A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Hatalmas hangzavarral csapódik ki a Bájitaltan terem ajtaja, és millió meg egy elsőéves diákkal telik meg a folyosó, ami egészen a bejárati csarnokig vezet. Noha, nem mindenki ilyen durva tudatossággal indul meg a pletykálás közben, mint a diákok nagyrésze. Egy vörös korona ismét kitűnik a sok sötét talár közül, akinek tulajdonosa mellkasához szorítja a könyveit, és próbálja túlélni aurájának megerőszakolását. Mindenki az arca előtt hadonászik, nekimennek bocsánatkérés nélkül. Ugyanígy mennek tovább a dolgukra, maximum egy megvető pillantást intéznek Bíboranna irányába, aki azt sem tudja, hogy mi történik. Nem ennyire szerencsétlen azért, de… mégis. Az órán is - édesjóatyám – hozta a formáját. Goulens bájitalt kellett volna készíteni, és párokban kellett dolgozni. Természetesen sikerült úgy elrontani az egészet, hogy az osztály 99,9% rajta nevessen. A tanár is megejtett egy meglepett vigyort, de a társa volt az egyetlen, aki inkább bosszúsabban nézett rá. Azóta reméljük, hogy megbékélt. Ramóna, ha jól emlékszik a szeplős leány. Ahogyan bocsánatot kér gondolatban az említett Eridonos lánytól, meg is jelenik mellette, de megy is tovább a dolgára. Hunyorítva néz Ramóna után, majd nagyot sóhajt, és utána szól. Lehet, hogy meg sem hallja a nagy zsivajban.
- Ramóna! – próbálja túlkiabálni a tömeget. – Ramóna. – próbálja újra.
Mellkasához szorítja ismét könyveit, ahogyan oszlik az elsős hadsereg, majd a szőke lány után szalad. Ez sem hétköznapi látvány a fiatal Navinéstől, hiszen általában lajhár módjára közlekedik mindenhol; óvatosan és nagyon lassan.
- Ramóna... – éri utól évfolyamtársát. – Ne haragudj a kis baleset miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685669#post685669][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.14. 12:53[/b][/url]

Hatalmas hangzavarral csapódik ki a Bájitaltan terem ajtaja, és millió meg egy elsőéves diákkal telik meg a folyosó, ami egészen a bejárati csarnokig vezet. Noha, nem mindenki ilyen durva tudatossággal indul meg a pletykálás közben, mint a diákok nagyrésze. Egy vörös korona ismét kitűnik a sok sötét talár közül, akinek tulajdonosa mellkasához szorítja a könyveit, és próbálja túlélni aurájának megerőszakolását. Mindenki az arca előtt hadonászik, nekimennek bocsánatkérés nélkül. Ugyanígy mennek tovább a dolgukra, maximum egy megvető pillantást intéznek Bíboranna irányába, aki azt sem tudja, hogy mi történik. Nem ennyire szerencsétlen azért, de… mégis. Az órán is - édesjóatyám – hozta a formáját. Goulens bájitalt kellett volna készíteni, és párokban kellett dolgozni. Természetesen sikerült úgy elrontani az egészet, hogy az osztály 99,9% rajta nevessen. A tanár is megejtett egy meglepett vigyort, de a társa volt az egyetlen, aki inkább bosszúsabban nézett rá. Azóta reméljük, hogy megbékélt. Ramóna, ha jól emlékszik a szeplős leány. Ahogyan bocsánatot kér gondolatban az említett Eridonos lánytól, meg is jelenik mellette, de megy is tovább a dolgára. Hunyorítva néz Ramóna után, majd nagyot sóhajt, és utána szól. Lehet, hogy meg sem hallja a nagy zsivajban.
- Ramóna! – próbálja túlkiabálni a tömeget. – Ramóna. – próbálja újra.
Mellkasához szorítja ismét könyveit, ahogyan oszlik az elsős hadsereg, majd a szőke lány után szalad. Ez sem hétköznapi látvány a fiatal Navinéstől, hiszen általában lajhár módjára közlekedik mindenhol; óvatosan és nagyon lassan.
- Ramóna... – éri utól évfolyamtársát. – Ne haragudj a kis baleset miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685673#post685673][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.14. 13:10[/b][/url]

