A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Huszonkét nap. Volt már, hogy a plüsshód megsértődött Sárára és ezért büntetésből pár napra eltűnt a szeme elől. Volt, hogy egy hétre eltűnt, igen, megesik az ilyesmi, ha a szeszélyes kis akarnokok együtt élnek. De egy hétnél tovább sosem maradt távol. Így Sára már múlt héten elkezdte kiragasztgatni a hirdetését, hogy ha valaki látja Mazsit, az édes drága, hisztis hódocskát, szóljon neki, hogy Sára keresi. Vagy csak kapja fel és hozza oda neki. Azért még hálás is lesz, meg sokkal inkább célravezető, mint győzködni őnagyságát.
Mivel van pár diák, aki nem veszi komolyan a hirdetését és összefirkálják, vagy leszedik, időközönként cseréli. Jó, oké, hogy egy hódot keres, de neki ő a lakótársa, a háziállata. Tulajdonképpen az egyetlen élőlény, akit még sosem sikerült elveszítenie és talán most őt is sikerült elüldöznie. Ám ilyesmire nem gondol most, csak ábrándos tekintettel rakja fel az újabb képet Mazsiról a faliújságra. Úgy szeretné, ha tényleg megkerülne hamar, ábrándos sóhajjal időzik el rajta a tekintete, majd sétálgat még egy kicsit fel-le, hátha valaki, aki erre jár, visszatér az iskolába, megtalálja a kis plüsst. Bár a faluban is rakott ki szórólapokat, nem tudja, Mazsi milyen messzire tud eljutni. Messziről jött amúgy is, egy bagoly pottyantotta az ölébe, ki tudja, lehet, hogy megint feladta magát postán és már egészen máshol van.
De Sára akkor is meg fogja találni, ha törik, ha szakad!

***eközben a kastély bejáratától nem messze***

Egy aprócska, barna alak ül az út mentén, úgy látszik, fűszálakat számol éppen. Vagy egy kavicsot lökdös arrébb és követi. Nem tudni pontosan mi okból, miért csinálja, vagy miért nem, de más is hallatszik arról. Sírás, szipogás, jajveszékelés.
Bizony, plüsshódunk, Mazsika ücsörög itt, már csaknem két napja. Már lassan kezdi feladni, hogy valaha visszajut a kastélyba, pedig annyiféleképp próbálkozott már! De csak nem akar neki összejönni ez alkalommal. Ha egyszer visszamegy, megfogadta, többé ki se jön, vagy csak Sárával. Dacosan jött el, annál szomorúbb most, hogy ki van zárva.
Azonban most ismét itt egy reménysugár, nyugodtan sétál a bejárat felé, látszik rajta, hogy be akar menni.
 - Ahj, hajjajjj! - Sóhajt, majd sírja, és máris üldözőbe veszi, hogy véletlen belefusson, sírós hangon, sopánkodva támadja le szerencsétlen fiatalt. - Kérlek, segíts nekem, nem tudok bemenni a kastélyba! Ott van bent a gazdám, próbáltam én már bemászni, meg besurranni, de a manók is kidobtak egyszer, a bagolyházból pedig kiestem, jajj nekem, szegény fejem! Csak te segíthetsz rajtam, ajajajaj! - Sírja végül szomorú, melankolikus élettörténetét, mit sem sejtvén, hogy egy tindézser fiú szívét ez vajmi kevéssé fogja meghatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465877#post465877][b]Ombozi Sára - 2015.02.20. 22:15[/b][/url]

