A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek. A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
Lelloly//kérlek csak zenével olvasd. akkor válts, mikor újat linkeltem.//Don't be a naughty Eskimo! Don't be a naughty Eskimo...Kellemes füstös. A füst kellemes. Leonie igen határozottan ma érkezik s Keith akármekkora elégedettséggel is hempereg a puha selyemmé változott padlón, egy perccel se húzná tovább az időt, hogy újra láthassa őt. További engedményekre is hajlandó; lemond arról, hogy anyaszült meztelenül osonjon ki a vasútállomásig, bár sokan azt a köldökig felnyesett, indiántollakkal tarkított inget se mondanák feltétlenül elfogadható viseletnek, amit gyorsan magára kap. A nadrág Lelloly kedvence. One Size Fits All...Bizonytalan céltudattal vág neki az útnak, elugráló lépcsőfokokkal, fallal, képekkel, ködben úszó pulzáló foltokkal és narancssárga léggömbökkel maga körül, hajába túrva meg is áll néha röhögni a semmin. Olykor az elsőre határozott támasznak tűnő fal se bizonyul elég erősnek, hogy megtartsák a keresztbe-kasul táncikáló fiút, de legalább legalább... legalább... Mi ez, az északi torony? uplalla! Rükverc. Legalább szép az idő. Szép? Keith autóban utazó kutyát idézve dől ki derékig a legközelebbi ablakból és az erős kora tavaszi szél némileg segít is szétfújni a körülötte terjengő...áradó átható illatfelhőt. Sajnos nem tudni, ez eddig hány gyanútlan elsőssel találkozott már, akik már a cseppet árulkodó illatától is szárnyas vízilovakkal akarnak utazni, mert Keith mély gondolataiba merülve nem nagyon figyelte maga körül az embereket. Valamivel el kellett ütni az időt, míg hazajön a kedvenc kis csipkebokra. Különben se szívesen adna neki olyan cukorkát, amiről nem tudja, hogy nagyon-nagyon finom, és a ma szopogatott édesség merőben újszerű. Sálak, repülő parókák...ja, csak egy kóbor macska, fanyar festménylakók, nemigen esik ám el. Ilyenformán alig fél órába kerül, míg elér a bejárati csarnokig. Szól a blues. ómamám. Your mouth...- Your mouth is your religion... I heard your story when you come home You said you went to see your sister last night. - És így szól Keith. Kellemes csípőrázós jazzes tánclépések a csarnokon át.
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó offline RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Írta: 2015. március 11. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=474572#post474572][b]Keith Coltrane - 2015.03.11. 22:25[/b][/url] Lelloly//kérlek csak zenével olvasd. akkor válts, mikor újat linkeltem.//Don't be a naughty Eskimo! Don't be a naughty Eskimo...Kellemes füstös. A füst kellemes. Leonie igen határozottan ma érkezik s Keith akármekkora elégedettséggel is hempereg a puha selyemmé változott padlón, egy perccel se húzná tovább az időt, hogy újra láthassa őt. További engedményekre is hajlandó; lemond arról, hogy anyaszült meztelenül osonjon ki a vasútállomásig, bár sokan azt a köldökig felnyesett, indiántollakkal tarkított inget se mondanák feltétlenül elfogadható viseletnek, amit gyorsan magára kap. A nadrág Lelloly kedvence. One Size Fits All...Bizonytalan céltudattal vág neki az útnak, elugráló lépcsőfokokkal, fallal, képekkel, ködben úszó pulzáló foltokkal és narancssárga léggömbökkel maga körül, hajába túrva meg is áll néha röhögni a semmin. Olykor az elsőre határozott támasznak tűnő fal se bizonyul elég erősnek, hogy megtartsák a keresztbe-kasul táncikáló fiút, de legalább legalább... legalább... Mi ez, az északi torony? uplalla! Rükverc. Legalább szép az idő. Szép? Keith autóban utazó kutyát idézve dől ki derékig a legközelebbi ablakból és az erős kora tavaszi szél némileg segít is szétfújni a körülötte terjengő...áradó átható illatfelhőt. Sajnos nem tudni, ez eddig hány gyanútlan elsőssel találkozott már, akik már a cseppet árulkodó illatától is szárnyas vízilovakkal akarnak utazni, mert Keith mély gondolataiba merülve nem nagyon figyelte maga körül az embereket. Valamivel el kellett ütni az időt, míg hazajön a kedvenc kis csipkebokra. Különben se szívesen adna neki olyan cukorkát, amiről nem tudja, hogy nagyon-nagyon finom, és a ma szopogatott édesség merőben újszerű. Sálak, repülő parókák...ja, csak egy kóbor macska, fanyar festménylakók, nemigen esik ám el. Ilyenformán alig fél órába kerül, míg elér a bejárati csarnokig. Szól a blues. ómamám. Your mouth...- Your mouth is your religion... I heard your story when you come home You said you went to see your sister last night. - És így szól Keith. Kellemes csípőrázós jazzes tánclépések a csarnokon át.
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2015. március 12. 00:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=474650#post474650][b]Leonie Rohr - 2015.03.12. 00:26[/b][/url] KifliSzülei egyik reggel az ágy alatt találták sírva: nem akart kijönni, mondván arra vár, hogy megegye a - minden bizonnyal - ott lakó szörny. Inkább az, minthogy még egy napot eltöltsön pajtása nélkül. Két teljes hét otthon. Ám most! Menten újra láthatja a szőkeséget, és ez olyan veszélyesen erős érzelmi káoszt idéz elő benne, hogy egy ép gondolata sincs. Lohol a kastély felé, maga mögött cibálva cuccait, s ha most rajzfilmben volna, egész alakos lyukat vágna a bejárati ajtóra. Útja rövidke, akár a TEK-esek udvarias kopogása akció közben; pár lépést elég megtennie ahhoz a bejárati csarnokban, hogy megpillantsa. Bőröndje kihullik a kezéből, agya kifolyik a fülén, szíve körbeszambázza a tüdejét, gyomra pedig bemutat egy tripla rittbergert. Itt van. Itt van! Piciny lelke eddig egy üres vászon volt, amire most hatalmas üstökből loccsantották rá a szivárvány összes színét. Keith. Hosszú másodpercekig csak bámul a táncoló alakra, mintha legalábbis Danxiára nyílna tökéletes kilátása. Szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozza a látványt és a vele járó headshotot. Majd fogja magát, és egy ereje teljében lévő kos támadásához hasonlatosan rohan neki a fiúcskának, hogy arcát a mellkasába fúrja, és végre felszabadultan elnevesse magát. -Soha többet - jelenti ki határozottan inge kivágásának. - Többet nem hagyhatsz magamra ilyen hosszú ideig! - követelőzik, mint egy gyermek, pedig valójában ő utazott el. Nyilván Keef feladata lett volna, hogy kikötözze a házában, és ott tartsa. Persze ezt utólag is bepótolhatják. Viszont neki kellett volna tudnia, mennyire őrjítő lesz ez a két hét! Felháborodását azonban csakhamar felváltja egy sokkal szelídebb mosoly, miközben ez az ügyes kislány már úgy szorítja pajtását magához, hogy kezei az inge alá csúsztak. Kedveli ezt a praktikus darabot. -Szeretlek - mormogja felmérés közben. Egyszerűen muszáj végigtapiznia a fiúcskát, hogy biztosan megállapíthassa, mindene tökéletes állapotban van. S ha nem mászkálna erre annyi akárki-bárki, térdet hajtana Plant hagyatéka előtt. -Annyira… - ahogy felpislog pajtására, egy villanásnyi kétségbeesés - talán elveszettség - fedezhető fel pillantásában az elmúlt hetek utóhatásaként. Nem úgy, mint Keef csodás, vibráló tekintetében. Kuncogás kíséretében ugrik rá az úriemberre, lábait átkulcsolja a dereka körül, majd süni módjára kezdi szimatolni. A nyakát. -Hmm… miről maradtam le? - kérdi nevető hangon.
|
|
|
|
Keith Coltrane KARANTÉN
padláslakó offline RPG hsz: 200 Összes hsz: 4623
|
Írta: 2015. március 31. 03:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=484317#post484317][b]Keith Coltrane - 2015.03.31. 03:37[/b][/url] LellolyEz upendi, csupa vidám szenvedély, olyan bíztató sőt oly izgató, ahogy elborít az éj.Eljut hozzá a hatalmas ajtó felől érkező jelentős hideg levegő, de a fázós borzongás ellenére nem úgy néz ki, mint akinek tényleg összeállt a kép, miért és honnan is érkezett ez az érzés; a tág pupillák mögött meglapuló utolsó gondolat, hogy a csarnokba igazán óriási kárpitokat lehetne fellebegtetni a falakra, utána egy lassú és lusta mozdulattal odébb fordul - talán már épp megörülne a bejáratnál álló jelenségnek, de elvigyorodni sincs ideje, mikor már érkezik is a békés, szelíd köszönés s ő természetesen ahelyett, hogy megtámasztaná magukat, hagyja, hogy ezt a fal tegye meg helyette - így a háta és a mellkasa egyaránt kiveheti a részét az ütközésből, nem lesz később sértődés belőle. - Leonie...! - Sóhajtja meglepően magas hangon felderülve, miközben már úgy szorítja magához a lányt, mintha legalábbis évek óta szem elől vesztették volna egymást. - Azt hittem kiérek a vonatodhoz. - Mormogja, miután alaposan körbenézett és biztosan megállapította, hogy tényleg nem a vasútállomáson vannak - komoly teljesítmény egy olyan szituációban, amikor három napot és két holdat látva (zárt térben) valaki a napszakot se tudná eldönteni. A viszontlátás öröme s a hamarosan érkező, játékosan üdvözlő ujjacskák azonban hamar lényegtelenné is teszik a helyszínt vagy az órát. Keith puszit nyom Leonie fejbúbjára, majd ráhajtja a fejét. - Szeretlek. - Vallja be ismét ő is, s ezután egy másodpercig, vagy hetekig tartó békés, pihentető képszakadás következik, aminek megnyugtató volta már majdnem elaltatná Keith-t, mikor Leonie újra megmoccan, ránéz. Más nem is szakíthatta volna meg a pillanatot, hiszen Keith jelenleg (és szó szerint) mindent és mindenki mást száműzött a világából. - ...hiányoztál. - Rögtön befejezi a pajtás mondatát, noha most abszolút nem tudja értelmezi Leonie nyugtalan tekintetét. Ő a maga részéről megint vigyorog és nem is húzza tovább az üdítő nevetést, mikor felkapaszkodnak rá. A fal csakhamar újra okos ötletnek bizonyul, Keith egészen biztos, hogy most nem tudná megtartani magukat nélküle, főleg nem azután, hogy meztelen talpától kezdve a derekáig megremeg, mikor Leonie a nyakához bújik. Már így is úgy érzi, hogy vízszintesen fekszenek a függőleges falon, nem sokat változik tehát a szédelgő észlelése akkor se, mikor úgy dönt, jól átkarolva Leonie-t lefekteti őt a hideg márványlapra, ahol jelenleg sokkal logikusabbnak tűnik lenniük és csókolózniuk. Tulajdonképpen a válasza is csak ennyi.