Bíboranna
Bájital-baleset

Hát, a Mágiatörténet óra után a Bájitaltan sem lett a kedvence. Fela bá’ meg különösen nem, és kételkedett benne, hogy valaha is tűrhető viszonya lesz a tanerővel, ami inkább nevezhető iszonynak jelen esetben.
A Goulens bájital különösen nem nőtt a szívéhez, mivel szó szerint rároppant az egész kondérnyi vacak. A nyugtató bájital most ahelyett, hogy normális rend szerint lehiggasztaná a szöszkét, ingerelte. Egyrészről mehetett fel átöltözni, másrészről mehetett a gyengélkedőre, és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, melyiket helyezze előbbre a sorrendben.
- Huh? – fordult meg, miután többször is utána kiabáltak, immár a bejárati csarnokban, útban a gyengélkedő felé. Nem akart a ruhákkal vacakolni.
- Kis… baleset… - ismételgette a szavakat. – Hát ez minden volt, csak nem kicsi.
Nem, egyáltalán nem akart bunkó lenni, de ez valahogy nagyon nem az ő napja volt. – Ha elkísérsz az összerakó-helyre, elfelejtve az egész, de legközelebb ne reptess levegőbe minket.
Nem is értette, hogy bájitalkészítést miként bízatnak hozzá hasonló felelőtlen, dinka kamaszokra, szerinte ráérne ezt a tárgyat vagy két évfolyammal feljebb bevezetni az órarendbe, de ezt nem ő határozza meg, úgyhogy erről az álmáról le is tett viharos sebességgel.
Aaaz első nap is hasonlóan járt, mondjuk akkor meg ő locsolta le magát, és égetett lyukat az egyenruháján, úgyhogy bénaságból jeles. Nem, a bájitaltan határozottan nem az ő terepe, és szilárd meggyőződése volt, hogy soha nem is lesz az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685679#post685679][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.14. 13:37[/b][/url]

Savanyúan mosolyog a szőke lányra, aki érthető okokból válaszol olyan módon, ahogyan azt egy perccel ezelőtt tette. A mugli származás gyönyörűségei. Olyan az egész, mint a kémia óra a régi iskolájában, ahol szintén nem volt éltanuló. Megtesz mindent, ami tőle telik, de inkább csak ront a helyzeten a túlzott, erőltetett próbálkozásaival.
- Tudooom. – vakarja meg a tarkóját. – Még egyszer bocsánat.
Eddig még ennyire nem rombolt, mint ahogyan a mai órán rombolt. A tanár úr sem lesz a kedvenc neki sem, de ez a tantárgy… katasztrófa. A Legendás Lények Gondozása az már valami, de ez a Bájitaltan. Jönnek vissza a régi mugli iskolás emlékek. A gondolatra el is húzza a száját, de gyorsan kap észbe, hiszen tényleg menni kellene a Gyengélkedőre, hogyha ennyire rosszul sikerült a mutatvány. Bíboranna fizikai sérülés nélkül megúszta, de biztos, ami biztos; mindkettejük szorul majd némi kivizsgálásra.
- Persze, hogy elkísérlek. – bólogat hevesen. – Ez a legkevesebb.
Valóban veszélyes egy óra ez, de ezek után a tanár is meg fogja gondolni, hogy kik azok, akik az üst fölé állhatnak. A vörös lány is hibás benne. Tanulnia kellett volna, vagy pedig megjegyezni a tanárnak, hogy nem kellene rábízni ezt a feladatot, hiszen itt az eredménye.
- Kísérlek, de nem tudom, hogy merre van a szoba. – jegyzi meg, miközben ismét egy nagy, bűnbánó sóhaj hagyja el ajkait. Ez egy igen kellemetlen helyzet, borzasztóan rosszul kezeli az ilyeneket, szinte a sírás határán tud állni a hasonlóktól. Beleharap ajkaiba, majd ismét a lányra emeli tekintetét.
- Legközelebb hátha szerencséd lesz, és nem velem osztanak be. – mosolyog még mindig ugyanazzal a savanyúsággal, mint a beszélgetés legelején. – Megégetett? – kérdezi, miközben lép egyet előre, hogy jelezze, indulhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685733#post685733][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.14. 21:40[/b][/url]