Huszonkét nap. Volt már, hogy a plüsshód megsértődött Sárára és ezért büntetésből pár napra eltűnt a szeme elől. Volt, hogy egy hétre eltűnt, igen, megesik az ilyesmi, ha a szeszélyes kis akarnokok együtt élnek. De egy hétnél tovább sosem maradt távol. Így Sára már múlt héten elkezdte kiragasztgatni a hirdetését, hogy ha valaki látja Mazsit, az édes drága, hisztis hódocskát, szóljon neki, hogy Sára keresi. Vagy csak kapja fel és hozza oda neki. Azért még hálás is lesz, meg sokkal inkább célravezető, mint győzködni őnagyságát.
Mivel van pár diák, aki nem veszi komolyan a hirdetését és összefirkálják, vagy leszedik, időközönként cseréli. Jó, oké, hogy egy hódot keres, de neki ő a lakótársa, a háziállata. Tulajdonképpen az egyetlen élőlény, akit még sosem sikerült elveszítenie és talán most őt is sikerült elüldöznie. Ám ilyesmire nem gondol most, csak ábrándos tekintettel rakja fel az újabb képet Mazsiról a faliújságra. Úgy szeretné, ha tényleg megkerülne hamar, ábrándos sóhajjal időzik el rajta a tekintete, majd sétálgat még egy kicsit fel-le, hátha valaki, aki erre jár, visszatér az iskolába, megtalálja a kis plüsst. Bár a faluban is rakott ki szórólapokat, nem tudja, Mazsi milyen messzire tud eljutni. Messziről jött amúgy is, egy bagoly pottyantotta az ölébe, ki tudja, lehet, hogy megint feladta magát postán és már egészen máshol van.
De Sára akkor is meg fogja találni, ha törik, ha szakad!

***eközben a kastély bejáratától nem messze***

Egy aprócska, barna alak ül az út mentén, úgy látszik, fűszálakat számol éppen. Vagy egy kavicsot lökdös arrébb és követi. Nem tudni pontosan mi okból, miért csinálja, vagy miért nem, de más is hallatszik arról. Sírás, szipogás, jajveszékelés.
Bizony, plüsshódunk, Mazsika ücsörög itt, már csaknem két napja. Már lassan kezdi feladni, hogy valaha visszajut a kastélyba, pedig annyiféleképp próbálkozott már! De csak nem akar neki összejönni ez alkalommal. Ha egyszer visszamegy, megfogadta, többé ki se jön, vagy csak Sárával. Dacosan jött el, annál szomorúbb most, hogy ki van zárva.
Azonban most ismét itt egy reménysugár, nyugodtan sétál a bejárat felé, látszik rajta, hogy be akar menni.
 - Ahj, hajjajjj! - Sóhajt, majd sírja, és máris üldözőbe veszi, hogy véletlen belefusson, sírós hangon, sopánkodva támadja le szerencsétlen fiatalt. - Kérlek, segíts nekem, nem tudok bemenni a kastélyba! Ott van bent a gazdám, próbáltam én már bemászni, meg besurranni, de a manók is kidobtak egyszer, a bagolyházból pedig kiestem, jajj nekem, szegény fejem! Csak te segíthetsz rajtam, ajajajaj! - Sírja végül szomorú, melankolikus élettörténetét, mit sem sejtvén, hogy egy tindézser fiú szívét ez vajmi kevéssé fogja meghatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465886#post465886][b]Révész Kornél - 2015.02.20. 23:26[/b][/url]

Sári
és a legújabb tripem

Épp egy szokásos kinti kirándulásból tér vissza - az ilyen kirándulások alatt általában szépen és gondosan elvonul valami félreeső helyre, ahol semmilyen gyanús defenzor nem kapja el és kobozza el a cuccait, aztán a kedvenc időtöltésének hódol. Ehhez mérten most is úgy sétál vissza a kastélyba, hogy a hangulata mérföldekkel jobb, mint elfelé menet volt, a színek is kicsit élénkebbek és összességében szórakoztatóbbnak tűnik minden. Vagy legalábbis kevésbé unalmasnak.
Viszont az érzékelésén ez a fajta tudatállapot nem sokat javít, annyira nem, hogy amikor a plüssállat beleszalad, akkor majdnem sikerül benne felbuknia, de belerúgni azt biztos.
- Ő, bocsi, nem akartam. - Válaszolja gépiesen és reflexből, ránézve Mazsira, aztán a tekintete továbbsiklik a kastélyra. Ott egy kicsit megreked, egy-két másodpercig ugyanarra a pontra mered, ahogy processzál és felfogja, mit látott az imént. Hirtelen kapja vissza a pillantását a vinnyogó izére.
Megdörzsöli a szemeit.
- B****i, ez még tripnek is durva. - Beszélő plüsshódok, komolyan? Ezt el fogja mesélni Dwayne-nek, meg jobb lesz megmondani neki, hogy hagyja ezt az adag szendvicset, majd szerez másikat, mert túl fura dolgok jönnek elő tőle.
Leguggol a plüss mellé és megböki. Egy dolog, hogy mozog, az annyira nem lepné meg, de ez beszél is, mi a sz*r? Valahonnan ismerősnek tűnik. Fogja és felemeli, hogy megnézhesse közelebbről is.
- Kussolj már el, ajajajajok nélkül is értem, amit mondasz, nem tudsz bemenni, oké. - Sosem okozott problémát beszédbe elegyedni a flash-eivel, nem most fogja elkezdeni a "ha nem veszel róla tudomást, eltűnik" gyakorlatokat. Az emlékeiből sikerül előkaparni néhány plakát képét, amiket a napokban látott kiragasztva.
- Ja nem téged vesztettek el?
Egy plüssállattal beszélget, ó egen.
Volt már rosszabb is. Vállat vonva hóna alá csapja a kis cuccot és besétál vele a főbejáraton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465901#post465901][b]Ombozi Sára - 2015.02.21. 00:40[/b][/url]

- Héééé, csináááá'sz?! - Sírja, nyafogja, nem létező fájdalmainak közepette. De tudja ám, hogy ennek fájnia kéne, ha nem lenne plüss, szóval Kornél gonosz volt, hát belerúgott! Egy plüssel nem így bánnak! A plüssöket szeretgetni és ölelgetni kell.
 - Hogy minek? Milyen nyelven beszélsz te? - Kérdezi értetlenül felülve, maga elé emelve plüssmancsait, oldalra biccentve fejét. Pedig nehéz volt megtanulnia emberi nyelven, most még valami mást is elvárnak tőle?
 - Hát te egy igazán modortalan fráter vaaagy! - Sírja még keservesebben, amikor Kornél csúnyán beszél vele, elkussoltatja. Hát nem szoktak ám vele így bánni!
 - Sárit akarom, vissza akarok menni Sárihoz, ő legalább kedves volt! - Sírja tovább, kapálózik, farkával lapátol a levegőben, vergődik, de Kornél csak felkapja és egyhamar a bejárati csarnokban találja magát.


Főhősnőnk közben már ott tart, hogy feladja. Unottan ücsörög, lógatja a lábát, szó szerint, miközben a homlokzaton egy igazán érdekfeszítő repedést figyelget. Igen, unatkozik. Sára nem szokott ilyesmit csinálni soha. Nem vár senkire, nem unatkozik, ő az a fajta, aki sosem áll meg, mert nem bírja huzamosan. Most is szenved. De ahogy a diákok elmennek Mazsi képe előtt, egyik sem kiált fel, hogy már látta valahol, hogy tudja, hol van.
Lehet talált magának másik gazdát? Sóhajtva áll fel, amikor is hall valamit. Ismerősen vékony, síró hangot, ami átharsogja a bejárati csarnokot. Ahogy arra fordul, látja, hogy Mazsi van ott, az ő kis Mazsikája, méghozzá egy srác kezében. Sára fejében pedig egyből megfordul a legrosszabb gondolat: vajon már mindig vele akar majd lenni? Vagy esetleg visszahozza?
Minden esetre határozott léptekkel indul meg felé, próbál küzdeni a szét-szétterülő, örömteljes mosollyal az arcán, de nem megy neki.
- Mazsi! - Kiáltja oda örömtelien, miközben az egyik elsőst könnyedén löki arrébb az útból, mert most bizony semmi nem állíthatja meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465902#post465902][b]Révész Kornél - 2015.02.21. 00:59[/b][/url]

Sári
és a legújabb tripem

- Jaaa, jaa, jaa, igen, igazi modortalan fráter, egyetértek, igazad van. Igazi viselkedéselemző veszett el benned, hódolatom neked, fejet hajtok tehetséged előtt.
Ugyanazon a rezignált hangszínen, szinte oda sem figyelve kommentálja a nyifogást, nyavalygást és hisztit, amit az állatka levág, egyszóval minden együttérzést és beleélést teljes mértékben nélkülöznek a szavai.
Sára, aha, szóval egy Sárát kell keresnie, vagyis előtte egy plakátot, korábban nem igazán nézte meg figyelmesen, szóval az elérhetőség sem rémlik neki, hogy a megtaláló kit és hol keressen fel.
- Maradj már nyugton, a farkad a hátamat verdesi, rohadtul zavaró. - Esetlenül meglapogatja a cucc fejét. Na nem azért, mert hirtelen szeretetroham tör rá, hanem abban reménykedik, hogy ettől majd megnyugszik.
- Visszaviszlek a gazdádhoz. Jó csaj?
És ekkor hangzik fel a bejárati csarnokba érve a kiáltás a terem másik oldaláról, miközben egy fakószőke hajú, csinos lány indul meg felé, illetve, hogy pontosabbak legyünk, a kezében lévő hód felé.
- Jó csaj.
Jegyzi meg magának mellékesen, az előző vaktában elsütött kérdésére válaszolva. Megfogja Mazsit rendesen, készen arra, hogy hős megtalálóként vigyorogva a gazdája kezébe nyomja majd, amikor az odaér hozzá.
- Hali, akkor gondolom a tiéd, már épp készültem keresni egy plakátot, hogy hova vigyem. Odakint szaladgált elhagyatottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465965#post465965][b]Ombozi Sára - 2015.02.21. 12:44[/b][/url]

- Tényleg? Visszaviszel Sárához? De jó! Alig várom! - Még ha a simogatás-szerű mozdulat nem is hatott, ez a varázsmondat máris elmulasztotta a síró- és hisztirohamot, amit Kornél olyan hősiesen tűrt eddig, bár valljuk be, csinálhatta volna jobban is. A kérdésre pedig értetlenül néz csupán, nem tudja, hogy tulajdonképpen mitől lenne jó csaj. Mármint, szép, okos, ezt el tudná róla regélni, de nem tudja, hogy Kornél erre kíváncsi. Bár nem akkora probléma, hiszen a fiú hamar megválaszolja a saját kérdését.
- Sára! - Lelkendezik Mazsi szintén, amikor meglátja a rellonos szőkeséget, ahogy végigbaktat a bejárati csarnokon. Egy szerencsétlen elsős az útjába kerül, de nem sok vizet zavar, hamar arrébb kerül, akaratán kívül. A megkönnyebbült, elégedett mosoly ott ül az arcán, ahogy Mazsi hangját hallja tovább. Most már biztosan ő az, méghozzá egy srác kezében van, aki vigyorogva nyújtja neki. Ő pedig elégedetten öleli magához a plüsst, mint egy kislány, aki most kapta vissza a játékát... de hát pont erről van szó, nem? Na jó. Beszélő játék, személyiséggel, kicsit irritáló, de hűséges személyiséggel.
- Köszönöm, hogy visszahoztad. - Villant rá bájos mosolyt, de egyelőre mással kellene foglalkoznia. A kedves, zöld szempár pillanatok alatt változik szívdermesztően jegessé, ahogy a plüssre pillant és valahova a bájos mosoly is eltűnik.
 - Ne merj még egyszer ilyet csinálni. - Nem, nem kell fenyegetés, elmondani, különben mi lesz. Pontosan ez az a tekintet, amitől nemhogy a hős férfiak, de még  a plüsshódok szíve is megremeg, bátorsága inakba száll. De nem tart sokáig, a kis plüss máris szabad utat kap ismét. Sára ugyan nem fogja kisbabaként hordozni, bár Mazsinak kicsit ellenére van a padló, nem szól semmit. Nem mintha nem tudna, magában morog, hisztizik, de inkább nem mer most Sárával ellenkezni.
- Mivel tartozom neked? - Kérdezi végül, hiszen tök hálás, meg minden, annyira még ő sem szívtelen, hogy ne hálálja meg. Jön Kornélnak eggyel, ez tény. Márpedig ez a helyzet, sokkal, de sokkal jobb, mintha fordítva lenne és Kornél tartozna Sárának. Sárának sosem jó tartozni, jegyezzétek meg.

Kinézet ami elmaradt tegnap este

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=465977#post465977][b]Révész Kornél - 2015.02.21. 14:55[/b][/url]

Sári
és a legújabb mégsem tripem

- Hát, megtartani nem foglak, az biztos.
Valamennyire azért megnyugtató, hogy mégsem a képzelete olyan beteg és csökött, hogy beszélő hódokat hallucinál a kastély elé. Ha mégis, elég durva lenne, hogy létező szőke lányoknak jósolja meg vele a nevét. Viszont a hód elhallgat legalább, ami a kezdődő felfájásának nagyon is jót tesz. Utálja a magas és sipító hangokat, pláne, ha azok még az általa elfogadhatónak vélt zajszint felett is vannak. Szabad kezének mutató és középső ujjával finoman masszírozni is kezdi a sajgófélben lévő halántékát. Akárkié is ez az izé, nagyon türelmes és vastag idegekkel bíró személy lehet.
Ahogy a felé közeledő lány félrelök egy elsőst, szórakozottan felszalad az egyik szemöldöke. Nocsak, ennyire azért nem sürgős, nem szalad el a plüsse, sőt, a jelek szerint épp olyan szorgalommal igyekszik visszajutni a gazdájához - a folyamatos sírás-rívásból kiindulva -.
A felszabaduló kezét hanyagul zsebreteszi, miközben végignézi a könnyes egymásra találást a hód és a szöszi között. Baromi szürreális jelenet, de így most pont illik a saját kis világába, nem zavarja különösebben. Tulajdonképpen egész szórakoztató.
- Nincs mit, ha nem akartam volna visszahozni, gyanítom akkor is ráugrott volna a lábamra, hogy behozzam magammal a kastélyon belülre. Elég akaratos hódod van. - És baromi hangos; de ezt már inkább nem teszi hozzá, örül a szerencséjének helyette, hogy a hős megtaláló szerepében tetszeleghet. Nem túl gyakori lehetőség ez, szóval most élni kíván vele.
- Nem tudom, nincs valami fix megtalálói díj? Pénz vagy egy kellemes randi a hangos hód csinos gazdájával, akármi..
Félszegen elmosolyodik és megvakarja a tarkóját miközben lesandít Sárára; még növésben van, de már most elég magas hozzá, hogy egy pöttöm szöszit azért túlnőjön.
- Teljesen önzetlenül hoztam vissza, szóval nem gondolkodtam olyasmin, minthogy mivel tartozol.
Ez hatalmas hazugság, mármint félig, mert a hód nyavalygása miatt fogta csak és hozta be, nem pedig azért, mert jószívű emberként belegondolt, hogy milyen lehet elveszteni valamit. Az baromira nem érdekli. Viszont, ha eszébe jutott volna kitalálni valami konkrét dolgot, amivel a lány szolgálhat, akkor minden bűntudat és lovagiasság nélkül behajtaná Sárán. Hát ez van, ez az ő sára sara.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=476185#post476185][b]Ombozi Sára - 2015.03.14. 14:07[/b][/url]

Valószínűleg Sára az egyetlen, akit abszolút nem kell félteni a plüsshód akaratosságától. Könnyedén válik a ripacs, nyafogós plüss megalázkodóvá, ha megfelelően fagyosan pillant rá. A kis plüsshód csendben is marad, el is fogadja, hogy nem lesz hordozva, pedig ő ölben szeret a leginkább utazni. De Mazsika tudja, hogy rossz volt, és gonosznak tartja, hogy nem sajnálják agyon megpróbáltatásai miatt.
- Valóban az, de elég megtanulni bánni vele. - Mosolyodik el kedvesen, hála istennek nem Kornél dolga, hogy megtanulja és kezelje. Remélhetőleg nem lesz több alkalom, amikor a navinés srácnak kell visszahoznia a plüsst Sárához. Úgy hiszem, a történet összes szereplője sokkal elégedettebb lenne ismétlés nélkül. Na nem mintha Sára annyira menekülne Kornél elől, csak aggódott és nem szeret aggódni. Még akkor sem, ha sportot űz belőle mostanában.
Amikor meghallja Kornél kérdését, érzi, hogy a hangsúly a végén van. Noha a csinos megtaláló jelző simogatja az egóját és az dorombol egy kicsit szolidan, halkan, mégsem bírja ki egy kis csilingelő nevetés nélkül. Nem kineveti, vagyis... igyekszik nem úgy csinálni, mintha azt tenné.
- Sajnálom, de nem randizok elsősökkel, tudod, a végén még rossz lánynak néznek. - Rakja csípőre kezét, vigyorog hozzá egy sort. A legveszélyesebb dolog Sárában, hogy olyan bájos, vigyorgós, mosolygós... de nem véletlen a Rellonba került. Noha Ombozi-viszonylatban egyértelműen a legaranyosabb és legemberibb, még mindig nem tanácsos vele ujjat húzni. Amúgy simán benyög ilyesmit, még úgy is, hogy Kornélra fel kell pillantania, mert magasabb nála. Majd meglátja, hogy a fiúcska mit reagál erre és utána talán elgondolkozik azon a randin. Talán.
 - Hát igen, pontosan annak az önzetlen hőstípusnak tűnsz, aki kiscicákat ment le a fáról és síró kisgyerekeket kísér haza egész nap. - Forgatja szemeit mosolyogva. Nem, nem ejtették a fejére, nem olyan könnyű átverni őt. Tudja, hogy az ilyen srácoknak nem éppen azon jár az esze egész nap, hogyan tegyenek jót és váltsák meg a világot. Nem, sajnos Sára egyáltalán nem él rózsaszín álomvilágban. De nem is kifejezetten földhözragadt, sokkal inkább talpraesett leányzó.
A sok dicséretet folytatnám azzal, hogy azért szíve is van, látja ám, mivel kenyerezheti le Kornélt pillanatok alatt. Így veszi a bátorságot, hogy kezeit a fiú mellkasára simítsa, majd közel hajolva hozzá egy finom puszit adjon az arcára.
- Azért köszönöm. - Mondja még egyszer elmosolyogva, remélve, hogy ezzel szépen el van intézve az ügy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=477495#post477495][b]Révész Kornél - 2015.03.17. 00:44[/b][/url]

Sári

Rámered a plüsshódra, mikor a szőke azzal hozakodik elő, hogy csak meg kell tanulni bánni vele. Egy plüssel? Hogyan? Megfenyegeted, hogy szétszeded a varrás mentén? Vagy, hogy nem alszol vele többet egy ágyban? Vagy hogy bezárod az ágy végi ládikába a Batman legó mellé?
Egyáltalán hogy lehet egy plüssállat pet?
Jó, persze, ha már minisárkányokkal meg mittudjaőmikkel látott itt embereket mászkálni, majd pont egy életrekelt plüssállaton kéne meglepődnie. Még ha ki is nevetik, az sem vágná különösebben arcon, egyrészt, mert jelenlegi állapotában nem biztos, hogy felfogná, másrészt pedig egyébként is lepereg róla az ilyesmi. A megszokás, ugye.
A válaszra aztán felvonja az egyik szemöldökét és az egyik kezét flegmán a zsebébe csúsztatja, miközben szája is egy féloldalas, derűs vigyorra húzódik. Nem érzi át, hogy kivel nem kéne ujjat húznia, sosem érezte, de annyi legyen mentségére mondva, hogy ehhez mérten nagyon jól is tudja kihúzni magát a kényes helyzetekből.
Szemmel láthatóan tehát nemhogy magára venné, de még hasonlóan jól is szórakozik a dolgon.
- Ez egy remek hír, egyébként is szomorú lenne, ha kisebbekkel kéne versenyeznem a kegyeidért. Gyerekekkel szemben nem lehet győzni. Meg a kölyökkutyák is nagyon nem fair ellenfelek.
Hogy is van? Gyerekekkel és kiskutyákkal mindent el lehet adni a médiában. Ő meg... hát egyértelműen nem olyan cuki mint ez a kettő.
Aztán Sára jön.. jön.. közelebb, igen, ügyes kislány. Ó Kornél, hogy te mekkora király vagy, egy Don Juan, hát látod, máris levetted a lábáról. Taps-taps. Tanítanod kéne ezt, haknizni, sorba végigmenni a házakon és a klubhelyiségekben párkapcsolati tanácsadást és motivációs előadásokat tartani "Hozd egyenesbe az életed - válaszd a kacskaringós utat!" vagy valami ilyesmi frappáns, dichotómiát rejtő címmel.
Ez így mind egyszerre átfut a fején, aztán...
aztán kap egy puszit.
Az arcára.
Félig őszinte, félig megjátszottan túlzó csalódottsággal bámul vissza a csajra, szipog egyet az orrával és szemmel láthatóan besérülve a homlokához emeli a kezét, ezzel egészen drámai pozíciót felvéve.
- Ekkora friendzone-t is rég kaptam. Ez fájt. Ügyes, majdnem elég diplomatikus voltál. De azért fájt.. itt.. mélyen.. - a szívére teszi a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=490128#post490128][b]Ombozi Sára - 2015.04.07. 19:58[/b][/url]

Ahogy Sára szépen odaszúr egy aprót Kornél egójának a közepébe, és még kicsit elégedett is magával. De nem éri el a kívánt hatást, látja a féloldalas vigyort, felvont szemöldököt, a laza pimaszságot. Nagyon szívesen letörölné azt a vigyort az arcáról, már most. Hallgatja a választ, bájos mosolyra húzza ajkait.
 - Szeretnél versenybe szállni? Nahát. - Mosolyodik el végül sunyin, miközben zöld szemei villannak, ahogy végigpillant a fiún. Épeszű ember már most rosszat sejtene, sőt, még az is lehet, hogy menekülőre fogná. De mivel Kornélt nem feltétlen sorolhatjuk ebbe a kategóriába, főleg nem ilyenkor.
De aztán mégis megszánja. Úgy van vele, hogy csak meg kell hálálnia a kedves segítséget és egy köszönő-puszit nyom az arcára, hálás mosoly. Az összes bájosságát, édes pillantását beveti és összesített erővel lövi Kornélba. Nem részegül meg tőle, sőt, egy kicsit mintha el is sápadna. Szomorúnak viszont határozottan szomorú, látszik rajta a csalódottság, szipog. Egy pillanatra talán még el is hiszi Sára és meg is sajnálja, de aztán látja a mozdulatot és Kornél azonnal sokkal inkább színpadi majom a szemében, mintsem egy sajnálatra méltó valaki. Az egyetlen szerencséje a navinés srácnak, hogy Sára szereti a cirkuszt és szórakoztatja.
Sőt, ő igazából imád szórakozni. Felelőtlen dolgokat csinálni. Csak ezt igen kevesen tudják róla és kevés a partnere benne. Egyedül pedig olyan unalmas az élet, nemde? Viszont itt az ideje, hogy cselekedjen. Semmi sajnálkozó pillantás, semmi elégedett vigyor, mindent visszafog és visszafojt magába, hogy ne leplezze le magát.
- Te akartad. - Emlékezteti csendesen Kornélt, amíg még ideje van rá. Azért csendesen, mert már bőven elég közel van ahhoz, hogy elég legyen halkan formálnia a szavakat. Lefelé pillant, nem fel a fiúra, és akkor látja meg a kikandikáló pálcát. Mosolyogva karolja át végül egyik kezével a nyakát, hogy véletlen se menekülhessen gyors, derült égből villámcsapás csókja elől.
És amíg Kornél mással van elfoglalva, szabad kezével óvatosan fogja meg a pálcát és csúsztatja ki. Élvezte a csókot, rég csinált ilyen meggondolatlan dolgot, de nem húzza hosszúra, hiszen megkapta érte a jutalmát. Hátrál pár lépést, kezei között forgatja, nézegeti a pálcát.
- Tudod, itt az ideje megtanulnod valamit. Omboziéknál semmi sincs ingyen. - Mosolyog sunyin, ahogy a pálca átkerül az ő farzsebébe. De mindig is az a hír járt róla, hogy ő a legvajszívűbb Ombozi, és mivel a pletykák nem alaptalanok, oldalra biccenti fejét, úgy pillant Kornélra.
- De visszavásárolhatod, ha szeretnéd.