor délután és - hirtelen lépek hozzá közel és melegen megölelem, jó szorosan. Vigyorogva engedem el és odaszólok, miközben körbenézek, hogy merre is kéne indulnom, mert elveszett a tér és az idő. - Örülök, hogy újra találkoztunk, Babu - vigyorom százkarátos, és rájöttem, hogy elcsesztem. puszit kellett volna adni neki, de erről lekéstem, és most már égő lenne. Very égő! Szóval mosolyogva indulok abba az irányba, amerről ő jött, néha visszapillantok és magamban pedig megpróbálom lenyugtatni a szívverésem, amit az előbbi ölelés nagyjából kétszázra vitt fel. TE.JÓ.MERLIN! El kell gondolkodnom ezen, hogy mit okozott az, hogy Masa szakított velem. Nem vagyok normális!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. március 30. 13:12 | Link

Bence
április 3. | két óra közötti szünetben | öltözet – a talár alatt

Nem, nem gondoltam azt, hogy Bence ilyen csókkirály szerepben tengeti napjait a kastélyban és környékén arra várva, hogy egy elveszett királylány arra sétáljon, és csókot lophasson tőle. Sőt az igazat megvallva; semmit nem kombináltam a dologgal kapcsolatban. Azon kívül, hogy néha szemérmetlenül kirázott a hideg a csók gondolatára vagy sétálás közben fülig pirultam az érzés felidézésekor. Elvégre nem tudom, hogy mi ilyenkor a következő lépés; még sosem jutottam el idáig. És a szünet is jókor jött, hiszen így nem kényszerítette egyikünket sem a helyzet arra, hogy mindenképpen beszélnünk kell a másikkal. Miről is? Ivett azt mondja, hogy ez nem nagy cucc. Akkor én miért érzem mégis mellkasomat nyomó, hatalmas dolognak ezt?
Gerdáról esik végül néhány szó, én pedig csillogó tekintettel bólogatok arra, amikor Bence is kiejti a dics szókat ajkain. Ez az utolsó szócska visszhangzik kicsit fejemben, miközben mélyre hunyom szemeimet, mintha egy rossz álmot szeretnék eltüntetni lelki kékjeim elől. Eléggé nehezen megy ma a koncentráció. Biztosan azért, mert már néhány órán túl vagyok, és még… nem is ettem, csak reggel egy fél narancsot osztottunk meg barátnőmmel, aminek nyoma valahol talárom alján árulkodik a végül folyosói aprócska kajacsatába fajuló történetről. Éppen el is szeretném mesélni ezt az előttem lévő fiúnak, de amilyen sebesen távozott volna nevetésem, úgy maradt meg a visszafojtott levegő mellkasomban. Így az csupán megemelkedni látszik, de nem kerül kezdőhelyzetbe.
Ja, ööö… fiúkról – váltok át kislányos, megjátszott lazaságba. – Persze – mutogatok a levegőben össze-vissza. – Szoktunk… fiúkról beszélni. Igen – ehhez teljesen vaknak és süketnek kell lennie valakinek, hogy ne vegye ki beszédemből, s minden egyes mozdulatomból azt, hogy minden vagyok jelenleg csak laza és nyugodt nem.
Mikor a levegő csakhogy távozni kényszerül mellkasomból, egy halk leányos kuncogás elrejtése végett kapok dús ajkaimhoz. Megnevettet a levitás gondolatmenettel, így a padlóra tekintek, majd boldogan csillogó, huncut tekintetemet fújom az övébe.
Ismertem egy lányt, aki egyszer kapott egy V-t rúnaismeretből – hangom sejtelmessé válik, arcom elkomorodik. Egyet lépek Bence felé, majd suttogva kezdek mondandómba. – Azóta ő a háziszellem – nevetek fel végül hangosan. Kacajom szokatlanul harsány, mégis van benne valami füleket simogató. Lármásságom aztán megszelídül, főképpen Bence azon kijelentésére, miszerint mi nem unatkoznánk ketten. Hát nem is szeretnék… Mi? Megrázom gondolatban a fejemet, majd érzékelem, ahogyan a fiú meg szeretné fejteni, hogy mégis mire gondolok. Nem tudom, hogy rendelkezik-e ezzel a képességgel, azonban a bizalmat megadva nem is feltételezem, hogy kutakodna a koponyámban. Kékjeimet titokzatosan szűkítem össze, majd kinézek az ablakon. Valamiért elbizonytalanodok, és egy nagyot kell nyelnem, azonban meghallom a beleegyezés „ühüm”-jét, amire széles mosoly terül szét az arcomon. Érzem, ahogyan megfagyott vérem ismét útnak indul ereimben, és szívem a most már megszokottnak mondható Bence-jelenlétiállapotba helyezi magát. Megköszörülöm torkomat.
Hát – hápogok. – Hát ez szuper! – a megkönnyebbültségtől egy újabb kis nevetés hagyja el szájamat, majd boldogságtól fénylő kéjeimmel, kipirosodott ajkaimat beharapva bólogatok. – Ugyanitt háromkor? – kérdem gyengéden, majd egyszerre sóhajtok Bencével, s ő is megerősíti még egyszer a találkozót. – Délután – aztán én is még egyszer hatalmas zavaromban, majd már nyúlnék is táskámért, hogy előszedjem a következő órára jegyzeteimet, amikor a fiú hirtelen előttem terem, és karjaiba vesz. Ahol az ő teste éri törékeny kis testemet érzem, hogy fellángolok, és a vérem, amivel már mugli kémia órát élek meg többszörösen, bugyborékolva fűti fel még jobban szervezetem. Ugyanaz az illat csap meg, mint a stégen. Szemhéjaimat lehunyva ölelek vissza, de eléggé lassú felfogású voltam, így már a fiú enged is engem utamra. Mosolya hangosan csattan mellkasom ajtaján, én pedig csak állok egy ideig, és figyelem őt. Aztán hirtelen a folyosó közepe felé kapom tekintetemet, ahol Ivett szemeit forgatva, karba tett kézzel vár rám. „Elkésünk, Júlia” motyogja monoton hangon, és belém karolva rángat tovább a Bűbájtan terem felé. „Hallod, az a barom megtalált a mosdóban. Érted? A női mosdóban. Bejött utánam, nem hiszem el…” folytatja nekem sztoriját az exről, aki a szünet elején próbálta elcsípni őt. De én mindezt csak félhangosan csacsogásnak hallom. Ajkaimat beharapva, jegyzeteimet szabad kezemmel mellkasomnak szorítva sétálok tovább, ám egy mély sóhaj után barátnőm felé tekintek, és kezdek reflektálni a mondandójára. Elhívtam Lóránt Bencét. El sem hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint