A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Monsieur Saárossy Gilbert

---

Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=729250#post729250][b]Málnássy Pomona - 2018.07.16. 11:02[/b][/url]

Monsieur Saárossy Gilbert

---

Odakint verőfényes napsütés. Hős kisasszonyunkat mégsem hozza lázba a dolog. Éppen mugliismeret óráról igyekszik felocsúdni. Számára a legértelmetlenebb óráról beszélünk. Miért kellene azon elmélkednie tanulás helyett, hogy mire is való a gumikacsa. Muglik. Szóra sem érdemes a bagázs. Ő abban a családban nevelkedett, ahol régimódi gondolkodású szülei még mindig attól tartanak, hogy vasvillával és fáklyákkal érkeznek a boszorkányüldözők portájukra, miközben a gyerekek alszanak. Ezen gondolatban megrémülve igyekszik az iskola folyosóján. Most nincsen nála táska. Könyveit szorosan lapos kis mellkasához húzza, és lehajtott fejjel rohan végig az első részen. Sokan vannak ma nagyon a kastélyban. Pánik közeli állapotba kerül. Ehhez nincsen hozzászokva. Gyorsan kapkodja a mélyebbnél mélyebb levegőt, majd egy beeső ablaknál megáll, és megvárja, amíg mindenki szépen elhalad előtte. Nem kell sietnie sehova. Mára ez a csodálatos óra volt az utolsó, ahol jelenése van.
Egy eridonos lány áll meg előtte, és aggódva teszi fel a „Jól vagy?” kérdést. Mona szemei szikrát szórva mélyednek suli társa tekintetébe. Felháborító, hogy valaki gyengesége közben hozzá mer szólni.
- Amint… eltakarodsz… úgy leszek.
Fintorog, a márványpadlót kezdi bámulni.
Hallja, ahogyan csalódottan sóhajt az eridonos, s lépteit egyre távolabbról hallja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=729253#post729253][b]Saárossy Gilbert - 2018.07.16. 11:54[/b][/url]

Madame Málnássy.

„A gumikacsa funkciója örök rejtély” – hangzik el a mondat egy túlbuzgó évfolyamtárs szájából a mugliismeret órán. Gilbert a leghátsó sorban ül a sarokban, ami legközelebb van a hideg falhoz. Az előző mondatra látványosan grimaszol és fejet csóvál. Mégis kinek van erre ideje? Furcsa, hogy a varázstársadalmat érdeklik az ilyen dolgok. Nincsen baj a muglikkal, de maradjanak meg a saját felségterületükön, és ne férkőzzenek be a tanórákra. Habár, ha abból indulunk ki, hogy jobb megismerni az ellenséget – enyhe túlzással –, akkor talán elfogadható is lenne ez az egész. Fegyvereikről és történelmükről kellene tanulni, hogy átfogóan lássuk. Ezen elmélkedve hunyja le szemeit, s szundít el egy kicsit. Ki tudja pontosan, hogy mikor, de a tanár áll felette karba tett kézzel, amikor magához tér durmolásából. Hunyorítva sandít fel, és csámcsog egyet-kettőt kiszáradt, alvás-ízű szájával. Ekkor veszi észre, hogy bizony a tanerő áll felette. „15 pont a Rellontól, Saárossy”. Majd az hátat fordít, és magára hagyja a srácot. Szerencsére senki más nem maradt a teremben, ugyanakkor nem fog titokban maradni, hogy az első órákon már pontokat osztogat jótékonyan a semmibe, a Rellon ház rovására.
- A rohadt életbe – motyogja, majd túr göndör tincsei közé.
Már nincsen mit tenni az ügy érdekében, így megvakarja mellkasát, és elindul a nem messze lévő bejárati csarnok felé. Vállait hanyagul tartja, amiről táskája tunyán lóg a világba. Kissé bosszúsan és fürgén emeli lábait a cél elérése érdekében. Sok-sok növendék szaladgál a folyosón, így ő is felveszi a ritmusukat. Egy idő után viszont elég lesz a „tömegközlekedésből”. Egy beugróba ugrana nyurga lábaival, szinte nyúl szerűen, amikor megtorpan, hiszen már egy másik anti-tumultus aktivista foglalta be a helyet.
- Bocs – sutyorogja egy csalódott arckifejezés kíséretében. Olyan jól eltervezte, hogy milyen jó lesz egyedül a beugróban rettegni, erre itt van a lány. Ahogy jobban megvizsgálja, rá kell jönnie, hogy a másik bizony éppen haláltusáját vívja. – Minden oké? – teszi fel a kérdés, miközben szemöldöke a magasba repül. Arcát még nem látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=729379#post729379][b]Málnássy Pomona - 2018.07.17. 11:01[/b][/url]

Monsieur Saárossy Gilbert

---

A léptek távolodása kicsit nyugtatja meg csupán, hiszen a folyosón még mindig fel s alá rohangálnak a diákok. Az álmodók biztosan értik, hogy miről írok, ha azt mondom; Oroszlánkirály. A kicsi Szimba és a gnú csorda. Jelenleg Mona is hasonlóképpen érzi magát a diáktömeg miatt. Levegőért kapkodva, könyveit mellkasához szorítva áll a fal mellett. Kitekint a mellette lévő ablakon, ahol látja, hogy csodálatosan szép idő van, de valahogy ezt most nem tudja élvezni. Főképpen azért nem, mert ismét társaságot kap. A kérdésre a hang irányába fordítja sápadt képét, amin jelenleg csak szeplői világítanak. Egy hasonlóan szeplőgazdag diákot pillant meg maga előtt. Ismerősnek tűnik a lány számára, de nem foglalkozik a gondolattal. Azzal viszont annál inkább, hogy miért bámul ennyire az arcába.
- Minden.
Válaszolja pihengve. Gyorsan veszi a levegőt, s mérgesen néz a fiúra.
- Nem úgy tűnik?
Teszi fel a költői kérdést mind emellé. Tekintetét le sem veszi a srácról. Egy rossz mozdulat és betöri az orrát. Hogy miért ennyire ideges és ellenséges? Fél. Olyan, mint egy kismacska, amit sarokba szorítottak. A szőr is feláll a hátán az egész helyzettől. Olybá tűnik, hogy egy kicsit pánikbeteg a lelkem. Majd kinövi. Addig is az angyali arc mellé egy halloweeni fekete macska párosul, aki egyenesen a Pokolba vesz neked egy one-way-ticketet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=729386#post729386][b]Saárossy Gilbert - 2018.07.17. 12:05[/b][/url]

Madame Málnássy.

Csendesen legelteti szemét a vörös hajú leányzón, miközben orrsövényferdülése miatt egész jól hallhatóan szuszog. Nem tűnik túlságosan egészségesnek ez az egész szituáció. Két fiatal áll egymással szemben a tanoda folyosóján, és valahogyan nem tudják „megfogni” a másikat. Hunyorítva nézne le a lány talárjára, egészen szíve fölé, hogy megnézhesse, melyik ház szülötte a teremtmény. Csakhogy a mellkasához préselt tankönyvek miatt ezt nem láthatja. Pusztán a jelvény csücske lóg ki, de abból nem tud meg túl sokat. A vizslatásból felocsúdva tekint ismét a lány kék szemeibe. Valóban ismerős. Nem sokat tud morfondírozni azon, hogy honnan is ismerheti ezt az arcot, mert a kislány udvariatlanul ráröfög egy mondatot, majd egy kérdést dob fel, ami ebben a fagyos levegőben azonnal jégszoborrá válik. Gilbert szemei meglepetten düllednek, hiszen nem erre számított.
- Hűűűha – forgatja meg hatalmas szemeit.
A mondatok arra engedik következtetni a fiút, hogy a hölgyeménynek nincsen ki mind a négy kereke; ahogy’ mondani szokás. Mi több, másodpercenként enged leválni egy-egy darabot a még megmaradt kerekekből is. Szinte hallani azt a bizonyos kakukkosórát. Minden bizonnyal az tesz a legjobbat mindkettőjüknek, ha ez a társalgás – amennyiben lehet annak nevezni – ennyiben marad, és mindenki megy a maga dolgára.
- Nehogy magadra vedd – kezd bele, miközben hátrálva elindul a folyosó közlekedő részére. – De szerintem bolond vagy – fejezi be mondatát még mindig hátrálva. Egy-egy diák nekiszalad, ő elnézést kérve a magasba emeli a kezeit, ám végül visszatekint a lányra.
- Na, szevasz! – köszön el egy búcsúintés kíséretében, majd eltűnik a tömegben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=729406#post729406][b]Málnássy Pomona - 2018.07.17. 16:08[/b][/url]

Monsieur Saárossy Gilbert

---

Igaz, hogy Mona egyre hisztérikusabbá kezd válni. Látja a sok diákot ide-oda szaladgálni, a nevetésük pedig percről percre ingerlékenyebbé teszi. Nem észleli, hogy a fiú közben komplett idiótának nézi őt. Nem is érdekli, mert éppen a túlélésért küzd. Érdekes, hogy egy új környezet mennyire meg tudja bomlasztani az ember elméjét, hogyha nincsen hozzászokva. Világ életében egyedül volt, testvér nélkül, csendben és nyugalomban. Erre most egy olyan helyre kerül, ahol sok-sok ember és hangzavar várja. Kell még néhány hét, hogy hozzászokjon. Vagy ő lesz az iskola történetében a leghamarabb megbolondult diák. Szemeit ide-oda rángatja. A fiúra szinte már nem is figyel, majd hirtelen felmegy benne a pumpa az első rácsodálkozó mondat hallatán.
- Mi van?
Próbálja túlüvölteni a folyosót, ahol néhányan meg is állnak. Nem szentelnek neki sok figyelmet, és a fiú is inkább úgy dönt, hogy ez a lány bolond, és ott hagyja. Mona végre egy megkönnyebbült sóhajjal konstatálja a történteket, majd újra az udvar irányába kezd nézelődni. Jobb lesz, hogyha kiszellőzteti a fejét. Így megvárja, amíg elcsendesedik a helyzet a folyosón, és lassú léptekkel elindul a birtok irányába, hogy eltűnhessen az emberi szemek elől.