Bíboranna
Bájital-baleset

Sóhajtott, és nagyon, de nagyon szerette volna magában tartani a véleményét, ami, mint tudjuk, mindenkinek van, csak éppen senki sem kíváncsi a másikéra… annyira.
 – Drága, ezt én aligha nevezném kicsinek. Egy eegész kondér bájitalt zúdítottál a nyakamba. Bakker, más is megsérülhetett volna, komolyan… magamban se bízok, ne aggódj, egy bájitalt még önkezembe se adnék elkészíteni – zúdította rá a szeplősre mindazt, ami benne lapult jó mélyen, és vulkán módjára kitörni vágyott. Neheem, kizárt, hogy ép ésszel elvisel még egy ilyen volumenű órát, akkor inkább dupla dózissal magolós mágiatörténet. Valahogy csak kibírja alvás nélkül.
 – Kösz. Én tudom, nem először járok ott. A gyógyító ki lesz akadva rám – lemondóan plafonra szegezte tekintetét, nem hitte volna még az év végén, hogy már az évkezdés ilyen tartalmas lesz. Alig kezdődött meg a tanítás, máris két félkész főzet rárobbant, jó pár óráról késett, rajtakapták egy éjszakai kilógáson… és ez még csak az évi felfordulás kezdete.
– Ez nem rajtad múlik, más is lehet, a nyakamba reptette volna – grimaszolt. – Nem mindegy? Bocsi, de ne akarj gyógyítóst játszani, arra ott van az iskolai szakember. Mára elég adagot kaptam a tudásodból.
Közben sietős léptekkel haladt a gyengélkedő irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685769#post685769][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.15. 12:12[/b][/url]

Most már ő is szemöldökét ráncolva sétál a szőke lány mellett. Szeme sarkából néha vet rá egy pillantást, de egyelőre többre nem méltatja. Ennél többet ő maga sem tud tenni; háromszor is bocsánatot kért, de Ramóna egyre inkább egy gömbhalra emlékeztet. Közben könyveit még mindig erősen szorítja magához Ővörössége. Amikor a másik lány újra felveszi magára ezt az értékelhetetlen stílust, Bíboranna ráemeli zöld íriszét, majd szólásra nyitná a száját, de inkább hallgat. Okos enged, a többit tudjuk. Furcsa, hogy egy Eridonos ennyire kitartóan haragszik, és ilyen módon tölti ki a dühét a másikon, de mint tudjuk, Bíboranna egyelőre a házak jellemzőire hagyatkozik, hiszen nem sok mindent tud a Bagolykőről. Eridon, a barátkozó. Levita, a művészlélek. Rellon, a magabiztos törtető. És a Navine, a jóindulat és a nyugodtság. Az utóbbiból már egyre kevesebb található az unikornis leányban.
- Figyelj, bocsánatot kértem. – kezd bele halkan. – Most elkísérlek a gyengélkedőre, és meg sem fordult a fejemben, hogy nővérkéset játsszak. – folytatja, miközben séta közben a lány irányába fordítja felsőtestét. – Sajnálom, hogy így alakult, de lépjünk túl rajta. – javasolja tekintetét a szőke lány szemeibe fúrva. Van benne egy minimális düh a stílus miatt, de természetesen reménykedően, kedvesen teszi mindezt. Nem az ő kenyere az udvariatlanság.
- Felagund érdekes egy tanár, nem igaz? – kérdi most már mosolyogva.
Nem szeretne tovább céltábla lenni, ezért most szükséges a csevej a betegszobáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=685782#post685782][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.15. 14:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=686349#post686349][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 12:50[/b][/url]

Kezd enyhülni a tekintete, és azt a minimális dühöt is kezdi teljesen elfelejteni. Nem tudja sokáig tartani ezt a formát, és inkább ő is azon kezd el gondolkodni, hogy mégis mit lehetett ezen elrontani. Igaza van abban Ramónának, hogy nem kellene elsősökre, kezdőkre bízni a bájitalkotyvasztást, de meg voltak adva a hozzávalók, összetevők, ott voltak az asztalon. Biztosan valami mást rontott el, de mégis mi lehetett az. Az Eridonos lány javaslata elfogadható; soha többet nem fognak erről beszélgetni, noha annyit még érdemes beszélni róla, hogy mégis hogyan jutottak el a big bangig. Nagyot sóhajt, majd bólogatni kezd a Juhász leány szavaira.
- Olyan létezik, hogy rossz sorrendben pakoltam bele a hozzávalókat? Elvégre, minden összetevő ott volt előttem. Máshoz szerintem nem nyúltam. Ez eredményezhette a robbanást? – próbálja félhangosan felidézni, hogy hol is bukhatott el a történet. Mindig is jó volt a memóriája, de most valahogyan nem tudja megmondani, hogy mi is történt pontosan. Nem szokott ilyen stresszhelyzetbe kerülni, általában nyugodt a közeg ahol van. Ez, amióta itt van az iskolában egyre többször fordul elő. Talán kavintont kellene szednie erre a pár évre, amíg be nem fejezi tanulmányait. Vagy megszokja, és erősödik, idomul az itteni történésekhez. Az lenne a legjobb, de ki tudja, hogyan fog fejlődni a leányzó személyisége.
- Azt hiszem, hogy többet kellene tanulnom. – jegyzi meg száját elhúzva.
A következő kanyar után már kezdi elveszíteni a fonalat.
- Ez a kastély egy labirintus. Hogyan tudod megjegyezni, hogy mi, merre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=686506#post686506][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.20. 19:19[/b][/url]

Ramónának a haragja továbbra is fennállt, de most már nem a padtársa irányába, ez a düh leginkább annak szólt, hogy eddig minden második alkalommal jóformán a gyengélkedőn kötött ki valamilyen rárobbanó, ráfröccsenő bájital miatt, és már kezdett ebből nagyon elege lenni.
A felvetés, hogy talán felcserélték a sorrendet, nagyon is szöget ütött a leányzó fejébe.
– Ó, hogy az a… ez eddig eszembe se jutott. De, meglehet. Legközelebb jobban odafigyelünk rá – állt meg egy pillanatra, csak azért, hogy a homlokára csaphasson.
 – Legközelebb jobban odafigyelünk, nem szeretnék hosszútávra kibérelni egy ágyat a gyenguszon – legyintett. A navinés vöri megállapítására csak hümmögött egy sort, jelezve, hogy hallotta, bár úgy különösebben nem érdekelte, ő ugyan nem fog magolni, legfeljebb Csillagászatra meg Asztrológiára, azokat a tárgyakat szerette. Esetleg még LLG-re tanul, az állatok is nagyon kedvencei voltak.
 – Az első pár napban hidd el, én is jó párszor eltévedtem. Egyszer emiatt takaríthattam a bagolyházat, ne akard tesztelni, rohadt büdös. Szegény baglyok… - felelte a tájékozódási képességére vonatkozó kérdésre. – Figyelj, ez tök természetes, hogy nem ismeri ki magát az ember azonnal idegen helyeken. Majd belejössz, megszokás kérdése az egész.
Persze, könnyen volt ő, aki nem stresszelt, ritka esetnek minősült, ha valamivel ő komolyan foglalkozott, és kitartott mellette, amilyen nehezen koncentrált.
 – Ha az égési sebeimet lekezeltettem, vigaszdíj gyanánt bevethetjük magunkat a konyhába egy kis finomságért. Mit szólsz hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=687383#post687383][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.26. 12:38[/b][/url]

Egy pár perc erejéig még gondolkodik, hogy mégis mit ronthattak el a bájitalon, de Ramóna is talán egyetért abban, hogy a sorrenddel lehetett valami problematika. Elgondolkodóan harap ajkaiba, már kevésbé olyan zavartan, mint ahogyan azt eddig tette, azonban még mindig látszik rajta, hogy nem tette túl magát ilyen hamar a történteken. A mugli általános iskolájában is tett hasonlókat, noha utána nem is nagyon engedték a kémia szertár közelébe. Nem csoda. Egyik tanítója sem szerette volna, ha a szerencsétlen kislány még több mindent elront a tanintézetben. Milyen más volt minden még hetekkel ezelőtt. Erre most egy olyan világba csöppent, amiről eddig álmodni sem mert. Ha pedig mégis olvasott ilyen meg olyan mágusokról, úgy gondolta, hogy ez a világ egyszerű és mesebeli. Az utóbbi még mindig érvényben van, azonban az, hogy egyszerű lenne egyre távolabb esik a lány racionalitásának fájától.
- Sokszor kerültél már a gyengélkedőre? – kérdezi a nyilvánvalót.
Hála az égnek, ő maga csupán galibát okoz, de mindig valami olyan nagy mázlival, hogy neki valahogyan soha nem esik baja. Inkább másokban okoz kárt, ami talán még kellemetlenebb, hiszen így csak a morgást kapja és a megvető pillantásokat. Talán kinövi majd egyszer… vagy nem. Ahogyan sétálnak a hosszabbnál hosszabb folyosókon, figyeli a mellettük elhaladó diákokat is. Közben persze figyel Ramóna minden egyes szavára, hümmög és bólogat, hogy látszódjon, a figyelme nem lankad. Egyszerűen mindenre kell figyelnie. Olyannak kell lennie, mint egy őznek a vadonban. Soha nem lehet tudni, honnan támad rá egy nagyobb, feljebb álló ragadozó.
- Szeretném azt hinni, hogy hamarosan belerázódok. – mosolyog lágyan.
A tájékozódási képességei igencsak a béka feneke alatt vannak, de egy új helyen ne is nagyon várjon mást. Még ha egy kisebb kastélyról beszélnénk is nehéz lenne eljutni egyik pontból a másikba, de a Bagolykő egy igazi labirintus. Egyforma folyosók. Sok hasonló kép. Ami a legzavaróbb, hogy vannak olyan festménylakók, akik átjárnak szomszédolni egy másikhoz, így ugyanaz az arc köszön vissza a következő megszólalásig hasonló folyosón is.
Az étel gondolatára szélesen elmosolyodik, és színpadiasan bólint egyet.
- Szuper ötlet. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok éhes. Mindig az vagyok.
Ami igaz, az igaz. Ritka alkalom, ha Annácska azt mondja, hogy nem kér semmit sem enni. És az étkezés mindig jó arra, hogy kicsit többet tudjon meg a másikról. Ramóna is kezd nyugodni – legalábbis úgy néz ki -, ezért a vörös lány most már lerázhatja a nagy követ kicsit szívéről.
- Á, szóval ez lenne a gyengélkedő. – néz a hatalmas ajtóra. Megérkeztek. Besétálnak az ajtón, így csupán néhány, Anna számára ismeretlen diák marad a folyosón. Már alig várja, hogy vége legyen ennek a procedúrának, és végre bekapjanak egy-két falatot a nagyteremben vagy a kissé eldugott konyhán.