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2015. március 31. 16:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=484493#post484493][b]Leonie Rohr - 2015.03.31. 16:31[/b][/url] KiflicsekMegpróbálta. Komolyan megpróbálta. Hiszen nem hagyott el egyetlen ruhadarabot sem az idevezető úton, mint valami éjjel vetített Jancsi és Juliska feldolgozásban szokás. De már attól leveri a víz és kiszárad a szája, hogy Keef kimondja, szereti és hiányzott neki. Hát hogy az ananászos pulykamellbe ne hiányzott volna? Ezen az állapoton még maga SzalmaKeef sem tudott segíteni, pedig aztán a szülei erőteljesen átrágták, elvigyék-e miatta elmeorvoshoz, aki végre megállapíthatná, hogy egy ilyen lánynak a diszkóban helye… pardon. Szóval hogy ennek a hölgynek egy kényelmes gumiszoba dukálna, nem más. Jelenleg is veszélyes érzelmi tornádó tombol a szívében és agyában. Leginkább üvöltene, hogy kiengedje a két hét alatt felgyülemlett feszültséget, de zokogna a felismerésen, hogy Keef nélkül már képtelen létezni, mint önálló lény, ám nevetne és kacagna, amiért újra mellette lehet, és táncolna, mert fantasztikusan csodálatos az élet az ő Szőke Hercegével. Emlékszünk a pórul járt tauntaun szomorú történetére? Igen, ennyire közel akarja magát tudni pajtásához. Mint A székely asszony és az ördög népmesében: ”Bújj ki ördög, mert én akarok belébújni!” Vajon kinek a szájából hangzana ez hitelesebben? Végül is mindkettejükre ráfogható, hogy épp ördögi megszállás alatt vannak. -Hm… - próbál meg értelmes beszélgetést kezdeményezni immár merőlegesen mindenhez, ami függőlegesben van éppen. -Gondoltam - száműzi Robert Plantet a birodalomból, mint a nemzet ellenségét. - ...megleplek. - rögtönítélő bíróságot állít fel a sürgős ügyek elintézésére. - Remélem... - indítványozza a kereskedelmi hajók szabad áthaladását a határokon. - sikerült! - az országban szeizmológiai intézetet alapít, ahol a szorgos kutatók kiadják az első riasztást… és akkor hirtelen elpusztult az egész ország a természeti csapásban. -Hm… Keef! - dünnyögi egy jóllakott óvodáshoz hasonlatosan. Legalább ő megpróbált kommunikálni egy kicsit, ha már pajtásának ezen képessége most nem minősül használhatónak. Nem. Egy cseppet sem zavarja Lencsét, hogy a szőkeség másban hoz kiemelkedő teljesítményt. Merthogy Keith csodálatos művész, roppant kreatív, tele van szeretettel, és le tudna futni egy teljes maratont, annyi energia szorult belé. Nem kell mellé még beszélni is, különben sem lehetne szavakba önteni, miként tömörül az ember fejében a teljes univerzum. Nem akaródzik elengednie Őt, márpedig valljuk be, elég nagy az esélye, hogy egy prefektus, tanár, szellem, manó, chupacabra vagy bármi hasonló betoppan a csarnokba, és megpillantja a szabadelvű gyermekeket. Kicsit még nyúzza pajtását, a haját birizgálja, össze-vissza puszilgatja, sőt, előad neki egy teljes 1777-ben írt Mozart művet, s csak ezek után hajlandó a távozás mezejére lépni. -Kííísz - vigyorogva, kisimulva kezdi húzni az ő bájosan szétcsúszott szívszerelmét a lépcsők irányába. - Mennünk kell a padlásra. Most! - mert a mulatság csak ott kezdődhet el igazán.
|
|
|
|